Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Nyitott könyvtár - Page 6 KaDiPE5
Nyitott könyvtár - Page 6 KaDiPE5
Mynzash
a place without expectation
"A sivatag nem arról híres, hogy kíméletes lenne a látogatóihoz, és ez a szélfútta dűnék esetében kifejezetten igaz (...)"

Hamarosan...
●●●●●●●●●●●●

  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
11 Hozzászólások - 22%
Kalandmester
7 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
6 Hozzászólások - 12%
Folrandír Ceilteach
5 Hozzászólások - 10%
Arthus Nendrac
4 Hozzászólások - 8%
Veleris
4 Hozzászólások - 8%
Krónikás
4 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
3 Hozzászólások - 6%
Ivy Reaves
3 Hozzászólások - 6%
Rhysand Earhgaze
2 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Forróság havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Valamelyik reagod tartalmazza a következő szavakat: analfabéta, cickafark, inventárium. Mindhárom szónak egyetlen reagban kell szerepelnie!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Nyitott könyvtár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 23, 2021 3:15 pm
 
breaking the rules
Rilrion & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; remélem tetszik  • Szószám; 694 • Zene; Under Giant Trees »
« "i mean, it’s sort of exciting"»
A vádlimon viselt sérülés már-már öröktársamul akart szegődni mellém, legalábbis kezdtem nagyon úgy érezni. Bár voltak napok, amikor alig-alig sántítottam máskor olyan élesen hasított belém a fájdalom, mint éppen azon a bizonyos napon, amikor a könyvtárba látogattam volna. Már régen magam mögött hagytam az erdőt, a mocskos pengét, ami mélyen fúródott a bőröm alá és a törpöket, akik valamiért főellenségnek tituláltak, pusztán azért, mert kíváncsian méregettem őket. Ez volt az én formám, ha nem éppen egy bárdba habarodtam bele, aki még csak észre sem vesz a formás idomok mellett, akkor megsebesültem. Ez az élmény sok változást indított el bennem, egyrészről megerősítette a tényt, hogy vissza kell térnem El’Alorába, hogy az apám által óhajtott tudást a magamévá tegyem végre és erősebben dacolhassak az aprónépek gyűlöletével.
A nagy remények, amiket a tanuláshoz fűztem gyorsan elmúltak. Unalom, por, pergamenek, kódexek, egyszóval csupa olyasmi, amitől vagy aludni támadt kedvem, vagy azon agyalogtam, hogyan lógjak ki inni valamit, mielőtt az egyik mester beküldene megint a könyvtárba. Egy pár napra megúsztam az ilyen jellegű őrületet, ráfoghattam, hogy a lábam rendetlenkedik, de ma már az a bizonyos Durfar mester, aki korábban is a legunalmasabb feladatokat adta, elküldött hát, hogy nézzek meg a könyvtárban valamit. Valamit. Még azt sem jegyeztem meg, mi a fészkes fenét akar tőlem, mert már önmagában is annyira unalmasan hangzott. Kikívánkoztam a sziget jelentett fogságból… néha-néha persze emlékeztettem magam, hogy éppen ezért jöttem ide.
Hangos sóhajjal érkeztem meg az ajtó elé. A kezemben már akadt egy vaskos könyv, amit történetesen kölcsönbe kaptam Durfar mestertől és szerinte a valami megfejtéséhez hasznos lesz. Bőven elég nehéz volt, hogy rontson a bicegésemen még egy keveset. Így hát, elnyomtam a kilincset, hogy unott képpel belépjek a könyvgyűjteményt rejtő hatalmas terembe, hogy megpillantsam a tekercseket őrző szekrényeket.
Szusszanva hagytam, hogy az ajtó jó hangosan becsapódjon mögöttem. Így hát, aki még ott volt alaposan megbotránkozhatott a szemtelenségen, amivel a tudományt méltattam. De nem is ez volt a legmeglepőbb fordulat, hanem a hang, ami oly’ lelkesen csattant fel valahonnan mögülem, hogy még a kezembe tartott vaskos, vörösborítós kötetet is elelejtettem. „Ezüstke…” A megnevezés önmagában elárulta ki az, mégis meg kellett fordulnom, hogy elhiggyem Rilrion ücsörög ott. Megismerkedtünk, beszélgettünk, elváltunk, leveleztünk. Egy ideig elég komoly érzéseket tápláltam iránta, ezért különösen szíven ütött, hogy megint a világos szempárba pillanthattam.
– Csip-csip… – suttogtam. Oda akartam rohanni, hogy megöleljem, még tettem is egy lépést, aminek köszönhetően a leejtett kötetbe is sikerült belerúgnom. Ez vissza is rántott a józanész határára, lehajoltam hát és felvettem, úgy sétáltam már oda elé. – Csip-csip… – ismételtem meg, majd letettem a kötetet az asztalra, ami mellett dolgozott, s nem bírtam tovább, egyetlen mozdulattal átkaroltam a nyakát és öleltem. Arra az időre emlékeztett, mikor ki akartam törni a sötétségből, ami bennem létezett, amit apám ültetett el, de már tudtam: ez ad erőt. Nem űzhettem el, hanem el kellett fogadnom és használnom arra, hogy az legyek, aki lenni akarok. Egy erős varázsló.
– Nem hittem, hogy valóban újra láthatlak… – mondtam és elhúzódtam, mielőtt még ő tolna el. Elég volt a szívtörésekből. Végig néztem rajta inkább, egészen sértetlennek látszott, velem és a sántításommal ellentétbe. Beletúrtam az ezüst tincseimbe, hogy aztán vissza igazítsam őket szépen az állam vonalára, ahogy azt megszoktam. Csak pótcselekvés volt, hirtelen nem tudtam kezelni a helyzetet és éreztem a gombócot is a torkomban, amivel együtt a könnyek is meg akartak indulni. Gyönyörű viszont látás volt ez.  – Főleg, hogy Durfar mester szinte naponta lát el unalmas feladatokkal. Ki gondolta volna, hogy éppen egy könyvtárban akadunk össze – mosolyodtam el, miközben leültem a székbe. Figyeltem, ahogy ő maga is visszahuppan a korábbi ülőhelyére, aztán kinyitottam a kötetet, amit magammal hoztam. Igazából csak mímeltem, hogy bármit is csinálok. A tekintetem a polcok között járt… szórakozni volt kedvem.
– De… mint látod egészen megúsztam a törptámadásokat. Csak az a kis karcolás boldogít még mindig a lábamon. Szóval azt hiszem, egy ideig nem táncolhatunk. – Sóhajtottam megjátszott gondterheltséggel, majd elmosolyodtam. Kipattintottam a köpenyem csatját, hogy annak bársonyos, kék anyaga a szék támlájára omoljon, felfedve, hogy ezúttal még véznább a testem. Az utamon eléggé szorosra fogtam azt a bizonyos gyeplőt és még az ételre szánt pénzemet is megfeleztem. Amúgy is inkább a sört választottam bármilyen étellel szemben.



Ahronit Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2110
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nyitott könyvtár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 22, 2021 3:20 pm

It's a kind of magic
Folrandír & Rilrion
If you choose magic you will never be able to return to the life you once lived. Your world may be more exciting but it will also be more dangerous.
El' Aloráról számtalan költemény és írás emlékezik meg. Romantikus sorokban dicsőítik ezüstösen csillanó tornyait, misztikus énekekben idézik meg a mágia sejtelmes derengését, mely állandón körbeöleli a Fehér-sziget méltóságteljes ormait, s legalább annyi rím szól a világon-túli élményhez, amit egy-egy látogatás alkalmával az ember fattyának kínálhat a város egésze. Ehhez képest ekkora unalomban azóta nem volt részem, hogy Nonvulmir mester ódákat zengett az Oz'herithi teleken a fajtánk dicsőségéről...
Mély, kifejezett sóhajjal könyökölök fel a könyvtár egyik asztalára, melynél jóformán napkelte óta gubbasztok. Úgy három napja… Nem hittem volna, hogy a mágia útjára lépni ennyire és végtelenül untató lesz, hogy az egykori mentorom levelében foglalt kihívások igen is valósak lesznek - de közel sem olyan izgalmasak, mint annak tűntek -, és hogy ilyen hamar megfontolom a hatalomról való lemondást. Persze kit is áltatok, azok után, többeket is bevontam az elképzeléseimbe, örök életre szóló szégyennel érne fel, ha képtelen lennék megfelelni nekik. Legfőképp Asha önelégült, mindent tudó ábrázatától kímélném meg a józanságomat, ugyanis nem lenne annyi fülsértő dal, ami ledörgölhetné a fehérnép ajkairól a kárörvendést. Pfff...
Újabb szusszanással karöltve lapozok egyet a vaskos krónikában, mely a mágusháború történéseit volt hivatott összegyűjteni, mihelyt azonban meghallom a terem súlyos tölgyfaajtaját nyikordulni, elhajítom a törekvéseimet a fonal felvételére, s helyette felkapom a fejemet, hogy megnézhessem magamnak az újdonsült áldozatomat. A mai napon három máguspalántát fogyasztottam el, a legutóbbi pedig még addig sem bírta a társaságomban, amíg rákezdhettem volna a szándékkal hamis kornyikálásra vagy flörtölésre. Nyilvánvalón figyelmeztették a cimborái, viszont az ajtóban felbukkanó alak bizton veszem, nem fog egyhamar távozni.
- Ezüstke! Végre-valahára egy értelmes ábrázat a sok citromba harapott tanonc és mester után! - csattanok fel jó kedéllyel, ezzel párhuzamban fel is emelkedve a székemből, noha nem sétálok elébe, megvárom, míg ő ér hozzám. - Alaposan megvárattál, nem mondom. Már-már kezdtem aggódni, újabb bonyodalmakba keveredtél az aprónépekkel, akik olybá tűnik manapság bőven akadnak a társaságodban – vigyorodok el, s miként az asztalhoz ért, intek neki, hogy foglaljon helyet nyugodtan, már amennyiben nem áll szándékában ácsorogni.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1634
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Tolvajlás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nyitott könyvtár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 4:39 pm

Az ylorei birodalmi könyvtáron kívül El' Alora büszkélkedhet az egyik legnagyobb könyvgyűjteménnyel. Igaz, zömével mágiával kapcsolatos köteteket, tekercseket lehet itt fellelni, ám a világi irodalom, egyéb tudományok feljegyzései is szép számmal roskadoznak a természetes fényárban úszó polcokon.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2643
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nyitott könyvtár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Nyitott könyvtár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
 Similar topics
-
» El'Alora - Nyitott könyvtár, 1 nappal korábban
» Könyvtár
» Könyvtár
» Tiltott könyvtár
» Birodalmi Könyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: