Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Titkok kertje - Page 5 KaDiPE5
Titkok kertje - Page 5 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 11%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
6 Hozzászólások - 7%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Ystrid Braggart
3 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Kalandmester, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Titkok kertje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 15  Next
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 4:15 am


El'Alora gyöngyei
Belekortyoltam a borba, míg elgondolkoztam a számomra feltett találós kérdésén. Mivel, valljuk be, fogalmam sem volt, így gondoltam megpróbálom mókásabb oldalról megközelíteni, ezzel kicsit talán őt is megdicsérve, de mégis elfedve a tudatlanságom szilánkjait.
- Ha hirtelen kellene válaszolnom, akkor valószínűleg azért, mert annyira lehengerlőek? De ez viszont nem lenne igaz, persze… tisztelet a kivételnek – pillantottam reá jelentőségteljesen. – Eszerint kíváncsian várom, hogy mi az igazi válasz.
Érdeklődően figyeltem a reakcióját, mikor elárultam, honnan származom. Nem tudtam hova tenni, mégis az arcáról lerítt, hogy jó dolgok jutottak az eszébe. Ettől én is elmosolyodtam.
- Teljesen más – feleltem a fiatalembernek egy lágy sóhaj kíséretében. – Kár lett volna kihagyni ezt az ünnepet a megismerésére.
Nem szóltam semmit, csak végig követtem a tekintetemmel amint ujjai eltűntek a kézfejem alatt, hogy kivehesse a boros poharat a kezemből. Engedelmesen eleresztettem azt egy hálás pillantással, s megvártam míg elhelyezi őket biztonságos távolságba tőlünk. Istenek, remélem hallotok. Könyörgöm nektek, most ne lépjek rá véletlenül a lábára, mint anno minden áldott alkalommal édesapáméra. Mindannyian tudjuk, hogy jobb vagyok ennél – kezdtem fohászkodni a fenti birodalmakhoz, és egy óriási lélegzetvétel kíséretében bal tenyeremet az övébe simítottam. A tánctér közepébe vezetett, ahol végül felém fordult, én pedig teljes biztonsággal és bizalommal hagytam, hogy irányíthasson.
- Amikor az ember az alkohol uralma alá kerül, mind ugyanolyanná válik – feleltem neki, miközben előre-hátra ringatóztunk tökéletes összhangban -, teljesen elfedve igaz valójukat. Ebből fakadóan nem tudok neked érdemleges választ nyújtani… még – hagytam, hogy egy sejtető mosoly kússzon az arcomra. Az ifjú férfi letérdelt előttem, én pedig készségesen, a ritmusra hagyatkozva, el nem engedve a kezét, körbe suhantam. Ha felállt végül, kinyújtva az enyémet, a másik kezét is elkértem, s miután azzal is összekapcsolódtunk, mellé léptem, hogy lassú léptekkel a köztünk lévő láthatatlan vonal tengelye mentén körbe mehessünk. – De ahhoz, hogy tudjak neked válaszolni, meg kell ismernem az embereket itt. Szóval, benned kit tisztelhetek? – kérdeztem tőle a szemkontaktust meg nem szakítva. Jóanyám szavait hallottam, amikor apával táncoltunk a kertben, miszerint, ha valakivel táncolsz, soha nem szabad megsérteni azzal, hogy leveszed a tekintetéről a tiedét. S erről a tekintettől kár lenne elfordulni.

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1051
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 12:33 am
El' Alora gyöngye?
Oldalvást vetek rá egy pillantást szavaira, melyet enyémre ad. Egy félmosoly kíséretében emelem vissza tekintetem a gyöngyházfényű hajnali égboltra. Kellemes emlék csalta arcomra, a félszeg görbületet, hisz ő a második, ki költőkkel egylapon említ, s ő a második, ki nem is tudja, mekkorát téved. Hisz sem költő, sem mágus nem vagyok. Mégis valahol büszkeséggel tölt el. A könyvek teszik, melyeket napról napra egyre nagyobb magabiztossággal forgatok, s lakótársamnak, kinek elméje, bölcsessége túlragyogja, a horizont alját nyaldosó sugarakat. S lehet, hogy az istenek büntetni fognak, amiért szavaival ékeskedem a leány előtt, ezzel saját önérzetem simogatva, mégis úgy érzem kellően adózom előtte. – Egyszer azt mondták nekem, hogy a mágusokat és költőket, nem sok különbözteti meg. S megkérdezte, tudom e, hogy miért? Te tudod, rá a választ? – fordulok felé féltesttel. Tekintetem kíváncsiságtól fűtött. – Észak… - suttogom magam elé, s érzem, ahogy szívem szaporában ver, ahogy házunk megkopott kövei, a hiányos ablaktámlája kirajzolódik előttem. Miként feldereng előttem, anyám, s húgaim arca. Az a hely fel sem érhet ezzel, mégis az otthonom. – S hogy tetszik itt, a karcsú tornyok alatt? Ha emlékeim nem csalnak, észak épületei nélkülözik, eme légiességet. – könnyed mozdulattal írok le egy félkört, körbe mutatva az elénk táruló látványon. S hogy a bor ne csak a pohárban vessen hullámokat, kortyra emelem számhoz. – Nos, akkor enyém az öröm, amiért orvosolhatom ezt a problémát. – bólintok, ám mielőtt pukedlivel tisztelne meg, kérem tőle a kezében lévő poharat. – Szabad? Kár lenne a szép ruháért és a borért is. – veszem a bátorságot és simítom kezem a keze alá, hogy középső és mutatóujjam közé csusszanjon szára. csak néhány lépéssel kerülök tőle távolabb, míg a kupákat egy márványpadra helyezem. Egy mosollyal fordulok vissza, s mihelyst egy karnyújtásnyira kerülök hozzá, már nyújtom felé kezem, míg a másikat a hátam mögé hajlítom. – Hölgyem… - amint a puha tenyér, tenyerembe simul, vezetem beljebb, megadva a módját a pillanatnak. Megállva fordulok vele szembe, kezét nem engedve lépek egyet előre, ezzel „kényszerítve” őt is a hátrálásra, majd lépek hátra, a lágy dallam ütemére. – Modortalannak tartod az itt élőket? Modortalanabbnak, mint a caldeni csőcseléket? – kérdezem, visszatérve válaszára, mely igencsak meglepett. Bár, Nasír „ajándékára” gondolok, nem lepődők meg, ha sokak más arcukat mutattatták meg. Őszintén, kevés pillanatok egyike, hogy szőrösebbik felemmel meglátogassam a közösségi teret, ahol úgy terjed a pletyka, mint a lepra. Közben, többször megismételve az előző lépéseket térdelek le, hogy magam körül vezessem körbe az ifjú leányt.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 27, 2021 10:24 pm


El'Alora gyöngyei
Csendesen hallgattam a fiatalember felettébb fennköltött kifejezésekkel teli beszédét. Ilyesfajta stílust csak a város felsőbb köreiben lehetett hallani, ő pedig mégis így tett, pedig nem tűnt gazdag nemesúrnak, arról nem is beszélve, hogy aligha lehetett több nálam valamennyi esztendővel.
- Azt hittem, hogy itt mágusok élnek és nem költők – sandítottam rá egy pillanatra, miközben az ajkaim sarkában minden erőm bevetése ellenére is rándulni kezdett egy mosoly. – Északról – feleltem a kérdésére. – Caldenből.
Bár a földet néztem mialatt a testem még mindig ringatózott a lágy dallamokra, a szemem sarkából én is kiszúrtam, hogy most bizony ő nézett engem. Semmi baj, visszakaptam, megérdemeltem. Erre a gondolatokra megráztam a fejemet és halkan felnevettem, de a táncba hívására visszafojtottam azt egy gyengéd mosolyra. Gondoltam, megtisztelem ugyanazzal a beszédstílussal, amivel ő illetett engem, még úgyis, hogy ez a fajta hangnem eléggé távol állt tőlem. De ki fedne meg érte mindazok után, hogy az utolsó éveimet, és főképp az utolsó egy-két hónapomat legfőképp részeges és egyéb szolgáltatásokra vágyó koravén urak között töltöttem munkaként. – A szoknyám fodrai ma éjjel egyszer sem pördültek még meg, és körbenézve az itt egybegyűlteken, szívesebben ajándékozom az első lehetőséget egy kóbor léleknek – feleltem a lehető legtanultabb hangnemben, és ahogy édesanyám tanította, egy apró pukedlivel fejeztem ki a felhívását, majd kiegyenesedve várakoztam. Caldenben, de még a kocsmákban is úgy illett, hogy a férfi felkínálja a kezét a hölgynek, hogy bevezesse a tánctérre, viszont mi már rögtön helyben voltunk, így a magát kóbor léleknek nevezett úriemberre hagytam, hogy eldöntse, mi legyen a következő lépés.

Ezaras Azildor and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1051
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 11:37 pm
El' Alora gyöngye?
Megannyian próbálták már a látványt versbe foglani, de hogy lehetne szavakba önteni az érzést, melyet a bukdácsoló fénye okoz egy hófolton? Ahogy a felhők közül kacéran kacsint, kikémlel, majd ismét kisüt? – Egy szép napfelkelte üdítőben hat az ember kedélyállapotára, mint bármi más. A levegőben ott bujkál az új nap minden lehetősége. – emelem poharam számhoz, hogy a vöröslő nedűből kortyolva csodáljam a tündöklést.  Szemem sarkából észlelem mustráló tekintetét, s már – már kényelmetlenek érzem, szót nem emelek ellene. – Bár azt mondják, csak akkor tudjuk értékelni a napfelkelte csodáját, ha a sötétben vártunk. Nem láttalak még a tornyok közt, honnan érkeztél? – fordítom felé arcom, hogy most én mérjem végig a bájos teremtést. Vajon csak egy átutazó ki csak a tárt kapuk hírére érkezett vagy más dolga van itt? Ma hajnalban kiderül… Hűs levegőben, a húrok pendülése, úgy cseng, akár a legtisztább kristály, mely apró darabja törik szét egy üres teremben. Kellemes, bár számomra túl andalító, de tény, hogy eme órát, ez teszi ékesebbé. Szerelem. Az megunhatatlan örök téma. A lány ringatózása ismét halvány mosolyt csal arcomra. Olyan ártatlan, mint, akit még nem csapott arcul az élet. Némi irigység fog el, látva milyen gondtalanul adja át magát a pillanatnyi érzésnek. Magam is kedvet kapok elmerülni benne, ha már ma este kaptam még egy lehetőséget. S Azildor szerint, rajtunk áll, hogy élünk e azzal, mely felkínáltatott. – Biztos, sokan megragadták ma este szoknyád ráncait, de nem tisztelnél meg egy kóbor lelket az utolsó tánccal? - veszem végül a bátorságot, hogy segítségemül hívjam, méltó lezárásként, ennek az estének.


Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 2:27 pm


El'Alora gyöngyei
Biztosan el voltam varázsolódva, mert semmi neszét nem hallottam a mellém lépett férfinek. Amint megszólalt, akaratlanul is összerezzentem a hirtelen hangra, de nem néztem rá. Nem kívánkoztam neki válaszolni, abban a hitben voltam, hogy ő is valamelyike az ünneplők már lerészegedett tagjainak, akikből már nem az első szólítana le, de a férfi hangja más volt. Nem csengett belőle az alkohol, sőt, a reggelhez képest túlságosan is ébernek tűnt.
- Otthon mindig virradás előtt ébredtem, hogy jól indulhasson a napom – mosolyodtam el, majd oldalról rásandítottam a hang tulajdonosára. A tekintetemmel szép lassan végig mértem egészen a cipője orráig, aztán egy hosszabb pillanatig elidőztem az arcán. Ez az ember ugyanolyan fiatalnak tűnt, mint amilyen én voltam, de a ruházatából és a kisugárzásából ítélve ő már régebb óta jár-kel a mágusok között, ha nem a kezdetek óta. Nem tudom mennyi ideig figyelhettem őt, vagy hogy ő ezt észrevette e, de amint rájöttem, hogy igenis bámultam, visszarántottam a tekintetemet a virradó csodára.
Percekig csendesen figyeltem tovább az egyre feljebb kúszó nap sugarait, majd egy kellemes dallam ütötte meg a füleimet a teremből. Az utóbbi egy órában egyre lágyabb muzsikát játszott a zenekar, mintha ezzel jeleznének az ünnepség közeledő végére. Álmosították a népet, hogy azok önmaguktól lépjenek vissza a hálótermeikbe, és ne a házigazdának kelljen felkérnie őket a távozásra. Teljesen bevett szokás volt, néha engem is megkértek odahaza, hogy altassam el őket, mert már egyre emelkedett a nap a horizonton, ők pedig, velem egyetemben még mindig tartottuk az esti szórakozásunkat.
Belekortyoltam a borba, és mély lélegzetet vettem. Ezt a dalt még megfogom tanulni egyszer. Ösztönösen hullámozni kezdtem a ritmusra, a tekintetemet le sem véve a napfelkeltéről, ami most szebb volt, mint valaha. Tényleg igaz lenne, amit mondanak? Minél szebb helyen jársz, annál szebbé válnak az ott lévő dolgok, még akkor is, amikor egy teljesen hétköznapi jelenségről beszélünk?

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1051
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 2:58 am
El' Alora gyöngye?
Órákig vártam Azildort bízva abban, hogy hamar ráun a társaságra, s visszatér hálótermébe. No, nem csak azért, mert nem rég még láz gyötörte, hanem azért is, mert hiába is tanultam már meg a kilincsre kapaszkodva kitárni az ajtót, a kulcsra zárt bejárattal nem tudtam mit kezdeni. A lépcső felől hűvös szél szökött be a folyosóra, mely a nyomorult macskát arra kényszerítette, hogy fejét a hátsó feléhez szorítsa, hogy ne egye meg a fene. A formám pedig nem volt már kellően elegáns, ahhoz, hogy az ünneplő tömegben parádézak. Noha, bevallom van, amikor örömmel pimaszkodom büntetlenül négylábon. Újabb szellő táncolt végig gerincemen, melyre kinyitottam a szemem, s rá kellett döbbenem, hogy magzatpózban hempergek a hálókörlet folyosóján. A mulatság még tarthat, mivel még senki se rúgott belém.  Félig meggörnyedve, nemesebbik felem takargatva indulok meg a folyosón, bízva, hogy cicomás ruházatom ott van, ahol hagytam. S lám…
Újra levonulok, a lépcsőn melyet a ma éjszaka már harmadjára járok meg. Körbe hordozom a tekintetem az megfogyatkozó, de még mindig ünneplő tömegen. Látom Azildort a tanácstagok társaságában, így hagyom, tegye a kötelességét. Cate egy ismeretlen nő és Nasír köreiben talált szórakozást, melyre halvány mosoly kúszik arcomra. Italt veszek magamhoz, s a kertbe veszem az irányt, a lebegőfa látványával nem lehet betelni, s ha már megadatott a lehetőség, így miért ne használnám ki? Magányra számítottam, ennek ellenére néhányan a kinti hűst választottak, mely pírt hoz az orcára, s melyben a lehelet ködként gomolyog. Látomásból a legtöbbjüket ismerem, így semmi újdonságot nem nyújtanak számomra, s az ő tekintetükben sem csillan kíváncsiság egy kóbor idegen láttán. Ám egy karcsú alak körvonalai rajzolódnak ki előttem. Talpam alatt a szűz hó roppan, ahogy kimért léptekkel közelítek felé, s lassan ismerőssé válnak vonásai. A lány, aki ki tudja milyen indíttatásból vívott közelharcot a sütikkel, de gyanítom Nasír löttye volt az oka, melyet fanyar humorával ízesített meg. – Múló a pír, melyet orcádra hív a hajnali hidege. Viszont a látvány mindent megér. – állok meg mellette, s ha rám pillant egy futó mosolyt küldök felé, majd magam is a horizontra emelem tekintetem, mely alól narancsszín kígyók kúsznak elő, rózsaszíné festve az ég alját.


Thora Haleye and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 2:16 am


Amanar Ünnepe
« Mindenki •  Zene: Christmastime •   »
Sűrű lélegzetvételek között hallgattam végig az öreg kioktatását. Lehet, hogy most felidegesítettem, de már akkor és ott éreztem, hogy ebből több is lesz, mint sima elutasítás. Valami elkezdődött, és lehet, hogy nyögvenyelősen indult, de legalább megtörtént. Álltam a tekintetét, még akkor is őt néztem amikor átvágott közöttünk és visszafordult hozzám. Első lecke. Minden erőmmel azon leszek, hogy ebből több is legyen.
Biccentettem a nőnek, mikor az elköszönt és rögvest sarkon fordult tőlem. Vajon tisztában van vele, hogy el van átkozva? Vagy szegény azt sem tudja, mi történik vele. Már esélyem sincs tőle megkérdezni, de ha jól emlékeztem, azt mondta ő is a torony lakója. Mindenképpen beszélnem kell majd vele ez ügyben, és remélhetőleg nem rögtön holnap hal bele, ha olyan az átok. Sajnos nem tudom mi lett vele, csak annyit tudok, hogy van. Talán, hátha tudok neki segíteni, bár, hogy hogyan, az még számomra is rejtély.
Egy újabb érintetlen pohár bort emeltem fel a közeli asztalról, és csendesen kisétáltam a kertbe. A telihold már egyre jobban ereszkedett vissza, hogy végül elnyelje majd a horizont és a fény. Végigsétáltam a kikövezett járólapon, egészen a tánctérig, majd annak közepén megálltam. Még ebben a csendben is csak halkan, nagyon halkan, de lágy dallam szólt ki a teremből. Körbefontam a karomat a felső testemen, csípős volt már az időjárás. A fények a fejem felett játszadoztak a kialakított dísztetőn, én pedig elbambultam a látványára, miközben lágyan ringatózni kezdtem a bentről kiszűrődő dallamokra. Újabb fejezet nyílik most az életemben. Még mindig hihetetlen, hogy mindezt két tolvajnak köszönhettem, akik fél évvel ezelőtt felbukkantak a caldeni házunkban. Jóságos ég, már fél éve. Nagyon gyorsan megy az idő, és azóta mindig történik velem valami. Talán ez az én sorsom. És én sodródni fogok ezzel az árral.
Nem tudom meddig állhattam kint, de a nap első sugarai már kezdtek felbukkanni a láthatáron, én pedig elvarázsoltan figyeltem azt. Aztán belekortyoltam a borba, hogy ezzel megünnepelhessem Árët, aki, mint kiderült, az erőm egyik legfőbb forrása. Tényleg sokat kell még tanulnom.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1051
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 1:42 am
Amanar mulatozás

« taggeld; Mindenki •  Zene; ide • credit;  Új válasz küldése 2744    »
 
Jaj, istenekre már! Nem bírom szemforgatás nélkül, elment minden színészi kedvem már. Hogy lehetsz ennyire nyomulás lányom? Áh.. pasik nem szeretik, hát még a mágusok.
Mind a ketten adtunk zsebkendőt, figyelmetlen voltam, de azért átnyújtom, amit le is vesz.
Pillantgat, valamit csinál velem. Végig mérem már kissé feszülten. Félelem már régóta bennem van, a mágusok között találtam magam azt hittem végre nyugalmam lesz. Tudhat valamit? Nem. Első dolgom a könyvtár lesz.
- Váó!- Mondom.
- Nagyon akarja Önt. – Nézem a mesterre.
Elutazik? Akkor nem lesz felügyelet alatt a lány, hmm. Mindenképpen meg kell tudnom mit akart tőlem.
Kezdtem unni a többieket. És bár reméltem, hogy Nasir majd elragad, és helyre teszi bennem a tomboló vágyakat, nem lett így. Álmos is lettem. Menni akarok.
- Talán jobb lenne mennem. – Mondom.
- Nagyon örültem. – Mondom, és azzal a lendülettel kecses bájos mozgással átszelem a termet, és lelép erről az unalmas eseményről. Gombát se kaptam, be se rúgtam. Áh, valahol összeszedek egy tanonc fiút estére.  




Ezaras Azildor Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
327
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 1:38 am
Amanar ünnepe

« Mindenki •  Zene; A Mystical Christmas • credit; »
Reina szavaira együttérzéssel bólintok, s finoman emelem a poharamat, hogy igyunk arra, ami már nem lehet a miénk. Viszont nem szövöm tovább a gondolataimat az ünnepről vagy arról, ami igazán fontos lehetne, mivel Thora mihelyt erejére kap, rögvest folytatja kevésbé visszafogott győzködésemet. A mondandója végén óhatatlanul a homlokom közepére szökik a szemöldököm.
- Tudni akarsz mindent, de tenni is érte? A tanulás nem csupán varázsigék sora. Eszmékben hiszünk, folyamatokban, az istenekben, amelyekhez kérdéseken és az azokra adott válaszokon keresztül találhatjuk meg az utunkat. Te jelenleg követelőzöl, ami őszintén megvallom hátráltatja a helyzetedet – nem kertelek, késő van már ahhoz, hogy puhatolózással okítsam. - Tanácsolom, hogy válts taktikát. Mint mondtam, a lelkesedéssel kizárólag nem nyűgözöl le, bármennyire is üdítő a fiatal lélek forrongását látni – pillantok rá elkomolyodva, majd egy nagyobb sóhajjal legyintek, elsétálva közöttük a poharam társaságában, mintha mi sem történt volna.
- Első lecke, Thora, nemesek pártfogoltja – fordulok vissza hozzájuk egy fél momentumra. - tanulj türelmet. Holnap elutazom a városból, így a tehetséged valódi megítélésére csak azután kerülhet sor. Légy türelemmel, ha valóban tőlem óhajtasz tanulni. S most tanácsolom, élvezzétek az estét annak, ami – mosolyodok el leheletnyire, aztán meg sem várva válaszukat tovább állok a tanács hátramaradó társaságába. Még megvárom a Nap felkeltét, hogy illő mód koccinthassunk a fény eljövetelére a vendégek társaságában, ám az elhúzódó táncokba, bővebb ivászatokba, ünnepi játékokba már nem folyok bele. Tartogatom az erőmet az útra, s a lakosztályomig vezető hosszú méterek és lépcsőfokok megtételére.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris and Reinaakviin Kedvelték

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 1:12 am


Amanar Ünnepe
« Mindenki •  Zene: Christmastime •   »
- Ha felvenne magához, ezzel is tisztában tudnék lenni – motyogtam az orrom alatt miközben kikaptam a kezéből a kendőt. Időközben a nő is felém fordult és ő is nyújtott egyet. Nem éreztem, hogy ennyire ömlene az orromból a vér. Vagy mégis? A nő mondatára csak egy fintorgás lett a válaszom. De azért ő tőle is elvettem a kendőt, és mindkettőjüknek elmormoltam azért még egy köszönömöt, annyira még megnevelt anyám, majd megtöröltem az orromat. Még egy fél percig a földön ültem, s miután valamennyire visszakaptam az erőmet, feltápászkodtam a földről. – Nem direkt csináltam – szóltam újfent a mágushoz, közben pedig egy pillantást vetettem a mellettem álló nőre, de rögtön visszafordultam a férfi felé. – Pontosan ezért szeretném, hogy magához vegyen. Mindent tudni akarok. Hogy hogyan tudjam teljesen az uralmam alá venni az egészet, hogy ne történjen meg ez – mutattam magam köré a földre. - Tudni akarok a helyről, hogy mit szabad és mit nem. Sokan mondták már, hogy nem ez a legjobb tulajdonságom és hogy ezt apámtól tanultam, de ki fogok tartani, bármi alá is kényszerít. Addig nem fogok innen elmenni, és addig fogom követni Önt, amíg nem vesz a szárnyai alá – Tényleg mindenre készen álltam, bármit is mond, vagy hoz a sors elém. Tudom, hogy nekem most itt lesz, itt van a helyem és egy tapodtat sem mozdulok el, amíg meg nem szereztem.

Veleris Kedvelte

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1051
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 1:05 am
Amanar mulatozás

« taggeld; Mindenki •  Zene; ide • credit;  Új válasz küldése 2744    »
 
Csak álltam és vártam, vártam arra, hogy mi fog történi. A lány varázslatba kezdett, egy fény játékkal kezdte, olvastam már erről ám nem igen foglalkozom más ágazatokkal. Sajátomban jobban elmerültem. Ám honnan tudja, mit kell tennie? Nekem ez gyanaus, vagy csak én vagyok bizalmatlan?
Emlékszem arra amikor még nem hittem a mágiában, és a végén az mentett meg a kékektől. Az a nap volt, amikor tudtam ez az én utam. Vajon neki mi lehetett?
A semmiből szól, azt hiszem hozzám. Hozzám? Miért miért szól hozzám, többször is. Nem értettem, zavart voltam és arcom is igazán ezt tükrözte.
Elveszi az egyensúlyát, majd elesik. Nem siketek oda, felőlem törje össze magát, csak figyelem. Utána kell ezeknek olvasnom, még is miért hozzám, mit akart varázsolni velem?
Vérezni kezd az orra. Fel emelkedik a szemöldököm. Ez az, amikor sokat akar a szarka.
- Örülhetsz, hogy nem lett bajod, vagy nem ártottál valakinek. Meggondolatlan leány. – Vágom oda, majd előveszek egy zsebkendőt, s lépek oda, majd nyújtom neki.
Visszalépek, s hozzám szól a mester. Micsoda morcos.
- Áh, nos .. – Kezdek bele.
- Mágusként értékelem, ám nem igazán vagyok oda az ünnepekért, mióta a családom nem lehet velem. – Mondom őszintén.



Veleris Kedvelte

Boszorkány vagyok
Reinaakviin

dovahro hil ag fiercely, orin ko luft do vokul.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
327
❖ Tartózkodási hely :
₪ El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 20, 2021 12:59 am
Amanar ünnepe

« Mindenki •  Zene; A Mystical Christmas • credit; »
Az ében hajú nem szól semmit az intelmemhez, nem mintha őszintén meglepne hallgatagsága. Ami jobban meglep, hogy az eddig szószátyár lány is lakatot helyez a szájára, olyan dacossággal és ellenszenvvel figyelve engem mindeközben, mintha legalábbis a kiskutyáját daraboltam volna négy felé. Szívem szerint elmosolyodnék gyermeteg vonásain, de nem teszem, mert a szívem nincsen sem kőből, sem méregből. Helyette újabbat kortyolnék a borból, várva, elmémet megdolgozzák és a fény útjáról vajmi érdemleges is szóba kerüljön, ám ehelyett egy önkényes bemutatónak lehetünk szemtanúi.
Nem lépek közbe, nem szólok semmit, pusztán méricskélem a leányt és figyelem, meddig bírja szusszal az erőt, melyet uralni még képtelen, s ami itt, El' Alora lebegő-fájának közelében még ingatagabb, mint bárhol máshol a városban. Meggondolatlanság varázsolni a közelében annak, aki nem tudja, mit csinál, s ennek hamar meglesz a foganatja. Még döbbenten suttog egy keveset Reinának, mielőtt a földre kerülne. Vajon őt okolja a sikertelenségért, vagy a bor kezdte ki a tudatát?
- A mesterednek kívánsz, és ahelyett, hogy a kérdésemre feleltél volna, ezzel igyekeztél elkápráztatni? - pillantok le rá egy mély sóhaj kíséretében. - Minden tanonc tisztában van vele, hogy a kertben kizárólag felügyelettel varázsolhat – csóválom meg a fejemet, leemelve az asztalról egy kendőt, melyet oda sem nézve az arca elé nyújtok. - Vérzik az orrod – teszem hozzá csöndesebben, majd amíg összeszedi magát és a tetteinek következményével foglalkozik, az ében hajúra tekintek.
- Nem a bálra voltam kíváncsi, hanem Amanar ünnepére, az eszmére s értékekre, mely mögötte húzódik. Végtére is Árët ünnepeljük, aki nekünk, fénymágusoknak az erőnk legfőbb forrását jelenti – pillantok vissza Thorára jelentőségteljesen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Titkok kertje - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 15  Next
 Similar topics
-
» El'Alora, Titkok kertje
» Szarvas-pecsétes titkok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora-
Ugrás: