Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Romok Klánjának otthona - Page 3 KaDiPE5
Romok Klánjának otthona - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Romok Klánjának otthona

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 8:45 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Afelől nincs kétségem. Bátornak tűnsz. – bólintok, miközben kezeimet az ölembe helyezem, s kiegyenesedem. Nézem, ahogy vegyes érzelmekkel arcán, akar, majd bátorságot véve magán az illúzióhoz ér. – Igen. – válaszolom meg röviden kérdését. Nem illő és nem szokás az istenek szűken mért ajándékát ilyenféleképpen pazarolni, hisz nem tudják még a torony hatalmasai sem, hogy kiapadhatatlan e a forrás, mely rendelkezésünkre áll. Eme csínyt, csencselést, talán elnézik nekem az égiek. – Ártatlan kislányokat nem riaszt meg. – simítom előre bukó fürtjeit a füle mögé. – Kíváncsi vagy a történetére vagy inkább másról szeretnél hallani? – egy pillanat erejéig lehunyom szemem, talán észre sem veszi, melyre a kép formái elmosódnak s egy újabb rajzolódik ki helyette. Egy pár éves forma kisfiú a fa tövében, két távolodó alak, s a farkas mely a gyermek alvó teste felé igyekszik.


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 5:49 pm

Estimese

Farkasagyar erdő?
Tágra nyíltak a szemeim, ahogy mesélni kezdett. Természetesen egyik helyről sem tudtam, hol van, pusztán az ő szavaira és saját fantáziámra hagyatkoztam.
Kvarc-tenger.
Egyszer láttam tengert, Stian esküvőjén, s akkor is borongósan. Milyen szép is lehetett, amikor tiszta a víztükör...
Lehunytam a szemem úgy, ahogy kérte.
A farkas-szellem említésére kissé megborzongtam, a cukorkás vászonzságot gyűrögettem, majd lenéztem.
És már nem a föld, és a földön lévő szőttes volt, hanem erdő, lomb és cserjés! Sose láttam még ilyet. Ahogy előrehajoltam, pár cukorka kiesett az ölemből, és rögtön el is tűnt a kép mögött. Miféle varázslat ez?
Hol a nőre meredtem, hol pedig a padlóra, a hatalmas farkasra, ami borostyán szín szemeivel a környező, poros földutat vizslatta.
- Én biztos végigmennék az erdőn - bámultam továbbra is a földet, vagy már csak az ég tudja mit. - A farkas aranyosnak tűnik, biztos, csak a rossz embereket bántja. Belőlük sajnos sok van a világban.
Meg akartam érinteni a földet, előre hajoltam a szőrmén, és ujjbegyemmel hozzáértem a talajhoz. Különös, hisz a tapintás nem volt más, mint szőttes és föld. Mégis úgy láttam, mintha a levelek közepébe nyúltam volna.
- Ezt te csinálod? - kérdeztem a nénitől.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
991
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 11:40 am


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Ajkaimat csücsörire húzva emelem a sátor piszkosfehér pányvájára a tekintetem. Pár szemhunyásnyi pillanat, míg felszínre törnek a gyerekkori emlékeim. Magam sem tudnám megmondani, hogy melyik a legérdekesebb, az ő korában minden mese lenyűgözött, ez mára sem változott, csak éppen a gyermeki báj, ártatlanság veszett ki belőlem. – Hallottál már a Farkasagyar erdőről? – nézek újra Myllára. – Bal felől a Pargo folyó határolja, míg jobbról magasba meredő szirtek, mely mögött végeláthatatlan messzeségig terül a Kvarc- tenger indigó- kék vize. – lassan kezdek bele, miközben ujjaimmal simítom végig a már magam elé képzelt határvonalakat. Félre pillantva a momentum erejéig időzök el a lány bájos vonásain s talán izgatottan csillogó tekintetén. – Hunyd be a szemed. – kérem szelíden. – Látod a tiszta vizű folyót, mely lassú hömpölygéssel viszi tova a falevelet? A zöld minden árnyalatban pompázó sűrű lombkoronákat, messzebb szürke, néhol homokszín szirteket, melyen a hosszú, kövér fűszálak nőnek, s arcodat végig cirógatja a tenger felől érkező lágy szellő? – ha kérésemnek eleget tett, úgy hagyom, hogy a gyermeki fantázia életre keltse előtte a leírtakat, míg én a tüdőmből lassan kifújt levegővel simítom végig arcát. Talán eltart nála, néhány percig a fantáziaszárnyán való utazás, melyet kihasználva húzom magam alá térdeim előre hajolva az egyenletlen föld felé, igéket suttogva. – Úgy tartják, az erdőt egy farkas- szelleme lakja, ki időről- időre próbára teszi az arra tévedőket, bajtársiasságukat, hogy tudja ki az, aki méltó az erdőség területén tartózkodni. – ha kinyitja, szemét láthatja, amint a talaj felszíne lassan megváltozik, fák rajzolódnak ki, melyek ágai egymásba kapaszkodva nyúlnak az égbe. Egy elmosódott körvonalú hatalmas farkas, mely az erdő sűrűjén áthaladó emberek útját állja. Nem más ez, mint illúzió, saját fantáziám szüleménye, melyet most megosztok vele.
// #varázslat: Illúziótalaj //


Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 08, 2022 5:47 pm

Estimese

Elgondolkodtam. Vajon mit szeretnék hallani? Egyelőre fogalmam se volt, legalább annyira kerek szemekkel néztem ki a fejemből, mint Flant akkor, miután egy-egy hölgy felpofozza.
Egy-két mesét ismertem, de azok valószínűleg köszönöviszonyba se voltak azokkal a történetekkel, amiket ez a néni ismert. Világlátottnak tűnt, műveltnek, és biztos voltam benne, ő maga is vetekedett egy lexikon tartalmával.
- Kezd a legérdekesebbel - válaszoltam végül, hiszen tényleg nem jutott jobb az eszembe, de "nem tudom"-ot végülis csak nem válaszolhattam. Ald szerint ez semmitmondó válasz, és ostobának tűnni se akartam.
Elhelyezkedtem mellette a bőrökön, összefonva lábaim, az égetett cukros zacskómmal az ölemben vártam a mesét. Halkan ropogtattam, nagy halkan, már-már idegőrlően halkan és lassan, hogy még véletlenül se zavarjam meg a nénit, vagy netán nehogy lemaradjak egy érdekes részletről.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
991
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 07, 2022 9:09 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Lassan a hangulat, mely kezdett leginkább egy kocsmáéhoz hasonlítani, valami egészen kellemessé szelídült, ahogy orcájáról leolvadt a dac. Mondhatni a legkevesebbet értek a gyerekek megszelídítéséhez, így csak ahhoz nyúlhattam, mellyel hasonló korban, engem is levehettek a lábamról. S nem kellett csalódnom a megérzéseimben a konokságot legyűrte a kíváncsiság. Vonakodva ugyan mellém ült, s én elmosolyodom. – Nem az a kérdés, hogy én mit tudok, hanem az, hogy te milyent szeretnél hallani. – fordítom felé arcom, hogy tisztán lássam érdeklődéstől csillanó őzbarnáit. Lelkünk tükre ritkán hazudik. Nem félek attól, hogy olyan kihívás elé állítana, melyet könnyűszerrel ne tudnék megoldani. Megvannak a magam történetei, melyeket ha szeretném életre is hívhatok. S vannak olyanok, melyeket az elmúló idő, s az emberek saját elképzeléseivel tett többé. S hogy valóban az igazság rejlik e mögötte vagy csak egy színes ábránd, talán örökké a homály rabja marad.


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 01, 2022 8:35 pm

Estimese

Miután szembe állt velem, leguggolt hozzám, nem is tűnt annyira kiállhatatlan néninek. Teljesen más volt, talán jobb lett volna, ha az egész beszélgetésünk így indul. Ettől függetlenül még nem felejtem el, hogy elvitte Ragacsot. Azt mondta szép orrom van... De... Nem, nem felejtem el neki. Nah.
- Még szép, hogy gondját viselem - húztam ki magam büszkén. - Azóta fényes a szőre, amióta én etetem - mondtam enyhén felszegve az állam.
Leült a vánkosra, és történeteket említett. Egyből felcsillant a szemem, hiszen olyan néninek tűnt, aki sok történetet tud. Mégis vonakodva ültem le mellé, ne hogy azt higgye, hogy egyből pajtások lettünk.
- Meghallgathatok párat - vontam vállat, mintha két nagyon fontos dolog között éppen lenne időm ilyesmire. - Milyen történeteket tudsz? - próbáltam leplezni az izgatottságom, talán sikerült.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Rhysand Earhgaze Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
991
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 12:11 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Elhalványul eddig élettel csengő hangja, s orcájára gyorsan hervadó virágot jutatott szembe. Szívembe különös érzés facsarta, se elöntött a lelkiismeret furdalás. Játéknak indult, s most sérülékeny lelkébe gázoltam, akár egy csataló.  Leeresztettem magam mellé karjaimat, s éreztem, ahogy a homlokomra gyűrt ráncok kisimulnak. Tétován léptem hozzá közelebb, az eddigi magabiztosság elszállt. Leguggoltam mellé, - hogy ne érezze magát kisebbnek, s teljesen védtelennek, ebben a felnőttekkel teli világban- s félre simítottam arcából azt a kósza tincset, mely pimaszul kúszott ki fonatából. – Ragacs, itt marad veled, de csak akkor, ha megígéred, hogy továbbra is ilyen jó gondját viseled. – csúsztatom álla alá kezem, s gyengéd mozdulattal fordítom magam felé arcát, amennyiben nem makacsolja meg magát. – Ne lógasd az orrod, a tied túl formás, ahhoz, hogy takargasd. – kacsintok rá pajkosan, ha aranybarna szemeit rám emeli, s ujjammal finoman koppintok, az említett testrészére. Hallgatom szavait, s egy pillanatra a döngölt földet mustrálom, melyből mozdulata riaszt fel. Leutánozva, állok fel magam is. – Maradj, ha akarsz. Biztos, szívesen találkoznál Aldrich-kal, s hiszem ő is látna már. – fordulok el tőle, csak annyi időre, míg újra helyet nem foglalok az állatbőrökön. – Biztos, hamarosan megérkezik, addig mesélek neked, ha szeretnéd. – lapogatom meg magam mellett a prémeket.


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 10:11 pm

Estimese
A láblógatásom megállt, ahogy csípőre rakta a kezét. Ragacs! Ne, nem viheti el Ragacsot.
Leraktam az édességet, és elkomorultam.
- Kérem, ne vigye el Ragacsot - mondtam leengedett pillákkal -, ő az egyetlen barátom ezen a felnőttekkel teli helyen.
Vállaim megereszkedtek, és bár nem sírtam, szomorú voltam. A falunkba annyi gyerek volt, annyi játszópajtás, akikkel kavicsoztunk a folyónál, akikkel macskát kergettünk és tücsköt fogtunk. Itt nem igazán akadt ilyen. Talán a klánnál most lenne pár suhanc, de velük meg nem voltam jóba. Amikor barátkozni akartam, csúnyákat mondtak Ragacsra. Gebének nevezték.
A nő további szavaira csak félig figyeltem.
- Olvasni? Írni? Rúnákat anyám tanított - szedtem össze magam. - Történeteket is őtőle hallottam, könyvekből aligha. De már láttam könyvet, teli vonásokkal és festett képekkel, nagyon szép volt. Sajnos nem tudtam elolvasni.
Miért is tudtam volna? Talán a családból tőlünk senki se tudott. Minek? A halászathoz nem volt szükség rá.
Hirtelen, ahogy válaszoltam a fitos orrú néninek, ettől kevesebbnek éreztem magam. Ő szépnek és okosnak tűnt, biztos tudott olvasni.
Még jobban összegörnyedtem ültömben. Nagyot sóhajtottam, és felálltam. Talán jobb lenne, ha mennék. Ezt a csatát elvesztettem, és talán még Ragacsot is elviszi.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Veleris and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
991
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 1:05 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Apró fintorra húzom szám, a lány ügyes kiérése láttán, no, de sebaj. – Ha le is csutakolnád, kellemesebb illat lengne most körbe. Baj? Azon kiívül, hogy elmertem vinni Ragacsot? – szándékosan nem említem övének a lovat, egye csak a penész, ha már ennyire kíméletlen kis bestia. – Amúgy meg fizettem érte, a jussodat Aldon hajtsd be. Örülhetnél, hogy kicsit meg lett járatva, s nem lesz akkora feneke a sok pitypangtól, mint neked attól ott a kezedben. – bökök fejemmel a cukrot tartó kezére. – Kalandozott egy kicsit. Úgy nézek én ki, mint aki viccelődik? – vágom csípőre a kezem, olyan ábrázatot erőltetve magamra, mintha ez valóban egy komoly ügy tekintetében felmerülő kérdés lenne. – Szavaid még inkább meggyőznek arról, hogy jó választás volt. Ám mond, olvasni, írni tudsz-e? Verseket, történeteket a világból ismersz? – kíváncsiskodom, ha már így lecövekelt s a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy távozni akar.



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 08, 2021 10:03 pm

Estimese
Voltam annyira gyors, hogy elhajoljak a felém tartó rongy elől. Ez a néni nem szimpatikus.
- Tulajdonképpen az enyém - válaszoltam dacosan. - Flant helyett én etetem és gondozom. Azóta látott pitypangot az a ló, amióta én kiviszem legelészni. Ha nem hozta volna vissza egybe bajok is lettek volna. Mondjuk így is vannak - pillantottam a rongyra, majd felhúztam az orrom. Jó hát tudok én goromba is lenni.
Megvenné Ragacsot?
- Csak viccel - pillantottam rá -, hiszen Ragacsot senki se akarta megvenni. Már nem azért, mert ne lenne csodás paripa, hanem mert mindenki tudja, hogy az enyém. És nem eladó - szögeztem le, mert belegondoltam, hogy mi lenne velem a paci nélkül. Mi van, ha tényleg komolyan gondolja? Ha tényleg megvenné? És Ald esetleg még el is adná neki, vagy Flant? Hiszen a pénzes csizma mindig szorít.
A zsebembe túrta az égetett cukorért. Leültem a sátorban lévő, állatbőrrel fedett láda tetejére, és letörtem belőle egy darabot.
- Csak viccel - ismételtem meg, elmosolyodva, miközben a számba tömtem az édességet.

« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell and Rhysand Earhgaze Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
991
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 07, 2021 3:17 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Replikálása, akár a nyakba zúduló jeges víz, úgy hat rám. Mely ösztönszerűen arra késztett, hogy orromhoz kapjak. Sok mindent el lehet mondani róla, de hogy görbe lenne? – Na, várj csak, ha sokat szemtelenkedsz, a te orrod pedig tovább fog nőni. – meg kell hagyni, gyorsan vág az esze, s pont ezzel kényszeríti térdre a felnőttet. Immár fölé magasodva nézem, miként próbálja megemészteni, hogy nedves ujjlenyomatot hagytam szeplős orcáján. Kárörvendő mosoly telepszik ábrázatomra, miközben felvont szemöldökkel értékelem következő szavait. Tizenhárom mérföld nem kistáv egy gyermek számára, főleg nem egyedül. – És nem ettek meg a farkasok? – kérdezek vissza, némi csalódottságot erőltetve szavaim csengésébe. Valószínűleg, ha nevelőapja a sátorban lenne, haragja nem rajtam csapódna le, ahogyan tőlem is kapna néhány lesújtó pillantást, amiért felügyelet nélkül hagyta a gyermeket, ott ahol bármelyik pillanatban orkok bukkanhatnak fel. Befejezve a szemre vételezését lépek tovább a mosdótálhoz, melynek tartalmát remélem időközben nem voltak lusták kicserélni. De inkább nem is akarom tudni, félek, nem lenne ínyemre a válasz. – Most a tiéd vagy Flanté? – biccentem félre a fejem, miközben a kikészített rongyot a vízbe merítem. A következő pár percben elmerülve a rongy átöblítésében, hallgatom következtetését kilétemmel kapcsolatban, s felháborodását merészségem véget. Halovány mosoly ráncai gyűlik ajakam szegletében, még mielőtt illatmintát vennék ruhámról. Igaza van, becsülettel vehetném fel a harcot a caldeni lovász inassal, bár több, mint egy farlehelettel nyerném meg a versenyt. – Úgy véltem, azért nem faltak fel a farkasok, mert a te szagod sem éppen mezei virág illatú. – vetem oda neki. – Azt hiszem, ez döntetlen. Töröld meg az arcod! – vágom hozzá az időközben félig kicsavart rongyot. – Ami pedig Ragacsot illeti, teljes pompájában ragyog, nem fogyott egy dekát sem. Kezes jószág, szót ejtettünk arról, hogy megveszem, hamarosan úgyis tovább állok. A kolostor pedig jót tenne neked, ragadna rád a koszon kívül más is.



Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 9:07 pm

Estimese
Először azt hittem, egy a tábor lakói közül. Ám ha ez valóban így lett volna, akkor nem Stian sátrában heverészett volna. És nem akarta volna szappan kimosni a számat és leányneveldébe küldeni.
Összefontam mellkasom előtt a karjaim és durcásan néztem fel a nőre. Hogy is hívták, Veleris?
- Görbe a néni orra az, de az én hátam aligha - feleseltem. Már én is kezdtem kicsit kellemetlennek érezni, hiszen még sose csináltam ilyet. Valamiért egyszerre eset jól és egyszerre voltam zavarban.
 - A néni is koszos lenne, ha tizenhárom mérföldet kutyagolt volna - mondtam, miközben elfintorodtam a nyálas ujjától, és elhajoltam előle - hiszen kedves Aldrich elvitte a lovam.
Itt viszont kezdett valami összeállni.
Na várjunk csak.
- Na várjunk csak. Maga Ald útitársa - kerekedtek el a szemeim, aztán rögtön össze is húzódtak. - Elviszi a lovam, aztán még zárdába is akar küldeni. Legalább Ragacs jól van? Nem hiszem el, hogy Ald csak úgy odaadta. Egyébként is pont olyan szaga van, mint aki Ragacson lovagolt naphosszat - folytattam, és azért még horkantottam is hozzá egyet csak, hogy hatásosabb legyen.


« taggeld;@Veleris & @Aldrich Cornwell • credit; »

Aldrich Cornwell and Veleris Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
991
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Romok Klánjának otthona - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Ősi romok
» Romok klánja, 1020 nyara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: