Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Titkok kertje - Page 4 KaDiPE5
Titkok kertje - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:41 pm
• Szólánc

Yesterday at 10:40 pm
• Asszociáció

Yesterday at 5:26 pm
• Karaván út

Yesterday at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Titkok kertje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9 ... 15  Next
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 11:09 pm


El'Alora gyöngyei
Milheim. Visszhangzott a fejemben a falucska neve. Nem messze épült még nagyon régen Caldentől. Tehát ő is északról jött. Megráztam a fejem, utalva arra, hogy egyáltalán nem állt szándékomban ítélkezni, milyen élete volt Alora előtt. Mosolya arról árulkodott, hogy szeretett ott élni.
- Milyen süteményeken? – kérdeztem vissza megilletődve. Nem tudtam hova tenni ezt. Talán volt valami az éjjel, amire nem emlékszem? Talán akkor, amikor az éjszaka közepén itt találtam magam kint a tánctéren egyes egyedül?
Játékának ötletére lepillantottam a karján pihenő kezemre, ahol a középső ujjamon csillogott a fehérkristály gyűrű, melyet még az Ősök Éjjelén vettem a vásáron Deedrával együtt. Az egyike az első ékszereknek, amiket valaha is vettem saját célra. A napfényben szinte vakította a ráemelő tekinteteket, így felemeltem felé a kezem direkten úgy, hogy az árnyékba kerüljenek a kövek a foglalatában.
- Akkor majd ezt néha elejtem itt – mosolyogtam rá, s a mosolyom csak még szélesebb lett, ahogy a felemelt kezemet megfogta, és az illem szerint megcsókolta. Halkan felszisszentem válaszul, ugyanis ez a kéz nemrég még be volt dagadva, csak Wynvának köszönhettem, hogy úgy ahogy helyrehozta. Ekkor döntöttem úgy, hogy köszönetképp arcára lehelek egy lágy csókot, de amint közeledni kezdtem hozzá, megszólalt. Egy pillanat erejéig csak pislogtam kissé összehúzott szemöldökökkel értetlenségemben, aztán végül elnevettem magam miközben lágyan a fejemet ráztam. Végül magabiztosan hajoltam oda hozzá, és hintettem meg a tervezett „köszönöm”-mel, amikor is megéreztem, hogy a keze eltűnt a hajam egyik tincséről mellyel addig babrált, és ehelyett az arcomat találta meg vele. Miképp az ajkai az enyémmel találkozott, abban a pillanatban megfeszültem a döbbenettől. Mint egy oroszlán, kinek eddig a farkával játszottak, és végül elege lett belőle, úgy éreztem a helyzetet most. Túlságosan felbátorodtam, és most már azt is megértettem miért mondta az előbb azt, amit. Az első tizedmásodperces sokk után hagytam, hogy átjárjon ez az új érzés. Reméltem, nem bénáztam, mert hiszen nem tudhatja, de ő az első, akivel megtapasztalhattam, milyen valakit egyáltalán megcsókolni. Karomat tudat nélkül fontam a nyaka köré, de csak addig míg ő hirtelen, mégis óvatosan fújt visszavonulót. Egy ideig a szemében kerestem a miértre a választ, de abban a pillanatban elkapta a kezem és megpördített. Felnevettem. Szaporábban vettem a levegőt, mintha több mérföldet lefutottam volna, és erősen hittem benne, hogy az arcomat most a szokásosnál is jobban elborította a pír. Meghajlására válaszul én is pukedliztem egy aprót.
Követtem őt egészen addig, míg az első szolgával beszélgetésbe nem elegyedett, aki átvállalta, hogy megmutatja nekem az ideiglenes szállásomat, amit a vendégeknek tartottak fent. Mielőtt megindultam volna a szolgával, még utoljára ráfontam az ujjaimat a karjára. Ezek után, hogy illene elköszönni? Nem voltam tisztában ezekkel, s mivel ötlet nem jutott az eszembe ott rögvest, inkább elhúztam a kezemet a karjáról egy meleg mosoly keretében. – Még találkozunk, Rhysand – köszöntem el tőle végül így, egyszerűen.
Követni kezdtem a szolgát, s próbáltam tartani magamat, de pár másodperccel később muszáj volt visszanéznem. A férfinak viszont már nyoma sem volt. Mint egy szellemet, kit hirtelen, ahogy szem elől tévesztenek, elnyelte a semmi. Lágyan megráztam a fejem, majd lehajtott arccal, a földet bámulva, de annál nagyobb mosollyal az ajkaim szegletében, hangtalanul lépdeltem tovább.

//Én köszönöm Titkok kertje - Page 4 320116859 //

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 15, 2022 9:36 pm
El' Alora gyöngye?
Hízelgése jól esik, simogató pillantáson kívül azonban másképp nem adtam tudtára. Ritka alkalmak egyike, hogy nem jönnek a megfelelő szavak a számra. S azt hiszem, ez nem is az a pillanat, melynek a meghittségét el kellene űzni. – Ha úgy lesz, megteszem – mikor jön el az a perc vagy egyáltalán eljön-e, magam sem tudom, de nem is akarok elmerülni ezekben a gondolatokban. Elégszer érzem, hogy megfulladok bennük, s nem nyúl értem a megfelelő kéz. Talán ő lenne az vagy valaki más? Hónapok óta vagyok e falak lakója és ki tudja mióta egy másik test rabja. Szorít, elnyom, s hiába akarok kitörni, a kétségek gyötörnek. Lehet ő az új remény vagy csak a menedék, kinek ölébe hajthatom majd a fejem, ha elhatalmasodik rajta az aggály. – Milheimből érkeztem, de ne gondold, hogy csipkével volt bélelve a bölcsőm. Csak friss levendula függött felette, anyám elmondása szerint.  – kissé megkésett válasz, gondolataimból felbukkanva. Ábrándos mosoly szeli át arcom, a kellemes emlék révén, kicsit többet adva magamból egy „álarcos” kóbornál. – Mmm… - gondolkodok el szavain, s nem tudom, hogy a feltörekvő gondolatomat elé tárjam e. Velem egyetlen egyszer fordult elő, az mely vele, addig a pillanatig mélyen lapult meg bennem, ahogyan azóta se tört fel onnan. Pedig, lett volna az az alkalom, mikor hálát adtam volna érte, akkor talán most nem lennék itt. - … akkor lehet, hogy az érzelmeiden kellene előszőr úrrá lenned és nem süteményeken kitölteni a haragod… Sütiszörny. – adok utat a feltörő gondolataimnak egy pajkos mosoly kíséretében, még mielőtt szívére venné szavaim. – Efelől nincsennek kétségeim, de ahogy te magad is utaltál rá, kellenek a célok, mert előbb- utóbb túl messzire sodródunk, s ahelyett, hogy meglelnénk önmagunkat, csak elveszítjük. – zavarodottságom, melyet az újabb kellemes ígérete hoz, egy félszeg mosoly mögé rejtem. Tudom, mint hiszem, hogy újbóli viszontlátása kellemesen hatna lelkemre, ám mit mondhatnék neki, hol lel? Még magam sem tudom, mikor ér el újra a szabadság. – Szeretsz játszani? – húzom szám széles mosolyra. – Napjaim zsúfoltak, s hogy napnak mely szakában hol lesz, az még számomra is rejtély. De látni kívánlak még, ha valóban vágysz… a társaságomra. Ha kívánni látsz, hagyj itt számomra valamit. Valamit, ami csak a tiéd, egy darabja lényednek, s felkereslek. – lopva pillantok fel ismét fürtjeim alól, miközben finom kezét ajkaimhoz emelem, s bőrét nem érintve lehelek rá csókot. – Rendben csókolj meg, de én is… megengedem, hogy átkarolj. – suttogom, mielőtt csalogató ajkai bőrömhöz érnének. Ahogy a pillanat, úgy a gondolat is vérforraló, ám ne mondja, hogy én nem figyelmeztettem. Még visszatáncolhat. Ám, ha elhatározásában nem lehet megingatni, úgy alsóajkát ajakaim közé véve nedvesítem be, fürtjeit engedve veszem orcáját kezembe, s simítom végig. Finoman török magamnak utat, hogy egy újabb, de teljesen más táncra hívjam, miközben, pilláim mögé zárom szemem világát. Hiába jár át kellő vágy, mégsem engedek neki, óvatosan húzódom vissza. Nem hagyom, hogy közénk telepedjen a zavar, finoman ragadom meg kezét, s a zene utolsó ütemeire forgatom meg. – Enyém volt a megtiszteltetés, kisasszony. – hajlok meg előtte, ahogy szokás. Szebb zárást nem is kívánhatnék az első találkozásunknak, mely remélem nem az utolsó, ahogy a tánc, mely az este zárása volt. – Sajnos, nem tudom, hogy hol vannak elszállásolva a vendégek. De ha jól sejtem a vendégvárban lesz az otthonod, míg itt tartózkodsz. – felelem, miközben elindulok a terem felé, s egy éppen arra szaladó szolgát le nem állítok. – Kérem, kísérje a hölgyet a vendégeknek fenntartott szállásra. – bár a szolgáló értetlenkedve tekint rám, látszik a tekintetében, hogy nem tud hova tenni, s az emlékei közt kutat, de jobbnak látja, ha nem akadékoskodik, hisz minden mágust ő sem ismerhet. – Igenis. Kiasszony… - bólint, miközben türelmesen várja, hogy El’ Alora újabb gyöngye kövesse.

//Köszönöm a játékot. Titkok kertje - Page 4 905994201 //

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 14, 2022 2:38 pm


El'Alora gyöngyei
- Bevallom, kiváltképp élvezem, ahogy beszélsz – tényleg tetszett. Volt benne valami csalafinta, valami drámaiság, és ez vonzott. Nagyon is tud bánni ez az ember a szavakkal, és biztosra veszem, hogy már rájött, könnyedén sikerült elcsavarnia a fejem. Csak ne használja ki ezt. – Te honnan jöttél ide? – érdeklődtem a kijelentésére, miszerint nem én vagyok az egyedüli, akit mondhatni a földről húztak fel. – Ha úgy érzed, majd mesélhetsz erről a fontos dologról. Érdekel, hogy téged miért fújt ide a szél – tettem neki fel a lehetőséget. Reméltem, hogy majd egyszer élni fog vele, és megismerem a szándékait. A kíváncsiság gonosz erő, amely rossz időkben csak rosszabb kimeneteleket szül, ha feltárul az igazság, de talán itt most nem akkora horderejű a dolog.
- Azon kívül, hogy nem égetem be magam mások előtt, hogy bénázok, mert hirtelen elönt valami érzelem, amitől aktiválódik? – nevettem el magam egy másodperc erejéig. – Nem tudom. Majd hagyom, hogy sodorjon az ár. Valamit biztos hoz az élet, ahogy eddig is tette – vallottam be őszintén. Az elmúlt fél évben annyi minden történt velem, mióta elhagytam Calden falait, hogy már számon se tudom tartani. De mind formáltak engem, a lelkemet, és tudom, hogy most sem véletlenül vagyok itt. Ujjai időközben megtaláltak egy tincset, nekem pedig elakadt a lélegzetem kissé. Éreztem, amint a tenyere végigszántotta a bőrömet, s ez akaratlanul is egy kellemes bizsergést hagyott az útjának vonalában. – Mindenképpen felkereslek, ha megmondod, hol talállak majd a mindennapokban – mosolyogtam reá miközben próbáltam elhessegetni az elmémbe bebújó gondolatokat.
A madarak csicsergését egyre erősebben hozta a reggeli szellő. A nap teljesen előbújt rejtekhelyéről, és most már végérvényesen is a másnap reggelt köszönthettük. A dallam, mely eddig a teremből lágyan kiszűrődött, most már elhallgatódtak. Lopva bepillantottam a lebegő, vaskos függönyök közé, és a terem már teljesen kihaltnak tűnt, a muzsikusok is pakolászni kezdtek, hogy elhagyják a helyszínt. Halkan sóhajtottam és visszafordítottam a tekintetem a férfira. Bármennyire se akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, de a környezetünk már éledezni kezdett az új nap nyomán. – Köszönöm, hogy az első és utolsó táncomat veled tölthettem – halvány mosoly húzódott az szám szélére, de nem akartam ennyivel beérni. A határaimat feszegetve kissé lábujjhegyre álltam, hogy elérjem arcának vonalát, és ha engedte, csókot leheltem orcájára a lehető legközelebb az ajkaihoz merészkedve. Bőrének puhasága már annyira megkísértett, hogy muszáj volt rögvest tisztes távolságba húzódni. Kezemet, mely eddig a vállán pihent, lassan leeresztettem végig a karján, egészen az tenyeréig, hogy ott egy pillanatra elidőzzenek az ujjain a tekintetemmel egyetemben. Halk, de mély lélegzetet vettem, s vártam. Vártam, hogy szólítsa őt az új reggel, a kötelessége, nekem pedig keresnem kellett egy helyet, ahol aludni térhetek. – Van itt vendégeknek hálókörlet? – bukott ki hirtelen belőlem a kérdés, hiszen rájöttem, senkivel se tudtam erről még beszélni, s ha ő már itt van egy ideje, biztos tud egysmást.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 13, 2022 5:55 pm
El' Alora gyöngye?
Pillangószárnykét rebbenő ajka, túl csábító volt, mégis erőt vettem magamon s a feltörő vágyat visszaűzem oda, ahonnét előmerészkedett. Megélni a pillanatot éppúgy hívogató, mint elnyújtani azt, ami talán valahol meg van írva. – Ha teher lesz, majd szólok. – halvány mosoly kíséretében biztosítom arról, hogy nem teherként élem meg a gondolatokat, melyeket megoszthatok vele. – Ne érzed kényszernek.
Elkomorodó tekintete s vonásai, csúf színfoltja ennek az estének, s lelkemet megfacsarja. Ismerem az érzést, de ez nem jelenti azt, hogy kevesebbek lennénk másoknál. Mélyről jövő sóhaj hagyja el mellkasom. Szól egy közelgő vallomásnak és egy kései felismerésnek. – Nem az határoz meg minket, hogy honnan jövünk. Hanem, hogy hova akarunk eljutni. A céljaink. – csak akkor döbbenek rá, hogy egy leheletnyivel közelebb vontam magamhoz, mikor megérzem nyakamon forró leheletét. Perzseli a bőröm, s felforrósítja vérem, melytől még a fagyos levegő is páraként csapódik le ütőerem vonalán. – Ne gondold azt, hogy itt mindenki vére kék, hogy más nem ismeri a száraz kenyeret. – mosolyom szelíd és együtt érző. Elgondolkodva kérdésén pillantok el a válla felett, s rá kell jönnöm, hogy a Nap már elhagyta a horizontot, s a színkavalkád mely eddig hűtársként követte, elhagyni készül. – Számomra fontos dolognak keresem a megoldását. Ha itt nem lelek rá, tovább fogom keresni. – tekintetem visszasiklik orcájára, s a tündöklő báj ismét mosolyt csal arcomra. Hirtelen mozdulatára, mely megállásra kényszerít, megtorpanok s magasba emelem szemöldököm. Közelsége, kacéran lebbenti meg gondolataim fátylát, eddig magam lévő kezemet is lapockájára simítom, hogy támaszként szolgáljak neki, s hogy lopva élvezhessem testének melegét. – S mit kezdesz az erőddel, ha sikerül hatalmat nyerned felette? Milyen cél szolgálatába akarod állítani? – fúrom ma már sokadszor tekintetem az övébe. Derekáról meginduló tenyerem finoman simít végig hátán, majd vállán, hogy előre omló hajából egy tincset szórakozottan vegyek ujjaim közé. – Nos, ha módomban áll szívesen segítek. Csak kérned kell. – pillantok fel rá szemöldököm alól, bátorító mosoly mellett. Lehetőségeim korlátozottak ugyan, hisz sosem tudhatom, mikor jön el az az idő, hogy újra két lábon járjak a földön, ahogy az sem mikor kerít hatalmába az állatias ösztön. De, ha lehetőségem adódik rá, a rendelkezésére fogok állni.


Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 5:55 pm


El'Alora gyöngyei
Mihelyst megéreztem az államon ujjainak érintését, egy pillanatra megremegtem. Ekkor még talán nem is lehetett érezni, de amint feljebb tolta, hogy egyenest a szemeibe nézhessek, biztos voltam benne, hogy ő is érezni kezdte. Apró résnyire nyíltak szét az ajkaim miként ujjával végigsimított rajta, és éreztem, ahogy végérvényesen is elönti a vörösség az arcomat. Ha nem az lennék, aki, most rögtön előrébb toltam volna magam, hogy megtudjam, az ő ajkai is olyan édesek, mint azt már sokadjára elképzeltem, akárhányszor rájuk pillantottam, de nem tehettem. Úrihölgyként meg végképp nem. Bármennyire is küzdöttem az akarattal, még nem volt ennek itt az ideje.
Ennek tükrében hálás voltam, amikor elhúzódott az ujjaival, és az akarat is enyhülni kezdett. Folyamatosan pörgetett a tánctéren, én pedig minden egyes pillanatának átadtam magam. Nem akartam, hogy véget érjen a dal, és ezzel kettőnk tánca sem.
- Úgy érzem, muszáj lesz beletanulnom ebbe is – mosolyogtam tovább. – Különben, minden egyes alkalommal meg kell kérjelek, hogy mondd el úgy is, hogy értsem – folyamatosan az arcát kémleltem, oda se figyeltem merre visz a lábam, csak abban reménykedhettem, hogy egyszer nem az övére. Csendesen végighallgattam, amit mondott. Megemésztettem, mit is próbálnak rejteni a szavai között megbúvó gondolatok. – Calden szegénynegyedéből származom, nem vagyok előítéletes – feleltem halkan, szinte már szégyenkezve. Ki tudja, ő honnan jött, én pedig most elárultam neki, hogy mondhatni a sötétségből érkeztem ide. S amit Nulportban csinálok jelenleg, az sem tartozik éppen a fény szolgálatába. - És te miért küzdesz most? – tettem fel a kérdést végül. -  Mindenkinek van egy célja, amit elakar érni az életében, neked micsoda?
Az eddig kitárt tenyeremet leeresztettem, majd gyengéden ráfontam az ujjaim a derekamat fogó karjára. Meg kellett állnom egy pillanatra a kérdése miatt. Meg azért is, mert lassan az eszem is szórakozni kezdett a folyamatos pörgéstől. A lendületből megálljt parancsolva magamnak, akaratlanul is közelebb húzódtam, hogy őt is megállítsam egy picit. – Még keresem önmagam – néztem félre egy másodperc erejéig. – Amióta tudom, hogy mi rejtőzik bennem, megakartam adni a lehetőséget ennek is. Talán tényleg ez a végleges út, amit választanom kell, de segítségre van szükségem. Ezt egyedül nem tudom véghez vinni, bármennyire is szeretném.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 1:10 pm
El' Alora gyöngye?
Két ujjam közé veszem állát, s emelem meg leheletnyire, hogy őzbarnái tekintetem ejtse inkább rabul, mint a szégyent, melyet esetleg ebben a pillanatban érezhet. – Az élet itt fent zajlik, s nem s nem odalent. S túl szép ahhoz, hogy megfosszuk magunkat a pillantól. – simítok végig hüvelykujjammal alsó ajka bársonypuha vonalán. Pár perc, mely bizsergetően kúszik bőröm alá, s még jó néhány, mely csalogató, akár légycsapó édes illata, mely gyanútlan áldozatára vár. Villámcsapásként érnek szavai, melyre kérészéletű pillanatra szöknek ráncok homlokomra. Melyet kisimít a közénk szökkenő fagyos szellő s sokat ígérő szavai. ~Csupán véletlen. ~ fektetem fel szárnyaira a a gyanú gondolatát, nem hagyva, megmérgezni a varázst. Halvány mosoly kúszik arcomra, miközben újra hátam mögé helyezem kezem. Apró köröket írva az aranyban fürdő színtéren. Táncuk, melynek tanúja csak az ég, könnyedséget hazudik neki, nem láthatja a levegőt, mely láthatatlan lánggok emésztik, ahogy lénye az enyémhez ér. Őszinte, ám halk kacaj rebegteti meg mellkasom, s csal szemem sarkába apró ráncokat. – Az, hogy mit sajátítasz el, az rajtad áll. Az idő nem csak azért létezik, hogy teljen, hanem, hogy formáljon minket. Ahogy a szél formálja a hegyeket, ahogy a folyó a partot. – az üdeség, melyet okozott nem múlik nyomtalanul, árnyéka még mindig arcomon dereng. – Csupán arra akartam célozni, hogy egyetlen alkalom, nem elég ahhoz, hogy megítélhess bárkit. Egyetlen beszélgetés, mely rosszkor, rossz helyen hangzott el, ne szegje kedved. – magyarázom csendesen. – Az, hogy mit hisznek mások az itt lakókról, ne befolyásoljon, tapasztalj, s figyelj. Az erdő sem, csak fákból áll, megannyi kincset rejt, ahogy a kagyló sem egy kagyló, ha kinyitod, igazgyöngyöt lelhetsz benne. Az pedig, hogy itt mit kapsz, nem mástól függ, hanem csak tőled. Akarni a legkönnyebb, s ha megkapod, valóban nyugodt szívvel távoznál? Mi lenne benne a kihívás, ha nem kell érte megküzdeni? Ha magasba akarsz jutni, meg kell mászni a létrát. – dereng fel egy emlék, mely bár pár órában teljesedett ki, de kérdések mellett, melyek azóta is feszítik mellkasom, válaszokat is adtak. S miért lennék önző? Miért ne adhatnám tovább, ha egy csiszolatlan gyémánt lehet e falak lakója. – Miért akarsz mágus lenni? Miért érzed, hogy ez a te utad? – billentem kissé oldalra a fejem, s valódi kíváncsiság ül ki arcomra. Talán tőle megkapom a választ, talán ő rávilágít arra, hogy megerősít abban, hogy nekem is itt a helyem.

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 10, 2022 10:08 pm


El'Alora gyöngyei
Amikor tegnap délután partot ért a hajóm, nem számítottam rá, hogy így fog érni a másnap reggel. Egy egyszerű, unalmas ünnepséget vártam el az egésztől, és egy diadalmas cél elérve, miszerint sikerül itt marasztalnom magamat. S bár ezt a marasztalás a tanoncként való felfogadásomra értettem, most teljesen új értelmet nyert ennek a férfinak a képében. Még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Van benne valami különleges, valami csalafintaság, ahogy kezeli a mozdulatait, a szavait, amitől bizonyosra veszem, hogy nem én vagyok az első ember, akit ily gyorsan az ujjai köré tudott csavarni. De talán kimondhattam, hogy itt és most nem érdekelt. Úgy vélekedtem, hogy én is megérdemelhetek egy ilyen figyelmet, ennyi minden után, min átmentem. Ahogy megfordultam a tengelyem körül, akaratlanul is belenyilallt a vállamba a pár hónappal ezelőtti balesetemből megmaradt emlék. Még jó volt, hogy az arcomra kiülő hirtelen fájdalmat nem látta, hiszen pont háttal fordultam tőle el. A forgás után, hogy elnyomjam a fájdalmat, egy lágy mosolyt erőltettem az arcomra, de mialatt leeresztette a kezemet, ez a mosoly őszintebbé vált.
Amint tenyere a derekamra csúszott, mintha csak egy pihetoll lennék, oly könnyedén húzott magához, az arcomon pedig a hirtelen közelségre elterült egy halvány pír. Nagyon reméltem, hogy nem tűnt fel neki, vagy ha mégis, azt a hajnal hozta deres fuvallatnak hitte. Egyértelműen bólogattam a mondatára, s hagytam, hogy közben a vállára helyezzem a kezem, a pillanat pedig adta, hogy a másikat oldalra lágyan kitárjam, irányt adva a körforgásunknak, amely csak most kezdődött.
- Igen, tudom – válaszoltam egy pillanatra lesütött szemekkel. – De utólag kiderült, hogy jobban tettem, hogy most. Nemsokára elutazik, és így felesleges jöttem volna el most ide… vagyis, most már nem lenne igaz, ha ezt mondanám – villantottam rá egy széles mosolyt. – Olyan jó lenne tudni, mire gondolsz. Alig pár perce ismerjük egymást, de néha annyira rébuszokban tudsz beszélni, hogy csak pislogni tudok – vallottam be a gondolataimat, kissé kuncogva. – Ha itt maradok, akkor én is kitudom fejleszteni ezt? – rakoncátlan mosolyra fojtottam el a kuncogásomat. Lassan mégis nagy ívekben forogtunk körbe a tánctéren, annak minden centijét kihasználva. Senki se volt már körülöttünk, de mintha az emberi zajok is megszűnni látszódtak a teremből. Csak mi voltunk, a reggeli napfény, és az utolsó dal, ami csak a miénk.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 10, 2022 1:00 pm
El' Alora gyöngye?
A bentről kiszűrődő andalító dallam, valami különös hangulatot varázsol a jelennek. Az álom gyanútlanul simul a vendégek vállára, hogy hűséges barátként kísérje őket hálótermük felé, míg a lantok mestere egy új melódia első hangját szólaltatja meg hangszerén. Az utolsót, mely méltón búcsúztatja az éjszakát és köszönti a nappalt. A jelen mikor bent a csonkig éget gyertya lángja egy sercenéssel huny ki, kint pedig az első rigó hangja csendül fel. Mikor az égen egyszerre ragyog Nap s Hold. Néhány csodás perc, melyben minden benne van. Körforgás. S hogy ez egy ilyen tünemény oldalán ért el, mérhetetlen nyugalommal tölt el. Barnáit fürkészve a gondolatra ábrándos mosoly ül ki arcomra. Figyelem miként fordul meg tengelye körül, az aranybarna fürtöket, melyet sebesen simít végig a napsugár, majd csapódik le kecses vállain, s hogy olvadt aranykén csorduljon alá. Hol a mézbarna szemeket, hol a lágy vonásokat, érzéki ajkát, az illem határát csak egy momentumra átlépve, karcsú nyakát figyelve hallgatom, szavait, melyben ember legyen a talpán, ki megmondja a csalódottság vagy a dac leheletnyi szikrája izzik. Még mielőtt szóra nyílna szám engedem kezét a levegőben, hogy karja alá simítva tenyerem, táncoljak végig alkarja alatt egy pillanatra megállva csuklójánál. Tekintettemmel is hasonló gyengédséggel végig követve útját. – Már egy ideje e falak közt élek, s láttam, hallottam ezt azt. – közelebb lépve hozzá, csúsztatom kezem nádszál vékony derekára. Nem erőszakos, de határozott mozdulattal vonom magamhoz közelebb. Édes illata ismét az orromba kúszik, s én nem akarok betelni vele. – Nem biztos, hogy a legkönnyebben járható út az, mely közelebb visz a célunkhoz. – tekintek le pírral meghintett orcájára, melyet hűvös fuvallat igézet rá. Eközben pedig, maga mellett pihenő kezét vállamra helyezem. Szívem legmélyebb dobbanásával, nem kívánnám ereszteni a puha kacsót, mégis vonakodva, de hátra hagyom, s helyezem kezem hátam mögé. – S ha belegondolsz, talán nem a legmegfelelőbb pillanatot választottad arra, hogy tanoncnak jelentkezz. Ez az este, nem a komoly dolgoknak volt hivatott, tánc, ismerkedés és más. – pajkos fény csillan szememben, ahogy az új dallamra ringatózni kezdek a törékenynek tűnő leánnyal. – Ez nem az unalom, s savanyúság birodalma, hanem az ismeretlené, a tudásé a titkoké. – rakoncátlan hullámzásba tör ki szemöldököm, ahogy csalfa mosoly kúszik szám szegletébe. – Lakói is okozhatnak számodra meglepetést, emelkedj ki az átlagból, kik azt hiszik nem lakozik e tornyok közt más csak szürkeség, tanulj meg átlátni a szőttesen. De ahhoz, hogy a tiéd legyen, nem elég az akarom. Mától ez a kaland, csak a te meséd. Hogy mi lesz a vége az is csak tőled függ. – érzem, hogy a határokat feszegetem, de olyan jó ez a nap.  A fény megcsillan a hajnali harmaton, hogy szikrázva törje meg, apró gyöngyöket bűvölve körénk. Tovább vonom magammal, hogy köröket írjunk le saját táncparkettünkön, tökéletesnek tűnő árnyaink pedig mellettünk suhanva szemtelenül olvadjanak össze.

//Elnézést a késésért. Kezeit csókolom. Smile//

Thora Haleye Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 5:17 pm


El'Alora gyöngyei
Szájának mozgását figyeltem, miként a nevemet ejtette ki. Nőket meghazudtoló ajkakat hívhat magáénak, és mialatt rájöttem, hogy ezt vizslatom folyamatosan, miközben beszél, egy másodperc erejéig behunytam a szemeimet, hogy visszazökkenjek a valóságba. Hogy ne faljam továbbra is a látványát, jobbnak láttam befordulni elé, de azzal nem számoltam, hogy immáron nem látni, de érezni is fogom mindazt, ami ő. Egy dobbanásnyit kihagyott a szívem, mikor végigsimított a karomon, felkutatva a kezeimet.
Behunyt szemekkel, homlokommal gyengéden az arcának dőlve lépkedtünk tovább. Ha ezt édesanyám látta volna, valószínűleg először az enyém, majd Rhysand grabancát kapta volna el, lerángatva minket a tánctérről, a tipikus „Mégis mit képzelnek a fiatalok” szövegével. Bevallom, még soha nem történt ez meg velem, inkább csak az ünnepségekből fakadóan tudtam emlékezni, amikor nem volt más, akinek panaszkodjon ezekről, mint nekem, aki ott gubbasztott mellette minden áldott alkalommal. Egy pillanat erejéig, miután a férfi elcsendesült, teljesen kizártam a magunk körüli világot, és hagytam, hogy átjárjon. A nap első sugarai már aranyra festették a körülöttünk a bokrokat, és a madarak is csicseregni kezdtek. De én csak a kettőnk pillanatának éltem, és magamat is meglepő módon, apró görcs rándult a mellkasomban, amikor a férfi kiszakított minket ebből a meghitt másodpercekből, és kipörgetett maga elé. Egy halk fájdalmas sóhaj szakadt fel belőlem, amiért nem hagyott a karjaiban maradni, de nem emelhettem ezért szót. Miért tehetnék, most ismertem csak meg őt, és épp egy tánc közepén voltunk, más feltételek mellett lehet másképp alakultak volna a dolgok. A fenébe is, hogy tudott így elvarázsolni ennyi idő alatt.
- A nő, akivel az ünnepségre érkeztem – kezdtem bele a mesélésbe -, ajánlott nekem egy mágust itt, aki szerinte tökéletesre tudná fejleszteni a mágiámat a tudásával. – Hagytam, hogy megpörgessen, én pedig engedelmesen fordultam az irányába minden probléma nélkül. – De azt elfelejtette mondani, hogy ez a mágus nem akaródzik bármiféle tanoncot is magához venni – a tény hatására halványan elhúzódott a szám. Kemény napok állnak előttem mire visszatér az útjáról, fogalmam sincsen mit fogok addig magammal kezdeni itt. Talán Rhysand kellemes partner lesz benne, és nem hagyja, hogy ide haljak az unalomban, míg várakozok.
Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 11:40 am
El' Alora gyöngye?
Mosolya üdítően hatott kedvemre, s elmosta az előttem álló hosszú, magányos nappalok rémképét. Dacos lelkemnek, kellett a felszabadítás, melyet e lány képében küldek az istenek. – Nos, úgy remélem, hamar eljön az az idő, hisz azt hisszük, hogy mennyi megadatott belőle, közben pedig csak elpazaroljuk a perceket. S ezt szeretném a legkevésbé.
Könnyed akár egy tollpihe, s ugyan ilyen könnyed gyöngyöző nevetése, mely jelen pillanatban számomra szebben cseng, mint a pacsirtafütty. – Miért kérsz bocsánatot? Nincs szebb egy önfeledt női kacajnál. Azt jelenti, boldog. – pillanat erejéig szakítom, meg a tánclépések sorát, csak éppen annyi ideig, hogy ha szükségét érzi, megkapaszkodhasson, s visszanyerje egyensúlyát.  – Thora. – ismétlem utána, s süllyesztem állam egy leheletnyire, üdvözlésként. – Egyszerű, de annál szebb. Néha a legnagyobb egyszerűségben, rejtőzik a tökéletesség. – dicsérő szavak, melyek nélkülözik az alakoskodást, tisztán csengenek. Távol áll tőlem megtörni a pillanat varázsát, holmi hazug szavakkal. Biztosan vezetem a „parketten” melyen csak ketten vagyunk, s ő tökéletesen másolja mozdulataim. Bár nincs bennem félsz, hogy ez másképp is lehetne. Ezért is lep meg hirtelen mozdulata, mellyel már a karjaimban is van, s háta a mellkasomnak simul, s hajának illata a közelgő tavasz ígéretét hordozza. Arcom válla felett simul arcához, hogy orromba kúszik a részegítő illat. Tenyerem finoman simít végig karján, melyet legnagyobb sajnálatomra bőrének képzeletéhez képest, durva anyag fedi. Ugyanezen kezem alig érintik meg az övét, ahogy végig ér útján. Ajaki fakók mégis, érzékien nyílnak szóra. Halvány mosoly fut végig arcomon, amint visszavonulót fúj, a nem várt közelséget érzékelve. – Mindenképpen szakítok rá időt. Bár a legtöbb kagyló csak egy gyöngyöt rejt belsejében, s az ma már megmutatta magát. – nézek bele barnáiba, melybe arany cirádákat húz a felkelő nap fénye. Elengedve egyik kezét elengedve, fordítom ki magam előtt, még mielőtt, oly tettre vetemednék, mely apró darabokra zúzná e mágikus pillanatot. – De biztos találunk olyan helyet, mely lenyűgöz, akár csak engem. – veszem könnyedebbre hangom, lerázva magamról a bennem felgyülemlő feszültséget. – Miért a feltételezés, mi áll utadban, hogy a vendégvár lakója legyél? – kérdezem, miközben a fordulatból, magasba emelem karjainkat, s pergetem meg saját tengelye körül.


Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 9:26 pm


El'Alora gyöngyei
Lerítt az arcáról, hogy meglepődött a válaszom hallatán. Talán túlságosan is. Ennyire kevesen csatlakoznának a mágusokhoz, hogy ekkora meglepettséget okoz egy újabb ember?
- Erre a gondolatmenetre még mindenképpen vissza kellene térnünk később, tehát igen, elképzelhető, hogy lesz még lehetőségünk erre – pillantottam le magunkra egy másodperc erejéig. Mosolyogva beszéltem, és megmagyarázhatatlanul kellemes volt, szinte minden. Teljesen elengedtem magam, megszűnt minden frusztrációm a lassan egy órával ezelőtt történtekről, inkább csak átadtam magam a pillanatnak.
Követtem a mozdulatait és minden erőmmel azon voltam, hogy még véletlenül se bénázzak el semmit. Csúnya hangulatgyilkolás lenne, ha most akaratlanul elvágódtam volna előtte. Megvártam míg megkerül, majd hirtelen a derekamra kapott és egy pillanat alatt a levegőben találtam saját magam. A váratlanságtól hangosabban szorult ki belőlem a levegő, mint akartam, s ennek következtében halkan elnevettem magam. – Bocsánat, megleptél – kértem tőle elnézést, miközben óvatosan visszaeresztett a földre. Titokban hálát adtam az égieknek, hogy újra biztonságos talajt ért a lábam. – Thora – mutatkoztam be én is végül, le sem véve a tekintetem az övéről.
Hátrébb lépett tőlem, és utánoztam a lépéseit, majd mikor ez mindkét oldalra megtörtént, hátráltam egy lépést, hogy annak a lendületével ő elé forduljak be. Éreztem, hogy a testem minden porcikája szorosan hozzá simult, amitől akaratlanul is végigfutott egy furcsa bizsergés a gerincem mentén. Újra elmosolyodtam. Megvártam míg a kezem, melyek most keresztbe fonódtak a mellkasom előtt, az ő tenyereire találjanak, és úgy lépkedjünk átlósan oda-vissza ringatózva a dallamra. Kissé oldalra fordítottam a fejemet, hogy ránézhessek miközben beszélek, s azonnal pár centit elhúzódtam az arcától mikor rájöttem, hogy nem sok választ el minket az orraink találkozásától.
- Ha minden jól megy, akkor én is itt fogok élni – halkan beszéltem, nem kellett a hangosabb szín, hiszen oly közel voltunk egymáshoz, hogy ha suttogtunk volna is tökéletesen megértenénk egymást. – Lehet szükségem lenne egy körbevezetésre majd, és akkor viszont megmutathatod az összes igazgyöngyöt, amit ezek a tornyok elrejtenek a kívülállók elől.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 8:26 pm
El' Alora gyöngye?
Frappáns válaszára halkan felnevetek, s köszönetként aprót biccentek. – Hízelgésed megtisztel, ám nem rám kellene pazarolnod. – halványodik mosollyá nevetésem. Cirógatja önérzetem az elismerés, nem tagadom, mégsem tudok könnyeden fürödni benne, hisz nem érdemeltem ki. Egy álarc mögé bújva, maskarában állok előtte. De ki lenne ő? Egy vendég, kit sose látok többet. Miért ne élvezhetném a pillanatot, ahogy a napfelkeltét, ez is elmúlik egyszer. – A kíváncsiság a legellenállhatatlanabb személyiségvonás, elűzi az unalmat. – kacsintok rá, ahogy viszonzom bókját. - Mindketten létrehoznak valamit, mindketten varázsolnak a szavaikkal, és mindketten merészebbek a kelleténél – gomolygó pára kíséri szavaim, ahogy szóról szóra idézem Azildor szavait. Tagadtam mindkettőt, hisz se leányt, se asszonyt nem szédítettem rímekkel, ahogy csodákat sem keltettem életre. S lám most lehetek mindkettő. Hogy ez a sors kegyesége vagy kegyetlensége? Idővel kiderül. – Van benne valami … leírhatatlan. – merengek el néhány pillanatig, - Még akkor is, ha az ember a tornyok árnyékában jár-kel egy ideje. Úgy hát sejtésem jó, most jársz először itt. Ám ha azt hiszed mindent láttál, tévedsz. Egyetlen éjszakára is képes egy igazgyöngyöt ide varázsolni.

- Felszabadít, s felszínre kerül az, ami mindannyiunkban ott lakozik, csak elnyomjuk őket. – felelem, miközben körbe vezetem magam körül, egy pillanatra sem véve le a bájos arcáról melegbarna tekintetem. Nem kerüli el figyelmem az az apró kis szócska, mely előre vetíti a jövőt. Oly könnyedséggel kúszik kérdőn szemöldököm homlokomra, ahogy befejezve Rhysland körüli pályáját, felállok. Lassan simítom kezem a bársony puhaságú tenyér alá, mely hívogat. – Még? Tehát ez azt jelenti, elképzelhető, hogy nem ez lesz az első s utolsó táncunk? – lép mellém, hogy aztán átvezessem a másik oldalamra. Még egyszer megismételve a lépést, engedem el a kezeit. A tánc előírt lépéseit követve, most rajtam a sor, hogy az ifjú lányt megkerüljem, majd egészen közel lépve, karcsú derekára helyezem kezeim, s egy könnyed mozdulattal emelem a magasba. – Rhysand, s benned kit tisztelhetek? – teszek egy félfordulatot vele, hogy lassan ereszem le újra a márványpadlóra. Bár a kísértés nagy, hogy idomain végig vándoroljon tekintetem, most mégis ellenállok, inkább hagyom magam elveszni az őzbarna szempárban. Válaszát nem várom meg, jobb karja alatt végig simítva lépek hátra, hogy fejmagasságba emelt karral, melyet derékszögbe hajlítok, fordulok balra, lendítve ellentétes lábam, majd kezet cserélve jobbra.


Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Titkok kertje - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9 ... 15  Next
 Similar topics
-
» El'Alora, Titkok kertje
» Szarvas-pecsétes titkok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora-
Ugrás: