Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Csipke barlang - Page 2 KaDiPE5
Csipke barlang - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 11%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
6 Hozzászólások - 7%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Ystrid Braggart
3 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Kalandmester, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Csipke barlang

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 11, 2021 8:20 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Szavai, mint az elmúlt percekben, órákban bármikor, ezúttal is eltűnődésre sarkallnak, hisz bőséggel akad bennük igazság. Hümmentek egy csöndeset, mielőtt beszédre nyitnám egyre nagyobb szomjúsággal küszködő számat.
- Csupán egy ostoba elégedne meg élete végéig a szolgasorral, ha tudja, hogy többre hivatott. Nem hiszem, hogy az volnál – osztom meg vele újabb véleményemet a gondolatmenet zárásaként, remélve, elűzhetek némi kételyt ifjonti lelkéből. Persze hazudik, aki azt állítja, hogy sohasem szövik át a lényét az aggályok, melyek az ismeretlen jövő képzetén sarjadnak, legyen ifjú, érett elme vagy az élet alkonyát taposó. Ez is afféle mozzanata a létnek, melyet ha helyén kezelünk, pusztán gyarapodhatunk belőle.

Súlytalanná vált testem szinte szétolvadni érzik a karjai között, s bár hihetetlenül kényelmesen érzem magamat, hallgatva a hangját és érezve a hátamon rezdülni finoman csengő szavait, egyre bizonytalanabbá tesz a túlzott… kezességem. Noha kár a szükségesnél is jobban dacolni a lázzal, mely nyilvánvalóan elsimította a jellemvonásaim éleit és olykor-olykor megvillanó tüskéit. A bosszús figyelmeztetést; a túlzottan szép pillanatoknak kivétel nélkül súlyos ára van.
- Ne pimaszkodj – morranok rá, több kevesebb sikerrel nyomva el az ábrázatomra kéredzkedő mosolyomat. - Veszélyes terep az a hűvös logika mérlegén. Nem mindig engedhető meg a képzelet szabad szárnyalásának luxusa – jegyzem meg csöndesen, némi komolysággal a hangomban, elvégre ha könnyelműn engedném idealista énemet a felszínen parádézni, magam sem lennék több mint egy ostoba álmodozó. S mégis tudom, hogy igaza van… Ugyanis azok a tények, melyekre a megérzéseink a legérzékenyebbek, egészen más történetet mesélnek róla és a kettőnk viszonyáról. Csak azzal nem vagyok tisztában pontosan, hogy mifélét.
- Mond, kóbor lélek, mi az ami nyomja a lelkedet? - bármennyire is imponáljon halkan elrebegett bizalma, tudom, hogy a fény utáni sóvárgása nem kizárólag a tudásszomjából ered. Apró nyögéssel határozok közben úgy, hogy elég a gyengeségből, a túlzottan jóleső óvásából, ezért hát finoman eltolom az alkarját magamtól, és nehézkesen elhúzódok az öleléséből. Csakhogy a különös biztonságot nyújtó melegét és törődését a medence barátságtalan peremére cseréljem. - Tudom, hogy valamit nem osztasz meg velem, ami minden puhatolózó kérdésednek a katalizátora. Miért? - tekintek rá őszinte érdeklődéssel, segíteni akarással, távol bárminemű vádaskodástól. A bizonytalanságnak, mely a tudatlanságból fakad, nem adok lehetőséget az ábrázatomon formát bontani, pedig nem segít rajta sokat a sejtelmes megjegyzése a közelségéről.
Ki volnál te valójában?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 11, 2021 7:21 pm
The ghost of Chaos
Ahogy eddig minden szavára úgy figyelek, mintha már most diákja lennék, s keresem a elém tárt gondolatai mögött meghúzódó igazságot. S tulajdonképpen… Fogalmam sincs hány és hány percet adtunk a múltnak, de egy se akadt, melyet ne neki szenteltem volna s mely alatt ne tanultam volna valamit. Bicentek, s halvány mosoly dereng fel arcomra elismerése hallatán, talán egy percre a májam is megdagad, de nem tart tovább, mint a pipafüst. – Értettem, mire céloztál. Egy ló lecsutakolása is  lehet szórakoztató, ostobábbat is hord a hátán a föld. – kezdek bele, miután ajkai úgy döntenek megpihennek. – De az apródból is csak akkor válhat lovag, ha a harcos megtanítja fegyvert élezni. Anélkül csak szolga marad. – s én legkevésbé sem akarok a létra legalján maradni, ha már áldozatot kell hoznom. Akaratom ellenére rajzolnak komor vonásokat arcomra az érzelmek. Kegyetlen tud lenni az élet. Két ember, kiket csak az évek különböztetnek meg, s az egyiknek megadatik, hogy vére egyengesse lépteit, míg a másiknak… Még sem önt el a harag vagy az irigység, hisz a „fény utat talál”.
Biztonságos közelségeben tartom testét, mely így oly könnyű akár a levegő, mely az élet legalapvetőbb feltétele. Ahogy számomra összes szava, melyek új útnak köveit rakják le elém. Szavai melengetik lelkem, az érzést s pillanatot némán rejtem el, a legkedvesebb emlékeim közé. – Tények… de hisz te romantikusabb vagy annál. Nem igaz? – enyhén felvont szemöldökkel pillantok le rá. – Nos, ritkán adatik meg mostanában számomra, hogy szavakba öntsem gondolataim. S varázsló létedre, te is szórakoztató vagy. – eresztek meg egy félmosolyt, miközben tincsit lágy táncát figyelem a víz felszínén.- S mert számomra a te bölcsességed jelenti a fényt. – suttogom el újra, azt amit már korábban is. A változás csak annyi, hogy most már biztos vagyok benne. – Sosem tudhatod, nem e közelebb vagyok hozzád, mint egy lépés. – válaszolom sejtelemes mosollyal arcomon.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 1:24 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
- Való igaz. Amire célozni kívántam azonban, hogy olykor a legegyszerűbb dolgok is elegendőek a céljaink eléréséhez. Például társalkodónak állni – pillantok rá egy halovány mosolykezdemény kíséretében. - Mi sem egyértelműbb, mint a szavakat szőve megmutatni bölcsességedet, elkápráztatni hallgatóságodat. Az imént humorizáltam, de az igazság, hogy jól csinálod – méltatom elméjét, mely ifjúsága ellenére sorra ontja magából a költőket megszégyenítő példázatokat és hasonlatokat. Képes még az én láztól ködös tudatomat is éberen tartani, melyre egyébként az egészségtől kicsattant állapotomban is kevesen alkalmasak. Érdeklődő a természetem, ám a saját gondolataimnál ritkán találok érdemesebbet, bármily önhittnek hangozzon is mindez. Újabb kérdésének okán viszont ráncok húzódnak a homlokomra.
- Ha bárki többet kér e tornyok falai között, mint azt eltökéltségeden bátorodva megtennéd, ne szegődj mellé – komorodok el egy momentumra, ugyanis bármennyire ügyeljünk a tanács köreiben a varázslóinkra, nem lenne példátlan egy-egy tanonc kihasználása, netán teljes kizsigerelése. - Ugyanakkor egy lovag mellé szegődött fegyverhordozónak is olykor a legnagyobb feladata a mestere lovának lecsutakolása – teszem hozzá, hogy megértse azt a komplex, ingatag lábakon álló egyensúlyt, mely egy ilyen elhatározást átsző. Persze beszélek én, kinek a napnál is világosabb volt, ki mellett köteleződjön el, kibe fektesse a bizalmát… Érdeklődését kis híján felelet nélkül hagyom, de végül egy apró sóhajjal szóra nyitom a számat.
- Számomra egyszerű volt. Az atyám karolt fel még kisgyermekként. De persze dönthettem volna egyszerű élet mellett is, ha a szívem úgy kívánja. Ám hogyan is kívánhatta volna, mikor a mérleg túloldalán a világ rejtelmei vártak rám…? - teszem fel a költői kérdést, elvégre bizton veszem, őt sem fogja az óhaja visszaegyengetni oda, ahonnét jött. A hozzánk hasonlóak tudatát képtelen kielégíteni a puritán lét.

S talán ezen párhuzamunk miatt vagyok hajlandó eltűrni, hogy óvjon, akár egy törött szárnyú madarat.
- Valóban az – kúszik az én ábrázatomra is egy gyöngéd mosoly, amint lelki szemeim elé képzelem az asszonyt, kinek a létemet köszönhetem. Mind a mai napig képes rám pirítani, ha ostobaságot művelek, de úgy vélem, ez az anyák hatalma. - Hmm… Az egyik legkülönlegesebb kóbor lélek, kivel mostanság találkoztam – jegyzem meg csöndesen, változatlan az alkarján görbítve az ujjaimat, ám egyelőre nem teszek az arcátlan kényelmem ellen. Nehéz megvallanom, de csakugyan képes volnék itt s most terepet adni a láznak, hogy kedvére tomboljon testemben, míg én a víz súlytalanságára és furcsa társaságom gondoskodására bízom magamat. Azonban nem teszem, amíg a józanság legcsekélyebb szikrája az elmémet fűti.
A barlang tetejéről lassacskán visszafordítom a tekintetemet az ifjúra, kinek őszinte, már-már lelket simogató szavai egyszerre öntenek el melegséggel és zúdulnak rám jeges zuhatagként. Eltűnődötten vizslatom lágy, barátságos vonásait, amelyek bizton veszem, bárkit képesek volnának tulajdonosa lába elé édesgetni.
Egymásnak vonom a szemöldökeimet.
- Miért jelentene oly sokat? Ha szigorúan a tényekre támaszkodom, most láttuk egymást először. Noha úgy sejtem, számodra nem vagyok teljesen ismeretlen – tekintek rá érdeklődéssel s leheletnyi gyanakvással, igaz kötve hinném, bármi ártó szándék húzódna a tettei mögött. - Nos, tégy úgy. Van egy olyan megérzésem, tudni fogod, hol keress – fordítom vissza a szemeimet a barlang nyílására egy leheletnyi mosoly kíséretében.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 12:14 pm
The ghost of Chaos
- Nincsenek hiú ábrándjaim arról, hogy kiváltságosabb lennék a többinél. Először a gyermek is maga kapaszkodik meg bölcsőjében, hogy két lábra álljon, de korlátoltsága véget szüksége van a támaszra, hogy fejlődni tudjon. – az akadály mibenléte teljesen mindegy. Hiába is járok lidércként a falak között, s próbálom magamba szívni a tudást, arra már rájöttem, hogy a mágia életre hívása nem csak elméletisíkon működik. Ha így lenne, nem lenne szüksége a tanoncoknak magiszterekre. Kell lennie valami plusznak, lelki egyensúly vagy az összefüggések megértése vagy bármi, amihez a könyvek tanulmányozása nem elég. – Hogy mondhatnám azt, hogy „bármit”, ha nem tudom, mit is kell áldoznom cserébe? – felelőtlenség lenne részemről, oly ígéretet tenni, melynek még nem tudom az árát. Emellett azonban nem feledkezhetek meg arról sem, hogy gyógyírre kell találnom. – Számodra nem volt kérdés a választás? – hónapok óta osztja meg velem a szobáját, a tudását mégsem tudok róla túl sokat. Vajon épp úgy gyötörték a kételyek ifjoncként, mint engem? Vagy valóban úgy hitte, hogy ezt a sorsot szánták neki az istenek?
A szeretők közelsége, csak abban a pillanatban tudatosul bennem, mikor gyengéd ölelésbe zárom ernyedt testét, hogy a felszínen tartsam. A pillanat túl paradoxon ahhoz, hogy értelmezni tudjam. – Bölcs asszony lehet. – engedek meg magamnak egy szelíd mosolyt felé. – Akkor ne erőlködj, enged át magad, a testedet kínzó láznak, majd én tartalak. Nem lesz tanúja más, csak egy kóbor lélek. – csendes szavak, melyek biztosítják arról, hogy míg szükséges támaszául szolgálok. Nincs itt olyan, ki pillanatnyi gyengeségét a homlokára róná. Mély sóhajjal veszem, szavait, melyek hálájának burkolt mása. Amennyiben továbbra is szabadulni kíván karjaim közül, úgy hagyom, hogy karomra támaszkodva megtegye azt. Mindvégig ügyelve rá, ha mégsem engedelmeskednének akaratának tagjai. – Minden szavad ajándék, de önzőség lenne részemről, hogy jelen állapotodban arra kérjelek, hogy felőröld a megmaradt erődet. De, ha úgy érzed, még nincs itt az idő, hogy hálótermedbe visszatérj, itt maradok veled. Nem kell, hogy beszélj, némaságba burkolózva is épp oly sokat jelent számomra itt léted. Talán még fel kereslek, hisz egy csillapíthatatlan éhségű szellemnek szüksége van társaságra.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 08, 2021 11:03 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Kérdése okán finoman oldalra billen a fejem, ám a szórakozottság nem vész ki a tekintetemből. Persze nem tagadom, újabb kérdések bontanak formát az elmémben a pimaszsága mögött húzódó sejtetések végett; valóban nem ismerné a benne rejlő lehetőséget, s igazi kísértetként lopózik titkon a tornyok falai között, vagy már elindult az ösvényén, mindösszesen… nem figyeltek volna fel rá? Igen csak meglepne ez utóbbi, elvégre a hozzá hasonlóaktól mindenképpen zeng a tanács; vagy falra másznak a kiapadhatatlan tudásszomjtól, vagy elismeréssel bólogatnak felette.
- Eddig remekül csinálod – irányítom felé a szertelenségét, még mielőtt komolyra fordítanám a szót. - Mindenesetre kizárólag te tudhatod, mit vagy hajlandó áldozni a céljaid eléréséért. Annyit bizton állíthatok, az igyekezetet előbb-utóbb észre fogja venni az, aki érdemes a tehetségedre. De a létra tetejére mindenki a legaljától indul – pillantok rá bizalmasan, hallgatva afelől, az én figyelmemet már határozottan megkapta, hisz olyan körültekintéssel kerüli a forró kását, mintha csupán egy hozzá hasonló kívülállóval osztaná a gondolatait.
Ettől függetlenül felkínálom neki a tudást, vagy legalábbis az érzést, melyen esetleges kitartása és elhatározása szökkenhet szárba, a hatás pedig nem marad el. Leheletnyi mosollyal követem nyomon álmélkodását, s igazán átkozom ideiglenes gyengeségemet, mi oly hamar vet véget a bensőséges pillanatnak, és emlékeztet megvetendő állapotomra.
Mély sóhajjal emelkedek a tudatom tiszta lankáira a röpke szédelgést követően, és bár tarkómon a medence peremének egyenetlen felszínére számítok, helyette puha, meleg felületen pihenhet meg a fejem. Értetlenül húzom össze a szemhéjaimat, majd pillantok fel a kényelmes párna tulajdonosára. Nem is tudom, mihez kezdjek óvó gondoskodásával, mi leküzdi a két idegen test leplezetlen találkozásából rügyező feszengést, s ami egyik momentumról a másikra feledi a varázslaton bimbózó ámulatot. Puffognom kellene kényes közelsége és kéretlen pátyolgatása miatt, de önző mód hallgatok s hagyok magamnak szekundumnyi gyengeséget, mely kiélvezi a furcsa, rég nem tapasztalt törődést.
- Mintha az anyámat hallanám – morranok fel, behunyva a szemeimet egy kis időre. - Ettől függetlenül nem bízom benne, hogy ebben a szent pillanatban képes lennék egyáltalán megmozdulni – sóhajtok fel ismét, nehézkesen vallva meg képtelen erőtlenségemet.
- Jó szíved van, kóbor lelkem – szólalok meg kisvártatva, igyekezve összerendezni szerteszét rebbenő gondolataim kuszaságát, mialatt egyik kezemmel lomhán az alkarjára fogok. - Ám ezt a játszadozást te hívtad életre. Mondd, ténylegesen a végét kívánod, vagy érdekelnek még a mágia útjai? - kérdezem csöndesen, felnyíló tekintetemet a barlang teteje felé egyengetve, melynek szűk résén át ha valaki igazán figyel, még a csillagok csillámlását is a magáénak tudhatja.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 08, 2021 10:01 pm
The ghost of Chaos
Türelmet is lepipáló rózsát teremtenek gondolatai, ahogy bontogatni kezdi szirmait bennem. Ha él is még némi kétely, emlékezvén szavaira eltűnik akár az első napsugárral a köd. – Minden tévedésünkkel tapasztaltabbak leszünk, ha van merszünk okulni belőle. – motyogom inkább magamnak sem, mint neki. Záróakkordjára csak egy sejtelmes félmosoly telepszik arcomra, mint, aki már látja a jövőt, s azt is milyen szerep jut ebben kettőjüknek. A képlet néhány részlet felvázolása után, a kedves korholásra, némaságba burkolódzom, hisz talán igaza van. Mindent azzal kellene kezdenem, hogy elfogadjam, s a bennem rejtőző értékeket kiaknázzam. – Mond, mégis mit javasolsz? – nincs, más itt kinek szavára adnék, s aszerint cselekednék. – Mit kellene tennem? Szegődjek társalkodónak, hogy mágusokkal cseverészhessek? – újból szikrát kap a pimaszság, melyet csak remélni merek, hogy egyszer sem vet zokon, bár eddig szemmel láthatóan élvezte társaságom. Talán ha testét a láz nem is hagyta el, s arca sem lett simább, de lelke megfiatalodott, ha csak egy órácskára is. Nem is sejtvén, hogy miféle varázslatot hív életre az ajkáról lecseppenő igék, már azok is elbűvölnek, hisz még sosem éreztem magamhoz ilyen közel a levegőben láthatatlanul fodrozódó erőt. S miként az megelevenedik s kúszik testemre az érzéstől, látványtól még a szavam is elakad, s nem tudok betelni vele. Egy percre különlegesnek érzem magam. Csak addig a pillanatig, míg egy csettintésre eltűnik. Magamat is meglepem, milyen gyorsan reagálok a beállt változásra, s kapok az ernyedő test után. Háta mögé kerülve tartom meg testét, hogy a hideg kőperem helyet vállamra dőljön feje. Így támasztom meg kettőnket a medence falának dőlve. – Véget kellene vetnünk a játszadozásnak, pihened kellene. Kívánod, hogy a szobádba kiérjelek? – szólalok meg pillanatok elteltével, miután megbizonyosodom róla, hogy az élet nem hagyta el.

Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 07, 2021 9:18 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Egy lassú, beletörődő szusszanással veszem tudomásul, hogy a kóbor lélekben több bölcsesség rejlik, mint manapság a tornyokba érkező fiatalokban egybevéve. Önmagában ezen nem volna mit sopánkodni, ám hiába méltatom a tudást, tisztában vagyok a terheivel, s az ő vállain még temérdek fog nehezedni.
- Ha módodban áll másokat okolni, az azt jelenti, hogy a kontroll a döntéseid felett nem a te kezedben nyugszik. Számomra ez taszítóbb gondolat, mint bárminemű bukás, mely a gyarapodás felé egyenget – tekintek rá érdeklődéssel, noha kisvártatva rám keveredik az eltűnődés sora. Csekély ideje szőjük egymás gondolatait egybe ahhoz, hogy ekként hangozzon a kijelentése; akár egy bizonyosság, egy ígéret, melynek alapjait már rég leterítették elénk a sorsunk vonalán. - Bármiként is legyen, a fény utat talál, ha engeded. Olykor még akkor is, ha nem – jegyzem meg a gondolatmenet zárásaként, még mielőtt a medencébe merülve alaposabban megismerhetném a hiányosságait és erősségeit.
Belátom, nehéz nem közbeszólni, de türelmesen végighallgatom lelkes előadását, mely éppen úgy csendül, mint szarkazmusba csomagolt bánkódások és csalódások sora. Kényes gyengeségem, hogy a szemét még annak is fel kívánom nyitni, ki a legkevésbé vágyja, s ezúttal sem vagyok képes magamban tartani az észrevételeimet.
- Ládányi ulronok és drága kelmék mellett is lehetsz szegény, mint egy kopár sivatag – pillantok rá némi szórakozottsággal. - Továbbra is tartom a meglátásomat. Aminek híján vagy, az az önismeret. Vagyis inkább – akadok meg egy momentumra, végigsimítva szakállamon. - Az önismeretbe vetett bizalomnak.
Nem mellékelem, hogy mindezen jellemvonásai alapján bármely mágus mellett megállná a helyét, ugyanis egészséges mértékű arcátlanság és kellő elhatározás nélkül egyikünk se vinné sokra. De nem teszem, hiszen jobban leköti a figyelmemet a tény, hogy egyáltalán varázslókról és tanoncokról értekezünk. Éppen emiatt képtelen vagyok ellenállni a kíváncsiságomnak, melynek eddig legfőképp az állapotom szabott gátat, no meg a józan belátásom. Újabb gyengeségként értékelendő, hogy a fene nagy érdeklődésem nem mindig veszi számításba a következményeket.
- Nem kell, hanem lehet. Ám ha úgy döntesz, hogy élsz velük, tiéd minden hatalom. Ezt ne feledd – elkomolyodva kutatom a tekintetét megértés után, gyengén talán rá is szorítva a kezére, melyet meggondolatlan bizalommal helyezett a tenyerembe. S a bizalom tovább rügyezik a szavai nyomán, melyek afféle köteléket feltételeznek kettőnk között, amivel cseppet sem vagyok tisztában. Mégis érzem.
Felelet helyett behunyom a szemeimet, és az orrom alatt jól ismert igézetet mormogva kezdek bizonyításába annak, melyet jó eséllyel már tudok. De miként is tudhatnék ellenállni némi demonstrációnak s az önbizalmam legyezgetésének? Kifejezett koncentráció árán, s leheletnyi tartalékaimat felőrölve idézem hát meg magunk közé a varázslatot, mely a mágikus hatalmának felfedését szolgálja. Alapvetően sokkal nagyobb terjedelemben, s bárminemű kontaktus nélkül elvégezhető volna, ám jelen állapotomban örülök, ha egyáltalán rá vetítve sikerrel jár az igyekvésem.
És végső soron az örömöm nem marad el, ugyanis a csöndben suttogott szavakon feléledve fényes derengés dobban elő a kezét közrefogó tenyereimből, s a karjain felkúszva jó ismerősként öleli lassacskán körbe a lényét. Apró mosollyal tekintek végig rajta.
- Ez, kóbor lélek… a te lehetőséged – lépek odébb tőle óvatosan, eleresztve őt, s elégedetten figyelve a teste körött táncot járó jelenést. Amely abban a momentumban foszlik semmivé, hogy az eddigieknél erőteljesebb szédülés vesz erőt rajtam. Kénytelen vagyok hátratántorodni, és a karomat a perem felé nyújtva támasztékot lelni a medence szélén, de még így sem tudom megtartani magamat. Megadóan süllyedek hát el nyakig a vízben, nyakszirtemet a rücskös köveknek döntve. - A mágia... a te lehetőséged.

// #varázslat: Aura //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 07, 2021 7:51 pm
The ghost of Chaos
Tekintetemmel még mindig őt fürkészem, ám lassan kifakul szemének lázas csillogása, ahogyan elhalványulnak ráncai, s elmosódnak alakjának vonalai. Hangja még nem volt ilyen éles a csendes éjben, ahogy a hűvös szélre fektette gondolatait. Elmerengve bámulok, hogy lássam az egészet. – Az idő… - suttogom, miközben ismét kiélesedik előttem meggyötört vonásai. -… az, amiből sose tudjuk, mennyi van. – legyen szó az életről vagy egy döntésről.  Ismétlem azt, amit már ő maga is rátapintott, mintha látná, mi is az mely kétségbeesésem legfőbb mozgatórugója. – Szavaid könnyedek akár a tollpihe, de a döntés, mely következményekkel jár- mert mindig van következmény-, olyan nehéz akár az ólom. S nem okolhatsz mást csak magadat. A megérzéseink is megcsalhatnak, ha azt akarjuk hinni, hogy helyesek. De értem mire gondolsz. – billentem oldalra a fejem. – Megeshet, hogy számomra a te bölcsességed jelenti a fényt. - teszek meg egy félvallomást, mely előre vetíti a jövőt, mely kezd kirajzolódni előttem, csak még az idejét s helyét nem tudom. Hangja, mely egyre inkább a semmibe vész, bőrének színe, mely a szürke látóhatárhoz idomul érezteti velem, hogy a kérdéseimmel várnom kell, mert testének, lelkének pihenésre van szüksége. Ám elméje hamar szikrát kap, ahogy egy erdei lámpás, a szentjánosbogár az alkonyat jövetelével. – Nos hát, elég sok hiányosságom akad… kezdjük ott, hogy se az írás, se az olvasás nem tartozik az erősségeim közé… - amit azonban nem teszek hozzá, hogy mióta egy puha takaró helyett engem hozott a toronyba, sokat fejlődtem. Ami köszönhető neki, hisz valósággal remegtem a boldogságtól, mikor magához vett egy könyvet és a vállán heverve bekukucskálhattam az ölébe heverő könyvekbe. Ami azzal járt, hogy menthetetlenül az édes bűn, a könyvek szeretetének áldozatává váltam. - … lássuk még, mint láthatod ruhám sincs, nem hogy csengő érméim. – tárom szét karom, megerősítve állításom. – Á-á… - emelem fel mutatóujjam. - … mielőtt szólnál, hagyj, említsem meg azt, amim van, hisz az is fontos, nem de bár? – előzöm meg, mielőtt felhívná rá a figyelmem. – Pimaszság, nos abból talán kétszer is mértek, de olykor az étel is túl sósra sikerül. – csibészes mosoly kanyarodik szám szegletébe. – S eltökéltség az iránt, hogy ha nem is a legjobb, de a jók között említsék a nevem. – merengésbe halkul el szavam. – Nos, szerinted melyik mutatna jól az ajánlólevelemen, amelyért egy nagyérdemű a tanoncának fogadna? – felé intézet kérdésem nem szerénykedik a cinizmusban, hisz annak kinek ágyékából fakadtam se mért rám még egy pillantást sem. Pedig anyám bevallása szerint értesítette születésemről. – Lehet nekem is szereznem kellene egy macskát. – valószínűleg igencsak meglepődne, ha egy tavaszi éjszakán beállítanák egy cicalánnyal, ki hamarosan rá megajándékozná hét, nyolc esetleg kilenc unokával. Ez a gondolat addig volt vicces számomra, míg végig gondoltam és el nem kapott a hányinger. De valójában teljesen igaza van, tudom, ha boldog, tudom, ha gondterhelt s kétségek gyötrik, s azt is tudom, hogy dühös, mikor éppen a lúdtollával gondolom, magam elfoglalni mikor éppen a képletein dolgozik. S hogy ez zavar –e? Igen, hatással vannak rám, s így egyrészt hálával tartozom figyelmességéért, másrészt bánom, hogy nem osztja meg velem gondjait.
Habozás nélkül nyújtom felé tenyerem, egy pillanatig sem fordul meg bennem kétely, hogy ártani próbálna nekem, talán ez is egy jel miszerint, a bizalom szárba szökkent, mint tavasszal az őszi búza. – Lehetőségekkel, melyekkel élni kell…- mondom ki hangosan, a magam által levont következtetést. Mindeközben szememben felcsillan az érdeklődés, mégis miért óhajtotta kezem, hogy ismét támaszként szolgáljak neki, vagy valami másra készül? Utolsó szavai azt a fajta őszinte mosoly vonalát rajzolják arcomra, melyben megcsillan az ember foga. – Újra megtenném bármikor, bármikor…~öreg barátom.~



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 6:17 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
A testemet ostromló láz égeti a szemeimet, csillapíthatatlan szomjúsággal kínozza a számat, míg a végtagjaimat kérlelhetetlenül elkocsonyásítja. Mégsem vagyok képes behódolni az ösztökélésének s behunyni a szemeimet, ellenben kifejezett érdeklődéssel állom az ifjú kíváncsiságát. Szinte süt a tekintetéből, hogy ezernyi és még annyi kérdés bontott virágot az elméje lankáin, s mégis egy meggyötört mágus bizalma felől érdeklődik.
- Miért kellene választanom? A hallgatás mérlegeléséről szőtt gondolataim a bizalom kapcsán is igazak. A teljes egészt kell látnod ahhoz, hogy jó döntést hozz – magyarázom csöndesen. - Olykor nincs elég idő, olykor a tettek hamis lepelbe burkoltak, míg a hatalom… önhittséggel vakít el. Ostoba, aki kizárólag egyetlen mankóra támaszkodik, miközben se nem lát, se nem hall – bölcselkedem, s ha az egyik tanonccal beszélnék most, vélhetően itt abba is hagynám a gondolatmenetemet. Azonban nem mesterként szólok ezúttal. - Csakhogy sokan közöttünk elfelejtik, hogy nem puszta elme és test vagyunk. A megérzéseink ugyanolyan fontosak – zárom a véleményem ecsetelését megkockáztatom jobban megfáradva tőle, mint az ide vezető utamtól.
Nem is erőlködök tovább, amíg el nem merülök a vízben, mely a várakozásaimmal szemben nem csap fel gőzpáraként a testem érintkezésével. Ugyanakkor felpezsdít, egyszerre csillapít, majd apránként kezdi lefejtegetni a lényemről az elemekkel küszködő lázamat. Vélhetően megszüntetni teljes mértékben nem fogja, de amíg a medence oltalmát élvezem, nem is kínozhat tovább.
- Amid nincs, az önismeret – jelentem ki kisvártatva, lassú léptekkel megindulva az oszlopokkal ékesített perem vonalán. Ujjaim biztonságot keresve simulnak a göcsörtös felületen, hogyha a vízben megkönnyebbedett izmaim mégis feladnák a szolgálatot, legyen mibe kapaszkodnom. Eltűnődött ábrázattal követem nyomon a mozgásukat, s egyelőre nem osztok meg vele bővebb elképzeléseket. Még nem.
- Javasoltam, amennyiben a hallgatás felőrölne – mosolyodom el leheletnyire a tény okán, odafigyelt a szavaimra. - Máskülönben az állatok érzékenyek a gondolatainkra s az érzelmeinkre. Nem lenne túlzottan igazságos, ha csillapíthatatlan feszültséggel ostromolnánk őket – teszem hozzá, aztán lassú, erőltetett menetű sétámban megakadva felé fordulok. Teszek néhány lépést az irányában, hogy karnyújtásnyinál valamivel közelebb legyünk egymáshoz.
- Talán a többieknél valamivel romantikusabb vagyok – újabb alig-mosoly kucorodik a szájzugaimba. - Azonban nem hiszek többet, minthogy bizonyos lehetőségekkel vagyunk felruházva, amelyekről szabadon dönthetünk. Add ide a tenyered – nyújtom felé a sajátomat, látszólag élesen megtörve a beszélgetésünk fonalát. - És a Fényre, ne légy szomorú. Végtére beteges varázslókat szórakoztatsz – pillantok fel rá a kezemről egy cinkos mosolykezdemény kíséretében, későbbre raktározva újabb kérdésének megválaszolását.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 4:36 pm
The ghost of Chaos
- Úgy hát…- pillantok fel reá, a víz fodrozódó felszínéről. Nem kívánnám fárasztani újabb kérdésemmel, hisz látszik rajta a gyötrelem, melyet a lélegzetvétel s a mozdulat okoz neki. Félek, lénye valóban szellemé fakul, s akkor… Inkább nem gondolok bele, s tudom, ez nem csak az emberi önzőségemből fakad. Felragyog a kötődés szála, mely, ha még oly vékony is, mint egy pókfonál, mégis úgy kapaszkodik belé, mint a kövek résein szárba szökő virág. Ám a kíváncsiság ott zubog az ereimben, a tudás után, melyet birtokol, a bölcsesség után, mely hosszú évek alatt rakódott rá. Melynek én mind híján vagyok, hisz államon a pihe, alig kezdett el erősebb gyökereket ereszteni. - … te miben méred a bizalmad? Időben, tettekben vagy a birtokolt halamd erejében? – vonakodva ugyan, de elé tárom a kérdést, mely úgy foglalkoztat. Bár, ha itt és most kellene döntenem, kinek a kezébe adjam sorsom, nem lenne kérdés, s nem csak azért, mert rajta kívül senkim sincs. Ugyan akkor, maga sem titkolja, hogy megfejtésre vár mi ismeretlen. Csábító egy karcsú nyak csókkal hintése, s csupasz váll érintése, de ezeket a pereceket nem cserélném egy jeges csókért, melyet egy névtelen céda lehel homlokomra. Tudtára azonban nem adom, csak egy halvány mosoly kunkorodik ajkamra. Nem kellenek a nyílt szavak, pillantása mindent elárul, szinte a számba adják a kérdést. – Nincs nekem semmim, amivel megfizethetném egy mágus pártfogását. Egy szellem vagyok, aki olykor beoson, hogy beteges varázslókat szórakoztasson. – mosolyt erőltettek arcomra, mellyel leplezni próbálom a bennem lévő keserűséget.
Forró tenyerének érzete egy pillanatra zavarba ejt, még akkor is, ha mostanában más keze nem érint, de most szőrös testem helyet, csupasz bőrömön hagy nyomot. Az érzés, hogy támasza lehetek, elsodorja a feszélyt. – A mielőbb még, azt javasoltad, hogy bizalmi társra leljek, s te pedig a saját macskádban sem bízol? – kissé gúnyos nevetés tör fel torkomból, szórakoztató, egy állat elleni bizalmatlanság. Persze, a mi esetünk más, hacsak nem gyanít már valamit. Viszont, ha így van, egy vándorcirkuszban is megállná a helyét. ~ Nem… nem tartom elképzelhetőnek. ~ rázom meg fejem, miként besegítem a vízbe. Egy bólintással veszem tudomásul, hogy testének megnyugvást hoz a hűs víz ölelése. Szavait újfent, mint eddig érdeklődve hallgatom, s csak akkor ereszkedek mellé, mikor rám emeli láztól csillogó szemeit. – Ez úgy hangzik, mintha hinnél az előre elrendelésben, hogy meg van írva a sorsunk. – tűnődök el egy pillanatra, miközben nyakig mártózom. – Eddig úgy képzeltem, a hozzád hasonlók, csak azt ismerik el, amit szemmel látnak, s kézzel foghatnak. – folytatom. – Ha valóban létezik mindenkinek egy könyve, melyre az van írva, hogy: Sorsunk lapjai…- emelem ki kezem az ég felé, végig simítva a képzeletbeli könyv fedelét.-… csak eszközök vagyunk az istenek kezében. – lazán szorítom ökölbe kezem, mielőtt ismét eltűnne a víz alatt. – Elszomorító. – pillantok rá, hogy velem van e még, vagy valahol máshol járnak gondolatai. – Azt mondod a fény, a tudást képviseli. És a többi?



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 04, 2021 8:35 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Gyengéden oldalra billentem a fejemet a realizációja hallatán, tekintetemben együttérzést és megértést hordozva. Nem nehéz rájönni, hogy kérdései miféle tőről fakadnak, a belső küzdelme pedig a napnál is világosabb. Jelentős s a józan tudatot felőrlő lehet, azonban nem kérem meg nyíltan a lelkét kínzó probléma felfedésére.
- Mert az is. Az élet erről szól, választások végeláthatatlan soráról, s pusztán remélhetjük, hogy a helyes vagy a kevésbé rossz mellett cövekelünk le – osztom meg vele a nézeteimet, s ha nem ködösödne el időről-időre a tudatom, emlékeztetve gyötrelmes állapotom meglétére, szerfelett élvezném a gondolataim felkorbácsolását tétova érdeklődése okán. - Bizonyosan sehonnét. Ám könnyebb dönteni, ha minden lehetséges kimenetelt számba vesz az ember. S ha a hallgatás tűnik a legbölcsebbnek, ugyanakkor felőröl, úgy találd meg azt, akinek feltételek nélkül elrebegheted a titkaidat – pillantok rá eltökéltséggel, de ezúttal sem kérem a bizalmát, hisz afféle dolog az, melyet bölcsebb szűken mérni és nem erőltetni.
Közben a költők s varázstudók viszonyán feléledő, leheletnyi mosolyom a válaszát hallva is kitart, mely éppen olyan szórakoztató mint eltűnődésre sarkalló.
- Nos, nem fogok panaszkodni, amiért az ékes szavaidat az én füleimnek tartogatod – jutok konklúzióra, noha a hangját finoman meghintő pimaszsága nem kerüli el a figyelmemet. Mindösszesen úgy döntök, nem kérem ki magamnak az üdítő szertelenségét, ami így is idejekorán elhal. - Mindenesetre itt vagy. S itt, drága kóbor lélek, senki sincs véletlenül – tekintek rá sokat sejtetően, még mielőtt elszánnám magamat a viseletem hátrahagyására.
Nem tagadom, mostanra afelől is kétségeim támadnak, hogy a lépcsők sorát visszafele menet képes leszek-e megmászni, de igyekszem bízni a víz jótékony hatásában, s szorgalmas gyermekként, kit az anyja a dézsába parancsolt, fejtegetni le magamról a ruháimat. Hallom közben, hogy rejtelmes társaságom kiemelkedik a medencéből, ám egy röpke pillantásnál többel nem adózok neki. Akkor sem, mikor lesegíti rólam a köpenyemet, bár az érzés rendkívül idegen. Csupán azt követően fordulok felé, hogy különös morgás hagyja el a torkát, s mihelyt egyetlen bőrfelületem sem marad védett a barlang hűvösétől.
- Meghallgat. De még ő sem ismeri minden titkomat – apró, kifejezéstelen mosollyal simítom a tenyeremet a nyakának vízcseppektől gyöngyöző hajlatára, aztán elfogadva segítő karját, a fogaimat szorítva ereszkedek bele a medence kristálytiszta vizébe. Mélyről jövő, reszketeg sóhaj szakad fel a mellkasomból, amint nyakig merülök benne, de nem tagadom, amilyen kínzó a testemet körülölelő fagyosság, éppen olyan józanító is egyben. Érdeklődését így hát egy elbizonytalanodott hümmentéssel méltatom.
- Korábban a választásomról érdeklődtél. A mágiáról – fordulok felé, figyelve, amint visszasüllyed a mozgásom keltette, lágyan fodrozódó hullámok közé. - Nem igazán volt számomra választás. S úgy vélem, senkinek sem az valójában, elvégre nem választjuk meg, miben mértek az istenek számunkra többlet tehetséget. Mindig is érdekeltek a világ összefüggései, a féktelen kíváncsiságot és tudásszomjat hiszem, hogy más irányzat képtelen volna kielégíteni. Kizárólag a fény – pillantok fel rá eltűnödött ábrázattal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
581
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 04, 2021 6:54 pm
The ghost of Chaos
Hosszabb ideig tartom lehunyva pilláim, míg tüdőmből kifújom a levegőt. – Érdekes hasonlat, s belegondolva valóban igaz. A fény ösvényére léptél, mikor választanod kellett? – fordítom érdeklődve felé a fejem. – Miért?

Gyermekkoromban sokat játszottam a sekély vizekben, de sohasem tanultam meg úszni. Milheim polgárai között, azonban akadt egy veterán harcos, ki a környékbéli gyerekeket- szórakozásból s hogy társasága is legyen – okította olyan dolgokra, melyekre saját szüleiknek nem volt ideje vagy maguk sem bírtak a tudással. Nyáron mikor az nap minden sugara pirította az ember arcát, a zöldellő park tavának vízében próbálta az úszómozdulatokat a fejünkbe verni. Az első lecke a lebegés volt, de valahogy nekem sehogy se sikerült. Amint a hátamra feküdtem, a lábaim felemelkedtek, a fejem alábukott, és a víz elborította arcomat, szememet. Kétségbeesetten kapálózva próbáltam szilárd pontot találni a lábaimnak. Nem bíztam abban, hogy a víz fenntart. De még jobban tartottam attól, hogy Fero kiszúr magának és más praktikákat is bevett az ügy érdekében. Elhatároztam, hogy azért is lebegni fogok. Ráfeküdtem a vízre, és küzdöttem a kapálózás ösztöne ellen. Egy kis víz keresztülszaladt az arcomon, de amint elengedtem magam, a víz megtartott és békésen ringatóztam. Most is ezt tettem, kiürítettem az elmém, elengedtem magam, s békésen lebegtem.

Némán, érdeklődve figyelem, szinte iszom szavait. S amint legördül ajkáról az utolsó fakó szó, farkasszemet nézek önmagammal, s próbálok értelmet adni neki. Hűen önmagához s a varázslórendhez, szavai épp oly homályosak, ahogy egy nem evilági lény útmutatása. Felpillantva rá, még pillanatokig merengek sápatag vonásain. – Ez úgy hangzik, mint egy választás, melyet saját magunknak kell meghozni. – álmatag gyermek hangján küldöm felé megállapításom. Hisz nem lett könnyebb választól lelkem, mely éppen küzd. – Honnan… honnan tudjuk, hogy melyik a helyes út? Hogy nem –e a némaság lesz az, ami felőröl? – kétség szaggat belülről, nem kívánok íly testben ragadni, ám ahhoz fel kell tárni az igazságot, mely újabb kérdéseket vethetnek fel.
A tévedésem, egy halovány fintort húz ajkamra. De tudásához s bölcsességéhez fel nem érhetek, így csak meghunyászkodva hallgatom. – Nos, talán csak egy kóbor lélek. Rímekkel, leányokat, özvegyasszonyokat kényszerítenek térdre és…- kutatva a termet tekintek körbe. -… helyettük a te társaságodat élvezem. – hangomba némi pimaszság költözik, ahogy ajkamra is efféle mosoly lopakodik. – A képesség pedig nem hatalmaz fel arra, hogy mágiahasználónak nevezem magam. – a hirtelen jött jókedv, a vallomással szökik tova.

Visszahúzom kezem s várok miként kérte, s óvva tekintetemmel figyelem erőlködését, miként rozzant öregemberhez illő mozdulatokkal emelkedik. Megfacsarodik szívem, hisz nem illik hozzá, ez az állapot, az árnylét, mely eluralkodott rajta. Karjaimmal feltolva emelkedek ki a vízből, hogy a háta mögé lépve belekapaszkodjak köpenyébe, s leemeljem róla, míg ő szeretettel beszél rólam, melytől mélyről halk morgás tör fel belőlem. – Feltétlenül meghallgat, ha arra van szükséged. – mondom, hátha figyelmét így el tudom terelni, arról, melyet irányítani nem tudok. – Kapaszkodj belém! – kínálom fel neki karom, hogy könnyebben a víz hűvösébe tudjon merülni. – Jobb már? – érdeklődöm, mielőtt még én is újra belemerülnék.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
235
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Csipke barlang - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: