Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Romok Klánjának otthona - Page 7 KaDiPE5
Romok Klánjának otthona - Page 7 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Romok Klánjának otthona

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 12:56 am

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

É

rdeklődve hallgattam végig Aldrich történetét. Pontosan ezért nem indítottam vadászcsapatokat értük az öt év alatt. Valami rejtélyes oknál fogva nagyon sokan lettek az elmúlt időszakban, egyszerűen nem tehettem ki a népemet ilyen veszélynek.
- Akkor gondolom, most már egy életre megtanulták az urak, hogy Eviranban, a mai időkben, már nem lehet csak úgy magára hagyni egy védtelen falut – dorgáltam meg a férfit akaratlanul is atyáskodóan. Nem volt fiatalabb annyival, mint én, mégis az elmúlt húsz év szinte csak a nevelésről szólt számomra, így akaratomon kívül tettem meg a megjegyzést.
Kérdésére automatikusan lepillantottam a jobb kezemre. Nincs semmi baj, hogy rákérdezett, de ezt az emléket nem szívesen hozná fel az ember, főleg nem ennyi év távlatából. Megforgattam a házasság kötelékéből megáldott gyűrűmet az ujjamon. A mai napig hordom szerelmünk pecsétjét, még nem vett rá a lélek, hogy a történtek után eltegyem. A lányomon kívül, csak ennyi maradt nekem belőle, és semmi kincsért nem vehetik ezt el tőlem. Felnéztem Aldrich-ra, egyenest a tekintetébe.
- Snakha a neve – kezdtem bele. – Lassan huszonhárom esztendeje üldözöm, öt évvel ezelőttig én magam vadásztam őt. De már belefáradtam, és elegem volt. A másik fő ok természetesen, hogy becsatlakozott egy vezér orkhoz pár évvel ezelőtt, és jelenleg pontosan alatta szolgál, de a mögöttük a majdnem százfős serege se segít a dolgon – kiegyenesedtem kissé a padon, már rendesen megfájdult a hátam az asztalra görnyedéstől. Azért az ember megérzi ebben a korban már.
- Glaschu… Glas… – már nagyon régen kaptam ezt az információt a fejesről, egyáltalán nem emlékeztem a rendes nevére. – Valami ilyesmi a neve a ’főnőkének’.

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
623
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 16, 2021 12:27 am
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Elkaptam Nykon tekintetét, ahogy végigmérte kis csapatomat, nincs mit tagadni, látszanak is rajtunk a történtek. Szavai hallatán csak mégjobban elkomorodtam. Ha vannak annyian, hogy a táborukat megvédjék, az már pont elég egy egyszerű evirani klánnak, és ezzel szerencsésebbnek mondhatják magukat, mint a legtöbb déli nomád törzs.
- Mi azért megritkítottuk az átkozottakat, próbáltunk segítségére lenni a környező falvaknak, mikor hallottuk a portyák hírét - sóhajtottam gondterhelten. - Sajnos épp ez hozta a vesztünket, a táborunk ugyanis védtelen maradt.
Beleborzongtam, ahogy visszagondoltam arra a két héttel ezelőtti végzetes napra. A lángokra, a füstre, a romokra, és mindarra, amit közöttük találtunk. Nem kellett volna így végződnie, ám mégis belefuttunk a csapdájukba. A végzet olykor kegyetlen játékokat űz.
Ahogy Nykon folytatta a történetét, felkaptam a fejem. Bár számomra csak egyetlen egyed van, akiről pontosan tudni akarom merre jár, és ha megkapom az esélyt rá, magam ölhessem meg. Mintha csak magamat hallanám... Kiváncsian vontam fel a szemöldökömet, érdeklődve előrehajoltam, könyökömet megtámasztva az asztalon.
- Ki ez az ork? - kérdeztem. - Gondolom nem csak egy egyszerű portyázó, ha ennyire kivívta a személyes haragját.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 15, 2021 1:51 pm

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

F

olyamatosan a csapatot figyeltem. Első ránézésre csak megfáradt utazóknak tűntek, de nagyon is jól tudtam, több minden történt velük az utóbbi időben, mint azt mutatni próbálják. Láttam már elégszer fegyveres összecsapás után a klántársaimat, sőt, még jómagamat is, pontosan így néznek ki azok az emberek, akik nemrég elég csúnya harcba keveredtek… az orkokkal.
Jó pár éve volt az utolsó rajtaütésünk az egyik ilyen táboron, ha jól emlékszem, úgy öt éve, akkor is ráadásként egy most már számomra nagyon jó barátomat mentettem ki, akinek a sejhaja gondolatban már félig az üstjük felett lengett.
- Tudom jól, milyen kint a vadon – vágtam rá rögtön. – Sajnos, annyian nem vagyunk, hogy megritkíthassuk a förmedvényeket, de annyian bőven elegen, hogy megvédjük a klánt egy esetleges támadástól. Borzasztóan sajnálom, hogy nektek nem sikerült.
Tényleg sajnáltam őket, mert tudom milyen érzés amikor minden elveszik. Hátradőltem én is a székben és magam elé meredve elevenítettem fel azon szörnyű éjszakát, amikor lányomnak már csak én maradtam. Sohasem fogom elfeledni Snakha arcát, és a mozdulatot, amivel elvágta Lyanna torkát. Ilyenkor jön rá az ember, hogy csak egy törékeny, semmilyen lény, akit egy erősebb faj másodpercek alatt eltapos, ha úgy kívánja.
- Folyamatosan figyeltetem a csapataik mozgását, hogy még véletlenül se legyen meglepetés számunkra, ha az egyik nagyon a közelünkbe érne. – Keresztbe fontam a karjaim a mellkasomon, és úgy beszéltem tovább. – Bár számomra csak egyetlen egyed van, akiről pontosan tudni akarom merre jár, és ha megkapom az esélyt rá, magam ölhessem meg.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
623
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 15, 2021 11:00 am
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Az ivóban mulató falubeliek nem tulajdonítottak nekünk különösebb figyelmet, látszik, hogy hozzá vannak szokva mindenféle jött-ment utazók érkezéséhez. Mindenesetre, kellemes társaságnak tűntek, ha tényleg itt maradunk, nem kizárt, hogy valamelyik este csatlakozom hozzájuk egy kártyára, vagy csak egy italra. Mondjuk nem lennék meglepve, ha a társaim, élükön Flanttal már ma este a szerencsejátékos asztalnál kötnének ki.
Segítettem Nykonnak elhozni a sörös korsókat, a fiúk hálásak voltak az italért. Rég engedhettük már meg magunknak, hogy igazi sört ihassunk, az az undorító grog pedig, amit az orkoktól zsákmányoltunk, nem nevezhető emberi italnak.
Igazán jól esett belekortyolni a hideg, keserű sörbe, noha kissé vizezett volt, nem foglalkoztam vele. Ahogy Nykon beszélni kezdett, félretoltam a korsómat. Kérdésére hátradőltem a székemen, némi habozás után válaszoltam.
- Dél felől jövünk. Kánom korábban a füves pusztaságban és a folyók mentén élt, legutóbbi táborhelyünk az Eviran tó partján állt - rövid szünetet tartottam, ismét belekortyoltam a sörömbe. - Mondjuk úgy, egyre kevésbé biztonságos környék a déli és a nyugati határvidék. Az ork törzsek igen csak felbátorodtak az utóbbi időben, portyáznak, védtelen falvakat rohannak le. A mi táborunk is ennek az áldozata lett - raktam vissza korsómat az asztalra.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 15, 2021 1:21 am

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

M

inden este élettel telt meg az ivó. Nagyon örültem neki, hogy a klán napi szinten használta, még úgy is, hogy itt mindent maguknak kell csinálniuk. Elvégre senki sem vállalta a csapos szerepét, és ezzel természetesen nincs is semmi baj, egy szabad ember képes magának is megtöltenie a korsóját, az asztalokat pedig bőven elég, ha közös lakomázgatásokara vagy éppen játékokra használják, csak annyi kérés van kiaggasztva, hogy maguk után legyen szívesek eltakarítani, és letörölni az asztalt. Mindenki eltudta ezt fogadni, és a „nyitás” óta alig volt egy-két konfliktus ebből, amit gyorsan meg is tudtunk oldani.
Előre engedtem a vendégeket, és csak utána léptem át a házikó küszöbét. Bent már nagy sürgés forgás vette kezdetét, főként, hogy lassan teljesen leszáll az éj, és ez a hely lesz az egyetlen találkapont az embereknek, ami élettel teli. A túlsó fal mentén sorakoztak a csapra vágott seres hordók, amiket néhány önkéntes személy szokta kicserélni, hogy mindig legyen mit fogyasztaniuk a bent lévőknek. Általában ez a klán pénzén fut, így fizetni csak csekély, amolyan tiszteletdíj fejében szükséges, hogy a további hordókat tudjuk állni a népnek. A túlsó oldalon egy kisebb színpad állt, a muzsikusok pedig már készülődtek, hogy a megfelelő dallamokat biztosítsák az éjszakán. A szobában szerteszét asztalok hevertek megannyi székekkel és padokkal, hogy kellőképpen elférjenek a betérni vágyók, most is csak a félig telt meg a hely, de ez ahogy fordulunk át az éjszakába, majd egyre több és több lesz.
Megvártam míg mindannyian helyet foglaltak, majd mielőtt közéjük ültem volna, töltöttem annyi korsó sört, amennyit csak a kezem elbírt, és szétpakoltam közöttük. Miután mindenki megkapta saját fejadagját, leültem a csapat vezetőjével szemben, hogy tisztességes párbeszédet folytathassunk.
- Mi örülünk, hogy betértek hozzánk, Aldrich – válaszoltam neki tisztes hangnemben, elvégre idegenek voltunk egymással szemben, még nem engedhettem meg magamnak a tegezés lehetőségét. – Remélem, jól fogják érezni itt magukat, és kedvükre való koszt és kvártélyt kapnak, amivel az ittlétüket jobbá teszi, mint kint a poros út mentén a vadonban.
Belekortyoltam a sörbe. Hűsítő, és keserkés. Tökéletes kombináció.
- No de, meséljenek az urak – megtöröltem az ingem ujjába a számat, és kezdtem neki az érdeklődésnek. – Merről jöttek, merre mennek, mi járatban errefelé?

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
623
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 11:09 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Némán biccentettem a társaimnak, jelezve nekik, hogy a sérültek menjenek az őrrel a gyengélkedőre, én pedig a maradék emberemmel követtem Nykont a helyi ivó felé. Ez volt az az egyetlen faépület a táborban, amit befeléjövet kiszúrtam már. Persze meg sem közelítette a városi kocsmákat és fogadókat, kívülről kissé rozogának is látszott, de évek óta ez volt az első igazi ivó, ahol vendégül láttak.
Noha nem volt valami tágas, odabent kellemes hangulat uralkodott. Néhányan már vidáman söröztek egy hosszabb asztalnál, míg mások a vacsorájukat fogyasztották. A sarokban egy kisebb társaság kártyázott, épp hevesen elégedetlenkedtek, mikor egyikük elnyerte az összes feltett ulront.
- Flant, foglaljatok helyet, mindjárt jövünk mi is - szóltam oda társamnak.
Kis csapatom ki is nézett egy üres asztalt, ahol kényelembe helyezték magukat. Én még megvártam Nykont, majd ha csatlakozott, helyet foglaltam vele szemben.
- Igazán hálásak vagyunk a szívélyes fogadtatásért - néztem őszintén az elöljáró szemébe. - A klán vendégszeretetének híre messzire elért, és nem mondom, áldom az isteneket, hogy erre sodort minket az utunk - mosolyodtam el.
Fogalmam sincs, kint a pusztában meddig tartottunk volna még ki, ám a végzet úgy hozta, hogy ide jussunk. Első benyomásra ez Nykon rendkívül rokonszenves férfinak tűnt, bizonyára tisztességes vezetője a klánnak. Ma éjszaka végre biztonságos, őrzött helyen hajthatjuk álomra a fejünket, ahol senki nem akar rajtunk ütni, és van mit enni. Talán maradunk is egy darabig, ha szívesen látnak.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 9:40 pm

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

A

hogy elértem a tűzrakást, körbepillantottam az érkezetteken. Néhányukon látszódott, hogy már nagyon régen úton vannak, és teljesen ki vannak fáradva, de döbbenten konstatáltam, hogy többjük még meg is sérült. Mielőtt szóra nyithattam volna újra az ajkaimat, az egyikőjük hirtelen elém állt, és bemutatkozott.
- Természetesen mindennel tudunk szolgálni, akár több napra is – tettem csípőre a kezem. – De ahogy látom, ellátásra szorul néhány társa – a sérült emberekre mutattam a tűz körül.
Hátra fordulva odafütyültem az egyik arra járó őrnek, és megkértem őt, hogy vezesse el a gyengélkedőre a sérülteket. Az őr bólintott, és felsegítette azokat, akiknek már nehezen ment a járás is, majd megindult velük a sátrak közé.
- Kapnak megfelelő mennyiségű gyolcsot és krémet, hogy gyorsabban gyógyulhassanak – újfent a férfihoz fordultam. - Az utóbbi a közeli erdőből érkezik egy remetétől, és csodákra képes – bólogattam serényen, majd hátrébb léptem. – Amíg a társait ellátják, jöjjenek és üljünk be az ivóba, biztosan sok mesélni valójuk van, hiszen nem sok csapat jár erre, akikre így rájárt a rúd.
Rámutattam az egyetlen fából tákolt kis épületre, ami a helyi kocsmának számított. Nem volt nagy, és nem is számított szépnek, de a miénk volt, és mindenki hálásan megköszönte, amikor felépíttetettem, hogy legyen hol az emberek összegyűlnie esténként, illetve a néhanapján megrendezett eseményeknek is fontos helyszínévé vált.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
623
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 14, 2021 7:49 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Miután lovainkat elvezették, egy nagyobb, központi tábortűznél telepedtem le társaimmal. A hely rendkívül barátságosnak tűnt a maga szerénységével. Zömmel egyszerű embereket láttunk, kézműveseket, pásztorokat, halászokat, de akadt köztük jónéhány harcos is.
Kissé megkönnyebbülten engedtem el magam, ez egy biztonságos tábornak tűnt, amilyenhez nagyon régóta nem volt szerencsénk. Ahogy végignéztem bajtársaimon, mind kimerültnek tűntek, néhányuknak még a sebeik sem gyógyultak be a néhány hete történt legutóbbi összecsapás óta. Keserűen elmosolyodtam. Inkább tűnhetünk valamiféle szedett-vedett zsoldoskompánia maradékának, mintsem egy tisztességes evirani klánnak. Dehát, azt mondják, a Romok klánja nem küld el senkit.
Egy férfi sietett az üdvözlésünkre, harsány szavaira felkaptam a fejem. Magas volt, hosszú, sötét haja a vállára omlott, tárt karokkal és barátságos mosollyal az arcán fogadott minket.
- Szép estét! - álltam fel a tűz mellől, és elé léptem. - A nevem Aldrich, ők pedig a bajtársaim. Szállást kérnénk az éjszakára, vagy tovább. És némi élelmet, ha tudtok annyit nélkülözni, amivel jóllakik néhány megfáradt utazó. Sajnos négy napja már, hogy a tartalékaink teljesen elfogytak - mondtam halkan.
Mindig is kellemetlenül éreztem magam, mikor valaki más jóindulatára szorultam, de hát az éhség nagy úr, és ezt a nomádok is jól tudták.

Nykon Gindrian Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 13, 2021 11:58 pm

Better to trust the man who is frequently in error than the one who is never in doubt.
Aldrich & Nykon

N

apok óta nem járt felénk senki. Az utolsó kereskedőt a múlthéten engedtük útjára, és azóta… semmi. A két leányomról sincs hír, és nagyon aggódom értük, de főleg Deedráért. Esküszöm, ha a kezeim közé kerül az az enyveskezű rohadék, az istenekre mondom, nagyon gyorsan megismerkedik az eunuch kultúrával. Bár az utóbbi heteimet teljesen lefoglalta a klán körüli teendők, mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a nagylányom most éppen valami kurvapecér oldalán utazgat, és ki tudja mit csinál. A kisebbik lányom pedig őket üldözi, és próbálja felvenni az útjuk fonalát, hogy minél előbb rájuk találhasson. Minden éjjel ővelük fekszem és minden reggel az ő gondolataikkal kelek.
Éppen szokásosan a lányokon járt a fejem, miközben a táborunk túlsó végében beszéltem meg az ottani őrökkel az éjszakai váltást, amikor a körülöttem lévő társaim halkan beszélgetni kezdtek egy újabb jövevényről, vagyis inkább csapatról, akik pár perce lépték át a kaput. Nofene, gondoltam, és miután lebeszéltünk mindent, megindultam a tábor közepe felé, ahová általában leszoktak telepedni az érkezők.
A központban immáron folyamatosan zárkóztak be a klánunk árusai. A nap alsó szeletét már elnyelte a horizont, így egyre több fáklya és tűzrakó hely gyúlt fel, hogy kellő megvilágításban legyen a tábor az éjszaka folyamán. Az egyik ilyen nagyobb tűznél vettem észre, hogy nem is egy, de nyolc ember állta körül, és egyiket sem ismertem.
Közelebb léptem, hogy a lángok jobban megvilágítsanak az egyre sötétedő szabadban.
- Üdvözlet a Romok Klánjának táborában! – tártam szét a karjaimat mosolyogva a jövevények felé. – Nykon vagyok, amolyan elöljáró-féleség. És az urakban kiket tisztelhetek?

Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
623
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 11, 2021 10:23 pm
Clan of the Ruins

@Nykon Gindrian & Aldrich
 
Már lemenőben volt a nap, mikor nyolcadmagammal elértem az Evirani hegység déli hágói alatt elterülő romokat. Messziről kiszúrtuk a tüzeket, valamiféle település állt ott. Magas cölöpkerítéssel egészítették ki az egykori kőfalakat, az egyszerű házak és sátrak alapján inkább tűnt az egész egy nagyobb táborhelynek, mintsem falunak.
Ennyien maradtunk. Hat társam, és én, na meg a kis Mylla, aki a menet végén utazott, egyik bajtársam nyergében. Lassan két hete, hogy szűntelen úton voltunk már, a készleteink négy napja apadtak ki végleg. Egy kevés ivóvizet tudtunk szerezni egy pataknál, a vadászunk pedig kerített némi élelmet, de ez közel sem volt elég nyolc ember számára. Ekkor döntöttem úgy, hogy idejövünk.
Vándoroktól hallottam a Romok klánjáról, hogy Eviran észkai részén élnek, a hegység lábánál, és mindenkit befogadnak, kérdezősködés nélkül. Persze szeretik a jó történeteket, azokat pedig boldogan tovább is adják. Azt mondják, szívesen látják az embert, amíg az nem hoz bajt rájuk... Nekem és a társaimnak pont egy ilyen helyre van szükségünk, ahol meghúzhatjuk magunkat, távol a déli füves pusztáktól és a folyók vidékétől, ahol a barbár ork törzsek tanyáznak.
Ahogy közeledtünk a cölöpfalhoz, a kaput még nyitva találtuk, de néhány őr elénk sietett a fogadásunkra. Nem voltak túlságosan felfegyverezve, egyszerű állatbőröket viseltek, egyikük könnyebb páncélt is, oldalukon kard és szekerce lógott.
- A déli pusztaság felől jöttünk, bebocsátást kérnénk az éjszakára! - szóltam a menet éléről, mire a fegyveresek csak terelő mozdulatokkal a kapu felé intettek.
Bent leszálltam a lovamról, majd a társaim is követték a példámat. Egy lovász fiú átvette tőlem a kantárt, én pedig odapöccintettem neki két ulront.
- Csutakold le, és adj neki abrakot - mondtam, majd elindultam a tábor belseje felé.
Itt-ott mozgolódtak az emberek, noha úgy láttam, a legtöbben már végeztek napi munkájukkal. Egyszerű, szerény nomád embereknek tűntek, pont, mint a legtöbb evirani klán. Nem néztek ránk furcsa szemmel, bizonyára hozzászoktak már a mindenféle jött-mentek érkezéséhez.
Az egyik nagyobb tábortűz felé indultam, bízva benne, hogy rátalálok a vezetőjükre, vagy keríthetek valakit, aki majd szól neki.

Nykon Gindrian and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 12, 2021 5:25 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 08, 2021 2:06 pm
Welcome beautiful
@Tindómiel Ceilteach && Deedra zene  • Credit:
Valahol megért. Érdekes. Nem ismerem az Elfeket, de eddig nem azt hallottam, hogy depressziós nép lenne. Rill nekem nem ezt mesélte. Azt hittem majd szóba se áll velem, de ezek szerint ő más.
Izgatott leszek, még is ideges. Hogy miért? Mert nem tudom, hogy ennek apám nem örülne, és kilógni meg nem tudok.
- Nem is tudom. – Rázom meg a fejem. Nem azért mondom, mert nem mennék, hiszen minden vágyam egy kaland. Kortyolok egyet az italból idegesen. Ajaj, mit tegyek.
- Apám nem örülne neki. – Magyarázom, hogy nehogy azt higgye, még a végén miatta nem akarok menni.
Hirtelen egy másik fiú jelenik meg.
- Deedra, jönnöd kéne, apád hívat. – Mondja nekem, de én a nő és közötte cikázom.
- Éppen vendéggel vagyok Tom, nem hagyhatom itt.
- Azt mondja sürgős. – Mondja nekem, majd eltűnik. Nem tudom, hogy mit vár majd, hogy követem?
- Én.. én.. – Kezdek bele, majd idegesen a hajamba túrok.
- Nagyon sajnálom, de sajnos ezek szerint mennem kell. – Mondom.
- De, minden előkészítve van neked, a szállásod majd Dorothy megmutatja. – Húzom félre a szám, és intek a lánynak, remélem hallotta mit mondtam neki. Leült, és várja, hogy az Elf befejezze az étkezést. Ezek szerint hallottam.
- nagyon örvendtem, remélem, még összefutunk.- Mondtam, majd nem akartam, de otthagytam mindent még a vendéget is, és sietős léptekkel apám elé járultam.



|| Köszönöm a jétékot, egy élmény volt.  Romok Klánjának otthona - Page 7 854324872 Ha még írsz zárót azt megvárom, ha nem kérlek jelezd, és zárom a helyszínt.  Romok Klánjának otthona - Page 7 3138061344  Romok Klánjának otthona - Page 7 854324872  ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Tindómiel Ceilteach Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1795
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Romok Klánjának otthona - Page 7 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Ősi romok
» Romok klánja, 1020 nyara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: