Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Csalogány KaDiPE5
Csalogány KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Csalogány

Go down 
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 09, 2021 8:55 pm

Kedves Tindómiel Ceilteach, üdvözlünk Tulveronon! Ne felejtsd el felkeresni foglalóinkat, hogy utána te is felfedezhesd terebélyes világunkat!
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csalogány Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 08, 2021 10:50 pm

TindómielCeilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell.

Születési hely
Täwaren erdeje

Születési idő
999, Isilmë hava (21 év)

Családi állapot
hajadon

Családom
Aroloth - Drága Apám! Hálás vagyok, hogy tanítasz és taníttatsz. Köszönöm!
Zireael - Egyetlen Édesanyám! Köszönöm, hogy életet adtál nekem és testvéreimnek. Sajnálom, hogy nem tudtam megóvni tiedét.
Cerbin - Kedves Bátyám, legyen könnyű néked a föld.
Aevon - Kedves Nővérem! Remélem továbbra is jó egészségnek fogsz örvendeni kedveseddel és szép csemetéiddel.
Folrandír - Drága, egyetlen Öcsikém! Remélem továbbra is vállvetve tudunk küzdeni egymás oldalán, még ha tőlem messze is áll a mágia tudománya.
Gláeddyv - Egyetlen Kedvesem! Olyan... én úgy... sajnálom...

Foglalkozás
Apród

Klánom
Árnylovagok

Elf
Kezdő
Vándor
Starbit
Tindómiel Ceilteach

Karakterem képessége
https://i.imgur.com/PDoxKjV.gif
Tindómiel édes anyja halálát követően, alig hat esztendősen, apja oltalmazó és erős keze alá került. Ő tanította meg az elején az erdő járás rejtelmeire; nyomok és jelzések értelmezésére, mely növény tartalmaz élelmet, mely hordozza magában a halált.
Tőle tanulta meg a vessző faragás csínját-bínját, az idegre helyezést, valamint mellette érezhette meg az üldözés és ölés izgalmát. Mondhatni egy öt éves kölyök fejéről képes ellőni egy tobozt.
Türelem, ítélő képesség és kegyetlenség mi jellemzi, bár aki eléri, hogy szemei ragadozón csillogjanak, jobb ha lakhelyet vált.
Önfejűsége és makacssága miatt olykor bajba keveredik, őszintesége miatt pedig elég sokan nem kedvelik. Mióta meghaltak szerettei nem igazán mer érzéseire bízni magát, sokkal inkább ösztöneire hagyatkozik, aztán józan eszére. Állítólag jó barát és jó testvér. Ez talán kimeríthetetlen szeretetének az oka. Talán rá lehet mondani azt, hogy akkor is ad, mikor ő már a végletekig kimerült és semmilye sincs.
Kevesekben bízik meg, még kevesebbekkel tud együtt dolgozni, ám akikkel sikerül, azokkal mély összhangban tud mozogni, gondolkodni. Mint az ideg és a vessző, mely külön külön alig ér valamit.

Karakterem felszerelése

Szövetcsuklya
Parafa talpú bőr csizma
Szöveting
Fém szelencés nyakék (tartalma altató)
Obszidián fülbevaló (fülcimpa, mind két oldalt)
Finoman munkált fém toll karikán (fül egyharmadánál, jobb oldalt)
Apró kék kövek karikán (a toll alatt nem sokkal, mind két oldalt)

Elsődleges fegyver: Hosszú íj

Másodlagos fegyver: Tőr

Vért: Bőrvérr

Védekezés: Egyszerű alkarvédő

Egyebek:Fabot

Mindenkinek van egy története
https://i.imgur.com/TdynCKp.gif

"Diese Nacht ist kalt
Und der Wind, der bläst
Durch unser Land
Und wer jetzt noch geht
Ist ein armer Tor
Oder auf dem Weg zu der Liebsten
Die jede Reise lohnt"*

Az ezred forduló előtti évben a Nagy Havak kezdetén, háborútól még mindig zilált kis elf közösségben nyüzsgés keletkezett. A bába meleg vizet hordatott, míg a városon kívülről biztos léptű férfi használta az állatok csapásait otthona minél gyorsabb és hatékonyabb megközelítése érdekében. Aroloth elveszítve egyensúlyát elesik, de bukfencezve tompít és rohan is tovább. Eddig hangtalan léptei kíméletlenül zajosak, nem is érdekli, hogy felveri az erdőt. Társai a tábor határában felemelt kezekkel integetnek, fáklyát lobogtatnak, hogy ne tévesszen célt a kilöt nyílként száguldó pengefülű. Akármilyen kellemetlen is bárkinek egy elf-fel együtt dolgozni, be kell látniuk, hogy kitartó és hű társak. Aroloth magja pedig gyümölcsöt fogant, immár harmadjára. Betérve sátrában pedig nem várta kellemetlen ordítás, keserves sírás. Csupán egy kifáradt, büszke nő, kinek keblén a róka vörös fürtöket örökölt leány. A nő kezét sajátjaiba temette, térdre rogyott a fekhely mellet, majd ajkához emelte a kezét.
-Hannad! Hannad Zireael! - boldogság könnyek gördülnek végig a finom arcon, majd csókot lehelt a kézre. Aznap talán oly sok idő múltán először örömdal hallatszott a tűz körül, valamint ez váltotta ki a szesz igen jelentős fogyását.
Az idő pedig meg nem áll, mind emberen, mind elf-en egyaránt fog, noha az egyiken látszik, a másikon nem. A lány pedig vörös fürtjeiről kapta nevét, minek jelentése az Az alkony gyermeke. Tindómiel pedig egyre cseperedett és anyja szoknyájához bújva segédkezett. Az elején vart, majd elkezdett az apja által hazahozott növényekből különböző kenőcsöket elő állítani, ugyanis ez volt Zireael feladata a táborban. Hol egy megvágott lábú törp tért be, ki fejszéjével csapott mellé, hol félholt felderítőt cipeltek be, kinek lelkét éjjeli rém próbálta elragadni. Az elején ugyan háló részükben egy dada figyelt rá, utána anyja keze alá dolgozott, vagy épp lábatlankodott.
Négy év múltán újabb gyermek látott napvilágot Aroloth és Zireael nászából, méghozzá egy férfiú.
Viszont, a két kisebb gyermeknek még korai volt elszakadni anyjuk óvó szoknyája mellől, de egy rém betörésekor Zireael az életét vesztette. Lelke szabad fecskeként szárnyalt tova, fiókát kedvesére hagyva. A férfi egy másik anyára bízta fiatalabb csemetéjét, míg a nagyobbat elkezdte képezni. Mondhatott neki bárki bármit, parancsba is adhatták, ezt megtagadta. Gyermekét maga kívánta tanítani, többet élt, mint a tábor java.
Hol játékosan fogócskáztak a mezőn, bújócskáztak az erdő sűrű fái között, hol komoly dolgokról regélt, a sötét ég és a gyér csillagok fénye alatt. Ahogy egyre nőt és erősödött, úgy kapott kezébe nyuzó kést, majd tanult vívni, végül idegre helyezhette vesszőjét, melyet családjának vacsorájára szegezett. Az első ölés páratlan izgalma, mikor szíve erős lüktetését fülében zubogó vérének ritmusa követte, az orrába kúszó prém illata, az erdő óvó árnyai és a tudatlan állat utolsó fénytelen pillantása.

"Mein Vater wacht über Haus und Hof
Meine Tür versperrt ein Eisenschloss
Und ich habe keinen Schlüssel dafür
Es führt heut Nacht kein Weg zu mir"*

Az idő pedig nevelt egy szemre való, vörös fürtű leányt, akire nem egy korabeli emelte tekintetét, különös íriszeit. Így ismerkedett meg egy másik elf-fel, ki egy távolabbi táborból származott. Hatalmas szája és borostyán szín szemei nem egy leány kacaját csalta elő, pimasz piros pozsgásságot. Talán pont ennek hiánya kelteltete fel a fiatal elf figyelmét Tindómiel. Tindómiel-t lefoglalta a fejlődés, hogy apja szemében büszkeség csillanjon, ne lógassa orrát mert nőnek született. Apja pedig sosem szégyenlte, hogy leánya született. Első gyermek amivel megáldották az égiek, férfiú lett, követte két leány és zárta a sort egy újabb férfiú.
Az sokkal inkább zavarta, hogy fiatalabb, még az ő szemében még gyerek leányra szemet vetett egy siheder elf próbálja elterelni a figyelmét harciasabb lányának. Ennek megfelelően az ő lehetőségének megfelelően lakattal zárta el a lányt, több feladatot adott neki, több időt töltött edzésével. Viszont a fiatal férfit ez nem rettentette el. Addig addig ügyeskedett, hogy a lánnyal tölthesse az időt.

"Die Sünde lockt
Und das Fleisch ist schwach
So wird es immer sein
Die Nacht ist jung
Und der Teufel lacht
Komm wir schenken uns jetzt ein"**

Hiába a furmány, az ármány, az atyai óvás, Tindómiel szívébe szerelem lángja gyúlt, mi talán nem csak szalmaláng, hanem valódi, szeretet teljes. Az egyűt töltött idő megerősítette a kettejük kapcsolatát. Hol együtt kerestek nyomokat, hajtottak fel, hol a csillagokat figyelték, hol vállvetve emeltek fegyvert a rémek ellen.

"Mein Liebster zog in die Schlacht dahin
Und rief „Solang ich siegreich bin,
Wird diese wilde Rose blühen"
"**

Viszont, mint mindennek, ennek is egyszer vége. Cerbin és Gláeddyv együtt akarták felkeresni a közelben portyázó Dézsmálót, leginkább azért, hogy megismerjék egymást a sógorok. Viszont elszámították magukat, egy kóbor lidércbe botlottak. Noha a Dézsmálót könnyen legyőzték, a lidércről nem volt elég információjuk. Aroloth csuklón ragadva leányát húzza magával, ahogy megtudta a két férfiú merre is tart. Mind  a kettejük szívébe félelem költözött, sajnos beigazolódott. Mire odaértek sajnos már későn volt. Mind a két férfi holtan feküdt a földön. Visszavitték őket a táborba, de már nem tudtak segíteni rajtuk. Tindómiel az esti halotti máglya meggyújtása előtt felkereste azt, akivel kedvese a táborba jött. Sírva átadta a szívcsomó medált, majd apja mellé telepedett. Kecsesen ívelt arcát apja mellkasának szorítja.
-Tudod Tindómiel... - hallja atyája mély tónusú, mégis szelíd, aggódó hangját, biztos kézzel ölelte szorosan magához. Tudja milyen érzés elveszíteni szeretett, kiért a poklokat is megjárná az illető. Az atyai áldomás semmisé vált a másik fél halálával. -Többféle sötétség létezik. A sötétség mely megijeszt, a sötétség mely enyhülést hoz, a sötétség mely megnyugtat; a szerelmesek sötétsége és az orgyilkosok sötétsége. Azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell. Nem teljesen jó vagy rossz. És ne feledd! Csalogány vagy, az pedig...
-... a hajnal madara... - vágott szavába majd rá emelte különös íriszeit. Kis idő múltán pedig a tűzbe tekintett.
-Éjben megtisztulva várom szavad,
Arcod, ha meglátom lelkem szabad!
Tápláló fényeddel kísértél át,
Újra megtérek, jó atyám hozzád!****
  - éneklik közösen, ahogy a halottak kezébe Tindómiel kis virágcsokrot helyezett. Hátrébb lép, majd megfordulva atya mellkasának szorítja fejét.


*Diese kalte Nacht - Faun
** Tanz mit mir - Faun
***Wilde Rose - Faun
****Napköszöntő

Ahronit and Deedra Gindrian Kedvelték

Vándor vagyok
Tindómiel Ceilteach

A sötétség azzá válik, amivé hordozója kívánja, aminek lennie kell


❖ Történetem : ❖ Ulron :
984
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol (is)
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Csalogány Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Csalogány tollai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Isilmë kegyeltjei :: Tulveron kalandorai :: Elf-
Ugrás: