Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Romok Klánjának otthona - Page 5 KaDiPE5
Romok Klánjának otthona - Page 5 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Romok Klánjának otthona

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Szer. Okt. 13, 2021 10:50 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Egy varázslónő, aki testőrt keres magának. Hát persze, ez sokmindent megmagyaráz... Az Ősi romokhoz vezető úton talán nem is ütözhetnénk akkora ellenállásba, amihez több emberre volna szükség. Persze, csak ha okosan, minél kevesebb feltűnéssel tudunk haladni. El kell gondolkodnom ezen az ajánlaton.
Ahogy hátratoltam a székemet és felálltam, Veleris követett, elfogadta a felajánlásomat. Nem siettem előre, hagytam, hogy mellém érjen, kezemet a hátára helyezve tereltem őt finoman a kijárat felé, majd egyszer futólag még visszapillantottam újdonsült jóakaróimra, akik egyértelműen felfigyeltek távozásomra, azonban eszük ágában sem volt követni. Kissé felengedtem, mikor kiértünk az ivóból, és behajtottam magam mögött az ajtót. A benti tivornya zaja menten eltompult, idekint már sokkal nyugodtabb volt a helyzet. Már teljesen besötétedett, és a levegő is lehült. Magamra kanyarítottam köpenyemet, miközben lassan távolodtunk a kocsmától.
Nem loptad magad a szívébe, ahogy a barátod sem. Azt tervezi, hogy éjszaka a sátraitokban fog meglepni benneteket az ùj cimboráival.
Hogy a fenébe hallhatta meg a terem túlsó végéből? Ráadásul háttal is ült nekik... Talán a mágiájával képes ilyesmire? Mégis mit tudhat még...
Szavaira csak megvontam a vállam, és elmosolyodtam.
- Akkor talán jobb lesz, ha valaki más sátrában töltöm az éjszakát.

Egy félreeső, még épp, hogy pislákoló tábortűznél telepedtünk le. Magamhoz vettem az említett vörösbort, és hozzá két fakupát. Miután raktam pár gallyat a tűzre, töltöttem magunknak egy kis italt, majd helyet foglaltam Veleris mellett.
- Most, hogy már csak magunk vagyunk, akár mesélhetsz is - pillantottam rá. - Mi az, amit keresel, és ami talán mégfontosabb, mi várhat ott ránk?


Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 12, 2021 5:50 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Következtetésére - mely nagyon is helyes-, halvány mosoly kíséretében biccentek. - Valóban nem vagyok. Viszont tisztában vagyok azzal, hogy ezen a vidéken, jobb olyasvalakit magam mellett tudni, aki nem riad meg a saját árnyékától, aki kardja hegyével képes lenne ledöfni az egész világot. - nem kell az egészet, de még a felét sem. Megelégszem azzal, ha azokat tűzi pengeélre akik vagy amik az utunkba kerülnek. - Talán ez így kicsit túlzás, nem de?- mosolyodom el ismét. - Megvannak a magam képességei, melyek közt a legelső helyen nem a kardforgatás áll. S amúgy is elég otrombán állna a kezemben. -vonom meg a vállam. Nyìlt harcban hamar odavesznèk, noha egy könnyen nem adnám magam.
A gyertya táncoló lángjában arcának barázdái mély árkoknak tűnnek, mely gondterheltségről árulkodik, akár a messzibe meredő tekintete. Kétség ébred bennem, hogy a sok szó, mely lepergett ajkamról hiábavalók voltak, S kísérő nélkül maradok.
Arca fürkészése közben nem kerüli el figyelmem, átsiklò tekintete rajtam. Ezidáig birtokolt érdeklődése, hacsak néhány pillanatig is, de megszűnt létezni, s a kék szempárban a gyanakvás fénye csillant. Lassan fordítom fejem érdeklődésének új tárgyára. Összeszűkült szemmel figyelem a jelenetet, mely talán aggodalommal tölti el. Nem is alaptalanul.
Megkönnyebbülten veszek levegőt szavai hallatán. Ha a bor nem is, de az invitálás- miszerint nincs minden veszve -, ígéretes. Némán bólintok s amint Aldrich úgy én is felemelkedek a székről. Számomra ismeretlen a hely, ìgy hacsak nem terel maga elè követem. A fogadó zsivaja, szinte halk morajjá változik, ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó. A ég fekete fátyolként terül el felettünk, melyre megannyi ezüstgyönygyöt fűztek Tharovin gondolatai. - Nem loptad magad a szívébe, ahogy a barátod sem. Azt tervezi, hogy éjszaka a sátraitokban fog meglepni benneteket az ùj cimboráival. - osztom meg vele azt az aprócska tényt, mely a kovács száját hagyta el nem is oly rég.  



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 11, 2021 9:36 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Veleris. Ízlelgettem a nevét, miután végre bemutatkozott. El' Alora... Noha én magam soha nem jártam ott, gyermekként sokat olvastam a Mágustoronyról, és varázslóik hatalmáról. Egyszer találkoztam is egyikükkel, aki atyámhoz érkezett követségbe, Milheimbe, persze tényleges erejéből akkor nem láthattam semmit.
- Szóval egy mágus - vontam fel a szemöldökömet. - Örvendek, Veleris. Talán mégsem vagy az a törékeny virágszál, akinek mutatod magad.

Egy varázslónő társasága meglehet, hogy még hasznomra is válhat később. Bár orkvadászatra nem vinném magammal, de talán a kulcsokról tudhat valamit. Jó ég tudja, mivel foglalkoznak a mágusok El' Alora szigetén, de sokmindenről lehet információjuk.
Újra Wynva jóslata járt a fejemben. Mihelyst bevégzem a dolgom itt Eviran földjén, azt hiszem, máshová kell mennem. Elkerülhetetlen végzetemként lóg a nyakamban ez a kulcs, melyről oly keveset tudok, pedig annyi minden múlik rajta. A mágusoktól talán válaszokat kaphatok.

Korábbi könnyed mosolyom elillant, most már komorabb arccal bámultam magam elé, de álltam Veleris átható tekintetét. Pont, ahogy sejtettem, egy olyan nő ült velem szemben, akinek nem lehet nemet mondani. Ez valahol tetszik. Nem mondom, szavai hízelgőek voltak, ahogy az a 100 ulron is, amit a megbízásért kínált. Ez már jobban gondolkodóba ejtett, mint bájos mosolya, noha arra sem lehet semmi panaszom.
Az Ősi romok, amiket említett, nincsenek innen messze, viszonylag hamar megjárnánk. Flanték ellennének addig itt, én pedig felderíthetném a terepet. Ha valóban orkok kószálnak a környéken, többet is megtudhatnék róluk. Ez a mágusnő pedig igazán felkeltette az érdeklődésemet. Nem mindennap fordul meg errefelé az ő fajtája.

Ahogy futólag elpillantottam Veleris válla fölött, megakadt a szemem néhány alakon, akik a kocsma másik végében, a pult melletti asztal köré gyűltek. Egyikük Beldon volt, a nagydarab kovács, akivel verekedtünk. Nemrég támolyoghatott vissza, még mindig a vérző fejebúbját törölgette egy piszkos köténnyel. Az asztal fölé hajolt, nagyban magyarázott valamit pár fickónak. Mivel csaknem tele volt a hely, a nagy hangzavarban nem tudtam kivenni egy szavukat sem. Öltözetük alapján nem voltak mind a klánba valósiak. Miután Beldon mondandója végére ért, akik háttal ültek, megfordultak, egyikük a mi asztalunk felé mutatott, majd szeme gyorsan körbejárta a kocsmát. Bizonyára Flantot kereste. Talán nem kellene egy esetleges visszavágóval mégnagyobb balhét szítanunk most, hogy az őrök is elmentek. Azt hiszem, lassan ideje lenne távozni a kocsmából, akkor talán ők is lehiggadnak kicsit.

Tekintetem visszavándorolt Velerisre, kissé felengedtem komorságomból.
- Kár volna tagadni, ajánlatod igazán kecsegtetően hangzik - szóltam rövid habozás után, majd az ital említését követően az üres korsómra pillantottam. - Ha kérsz még egy kört ebből a sörnek csak jóindulattal nevezhető löttyből, hozok nagyon szívesen, de ha kedvedre valóbb lenne, korábban félretettem egy üveg mynzash-i vöröset. Talán folytathatnánk ezt a beszélgetést csöndesebb körülmények között.


Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 27, 2021 6:29 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Gyászos lassúsággal indul meg egy viaszcsepp a félig leégett gyertya oldalán, miközben szavain tűnődöm. Határozottságom néhány perc erejéig visszavonul, a lefestett helyzet alapján. Nem gondoltam volna, hogy a városokon kívül ennyire meggyengültek az emberek, s ennyire megerősödtek az orkhadak. Nem ringattam magam hiú ábrándokba, tisztába voltam vele, hogy nem lesz ez egy sétagalopp, de legkevésbé sem gondoltam volna, hogy már az elején akadályokba ütközök. Ajkam oldalra húzva nézek vissza újra a férfira, s annak átható tekintetébe. A derű, mely eddig körül lengett, játszik könnyedséggel illant tova. – Az istenek kedvelnek, s tervük lehet veled, ha még mindig itt vagy. – mosolyodom el ismét. Elismerés ez, nem holmi burkolt sértés.  Nem az a fajta vagyok, akit ilyen könnyen el lehet tántorítani. S szerencsétlenségemre őt sem abból a fajtából faragtak, aki hosszú pillákat látva, letér az ésszerűség útjáról.   – Sajnálatos, hogy a látszólagos béke, s nyugalom ennyire elaltatta az embereket, fittyet hányva a biztonságra. S eközben egy valós fenyegetés erőre kapott. – folytatom egy újabb korty után. – De ha szükséges a későbbiekben, felajánlhatom segítségemet, a küldetésedben. – helyezem korsóm az asztalra. Minden bizonyára megfogalmazódik fejében a kérdés: Mégis hogyan? Nem csak az övében. De egyelőre csak egy dologgal foglalkozom, mégpedig: megnyerni magamnak.

Szemöldököm aprót rebben szavaira, viszonzom ajkai sarkában gyűlő ráncokat. Mint, aki tudja, hogy mi következik. – Ha megmondom a nevem, tudtad volna, ki vagyok? Csak egy név, melyhez nem fűződnek nagy tettek. – cirógatom meg ismét egóját.  – Kérdésekkel együtt születnek meg a válaszok. – fúrom tekintetem ismét az övébe. Perc töredékéig ringatózom a hűvös, kék tengerben, s nem csak azért mert kedvemre való. Úgy érzem egyike ez azoknak a pillanatoknak, amin állni vagy bukni szokott a dolog. Olyan felelettel kell szolgálnom, mely kevesebb kérdést von maga után, s melytől nem válik szemében az ügy egy öngyilkos misszióvá.  – A nevem Veleris, Veleris Ilrun… - valahogy jobbnak látom hozzátenni.  - … s El' Alora –ból fújtak erre a kósza szelek. – s még eddig nem is hazudtam, csupán elhallgatok néhány részletet. – A Mágustorony kegyelmességei bíztak rám feladatot, melynek beteljesítéséhez az Ősi romokhoz kell eljutnom, s ott rálelnem valamire. – hogy ennek csak a fele igaz? Előfordulhat. Számhoz emelem ismét a korsót, hogy tartalmát az utolsó cseppig magamhoz vegyem. Az üres kriglit az ölembe helyezem. – Fel tudok ajánlani neked 100 ulront, melynek a felét megkapod most, a másik felét, ha élve visszahozol. – pillantok fel rá. - Ha érdekel, akkor most már szerezhetsz nekem valami italt. – tolom elé enyhén előre hajolva üres kórsóm.


Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 23, 2021 12:18 am
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Igéző zöld szemei legalább olyan kíváncsian vizslattak, ahogy én őt. Mégis mi lehet ennyire sürgős? Egyik kísérőjét kivégezték, a másik még az életéért küzd, kisebb csoda, hogy ő maga karcolás nélkül ideért. Bárki, aki Eviranon kívülről jött, meghúzná magát egy ilyen rajtaütést követően, ez a nő azonban hajthatatlan. Bárhová is tartson, tovább akar menni, mielőbb.
- Én csak azt mondom, soha nem szabad fejjel rohanni a falnak - folytattam, megőrízve komolyságomat. - Veszélyes odakint a terep, mostanság különösen. Jártam kint egy vadásszal a minap, és orkokba futottunk, méghozzá ijesztően közel a táborunkhoz. Persze lehet, hogy csak kósza portyázók keveredtek ide, de az sem kizárt, hogy felderítést végeztek. Sajnos már nem kérdezhettem ki őket - döntöttem kissé hátra a fejemet.
Végigfutott a hátamon a hideg, ahogy visszagondoltam arra a három zöldre. Nem volt rajtuk sem klánjelzés, sem harcifestés, amiről beazonosíthattam volna, hogy honnan jöttek, de a fegyverzetük és a harcmodoruk túlságosan is pontos hasonlóságot mutatott a Vöröskéz törzzsel. Engem kereshetnek? Lehetséges, hogy az Eviran tó partjától idáig követték a nyomainkat? Ha valóban odakint ólálkodnak, ránk, és az egész klánra veszélyt hozhatnak. Fogalmam sincs, hányan lehetnek. Noha a tóparti ütközetből nem sok túlélőjük keveredett ki, nem tudhatjuk, mennyi utánpótlásuk maradhatott másfele. Nem kételkedem Nykon harcosaiban és a tábor védelmében, de nem szeretnék bajt hozni a fejükre. Ez nem az ő harcuk. Tisztességes emberek, megérdemlik a békét, amiért vezetőjük éveken át dolgozott.
Ahogy a nő folytatta, egyre inkább gondolkodóba estem. Talán tényleg végezhetnék egy felderítést ezalatt, míg elkísérem, noha továbbra sem tudom, mégis merre mennénk...
- Mostmár igazán felkeltetted az érdeklődésemet - simítottam végig a szakállamon. - Azonban kezdem kissé zavarban érezni magam - kúszott az arcomra újra az a hamiskás félmosoly. - Jól tudom, hogy egy hölgynek a titokzatossága legalább olyan erős fegyvere, mint nekünk a kardunk. A világért sem szeretnélek megfosztani ettől, de azt érzem, te pontosan tudod, hogy én ki vagyok, ha nem tévedek, egyből tudtad, kit kell keresned. Magadról azonban még nem árultál el semmit. Azt nem nehéz kitalálni, hogy messzi földről érkeztél, mondd hát, mi szél hozott Eviran zord vidékére, mi az az ügy, mi ennyire nem tűr halasztást, hogy orkok dúlta földeken is átvágnál érte? Merre tartasz?


Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 21, 2021 6:18 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
- Pedig, aki ilyen veszèlyesen èl, annak jobb nem halogatni. - arcomra jegyet vàltott a csalfa mosoly, bàr szavaimat komolyan gondolom. Kevesen èltèk meg a bölcs öregkort, azok közül, kik kardjukkal kötöttek jegyessèget. - Èn nem kevèsbè. - bòlintok szavaira, kìsèrőim okàn. Bár inkàbb az a tèny aggaszt, hogy utam nem tudom folytatni. - Szavaid igazàn kedvesek. S tanácsod is bölcs. De akkor mond meg azt is meddig vàrjak? Mìg elfogynak az orkok? Vagy mìg inukba szàll a bàtorsàguk? Netàn mìg elfogy a szerencsèm? - zöldjeimmel tekintek rà sörös korsòm mögül, miközben benedvesìtem torkomat. - Van hogy nem minden a terveink szerint alakul, èn sem ìgy terveztem. - vonom meg kissè a vàllam. - Hàt akkor hagyd őket pihenni. - ajkam sarkàban halvàny ràncok gyűlnek fèlmosolyom jelekènt. Magàròl egy szòt sem ejtett. - Nem vagyok stratèga, de ha nem tèvedek egy tökèletes rajtaütès alapillère a felderìtès. Erre kivàllò alkalmat nyùjt, ha kìsèretemül szegődsz. Ha èlve eljutatsz, s termèszetesen vissza is, ùgy messzebbre is elvihetem hìredet, s akadhat olyan, aki csatlakozik hozzád.  



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 19, 2021 11:17 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Tartottam a szemkontaktust a nővel, ahogy helyet foglalt a szemközti széken. Szám széle továbbra is kíváncsi félmosolyra görbült, miközben a szavait hallgattam.
- Azért memoárt egyelőre még nem írnék - nevettem el magam a fejemet csóválva, azonban tekintetem hamarosan elkomorodott, ahogy a rövid közjáték után rátért a tárgyra.
Hát valóban megelőzött a hírem... Fogalmam sincs, merről jöhetett a hölgy, de ha valóban elterjedt Aldrich és orkvadász kompániájának a története, az akár Glasha fülébe is eljuthatott. Hisz évek óta ezen dolgozom.
- Sajnálom, ami a kísérőiddel történt - feleltem komolyan. - Eviran vidékén túlságosan is elszaporodtak az orkok, és úgy tűnik, bátrabbak is lettek... Erre a környékre régóta nem dugták a képüket. Mindenesetre, örül a szívem, hogy te magad sértetlenül megúsztad a támadást. Keveseknek adatik meg ekkora szerencse, becsüld meg. Ez a tábor jól őrzött terület, itt biztonságban vagy. Élj hát vele, maradj egy ideig - dőltem hátra a székemen, ismét belekortyoltam a sörömbe. - Őszinte leszek, nem terveztem nagyobb kiruccanást mostanság. A bajtársaimmal eléggé megsínylettük az utóbbi néhány hetet, igazán rájuk fér egy kis pihenés. Ezért is érkeztünk a Romok klánjához. A következő portyánk komolyabb előkészületeket igényel.
Szűntelenül fürkésztem az arcát, próbáltam leolvasni a reakcióit. Olyasvalakinek tűnt, aki nem fogadja el a nemleges választ, kíváncsi voltam hát, ezután mivel rukkol elő.



Veleris Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 17, 2021 10:06 pm


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A mélybarna szemekben táncoló gyertyalángtól s a mosolytól a legtöbb nőnek magától oldódna meg a fűzője, s érne fülig a szája. Az enyémnek továbbra is csak egyik sarka kunkorodik felfelé. – Gyönyörű elképzelés. Jól mutatna a memoárodban. – biccentek felé elismerően. Fene se gondolná, hogy a pusztákon efféle nemes gondolat is felüti a fejét. Invitálását elfogadva helyezem magam kényelembe. – Ha lehet ezt italnak nevezni. – nézek bele korsómba, melyből érkezésem óta alig fogyott. – Jobban kedvelem a bort. De most megteszi ez is. – enyhén vonom meg vállam, s számhoz emelem a poharat, aprót kortyolva belőle. – Ha úgy lenne, vállalnád a szerepet? – emelem magasba a szemöldököm, miközben hátamat a széknek döntöm. – Szükségem van valakire. Olyanra, aki jól bánik a karddal, és nem mellesleg ismeri a környéket. Az egyik kísérőmet, levágták az orkok, míg a másik éppen azon tanakodik, hogy maradjon e az élők között vagy költözzön az alvilágba. – vázolom fel neki röviden a szomorú valóságot.



Aldrich Cornwell Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 10:56 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Nagyot kortyoltam a sörömbe, ahogy sajgó tagokkal hátradőltem a székemen. Én nem akartam balhét, de úgy látszik, Flant bárhol megtalálja azt, még helyettem is. Mindenesetre, remélem azok az átkozottak tanultak a mostaniból, és ez volt az utolsó alkalom, hogy a belekötöttek a mieinkbe. Nem kívánok visszaélni Nykon vendégszeretetével, de hagyni se fogom, hogy a helyeik ránk szálljanak.
Jól esett végre egy kis nyugalom. Korsómat magam elé toltam az asztalra, még több, mint feléig volt benne a sör. Nem siettem vele.
A kocsmai hangzavarban már későn hallottam meg a közeledő léptek kopogását. Mielőtt hátrafordulhattam volna, egy csuklyás női alak állt meg mellettem, én pedig kíváncsian pillantottam fel rá, mikor lágy hangon megszólított. Elfogadtam a felkínált keszkenőt, majd ahogy hátravetette csuklyáját, akaratlanul is hetyke félmosoly kúszott az arcomra. Az egyszerű, poros utazóköpeny egy megnyerően bájos hölgyet rejtett. Már a puszta megjelenéséről lerítt, hogy nem idevalósi, Eviran kopár földjén nem nő ilyen virágszál.
Szemeim találkoztak elbűvölően ravasz tekintetével. Azt beszélik, úgy forgatod a kardot, mint más a villát, s orkok vérével fényesíted a pengét. Sejtelmes félmosolyából azt szűrtem le, hogy nem itt hallott rólam először. Ez hízelgő. Bármit akarjon, jobb is, ha nem csupán az előbbi jelenet alapján ítél meg. Amilyen szerencsém van, felteszem, végignézte az egészet.
Ujjammal végigsimítottam hófehér keszkenőjén, anyagának tapintása finom volt, és puha. Szinte sajnáltam volna beletörölni vérző orromat.
- Hősök mindenkinek kellenek, nem csak a gyermekeknek - feleltem, még mindig tartva a szemkontaktust. - A fiúknak, hogy legyen kire példaképként tekinteni. A nőknek, hogy biztonságban érezhessék magukat egy kicsit. A férfiaknak, hogy inspirálják őket, ezáltal egy nap maguk is hőssé válhassanak.
Apró intéssel jeleztem neki, hogy foglaljon helyet kis asztalom túloldalán.
- Meghívnálak egy italra, de látom, már szereztél magadnak. - pillantottam a korsójára, miközben megemeltem a sajátomat, nagyot kortyolva belőle. - De mondd csak, mi járatban érkeztél? Talán te magad is a hősödet keresed?



Svea Helmrid and Veleris Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 10, 2021 4:23 am


Én Védelmezőm
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Nem ilyennek képzeltem ezt a helyet. Szétszórt jurtákra, sátrakra, szabad ég alatt hentergő nőkre és férfiakra számítottam. Egy táborra. Ehelyett… ha még szemem elé tárul ez a látvány is, beljebb haladva már formája is kezd lenni. Egy falu, legalábbis már fogadója van, italt mégsem lehet mérni a birkanyáj mellett. Hallottam már a klánról. Szóbeszéd, melyet a mágusok karcsú, felhőket csiklandozó tornyai közé is berepít a könnyed őszi szellő. S ha csak a fele igaz, némán tisztelgek az előtt, aki ezeket az embereket, oly egységgé kovácsolta, akiknek együtt dobban a szíve.

Mára már szétzilált, s megcsappant lélekszámmal bíró karavánnal érkeztem a Romok klánjának táborába. Utunk során orkok támadtak ránk, egy tucatnál kevéssel lehettek többen, s a szerencsénk ez volt. Talán egy kisebb felderítő csapat vagy egy szétvert horda megmaradt túlélői. Bármelyik is a karavánt kísérő harcosok java még így is odaveszett s vannak, akik az itteni füvesemberek hozzáértésére szorulnak. Mi sem lennénk itt, ha a második –jóval nagyobb- csorda nem tartja fontosabbnak más zsákmány nyomát követni. Bár a karavánnal nem tartottam volna ennél tovább, de ezek a zöldek igencsak bele köptek a levesembe. Az egyik harcos fejét -kit magam mellé fogattam-, egy kard villanással választották el a nyakától, míg a másiknak akkora nyilat eresztettek a mellkasába, mint kétszer a karom. Az Ősi romok nincsen messze, ám az út a portyázó orkok miatt odáig sem veszélytelen, és még nem tudom, mi vár rám a kísértetvárosba belépve. Harcost kell szereznem. S már a jelöltem is megvolt.

Ha még érdeklődést is váltott ki a csuklyás alak, aki belépett a fogadóba, hamar homályba veszett a gondolata is, ahogy helyett foglalt egy sarokban. Korán megtanultam eggyé válni az árnyakkal, később pedig uralmam hajtani azt. De most nem volt szükségem mágiára. Unottan falatoztam a karéj kenyerem, az legalább ehető volt, nem úgy, mint a marharagunak csúfolt valami. S a korsóba töltött sör sem hozott izgalomba. Egyedül a szabad nép életének kicsiny részlete, adott némi megnyugvást. Magam sem tudtam, ki az, akit várok, csak a nevét, melyet a karaván vezetőtől hallottam. Egy harcosról, aki egy maroknyi emberrel a háta mögött, az életét arra tette fel, hogy megtisztítja a környéket az egyre elvadult orkoktól. S hogy meddig várok még, a Káosz sem tudja megmondani, de nem az én véremnek való ez, nem úgy, mint az eredei koboldoknak. Sose értettem, mi lehet oly izgató egy fűszál szárba szökkenésében. A lágyan kavargó pipafüst, akkor távozott, mikor az óriás kitátotta száját és egy férfi lépett be rajta. Jóvágású és fáradt volt, ez látszott mozgásán, mintha ólmot cipelne vállain. Íriszeimben csak akkor csillant igazi fény, mikor a nevét hallottam. Ajkam halvány mosolyra húzódott. ~ Hát mégis szeretnek az Istenek. ~ Tekintetemmel követtem, ahogy visszasétál asztalához, figyeltem arcát a sápadt lámpa fényben, melyre rá volt írva, hogy evett már jobbat ő is. Elérkezettnek láttam az időt, hogy kéretlen társaságként csapódjak hozzá. Első lépésemet azonban megakasztja, férfiak acsarkodása, s ahogy Aldrich feláll, úgy én újra leülök. Inkább néző leszek ebben az ütközetben, legalábbis úgy tervezem. Durva szavak, melyek a büszkeséget sértik, s alkoholtól túlfűtve kiszámítható cselekedetre sarkalja az embert. Igéket suttogok a levegőbe, a füst lágyan megremeg, ahogy az erő alattomos kígyóként kúszik áldozatai felé. Prédái a nagydarab fickó, s a mellette felsorakozó két társa. Nem tudhatják miért is tört rájuk ez az hirtelen fáradtság, s inognak meg lábaik, ahogy senki másnak sem tűnhet fel, hisz szinte ezzel egy időben csattan el az első pofon, s utána a következő. Bár rosszcélpontot választottam, hisz ez sem menti meg a Harcost, a vérző orrtól, de eb csont beforr. Hamar vége szakad a mulatságnak, pedig már kezdtem belejönni a szurkolásba, ahogy még rajtam kívül jó páran legyintenek lemondóan.

Csak miután teljesen lenyugodtak a kedélyek, emelkedem fel a székemről, s indulok el orkok hóhérja felé kezemben a korsó sörömmel. Félig mögötte állok meg.
-Erre még szükséged lehet. – nyomok szinte az orra alá, egy hófehér keszkenőt. Látszatra is finom és puha. Érintésre is megtapasztalhatja, ha elfogadja a felajánlást. Ha nem, úgy kaftánom zsebébe rejtem s leülök vele szembe. – Azt beszélik, úgy forgatod a kardot, mint más a villát, s orkok vérével fényesíted a pengét. – hajtom vállamra a csuklyát, s félmosollyal arcomon keresem tekintetét. – Lehet ez? Vagy csak mese, gyerekeknek, mert kell nekik egy hős? – biccentem kissé félre a fejem, kíváncsian várva a válaszát. Vélhetően, ha még az orrát törölgeti a válaszon rágódva, egy jótanáccsal is megajándékozom, a kérdéseim mellé. – Azért nézesd meg, mert még kampó helyett, az orrodra akasztják a liszteszsákot.  



// #varázslat: Szendergés//

Edellyn Arienthe, Thora Haleye and Aldrich Cornwell Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1134
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 09, 2021 11:52 pm
Helping a mysterious traveler

@Veleris & Aldrich
 
Kimerítő, és felkavaró napon voltam túl, másra sem vágytam, mint, hogy egy hideg sört kortyolgatva megpihenhessek a fogadóban.
Kimerítő volt, hisz Isenja nem vette félvállról a vadászatot, cserébe viszont annyi elejtett vaddal tértünk vissza, ami egy ideig bőségesen elegendő élelemként szolgálhat a klán számára.
És felkavaró, hiszen, ha valamit megtanultam az Eviranban eltöltött éveim alatt, az az, hogy ahol orkok jelennek meg, ott velük együtt jön a vész.
Stian szerint túlaggódom. Noha abban igaza van, hogy a tábor jól védett, számomra ez nem elég, hogy megnyugtasson.
Gondolataimban a Vöröskéz klán derengett fel. Az a végzetes éjszaka, mikor mind egy szálig lemészároltuk őket. Legalábbis, akkor azt hittem. Aztán néhány hete a tóparton tőrbe csaltak minket azok, akik túlélték. Egy portyázó csapatuk, akik a táboron kívül jártak aznap éjjel. Tragikus hiba volt részemről, és csaknem a teljes kompániám életébe került... Nem hagyhatom, hogy mégegyszer megtörténjen.
Noha törzsi jelzést nem láttam rajtuk, de ezek is zöldbőrűek voltak. Lehetséges volna, hogy eddig követtek minket Eviran tavától? Az még a legjobb nyomkeresőknek sem volna egyszerű.  

A sör langyos volt, és keserű, de már egészen kezdtem megszokni. Kissé ki voltam száradva, az első korsó pedig túl hamar csúszott le. Hátratoltam a székemet, feltápászkodtam, majd a söntéspulthoz indultam. Ketten álltak ott, a pirospozsgás kocsmárosné, aki az italt csapolta a roppant fahordóból, és Flant, aki egy gőzölgő bográcsból merte tányérokra a vacsorát.
- Ald, hát visszatértél! - zengte nyájasan, mikor észrevett. - Vacsoráztál már? - majd válaszomat meg se várva, egy nagy adag marharagut szedett nekem egy tányérra.
Tunikája fölött összezsírozott, fehér kötényt viselt, teljesen úgy nézett ki, mintha mindig is szakács lett volna.
- Igazából csak sörért jöttem, de azt hiszem, nem árt, ha eszek is mellé valamit - sandítottam az ételre.
Miután megkaptam az italomat is, visszatértem a helyemre, egy kisebb asztalhoz a fogadó sarkában. Hiába a nyüzsgés, és a vidám, részeges hangzavar körülöttem, nekem most nem volt kedvem a társasághoz.
Kissé elfintorodtam, ahogy belekanalaztam a raguba. Soha nem voltam válogatós, a pusztai élet hamar hozzászoktatott, hogy azt egyem, ami van, azonban hamar elfelejtettem, hogy milyen is az, ha Flant szabad kezet kap vacsorakészítésnél. A marha közel sem főtt át eléggé, fűszerezésnek is híján volt, paradicsomot viszont túl sokat is rakott bele. Ehetetlennek azért nem nevezném, de az tagadhatatlan, hogy Flantnak a lelkesedése nagyobb, mint a hozzáértése, ha főzésről van szó.
Telt az este, korsó ürült ki korsó után magányos asztalomnál. Ritkán szokásom magamban inni, de a mai történtek után úgy éreztem, megőrülök, ha nem oldódok fel valahogy. Gondolataim csak a zöldek körül keringtek, akikkel a hágónál találkoztunk. Talán egyszerű portyázók lennének csupán? Vagy felderítők? Sose lehetünk biztosak. A Vöröskéz idáig követett minket., elégtételt vesznek elhullott rokonaikért. Talán rá is szolgáltam a bosszújukra. A végzet megkerülhetetlen.

Egy darabokra tört agyagtányér csörömpölése zökkentett ki a gondolataimból, felkaptam a fejem. A söntés irányából jött a zaj, és, ahogy odapillantottam, lecsöpögő, szétkenődött ételfoltot láttam a falon, pontosan ott, ahol az előbb még Flant állt a bográcsával. Alig pár pillanat múlva fel is tűnt a barátom feje búbja, ahogy óvatosan kilesett a pult mögül, majd határozottan felemelkedett.
Fepattantam az asztaltól, hogy közelebb menjek.
A söntés előtt kisebb tömeg állt, elég részegnek tűntek már. Élükön nagydarab, széles vállú férfi, majdnem egy fejjel Flant fölé magasodott. Az a mafla kovács az, Beldon. Ebből baj lesz...
Sietősebbre fogtam a lépteimet, hamar mellettük termettem.
- Na de uraim... - próbáltam szólni, de mintha meg se hallott volna. Flant futólag rám sandított, miközben kihúzta magát a pult mögött.
- Odamész, és fölnyalod - rivallt rá Flant, miközben a falon szétkenődött ragura mutatott. - Az én főztömmel nem csinálhatod ezt!
- Nyalja a hóhér! - dörömbölte a kovács, miközben nagyot csuklott. - Ezt nevezed főztnek? Ennél még az öreg Gerda nénje is különbet csinált, hogy az istenek nyugosztalják. Ezt a moslékot még a kutyáim elé sem vetném oda!
Flant elvesztette a türelmét, fürge mozdulattal átugrott a pult fölött, és Beldon előtt termett. Mármár azt hittem, lendületből megfejeli, de egyelőre kivárt. A kovács egy pillanatra hátra is hőkölt, de tartotta a helyzetét. Nagyokat fújtatva, alig egy arasznyi távolságról néztek egymással farkasszemet, mindketten azt várták, hogy a másik kiprovokálja az első ütést.

- Most rögtön befejezik, mielőtt mindenkit kipenderítek! - oldotta fel a pattanásig feszült helyzetet a kocsmárosné harsány rikácsolása. - Nem ám, hogy szétverik itt nekem a fogadót! Mit fog szólni Nykon, ha visszajön? Alig, hogy elhagyja a tábort, már nincs aki megfékezze magukat? - folytatta. - Mondják, esznek, isznak még valamit? Mert ha nem, akkor távozhatnak is. Ha odakint verik egymást laposra, az már nem az én hatásköröm.
- Nem lesz rá szükség - szóltam közbe újra, ezúttal határozottabban. - Az urak vendégeim egy korsó sörre, és vegyük lerendezettnek.
- Ne hagyjuk annyiban, Ald, ezek semmibe vesznek minket - suttogta ingerülten Flant. - Reggel óta azt az átkozott marhát főzöm, hogy a helyiek munkáját segítsem, és ez a köszönet. Én tényleg áldoztam ezért - sziszegte, miközben én csitítani próbáltam.
A kocsmárosné közben elénk tolta a frissen csapolt söröket, elvettem a sajátomat.
- Ne lepődjön meg öreganyám, ha holnap este egy vendég se lesz a fogadóban - folytatta Beldon. - Ez van, ha ezeket a nyomorult, orkbaszó pusztaiakat engedjük az ételünk közelébe - sandított Flantra. Kezdett fogytán lenni a türelmem, ingerülten léptem oda a férfihoz. Fintorogva nézett le rám, majd köpött egyet. Bele a sörömbe.
Elmosolyodtam. Villámgyorsan lendült a karom, a sör a magasba fröccsent, a korsó pedig hangosan csörömpölve tört darabokra a kovács paprikavörös fején. Elkábult kissé, de nem vártam meg a reakcióját. Előrehajolva rohantam neki, teljes erőmet beleadva löktem neki a pultnak, ahol Flanttól kapta a következőt.
Ahogy megfordultam, beleszédültem az ütésbe, ami váratlanul fogadott. Egy zömök, varkocsos férfitól jött, egyenesen képen törölt. Megtántorodtam kissé, de a söntéspultban meg tudtam kapaszkodni, mielőtt a földre estem volna. A fickó valószínűleg nem volt a bunyóhoz szokva, kissé meg is szeppent az első ütését követően, nem esett nekem rögtön. Bizonyára csak a cimboráját akarta védeni. Megtapogattam vérző orromat, majd próbáltam visszanyerni az egyensúlyom, aztán megindultam felé. Gyorsan hátrált néhány lépést, majd felemelt egy üresen álló széket. Védekezőn magam elé emeltem a karjaimat, és próbáltam oldalra szökkenni, ahogy felém hajította. Csak a vállamat súrolta kissé, azonban a mozdulatom nem sikerült valami jól, talán az alkohol hatására, de elég szerencsétlenül estem neki egy asztalnak. Mire feltápászkodtam, a fiú már nem volt sehol. Ellenben Flant, és néhány bajtársam időközben ádáz verekedésbe keveredtek a helyiekkel.

Nem tartott sokáig a balhé, pár perc múlva megjelent Nykon néhány fegyverese, akik erővel szétválasztották Flantot, meg a másik főkolompost. Ennek hatására a többiek is lehiggadtak végre. Beldont kivezették a fogadóból, én pedig Flanthoz siettem, mielőtt csak mégnagyobb bajba keverné magát. Nehezen, de meggyőztem, hogy menjen vissza a sátrához, térjen nyugovóra, és, hogy talán jobb, ha holnap nem ragaszkodik annyira a főzéshez.
Vérző orromra kendőt szorítva, kissé sajgó tagokkal heveredtem le az asztalomhoz, hogy elkortyolgassam még az utolsó sörömet. A fene essen bele, kimerítő nap volt ez.


Edellyn Arienthe, Svea Helmrid and Veleris Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 20, 2021 12:14 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Romok Klánjának otthona - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Ősi romok
» Romok klánja, 1020 nyara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: