Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Romok Klánjának otthona - Page 4 KaDiPE5
Romok Klánjának otthona - Page 4 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Romok Klánjának otthona

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 8:19 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A közeledő léptek zajára szirmokat bontogató mosolyom azelőtt hervad el, mielőtt teljes pompájában virítana arcomon. A hang – mely bár vékonyka- cseppet sem barátságos, s megfordul fejemben, hogy talán egy kielégítetlen, féltékeny szerető akar most revansot venni. Kobrákat meghazudtoló gyorsasággal egyenesedik derekam, hogy felkészülten várhassam a nyugalmamra rontó… kislányt? Ábrázatom épp oly beszédes lehet, a meglepetéstől akárcsak az övé. Mondjuk, abban nem vagyok teljesen biztos, hogy nem e veszélyesebb, mint egy elhanyagolt ágyas vagy a káosz szülte bármely teremtmény egyike. – A picsába? – vonom össze szigorúan a szemöldököm, amint lassacskán kezd összeállni a kép. – Én is örvendek. S a nevem Veleris, nem pedig picsa. Ha jól sejtem nem rám számított a kisasszony. –vonom fel szemöldököm, miközben megacélozva arcizmaim emelkedek fel a szőrmékkel bélelt fekvő alkalmatoságról. – S ahogy hallom, nem ártana egy szappan sem, hogy kimossuk a szád. – fonom össze karjaim a mellem alatt. Ha nem csalat az emlékezetem egyetlen ember akad ebben a táborban, aki ilyen arcátlan viselkedést engedhet meg magának. Gyakorlatom egyenlő a nullával a gyermekek terén, de szertelensége már a hallottak alapján is elnyerte tetszésem. Ám a pimaszságnak ára van, lássuk, mit szól a róka, ha őt csalják „csapdába”. – Ha nem tévedek a te becsesneved pedig Mylla, kinek nem csak a szája, de orcája és ruhája is piszkos. – lépek hozzá közelebb, megnyalva hüvelykujjam. A következő pillanatban már lehajolva nézek az aranyszempárba, s törlök le arcáról egy koszfoltot. – Húzd ki magad, olyan görbe vagy, mint a hintaló. – ellépve tőle veszem ismét szemügyre, államat két ujjam közé fogva. – Bőven lesz veled munka,de pár év a leányneveldében és kész úri kisasszony leszel. – húzom széles mosolyra ajkam, úgy hogy még orrom nyerge is megráncosodik.



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 10:34 pm

Estimese

Ald elvitte Ragacsot.
Ennél felháborítóbb dolog még nem történt velem, hát mi az, hogy elvitte? Flant mostanában úgy se megy sehová.
Szomorú sóhajjal konstatáltam, hogy se lovam, és még a Wynvánál töltött időm is lejárt. Kedveltem a boszit, nagyon aranyos volt, és szerette a nyúlpörköltet.
Mégis, nem volt más hátra, mint előre, így hát nekivágtam a már jól ismert ösvényen az erdőnek. Majd leszakadt a lábam, mire feltűntek előttem az első sátrak, a Romok Klánjának körvonalai. Jó érzés volt újra itthon lenni, és alig vártam, hogy újra lássam Aldot, még akkor is, ha igazán mérges voltam rá.
- Szia kicsi lány! - köszöntek rám többen is. Mind szívélyesen mosolyogtak, kedveltek. Én is őket, és valóban, hosszú idő után úgy éreztem, Wynvánál honvágyam van. Nem konkrétan a hely után, hanem az emberek után. Ald, Flant, Stian... Mind hiányoztak.
Elsőként Flanthoz köszöntem be, aki éppen egy sörös hordót vitt a vállán, ha tippelnem kellett volna, csapra akarta verni.
Szorosan magához ölelt, és összeborzolta a hajam. Semmit se változott.
- Hiányoztál Flant - öleltem át én is, bár tény, hogy legfeljebb a könyökéig érhettem. - És a főztöd - tettem hozzá mosolyogva.
- Tudtam én, hogy nem tudsz anélkül élni - mosolyodott el a férfi, majd megsimogatta a szakállát. - Van némi ragu, ha esetleg éhes vagy.
- Oh nem, köszömöm, ettem Wynvánál - hazudtam ártatlan szemrebegtetéssel. - Aldot merre találom?
- Azt a gazfickót - nevetett fel. - Hehe, a múltkor Stianékat zavarta ki a sátrukból, aztán meg megint kereket oldott - itt beszédesen kacsintott, majd rájöhetett, hogy valami rosszat csinált, ezért zavarában dadogni kezdett.
- Vagyis, semmi, semmi Mylla. Öhm, nézd meg Stianéknál, hátha odament, már egy ideje visszaértek.
- Visszaértek? - hangsúlyoztam ki a többes számot.
- Már megint nem bírt megülni a seggén és a nadrágjában tartan - gyorsan elharapta mondat végét, én meg csak pislogtam rá. Milyen nadrág?
- Öhm, rendben - bólintottam bizonytalanul. - Ragacs ugye jól van? Adtál neki elég abrakot, meg almát, ugye?
- Jól van a vén gebe, őt is épségben hazatért - bólintott Flant.
- Hazatért? Elvitték Ragacsot is? - hűltem el teljesen, és olyan nagy szemeket meresztettem Flantra, amennyire csak tudtam. - Mégis miokból?
Flant megint zavarba jött.
- A picsába is, ezt nem lett volna szabad elmondanom - mormogta.
- A picsába is?
- Tudod mit Mylla - vakarta meg zavartan a tarkóját. - Csak menj és keresd meg Aldot. És nézd - benyúlt a zsebébe, és kihúzott egy vászonba csomagolt rudacskát belőle - Ez égetett cukor. Tessék, a tiéd, de csak ha megígéred, hogy mi nem találkoztunk, és elfelejted, amit az előbb mondtam.
Égetett cukor, nyam. Máris összefutott a nyál a számba.
- Rendben - vágtam rá rögtön, és el is raktam a cukrot.
- Ügyes kislány - azzal még egy barackot nyomott a fejemre, és tovább állt, a hordóval a vállán.
Én meg egyre mérgesebb lettem. Nem elég, hogy nekem gyalogolnom kellett azon az ösvényen hazáig, de még Ragacsot egy idegennek adták oda.
Frusztráltan rugdosgattam a köveket a poros földön magam előtt, amíg Stian sátra felé közeledtem. Hát ezt nem hiszem el Ald, csak egy pár hétig megyek el és máris áll a bál.
Mielőtt még felhúztam volna a sátor lapját, már rákezdtem a monológomra.
- Ald, nagyon remélem, meg tudod magyarázni, hogy miért adtad oda az én egyetlen Ragacsomat, illetve Flant egyetlen Ragacsát egy vadid - ekkor léptem be. Hát a sátorba Ald nem volt, így nem hallhatta a felháborodásom. Viszont egy nő igen. Először felszaladt a szemöldököm, majd összeráncoltam.
Hogy is mondta Flant? Ó, igen.
- A picsába is.
« taggeld;  @Veleris &  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell, Veleris and Ezaras Azildor Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
991
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 28, 2021 2:47 pm


Egy kis vadászat
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 

Napokkal később

Látóhatáron belül a Romok klánjának otthona, mely felett már megjelentek az alkonyat első vérszínű sugarai. Még órák vannak hátra, a teljes sötétségig, mely rétegekben rakódik rá az épületekre, s sátrakra akár a korom. Kényelmes tempóban is elérnénk a tábort, mielőtt végleg sötét lepellel takarná be Tahrovin az eget, mégis könnyű vágtára ösztönzöm Ragacsot. Elcsigázott testem meleg ételre, italra és tiszta ruhára vágyik, nem szólva a térképről, melynek darabjai alig várják, hogy újra egyesüljenek, én pedig egy lépéssel közelebb kerüljek vágyamhoz.
Az őrök kíváncsian méregetik a két közelgő idegent, vajon békés szándék vezérel minket vagy a hátunk mögött baljós áradat hömpölyög. Egy suhanc hagyja maga mögött a posztot, hogy eltűnjön a sátrak rengetegében. Mire Aldrich táborának határáig érünk, az emberei, de legalábbis a legfőbb bizalmasai már várnak s ábrázatukon megkönnyebbült vigyor terül el. Noha gyanítom, egyikük sem vallaná be- ha kérdezném – aggódtak kicsit vezérük épsége miatt. Szerencsére a megengedettnél nagyobb bajunk nem esett, mely odafigyeléssel, pihenéssel ne lehetne orvosolni. Segítségemre egy férfi siet, ki megtarja Ragacsot, amíg én leszállok hátáról. Egy bólintással, melynek kíséretében szelíd mosoly kanyarog, teszem vállára a kezem, köszönet képen. Még pillanatokig figyelem az üdvözlésre összegyűlt csoportot, melynek gyűrűjéből Ald nem most fog szabadulni. Fásultságom ellenére is őszinte mosolyt csal arcomra a kép. Talán össze is akad tekintetem a jégkék szempárral egy pillanatra, mely után úgy döntök, megkeresem az egyetlen sátrat, mely itt ismerős nekem. Csak remélni merem, hogy üresen áll.
Nem kérdezősködöm, van e bent valaki, félrehúzva a ponyvát veszek róla tudomást. Vannak azok a pillanatok, amikor megfeledkezünk az illemről s még nőiességünket is a sarokba dobjuk. Olyan hanyag eleganciával, ahogy a köpenyem landol egy kupacban a kiterített szőrméken, mellette pedig táskám, melynek fedele vállvetőmre hajlik. Nagyot sóhajtva terülök el a prémeken, fentről olyan lehetek, akár az oltárra fektetett áldozati szűz, kinek vöröslő fürtjei futótűzként szélednek a szélrózsa minden irányába. A közeledő léptekre is csak fejemet fordítom a bejárat irányába és egy széles mosollyal fogadom az érkezőt.




Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 11:41 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Nov. 21, 2021 11:17 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Elismerő pillantással, és egy bíztató félmosollyal díjaztam Veleris kis mutatványát, amivel segítette a sátrak közti kis bolyongásunkat a sötétben. Nem volt még szerencsém varázslót látni mágiahasználat közben, mégha ez bizonyára csak valami egyszerűbb bűbáj is, kedvemre való volt. Fénye csak mégmeghittebbé tette esetlen sétánkat a feszítőzsinórok és sátorcölöpök között.

Ahogy elértük Stianék sátrát, elégedetten láttam, hogy Veleris nem zavartatta magát bajtársaim neveletlen viselkedése miatt. Megszólalásával még olajat is öntött a tűzre, ugyanis csak mégjobban összevigyorogtak néhányan Stian háta mögött.
- Mivel vetted őket rá, hogy kövessenek? - kérdezte Veleris, miután a fiúk már dolgukra siettek.
- Nem kellett győzködnöm egyiküket sem - vágtam rá. - Legtöbbjük ugyanúgy orkok foglya volt egykor, ahogy én is. Vagy épp romba dőlt a táboruk, a falujuk, és ezzel az egész korábbi életük. Összeverődtünk hát a szükségben, hogy együtt vágjunk vissza a múltért... Nem is olyan rég még sokkal többen voltunk. De már csak ennyien maradtunk - vontam vállat, keserű fintorral az arcomon.
Görcsbe rándultam, ahogy kicsúsztak a számon a szavak. Felrémlett előttem a tópart, a lángokban álló sátrak, a levágott barátok. Talán túl sokat mondtam... Előfordul ha sok a bor és kellemes a társaság.
Kiittam a kupám maradékát, hogy elhessegessem a gondolatokat. Ahogy levettem a páncélomat, a nyakamban lógó vaskulcs előcsúszott az ingem alól. Miután félretettem a vértet, a medált gondosan visszaigazítottam a helyére. Inkább csak megszokásból, noha az utóbbi napokban sokkal többször járt a fejemben a kulcs, és Wynva látomása. Nem akartam újra ezen töprengeni, hát helyet foglaltam saját ágyamban, majd ismét Velerisre fordítottam minden figyelmemet.
Noha varázslónő volt, láthatóan nem tűnt olyannak, mint akinek a kényelmi igényei meghaladnák ezt a sátrat. Nem, mintha bárki is megengedhetné magának, hogy válogasson a lehetőségek közül Eviran földjén.
Megszabadult ő is a köpenyétől, majd kibújt a csizmájától, és elfoglalta az egyik egyszemélyes ágyat. Le se vettem róla a szemem, ahogy elrendezte a fekhelyét.
Mihelyst elég szőrmét szerzett magának, én is betakaróztam, aztán elhelyezkedtem. Holnap hosszú, és kiismerhetetlen út veszi kezdetét, fontos, hogy kipihenjük magunkat előtte. Noha nem számítottam rá, hogy ekkora kitérőt fogok tenni a Romok klánjának táborától, egyre inkább magával ragadott a kíváncsi érdeklődés, és a rég nem érzett kalandvágy.


Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 9:14 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Ahogy az égen kigyúlt a sokadik csillag, úgy fogytak el a szavak. Nem maradt más, mint az egyezség megpecsételése. Halkan csendültek meg az érmék, az erszényben, ahogy számolás nélkül rejtette el vállravetőjében. Halványan mosoly kíséretében bólintok, s magam is felemelkedek a tűz mellől. A tábor már csendes volt, csak néhány sátorban moccant egy – egy árnyalak, mely a vászonra vetült az égő lámpások mellett. Ügyeltem minden lépésemre a félhomályban, hisz a fekete bársonyra fűzött gyöngyök csak halvány derengéssel segítették lépteink. Andalgásunk még romantikusnak is hathatna, ha nem zavarná meg olykor- olykor egy rögzítőelem. Megtorpanva kényszerítem Aldrichot is megállásra. Néhány pilla rebbenés erejéig csupán, míg ajakaim susogva hagyják el az igék, mellyel tenyerembe gyűjtöm a csillagok erejét, ezzel megvilágítva magunk előtt az utat. Amennyiben rám veti tekintetét, egy félmosoly kíséretében leheletnyire vonom meg vállaim. A mezei emberek, kik nem érzik a láthatatlan energia rezdüléseit a levegőben, kik még nem találkoztak annak manifesztációjával általában ámulattal vagy rémülettel fogadják azt. Bízom benne, hogy a lovag, ki ma estére s az elkövetkező napokra kíséretemmé szegődött az előbbiek táborába tartozik.

A sátorhoz érve megszüntetem a varázslatot és szorosan a háta mögött lépek után. Nem csalódtam, a fogadtatás hasonló, mint amire számítottam. Ahány férfi van itt, annyinak érné körbe a fejét a vigyora, ha nem lenne éppen fülük, amint meglátnak. Válaszolni sem érkezek, kilétem faggatózására, ám lovagiassága, elnézve a fizimiskákat, inkább csak olaj a tűzre. – Ne szálljon inadba a bátorság, nem egy sárkányét. – szúrom közbe mégis csak, miközben jobban szemügyre veszem a sátor szerény berendezését, s nem restellek beljebb lépni, míg Ald kiosztja a feladatokat. Mivel éppen az, - még ha nem is házi-, akit a sátrába invitált. Nem kerülte el figyelmem a viselkedésébe beálló változás, de valahol megértem, fontos a fellépés az emberei előtt.

Lepillantva az újra töltött boros kupára, magamhoz is veszem s tekintetem a férfira emelem. – Mivel vetted őket rá, hogy kövessenek? – ölelem át egyik karommal magam, míg a kupát tartó kezemmel megtámaszkodom rajta. Otthonosan mozog, mintha csak én is egy régi ismerős lennék, nem zavartatva magát szabadul meg lemezvértjétől. Zöldjeimmel követem minden mozdulatát, ahogy gyakorlott mozdulattal ejti földre palástját, hogy redőzve hulljon a földre, ahogy meglazítja a szíjait, s azok engedelmeskednek akaratának. Hazudnék, ha azt mondanám kisugárzása mellett, a gleccsereket idéző szemek, a penge éles vonások nem mozgatnák meg. Hanyagságának köszönheti, hogy a felkínált alkalmat kihasználva szemtelenül nézem végig a ceremóniát belekortyolva italomba. Pontosan ezért leszek figyelmes, a lámpások fényében megcsillanó függőre a nyakában. Véremmel együtt jár a csillogás utáni vágyakozás. Szememet enyhén szűkítem össze, fókuszálva a posztó alatt lévő vasdarabra? Összevegyül bennem a csalódottság és kíváncsiság érzése, akár a festő keze alatt a színek, hogy egy újabb ismeretlent, de annál intenzívebb színt alkosson meg. – Természetesen megfelel. – bólintok, s teszem vissza a poharam az asztalként funkcionáló asztalra s emelem le róla a lámpást.  Késői már az óra, hogy faggatózásba kezdjek, még akkor is, ha már a kérdés ajkamon pihen. A közelebb lévő egyszemélyes fekhelyhez sétálok, s előszőr csizmámtól megszabadulva lépek a hideg földről a durva szőrmék közé. Toporogva, de úgy döntök, megszabadulok por lepte köpenyemtől, s így utólag, bármit megadnék egy forró vízzel teli dézsáért, de az éjszaka közepén ez csak álom marad. A hideg kacagva fut végig gerincemen, mely arra sarkall, hogy a közelembe fekvő lovagtól orozzak el egy vastagabb egykor volt bundás jószágot, gondosan betakargatva magam.

// #varázslat: Csillagfény//



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Nov. 12, 2021 2:27 am
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Jól láttam rajta, hogy nem várt válaszom kissé zavarba hozta. Talán nagyzolásra számíthatott, amit a legtöbb férfi szokott ilyenkor, hogy elkápráztassa a hölgyeket.
Noha ritkán beszéltem a múltamról, nem féltem kimondani a kevésbé dicső részleteket sem. Ha már szóba került, jobban kedvelem az egyenességet. Nem voltam mindig Aldrich az orkok végzete. Előbb voltam egy kiszolgáltatott kölyök, aki mindenét elvesztette.
Pajkos kacsintása rögtön el is űzte rövid melankóliámat. Szavaira szelíden elmosolyodtam.
- Tény, hogy sokszor kihúztak a csávából - válaszoltam. - Talán igazad lehet.

Arcára tagadhatatlan elégedettség ült ki, amint megkapta a választ amire várt. Ahogy kezdtem magam is megbarátkozni az utazás gondolatával, egyre inkább beláttam, hogy ez a kitérő igazából nem hátráltat minket semmiben. Myllának még le kell dolgoznia a tartozását, a fiúknak pedig ki kell pihenniük magukat, hogy új erőre kapjanak, mielőtt tovább állnánk. Végsősoron egész otthonos ez a táborhely, kedvükre lesz ha maradhatnak még egy kicsit.
- Egy magadfajta hölgy társaságában ez kétségtelen - vigyorodtam el.
Ami azt illeti, Veleris nem csak, hogy csinos, de valóban intelligens, és jómodorú nő benyomását keltette. Eviran földjén tényleg ritka a hozzá hasonló virágszál, noha az is igaz, hogy nem sok varázslónő fordul meg errefelé.

Őszinte, mármár gyermeki csodálattal beszélt tovább, tekintetemet továbbra sem engedve szabadon. Csupán a kellemesen melegítő tűz lángjai pattogtak mellettünk, s bár olykor egy-egy szélfuvallat érkezett a völgy felől, hidegét már nem éreztem. Számhoz emeltem a kupámat, nagyot kortyoltam a borbóél. Jól esett az édeskés, vörös nedű. Közben teljes figyelmemet Velerisnek szenteltem. Továbbra sem fejtette ki küldetése részleteit, de már nem is vártam el tőle.
Annyit azonban kivettem, őneki lehet, hogy még fontosabb is az ügy, mint megbízóinak. Talán ezzel kíván bizonyítani.
Érdeklődve, de inkább elismerően vontam fel a szemöldökömet, szavait viszont nem kívántam megjegyzéssel illetni. Ezt követően összetekerte a térképet, eltette, aztán egy kisebb erszényt kapott elő, és mielőtt bármit is mondhattam volna, már a tenyerembe simította azt. A fizetségem fele... Hát, azt hiszem, ez eldöntetett. Némán biccentettem, majd köpenyem zsebébe süllyesztettem a bőrszütyőt, anélkül, hogy átszámoltam, vagy leellenőríztem volna a tartalmát.
Az ezt követő ajánlatán csak elmosolyodtam.
- Azt hiszem, mindhárom megoldható - álltam fel a már alig pislákoló tűz mellől, magamhoz véve a borosüveget. - Tarts velem.
Majd elindultam a sátrak irányába, de nem arra, amerről jöttünk. Újdonsült jóakaróimnak hála messzire el kell kerülnöm a saját szálláshelyemet, noha még nincs éjfél, de az a biztos, ha mielőbb új alvóhelyet keresek, és megteszek pár szükséges óvintézkedést. Van is egy ötletem.
Belekaroltam Velerisbe, úgy indultam el a sátrak között. Talán jobb, ha egyikünk sem botorkál egyedül a sötétben, noha a szemem már kezdett egészen hozzászokni. Kerülgettünk néhány rögzítőcölöpöt, majd átvágtunk egy nagyobb sátorcsoport között, mire elértünk ahhoz a nagyobb sátorhoz, ahová tartottam. Odabent még égett néhány lámpás, pont, ahogy sejtettem. Bármiféle jelzés, vagy engedélykérés nélkül hajtottam fel a ponyvát, és sétáltam be.
- Szép estét az uraknak! - köszöntöttem bajtársaimat.
Stian és a barátai még ébren voltak, egy leterített láda tetején kártyáztak.
- Aldrich! - köszöntött Stian vidáman, aztán, ahogy meglátta Velerist, csak mégnagyobb vigyor kúszott az arcára. - A hölgy pedig?
- Hamarosan nyugovóra térne - vágtam rá. - Mondjátok csak, van még bennetek elég erő, hogy megleckéztessetek pár rosszarcú fazont, vagy már túl sokat ittatok ilyesfajta melóhoz?
- Ohó, kinek a nőjét raboltad el? - nevetett fel. - Ismersz minket, mindig benne vagyunk egy jó balhéban. Ki vele, kit tanítsunk móresre?
- Kapjátok össze magatokat, és menjetek a sátramhoz. Később meg fog jelenni ott pár alak, akik engem akarnának meglepni. Tegyetek róla, hogy ők lepődjenek meg. Ja, és szedjétek össze Flantot, ha megtaláljátok valahol.
- Vedd csak elintézettnek. Hallottátok fiúk, szedelőzködjetek! A visszavágót holnap lejátsszuk.
- Ó igen - szóltam Stian után - Ha végeztetek, maradjatok csak az én sátramban. A hölggyel ezt igénybe vesszük ma éjszakára.
Stian elmosolyodott, én vállba veregettem még egyszer, aztán ő is távozott. Talpraesett fiúk ezek, nem féltem őket. Azt hiszem, ez után az este után kétszer is meggondolja majd bárki, mielőtt belénk kötne. Azért reggel indulás előtt még kifaggatom őket a történtekről.
Maga a sátor belső tere elég tágas volt, egy nagyobb fekhellyel, és három kisebbel körben elhelyezve, a ponyva mentén. A jelenleg asztalként funkcionáló ládára letettem a kupákat, kitöltöttem a maradék bort, magamhoz vettem a sajátomat, majd a nagyobb, középső fekhely felé indultam. Belekortyoltam még az italba, aztán levetettem a köpenyemet az ágy mellé, és nekiláttam a páncélom leoldásának.
Bármiféle szemérmesség nélkül bújtam ki a vértemből, majd a csizmámból, aztán az ingemet magamon hagyva másztam be a szőrmék közé.
- Remélem, megfelel ma estére - vetettem oda Velerisnek. - Az embereim nem fognak zargatni minket, aztán holnap már úgyis útra kelünk.

Sokkal eseménydúsabb, és kimerítőbb napon voltam túl, mint arra reggel számítottam, mikor vadászatra indultam. Noha az az út is tartogatott meglepetéseket, a legváratlanabbak csak jóval azután jöttek... Mikor a Romok Klánjának táborhelyére érkeztünk, azt reméltem, itt meghúzhatjuk magunkat egy időre az orkok fenyegetése elől, s lám, talán épp most készülök célponttá tenni magam azzal, hogy egy varázslónő kísérőjének állok.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 3:26 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A szemkontaktust villanatok erejéig töröm meg abban a percben, amint rádöbbenek tapintatlanságomra. Bevallom lényem egy kicsiny része hencegésre számított, míg egy másik izgalmas élménybeszámolóra. Szeretem hallgatni mások történeteit, mindegyik más, más ember, más szív, más helyzet. De rá kell döbbenjek, igaza van, szörnyűbb a múlt, mely hordalékát a parton hagyja. Ismét tekintetébe révedek, de szabadkozás helyett, együtt érző mosolyt küldök felé. – Mondtam már, hogy szeretnek az istenek? – kacsintok rá pajkosan, megpróbálva elűzni arcára vetülő komor árnyakat.

Szavai s kacaja őszinte derűt csalnak arcomra. Már- már kezdtem azt hinni, hogy csak az időmet fecsérlem, s holnap kereshetek mást, aki hasonló ügyességgel táncoltatja a pengét. Egyiknek tartják a legjobbak között- legalábbis a karavánvezető szerint- és nekem a legjobb kell. – Megeshet, hogy a végén nem csak ők gondolnak jószívvel távollétedre, hanem te is.

Olykor – hiába is akarnám leplezni- gyermeki áhítattal beszélek, a világunk múltjáról, rejtelemiről, melyet úgy takar be az idő, mint hegycsúcsot a frissen esett hó. Ez is olyan momentuma az életemnek, ahol a rakoncátlan kölköt csínytevésen kapták. – A kíváncsiságot felgyújtja a tudatlanság, és az ismeretlen felé űz. – felelem, rabszíjra fűzve tekintetét. A levegő láthatatlan fodrozódást a csendben, heves széllökés űzi el, melytől magasra szöknek a tűz lángjai, s megzörgeti sátrak tartó rudjait.
- Nem csak a Hatalmasoknak fontos ez az ügy, épp úgy bizonyításra szolgál magamnak, mint nekik. – bólintok enyhén. Sosem akartam másoknak megfelelni, egyetlen ember volt, kinek az elismerésére törekedtem, az akinek az életem köszönhetem. Mindenki más csak másodlagos volt, és elsősorban a saját korlátjaim legküzdésén munkálkodtam. Vallomásom talán meglepi kissé, de úgy érzem, egy azok közül kik megérthetik. – Legyen így… - tekerem össze a térképet és rejtem vissza oda, ahonnan nem oly rég varázsoltam elő. - ... ahogy ígértem, a fele. – simítom tenyere alá a kezem, s ejtek bele egy kisebb bárzacskót. – És még húsz, ha kerítesz nekem ma éjszakára szállást, az útra kölcsönbe egy lovat és az utazáshoz alkalmasabb öltözéket.



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 28, 2021 10:49 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Tekintetemmel Velerisét fürkésztem, ahogy a pislákoló lángok fénye táncot lejtett arca finom vonásain. Tartottam a szemkontaktust, szavait továbbra is érdeklődve hallgattam.
Elejtett mondatomon nem lépett tovább tapintatosan, ahogy azt bárki más tette volna, inkább őszinte kíváncsisággal kérdezett rá. Bátor, mit ne mondjak. Egyre jobban tetszett nekem ez a nő.
- A rabszolgakereskedők, akiknek eladtak - ült ki az arcomra keserű mosoly, ahogy rövid hallgatás után választ adtam a kérdésére.
Persze ez teljesen másfajta fenyegetés, mint azok a szörnyek, szellemlények, vagy bármi káoszszülte rém, amivel a romoknál találhatunk, azonban soha nem felejtettem el mindazt, amire az emberi gyarlóság képes lehet még akkor is, mikor az orkok puszta kegyetlenségének már vége szakadt. Talán nevetségessé teszem magam egyszerű válaszommal, de aki nem élt át hasonlót, az nem értheti.

Nagyot sóhajtottam, ahogy hirtelenjében újra a tárgyra tért. Egyértelmű választ vár, nem további mellébeszélést. Nem tudtam hibáztatni érte, magam is ugyanilyen határozott szoktam lenni, mikor a saját küldetésemről van szó.
- Mondjuk, hogy alszom rá egyet - nevettem el magam, mostmár őszintén, miközben megcsóváltam a fejem. - Reggel beszélek a társaimmal, ha kialudták az éjszakai alkoholmámorukat. Bár valami azt súgja, nem hiányolnának, ha néhány napra magukra hagynám őket.
Arcomra ismét kiült a komolyság, ahogy tekintetünk visszavándorolt a térképre. Nagyot kortyoltam a boromból, miközben Veleris folytatta mondanivalóját. Noha nem sok dolgom volt elfekkel itt Eviran földjén, azt már gyerekkoromban megtanultam, kezük munkáját hogyan ismerhetem fel. Megérzéseim nem csaltak, valóban ők készítették ezt a térképet, noha ősrégi és elfeledett város falai közül került elő.
Hosszú percekre elhallgatott, csak a tűz pattogása, és a szél lágy susogása hallatszott körülöttünk. Én magam sem törtem meg ezt a csöndet. Velerist figyeltem, miközben kupámat a számhoz emeltem. Aprót kortyoltam belőle, aztán óvatosan félretettem.
- Az ismeretlen sok veszélyt tartogathat - feleltem áhítatos szavaira. - De talán épp ettől olyan vonzó, nem igaz? - néztem újra a szemébe.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy kitért a kérdésem elől, de nem firtattam tovább. Kár lett volna elrontani a pillanatot. Ha akarja, majd úgyis megosztja, végtére is, én csak a testőre leszek.
- Ahogy látom, ez az ügy aligha tűr halasztást, én pedig a világért se kívánnálak a szükségesnél tovább itt tartani, még ha valóban rokonszenves egy tábor is ez. Holnap összeszedem, amire szükségünk lehet az út során. Tégy te is így.


Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 21, 2021 8:37 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Remélem szerencsém lesz és sikerül egy olyan sátorban éjszakázni, ahol a hálótársaim csak a tücskök lesznek. Első gondolatom ez, amint válassza, eléri a fülemet.

A tűz langyos melege fátyolként cirógatja arcom, ahogy felé fordulok. Kékjeinek ridegségét felolvasztja a lángok apró szikrája. – Mi volt borzalmasabb, az orkok rusnya képénél? – a világ tele van borzalmakkal, de elnézve, nem tartom valószínűnek, hogy olyan rettenettel nézett szembe, amelyre magam gondoltam. Ám kíváncsiságom nem hagy nyugodni, érdekel, hogy egy szabad lovag szívébe mi hozhat félelmet.

- Szóval, már biztos, hogy velem tartasz? – kúszik feljebb szemöldököm, mely talán a táncoló fényben csak árnyak játékának tűnhet, ahogy csalfa mosolyom is. – Erre azért vigyázzunk. – fonom ujjaimat a kupa köré, miként közelebb húzódik, s ha már a kezemben van, újra kortyolok belőle, elidőzve néhány pillanatig arcának vonásain.
- Valóban, kecses elf kezek húzták ezeket a vonalakat. – simítom végig a megsárgult papírt egy folyót követve. – Meglepő, hogy felismered. – hangomban nincs gúny, inkább megilletődött elismerés dallama cseng ki belőle. – Ez a térkép darab is rég elfeledett elf város falai közül került elő, mely még ennyire sem volt szerencsés, mint Amon Lossë-nak. Teljesen eltűnt, nevére is talán csak a vének emlékeznek a könnyűléptűek között. Hogy egyszer elfek lakták csak néhány rúna árulkodik. – eresztem le tekintetem arcáról, figyelmemet immár a térképnek szentelve.

Apró ráncocskák jelennek meg szám szegletében ámuldozását hallva. – Magam is úgy gondolom, hogy… lenyűgöző, ahogy te fogalmaztál. – percekig csak az ágak sikolya, száll az éjszakába, ahogy a lángok elemésztik őket. Gondolataim ezekre a percekre messzire suhannak, egy olyan helyre melyet magam sem ismerek, ám, amit ott találhatok, az nagyon is vonzz. – Fogalmazhatunk így is. Vágyom megismerni, az ismeretlent, s mögé látni a homálynak, mely egyes ereklyéket fedik. – válaszolom neki, szinte már áhítattal. Valóban ez mely miatt vándorútra léptem. – S persze, mert a vén mágusok óhaja ez. – teszem hozzá, még mielőtt esetleg más felé terelődnének gondolatai, s gyanakodni kezdene. Ajkamba harapva, gondolkozok el néhány momentum erejéig a válaszon. – Túl sok a kérdésed, de arról még nem ejtettünk szót, hogy mikor is indulunk? – térek ki végül a kérdés elől, bár a gyanúm nagy, hogy nem fogja annyiban hagyni. Olyan férfinak tűnik, aki szeret a kérdéseire választ kapni. Nem fogom tőle megtagadni, amennyiben valóban akarja, ám még a hold alig járt az égen.



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 20, 2021 11:12 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Az összes sátorban lakiknak? Ezek szerint még nem sikerült szállást kerítenie. Érdekes... Bizonyára az első dolga lehetett felkeresnie engem, miután a sebesült társát elvitték Nykon emberei. Tényleg fontos lehet számára ez a küldetés, ha ennyire nem tűrt halasztást.
- Mindig találni itt-ott egy üres sátrat - vontam meg a vállam.


A tábortűz lángjai egyre magasabbra csaptak, kellemesen átmelegítve minket, és némi fénnyel is szolgált a sötét éjszakában. Nagyot kortyoltam a borba, jólesően ízlelgettem. Felüdülés volt a kocsma langyos, vizezett söre után. Az mégnagyobb örömmel töltött el, hogy társamnak is kedvére való volt az ital, azért egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy egy varázslónőnek talán nagyobb igényei lehetnek, mint amit én egy egyszerű mynzashi kereskedőtől be tudtam szerezni. De hát aki Eviranba jön, az hamar megtanul lemondani az efféle kényelmekről.
- Ó, láttam már rosszabbat az orkoknál- csóváltam a fejem.
Sőt, sokszor maguk az emberek is tudnak rosszabbak lenni, ami végtelenül elkeserítő. Márpedig meggyőződésem, hogy a déli rabszolgakereskedők, vagy a Fehér-tenger vérszomjas kalózai képesek ugyanolyan kegyetlenek lenni.
- Ne aggódj, ez nem tántorít el - néztem Veleris szemébe.
Nem csupán nagyzolni akartam a hölgy előtt, amit mondtam, komolyan is gondoltam. Legkevésbé sem rémített el mindaz, amit mondott, természetesen tisztában voltam vele, hogy bizonyos helyeken sokkal veszélyesebb, kiismerhetetlenebb lények is élhetnek az egyszerű ork fosztogatóknál. Persze, én nem vagyok rémvadász, soha nem is küzdöttem egyetlen hasonló szörnnyel, vagy kísértettel sem, azonban ez nem tartott vissza. Egy mágussal az oldalamon tudnék mit kezdeni ezekkel a bestiákkal is.
Lassú, gondos mozdulattal nyúlt a táskájába, majd óvatosan elővett egy tekercset. Ahogy kihajtotta, közelebb húzódtam hozzá, hogy jobban lássam. A tűz pislákoló fénye elég világosságot biztosított, hogy ki tudjam venni, ez egy térkép... Azaz, egy része a térképnek. Hegyláncok vonulata völgyekkel felváltva, erdők tengere, folyók kanyargása, azonban önmagában kevés, hogy felismerjem, egyáltalán Tulveron melyik országa lehet.
- A jelöléseket és az ábrákat nézve, talán elfek készíthették - tűnődtem el, bár lehet tévedtem.
Ahogy a térképet megfordította, kopott, halovány írásra vetült a lángok fénye. Közelebb hajoltam, úgy próbáltam kiolvasni. Egy vers, méghozzá valamiféle rejtvény!
- Lenyűgöző... - adtam hangot ámulatomnak. - Szóval, ha nem tévedek, te afféle ereklyékkel, ősi kincsekkel foglalkozol - folytattam rövid hallgatás után. - Van a Mágustoronynak fogalma róla, hogy mihez vezethet ez a térkép?
Bármi is legyen az, valószínűleg okkal rejtették el... Persze, ha van hozzá térkép, akkor vagy azt akarták, hogy egyszer megtalálják, vagy csupán nem mi volnánk az elsők, akik kutatnak utána.



Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 17, 2021 8:31 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Az ajkak akkor is beszédesek, ha hangok nem hagyják el azokat vagy éppen érzékünket tompítják vigasság zajai. Megtanultam a tornyok rideg falai között mágia nélkül is olvasni róluk.

Tenyere gyengéden simul hátamra, mégis testtartása feszült, lovagként védelmez, ahogy egy úrhölgyet szokás. Udvariassága halovány mosolyt csal arcomra. Ezért is osztom meg vele a visszavágó lehetőségét. Hogy mit kezd vele, az már csak rajta áll.

- Minden bizonnyal az lesz a legokosabb. – bólintok kijelentésére. Nem szoktam senkit túl idealizálni –vele se teszem ezt-, de valószínűsítem, a verbuválódó kompánia okozná neki a legkisebb kihívást, mindenesetre nem lenne szerencsés, ha idő előtt kárt szenvedne. Az éjszaka hömpölygő homályos árnyai arctalan fantomként táncoltak körölöttünk, ő azonban mégis otthonosan mozog a sátrak közt. – Az összes sátorban lakiknak? – most tudatosul bennem, hogy nekem is el kellene gondolkodnom azon, hogy hol is töltöm az éjszaka hátralevő részét. Az, hogy elhagytuk a fogadót, még nem jelent igent, csak egy halvány fénysugár, de az biztos akár kiteljesedik akár nem, lesz még néhány szívesség, melyet kérni fogok a mellettem haladó férfitól.

A száraz gallyak a forró parázstól recsegve kapnak lángra, s ad számunkra némi világosságot a sötétségben. Egyik karommal átölelve térdeim húzom mellkasomhoz. – Köszönöm. - veszem el tőle a felkínált italt. – Az illata is sokkal másabb. – emelem orromhoz a kupát, s kortyolok bele utána. – Az ízéről nem is beszélve. – engedem le, s teszem magam mellé. – Hogy mi vár ránk, azt nem tudom megmondani. – kezdek bele, nem véletlen az utolsó ténnyel kezdve. Rátekintve próbálok olvasni vonásaiból, az ismeretlentől sok bátor harcos kezében megremeg bármilyen éles penge. Nem hibáztatnám érte, ha a közös borozgatásnál nem jutnánk messzebbre. – A háború óta sok lény befészkelhette magát a romok közé, ezért nem árt, ha nem ijedsz meg a saját árnyékodtól. – belőlem nem hiányzik a mersz, csupán a harci tudás, s jó lenne, ha legalább egyikünkben meg lenne mindkettő. – Nem ígérhetem meg, hogy nem látsz rosszabbat egy orknál. – ha azt hitte vége, csalódnia kell, de nem szeretnék előtte semmit eltitkolni, legalábbis, ami ezt a részét illeti. -  Ami meg a másik dolgot illeti…- lassan mozdulattal nyúlok az oldaltáskámba, s veszek elő belőle egy tekercset, melyen már jócskán meglétszik az idő vasfoga. Cirkalmas betűkre vetül a tűz fénye, mégsem az melyet elé tárok. Kihajtva számára is nyilvánvaló lehet, hogy egy térkép egyik felét tartom kezemben. – ...ennek a másik felét. – tartom hozzá közelebb, hogy jobban rálátása legyen, ha esetleg jobban szemügyre szeretné venni. Egy térkép melyen felismerhető a hegyek, erdők, folyók jellegzetes formái, ám még mindig kevesek ahhoz, hogy valóban kivehető legyen rajta az, melyet mutatni hivatott. Amennyiben kéri  vagy érdeklődik az írás után megfordítva tárom fel előtte az írást is, mely már néhol megkopott, s csak halványan vehető csak ki:
„Csontoknak hamvai felhőként borítják a kéklő eget,
Az átkozott madár tollától a föld is megremeg.
Ha birtoklod a tudást, mely kínzó szomjadat oltja,
Éjfélkor a kövekre helyezett adományok nevét szóljad.”


Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Romok Klánjának otthona - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Ősi romok
» Romok klánja, 1020 nyara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: