Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ilasea folyó KaDiPE5
Ilasea folyó KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ilasea folyó

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Vas. Szept. 04, 2022 5:38 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 26, 2022 6:27 pm


riverside
« taggeld;    @Rymdira   •  Zene; sound of war  »
Csak legyintettem. Nem vártam fizettséget azért, hogy amíg itt vagyok az Ilasea folyó partján, addig vigyázom a testi épségét. Ian társaként jól ráláttam a zsoldos életnek minden részletére és talán meg kellett volna ragadnom az alkalmat, hogy némi nyereségre tegyek szert, ha már ilyen ajánlat ért, de valójában tudtam, hogy a képességeim legfeljebb egy vaddisznótól tudnák megvédeni. Ha haramiák támadnának ránk menekülésre bíztatnám leginkább.
– Nem. Csak… gondoltam megmutatom, milyen, amikor varázsolok. – Feleltem és elkapva a tekintetét, azonnal megszűntettem a csillagfény sápatag színét. Úgy tűnt rosszul van a látványától annak, amit csináltam… ez pedig nem tetszett. Másokat lenyűgöztek az ilyen kis mutatványok, ő viszont éppen ellenkezőleg reagált.
Megforgattam a szememet. Nem tukmáltam rá az ételt, pedig meglettem volna nélküle. Volt nálam teleportkristály. Ha éhen akartam volna veszni, akkor bizonyára visszatértem volna ennyiből Nulportba, hogy aztán Iannek könyörögjek, szerezzen nekem ételt azonnal. De valójában ennél már sokkal, de sokkal önállóbb voltam.
– Hogyne… egésznap olyan nőkre gondolok… – bólogattam a következő megjegyzésére. Nagyjából pontosan a szöges ellentétemnek gondolta. Ha tudta volna, hogy még csak meg sem fordult a fejemben ilyesmi, akkor talán az lett volna számára a valódi meglepetés. Azonban nem akartam beavatni a dolgaimba. Mégis csak a folyóparton ismerkedtünk meg és Ian azt mondta, csak annyira engedjek közel embereket, amennyire feltétlenül muszáj. Talán előbb is megfogadhattam volna a szavait, akkor nem kevertem volna magam feleslegesen rossz helyzetbe.
– Ha ez megnyugtat, én nem foglak fogdosni csak úgy „egyes helyeken” – feleltem még mindig kicsit rózsaszínes pirulással. Bár fogalmam sem volt, mit kéne erre mondanom. A nők általában zavarba hoztak, főleg ha az olyan részeikről beszéltek, amikről fogalmam sem volt, hogy mit kéne kezdeni velük.
Aztán szerencsére a női részekről el is terelődött a figyelmünk… mivel azt hitte, hogy ledobok magamról minden ruhát ott előtte. Nos. Csak és kizárólag kiváltságos személyek láthattak meztelenül és ott még nem tartottam vele. Valószínűleg soha nem is fogok, pláne, ha már attól is kikészül, hogy levettem a kabátomat.
– Úgy nézek ki, mint aki amúgy a susnyásba húzna? Szerintem ezt bemutatkozás nélkül is meg tudnád állapítani. – Próbáltam nem nevetni rajta, de csak ezek alapján jutott eszembe, hogy valószínűleg ő a legártatlanabb személy, akivel valaha is találkoztam. Mindenesetre hozzá tettem: – Bár tény… a vádlimon van egy kisebb heg. Az mondjuk eléggé veszélyesnek mutatna, ha nem csizmában volnék. – Húztam ki magam nagybüszkén. A mai napig elégedetten gondoltam vissza arra a napra, amikor Ronnak segítettem megmenteni a barátait.
– Jó… értem. Törődni akarsz velem. – Bólintottam és kicsit kényelmetlenül igazgattam magamon az ingemet. Közben elégedetten néztem a lángokat, amik magasra csaptak a munkálkodásaim során. – Amíg te főzöl, én leülök ide. – Mutattam a tűz melletti, füvesebb talajra. Ahogy a hátsóm földet ért, kinyújtottam a kezem a lángok felé. Ösztönös volt, mert amúgy elég meleg volt már az idő, ezért is vettem le a kabátomat.
– Szóval, mesélj magadról. Mivel foglalkozol, mikor nem épp a susnyásban bujkáló kölyökelfektől félsz? – kérdeztem talán kissé túlhumorizálva a dolgot.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 24, 2022 9:46 pm

Folyóparton?

Végre egy új fejlemény az elftől, mikor kimondja, hogy van egy utazótársa? Fellángol bennem egy rövidebb időre az irigység, hiszen én apró nő létemre meg egyedül utazom.  Ohh! S hát miként lehetne fogni a másik első szavait? Elgondolkozok, mert ki tudja...tán így akar elcsábítani, vagy esetleg rászedni valamire.
-Szóval egy fecsegős nő vagyok a szemedben, s semmi több...hát jó van...- ellenben ami ennél is furább, hogy felajánlja a védelmezését. Én meg mint mindenre figyelő nőszemély rögtön visszakérdezek, mert számomra az mindennél égetőbb.
-Mit kérsz fizetségként? – mert tudom jól, hogy mások testi védelme nem könnyű, egyben olcsó feladat. Ami meglepetésként ér, hogy valami olyat tesz a szemem láttára, amit nem értek és tartok tőle. Az arcomról lerí, hogy egyáltalán nem tetszett a mutatványa, de ennek ellenére csak figyelem az általa előidézett fényre.
-Most magadra akarod hívni a figyelmet? – csak ennyit tudok a jelenlétében, kissé sápadtasan mondani, mert más szavak nem találnak rám, jelen állapotban. Akkor ébredek fel, mikor kijelenti, hogy én nem akarok adni a halaknak kenyeret.
-Nem fogom elvenni tőled az élelmet. Hidd el, hogy szükséged lehet rá még a nap folyamán. – erősítem meg újra a szavaim, hogy aztán a halakat nem ilyennel kellene etetni, hanem például a nemrégen mutatott szépséges giliszta költeményemmel. S ezután jön az a pillanat, mikor szembesítem őt a magam módján, hogy mennyire...hmm rendetlen egy srác. Hiszen minek a fenéért pirul olyan sokat itt a társaságomban, ha csak nem búja gondolatai vannak. Mikor kijelenti, hogy nem fogdos nőket, akkor biccentek engedményként, de rögtön megszólalok.
-De te pirulsz itt állandóan, szóval gondolom, hogy gondolsz rá... – vonom le a saját logikus következtetésemet. Ám ha azt hinné, ennyivel le vagyok tudható, akkor téved.
-Érthető is! Fiatal vagy, s búja lányokra és nőkre gondolsz, minden alávaló férfi olyan. S hidd el, hogy hiába vagyok törpe, engem már több ízben fogdostak egyes helyeken. – nah igen a konkrét helyeket nem kívánom elmondani, cserébe a bosszús arcomat mutatom. Történik azután egy pár dolog, s én nem sokkal utána utána trappolok, mert nem hinném, hogy gondolkozna a saját biztonságán. Pont akkor lepem meg, mikor kezd megválni az öltözetétől, ami számomra szintén újdonság. Elfordulok, mikor rájövök, hogy őt bámulom.
-Most is pirulsz! – tán minden további nélkül nyögöm be, holott nem néztem rá, hogy tényleg így van-e? Nem tudok túlságosan másfelé nézni, hiszen néha néha rápillantok. Úgy tűnik nekem, hogy hallgat rám, s nem fog megfázni a folyós mártózása miatt. Csak akkor szólalok meg, mikor itt az idegen témát hozza fel.
-Szerintem te sem barátkoznál egy sebhelyes, félelmetes harci arcvarrással ellátott nő csapná neked a szelet. Tőled már nem tartok, mert bemutatkoztál végül is. S egy idő óta nem akarsz a susnyásba húzni...khmm – nyelek egyet, s ekkor jön tőlem az igazán nagy szavak.
-Amúgy meg ilyen külsővel rendelkezel, hogy én megszánlak. Örülnél annak, hogy valaki, valamiként próbálna veled törődni. S nem csak hitegetni szeretnélek, mert szívesen teszem.
Jelölve->  @Folrandír Ceilteach  


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 22, 2022 6:20 pm


riverside
« taggeld;    @Rymdira   •  Zene; sound of war  »
Ez volt az első látogatásom komolyan víz parton, leszámítva a Nulportnál becsatlakozó tengerpartot és környékét, ahol azért megfordultam, pláne az utóbbi időben. Ezért hát az illatok, a látvány egészen más hatással volt rám, mint amikor átkeltem egy hídon vagy sietősen, Szamóca, a lovam hátán Nulport felé mentünk Iannel.
– Hát nem tudom, nekem eléggé olyannak tűnsz, aki egy kis csevegéssel megoldja a dolgot. De ha már itt vagyok, felajánlom, hogy megvédelek a vadállatoktól és szörnyektől, addig amíg vissza nem térek az utazótársamhoz. – Mondtam, majd hogy bizonyítsam neki, hogy mellettem nem kell aggódnia. Felemeltem a tenyeremet és ujjaimmal lágy mozdulatot téve, elmormolva pár szót, megidéztem egy gömböt, sápadt, ezüstös fénnyel. Bár nappal nem volt olyan erőteljes a fénye, mégis látható volt, hogy ereje akár nagyobb is lehet.
Nem vártam, hogy megtapsolja a mutatványt. Ez belőle természetesebben jött, mint belőle a szó. A mágia a véremben volt, szinte azzal együtt lüktetett végig a testemben. Tudtam, hogy mikor és hogyan tudom irányítani. Ha nem éreztem jól magamat, szeszélyesebb volt, ha pedig rendben voltam, simulékonyabb és méltóságteljesebb.
– Jól van, értem… nem adsz kenyeret a halaknak. – Sóhajtottam fel és elcsomagoltam az ételt. Nem, mintha olyan messze járnék Nulporttól, hogy éppen ebbe halhatnék bele. Vissza értem volna annyi idő alatt, hogy még ne haljak éhen… no meg nem csak kenyér volt a táskámban.
– Mi… én? Sosem fogdosok nőket – Pislgotam nagyokat. Életemben nem fogdostam meg egyetlen nőt sem… főleg nem szándékosan. Talán volt egy-kettő, akibe véletlenül beleütköztem véletlenül a piacon a forgatagba. Na jó… meg egyszer bekeveredtem egy bordélyba, ahol némi félreértés történt és az egyik alulöltözött nőszemély az arcomba nyomta a melleit. De igazából onnan is csak menekülni akartam.
Szerencsére valamiért a gyomrom még mindig jobban érdekelte, mint a nőkkel kapcsolatos dolgaim. Ezért hát visszatértünk az evés témakörre.
– Nem haldoklom, tudtommal. De ha meg akarsz etetni valami meleggel, akkor nem fogok ellenállni. – A legtöbben ha rám néztek, nem egy egyszerű vándort láttak. Persze Ian mellett a külsőm sokat egyszerűsödött. Már nem hordtam az ékszereimet, nehogy kiraboljanak, csak anyám holdalakú, lila nyaklánca volt a nyakamban, ami ki is villant, ahogy levettem a kabátomat és az ing elől kibukkant. Végig simítottam a nadrágomon, hogy szépen, gyűrődös nélkül simuljon bele a csizmába.
– Nem az orrod előtt terveztem levetkőzni… csak a kabátomat vettem le és… húzzam vissza? – hápogtam kissé zavartan. Mármint, igazából csak vicceltem vele, hogy tetszem neki… és biztos voltam benne, hogy félreértett. De mivel teljesen zavarba jöttem ettől az egész beszélgetéstől, ezért még a karjaimat is összefontam magam előtt, mintha láthatna bármit a fekete anyagon keresztül.
– Rendben… tűz… – Sóhajtottam és megragadtam néhány kisebb gallyat, amik szerencsére a folyó melletti szárazabb részen voltak. Ugyanígy tettem a levelekkel is, aztán megpróbálkoztam a tűzgyújtással úgy, ahogyan apámtól láttam. Gyerekként jöttem el az erdőből, ahol laktam, nem tanultam meg semmi ilyesmit, hiszen végig a felnőttek csinálták helyettem. Még engem is meglepett, ahogy a dörzsölő mozdulatoktól szikra pattant és szép lassan a levelek közül füst, majd apró lángok csaptak fel.
– Khöm. – Köszörültem meg a torkom és elhúzódtam, hogy utat engedjek a lángoknak. Azok szépen nőni kezdtek, míg nem alkalmasnak tűntek a főzéshez. – Ha ennyire tartasz az idegentől, miért akarsz nekem főzni?

// #varázslat: Csillagfény//



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 20, 2022 10:12 am

Folyóparton?

Ami azt illeti érdekes társaságot sodort hozzám a szél, hiszen aki jó kiállású, testes törpéket látott már életében, ahhoz képest a srác vékony. Kíváncsi lennék rá, hogy eddig miféle élte lehetett, hogy nem emberesedett meg. Úgy tűnik, hogy nagyon kiáll az igaza mellett, hogy lápos mocsaras talajon lehet halkan menni. Vágül egy legyintéssel engedem el a témát, mert abból nem sülhet ki semmi jó. Sokkal inkább a megjelenése által okozott ijedtségre terelem a szót.
- Nah látod, sosem tudhatja egy nő, hogy ki közeledik kellemes szándékkal, sem pedig gonosz terveket szövögetve. – attól, hogy tanultam némi fegyverhasználatot, attól már úgy fognak távolodni tőlem a férfiak. S nahát a srácnak ténylegesen felvágta valami a nyelvét. Gúnyos szava és kérdése nyomán összeszűkülnek a szemeim.
- Miért gondolod ezt az égbekiáltó badarságot?  Vadállat esetén, vagy ocsmány szörnyek esetén egyenlő a lehetetlennel. Ráadásul vannak olyanok, akik először cselekednek, s utána kérdeznek. Meg úgy alapból nem mindenkit lehet észérvekkel meggyőzni. – tudom le ennyivel a saját részemről. Ám egészen furcsa szavakat kapok az elftől, amit meg cselekszik, azt végképp nem tudom komolyan venni. Ennek ellenére nem mosolygok, csupán hozzálátok a bemutatómnak, ami remélhetőleg meghozza a másik kedvét a segítéshez. Sokkal inkább előszed egy kenyeret, s én csupán nézem őt hüledezve, hogy komolyan azt akarja beáldozni? Sokkal jobb szolgálatot teljesítene a hasában, mint a halaknál.
- Nem marad élelmed, abba belegondoltál már? – csakhogy szembesítsem őt ezen egyszerű ténnyel. De látom, hogy nem sokat teketóriázik, visszapakolja a helyére az elemózsiáját. Ez megnyugtat, hogy nem miattam fog valahol összeesni. Ami utána mond, maga a kész furcsaság. Miért pirul el? Ráadásul izgő mozgó és fogdosásról van szó. Nem az első alkalom. Vajon mire gondolhat? Más nem jut eszembe, csak a neveletlen alakok, akik előszeretettel nyúlkálnak másokhoz. Erre gondolhatott? Ahha! Nah mindjárt adok neki olyat!
- Aham! Szóval szeretsz nőket fogdosni, ezért pirulsz, valld be!  - tekintetem mindentudóan tekint rá. Szóval érdekelné őt a női test? Látott-e már teljes valójában? Gondolatmenetem ő szakítja meg, vagyis a másfajta szóváltás.
- Mert nem akarom, hogy meghalj, azért főznék neked. Hidd el a meleg étel jót fog tenni veled  – erősködök, ám mindhiába. Nem tudom elhinni azt, hogy nem éhes. Amit meg azt követően mond, az feltétlenül felér egy öngyilkossággal? Látott már folyópartot? Ohh! Senki sem tanította meg őt az ésszerű gondolkozásra? Csak egy perc elteltével dobom el a horgászbotom, s trappolok utána. Nem nehéz felkutatni őt, vagyis hát egészen véletlenül bukkanok rá mikor is...ott van ingben.
- Nee..ne fürödjél le a folyóban!  - akadozva jönnek ki a szavak az ajkaimon.  Természetesen vörösödik az arcom, mert számomra meg a vetkőző férfinépség újdonság. Tekintetem meg egyenesen őt nézi. Akárhogy is nézem, sovány, bár van némi izom rajta.
- A part egyáltalán nem sekély, hirtelen mélyülő és a folyó sodrása magával ragadna. Meg ha nem is hagynád magad elsodortatni, akkor utána vizesen üldögélni a folyóparton nem jó dolog! Rakj először tűzet. - s talán most először jut eszembe, hogy úrinősen félrenézzek.
Jelölve->  @Folrandír Ceilteach  


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 18, 2022 7:05 pm


riverside
« taggeld; @Rymdira • Zene; sound of war »
Továbbra is asszonynak nézett ki, de nem akartam vele kötekedni. Ha úgy tartja kedve, hát felőlem tündérmanónak is nevezhette magát. Nem ezért jöttem ki a folyópartra, hogy vitatkozzak vagy heves szavakat halljak. A saját lelki békémért jöttem el idáig, hogy egy kicsit jobban érezzem magam a természetben, friss levegőt vegyek magamhoz, elkerülve Nulport halszagú bűzét. Abból épp eleget kaptam az elmúlt hetekben, sőt lassan hónapokban.
– Azért, mert te nem tudod elképzelni, nem azt jelenti, hogy képtelenség. – Tettem hozzá halkan, bár nem különösebben rázott meg, hogy nem ért egyet vele. A pofátlanul fiatalra meg nem is reagáltam. Ő sem tűnt éppen olyan idős törpének, de nem volt tisztem megállapítani a korát, hiszen fajtájából legfeljebb kettővel álltam kapcsolatban távolabbról, ám azok mind férfiak voltak, akik sok dolgot láttak már, így sebhelyük is akadt bőven.
– Nem kellemes nőként… hát nem tűnsz éppenséggel olyannak, akit félteni kéne bárkitől is. Ha más nem, biztos kibeszéled magad a helyzetből, nem igaz? – kérdeztem kissé túl gúnyosan is. Nem szoktam másokkal szemtelenkedni, ám az utóbbi időben az élet olyan újdonságokat mutatott, amik a személyiségem csak tovább formálták, mintha puha agyag volna az.
– Ó, bocsánat hölgyem. Majd vigyázok a mocskos számra. – Hajoltam meg kicsit felé, mintha valami úrnő lenne. Azonban a halászat mégis csak kíváncsivá tett. Nem a gusztustalan giliszta miatt, amit nem óhajtottam megfogni. Egyszerűen csak érdekelt, hogy sikerülne-e vele. Nem próbálkoztam még hasonló szórakozással, de a vizet szerettem. Néha-néha eljártunk a kispatakba fürdeni gyerekként, sőt az apánk egyszer egy barlangi tóhoz vitt minket, hogy az ottani melegvizben vehessünk fürdőt. Az mámoros élmény volt. Most is szívesen megmártóztam volna a sekélyebb részen, ahol kevesebb örvény van… de nem női társaságban óhajtottam neki vetkőzni.
– Nem volt olyan drága, mint hinnéd. – Feleltem, de visszacsomagoltam a kenyeret és a táskába süllyesztettem, ami ott díszelgett a vállamon még mindig. – Így viszont, neked kell csalit készíteni. Nem akarok izgő-mozgó dolgokat fogdosni. – Tettem hozzá és kicsit elpirultam. Nem voltam oda az ilyesmiért, hiába nőttem fel erdőben. Kényes voltam sok mindenre, bár a piszkot egyre jobban megtűrtem magamon, ha úgy hozta a sors és nem tudtam gyorsan megmosakodni.
– Miért akarsz nekem főzni? Mármint nem vagyok éhes… – Dünnyögtem és elővettem a teát rejtő tömlőt, hogy húzzak belőle egy kortyot. – Ellenben, ha kihorgáztad magad, szívesen vennék egy fürdőt a folyóban. – Azt inkább nem tettem hozzá, hogy nélküle.
Levettem a táskámat és egy kidőlt farönkre tettem le, aztán megigazítottam magamon a ruhámat. Kibújtam a kabátból, amit csak addig viseltem, míg reggel csípős volt az idő, mostanra azonban elég volt a fekete ing, ami éppen kiadta a sovány alkatom. Azért túlzás volt vészesen soványnak nevezni, az elmúlt hónapokban némileg szálkásodtam is.




Rymdira Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 16, 2022 11:27 am

Folyóparton?

Mikor bocsánatot kér, akkor csak biccentek neki, hogy rendben van. Abban csupán reménykedni tudok, hogy nem fogja eljátszani ezen esélyét is. Nem vagyok asszony, hanem törpe nő. Az uram dolog, meg teljesen nem illik a kinézetemre, hiszen nincs szakállam. Mindegy, tovább lépünk ezen apróságon, hogy utána sokkal inkább az ő belépőjéről legyen szó. Rögtön tiltakozik, ami alapból gyanúsnak kellene tekintenem, de nem teszem.
- Ilyen pofátlanul fiatallal mint te, nem igen. Lényeg az, hogy ilyen talajon képtelenség halkan járni. - szögezem le határozottan, mert ha ennek ellenére kardoskodik, akkor a bennem kialakult kis tudás ezzel kapcsolatosan ledőlne. Amit a származásából elmond, az csupán megjegyzem magamban, hiszen sosem lehet tudni, hogy hol fogok kilyukadni?  Mikor rátérünk itt a ráfogás témára, akkor  a szavai hallatán vissza támadok.
- De tudd meg, hogy nem kellemes nőként hallani valakit erre boklászni. - csak vegyük azt, hogy kisebb vagyok, s ebből adódóan akadnak hátrányaim, például küzdelem során. Könnyebb engem lefogni, vagy távol tartani. Ráadásul az elf okoskodik itt nekem, hogy éles elme minden körülmények között tud összpontosítani. Nagy szavak!
- Szerintem te figyelmed is elterelné pár dolog...- szándékosan nem mondok semmilyen konkrétat, mert arról ...khm idegennel nem szokásom beszélni, sem pedig mással. S a fiatal el pimaszsága akkor tetőzik, mikor érezhetően arra utal, hogy én érdeklődést mutatnék irányába. Nem, nem és nem...vagy de? Hát fura lenne, ha egy hozzá hasonló sovány kakasnál találnám meg a számításom. De jól van, felveszem a kesztyűt.
- Te is szebben kifejezhetnéd, hogy olyan társra vágysz, mint amilyen én vagyok - szólok hozzá, de közben mutatom, hogy  mit kellene csinálnia a szalmával és gilisztával. Nem látom a fintorgását, nem oda figyelek, s pontosan ez a szerencséje. Ami viszont megint  szóra érdemes, hogy  kritizálja a csalim gondosságát, ami egyenesen bárdolatlanság a részéről. Utána meg előszed egy frissen sült kenyeret, s azt nyújtja felém.
- Rakd csak vissza a kenyered. A giliszták ingyen voltak, míg a kenyered drága mulatság. - utasítom vissza az ajánlatát. Ezzel nem fog engem lekenyerezni. S a gondolatom megint ott akad meg, hogy vajon tényleg tetszek neki? S a tekintetem újra végigfut rajta. Vékony, mint aki nélkülözik.
- Ráadásul a kenyér átnedvesedik a horgon, s ha húzom vissza a botot akkor egyszerűen lejön róla. - magyarázom neki, hogy miért tartom rossz ötletnek. Körülnézek, de maradok a biztosabb talajon. Nem bírom ki, s  érdeklődve megszólalok.
- Szeretnéd, hogy csináljak neked hizlaló levest? - rossz ránézni,mint akit szándékosan éheztetnék.
Jelölve->  @Folrandír Ceilteach  


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 13, 2022 9:28 am


riverside
« taggeld;    @Rymdira   •  Zene; sound of war  »
- Hát... öhm... bocsánat... - válaszoltam, miután közölte, csúnyán beletapostam a lelkivilágába azzal, hogy "asszonyomnak" neveztem. Pedig az talán még mindig elviselhetőbb volt, minthogy uram legyen. De ő tudja, én aztán annak szólítottam, aminek csak akarta. A rosszalló pillantásra inkább félre fordultam. Jobban érdekelt a folyó, mint a felesleges feszültség. A nőktől általában zavarba jöttem, de tőle egyre kevésbé éreztem magam úgy, mint valami zavart kisfiú.
Közelebb léptem hát a folyóhoz, közben a tarisznyámból előhúztam a kulacsot. Gyógytea volt benne, amit a Korallból hoztam magammal. Ahogy az ajkaimhoz ért a kulcs szája, máris éreztem, milyen kellemesen hűvös lett mostanra a folyadék. Jól esett a két nagyobb korty, majd vissza is süllyesztettem onnan, ahonnan előkerült.
- Nem is mondtam, hogy osontam. - Sóhajtottam a folyó hullámait nézve. -  Nem sok elffel találkoztál, igaz? - Pillantottam aztán rá. Az én hangomban nem akadt sértettség, amiért otromba emberekből indul ki, ám a hegyes fülem így is kikandikált az ezüstös szőke tincsek közül. Nem volt nehéz észrevenni, de nem vártam el tőle a kiváló megfigyelőképességet.
- A népem inkább vadászattal tartotta fenn magát, vagy kereskedelemmel - magyaráztam. Nem horgásztunk arra felé, talán mert néhány sekély patakon kívül nem sok víz esett közel az erdőhöz, az ásott kutakban meg nem sok hal akadt. De amúgy sem szerettem az ízüket és a szagukat, talán mert Nulprotban annyira sűrűn fordult elő és olyan nehéz volt elviselni nap, mint nap.
- Mindenesetre nem kéne rám fognod, hogy nem bírtál el a haladdal. Egy éles elme minden körülmények között tud koncentrálni... - Feleltem, mielőtt még rám kenné azt, hogy ügyetlen is volt. Vagy talán megtetszettem neki és, amikor megpillantott, elhagyta a szerencséje. Ki tudja. Csűrhette vagy csavarhatta a szavakat, egyértelműen a saját hibája volt. - Tudom, hogy feltűnő jelenség vagyok persze. De a tetszést másképp is kifejezheted.
Fintorogva figyeltem, ahogy egy gilisztát fog némi szalmával a kezében. Bizonyára az volt a csali, amiről beszélt, számomra viszont gyomorforgató volt. Egy tanonc a tornyoknál egyszer azt mesélte, hogy mézes süteménnyel fogott halat... hát mennyivel ízlésesebb lenne.
- Hát nem csoda, hogy nem harapott rá a hal. Ez gusztustalan - közöltem és kinyitva az erszényem egy szelet friss kenyeret vettem elő, amit gondosan elcsomagoltak nekem a Korallban. Szétnyitottam az anyagot és felé nyújtottam. - Frissen sült. Biztos vagyok benne, hogy egy hal sem tudna ellenállni neki. Még a tiéd sem.



Rymdira Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 09, 2022 11:25 pm

Folyóparton?

Miközben én szándékosan úgy teszek, hogy hol van itt asszony a környéken kifejezést, addig az erre tévedett vándor a szavaim nyomán, szükségét érzi, hogy lejjebb terelődjön a figyelme. Férfiak! Amit amúgy meg láthat, az még mindig is is egy csinos női alak, csak szoknya helyett nadrág feszül rajtam, s felül pedig valami bő ing a domborulatok miatt. És nini, itt az első gond köztünk! Ezt nem tudom elhinni!
- Nem! Neeem! És Neeeeeem! - korholom le az elfet, hogy most aztán végképpen ne gondolja tovább a férfi dolgokat velem kapcsolatban, s ha nem lenne elegendő, hát már nyitom az édes ajkaim.
- Nő vagyok! Csak amikor te asszonynak tituláltál, akkor nem tudtam, hogy rám értetted! Csúnyán belegázoltál a lelki világomba, mert nem tartom magam asszonynak. Fiatal vagyok, s egyedül vándorlok a világban. - rohanok neki úgy, mint a lovagi tornákon szokás. Tekintetem egy darabig már önmagában beszédes, hogy nem rejtette őt magát ezzel a szívembe, ám öt perc múlva ezen rosszalló vonások oldódnak, majd teljesen eltűnnek az arcomról.
- Már megbocsáss, de ingoványos sáros vizes talajon képtelenség osonni. Vagy eltaknyolsz, vagy belelépsz oda, hogy behúz a mocsár. A vizes/sáros cipőnek van hangja. Cuppogó hangokat hallottam, ami állattól biztosan nem hangozhatott, hiszen azokon nincs cipő. - tolom vissza az igazságot, mert ez amit mondott nekem, jól hangzik ugyan, de nem fedi le a jelenlegi valóságot. Ami még ennél is furcsább a srác részéről, hogy ő egyenesen erdei embernek tartja magát, s ebből kifolyólag úgy véli, hogy feljogosítja őt arra, hogy ne értsen a horgászathoz.
- Erdei tavakban szintén lehetnek halak, úgy mint erdőkön átszelő folyókon, s olyan mély patakokban is. - de ha már ennyire hasznos szavakat mondott saját magával kapcsolatosan, akkor viszonozom a gesztusát.
- Én meg Tamriában születtem, abban a szép nagy városban.- gondolok vissza a szülőhelyemre, s arra, amit ezidáig megtettem, ráadásul egyedül és biztonságban. Azt megjegyeztem magamban, hogy mikor a mellkasát megböködtem az ujjammal, akkor mordult egyet. Az állatvilágban elég gyakori kifejezésmód egyes vadállatok részéről.
- Nem ügyetlenség kérdése a dolog, hanem egyszerűen a cuppogó hangkeltésed miatt nem tudtam összpontosítani a feladatomra. Elvetted a figyelmem a halról. - tudatom vele, hogy ne akarja már nem megúszni az egészet. Az meg egyenesen meglep, hogy rákérdez, hogy milyen csali kell. Akkor fogom magam, s odalépek a csali alapanyagokhoz, s kiveszem belőle a mini száraz szalma szálakat, hozzá egy rövidebb kukacot, s majd ügyes mozdulattal készítek belőle pillanatok alatt egy ízletes és figyelemfelhívó jellegű csalit.
- Ilyen kellene! - mutatom neki a végső kinézetét, azért el kell ismernie, hogy igazi műremek. De ha nem is ismeri el, akkor esetleg megtapasztalja, hogy mennyire hatékony mostanában a halak részéről. Nálam csupán eszement ötlet volt. Az meg számomra teljesen meglepő, hogy bemutatkozik, majd felőlem érdeklődik mindezek után.
Jelölve->  @Folrandír Ceilteach  


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 04, 2022 7:29 pm


riverside
« taggeld;    @Rymdira   •  Zene; sound of war  »
A felháborodására, ahogy körbe körbe nézett, kicsit jobban végig néztem rajta. Nem szoktam asszonyokat megbámulni, mert zavarba jövök a számomra ismeretlen domborulatok láttán.
– Nem tűnsz férfinek, de ha annak érzed magad, úgy bocsáss meg, uram – hajtottam kicsit fejet neki. Talán a szavak túlzottan is gúnyosan törtek fel belőlem. Nem tudtam biztosan, minek is hangzottak, ám meglepett, hogy nem tetszik neki a megszólítás. Mindig próbáltam udvarias lenni, amennyire azt az elf ellesheti egy szoknyapecér bárdtól.
– Hangosan jöttem? Elf vagyok, olyan csendesen járok, hogy még egy nyúl sem hallja meg.  Bizonyára valami vadállatot hallottál, amibe egy csepp kecsesség sem szorult – Feleltem szinte sértetten, ahogyan azt csak egy erőd mélyén élő tünde képes volt produkálni. Így hát, felvont szemöldökkel, összefont karokkal álltam előtte egy pillanatig, míg nem közelebb léptem a folyó vízhez, hogy belepillantsak. Számomra az ott felbukkanó, majd eltűnő halak mind egyformák voltak. A különbség talán csak a méreteikben volt tetten érhető.
Aztán visszapillantottam a nőre, ahogy a horgászbobot vizsgálgatta. Nem szerettem, ha így nekem esnek, képes voltam tőle dacossá válni… sőt egyenesen mogorvává. Ám most a kíváncsiság némileg beszédessé tett. Ezért mikor felém fordult, még hajlandó is voltam válaszolni: – Ha értenék hozzá, bizonyára halászfaluban nőttem volna fel, de én történetesen Täwaren erdejében születtem és nevelkedtem. – A hangom sokkal keményebb volt az átlagosnál. Most nem egy kisfiú voltam, hanem egy fiatal férfi, aki sértettségében még ki is húzta magát.
Ahogy mellkason bökött csak mordultam egyet.
– Na nem! Nekem mi közöm ahhoz, hogy te ügyetlen vagy a horgászbottal? – kérdeztem és megköszörültem a torkomat. Még egyszer végig túrtam az ezüstös tincseimet, megnéztem a felszerelését. – Milyen csali kell? – Forgattam meg a szemeimet, habár nem sok kedvem volt még véletlenül sem segíteni neki… de ha már idehozott a sors, vagy éppen valamelyik isten, akkor a kíváncsiságomnak engedve, maradtam.
Arra, hogy mikor mehetek el és mikor nem, azt nem válaszoltam meg neki. Jobbnak láttam nem komolyabb vitában bonyolódni. Azonba, amikor kicsaptak El’Alora mágustornyai közül, már elhatároztam, nekem senki sem mondhatja meg mit csinálhatok és mit nem… legfeljebb Ian, de ő is csak részben.
– Folrandír. – Feleltem, mikor a nevemre terelődött a szó. A hangom kicsit csevegősebbre váltott. Már nem volt kemény, sem hideg, inkább szépen csengő, dallamos és tiszta, ahogy mindig is. – És téged hogyan szólíthatlak? – Talán mond valami olyat, ami a nyelvemre áll és még véletlenül sem lesz asszonynak szólítva.



Rymdira Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 31, 2022 8:35 pm
Kiadom magamból a fáradt gőzt, s ennek a levét éppenséggel egy arra tévedő elf fogja igazából elszenvedni. Miért? Mert megzavart a jövetelével, s most ugrott a nagy felfedezés. Ami igazából meglep engem, hogy annyira nem hagyja magát. Csupán ez jut eszembe a jelenlegi pillanatban: Pimasz! A sokk igazából akkor ér, mikor kiejti az ajkain azt a bizonyos szót, ami szerintem nem vagyok. Ez aztán sértegetés a javából. Fújtatok, mint az öklelésre felkészülő állat.
- Asszony? - körbenézek jobbra, meg balra. Éppen elcsípem a pirulását, amit nem tudok hová tenni. Valami gond lenne az öltözetemmel? Jön tőlem a csekkolás, de az cseppet sem nyitott a mai nap során. Persze az tény, attól nem tudom elrejteni felsőtestem domborúságát. Vajon ezért van a pirulás a részéről? Ezen gondolatok megakasztják nálam a düh tombolását. Mikor közli velem, hogy nincs túlságosan jóban a halakkal, akkor már megérte mérgesnek lenni.
- Pedig most már lesz közöd, kis pimasz. Leasszonyozni engem? Hol hordod a szemed? - naná, ezt a figyelmetlenséget szerintem felróhatom neki, hogy rájöjjön hibát követett el. Már magamban dörzsölöm a tenyerem, hogy mindenképpen megtanítom őt a tiszteletre. Ami számomra szembetűnő, hogy elég pálcika kinézete van, amit az első fuvallat tovarepít. Mikor kihúzza magát, akkor valami oknál fogva követem a példáját, szóval melldomborítás van.
- Nem a hal a hibás, hanem te. Olyan hangosan jöttél, hogy megvadult tőle és elszakította a zsineget, s elvitte a horgot a csalival együtt.  S onnan tudom, hogy ugyanaz a hal volt, hogy már két színű csali jelzi őt. Piros és kék. - ingatom a fejem, majd döntök úgy, hogy egészen odalépek elé. Végigmérem közelről, s kiejtem a legnyilvánvalóbb dolgot.
- Szóval marha keveset értesz a horgászathoz, mi? - lemondó sóhajjal fordulok el tőle, hogy belenézzek a vízbe, de nem látom a kívánt halat. Valószínűleg beúszott a közeli nádasba, hogy elbújjon ettől a vézna elf elől. Utána ránézek a horgászbotomra, s úgy döntök mára hagyom az egészet. Sokkal inkább visszafordulva mellkason bököm az elfet.
- Szóval idefigyelj! Vagy segítesz elkészíteni nekem pár csalit, vagy esetleg kifizeted a mai nap sikertelenségét. Nem viccből vagyok itt. - mondandóm végeztével nem bökdösöm őt, inkább hátrébb lépek, morcos arccal, s természetesen szóval tartom őt.
- Nah hogyan döntöttél! - legszívesebben, visszaszólnék, hogy kis virágszagolgató, ha már engem leasszonyozott. De tereljük a témát a segítség nyújtás felé, így e szempontból közlöm vele.
- Addig nem mehetsz el, míg egy feltűnő, esztétikus csalit nem készítesz. Remélhetőleg van kézügyességed hozzá. - nyeregben érzem magam, hiszen mindenképpen meg fogom említeni neki a munkájának szépségét. Ha pedig nem lesz olyan, amit én elvárok, akkor a nyakamon marad egy jó ideig.
- Mi a becsületes neved? - teszem fel a kérdést, hiszen eléggé húz engem az a galád kifejezés, ami megszületett a fejemben.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
202
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 31, 2022 5:56 pm


riverside
« taggeld;    @Rymdira   •  Zene; sound of war  »
Rám fért egy kis kirándulás. Kellett a friss levegő s végre útra kelhettem a természetbe, hogy elhagyjam Nulportot, szigorúan Ian tudtával. Az elmúlt napok sok változást hoztak az életemben, kiderült, hogy nem csak keserűséget és szomorúságot tudok érezni, hanem olyasmit is, ami most még boldoggá tudott tenni az elengedés ellenére is. Szerettem azt hinni, hogy felnőttem ezekhez a dolgokhoz is. Már méltósággal tudom viselni.
Az Ilasea folyó torkolatához érkezve, a fák között megálltam egy pillanatra. Felnéztem a hatalmas lombkoronákra, melyek a Nyárelő hava végén már csodálatos zöldbe borultak. Egészen kicsit olyan volt, mint odahaza. Talán kevésbé sűrű, kevésbé csendes. Itt, mintha még a madarak is élénkebben csiripeltek volna, mint Täwaren erdejébe. Talán csak azért, mert mikor utoljára odahaza jártam, nem láttam meg mindezt a szépséget, csak hagytam magam elveszni abban a végtelen kellemetlen érzésben, hogy mennyire utál az apám.
Végül kiléptem a fák közül a folyópartra, ahol valami káromkodós rikácsolás fogadott. Még a gondolatra is összerezzentem, hogy belefussak bárkibe is. Leginkább egyedül akartam lenni ma, de egy alacsony teremtést találtam hamarosan magammal szembe, akinek úgy pörgött a nyelve, hogy hirtelen azt sem fogtam fel, törppel van dolgom. Nem volt nehéz kiszúrni azt sem, mennyire vörös a feje.
– Semmi közöm a haladhoz, asszonyom. – Jegyzetem meg, de nagyjából azonnal elpirultam. Még mindig nem tudtam, hogyan kell kezelni a nőket s ez legalább olyan szeszélyesnek tűnt, mint az összes többi, akivel eddig találkoztam. Vele nem éreztem azt a nyugalmat, amit például Thorával, akivel azonnal megtaláltam a közös hangot… aztán el is rontottam, mert megölt miattam egy embert. – Sőt, kijelenthetem, hogy egyetlen folyó, vagy tó, vagy tenger egyetlen halához sincsen semmi közöm. A szagukat meg egyenesen gyűlölöm. – Tettem hozzá végül a legkevésbé fontos információt is.
Kihúztam magam, végig túrtam az ezüst tincseimen. Talán tényleg nem a legjobb ruhámban kellett volna idejönnöm. Még a végén megfog és belevág a folyóba. Kinéztem volna belőle… főleg, hogy nem voltam elflétemre sem túl termetes. Még mindig alig értem el a magasabb elfasszonyok méretét, hiszen még szinte gyerek voltam. Ráadásul izom és hús sem sok akadt rajtam, mert az utazások, az étvágytalanság gyakran kényszerítettek koplalásra. Most sem volt nálam sok elemózsia, éppen csak egy kis víz, meg egy kevés gyógytea a fogadóból, ahol megszálltunk Iannel. Most már csak ezt vittem magammal, hiszen ígéretet tettem zsoldostársamnak és magamnak is: nem iszok. Szembe kellett néznem a démonjaimmal.
– Ha így ráripakodtál a halra is, nem sok békesség lehetett abban az elfogásban. Mellesleg, honnan tudod, hogy ugyanaz a halat figyelted végig… nekem elég egyformának tűnik a legtöbb pikkelyes, már meg ne sértődj, asszonyom. – Magyaráztam és odaálltam a víz fölé, hogy belenézzek. Úszott ott egy-kettő, de gyorsan leereszkedtek a folyó aljára.



Rymdira Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2129
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ilasea folyó Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Gindra folyó és környéke
» Sahqon folyó és környéke
» Hesson folyó és környéke
» Dhela folyó és környéke
» A Gindra folyó északi szakasza, 1021. Gailoth hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: