Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Romok Klánjának otthona - Page 2 KaDiPE5
Romok Klánjának otthona - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Romok Klánjának otthona

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 7:55 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Naivan hittem, - hogy bár a pajzsfal, nem gyermeknek való- ártalmatlan gyakorlatozás „áldozatává” vált a gyermek. S miként rájövök, hogy nem így volt, némi szégyenkezés kerít hatalmába, Mylla sajátos leírása alapján nem nehéz rájönnöm, hogy valódi küzdelemben kellett megtapasztalnia a fal s egység védelmező erejét. Valószínűleg mosolyt csalna arcomra ártatlansága, mely még ott lapul megsebzett szertelen lelkében más körülmények között. Aldrich részletesebb megfogalmazása alapján azonban jobban magam elé tudtam képzelni az alakzatot, duzzasztva tudásom patakját. – Nos van úgy, ha erősen figyelek, megsúgnak ezt-azt – gondolataim talajáról Mylla hangja ránt ki. Összerezzenve fordítom kutakodó pillantásom Aldról a kicsi lányra, mosolyra húzva ajkam. – Ha te is jól figyelsz, meghallhatod halk szavukat, ott csilingel benned mind – röpkén kacsintok rá. – Miért zavarod el? Talán, Aldrichot is érdeklik a mesék – nyilvánvaló, hogy kinőtt már a mesékből, de talán számára sem ártana a pihenés, igazán megérdemli. – Maradj, ha úgy tartja kedved – érintem tétován karját, hisz nem kívánom, hogy azt gondolja jelenléte zavaró lenne. Amennyiben mégsem lenne üdítő számára társaságunk s köteleségei elszólítják, csak távozása után fordítom fejem ismét Myllára. – Szeretnéd hallani a farkas történetét, vagy szívesebben mesélnél te nekem, netalán másfajta történetre lennél kíváncsi?


Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 10:34 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

A
hogy Mylla elkezdett a pajzsfalban töltött élményeiről beszélni, zavartan szorítottam össze a fogaimat. Bármi más esetben hátrahagytam volna őt a táborunk biztonságában, azonban az a nap más volt. Nem volt többé tábor, nem volt többé klán. Csak mi, harcosok.
- A pajzsfal zárt alakzat, ahol pajzsaink nem csak magunkat de egymást is védik. Egy erős pajzsfal megbízható emberekből áll, és a legnagyobb roham sem képes áttörni rajta. Igen, sokmindenkit mentettünk meg vele.
Szerettem volna hinni saját szavaimnak, legbelül azonban összeszorult a szívem, ahogy felsejlett előttem a lángoló sátrak, romokban heverő jurták látványa. Komorságomból Mylla hangja zökkentett ki. Úgy tűnt, ő már túltette magát rajta... A felszínen legalábbis.
- Ó, hát odébb is állok, melőtt rám vetnék magukat a farkasok - léptem hátra kettőt onnan, ahol korábban Veleris illúziója volt. - Jól van, örömmel látom, hogy összemelegedtetek, magatokra is hagylak benneteket, hogy befejezhessétek a mesét. Csak látni szerettem volna, hogy minden rendben.
Flant említésére újra visszakúszott arcomra a vigyor. Talán igaza van a kicsi lánynak és tényleg a főzéssel volt elfoglalva, vagy inkább a konyhás lánnyal a fogadóból. Azért érdemes lesz elbeszélgetnem vele.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 11:53 am

Estimese

Hosszas lószagú percek után engedtem el Ald nyakát. Velerisre sandítottam, és valahogy hittem neki. Szerettem volna hinni neki.
- A pajzsfal egy... - kerestem a megfelelő szót - nagyon durva dolog. Mindenki üvölt, tolja egymást, mintha egy hatalmas tömegben lennél. Nem szeretem - vallottam be őszintén - viszont hasznos. Sok embert mentettünk meg vele. Ugye Ald? - néztem a férfi felé megerősítést kérve.
Arcomra halvány mosoly kúszott a szakáll meghúzás hallattán. Már éppen nyúltam volna, hogy valóban megtegyem, de a figyelmemet elterelte egy fontosabb részlet.
- Te beszélgetsz a holddal és a csillagokkal? - kerekedtek el a szemeim, és szinte el is felejtettem az előző problémát.
- Ald egyébként egy nagyon érdekes mesét szakítottál félbe - mondtam ismét, kissé szemrehányóan - Veleris néni sok mindent tud. És te meg éppen a farkason állsz - néztem le a földre, ahol nem régiben még a kép volt.
Nem igazán tudtam még, ki ez a néni, és Aldrich hogy futott vele össze, viszont olyan idegen volt, akihez hasonlóval még sose találkoztam. Temrészetes, hogy jobban lekötötte a figyelmem.
- Mára elég ennyi a csöpögésből, még a végén Ragacs azt hiszi majd, jobban szeretlek téged, mint őt - próbáltam gyakorolni a tőle ellesett viccelődést, viszont közben rendíthetetlenül mosolyogtam.
- Azért ne szidd le nagyon Flantot, biztos a főzéssel volt elfoglalva - tettem hozzá.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell and Veleris Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 10, 2022 9:53 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Pajzsfal… – akaratlanul is számra szökik a szó, bár felettébb érdekes elfoglaltságnak tűnik a szálak egyengetése, mégis Aldrichra, róla pedig Myllára siklik tekintettem, mely felett kérdőjel karcsúságával ível szemöldököm.  Kèkjeimben ott virít a folytatás is „ egy ilyen kislánynak?” Bár a legkevésbé sem kellene meglepődéssel fogadnom, hisz ez nem az a környék, ahol válogathat a gyermek, legyen az lány vagy fiú, hogy a kardot forgatja vagy a pennát. Tulveron vidékeinek megvannak a maga íratlan szabályai, s ha életben akarnak maradni kénytelen – kelletlen be kell azt tartani. Mégis kissé megfacsarodik a szívem, magam sem voltam különb ilyen idős koromban, vágytam megismerni az ismeretlent, szerettem volna, ha kitárulkozik előttem a világ. Hogy lehetne ezért hibáztatni egy gyermeket, s hogy lehetne azért hibáztatni egy „apát”, hogy védeni próbálja „gyermekét”? Ellentétek, jobb és bal, jó és rossz, mely között meg kell húzni a vonalat, a határt, de itt és most ez nem az én dolgom, s legkevésbé sem akarok tanácsadással élni. – Én irigyellek, még sosem voltam pajzsfal mögött, sőt még csak nem is láttam, ha lesz kedved, te is mesélhetnél róla – döntöm oldalra a fejem, hogy az övéhez hasonlatos hullámos tincseim előre bukva vállamon csorogjanak végig. S nem hazudtam, az ütközetek, ahol több tucat edzett acél s vasakarat csap össze nem színesítik emlékeim lapjait.  – S minden újabb kaland előtt, pihenni kell - halványan mosolyodom, s amennyiben engedi egy eltévedt fürtöt simítok a füle mögé.  – Valóban nem, a pajzsfal veszélyesebben hangzik… akkor pedig ott vagy te, hogy vigyázz rá – kegyes hazugság ez egy gyermeki szívnek, kit túl korán érintett meg a veszteség szele, s túl hamar mocskolta be ártatlanságát a világ. Egyszerre melengeti s facsarja szívemet, a ragaszkodás, ahogy egymás ölelésében keresnek vigaszt. – Ne aggódj, megsúgta a hold s a csillagok, hogy szeretik az istenek, s még nagyon-nagyon sokáig húzhatod a szakállát – suttogom a fülébe, miután kibontakoztak egymás karjai közül.


Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 06, 2022 8:49 am
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

L
átszólag csöppet sem hatották meg a szavaim, továbbra is durcásan felfújva méregetett, várva, hogy valami jobbal álljak elő. A pajzsfal említésére zavartan rezzentem össze, és futólag Velerisre sandítottam. Még a végén azt hiszi, tényleg kislányokat engedek a pajzsfal alá...
Világot látni. Kalandozni. Mégis mivel tömte ez a mágusnő Mylla fejét, amíg távol voltam?
- Már nem sokáig kell itt maradnunk a Romok klánjánál. Megvárjuk, míg a fiúk kicsit összeszedik magukat, aztán életünk legnagyobb kalandjára indulunk, jó? Mindannyian, együtt. Ezúttal senkit nem hagyunk hátra - szóltam halkan.
Beleborzongtam, ahogy elkapott az emlékfoszlánya korábbi ütközetünknek, és annak, mennyivel többen lehetnénk most itt, ha nem próbálok hősködni akkor. Nem, ezúttal valóban mindenki velünk tart.
Mylla kifakadása a szívemig hatolt...
- Veleris vigyázott rám - feleltem nyugodtan. - Igazából nem is voltunk akkora veszélyben.
Jól tudtam, hogy úgysem hiszi el amit mondok, ennél rafináltabb volt ő.
Némán öleltem vissza, erősen magamhoz szorítva. Egészen eddig nem döbbentem rá, mennyire is hiányzott a kicsi lány. Hisz mióta hozzánk került, soha nem voltunk ennyi ideig távol egymástól.

Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 12:57 pm

Estimese

Továbbra is csúnyán néztem Aldrichra, ahogy hallgattam a magyarázkodását. Egyáltalán nem hatott meg, főleg az a része nem, hogy megint Flantra kent mindent.
- Persze, magaddal vittél volna, hiszi a piszi - fordítottam oldalra felfújt, kipirult arcom, és felhúzott vállakkal, verébként álltam előtte. - Sose viszel magaddal sehova, mert túl kicsi vagyok, semmi hasznom, azon kívül, hogy a pajzsfal alatt vágdossak lábakat. Pedig már Flant könyökéig érek!
Leszegtem a fejem.
- Én világot szeretnék látni, Ald. Kalandozni - itt Velerisre sandítottam, aki minden bizonnyal már elérte mindazt, amiről én csak álmodtam. Szép volt, okos, és annyit kalandozott, amennyit a lába elbírt.
Ismét lesütöttem a szemem, a csizmám alatti állatbőröket, helyenként a földet néztem.
Azt mondta, veszélyes küldetés. Mindig csak a veszélyes küldetések, amikben bármikor meghalhat.
- Ald - nyögtem ki hosszas csend után halkan - ne menj nélkülem veszélyes küldetésekre. Nem akarom, hogy ne gyere vissza. Ott akarok lenni veled, hogy megvédjelek.
A földet piszkáltam a lábammal, és visszatartottam a könnyeim. Ne hogy már én kezdjek el itt sírni, amikor ő csinált butaságot.
- Nem akarlak téged is elveszíteni. Anyáékat is otthagytam... Elmentem tőlük. Ott kellett volna lennem. Melletted akarok lenni.
Felpillantottam rá, miután sűrűn pislogva elrejtettem a könyneket. Ahogy lehajolt hozzám, úgy kulcsoltam kezeimet szorosan a nyaka köré. Lószaga volt, pont olyan, mint Hollónak, és a haja is kócosan állt, varkocsba fonva. Ahogy mindig.
- Hiányoztál - vallottam be egészen halkan, hogy csak ő hallja.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell and Veleris Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Feb. 04, 2022 9:12 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Viszonzom Aldrich barátságos mosolyát, melyet szemöldököm hirtelen megugrás követ, ahogy Myllából úgy törnek elő a sérelmek, ahogy a forrásvíz ereszkedik alá a sziklából. Kicsit kellemetlenül érzem magam, amiért egy családi perpatvar kellős közepébe kerültem. Néhány másodpercig csak egyikről a másikra pillantottam, hasonlíthattam egy mit sem sejtő bojúra, ez csak akkor változott mikor szóba került Ragacs. Ekkor jött el az a pillanat, mikor legszívesebben kioldalogtam volna a sátorból, s magukra hagyom őket. De jobban átgondolva az feltűnőbb lett volna, mintha úgy teszek, mint egy sarokba állított dísznövény. Ezért inkább lehajtottam a fejem, s az alánk terített szőrmék kusza szálait kezdem kiegyengetni és sorba rendezni. ~Most komolyan, azt hiszed, hogy egy ilyen idős kislány elhiszi, hogy magunkkal vittük volna? ~ fordul meg a fejemben a gondolat, de a tekintetem nem emeltem fel csak halványan elmosolyodtam.


Mylla Eroltsdottir and Ezaras Azildor Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 03, 2022 4:26 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

V
leris szavaira csak halványan elmosolyodtam. Mylla szemmel láthatóan élvezte a kis műsort, szóljon bármiről is a mese, amivel a varázslónő elkápráztatta, ám ahogy engem megpillantott, teljesen megváltozott az idilli légkör. Durcásan tette karba a kezeit, ahogy rám emelte szúrós tekintetét.
- Szerettem volna magam érted menni - kezdtem bele, védekezően felemelve a kezeimet, ahogy magyaráztam. - De máshogy alakultak a dolgok, Velerisnek sürgősen kíséretre volt szüksége, ugyanis veszélyes helyre vezetett az útja. Tudod, ő egy varázslónő.
Ám ahogy a gyaloglást és lova hiányát említette, meglepetten vontam fel a szemöldökömet.
- Hogy mi? A fenébe is, pedig megígértettem Flanttal, hogy ne felejtsen érted menni! - most már én is dühös voltam. - Azt hiszem, ezek után el kell beszélgetnem vele... - csóváltam a fejem. - Nézd, Ragacsra nincs mentségem, valóban kölcsönadtam Velerisnek, de te is tudod, hogy Holló mellett ő a legjobb lovunk, és mi hosszú útra készültünk. Amúgy jól bánt vele.
Gondterhelten sóhajtottam, ahogy közelebb léptem. Nem örültem, hogy Velerisnek is végig kellett hallgatnia ezt most, de aligha zavarhattam volna ki a sátramból. Nem is akartam volna.
- Sajnálom, hogy egyedül kellett visszajönnöd - léptem közelebb, és guggoltam le vele szemben, hogy egy magasságban legyünk. - Ne mondj ilyet, nem vagy zsák krumpli. Ha nem Wynvának dolgoztál volna épp, téged is magammal vittelek volna kalandozni. De sajnos nem várhattunk az indulással addig. Hidd el, én is bíztam benne, hogy visszaérek, mire te is.

Mylla Eroltsdottir and Veleris Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 28, 2022 5:17 pm

Estimese

Amikor a néni elégedetten mosolyodott el a cukorra, én is a számba tömtem még egy keveset.
- Ugye? - kérdeztem, és a szám szintén felfelé görbült, ám az orcám hamar belesajdult, hiszen cukrot enni és mosolyogni egyszerre nem lehet.
De amikor előre hajolt, minden figyelmemet a képre és a kezeire összpontosítottam. Mágia, azt a mindenségit. Milyen jó lenne, ha Flant is tudna ilyet, mindig csinálna nekem estimesét.
Mielőtt még folytathattuk volna, akkor lépett be Ald. Nem elég, hogy ott hagy az isten háta mögött, még a szórakozásomat is megszakítja.
Felegyenesedtem, összefontam mellkasom előtt a karjaim. Durcásan, felfújt arccal néztem rá.
- Otthagytál. Megígérted, hogy eljössz és otthagytál - a hangom már nem kedves, helyette sértett és csalódott.
- Mérföldeket gyalogoltam. És még Ragacsot is odaadtad másnak!
Itt nem néztem a nénire, hiszen vele már megbeszéltük ezt, ez nem személyes harag volt, vagyis de, de egyedül Ald ellen irányult.
- Helyette már megint elmentél kalandozni nélkülem. Mintha egy zsák krumpli lennék, akit leraksz, és aztán otthagysz a kamrában.
A hangomban benne volt a hosszú várakozással, gyaloglással töltött órák keserűsége. Tényleg azt hittem, megfeledkezett rólam. És ez nagyon fájt, sírtam is volna, de nem tettem, hiszen Alddal beszéltem. Előtte sose. Mindenki más előtt még volt esélye.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Veleris Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 24, 2022 8:54 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Rendben – bólintottam miközben újabb mosoly kúszott az arcomra látva izgatottságát. Vártam még elhelyezkedik, hogy láthasson minden részletet, az illúziót, mely saját elképzelésem formált. De még mielőtt újra megfogtam volna az a láthatatlan erőt, égetett cukorka illata kúszott az orromba, ahogy közelebb tolta azt. Idejét se tudom már, hogy mikor ettem utoljára, nem azért mert nem tehetném meg, csupán az efféle apró élvezetek gondolata is elkerült mostanában. Óhatatlanul folyt össze a nyál a számban, s csapott meg a kísértés. – Csak egy keveset – törtem le belőle egy kis darabot, melynek külseje apró kezének melegétől már megolvadt, akaratlanul is az ujjaimhoz ragadt. Kérész életű pillanat alatt tüntettem el s forgattam meg a számban, kiélvezve minden édes pillanatát. – Ez isteni…- dicsértem az égi ízt, még mielőtt semmivé olvadt a számban, s mivel édesanyám mindig azt mondta, hogy nem illik pazarolni, megfogadva tanácsát ujjaim végét is gondosan megtisztogattam. – Nem olyan vészes… - vontam meg a vállam, felesleges lenne egy ilyen kislányt a háttérben meghúzódó következményekkel untatni, a lényeg az eredmény. Nem lett volna rá szükség, de összedörzsöltem a tenyerem s megemelkedve hajoltam előre.  Bevallom szikrányi izgatottság bennem is pislákolt. A kinti mozgolódás, beszéd elnyomták a közeledő léptek hangját, így már csak a sátor súlyos szárnyának csapódására lettem figyelmes. Aldrich alakja magasodott fölénk.- Nem zavarsz, az ifjú hölgy amúgy is téged keresett, de nagy bánatára csak engem talált- ereszkedek vissza a térdeimre, s tekintettem a férfiról a szóban forgó gyermekre süllyesztem.


Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 5:11 pm
Tale of a sorceress
« taggeld; @Veleris & @Mylla Eroltsdottir • credit; »

H
osszú, váratlan fordulatokkal teli út állt mögöttünk, ahogy visszatértünk a Romok klánjának táborába. Átvettem Ragacsot Veleristől, majd Hollóval együtt visszavittem őket az istállósfiúhoz, utasítva őt, hogy kapjanak zabot és vizet bőséggel, aztán tisztítsa is le a szőrüket.
Útitársam csaknem egyből vissza is vonult, nekem azonban volt még némi elintéznivalóm. Először is felkerestem Stianékat, hogy megbizonyosodjak róla, minden rendben volt a távollétemben. Nem mintha a távozásunk előtti incidens után tartottam volna hasonlóaktól, kiismertem már az efféle kekeckedőket. Ha az első móresre tanításból nem értenek, a másodikból már biztosan fognak. Azért persze megnyugodott a lelkem, hogy ennyivel le tudtuk rendezni, nem szerettem volna visszaélni Nykon törzsfőnök vendégszeretetével, hogy távollétében bomlasztok az emberei között.
A Flantnál és Stiannál tett gyors pofavizit után a sátram felé indultam... Azaz, hogy az ő sátruk felé, ahová azóta se mertek visszatérni, így hát úgy vettem, itt tartózkodásunk idejére sátrat cseréltünk.
Hangokat hallottam odabentről, ahogy megközelítettem. Félrehajtottam a ponyvát, beléptem, és meghökkentő látvány tárult a szemem elé. Egy farkas víziója, ahogy egy fa tövében fekvő kisgyermek felé közelít. Mindezt a sátor kellős közepén...  Kellett egy pillanat, hogy az agyam összerakja, varázslat amit látok. Csak ekkor tudatosult bennem az illúzió forrása: a kép túloldalán, az ágyon Velerist pillantottam meg, ahogy épp a kis Myllának mesél nagy lelkesedéssel. Nahát...
- Elnézést, hogy megzavarom a hölgyeket - szóltam, mikor megszakították a beszélgetést.

Mylla Eroltsdottir and Veleris Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 13, 2022 6:15 pm

Estimese

Hol rá néztem, hol ismételten a képre.
- Persze, hogy kíváncsi vagyok! - vágtam rá rögtön, és elhasaltam a szőrmén, hogy lenézve jól láthassam a képeket. Miket tud ez a néni, még sose láttam varázslatot. Mármint, gondolom Wyn is hasonlót csinál, na de nem ilyet.
- Kérsz égetett cukrot? - nyújtottam fel a zacskót. - A varázslás biztos kimerítő.
Még sose varázsoltam. Talán nem is szeretnék, olyan bonyolultnak tűnik, és fárasztónak. Mindenesetre csodás dolog, örültem, hogy maradtam, még akkor is, ha először el akarta adni Ragacsot.
Meg már kapott a cukromból, remélem értékeli. Ritkán ettem ilyet, ritkán volt rá lehetőségem, hiszen igazán különlegesnek számított idehaza. Nem is értem, Flant honnan szerezte. Talán egy konyhalánytól, akinek szokás szerint csapta a szelet, ő meg puszi helyet cukorkát adott neki.
Szegény Flant, nem ez lenne az első eset.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Romok Klánjának otthona - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Ősi romok
» Romok klánja, 1020 nyara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: