Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ivy & Evelyn - Part I. KaDiPE5
Ivy & Evelyn - Part I. KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ivy & Evelyn - Part I.

Go down 
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 30, 2021 10:23 pm

Lezárt múlt

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 06, 2021 4:30 pm


Csendesen figyelem és hallgatom a nőt, amiként figyeli gyermekét. Szavai kezdetén kiszáradó ajkaira vetül pillantásom, nem mulasztok el egyetlen szót sem abból, amit elém tár. Az érzés nem újdonsült, nem először hallom nem csak életem során, de munkásságom során. Újra a gyermekre révednek barna íriszeim. Ajkaimon nem díszeleg mosoly, még csak az árnyéka sem húzódik meg rajta.
Hallom megtört, halk hangját, a fájdalmat, amit érez aziránt, amit csak kiejt. Szívem akaratlan markolja fájdalom, holott kapocs közöttem és a nő között nem létezik. Mégis átérzem azt, amit ő érez, minden egyes porcikámmal. A lemondás, a meghozott döntés, amit a józan ész diktál, mégis a szív tépődik szét, amiért kimondja. Mert ezekben a pillanatokban az ösztönei mindennél erősebbek, a gyermekéért lüktető szívének panasza elviselhetetlen.
Kezem mozdul, arcát finoman érintem meg, hüvelykujjammal törlöm le a könnyét.
- Ha ez a kívánságod, ha valóban ezt szeretnéd, megteszem, Ivy – arcára finoman fogok rá, pillantásának kereszttüze után kutakodok és ha megtalálom, nem eresztem a fátyolos íriszeket. - De tudnod kell, hogy ez mivel jár. Ha elviszem tőled… Nem fogom megmondani, hogy hol van, ki fogadta örökbe – nem csak az ő érdekében, de a gyermekében is. Ehhez mindig is tartottam magam és tartani is fogom magam a jövőben. Ez alól nem létezik számomra kifogás.
- Ha elviszem, Ivy, a fájdalmad nem fog elmúlni. A szívedben érzett ürességet nem fogja pótolni senki és semmi. Enyhülni fog idővel, a lelkiismeret-furdalás, amit most érzel elmúlik, de a hiányát örökkön érezni fogod – hangom nyugodt továbbra is. Nem kioktatom, eszem ágában sincs ilyet tenni. Ezek olyan tények, amelyet nem hallgathatok el előle. Nem tehetem meg, amikor életében ily döntést kíván meghozni.
- Biztos vagy benne? - kérdezem tőle halkan, mert szükségem van a megerősítésére, mielőtt bármit is tennék. Mozdulatlan maradok a helyemen mellette, hüvelykujjammal gyengéden simítom arcát.

Ivy Reaves Kedvelte

Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
228
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 11, 2021 12:45 am
losing the breath
evelyn & ivy
Sometimes the things we do to numb the pain, creates more pain.

Kitárulkozott. Nem a takaró sejtette meztelenségével, a vakítóan fehér, libabőrös valójával. Ez a bába a lecsupaszított Ivy Reavest látja, egyenest a lelkébe pillant, érti az érzéseit, pedig ő egész nyomorult életében védte, hogy mi van a bőre alatt. Torkát metszhetik, skarlát vérét vehetik, vallathatják kínok között, semmi sem fájdalmasabb számára, mint a lelke mélyére menni, megosztani érzéseit, és megenyhülve tűrni a segítő kezeket, amelyek bátorítón nyúlnak utána. Ez a bába a kezdetektől igazat szól, még ha a dacos homálytól nem is látta hosszú percekkel korábban, mostanra ha akarna, sem tudna parttalan vitába szállni az anyák milyenségéről, bármennyire is egy közülük. Kardjának pengéje élet és halál úrnőjévé teszi a tengeren, nélküle viszont mégiscsak egy riadt nő, akinek fogalma sincs, hogyan vívjon csatát a szívével.

- Világra hoztam - figyeli elszoruló torokkal, amint gyermekét a mellére igazítják, puhán és kiszolgáltatottan -, de nem volt elég kilenc hónap, hogy az anyaságot is kihordjam, ez az élet pedig nem elég rá, tudja? Rövid. Mocskos. Zátonyra futó. De... egy másikban... akkor talán... - ha hisz az ilyenekben, tenné hozzá, mikor elcsuklik a hangja, ígérete körös-körül kering a szobában, súlyosan a piszkos falaknak csapódva, rébuszokkal telve, minden szava lemondás és keserűség, pillanatig sem könnyebbül meg általuk, csak a gyűlő könnyek bizonyítékai annak, hogy valóban így szeretné. Hogy nem felejt el anyának lenni egy következőben, egy nyugodt életben.
De most suttogni fog. Parancsolni, mert ha belehal is, ez legyen az utolsó kérése, amit teljesítenek.
- Ő olyan számára született, aki nem képes rá... és aki boldog lehet vele. Találja meg neki.
Már képtelen útját állni a legördülő könnycseppnek. És nem is akarja.

Evelyn Gyffard Kedvelte

Harcos vagyok
Ivy Reaves

Aww, c'mon, what's the worst that could happen?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
645
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 04, 2021 3:20 pm


Figyelem a nő arcának vonásait, ahogy letekint gyermekének fejére. Tekintetében ezer és egy érzelem cikázik át, melyek közül egy vehető észre a legtisztábban. A bűntudat félreismerhetetlen lángja csillan meg benne.
Sok szülést sikerült már levezetnem az életem során, sokszor láttam ezt a tekintet. A legtöbbször, itt Nulportban. Sajnálom azon nőket, akik élvezni vágyják a testi örömöket, mégsem tehetik meg következmények nélkül. Mi, nők vagyunk akiknek a leginkább átok a női lét és a gyermek épp annyira lehet áldás is, mint átok is.
Ki sem kell mondania, így éli meg. Fiatal, életét venné el egy gyermek, ezt pedig semminél jobban nem kívánja. Saját lelkiismeretével mégis küzd.
- Bátor dolog, bevallani azt, amire nem képes az ember – simítom kezem gyengéden a gyermekét tartó kezére. Óvatosan szorítok rá, bátorítás gyanánt. Ajkamon szelíd mosoly terül szét. Nem kívánom meggyőzni arról, melyet nem kíván megtenni. Sem neki, sem a gyermekének nem lenne jól. – Talán elhiszed nekem, az anyák sokszor vetemednek ilyen gondolatra. A szülés pillanatát, gyermekük első kézben tartását sokan nem tudják örömteli pillanatként megélni. Sokan vannak, akik napokkal később is úgy vélik, életük véget ért és nem kívánják a gyermeket, sem pedig rá nézni. Ez az állapot az esetek nagy többségében elmúlik – amikor van mellette valaki, aki figyel ilyenkor a nőre, gondoskodik róla és leginkább: elmondja, nincs abban semmi rossz, amit érez. Ezt mégsem mondom el, nem véletlen, hogy Ivy egyedül van most itt. Szívét nem fogom ennél jobban fájdítani.
- A te esetedben azonban nem erről van szó, nem igaz? Nem is kívántad első ízben sem – állapítom meg. Ezer és egy alkalma, lehetősége lehetett volna, hogy véget vessen az életének, még sem tette meg. Volt valami, ami megakadályozta ebben.
Nagyobb ember ő maga, mint azt hiszi magáról, bizonyítéka ez a mellkasán fekvő gyermek léte. Ki egészséges és mostanra éhes.
- Hadd segítsek – kérem tőle, és ha ne zárkózik el előle, akkor óvatos mozdulatokkal a gyermeket oly irányba mozdítom, hogy könnyedén érje el anyjának tápláló forrását. Fejét fordítom, hogy kényelmesen találja meg, az ösztönökkel, mely már most megvannak benne. Több sem kell neki, hogy a sírás abbamaradjon és szapora mozdulatokkal táplálja magát.
A mozdulatsor végén, finoman nyúlok homlokához, az odahulló tincseket simítom arrébb, egészen füle mögé, ne zavarják. Nem mozog, talán fél.
- Mit szeretnél valójában, Ivy? – kérdezem tőle, hisz amíg nem mondja el, addig nem tehetek semmit. Önkényesen nem cselekedhetek, nem ebben a helyzetben. A döntés az övé és bármit is kíván, nem fogom elítélni miatta.

Ivy Reaves Kedvelte

Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
228
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 12, 2021 1:00 am
losing the breath
evelyn & ivy
Sometimes the things we do to numb the pain, creates more pain.

Egy gyermek anyjává, vetnek visszhangot a bába szavai, és nem bírja megállni, hogy ne pillantson a mellkasán pihenő fejbúbra - melyen a halványan csillanó pihéktől mintha a gyomra a szíve köré csavarodna. Mert elfogja a hányinger mindattól, amire hívatlanul érkezett, ami elől nem bújhat a gyomrának mélyére, kivetni készül magából, elszámolni a lelkiismeretével, ami a szívében vár rá, pedig hitte, hogy az sohasem dobogott a bordái alkotta ketrecében, hogy könnyű átsiklani nélküle az érzelmeken. De most olyan fojtogató a pára ahhoz, hogy a tüntető magatartása túléljen benne.

- Borzalmas minden, amit életemben mondok, az is, ami ki se jön a számon, és cselekszem is, borzalmakat hagyok hátra, amikhez rendes emberek bottal sem nyúlnának, bába. Üres ház lettem, egy gyermek számára fenntartva. És volt, hogy megöltem volna. Metszőnővel, vagy a magam módján, de elhagytam volna. Mert elfoglalt engem. - Illékony emlék, sós csípés a torkában, mikor a korláton áthajolva magzatával a szorító öve alatt, a kéklő örvényekbe vágyott. Nincs gyötrelmesebb annál, mint ugyanazon élet felett ismét ítéletet hozni. - Egy anya sohasem vetemedne, a gondolatára sem. Lemoshatatlan a vér, ami a kezeimre tapad, lemoshatatlan, mert ő túl tiszta hozzám.

A hajón aztán megszállta a férfi létezése. Mert Drest mindenhol ott volt, a hajának illatában, a reggeli rosszullétek fát kaparó körmeiben, néha egészen tövig szakadtak, ott volt a gyomra mélyén és a szíve környékén, a dohos fedélközben, ahol átsüvített egyszer a tavaszi vihar előszele. És Ivy, aki csupa engedetlen engedelmesség, aki a testére ragadt mocsok alatt is a hűség, nem értette, miért pont ő, akit azelőtt egy pillantásra se méltatott.
Bár most se nézne rá a gyermeke a férfi szemeivel, bár most se érintenék meg. De le nem tagadhatja, mégis mennyit ér az a simítás, hogy félszegen, cseklő-nyukló kislányával a karjában, a takaró mögül megpróbálkozzon vele.
- Így...? - pillant fel fel a nőre előrehulló tincsei mögül, olyan esetlen bizalommal, amivel rég nem illetett másokat.

Mert nem attól félt, hogy nem tudja végigcsinálni. Attól félt, egyedül kell végigcsinálnia.

Evelyn Gyffard Kedvelte

Harcos vagyok
Ivy Reaves

Aww, c'mon, what's the worst that could happen?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
645
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 28, 2021 5:24 pm


Ivy engedi, hogy leüljek mellé. Figyelmem azonban, mindaddig, amíg meg nem szólal az újszülöttön tartom. Már csak azért is, hogy minden a megfelelő módon rendben van-e vele. Nem változik-e el esetleg bőrének szíve, gügyögő hangja nem csillapodik-e. Halk sírása mégis arra enged következtetni, hogy minden rendben van vele.
Nem úgy a nővel, ki életét adta. Barna íriszeimmel feltekintek rá.
- Mit gondolsz, mitől válik egy nő egy gyermek anyjává? – kérdezem tőle. Sejtéseim vannak, hogy miért mondja ezt. Nem ő lenne az első, akivel találkoztam már. Igyekszem mindent megtenni nem csak a gyermek, de magának a nő, az anya érdekében is mindent. A legtöbbet, ami mindkettejüknek a legtöbb.
Jogom arra nincs, hogy bárki felett pálcát törjek el. Az élet nem egyszerű és sokak számára nem kegyes. Hónapokkal ezelőtt, amikor megkeresett, nem árult el sokat magáról. Szeretne életet adni neki – talán eszébe sem jutott, hogy idő előtt szakítsa meg. Elláttam jótanácsaimmal azóta pedig akármikor visszatértem Nulportba, felkerestem. Ellenőriztem az állapotát.
Sosem avatott be a terveibe, én pedig nem kérdeztem. Vannak dolgok, melyek korán sem tartoznak rám, ez is épp ilyen. Ahogy döntése is, amit meghozni kíván.
Nyugodt pillantással tekintek Ivyre. Bármit is mond, nem láthatja rajtam, hogy neheztelnék rá, gondolataimnak nem engedek utat.
- Nem gondolnám rólad, hogy szerencsétlen lennél, Ivy. Érzéseidhez jogod van, bárhogy is vezessék az utadat azok. Nem megtéríteni vagyok itt. Kérdéseket szeretnék feltenni neked, mielőtt döntést tudnál hozni. Segíteni kívánok nem csak a gyermekeden, de rajtad is – felelem neki, pillantásom újra az újdedre vezetem. Majd vissza rá. Arcom ezúttal komoly, láthatja rajtam, hogy szavaim valódiak. Nem fogom negédes szavakat használni, hogy olyan döntést hozzon, amiben boldogtalan lenne. Az sem neki, sem a gyermeknek nem tenne jót.
- Természetes, hogy szülés után az érzelmek váltakozva cikáznak át rajtad. Nem kell őket visszatartanod. Előttem nem kell – érintem meg puhán kezét, amikor tekintetét a szobának egy pontjára függeszti. – Viszont bárhogy is döntesz, a gyermeknek táplálkoznia kell. Megtudnád tenni? – kérdezem tőle, hisz ha nem lenne, akkor gondoskodnom kellene erről – és most fogalmam sincs, hogy honnan tudnék olyan tejet szerezni, amire szüksége lenne. Remény él a szívemben, hogy képes megtenni még egy ártatlan lélekért.  

Ivy Reaves Kedvelte

Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
228
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 1:41 am
losing the breath
evelyn & ivy
Sometimes the things we do to numb the pain, creates more pain.

Elképzelte, milyen lesz a pillanat, élezte a lelke eldugott, legsérülékenyebb darabkáját, hogy mit kell tennie, mit kell mondania a bábának, miután sebtében túlesik rajta, mert a lehető leghamarabb kinyomni magából a csecsemőt az ő feladata, és elvenni tőle a bába feladata, de a reá telepedő emlékkel képtelen lesz mit kezdeni. Hiábavalónak tűnik a kegyetlen szándéka, miközben a kis testnek pórusai földöntúli illatot árasztanak a fülledt szobában, mert ehhez foghatót nem zártak még fiolába parfüm gyanánt egyik neves piacon sem, csak valami bűzös átverés, amivel elbódítják az érzékeket, behajózta ehhez keletet és nyugatot, hogy nyakát tegye rá.
Elképzelte, hogy ez a lepkeszárny-finoman remegő kis test nem hatja majd meg, amikor a mellére fektetik, hiszen egy fattyú, sokadik ezen a világon, hogy érdekelje, Drestnek a magvából növekedett. Őt nem béklyózhatják meg kilenc hónapnál hosszabb időre, hát temérdek véletlenen, nem várt eseményen lendült már át ahhoz, hogy kijelenthesse: az élet folyik tovább.
Mégis, olyan nehéz elképzelnie, hogy ezúttal nyom nélkül sikerül visszaterelnie medrébe a megszokott életét.

Beavatottja lett valaminek. És nincs anyja, aki felkészítette volna erre, nincs szer, ami virradóra elfeledtetné vele mindezt.

Csakis rossz válasz van, bába, mert legszívesebben száműzné emlékezetéből a puha talpakat és keresgélő ujjakat, fals zörejjé másítaná az apró szívdobbanásokat, olyan veszettül kavarog benne minden gondolat - tompán jutnak el hozzá azok a szokatlan kedvességek, amikkel órák óta ostromolja a nő, és már igazán felelhetne rájuk, de az ajkai egy kurta köszönetre sem nyílnak. Hagyja, hogy leüljön az ágya szélére, ő maga a kulacs löttyenésére eszmél igazán. Meghúzza azt, tehetetlen lassúsággal nyújtva el az elkerülhetetlen vallomást.
Utálja magát érte.
- Lerí, hogy nem a magamfajtákhoz szokott. Bizonyára volt pár hozzám hasonló, szerencsétlen jöttment, akit megtérített, de tőlem nem kérhet ilyet. Nem tehetem - pedig az utolsó kortyokkal nyelte le a Remény és a Kegyelem nevek csengését, titkon ezeket adta volna a kislányának, csakhogy nem számít, megtartja magának, mint sok mást, ami átsuhan benne, mikor egy pókhálóra függeszti a tekintetét.
Nem lehet gyenge. Nem fonódhat kötelék. Ezt egy akadékoskodó bába is felfogná, nem még az ilyen kedvesek.

Evelyn Gyffard Kedvelte

Harcos vagyok
Ivy Reaves

Aww, c'mon, what's the worst that could happen?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
645
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 5:52 pm


Ivy halk, karcos hangja eljut hozzám, fejem kissé fordítom felé. Barna íriszeimmel szemem sarkából tekintek rá. Halk megjegyzése, melyet talán nem is nekem szánt, annyiban hagyom egyelőre. A szülés okozta fájdalom, kínok még marcangolhatják testét. Nem az első eset lenne, hogy olyat mondanak ilyenkor a nők, amit nem gondolnak komolyan.
Visszafordulok hozzá, immár megtisztított gyermekével, amit óvatosan helyezek a mellkasára, úgy, hogy közben kényelmesen meg tudja fogni. – Ne aggódj, Ivy. Nincs semmi baj, nem tudsz benne kárt tenni – mosolygom rá biztatóan. Ha hagyja, akkor finom mozdulattal mutatom meg neki, miként is fogja meg gyermekét. Hisz az övé, ő vele osztotta meg életének elmúlt időszakát, töltötte ki minden időszakát. Természetes, hogy az anyja, még ha nem is véli annak magát.
- Itt leszek végig, nem megyek sehova – simítok a kalóz karján óvatosan végig. A fizikai kontaktus számomra sose okozott gondot, természetesnek hat, akár a légzés. Munkáim is magával hordozza a törődés ilyen egyszerű formáját. Az embereknek a világon kevés jutott ebből én pedig nem vagyok rest megmutatni számukra, hogy ez is létezhet. Nem idegen, nem szégyellni való. Az emberi szeretet a legerősebb kapocs, amely csak létezhet. Miért is ne használnánk ezt ki?
Óvatos mozdulataim ellenére is gyorsan végzek, mígnem betakarom a nő lábait és megállok mellette. Kérdésére halovány mosoly fut végig arcomon.
- Nem az számít, hogy miként kellene érezned magad. Az a fontos, hogy jelen pillanatban miként teszed ezt. Erre nincs rossz válasz. Leülhetek? – kérdem tőle illedelmesen, és ha igennel szolgál, egyszerűen ülök le mellé a fekvőhelyre. Ha mégsem engedné, kellemetlen volna számára, egy rozoga széket hozok az ágya mellé és arra ülök.
Ivy Reese néhány hónappal ezelőtt keresett fel, amikor a piacon jártam Nulportban. Emlékszem rögtön megragadott lényében vörös haja, melyet kalapja alá rejtett. A szél mégis unos-untalanul megcibálta azt, úgy játszott vele, ahogy csak kedve kívánta, mit sem tördőve tulajdonosa akaratával. Vékony ajkai olyan hatást keltenek, mintha mindig grimaszt vágna, ehhez pedig hozzájárul sajátos beszédstílusa is.
Lenyűgöző a nő a maga valójában. Erős, magabiztos, akaratos. Erkölcsöket nem ismeri, a túlélésért bármit megtenne. Mint bármelyik másik ember.
- Ha nem gond, egy kis ideig itt maradnék mellettetek – mosolygok az apró gyermekre, és onnan nézek fel a nőre. Szótlanul állok fel és butykosomat veszem elő táskámból. Könnyed léptekkel közlekedek a szűkös helyen, újra visszaülök mellé. – Megszomjazhattál. Nehéz küzdelmen vagytok túl – nyújtom át neki a vízzel teli kulacsot. Ajkai kicserepesedtek, szervezetét megsínylette mindaz, amin keresztül ment.
- Gondolkoztál már, hogy kívánod hívni? – kérdezem tőle, könnyed hangon. Figyelmem mégsem kerülte el eddig, hogy nem mert még ránézni a síró dedre. Ivy amúgy is fehér arca, most még sápadtnak tűnik a gyertyák fényében. Mindig szilaj, tüzes pillantása most segélyért kiált.
- Mi bánt? - a szavak egyszerűen buknak át ajkaimon.

Ivy Reaves Kedvelte

Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
228
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 9:47 pm
losing the breath
Evelyn & Ivy
Sometimes the things we do to numb the pain, creates more pain.

Nem tudja, hol kezdődnek a gondolatai, és hol érnek véget a fájásai, hogy hány korty levegőt kell nyelnie ahhoz, hogy ne fulladjon meg, de azt tudja, hogy minden nyomással az összes porcikája egyszerre feszül meg, korántsem úgy, ahogy azt a bába elvárja, mert nem, ő nem az, akinek lennie kéne - olyan gyermeket hordott a szíve alatt, aki hamis menedékre talált, egy olyan nő méhére, aki legbelül sohasem érezte magát elhivatottnak erre a csodára. Hát átkozhatja a sorsot, ha a gyermek visszafordíthatatlanul kívánkozik erre a mocsokkal teli világra, de miért is hatná meg az anyja földöntúli ordítása, még remél odabent, még elhiszi, hogy idekint örömmámorban fonja majd körbe ugyanaz a meleg kar, és ez, ez a legszégyenteljesebb, amit valaha művelhet ebben a rühös szobában, így hozni világra egy védtelen testet.
Hallja a nőt, tudom, hogy fáj és nehéz, bár mit sem vétett, Ivy egyszerűen kinevetné, ha uralkodhatna az arcizmain, mert a bába elképzelni sem tudja, milyen könnyed érzés, ahhoz képest, mikor péppé verik az embert, ah, lábak közt görnyedő nőknek nyilván fogalmuk sincsen az igazi fájdalomról!

Nem emlékszik rá, mikor rándul meg a teste, de utoljára ordít önkéntelenül a szoba párájába, két világ határmezsgyéjén, és kapaszkodik bele egy végtelennek tűnő pillanatba: oda, ahol nem jut levegő a tüdejébe.
Örökre úgy maradna.
De csillapodik a sötétség, és csupán a takarót markolja elfehéredő ujjaival, mire kitisztul a látása. Súlytalanságot érez, ellazulnak a tagjai, a néma döbbenet viszont úgy hasogatja a fejét, akárcsak a felzendülő, keserves sírás, ami tovább repeszti az itt-ott penészes falakat.
Ennyi hát egy légyott óvatlansága, egy vérben ázó, kiszolgáltatott apró test, noha nem annak hiánya okoz mérhetetlen ürességet benne, sem a látvány, ahogy máris elszakítják tőle. Mégis, milyen lekicsinylővé teszi a pillanat szentségét, mikor a bába rá sem hederít a kikészített rumra.

- Az a csecsemő nem a lányom, de ha fiú is lenne, sem válnék tőle az anyjává - valami karcos sóhajtás, ami hosszú percek óta először tör fel belőle, ajkai kiszáradtak, homlokára a nedves tincsei tapadnak, még félre is néz, nem várja el, hogy értelmezze szavai képtelenségét a buzgó nő. Fikarcnyi ereje sincs a magyarázkodáshoz. Párnák sokaságának veti a hátát, miközben a kis kezek meg lábak kimosakodva kapálóznak az ég felé, a szeme sarkában.
De végtére is, ilyen szépre és hozzá nem méltóra a tekintetét is bűn volna ráemelnie, nemhogy a kezébe vegye, mit művel ez a nő!?
- Ne... engem ne hagyjon így vele - fenyegetésnek szánja, holott kérlelésnek is gyenge, mert akármennyire muszáj volna az ösztönei ellen fordulnia, ahogy már hetekkel ezelőtt, kíméletlenül kigondolta azt, mostanra érzi, hogy csúfabb dolgot el sem követhetne, ha még ettől is megfosztaná magukat.

Csak karjába fogja azt a gyermeket. Kötelességtudóan, szigorúan, nem túl ölelőbben a kelleténél, próbálja elkerülni egy újszülött első pillantását, nem felfedezni benne önnön magát és a markáns férfit, a reá meredő, csillogóan kék íriszekben rejlő vágyódást - helyette esetlenül nézi a bába gondoskodó mozdulatait, a meleg víz csordogálását, ahogy újra és újra kövér cseppekben gördülnek le a combjának oldalán. Egy magafajta azok egyikét sem érdemli meg igazán, talán a jósolt görcsök, ha rátörnének, elvonnák a figyelmét, vagy az éppen most kicsusszanó méhlepény, mi a francnak növesztett ekkorát?, de kifogy a megtartóztatásból, elunja a belibbenő függöny árnyjátékát is.
És a bába is végez teendőivel. Puha takaróval vonja be őket, hideglelős testüket. A gyermek pedig a haját húzza.
A kislánya, aki megérzi bőrének melegét a mellkasán.
- Nem tudom. Én... Hogyan kellene éreznem magam?

Evelyn Gyffard Kedvelte

Harcos vagyok
Ivy Reaves

Aww, c'mon, what's the worst that could happen?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
645
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 4:39 pm


- Már csak egyet, Ivy. Tudom, hogy fáj és nehéz, de már mindjárt megvagy! - biztatom a nőt nyugodt hangon, miközben az apró csöppség eddig kint lévő fejét tartom meg. Ha eleget tesz kérésemnek, akkor finoman segítek rá nekik. Az új életet pedig hamar saját kezeimben foghatom. Vékony, éles hangját hamar hallatatja is, mint akinek nem tetszik a külvilág hideg, sötét, nyirkos köze.
Az édesanyjával összekötő zsinort előre sterilizált (alkohollal és tűzzel) tőrrel vágom el. Nem fogadtam el a nő rumját, nem tartottam tisztának azt. Szeretek biztosra menni, főként ha emberek életéről van szó. És ha abban közre játszik egy tehetetlen, ártatlan lélek is.
- Kislánynak adtál életet, Ivy - mosolygok fel a lányra, ám a gyermeket nem adom még  át neki. - Kérlek dőlj hátra egy pillanatra, nemsokára odaadom - teszem még hozzá és a gyermeksírás közepette teszem le a kislányt nem is olyan messze édesanyjától. Ivy láthatja, hogy nem ártok neki, az előre melegített vízbe mártok egy tiszta anyagot és óvatos mozdulatokkal tisztítom meg.
- Tudom, tudom - suttogom szélese mosollyal a kislánynak. Sír, ahogy kell, megfelelően lélegzik, nincs semmi baja. - Meleg is és hideg is. Sírjál csak, nemsokára édesanyádhoz mehetsz, ehetsz is, pihenhetsz is. Finom melegben leszel - törlöm le nyakáról, füle mögül, hajlataiból a vér és a méhből származó nyálka keverékét. Ezt követően nem pólyálom még be. Könnyedén fordulok édesanyja felé és helyezem el őt a mellkasán.
- Fogd meg, így - segítek neki a kezeivel miként tartsa meg. Alapesetben ez ritkán szokott gondot okozni, még akinek ezaz első gyermeke is, a legtöbb nő ösztönből tudja, hogy miként kell megfogni gyermekét.
Ennek ellenére itt vagyok a nő számára, ha kell finoman csúsztatom kezem az övé alá és tartom meg vele. Csak amíg biztosan nem tartja. - Mindjárt jövök, maradj még így, kérlek - kérem tőle és amint a síró csecsemőt átvette, visszalépek a lábai közé.
- Még egy pár pillanatig kellemetlen görcsöket fogsz érezni - tudatom vele, de a korábbi fájdalmaihoz képest, ez már semmiség lesz. Legalább is ritkán szoktak érezni, az anyák ilyenkor újszülött gyermekeivel vannak elfoglalva.
Megvizsgálom, megvárom, hogy a méhlepény utolsó szakasza is leváljon és eltávozzon testéből. Közben egy újabb kendőt mártok a forró vízbe. Kicsavarom és lábainak belső falát óvatos mozdulattal mosom meg, ügyelve, hogy se fájdalmat, se kellemetlenséget ne okozzak neki.
A lepény vérrel keveredve távozik el, egy másik, ugyancsak tiszta kendővel itatom fel, ne okozzon ez se semmilyen kellemetlenséget. Utoljára lábainak közét óvatos mozdulatokkal mosom meg, és ha kellemetlen lenne számára, változtatnék az intenzításon.
- Ha kényelmesebb lejjebb engedheted a lábad - és még ott maradok, ugyanis ha úgy érezné, hogy kényelmesebb, segítenék neki, lábát elhelyezni. Feleslegesen ne erőltesse meg magát. - Engedd, hogy érezze bőröd melegét - állok fel Ivy mellől, lábait betakarom, ő se fázzon. Mellette állok meg, mosollyal az arcomon tekintek rá és a gyermekre.
- Hogy érzed magad? - kérdem tőle, mint a legelsők egyike, amit ilyenkor fel szoktam tenni. Ritkán szokott egyértelmű lenni valójában, az édesanya közérzete pedig minden esetben fontos. Ebből táplálkozik a gyermek is.

Ivy Reaves Kedvelte

Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
228
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 3:57 pm
***
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
228
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ivy & Evelyn - Part I. Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Druida part

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: