Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Csipke barlang KaDiPE5
Csipke barlang KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Csipke barlang

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Vas. Dec. 26, 2021 8:29 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 26, 2021 7:46 pm
The ghost of Chaos
Hogyan róhatnám fel neki óvatosságát? Magam is az vagyok, mikor lényem valódiságát kell felfednem előtte. Az idő majd válaszokat ad, s segít meghozni számunkra a helyes vagy annak vélt döntést. Erre ugyan csak a pergő percek, órák, napok, hetek netalán évek fognak feleletet adni. Pártolom, segítem, ahogy erőmből telik, hisz esélyt ad, nekem megéri, csak több leszek általa. Itt fekszik mellettem és érzem egész lelkem. Nélküle csak a felét. Lesz hogy, viccből magamban minden nap „bántom”, hisz ő a legjobb a barátom. Furcsa életétünkről, tudjuk, hogy a végzetünk, az ő baja a sajátom. Hiszem, hogy ezek vagyunk mi. Látom én, hogy belsejében annyi a csoda, mint benne a szó. Kezem helyet arcom simítom tenyerébe, úgy ahogy minden éjszaka teszem, mielőtt nyugovóra térne, mielőtt csókolt lehelne homlokára az Árnyékok úrnője. Nézem, ahogy elméje megadja magát, s elhagyja a valóság mezéjét. A holdfénye megcirógatja arcom, s testemen végig vándorol az ismerős érzés, s tudatomra köd telepszik. S már nem tudom, hogy ösztönből, vagy mert még én akarom húzódom hozzá közelebb…

//Köszönöm a játékot.  Csipke barlang 854324872 //

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
762
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 26, 2021 12:06 am
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Az egyre homályosuló világ finom ringással édesget a jóleső sötétségbe, s noha a lényem egy része már vágyik elengedni, megpihenni, a másik ragaszkodik a jelen momentumához és a lélekhez, mely kiteljesíti azt.
- Nem törekszem… pusztán óvatos vagyok… - sutyorgom magunk közé elmerengő hangon, habár azt már képtelen vagyok megítélni, hogy mire is adtam mindezt feleletül, vagy, hogy miért csendül ha leheletnyire is, ám csalódottan selymesen búgó hangja. Az elmém és a koncentrációm cserben hagy, s úgy érzem, velem együtt őt is, azonban az ujjaim tovább szorulnak a vállára jelezvén; semmi sincsen még veszve. Ez az utolsó lagymatag, viszonylag még tiszta emlékem, mielőtt a tudatom ködös képfoszlányok szövevényében találhatná magát.
Olykor a lépteit hallom a márványpadlón csendülni, máskor a látszólag végtelenbe vezető csigalépcsők korlátját vélem érzékelni, megint máskor sötét árnyakat, melyeknek sem alakot sem értelmet nem tudok adni. Pusztán akkor tisztul fel valamennyire a valóság-érzékelésem, miként a csábító ringatózás abbamarad, és a biztonságot adó szorítás helyét a takaróm alig-ölelése váltja fel. Mély, megadó sóhajjal döntöm oldalra a fejemet a hangja irányába, érezve a súlyát az ágyamra nehezedni. Kérészéltű pillanat, míg felnyitva szemeimet meggyőződök a jelenlétéről, s egyik kezemet magunk közé fektetve a vállam magasságába, kínálom fel a tenyeremet a számára. Nehéz volna megmagyarázni az ösztökélést, amely az érintéséért epekedik, csupán annyit tudok, hogy megnyugtatna.
- Maradj, míg szükséged van rá… - halkan szűrt, a gondolataimmal együtt kocsonyásodó szavaim kíséretében csukódnak vissza az ólom súlyával vetekedő szemhéjaim.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
755
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 25, 2021 10:31 pm
The ghost of Chaos
Ha igazi beszélgetést folytatunk, hallgatunk és beszélünk - de többnyire hallgatunk. A hallgatás odafigyelést jelent. S minden szavára figyelek, s most felesleges lenne minden szó, hogy egyetértésemről biztosítsam. Egy pillanatnyi hallgatás, többet árul el, mint egy vaskos kötet. A csendes szavak nem csak lelkemet perzselik fel, hanem nyirkos bőrömet is. Testének súlya alatt, izmaim megfeszülnek, megacélozom akaratomat, nem lenne szívem, a pihenő szoba egyik kanapéján hagyni, mikor a gyengeség újra úrrá lesz rajta. – Miért törekszel, hogy megszabadulj a vágytól? Attól még lehetsz az elme őre. – enyhe csalódottság csendül szavaimban, mely talán már el sem jut tudatáig. Arcára pillantva tudatosul bennem, hogy az álom és valóság vékony mezsgyéjén egyensúlyoz, s lassan, de biztosan adja át kezét Isilmenek. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel torkomból, hogy talán nem hallotta, amiként elgyengültem szavai hallatán. Felérve a földszintre körbe pillantok, látok e valakit, aki esetleg segítségünkre lehet, kinek feleannyira fontos, az egészsége, mint nekem. De a folyosón egy lélek sem jár, rég visszahúzódott már mindenki a hálójába. A varázsfények halvány derengése lustán erősödik közeledésünkre, hogy aztán ugyanígy szenderedjenek vissza, amint elhaladtuk mellettük. Az kilincs hamar megadja magát, hisz a láz elfelejtette vele az amúgy rá jellemző elővigyázatosságot. Belépve rajta, a lábammal hajtom be magam mögött az ajtót, s fektetem óvatosan az ágyra, s takarom be a már félre hajtott takaróval. – Most már pihenj! – utasítom csendesen, miközben mellé kucorodom. – Még egy kicsit maradok, ha nem bánod. Csak egy egészen kicsit…


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
762
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 24, 2021 5:14 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Apró légvétel gördül le a mellkasomról a szavai hallatán, melyekhez nem tudom, fel fog-e még érni valaha bármely költő gondolatvirága. Bölcsességét színpompás hasonlatok övezik, melyek anélkül kapnak életre az ember lélekvilága előtt, hogy le volna szükséges hozzájuk csukni a szemhéjait.
- Való igaz… - szólalok meg tán az eddigieknél is csöndesebben, féltve hangomtól a törékeny szépséget. - Amíg egyenlőek, s amíg együtt munkálkodnak… képesek lehetnek megidézni a legnagyobb csodát – nyugtázom, utolsó, töredéknyi momentumokra kiélvezve azt, amelynek örökkön valóságát senki sem remélheti. Valahogy mégsem facsarodik a szívem gyászba, amiért az időnk a végéhez közeledik, hiszen a barlang vize sohasem az elmúlást jelképezte, hanem egy szövevényes, varázslatokkal átszőtt út kezdetét. A mágia bölcsőjében merítkeztünk, amely sokkal több annál, mint igék, hatalom és frappáns manipulációk sora. Sokkal, sokkal több, ha valóban hisszük, hogy az istenek ajándéka a tehetségünk.
Suttogása puha mosolyt csal az ábrázatomra, ami egyre inkább simulna a kimerültség noszogatása alatt. Azonban még kitartok egy egészen kicsit, hogy hallhassam a fülem alatt rezdülni a mellkasát bölcsen csendülő hangja okán.
- Akként már ketten vagyunk – jegyzem meg csöndesen, újabb sóhajt engedve szabadjára, mely a víz hűvöse nélkül ismét egyre forróbbá válik. Utoljára szedem magamra makacsságomat, ujjaimat a vállát borító, jól ismert ruha anyagára szorítva. - Talán nem szégyen… ám nem mindig bölcs dolog – pillantok magam elé egyre nehezedő szemhéjaim alól, nyakának elmosódott vonalát figyelve. - Noha a korlátaidat te ismered, Kóbor. Bárhová is viszel, hálás leszek neked.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
755
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 10:30 pm
The ghost of Chaos
Itt van, úgy, hogy érzem is. Hozzám ér, és nyugodt vagyok, érzem, hogy minden rendben lesz, még, ha most káosz is uralkodik bennem. Érzem az erőt, mely engem is erősebbé tesz. Óvatos, de határozott. Támogat, de nem fog vissza. Hisz bennem. Bízom benne és ő bennem. Van ilyen. Megtalálhat, és meg is fog találni. De csak akkor, ha meg kell találnia. Ha nem, hát beletörődőm, elfogadom. Nem tehetem egyértelművé, hogy meg kell kapnom. De ettől még hiszek benne – A rend és a káosz, ikertestvérek, s ketten együtt teremtik meg a harmóniát. Az ég bársonya nem lenne igazi a csillagok fénye nélkül, ahogy a nappal sem árnyék nélkül. – egyik a másik nélkül nem létezik, ez mindennek az alapja. Legalábbis én így gondolom. Ékes példája ennek, ez a pillanat, egy helyen Rend és Káosz, s ez ennél tökéletesebb már nem is lehet. Ha többet mértek volna belőle, nem lenne oly édes, mint a méz.
Meglepve tekintek a lebernyegre, hisz jómagam akartam leróni tartozásom, a figyelmességért mellyel nap, mint nap megajándékoz, hálával élni a gondoskodásért. De, hogy is mondhatnám el ezt neki? S hogy utasíthatnám vissza? Ujjaim alatt ráncokba gyűrődik az anyag, ahogy átveszik tőlem. – Köszönöm. – rebegem halkan, hála csillan szemeimben. Érintésére váratlanul ér, melynek következtében megrezzenek arcizmaim. Bárkit megfutamodásra késztetne. Lényem az érzéshez, testem pedig tenyeréhez simul. Akaratlanul ereszkedik le szemhéjam, hogy csak pilláim sűrűje mögül veszek el tekintetében. – Csekély áldozat ez… - suttogom, még érintése hatása alatt. - … attól tartok, nagyobb veszélyben van a lelkem. – mosolyodom el. A lépcsőfokok egyre csak fogynak, miként az együttlétünk percei is. – Kérés vagy kívánság? Mindegy is, mert előbb-utóbb mindkettő valósággá válhat. Segítettél, hogy segíthessek rajtad, segítettem, hogy segíthess rajtam, ennek így kell működnie. Nem  szégyen, ha kicsit többre vágysz…


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
762
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 12:49 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Mint a beszélgetésünk alatt oly sok alkalommal, ezúttal is igazan csengenek halkan szűrt szavai, s bár az elmém lankáin sűrű köd gomolyog, melyet néha-néha ritkít csupán meg egy-egy üde szellő, még így is képes vagyok megérteni, milyen ritka érték cseppent a barlang medencéjének kristálytiszta vizébe. Az éppen csak feléledő feszengésem meleg vajként olvad el békés ölelése alatt, s hagyom, hogy a lényem azon szegmentuma, mit szem nem láthat, egy egészen kicsivel közelebb merészkedjen hozzá.
- Harmónia a káosz közepette… ez az igazán költői – húzom szelíd mosolyra a számat, óhatatlan simítva végig alkarjának víz csókolta bőrét. - Az istenek igazán szerethetnek minket – nyugtázom őszinte ámulattal, hisz csakugyan, amennyiben minden logikus észérv ellenére ezzel a momentummal ajándékoztak bennünket, hát kétségtelenül kedvesek lehetünk a számukra. Különös érzés, hogy a világért semmire sem cserélném ezt az ismeretlen tökéletességet, ezt a kérészéltű lehetetlenséget, ami ennyi békét hozott a lelkünknek...
Ám a dolgok rendje, hogy a káoszból harmónia szülessék, míg a harmóniából káosz, a sötétséget a fény váltsa, míg a fényt a sötétség, s attól félek a mi pillanatnyi harmóniánknak sem adózhatunk tovább csöndesen rebegett szavainkkal és egymás közelségével. Azonban telhetetlen, aki az apró ajándékokat nem élvezi, így különösebb bánkódás nélkül engedem, hogy támaszom legyen a vízből való kimászás és az öltözködés erejéig. Noha a köpenyt, amit a hálóruhám fölé egyengettem magamra a hidegtől való óvakodás apropóján, visszanyújtom a számára.
- Bántana, ha ennyi figyelmesség után hagynálak megfázni – mosolyodok el gyengéden, mielőtt gondossággal kifacsarnám a hajamból a vizet, és végül vízcseppektől borzongó bőrömre húznám a sötét színű hálóruhát. Amint elfogadja csekély figyelmességemet – hisz kívánalmamból nem engednék máskülönben –, a vállát átkarolva indulok el vele a lépcső irányába. Szégyen szemre lépteim, akárha eredeti korom dupláját taposnám, lomhák és súlyosak, de az elmúlt percek, órák tükrében nem gyarapodik a mellkasomban szégyen vagy elégedetlenség. Zavar annál inkább, mihelyt a lábaim alól hirtelenjében eltűnik a talaj, mégsem tudom elkerülni, hogy ne kucorodjon mosoly a szájzugaimba az éjszaka újabb őrületének oltárán. Egyik karommal a nyakába kapaszkodok, valamennyire ellensúlyozva a karjait nyomó terhet, a másikkal viszont nem tudom megállni, hogy ne simítsam tenyeremet gondossággal az arcának vonalára.
- Jó szíved van… És nyilvánvalóan erős izmaid, noha attól tartok a tornyokba még ekként is megterhelő volna feljutni. Nem szívesen lennék a derekad végzete, Kóbor… - pillantok rá szórakozottan, mielőtt megadó sóhajjal engedném a vállára csúszni a kezemet, és az arcomat megpihentetném a nyakának kanyarulatában. - Miként vehetnék el tőled többet, mint amit eddig kínáltál…? - teszem fel egészen elcsöndesedve a kérdést, melyre igazán feleletet nem várok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
755
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 23, 2021 2:17 am
The ghost of Chaos
Néhány perc melyet a könnyedségnek áldozok, s ha emlékeznem kellene a mögöttem hagyott évek alatt, talán egyszer sem éreztem magam ennyire szabadnak. Ahelyett, hogy tagadnám, míly kellemes ezek a pillanatok, szembe nézek vele, melytől valamiféle harmónia jár át. Nem akarok menekülni, pedig, ha tagadnám, saját magam elől menekülnék. – Akkor még mindkettőnknek van mit tanulni. Azonban már oly sok szó eset kételyekről, a valóságról, s valótlanról, hogy elfelejtjük megragadni a lehetőséget, melyet felkínáltak az istenek. – szólok halkan, miközben kiélvezve még a hátra maradt időt, melyet kettőnknek szenteltek. Hisz hiába is szeretném, hogy tovább tartson, érzem, hogy hamarosan vége. Testének súlya egyre inkább nehezedik karomra – ennek ellenére még mindig biztosan tartom-, ahogy kezd rajtam eluralkodni rajtam, az a furcsa érzés, melynek elkerülhetetlen következménye, hogy kivetkőzek magamból. – Harmónia. Mely talán csak egy röpke pillanatig tart, de a miénk. – adózok a néma szimfóniának, mely addig ölel körbe, míg újra szóra nem nyitja kiszáradt ajkait, melyre, ha lenne bátorságom, szűzies csókot lehelnék, hogy életerőt leheljek belé. Igaza van, kevesen kapnak oly kegyet, hogy kicsit is többet lássanak belőle, mint a tanácsosok egyikét. Azonban nem füzöm tovább a dolgot, hisz csak magamat keverném gyanúba, de leginkább nem akarom tovább terhelni elméjét, felesleges gondolatokkal. Csak egy sokat sejtető mosoly kíséri szavait. – Ahogy a te kérdéseidre is ezek fogják meghozni a választ. – bólintok bölcs szavaira, hisz míg kételyek gyötörnek, s a bizonyosság nem ereszt gyökereket, ő sem kaphat választ. Szavak helyett, testem erejével támogatom, míg kiszáll a medencéből, hogy utána kövessem. A padlóról felnyalábolom a köpenyét, s terítem azt vállára. Türelmesen várom ki, míg magára ölti azt. Támaszként ajánlom fel neki vállam, melybe, ha kívánja, belekapaszkodhat. Lépteit nem sürgetem, még így sem, hogy az időm vélhetően vészesen pereg. Ha most kell eljönni a pillanatnak, hogy kilétemre fény derüljön, ám legyen, nem bánom. – Van még benned erő vagy … - átcsúsztatom kaja s térdei alatt a kezem, s veszem karjaimba, mint egy gyermeket, s indulok meg vele fel a lépcsőkön. – Biztos, hogy a pihenőszobába kívánsz megtérni?

Krónikás Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
762
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 19, 2021 10:08 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Egészen a pillanatig, amíg nagyot sóhajtva, mosolygós hangon hátra nem dönti a fejét a medence peremének, észre sem veszem, mekkora feszengés járta át a lényét. Csupán most értem meg, amiként érzem a sajátjaim alatt elcsitulni izmait, megkönnyebbedni a mellkasát s valahol tán a szívét, mellyel együtt valahogy az én lelkem is enged a bizonytalanságából. Halványan pislákoló derűvel hallgatom az okítást, ami saját nézeteimet vette alapul, és mi sem szebb annál, mintha valaki képes olyan magasságban megérteni a mondanivaló súlyát, hogy aztán azt a megálmodója ellen fordíthassa.
- Mert a kétkedéseink éppen annyira visznek előre bennünket ebben a világban, mint a tudásunk, vagy mint ezek a láthatatlan erők… És én kételkedem, hogyan lehet valami ennyire ismeretlen ennyire… természetes – szép. Álomszerű. A gyanakvásaimat és a jellememet kiforgató. Hisz valóban úgy bízom magamat rá, mint egy naiv gyermek, kinek még oly sokat kell tapasztalnia az életről, ki úgy kapaszkodik most az ismert matériába, akárha elképzelhetetlen volna bármi másnak a léte. Holott a világ nagyobb annál, minthogy minden zugát megfejthessük. Megadással hunyom le a szemeimet, miként nedves tenyerét az arcomon érzem simulni.
- Kénytelen vagyok bölcsességed előtt fejet hajtani, s békében osztozni őrületünkön, bármi is legyen az indikátora – mosolyodok el leheletnyire, bár az egyre inkább elhatalmasodó fáradtságomat érzékelve nem jósolok már sokat a meghitt tébolynak, amit belátom, rendkívüli nehézséggel eresztek. Akár a karját vagy az óvását.
- Hmm, ezt nem is vonom kétségbe. Azonban az is éppen olyan tény, hogy az arcomon kívül már csekély, ki ismer is valamennyire, vagy egy kicsit jobban, vagy annyira, hogy itt legyen velem.
S ezek a szavak zárják az ölelést, amely a tények, az elméletek, az idő és az univerzum ködös mozgatórugóinak fonalán végigcsordulva öltött formát közöttünk a megbékélés színpadán. És akárha gyászolnák a rejtett erők szorgos munkájuk gyümölcsének szertefoszlását, minket is kivetkőztetnek nyugalmunkból. Félelmeinek hallatán kényelmetlen érzetbe húzódik a gyomrom, pedig érthető mindennemű tartózkodása. Meglehet, ha minden jellemvonásában az atyámra ütök, jogosak is volnának a kétségei, de mint azt korábban említettem, az élet minden rosszul befektetett bizalmából, pofonjából tanulunk. Lanoran Azildor kis híján mindhármunkat feláldozott a tudása oltárán azon a napon, ezt a hibát pedig sosem követném el újra. Mit ér hiszen a tudás, ha közben azok válnak a martalékává, akikért meg kívánjuk szerezni? Akár a szeretteink vérén megnyert kincseken ücsörögni sárkány módjára, pontosan annyit tesz. Noha belátom, az élet közel sem fekete vagy fehér.
- Az óvatosság bölcs dolog, Kóbor lelkem – szólalok meg kisvártatva, magam elé pillantva a rügyes kövekre. - S úgy vélem, szavaim most mit sem érnének ellene, nem is kívánnám megtörni velük. Félelmeidre a feleletet az idő, a tettek és a megérzések fogják kínálni a számodra – vezetem rá vissza a tekintetemet egy halovány mosoly kíséretében. - Köszönöm, hogy megosztottad velem a miértjeidet – biccentenék felé, ha akadna feles energiám, ám eme luxusnak mostanra teljesen híján vagyok. Ideje eltöprengeni a közeljövő alakulásán.
- Kísérj el odáig, ha nem nagy teher. Onnét elboldogulok – szusszanok fel csöndesen, felemelkedve a peremről, ami ócska másolataként szolgált eddigi támaszomnak. Amennyiben van olyan előzékeny, hogy kisegítsen a vízből, kételyek nélkül fogadom el a támogatását.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
755
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 19, 2021 12:34 pm
The ghost of Chaos
Továbbra se nyitom számat, míg gondolatai végérvényesen nem formálódnak szavakká, hogy azokat a barlang nyugalmával és velem meg nem osztaná. Mindegyik egy gyöngyszem, melyből füzért füzök magamnak, hogy később, ha szükségem lesz rá, ujjaim közé vehetem. – Talán, talán, megannyi talán. – nagyot sóhajtva, most előszőr- mióta karomban tartom - mosolyogva hajtom hátra a fejem a csipkézet peremnek, melynek hűsétől végig fut testemen a hideg. Még sem zavar, el akarom engedni a bennem áramló feszültséget, s átengedni magam a kellemes érzésnek, melyet közelsége ad, s melynek csak szavakkal adtam tanúbizonyságot, de magamtól megtagadtam. Hogy miért pont ezt a pillanatot választottam? Magam sem tudnám megmondani. – Tudod, ma, ezen az estén, mikor a Hold sápadt fényét a hófelhők takarják el, mikor kint az északi szél felkavarja a száraz falevelet, ma megtanultam, hogy TALÁN egyszer elfogadjuk azt, hogy a rejtett erők, nagymértékben és öntudatlanul képesek alakítani derűs, és kevésbé derűs természetünket. Te tanítottad. Miért ne lehetne úgy hát mind igaz? – hajolok ismét előre, hogy ismét a kékes zöld szempár halvány fényébe merüljek. – Persze, ez még nem jelenti azt, hogy nem ment el az eszed. Hisz tudatod teljes birtokában feküdnél e itt a karomban, mint gyermek anyja keblén? De így akkor, ketten osztozunk az őrületben. – mosolyodom el ismét, miközben egy arcára tapadt barna tincset simítok odébb. – Azt gondolom az a baj, hogy a tényeket alakítod az elmélethez, ahelyett, hogy az elméletet alakítanád a tényekhez. Hatalmas ez a torony, s pont ezért, attól még, hogy te nem ismersz mindenkit, az nem jelenti azt, hogy téged sem ismernek. Valljuk be, nagy szégyen lenne bárki részéről, ha a tanács tagjait, nem ismernék fel, ha szembe jönne vele a lépcsőn. – végül is ez teljesen logikus érv amellett, hogy honnan ismerheti egy kóbor lélek, s az igazságtól sem áll oly messze. – Megbízom, mert körbe leng a jóság s a nagylelkűség, s ahogy már utaltál rá, a tudás utáni szomj. – egyenesedem ki magam is, amint kibontakozik óvó ölelésemből. – De még azt nem tudom, hogy a tudás utáni vágyad, nem fordítod ellenem, nem e lesz erősebb, mint az akarat, hogy segíts. Hogy nem e csak ürügy lesz, hogy közelebb kerülj valami olyanhoz, melyet talán eddig ismeretlen volt. – osztom meg vele, eddig homályba burkolt aggályaimat. – Félek, s ez óvatoságra int. Félek, hogy csalódok. A tudás hatalom, amiért áldozni kell, ezt te magad mondtad. Te tudod, hogy én mit áldoznék a sajátomért, de te vajon mit áldoznál a te tudásod fájának egy újabb termeséért? Feláldoznál olyan dolgot, mely állításod szerint szívednek kedves? Ha mérlegre helyeznéd az értelmet, s érzelmet, merre billenne a nyelve? – válaszokat várhatott, s helyettük csak kérdéseket kapott, melyeknek talán nem most volt itt az ideje. Talán várhattam volna még. Ám már kibuktak ajkaimon, időt azonban még adhatok, hogy megtalálja rájuk a választ, tiszta fejjel, tiszta szívvel. – Ismerem. – válaszolok röviden, miközben bólintok. – Mond, hogy segíthetek?

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
762
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 15, 2021 2:31 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Halovány ráncok szedődnek a homlokomra az átható figyelmesség okán, melyhez minden keserű mellékíz nélkül állítom, a legkevésbé vagyok hozzászokva. Általában én méricskélek másokat nagyító alatt, ugyanakkor a magam részéről nem szívlelek áttetsző lenni. Mégsem bújok el a csigaházamba, inkább tűnődök el azon, vajon engem ismer vajmi megmagyarázhatatlan oknál fogva a kelleténél is jobban, vagy mások érzéseit, cselekedeteit is úgy szippantja magába, mint száraz szivacs a meleg vizet? Az észérvek ez utóbbi mellett szólnak.
- Talán, mert túl sok minden homályos még előttem… S mégsem aggaszt mindez. Pedig kellene – osztom meg vele őszintén a feszengésem okát, viszonozva barna szemeinek átható mustráját. Ott rejlik mögöttük minden válasz, azonban csalfa csillanással óvják előlem az igazságukat, míg a sajátomat érdeklődéssel édesgetik magukhoz. Elfordítom a pillantásomat, mielőtt a torkom megköszörülését követően válaszolnék. - A legkézenfekvőbb, hogy elment az eszem – jegyzem meg némi szórakozottsággal, bár való igaz, a lehetőséget minden ellenérv dacára sem vetettem még el. Különös dolgokra képes a láz, hát még, ha mágia indukálta. - Vagy meglehet, valóban egy kóbor lélek vagy, ki a mai estén materializálódva úgy döntött, megmutatja magát nekem. Talán, mert magányos örökkön kóborolni. Vagy mert segítségre van szükséged – tekintek vissza rá egy utolsó bizalmas, közeli pillantás erejéig, minek előtt kibontakoznék az öleléséből, ami megkockáztatom az eddigieknél is ködösebbé tette az elmémet. Az azonnali visszavágyódás érzete kellően kijózanító a maga fájó voltában.
- Nem tagadom, így van – bólintok egy aprót, karjaimat a medence peremén pihentetve meg egymással összekulcsolva, aztán a fejemet is lehajtom rájuk, persze úgy, hogy ne keveredjen el a szemeim elől a Kóbor. Leheletnyi didergés fut végig a testemen, amint hosszú idő után eljut a tudatomig, hogy egy hűvös barlang még hűvösebb vizében ázok ki tudja, mióta… - Ugyanakkor a szavaimban feltétlenül megbízol. Nagy titok s teher lehet a tiéd – állapítom meg csöndesen, nem forszírozva tovább a válaszadását. Helyette szusszanok egy nagyot, elégedetlenül konstatálva, hogy konok küszködésem apránként fakul ki a lényemből.
- Ismered a földszinti pihenőszobát? Attól tartok szükségem lesz a segítségedre végső soron – vallom meg nehézkesen, noha egy momentumig sem bánom, ugyanis elég a felfelé vezető lépcsősor megmászására gondolnom, s belesajdul minden porcikám.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
755
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 15, 2021 11:54 am
The ghost of Chaos
Kóborló léleknek neveztem magam, s nem csak azért, mert olykor valami felfoghatatlan dolog történik, s önmagamként járhatok az ódon falak között rajtuk hagyva kezem nyomát. Nem leltem helyem a nagyváros szegény negyedének peremén. Mindig többre vágytam. Nem a fényűzés, ami a leginkább hiányzott, hanem a tudás, melytől egy lépés és az választott el, hogy rossz helyre születtem. Mégis lehetőségeimhez képest, azon voltam, hogy többet tudjak meg a városfalakon kívüli világról. De kit nem dönt le lábáról a kilátástalanság, nyomorúság pallosa, kinek nem szabdalja szét hitét, ha nap, mint nap szembe megy az igazsággal? Anyám, s húgaim, kiket mindennél jobban szeretek támasz nélkül maradnak, ha túl nagyot ugrok. S most mégis itt vagyok…, szavai, mint haldokló virágnak a víz, de félek, holnapra újra szétporlad hitem. Mégis ezekben a percekben nem rajzol homlokomra gondterhelt ráncokat az élet, nyugodt, békés akár a tiszta ég, s tekintetemben hála csillan, ahogy ránézek.
Elmarad a reprikálás korholására, helyette csak egy félmosollyal válaszolok. Tán nem sértették szavaim, mégis izmai apró rezzenéseiből íly közel érezni, hogy feszültség támadt benne. Nem kívánom e meghittnek nevezhető helyzetet szilánkokra törni. – Úgy érzem, mióta itt vagyunk, először legyintett meg a bizalmatlanság szele. Miért? – tekintek le rá, elmerülve néhány pillanat erejéig ködös tekintetében. - Kíváncsivá tettél. Miféle elméletet állítottál fel a tények ismeretében? Még ha nem is ismerjük az igazságot, az ember mindig gyárt elméleteket, erre született.
- Leginkább? – engedem, hogy saját erejéből bontakozzon ki ölelésemből. Csalódottsághoz hasonlatos érzés kerít hatalmába, melynek nem tudnám megmondani az okát. – A megoldás, mely úgy rejtegeti magát előttem, mint ara, násza estéjén férjura előtt. – válaszolom meg neki az igazságot. – Miért? Azt gondolom erre már magad is tudod a választ, csak megerősítést vársz tőlem, hogy elméleted, jó tényeken alapul e. Jól sejtem?
- hiszen, minden innen kezdődött, a hallgatásnál, mely ha felőröl, találd meg azt, kinek feltétel nélkül, adod kezébe titkodat.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
762
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Tanonc (Elementáris mágia); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Csipke barlang Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: