Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Csipke barlang - Page 3 KaDiPE5
Csipke barlang - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Csipke barlang

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 8:59 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
- Nem sértettek – pillantok el felé egy egészen apró mosollyal, mely minden nehézség ellenére képes volt a szájzugaimba telepedni. - Szeretem, ha valaki őszinte. Olyan, mint a fény. Olykor elvakít és bánt, de világossá tesz bármit, és előbb-utóbb beragyogja az utadat. Nem hagy elnyomott, mérgező gondolatokat – osztom meg vele a nézeteimet, viszont az önmagam áltatásának feltételezésére már nem pazarolom nehezen formálódó szavaimat. Nem mondhatnám, hogy hazudnék magamnak, egyszerűen csak… Képtelen vagyok behódolni a gyengeségnek, mely ha valóban a mágia szövevényes talaján eresztett gyökeret, hát elég lesz kivárnom. Előbb-utóbb el fog múlni.
Ezen gondolatmenettel ölelkezve hagyom elmerülni a tudatomat a barlang békességében, habár a kelleténél több mozgást feltételező hullámzására a víznek kénytelen vagyok kisvártatva felnyitni a szemeimet, s igazolni, amit már így is tudok. Váratlan társaságom gond nélkül merül el a medencében, és láthatóan átlényegülve a hely nyugalmába ringatózik a vízfelszínen. Talán végső soron mégis csak egy látomás, kire nem hatnak az elemek, s akinek a bölcsességéhez sem a kora, sem végtelen bizalmat sugározó szemei nem illenek. A tudás hatalom, a tudás áldás, ám senkit sem hagy ilyen… ártatlanul.
Pusztán újfent felcsendülő hangjára veszem észre magamat, és fordítom el róla kutakodó pillantásomat, noha túlzottan sokáig nem kötnek le a barlang csipkézett falai. Főleg, mikor a magáról lerázott vízcseppekből bőséggel jut az én arcomra is, és a véleménye ismételten lebilincseli az érdeklődésemet.
- Valaminek, amit helyén szükséges kezelni. A tudás pusztán akkor válik átokká, ha felőrli a birtoklóját – tekintek vissza rá. - Nehéz magunkban tartani, amit tudunk, azonban gyakran a tudásunk csak nekünk szól, s ha el is tudnánk mondani, nem értené más. Vagy rosszabbat tenne, mint némán maradni – ecsetelem neki csöndesen, olykor-olykor megakadva egy nagyobb légvétel erejéig. Éles meglátására a segítő szándékának viszonozásáról sokadik alkalommal görbülnek felfelé a szám sarkai, ezúttal viszont csendben maradok. Mégsem vagy te képzelgés, mely vak lenne az élet folyamában megbúvó lehetőségekre.
- Ez is igaz bizonyos mértékben. De nem erre gondoltam. Mindketten létrehoznak valamit, mindketten varázsolnak a szavaikkal, és mindketten merészebbek a kelleténél – bökök az állammal felé, jelezvén, milyen könnyedén öleli magához a medence hűvös vizét, miközben a magam részéről még mindig a lelki erőmet gyűjtöm, hogy felgyulladni érződő lényemet belemártsam a fagyosságba. - Kérdés, te melyik volnál? - emelem meg a szemöldökeimet leheletnyire, mielőtt elfordulnék segítő kezétől. Legalábbis egyelőre.
- Várj egy kicsit – intem türelemre, majd erőt merítve konokságomból, csak nekiveselkedek az éjszakai köpenyem és gúnyám lefejtegetésének. Veselkedek, mivelhogy mozdulataim akár egy magát túlivott félnótáséi; lassúak, elnyújtottak és néha egészen koordinálatlanok, kifejezetten, miután szabaddá vált vállaim mentén végigfut a didergés. - Felelősséggel vagyok iránta – válaszolom meg a kérdését, mihelyt eljut a tudatomig, hogy mindeddig nem tettem meg. - De nem tagadom, a szívemhez nőtt. Gyakran értékelhetőbb társaság, mint bárki a tornyokban – mosolyodok el gyengéden.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 7:14 pm
The ghost of Chaos
Ösztönből emel fel állam s szimatolok bele a levegőbe. Ám a tenger felől érkező sós levegő illatán kívül nem érzek semmit. A vízfodrozódása alább hagy, miként gyermeteg mozdulataimnak véget vetek. Talán szavaim nyerségét nem érdemelte, de minden szavam igaz, s hogy ezt miként dolgozza fel, hát legyen az ő gondja. – Sajnálom, ha szavaim sértettek, de nem minden „szellem” lehet kifinomult, ahogy halandóként sem jár ugyanaz a nevelés. – kezeimen megtámaszkodva ereszkedek bele a hideg vízbe, melytől gerincemen régen nem érzett bizsergés fut végig. Ha van olyan, hogy kellemetlenül jóérzés, hát ez most ilyen. Mikor elveszik tőled, az emberi lét, minden örömét és búját, akkor értékelődik fel igazán. - Miért hazudnék neked? Megteszed magadnak, ezt a szívességet.  – ingatom meg fejem. Konoksága mely oly sokszor hajtja előre, most saját maga ellenségévé teszi. Lehunyja szemeit, mintha csak meditálna, s újra körbe ölel minket a csend. Nem kívánom megzavarni szavakkal, így némán fekszek fel a vízfelszínre. Most fogom fel igazán, mire is irányult kérdése az imént. Kellemesen ringatózva a víz lágy ölén zárom le szemhéjam, s adom át magam az utolérhetetlen ősi nyugalomnak és az elégedettségnek mely körbe vesz. A fülembe tóduló víztől, hangja halk morajként jut el hozzám. A megváltozott tónusa halvány mosolyt csal arcomra. – Semmihez sem fogható. – suttogom, s még mielőtt talpam a sziklába vájt medence alját érintené, néhány pillanat erejéig élvezem a súlytalanság érzését.
– Nos… - merítem tenyereimet a hullámok alá, hogy aztán a felfogott vízzel benedvesítsem arcom. -… ha szimatom nem csal, az utóbbira jobban szeretnéd tudni a választ. Brrr…- rázom meg fejem, hogy a hajamra tapadó cseppek szétszórva hulljanak alá s váljanak újra eggyé a vízzel. A pillanatnyi felismerés némi aggodalommal tölt el, ezt az állapotot nem tarthatom fent sokáig, félek, mire újra önmagam lehetnék, addigra már nem is fogom tudni, hogy egy macskabőrbe zárt ember vagy egy emberbőrbe zárt macska leszek. – Vannak olyan pillanatok, mikor olyanokat látok, amit más nem, vagy ha mégis nincs lehetősége szólni róla. Dehogy ez áldás vagy átok, nem tudom eldönteni. Te magad minek vélnéd ezt? – felelem, még mielőtt túlságosan magával ragadna a végkifejletek elemezgetése. – S hogy egy rövid felelettel szolgáljak első kérdésedre, nem vagy az ellenségem, hogy megtagadjam tőled a szándékot, s sodorhat még olyan helyzetbe az élet, hogy viszonozd. – húzom ajkaim bátortalan mosolyra.
– Ezt bóknak veszem. S állok rendelkezésedre, míg időnk engedi. – hajlok meg előtte egyenes derékkal jobb kezem mellkasom elé szorítva, a másikat pedig a hátam mögé lendítve, úgy miként a könyvekben láttam. – Talán, mert a legtöbbjük idealista? – vonom megvállam, hisz igazából fogalmam sincs. De ha sejtésem nem csalat meg, úgy bizton elárulja nekem a válasz, melyre valódi kíváncsisággal tölt el, így utána enyhén félrebillentem a fejem.
- Íly kedves számodra az az állat? – hasítom testemmel ketté a víz felszínét, ezzel csökkentve a kettőnk közt lévő távolságot. – Gyere közelebb, legalább a lábad merítsd a vízbe. Segítek. – nyújtom felé kezem, hogy belekapaszkodva, közelebb tudjon húzódni a peremhez.



Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 10:30 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Megemelem az egyik szemöldökömet a lássuk be, hibátlan okfejtésére, persze ettől függetlenül nem fogom könnyebb szívvel venni a korlátaimat. Makacs öszvérként állok nekik ellent, akár az élet bármely területén, noha ezúttal már nekem is nehéz elképzelnem, hogy győztesen kerüljek ki a szélmalomharcból. Főként, hogy a szellemem is kezd meghanyatlani.
- Látomáshoz képest nem vagy túl kíméletes. Noha akkor sem, ha éppen olyan holdkórosként keresed a barlang nyugalmát, mint jómagam. Érzed ezt? - döntöm hátra a fejemet az oszlopnak, újfent behunyva a szemeimet. Hagyom, hogy eltompult érzékeimet a kövekről aláhulló cseppek visszhangja, a medence vizének gyöngéd fodrozódása és a füleimben pulzáló szívem zakatolása töltse fel élettel. - Olyan, akár a felhők tetején lebegni – osztom meg vele a tapasztalásomat, bár könnyedén révedő gondolataimat a következő momentumban már ő maga foglalja le.
Szórakoztat a válasza, ugyanakkor újabb és újabb kérdéseket vet fel bennem. Ha valóban képes lenne segítségért folyamodni, talán mégsem a képzeletem szüleménye. Kivéve, amennyiben az agyam a saját óhatatlan ténykedéseimet nem öltözteti egy pőre ifjú gúnyájába. Igaz, miért tenné? Miért ne választana valaki ismerőset?
- És miért áldoznál ezért a célért? - érdeklődök tovább, legfőképp, hogy szavai élénken tartsák a tudatomat. Mondjuk, ha előre látom következő kijelentését, vélhetően nem fáradok harmatgyenge kérdezősködésemmel, ugyanis a tényközlése villámcsapásként cikázik végig az elmém minden árkán-bokrán. Szokás szerint elhanyagolt körmökben végződő ujjaimat a medence peremére hajlítom, leheletnyire közelebb dőlve az ifjú felé.
- Képes vagy látni? - húzom össze a szemhéjaimat, mielőtt megadó sóhajjal a tükörképemre vetném a pillantásomat. - Nem volt alaptalan az aggodalmam – suttogom szinte már csak magamnak, kutakodással fixírozva a hullámzó vízfelszínt, hátha számomra is láthatóvá válik a derengés, melynek legfeljebb halovány sugallatát, semmint összetéveszthetetlen jelenlétét érzékeltem eddig. Ez most sem változik.
- Te is tudod, hogyan legyezd egy mágus hiúságát – horkantok fel csöndesen a szavaira, noha én sem vagyok vak az állapotomra, vagy a bájitalok hatása ellenére a karmaim közül kivesző fiatalságomra. Sokáig élhetek, ha a kényem úgy kívánja, ám az idő láthatatlan kerekét semmi sem fordíthatja vissza. - Bár finoman méred a szavaidat, ezt meg kell hagynom. Egy varázslót és egy költőt nem sok választja el egymástól. Tudod, miért? - kíváncsiskodom, még mielőtt Káosz professzor hollétére terelődne a figyelmem. Hiába mustrálom egyre homályosodó látásommal a barlang sötét zegzugait, nem surran el jól ismert alakja.
- Jobb is így, barátságtalan itt a hőmérséklet a számára – szusszanok megnyugvással, nagy nehézségek árán megemelve a fejemet, aztán a törzsemet is. Szép gondolat a lázam csillapítása, viszont a ruháim hátrahagyása és a víz hűvöse már kevésbé vonz.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 8:53 pm
The ghost of Chaos
Teljesen más megvilágításban említettem a lyukas pénzérméhez hasonlított várakozást. Ám még ilyen állapotban is tartom, oly ravasznak az öreget, hogy kihasználjon minden alkalmat, melyben kérkedhet. – Valóban nagy koponya vagy, ám ez most mit sem segít rajtad, sebezhető vagy akár egy gyermek. A képletek nem adnak neked erőt. – mozdítom a hűs vízben meg egymás után lábaimat, lágy fodrokat s apró örvényeket keltve a vízben. – Úgy hát megkaptad a választ a kérdésedre. – bólintok. Tehát képzelésnek hisz, vagy affélének, nyugtázom magamban. Még ha nem is így van, szavai erről árulkodnak, s miért kételkednék benne? Láttam már hasonlót, mikor húgomat láz gyötörte, s mikor éppen magánál volt, egy pirosszemű egérről beszélt, ki ketrecéből kimászva próbált az életére törni.
Futó pillantással mérem végig magam. – Hmm… azt mondják az utolsó hülye még nem halt meg, miért ne lehetnék én? – emelem újra rá tekintetem s vonom meg vállaimat egy halvány mosoly kíséretében. – A cél, olykor szentesíti az eszközt. – bölcselkedek tovább, kihasználva nyelvem pergését. Ez is egy ilyen alkalom lenne, ahogyan az előttem erőtlenül pihegő mágus, kinek arcán kékes derengéssel tükröződnek a víz általam keltett hullámai. Valljuk be, az, hogy éjszakénként lidércként járhatom be a tornyok zugait, az mind annak köszönhető, hogy jóhiszeműségét szégyentelenül hajtom hasznomra. – Ahogy óhajtod. – hajtok fejet kívánsága előtt.
- Egyszerűen csak látom. Az erő, mely körül leng sápadt fénnyel dereng. – válaszolok kellő megfontoltsággal, amennyire egy szellemtől telhet. – Szemed fénye, túl ragyogja a csillagokat, arcodat pedig a kelleténél több ránc ékesíti, kialvatlan vagy. – minden mozdulatát követem, ha szükséges segítségére siessek, vagy ha ő maga kér rá, de addig csak távolról figyelem gyámoltalan próbálkozását.
Fél pillanatra a levegő a tüdőmben ragad, miként felőlem érdeklődik, tehát feltűnt számára settenkedésem. Gyorsan körbe pillantok, mint, aki valóban keresné a szóban forgó egyént. – Ahogy láttam egyedül érkeztél. – hazudom szemrebbenés nélkül.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 5:25 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Megvallom őszintén, egészen bizonyos voltam benne, hogy a homályban derengő jelenség nem fog szavakkal méltatni, így legalább annyira meglep a barlangban kristálytisztán csengő hangja, mint a pőre látványa, amit a peremen elhelyezkedve a magasból aláhulló méltóságteljes, ám a vízfelszínről visszatükröződve sápatag táncot járó fény ölel körbe. Némi elbizonytalanodással húzom össze a szemhéjaimat, alaposabb mustra alá vetve a váratlan társaságomat. Tény s való, rendkívül élénk fantáziával áldottak meg az istenek, de még a szükség delíriumos momentumaiban sem szokása ennyire valószerű képeknek felvillanni a tudatom lankáin. Tehát az ifjú vagy a lázam kiteljesedésének vészterhes billogja, vagy hús-vér ember, kinek éppen éjszaka támadt kénye a medencében megmártózni. Nehéz meghatározni, melyik magyarázat okoz nagyobb kényelmetlenséget.
- Elég pontosak szoktak lenni a számításaim… - jegyzem meg kisvártatva, s ha nem folyósítaná el a vonásaimat a kimerültség, meglehet, egy elégedett mosolyt is mellékelnék a magabiztos kijelentésemhez. Ehelyett a szemöldökeim leheletnyi megvonásával billentem vissza a fejemet a szemközt emelkedő oszlop irányába. - Hmm… Egy szellem a lehetőségek köztes vidékén egyensúlyozva. Akárcsak te – felelem meg a kérdését, még csak nem is túlozva. Hisz nem kizárólag a barlang nyugalmáért szívlelem az időt itt tölteni; idelent olykor-olykor úgy érződik, mintha az ember feloldódna a létezés kontinuumában. Súlytalanná és gondtalanná válik, s anélkül lebeg, hogy szárnyakat növesztene. Nem ismerek ennél teljesebb békét.
Pontosan ennek okán szinte bizton veszem, hogy az elmém is lassan felhagy a szórakozásával, de a víz gyönge fodrozódása és az ismeretlen hangjának ismételt felcsendülése biztosít róla, hogy egyedül továbbra sem maradtam.
- Így? - tekintek vissza kérlelhetetlenül mezítelen valójára. Kétségtelenül szórakoztató lenne végignézni, amint kötelességtudóan elmasírozik egy gyógyítóért, ám ennek dacára is finoman megingatom a fejemet. - Nem hiszem, hogy szolgálhatna engem bármiféle gyógyír – felelem végül. Legyen az ok a mágia vagy egyszerű megfázás, a megoldásuk jó eséllyel egy hétnyi alvás volna, az elmém elcsitításánál azonban nem utálok semmit jobban. Dolgom van, méghozzá igen jelentős, és ha újfent a káosz utóhatásait vélik felfedezni rajtam, nem hogy egy hét, hanem hónapok múlva sem lesz nyugtom. Ott fog lebegni a fejem felett a billog, akár egy, a nyakamat fenyegető alabárd. Megvolnék nélküle.
- Miből feltételezed, hogy láz kínoz? - kíváncsiskodok, még a gyöngeség mélységeiben fürdőzve is a tudatom stimulálását kutatva. Talán megfontolandó a felvetése, és élénkítően hatna a víz fagyossága. - Meglehet, így fogok tenni – mihelyt elég erőt gyűjtöttem a megmoccanáshoz. Addig is lomhán körbevezetem a pillantásomat a barlangon, egy nemrég még halkan morgó jelenség után kutatva a szemeimmel.
- Nem láttad a macskámat? Szinte bizton veszem, hogy itt volt… - motyogom az orrom alatt kissé zavarodottan, kezdve elveszejteni a tudatomba vetett bizalmamat. Talán súlyosabb a helyzet, mint eddig feltételeztem...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Rhysand Earhgaze Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 02, 2021 12:39 am
The ghost of Chaos
Még mielőtt végleg bezárulna a szoba ajtaja, használom ki a lehetőséget, s osonok ki a csuhája takarásában. A hónapok alatt rutinná vált a mozdulat, de most az önös érdeket felülírja az aggodalom. Napok óta gyötri a láz, s az aura, mely emberi szemnek láthatatlan sápadt színben ragyog körülötte. Hiába, mindkét énem ragaszkodással viseltet iránta. Nem is sejti, hogy a hónapok alatt mennyit tanultam tőle, többet, mint a saját atyámtól. Legyen bármelyikről is szó. Nesztelen léptekkel kocogok a nyomában ügyelve minden lépésére, noha támasszal nem szolgálhatok neki, ha cserben hagyja lába, de oly ricsajt csaphatok, melyet nemhogy a szolgálók, de a szomszédos királyság is hallani fog.
Kellemetlenül érint a lenti nyirkosság, miként a hűvös éjszakával járó pára a bundámra ragad. Egy összegyűlt víztócsában gyűrűket vet léptem, melynek cseppjeit halk morgással rázok le mancsomról. Ha tudja is, hogy nyomában loholok, tudomást nem vesz rólam, erőtlenül rogy le az oszloptőbe. Néhány pillanatig bámulom a belőle áradó nyugalmat, majd két ugrással termek a medence túloldalán. Arca oly békés, hogy már kezdem azt hinni, nincs is már benne élet. Ismerős szédülés lesz úrrá rajtam, de még mielőtt feleszmélhetnék a lelepleződés lehetőségére, erőtlen hangja éri el fülemet. A víztükrében felismerve pőreségem, talán egy percre hatalmába kerít a szégyenlőség érzése. De nem vagyok már gyerek, hogy kapkodva keressek egy rongyot, mellyel elfedhetem testemet. – Sokszor a számításaink, nem érnek egy lyukas ulront sem. Felülírja egy felsőbb hatalom. – ülök le a medence szélére. Testemet átjárja a hideg, melyet a hűvös levegő, s kőpadló érintése okoz. – Te melyik volnál, ha senki sem vagy? – kérdezek vissza, hangomban némi élccel. Néhány hónap alatt előkelő helyett foglalt el azon emberek között, kik meghatározó szerepet kaptak az életemben, még ha íly nyomorúságos is. Mégsem érzem még itt az idejét annak, hogy nyíltan beszéljek arról mi velem történt, s azóta is tart. Egyik lábam teszem a másik után a medence vizébe. – Gyengének látszol, kívánod, hogy gyógyítót hívjak? – ez lenne a legkézenfekvőbb, melyet tehetnék, ám akarata ellenére nem cselekednék, míg pislákol benne az értelem. – Vagy szívesebben mártóznál meg a vízben, hogy csillapítsa lázad? – keresem a lehetőségeket, mellyel segítségére lehetek, mellyel megköszönhetem számára, hogy magához fogadott.


Ezaras Azildor Kedvelte

Varázsló vagyok
Rhysand Earhgaze

Láttam egy flamingót, amelyik egyéni álláspontot képviselt: két lábon állt


❖ Történetem : ❖ Ulron :
201
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Kezdő (Elementáris mágia, Független varázslatok); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 30, 2021 9:47 pm
The ghost of Chaos

« @Rhysand Earhgaze •  Zene; Darkness in the Light • credit; »
Gyötrelmes sóhajjal hagyom hátra a barlangba vezető csigalépcső utolsó, sikamlós fokát, tenyeremmel az érdes, fagyosan nyirkos falnak támaszkodva. Megfáradt tekintettel követem nyomon a hűvös levegőben forró gőzpáraként lecsapódó leheletem útját, mielőtt ismételt szusszanással magamba szívva némi frissességet, folytatnám az utamat az oszlopokkal szegélyezett medencéhez. A köpenyem alja átnedvesedve, nehézkesen súrlódik mögöttem, ahogy lassú, gyönge léptekkel leküzdöm az újabb lépcsőfokokat, amelyek ezúttal a vízhez egyengetnek. Tekintve, hogy itt már nem akad, amibe megkapaszkodhatnék, jóformán lerogyok a medence peremére, mihelyt felérek, hátamat pedig az egyik mívesen faragott pillérnek döntöm. Rég nem éreztem magamat ilyen cudarul…
A számat benedvesítve döntöm oldalra a fejemet, pillantásomat az éjszaka fényében is élénken ragyogó, lágyan fodrozódó vízfelszínen fixírozva. Habár a lebegő-fa levelei nélkül nem tapasztaltuk semmiféle varázslatos hatását a medencének, mégis jól esik a közelében lennem, mikor a betegség vagy a mágia indukálta láz fel kívánja emészteni a lényemet. Talán csak egyszerűen megfáztam, mint bármely földi halandó, s köze sincs a váratlan rosszullétnek az egy éve történtekhez… Már oly rég esett hiszen a legutóbbi alkalom, miért éppen most gyötörne az akkori megpróbáltatás a visszhangjaival?
Bármiként is legyen, sohasem szívleltem az ágyamban küszködni a forrósággal, sokkal nagyobb nyugalommal tölt el a barlang hűvös némasága, s az emlékek sora, melyek hozzá kötnek. Szinte látom az atyámat a medence túloldalán ácsorogni, és szigorú tekintetében a büszkeséget felcsillanni, amint végre beavatottá válhattam az akkori mesterek szentséges hatalma alatt. Emlékszem, annak idején remélni sem mertem, hogy valaha is felérhetek a nagyságukhoz.
Bolond, szertelen fiatalság...
Sokadik sóhajomat hallatva, leheletnyi mosollyal hunyom be a szemeimet egy momentum erejéig, igyekezve ellenállni az elmémet húzó ködös fáradtságnak, miként azonban ismét felnyitom őket, az eddig képzeltnek hitt alak ugyanúgy ott ácsorog a víz derengésének túloldalán. Hirtelenjében éberségemre találva, egymásnak vont szemöldökökkel hunyorítok az egyelőre ismeretlen jelenségre.
- Nos, nem számítottam idelent másra – jegyzem meg csöndesen, némi álmélkodással a hangomban. - Nem szokott itt senki megfordulni a medencét rendben tartóakon kívül. Az volnál? - érdeklődök, mielőtt szusszannék egyet. - Vagy csak egy látomáshoz beszélek, aki nem is létezik… - mormogom az orrom alatt kétkedéssel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





In a dream,
I was standing someplace high up, a tower, or a mountain. The whole world was in darkness. Then came the flash of light just on the horizon within the clouds that marked the border between worlds.
˙˙˙



Veleris Kedvelte

Varázsló vagyok
Ezaras Azildor

There is a crack in everything. That's how the light gets in.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
560
❖ Tartózkodási hely :
El' Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 4:47 pm

A Csipke barlang a különleges csipkézett szélű sziklákról és kövekről kapta a nevét. A mágustornyokból lehet eljutni a sziget hegységének egyik barlangjába, mely különleges helyszín az elhivatott varázslóknak. Akik beavatatlanból a mágia ismerőjévé válnak, itt kerülnek amolyan felszentelésre egy kör alakú, nyolc oszloppárost számláló medencében. A vízbe állítólag a titkos kert lebegő fájának leveleit hintik egy-egy felszentelés előtt, hogy a tanonc magába fogadhassa a mágia forrását.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Csipke barlang - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Fehér-tenger :: El' Alora :: Mágus tornyok-
Ugrás: