Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Romok Klánjának otthona KaDiPE5
Romok Klánjának otthona KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Romok Klánjának otthona

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 7:48 pm

Estimese

Amíg mesélt, igyekeztem hol rá, hol az égre nézni. Ebben hamar megfájdult a nyakam, így hanyat fekve elnyúltam a földön.
Követtem az ujját, ahogy a messzi csillagokra mutatott.
- Wynva egy kedves néni, a barátom, igen. Szolgáltam nála, tanított nekem pár dolgot a füvekről és főzetekről. Én meg megcsomóztam a hálóit, meg segítettem nyulat fogni. Azt mondják róla, boszorkány, én meg nem tudom eldönteni. Még ha az is, a kedvesebbik - feleltem teljesen őszintén, ártatlanul fecsegve.
Közben jól szemügyre vettem a fénypontokat az égen.
- Róka - ismételtem - érdekes. Stramm? Az nem tudom mi. De kedvesen mondtad, szóval azt hiszem, köszönöm.
- Én főleg a nyulaknak állítok csapdákat - húztam ki magam felemelkedve a fűből - méghozzá nem is akármilyeneket.
Az előttünk sötétedő erdő felé pillantottam.
- Talán ideje is lenne megnézni őket, egészen biztos, hogy Stian nem figyelt oda rájuk, amíg távol voltam - azzal felálltam, és megborzoltam kócos hajam.
- Te mikor születtél? - kérdeztem a nénitől, majd az őrtűzből felvettem egy husángot, ami enyésző tűzkígyót hagyott maga után az éjszakában.





« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Veleris Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 10:38 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Láttam a szemében a szomorúságot, a fájdalom néma nyelvét szeme sarkában, mely kristálygyöngyként csillant az ezüstös fényben. Nem tudtam mit tegyek, mivel hozhatok számára megkönnyebbülést. Kíván e ölelést vagy ellökné kezem dacolva az érzéseivel. Ismerem az érzést, mely facsarja szívét, a gyászt, az emlékek súlyát. Végül csak pillanatokig némán osztoztam fájdalmában s hagytam, hogy lelkének egy újabb piciny darabja megkérgesedjen.
- Igen, olyanokat, melyek kicsit közelebb hozzák számodra, Tulveron más tájait. Amik elrepítenek a messzi hegycsúcsokon át a hullámzó tengerig. S olyat, amilyent szeretnél – mosolyodom el. – Wynva, ő a barátod? – kíváncsiskodom tovább, noha némi fenntartással, nehogy ismét az „orromra koppintson”, amiért túl sokat locsogok.
Mosolyt dédelgetve arcomon hallgatom születésének apró részletét, s látva kiviruló orcáját, magam is szélesebbre húzom ajakaim. – Nocsak, nocsak…hát azért vagy te ilyen stramm leányzó – kacsintok és csipkedem karján csenevész izmát. – Nem csodálom, hogy ilyen kis furfangos vagy, úgy tartják aki Áre havában született, azt a Róka csillagkép kíséri – tekintek fel az égre, keresve annak hat csillagát, s mikor meglelem, mutatok fel az égre. – A vadász mióta Isilmé felénk borította fátylát fáradhatatlanul üldözi – mutatok egy másik csoportosulásra. – De a róka, mindig elugrik nyilai elől, s cselezi ki – folytatom a történetet, még mindig az ég fekete bársonyán tündöklő szentjánosbogárait kémlelve. – Ravasz, okos s olykor álnok csapdákat állít üldözőjének, olyan akár csak te – kacsintok rá pajkosan.



Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 7:34 pm

Estimese

Először magam elé pislogtam, bele az őrtűz halvány parazsába. Édesanyám említésére összeszorult a gyomromban a pörkölt, a lepény. Magamhoz húztam a térdeim, átkaroltam őket.
Felpillantottam az égre.
Valóban letekintenek rám?
Szórt pöttyökként kacsintottak vissza rám a csillagok.
Melyik a tiéd, Anya?
Amióta Aldrichal róttam Eviran pusztáit, azt hittem, magam mögött hagyhatom őket. Néha az álmaimban előjöttek. Láttam az arcukat. Apámét, Anyámét, a szomszédainkét. A macskáét a háztetőn, mielőtt az felgyulladt volna.
Most viszont ébren voltam. És láttam őket.
Kövér könnyek gyűltek a szemembe, de nem hagytam kicsordulni őket.
Egy harcosnak kemény kell, hogy legyen a szíve. Aldrich szerint sírni gyengeség. A gyávák sírnak. Az erőtlenek, akik még a saját érzelmeiket se tudják kontroll alatt tartani.

Szipogtam, és gyors mozdulattal töröltem meg a szemem, elszakítottam tekintetem az égről. Már a nőt néztem. Bonyolult szavakat mondott, amikből volt, amit nem értettem. Szépen beszélt. Akkor azt kívántam, bár én is így tudnék.
- Könyveket? - kérdeztem meglepetten - K-köszönöm. Nem sokat láttam eddig, és Wynvánál azok is megsárgultak, repedezettek voltak - mosolyodtam el halványan.
A kérdésén nem gondolkodtam sokáig. Pusztán azért emlékeztem olyan élénken a születésem napjára is, mert neves eseményre esett.
- Nyár elején - feleltem - napfordulókor, Áre havában. Apám mindig azzal viccelődött, hogy a legrövidebb éj alatt pottyantam le az égből - ismét felnéztem az égre.
- Onnantól mindig kétszeres oka volt mézsört inni - kuncogtam fel.




« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Veleris Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 13, 2022 9:41 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Elhűlt ábrázattal veszem tudomásul, hogy mire kényelembe helyezem magam Mylla már a tányér tartalmának talán felét is befalta. Meg kell állíptoanom valóban egy veréb nevű ló, ha nem is ló, de póni, mégis mosoly kunkorodik szám szegletébe. Étvágyát látva, újra megkordul a gyomrom, s magam is neki kezdek az evésnek, csak akkor akad majdnem torkomon a falat, mikor erénynek tartott hibámmal. – Ezt tagadni se tudnám – merítek nagyot a tányérból s folytom le vele, a korábban letört lepénydarabot. -  Te gyermek vagy, mégsem kérdezel – sandítok rá két falat között. – Tudod, a mesterem, mindig azt mondta, hogy „A kíváncsiság a felfedezés, a kutatás és a tanulás fűtőanyaga.” Amíg kíváncsi vagy, mindig találsz magadnak elfoglaltságot – s én leginkább unatkozni utálok a legjobban, bár nem hinném, hogy a kíváncsiság csak gyermekek kiváltsága lenne. Ha így volna, a világunk csak árnyéka lenne önmagának. – Miért sütöd le a szemed? Nincs miért szégyenkezned, hisz tudásod így is szerteágazó, rengeteg időd van még tanulni Ha szeretnéd, küldök neked könyveket– mosolyodom el. – Megvallom én se hálójavításhoz, se a halfogáshoz nem értek – csillapítom halkabbra torkom hangjait, s mintha titok lenne, sutyorgom el a szélbe. – A kardot, meglehet el se bírnám, csak egy tőröm van, s azzal se bánok valami jól.
Az őrtűz lángjai is megfakulnak tekintetében s sejtem, oly emlékeket idéztem fel, melyet nem volt szándékomban. Csöndesen hallgatom szavait, s arcom vonásai elfátyolosodnak szavait hallva. – Édesanyád bölcs asszony lehetet, hisz Tulveron szibillái a kezdetek óta vallják, hogy az égbolton túli éjben minden teremtett lénynek, ifjúnak és aggnak, szelídnek és elvetemültnek akad csillaga. A sárkányvérűek pedig úgy tartják, elvesztett szeretteik, csillagként óvják lépteiket – húzom szelíd mosolyra ajkam, remélve némi vigaszt nyújtanak számára szavaim. – Édesanyád biztos büszke fénnyel ragyog fent, mikor az éj leszálltával látja, milyen rátermett bűbájos kis bestia vagy – teszem le magam mellé a tányért s húzódok hozzá kissé közelebb. – Na de, az ott, mindenki vezércsillaga ő segíti a vándorokat, s hajósokat – mutatok fel az égre ismét, a már halvány sárgásfehér fényforrásra – Sosem mozdul el a helyéről, így ha felé fordulsz, biztos lehetsz benne, hogy észak felé indulsz útnak – magyarázom halkan. – De milliőnyi csillag dereng az égen, magányosak és párosak, melyek csillaképeket alkotnak, ha összekötöd őket. Minden hónaphoz tartozik egy… - akadok meg egy pillanatra, mert mintha neszezést hordozna hátán a szél a messzebb elterülő romok felől. Pillanatokig figyelem a félhomállyal ölelkező kőhalmokat, s a mögötte elterülő árnyerdőt. – s mindegyikhez egy hiedelem. Melyik hónapban születtél Mylla? – fordítom fejem ismét az ég felé, majd vissza a kislányra.



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 6:06 pm

Estimese

Úgy lapátolom be a pörköltet, hogy közbe levegőt se veszek. Nem csoda, hiszen egész nap alig ettem valamit.
És persze, hogy ilyenkor, egy darabig nem láttam, és nem hallottam. Aldrich szerint ezt Flanttól tanultam, ő az a fajta, aki amennyiben eszik vagy csinos nőt lát, képtelen mással foglalkozni. Szerintem ez csak átlagos férfi tulajdonság. Ezen még nem mertem velük vitatkozni.
Miután törökülsében ülve leküldtem jó pár falatot, akár kacsa a nokedlit, számat a ruhám ujjába töröltem, és jóízűt büfizve Velerisre néztem.
Emlékeztem rá, mit kérdezett korábban.
- Igazán szeretsz tudakolózni - világítottam rá a tényre - olyan kíváncsi vagy, hogy gyereknek is elmennél - kuncogtam.
- Az előzőre, mielőtt összekülönböztünk volna a szakácsnénivel, sajnos nincs túl sok válaszom - vontam meg a vállam, kissé talán szégyenkezve. - Hiszen nem értek máshoz, mint a halfogáshoz, feldolgozáshoz, hálójavításhoz. És tanulok kardozni - ezt már valamivel büszkébben tettem hozzá. - De, azt hiszem ennyi.
A szám széle legörbült, ahogy a csillagokról kérdezett.
Én is felnéztem az égre.
- Nem értek hozzájuk se - mondtam. - Látom őket, szépnek, fényesnek, de fogalmam sincs, melyiket pontosan hogy hívják. Pedig tudnom kéne - ismertem be - ők mutatják minden embernek az irányt. Csak lusta voltam figyelni, amikor anyám mesélt róluk - sütöttem le a szemem, és kezeimet az őrtűz felé nyújtottam melegedni.
« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Veleris Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 8:04 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Úgy látszik, a leány jobban figyel gyomra korgására, mint felé intézett kérdésemre, noha jószerével meg tudom érteni. A kialakult kisebb harc a bogrács körül könnyen űzi az út fáradalmait, ám szokásomhoz eltérően Myllára és a szakácsnőre hagyom a locsogást, aki többször is felhívja a figyelmünket rá, hogy nem csak koszosak, de még girhesek is vagyunk. Nem tudja, hogy mi már a mézszín hajú leánnyal megvívtuk ezügyben a csatánkat és egyeségre jutottunk, hogy jól van az úgy. Flant, ki a jelek szerint nem csak szakács, de szoknyapecér is, mielőtt eloldalogna, kap tőlem egy viszonzó mosolyt, noha közel sem olyan nyájasat, mint az övé volt. – Uram – emlékszem én ám, hogy még napokkal ezelőtt miként akart megmérgezni ez az emberállat az ivóban. Daru, ekként se jellemeztek még, bár akad benne némi igazság. – Daru, daru a lábai tán olyanok, de máshol se kerekedik. Lapos, mint egy péklapát – dünnyögte az orra alatt, miközben kevert egy újabbat az ételen. – Hallod, te leány, egyre pimaszabb vagy! Én is voltam fiatal, de szemtelen soha.  Ha az én almomból való lennél tudnád ám tartani a szád, na de majd szólok én annak a fess legénynek – ám nem csak Mylla, de jómagam sem voltam kíváncsi a rikácsolására. Kikaptam a kezéből a lepényt, s mint, aki rossz fát tett a tűzre szedtem a lábaim a kislány után. – Hé, Darumadár a zsírt itt hagyta – szólt még utánam. – Tartsa csak meg – szóltam még halkan, talán meg sem hallotta. – Üljünk oda – javasoltam egy kissé félre eső őrtüzet a leánynak, melynek lángjai magányosan csaptak az ég felé. Amennyiben beleegyezik, lopva a meleghúsú lepényből fordulok annak irányába. Mielőtt helyet foglalnék, veszem el kezéből a tányérokat, hogy kényelembe helyezhesse magát, s csak azután nyújtom vissza neki az egyiket, mellé az egyik sovány cipót. Lábaimat összekulcsolva telepedek le kissé odébb, hogy vacsorám kellemes társaságban fogyasztjam el. Percekig némán kanalazom a meleg ételt kiélvezve annak minden egyes cseppjét, közben hol a tüzet, a leányt vagy éppen az eget kémlelve, ahol hamarosan megjelenik az első csillag a sötétedő égbolton. – Tudod, miként nevezik? – mutatok a vezércsillagra, mely pislákolva dereng a tiszta égen. Megkockáztatom, hogy hallhatott már róla. – S azt tudod, hogy miért hívják úgy? – kérdezem, még mielőtt válaszolhatna előző kérdésemre.


Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 31, 2022 7:39 pm

Estimese

Ahogy közeledtünk, úgy lettem egyre éhesebb. A tűz rőt lángja, és a szabadtűzön sült vacsora illata mindent elfeledtetett.
Flant arcán, ahogy hallgatta a szakácsnő szidását, röhögni támadt kedvem, és ezt nem is titkoltam. Felkacagva léptem közelebb hozzájuk.
- Na de néni ugyan - néztem a nőre, miközben a bográcshoz somfordáltam - Wynva házától jöttem egész idáig, gyalog - húztam ki magam büszkén.
- A picsába - kapta felém a tarkóját Flant. - Ne haragudj rám Mylla, Ald engem bízott meg, ho...
- Tudom tudom - néztem rá tettetett dámasággal - balfácán vagy, tudom. Aldot már leszidtam, ő meg éppen keres, hogy leszidjon téged. Én a helyedben futnék.
A férfi még ránézett a szakácsnőre, aki felé lendítette a fakanalat. Majd Velerisre.
- Hölgyem - biccentett az utóbbi felé, egy féloldalas, tipikus Flantos mosollyal a bajusza alatt. Na már, biztos vagyok benne, hogy őt is az ölébe ültetné a tűznél. Sose értettem, miért csinálja.
Felém fordulva csendet intett, mire csak bólintottam, ő pedig eltűnt a sátrak között.
- Kaphatunk a pörköltből kérem? Meg ha van, lepény és nokedli is - pillantottam a szakácsnő felé, és már elő is kotortam két, mély fatányért.
- Mossad meg az arcod kisjány - vette el, majd mindkettőtt megrakta - arra is ráférne egy mosdás - bökött fejével Veleris felé.
Mindig is utáltam a modorát.
- Hagyja már néni. Ő ilyen... vándor, tudja. Mint a darvak. Na. Most pedig viszonlátás - magamhoz húztam mindkét tányért, meg egy-egy fakanalat, és dacos léptekkel elindultam kifelé.
Még hallottam, ahogy a nő a következőket mondta Velerisnek.
- Annyit eszik, mint egy veréb nevű ló, oszt mégis olyan vézna, hogy a szél elfújja. Mondjuk maga se vastagabb. Na nesze, egye meg ezt a hagymás zsírt is, lepényre kenve. Akkor talán ragad valami magácskára.  
A tábor széle felé bandokoltam, ahol kicsit nyugalomban lehetünk, az őrtüzeknél úgyis mindig olyan szépen látni az este első csillagát.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 24, 2022 9:17 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A nyúlpörkölt említésére még inkább megkordul a gyomrom, bár csalogatóbb lenne, ha szemeim előtt nem odakozmált húsdarabok lebegnének, mert kár volt a hosszú fülűért. - Nagyon ravasz kislány vagy – jegyzem meg, osztozva csíntalan mosolyában, s most még inkább sajnálom, hogy elméje nem élesedik úgy, ahogy a nyelve. – Értesz a lovakhoz, a főzéshez és még? – billentem oldalra a fejem, ahogy magam is megemelkedem, hisz sem Mylla, se pedig gyomrom korgásának nem tudok ellenállni. – Remélem igazad lesz, mert jól esne már valami meleg étel – mosolyodom el, még mielőtt elhúznám a sátor szárnyát és engedem magam elé Myllt. A késő nyári szellőt vendégként kíséri az ősz hűvöse, ahogy játszva tekereg a szárnyékek és házak között. Őrtüzek lobbannak az alkonyatban, hogy mire az ég fekete lepelbe borul magasba csapva nyújtsanak meleget s némi világosságot. – Mióta vagy már Aldrich mellett? – pillantok le a lányra. Otthonosan mozog s én teljesen rá hagyatkozva kísérem lépteit egy viskó maradványaihoz, melynek a legépebb darabja a hatalmas kemence, melyből valóban friss lepény illata kúszik orromba, némi szúrós szaggal vegyülve. – Borsot mondtam, te nyavajást, nem bort – horkant fel egy kissé telt asszony egy jókora bogrács mellett, s kever le egy anyai nyaklevest a férfinak, kit dús szakállal áldottak meg az istenek. – De a bor jót tesz neki – vigyorog miközben arrébb hajolva húzza vállai közé nyakát. – Ne feleselj te… - emeli ismét magasba kezét, hogy most a fakanállal suhinthasson a férfira, de közeledésünk megmenti az áldozatot, s inkább csípőre tett kézzel méreget bennünket. – Te meg hogy nézel ki, hol járttál már megint? Ne somolyogjon, maga sem néz ám ki jobban, több esze lehetne, mint ennek a leánynak – intézi előbb szavait Myllának szúrós tekintettel végig mérve őt. Arcomról a halovány mosoly hamar lefagy, mikor acélszürke szemeit rám emeli, s mintha valami fruska lennék pirít rám.



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 20, 2022 10:40 am

Estimese

Na persze, mindig én ápolom le Ragacsot, csak éppen ritkán ülök rajta. Flant is mindig rám sózza a munka nagy részét.
Halványan mosolyogva néztem Ald után, majd miután lehullt a sátor lapja, mintha mi se történ volna az előbb, fordultam Veleris felé, teljes figyelemmel.
Már alig vártam, hogy folytatódjon a mese, amikor én is megéreztem azt a különös szagot.
- Szerintem Flant megint odakozmáltatta a nyúlpörköltet - állapítottam meg, de még így is megkordult a hasam. Tizenhárom mérföld után nem csoda.
- Nézzük meg, mit csinál, és egy kicsit feljavítom, ha tudom - ugrottam le a bőrökről. - Legtöbbször akkor szórok bele fűszereket, amikor nem látja - jegyeztem meg sunyin mosolyogva. - Ezért mindenki azt hiszi, milyen jó szakács. Többek között  ő is. Hehe.
Megigazítottam a bőrcsizmáim, és még mielőtt kiléptem volna a sátorból, várakozón néztem a nénire.
- Ha szerencsénk van a kalácsképű szakácsnő csinálja. Cseppet se olyan kedves, mint Flant, de legalább a főztje jó.
Beleszimatoltam a levegőbe.
- Úgy érzem, lepény is lesz hozzá. A frissen sült lepény a legfinomabb! Igazi ritkaság. Vacsora után majd befejezzük a mesét. Tele hassal minden jobb - mosolyodtam el őszintén, gondolatban már a pörköltet kanalazva.
Amennyiben Veleris követ, a sátrak, szalmatetős épületek között kanyarogva indulok el egyenesen az orrom után.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 12:27 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Mylla bájos szemtelenségre hangtalan nyílnak szét ajkaim, széles mosolyt csalva arcomra. S meg kell hagyni, igaza van, valóban ráférne némi víz és hajkefe. No de, valószínűleg én sem festhetek szebben, ezért inkább elszalasztom, a helyeslés gondolatát. -  Ahogy gondolod – aprót biccentés testőre, megadóan lesikló ujjaimnak karjáról. Megértem, ámbár sajnálom távozását. De így sincs okom panaszra, hisz társaságom éppoly szórakoztató, mint az, aki mögött denevérszárnyként csapódik a sátor anyaga. – Ketten maradtunk … ismét – fordítom tekintetem a bejáratról az őzszemű leányzóra, kinek aranypettyeket csal szemébe a sátorrésein beszűrődő lemenő nap sugarai. – Hol is tartottam…ah igen – dörzsölöm össze tenyerem, mint, aki valami aljas sunyiságra készül, mellé villantok egy zsivány mosolyt is. – Érzed ezt a szagot? – vonom össze a szemöldököm, s szagolok bele a levegőbe. – Mintha odaégett volna valami. Remélem, nem a vacsoránk – megvallva már nagyon untam a kolbászt és a kétszersültet. Vágytam valami igazán melegre és laktatóra. Bár a távozásunk előtti éjszakán elém rakott ragura gondolva, talán ma még éhen is kibírom.

// #kihívás2//



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 07, 2022 5:23 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

S
zelíden elmosolyodtam, ahogy Veleris Myllához intézett szavait hallgattam. Egyértelmű volt, hogy teljesen levette a lábáról a kislányt. Nem csodálom, hisz úgy tűnt, jó érzéke volt hozzá, hogy mély benyomást tegyen az emberekben. Sokfelé járt, sok történetet ismert, és mégiscsak, nem utolsó sorban egy varázslónőről volt szó. Egy meglehetősen csinos varázslónőről.
Maradásra sarkallva megérintette a karomat, nekem pedig ráfordult a tekintetem. Újra apró vigyorra húzódott a szám. Noha a társaság valóban kellemes lett volna, már eldöntöttem, hogy ma estére tényleg magukra hagyom őket. Annak a lehetőségét azonban még nem zárnám ki, hogy később visszatérjek Velerishez, egy másik mesére.
- Nagyon is érdekelnek a történetek, most viszont van még némi elintéznivalóm. Meg kell győződnöm róla, hogy a fiúk nem tettek rossz fát a tűzre, amíg távol voltam - odébb léptem, vettem egyet a felkínált égetett cukorból, majd szórakozottan bekaptam. - Nektek további szép estét, de aztán időben lefeküdni - pillantottam Myllára. - Holnap reggel te ápolod le Ragacsot, nagyon hiányolt már téged.
Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 05, 2022 6:21 pm

Estimese

Visszahelyezkedtem Veleris mellé, kényelmesen, a cukros portékámmal az ölemben.
Szívesen meséltem volna neki mindarról, ami velem történt, hiszen úgy tetszett, érdekli. Ilyen se sokszor került az utamba, hogy valakit az én történeteim kössenek le. Mindig én voltam az, aki ültem, és figyeltem.
Aldrich jelenlétébe mégse akartam. Elmondani, hogy igazából rettegtem a pajzsfal alatt? Nem. Az nem lenne jó, nem akarom, hogy tudja. Szégyellem... És szerintem a legjobb, ha senki se tudja rajtam, és Ragacson kívül. Így is félek, hogy egyszer, egy óvatlan pillanatában, amikor valaki almával kínálja, kifecsegi.
És persze kíváncsi voltam a farkasra.
Amin Ald még mindig ácsorgott.
Megforgattam a szemem.
- Maradhatsz - engedtem meg alásan - , de csak ha hagyod, hogy befonjam a hajad. Megint olyan kócos vagy, mint aki a lovakkal aludt.
- De ez csak akkor működik, ha nem állsz a mese közepén. Apropó, kérsz égetett cukrot? - kínáltam meg őt is.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Svea Helmrid and Veleris Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Romok Klánjának otthona Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Ősi romok
» Romok klánja, 1020 nyara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: