Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utca KaDiPE5
Utca KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Utca

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Csüt. Május 19, 2022 3:40 pm
Clouds are hanging over me

« taggeld;  @Gelorand Smadregon  •  Zene; ide • credit; »
 
Kérésére kutatni kezdek, s kezébe adom azt olyan gyorsan, hogy össze sem ér a kezem az övével. Arca még ismeretlen előttem, s még tán ő se mért engem fel.
Oda köti a lovamhoz, s remélem, Gesztenye bírni fogja ezt. Felülök, s ő is felül, majd ahogyan mondja úgy is teszek. Szárazabb helyet keresek, kérdéseket tesz fel, amire nem is tudom, hogy vannak e válaszaim. Hova megyek, még nem tudom, azt sem tudom, ma hol alszom. A megkuporgatott pénzem, ami nem is oly csekély tán hasznomra lesz. Fájdalmam viszont nem tudom engedni.
Nem messze van egy hely, amire emlékszem. Nagyobb fedele van, oda a lovat is letehetem, egyelőre oda veszem az irányt.
- Még magam sem tudom. – Mondom egyszerűen felelve neki. Calden, kísérő. Ha elhagyom Nulportot tán még bajom lenne, ám a rokonaim még mindig nem leltem meg ott, talán jót tenne nekem egy út.
- Van erre egy fogadó, arra gondoltam én is ott szállok meg. Ám előbb meg kell várnunk amíg az eső csillapodik. – Mondom.
- Ha jól fizetsz, talán megfontolom. – Mondom neki, s már nem sokkal később elérünk a helyhez, ahol leszállok, remélem ő is követ. Bevezetem a lovat, s kikötöm.

Egy nagyobb fedelű hely, tán rakodónak használhatták, ám most üresen áll, néha pár kecskét látok erre. Nem túl nagy hárman pont elférünk alatta. Ahogyan a viharokat ismerem hamarosan elmegy innen.
Amint kikötöttem a lovat, megrázom magam, s lekerül a kapucni a fejemről. Ekkor pillanthatja meg az arcom.
- A nevem Deedra. – Mondom neki, s remélem, már én is megpillantom őt.
- A vihar hamarosan tovább áll. – Teszem hozzá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •
Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1795
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 13, 2022 12:23 pm
A rainy day
⚓
Zene; ide • credit;  »  


Az eső ellenére viszonylag van mozgás a különféle kocsmákban, késdobálókban. A mulatság és vigasság hangja jól hallhatóan még az esőcseppeken is átkúszik. Magam is jobban érezném a helyem egy kandalló mellett az érdekes dobozommal együtt. De eddig nem úgy tűnik, hogy bárki is a segítségemre kelne a cipekedésben. A kiabálásom minduntalan süket fülekre talál, mígnem ez lovas közeledik, aki nem túl udvarias módon ordít vissza a kérésemre. Nem tudom mi ütött a lovas férfibe, mert így annak tűnik, de az biztos, hogy modorán még lenne mit csiszolni. Nyomban fel is lobban sárkány vérem, amint szerencsétlennek titulál. A kezem is ökölbe szorul a pillanatnyi felszökő dühtől, de viszonylag hamar nyugtatni kezdem magam, azzal, hogy most kénytelen vagyok segítséget kérni még egy faragatlan alaktól is. A lovat elnézve bólintok a kérdésre.

- Adj egy zsineget és nyomban felkötöm a málhás részre. - Már most egészen modorált hangon tudok neki válaszolni, s amennyiben van valami kötözője, úgy a ládikát oda tudom erősíteni a lovára. Ha nincsen nála zsineg, akkor a nadrágszíjam is megteszi, ami nem a nadrágomat hivatott rajtam tartani csupán, hanem jó minőségű bőr, díszes kapoccsal. Persze ezt csak, akkor veszem le és használom, ha a másiknak nincsen semmilye, amivel felrögzíthetném a ládikát. Ha ezzel megvagyunk, akkor felkapaszkodok a lovára, a „férfi” mögé, már ha felférek és persze felenged.

- Menjünk valami szárazabb helyre. - Jelentem ki teljesen higgadtan. Akár a lován vagyok, akár gyalogolok mellette feltehetően egyetértünk abban, hogy a továbbra is szakadó esőben nem ildomos tartózkodni.

- Merrefelé tartasz egyébként? - Szemrebbenés nélkül kíváncsiskodok, mert ha elfelé megy a kikötőből, akkor még hosszabb távon is hasznomra lehet a lova és ő is mint kísérő vagy éppen hordár.

- Én Calden-be tartok. Estére megpihennék valahol, holnap pedig útra kelek. Ha nincsen más dolgod felbérellek kísérőnek. - Habozás nélkül teszek egy újabb ajánlatot míg vélhetően valami fogadó felé vesszük az irányt. Nem szoktam finomkodni vagy kényeskedni a kérdésekkel. Egyenes vagyok és azt hiszem elég határozott is, de ahogy elnézem ennek a lovasnak sem kell a határozottságot tanítani. Kíváncsian várom, hogy mit szól a felvetéseimre.


Deedra Gindrian Kedvelte

Lovag vagyok
Gelorand Smadregon

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
36
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Május 06, 2022 11:56 am
Clouds are hanging over me

« taggeld;  @Gelorand Smadregon  •  Zene; ide • credit; »
 
Magam se tudom miért ma jöttem ide, ám úgy döntöttem ma lesz az a nap, amikor elhagyom Edellyn házát, és a magam ura leszek. Eezt senkinek nem említettem, ám az események, ami azt hittem majdan megnyugvást hoz háborgó lelkemnek, nem hozták el a várt reményeim. Oly sok minden történt ez alatt az egy év vagy tán több alatt.
Az eső csak esik, s esik. Valamiféle elmosás jelképének veszem ezt, ám nem tudom.
Hátammal neki dőlök a vizes falnak, meredek a semmibe, s figyelem ahogyan a Korall vendégházból jönnek mennek az emberek, s hallom azt is, ahogyan a Vörös szirénből kihallatszik a lárma.

Már a kihűlés sem számít tán nekem, hiszen úgy itt ragadtam, mint ha csak sárba léptem volna, nem mozdulok. Ám, ha magamra nem is a lovamra gondolnom kell.
Lovamon az az egy zsák, amiben a holmim volt, amit elhoztam. Ezzel keltem útra, s ezzel távozom, nem loptam meg, nem is akartam meglopni őt. Csupán el akartam szabadulni onnan.

„Hordárt keresek! Megfizetem. Alkalmi hordárt keresek!”
Ordibál mellettem valaki, és úgy érzem majd szét vet a düh.
- Az istenekre te szerencsétlen! – Ordítok vissza nem túl kedvesen. Tán minden haragom bele fektettem ebbe a szitkozódásba, és egy idegenbe. Nem tudom kontrolálni magamat már, úgy érzem lassan hullok szét.
- Gyere.. Rá fér a lovamra? – Méregetem és kérdezem tőle. Próbálok már kedvesebb hangot felvenni, s remélem nem sértettem meg az előbb túlságosan. Nem tudom miért foglalkozom idegenekkel, s miért nyújtok segítő kezet.
Még nem igazán látom az arcát a feltehetően férfinak, és tán ő se az enyémet. Ebben az esőben csupán hunyorogni lehet, illetve a csuklyám is takar engem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Gelorand Smadregon Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1795
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 05, 2022 12:16 am
A rainy day
⚓
Zene; ide • credit;  »  


Fel-alá járkálok türelmetlenül a dokkoknál miközben arra várok, hogy a hajót végre kirakodják. Jardige-ból várok egy szállítmányt. Az áru igen értékes, s inkább hajóval hozattam mint, hogy egy karavánnal küldtem volna el, akik ki vannak téve banditáknak, szörnyeknek. Még plusz költség lett volna a fegyveres kísérők biztosítása. Az egész hasznot elvitte volna. Visszafogtam magam kiöltözésben, így most inkább egy kereskedőnek tűnhetek, mint nemesnek. Bár ez szakadó esőben nem annyira számít. A csuklya a fejemen, kard is van az oldalamon, s így várakozok a kirakodásra. Ha nem egy hercegnek szállítanék, akkor valószínű ide sem jöttem volna ilyen kutya időben, de ez személyesebb természetű ügy. A hajó végül kiköt, és lassan elkezdik az árukat lepakolni róla. Árgus szemekkel figyelem minden mellettem elhaladó árut. Végül egy kocka alakú deszkadobozt hoznak elém. A hajó elsőtisztje prezentálja számomra, amit meg is köszönök neki.

- Hálátlan dolog ilyen időben kit lenni, pláne hajózni. Minden rendben volt az áruval? - Az elsőtiszt bólint, aki maga is csurom víz már.

- Igen uram. Kisebb viharba kerültünk, de a vizet leszámítva nem történt semmi baja a hajónak, sem a rakománynak. Esetleg kísérőt biztosítunk önnek báró úr? - Az elsőtiszt minden lényeges dolgot összefoglal, amit tudnom kell. Nem kívánok tovább az esőben ácsorogni, így hamar el is kívánok köszönni tőle.

- Ezt örömmel hallom. Köszönöm, de a többi részt megoldom. Üdvözletem a kapitánynak! - Elköszönök a félvér elsőtiszttől, majd a negyvenszer negyvenes fa ládikámat a két kezembe veszem és elindulok vele. Azért a résein bekukkantok, hogy minden rendben van-e, de úgy tűnik, hogy igen. Alig harminc lábnyit cipelem a dobozt az esőben, amikor azt érzem, hogy le kell tegyem. Pár napja egy lovagi tornán rendesen összetörtem magam. Jó pár kék-zöld foltom, törött bordám és zúzódásom van. Azt hittem jobban bírom a dobozt, de kiderült, hogy nem. Nagyjából huszonöt kilogramm lehet, ami nem sok, de két kézzel magam előtt tartva, a jelenlegi sebesüléseimmel eléggé megterhelő ahhoz, hogy ne tudjam magam cipelni.

- Hordárt keresek! Megfizetem. Alkalmi hordárt keresek! - Kiabálom az esőben az ajánlatot, de úgy szaladnak el mellettem, mint a mérgezett egerek. Ilyen esőben senki nem vállalkozik egy hordár szerepére. Újfent a dobozért nyúlok és tíz lépést teszek vele, mire megint le kell tegyem. Borzasztó megalázó.

- Hordárt keresek! Megfizetem. Alkalmi hordárt keresek! - Újra az előbbi mondatokat harsogom és várok egy kicsit, hátha valakit fel tudok bérelni a feladatra. Eltelik egy fertályóra de semmi jele segítségnek. Kénytelen vagyok kisebb nagyobb szünetekkel magam cipelni a dobozt. A dokkoktól a lakó negyedig jutok, elég lassacskán. Itt már rendesen elfáradok és sajog is minden sebesült részem. Kénytelen vagyok egy nagyobbat pihenni. Veszteni valóm nincsen, így ismét hordárért kiáltok.

- Hordárt keresek! Alkalmi hordárt keresek! - Nem viszem túlzásba, elég ebből ennyi. Nem akarok részeg matrózt alakítani, aki az utcákon óbégatva közlekedik. Valaki csak reagál előbb vagy utóbb, még a továbbra is szakadó eső ellenére is. Persze az is meglehet, hogy mindhiába kiabálok, s a vége, hogy behúzom a ládát egy fogadóba és majd ott keresek hordárt. Egyelőre még várok egy kicsit, mert úgy is bőrig áztam. Rosszabb már nem lehet. Mondjuk még megfázhatok, de eddigre már az ellen sem tehetnék semmit sem.


Deedra Gindrian Kedvelte

Lovag vagyok
Gelorand Smadregon

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
36
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 7:26 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 7:18 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca 3138061344 • Szószám; 431 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Szegény lelked… – mosolyodtam el a durván formázott poharam felett, amiből most is gőzölve szállt fel a gyömbéres-mézes illatú aroma. Irigyeltem Ian lazaságát, legszívesebben én is így vettem volna a világot, de nem tudtam. Nem ment egyszerűen. Az érzéseim túl erősek voltak, ráadásul kitartóan csak egy valakire koncentráltam, hiába határoztam el magamban, hogy többé nem teszem… hiába próbáltam őt vádolni azért, amiért magányos voltam. Nem ment. Az érzéseim nem változtak. Legyen annak oka testi vágy, vagy akármi. Szerettem.
– Igazad lehet. – Ismételtem ma már sokadjára, de a torkomban ott feszített az a gombóc. Az a sok érzés, meg minden. Majd talán elmegyek bordélyba, ha végképp kiábrándulok a világból, de egyszerűen még nem ment. Kibírtam az álmatlan éjszakákat, amiket mindez okozott. Legalább volt alkalmam merengni mindazon, ami félresiklott. Valamit elronthattam, hogy nem működött, hogy ilyen távol került tőlem.
Ahelyett azonban, hogy belementem volna az okokba ott az asztal mellett, témát váltottam. A család és a nem éppen megfelelő gyerekkor összekötött minket. Talán ezért is éreztem úgy, hogy a faragott szarvast Iannek kellett adnom. Azt kértem, hogy vigyázzon rám, valójában csak szerettem volna, ha megtartja. Az apja nem adott neki semmit, én viszont hálás voltam neki, amiért a szárnyai alá vett. Szó szerint apám helyett apám volt.
– Senki másra nem merném bízni.– mosolyodtam el. Ahogy persze kitúrtam a táskámban, minden kihullott. A jegyzetek, egy vékonyabb könyv, így hát kénytelen voltam bemászni az asztal alá, a homlokommal illetni Ian térdét. Arra persze fájdalmasan fel is nyüszítettem, akárcsak a tarkóm bevágásra.
A fejemet simogatva húztam ki magam végül. A szabad kezemmel pedig a fecniket belegyűrtem a táskámba.
– Ezek után kész csoda, ha nem ájultan fogom tölteni az elkövetkező órákat séta helyett. – Álltam fel az asztaltól, majd belekortyoltam még egyszer a poharamba. Lehúztam a maradék teát, ami most olyan kellemesen cirógatott végig a torkomon. – Elteszem magam egy kicsit, mielőtt körbe néznék a városban. Utána, majd bekopogok hozzád, hogy leellenőrizhesd, hogy nem ittam. – Kacsintottam rá, majd végig túrtam ezüstszőke tincsimet, hogy végre hátat fordítsak neki egy rövid meghajlás után.
Vigyorogva indultam fel a szobámba. Valójában nagyon is élveztem Ian társaságát. Tényleg olyan társ volt, akitől sokat tanulhatott az ember az életről… én pedig semmit sem tudtam arról. Csak az erdőt ismertem és El’Alorát, így hát tudtam, mellette érdekes élet vár rám.

/Köszönöm a játékot  Utca 854324872  /



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 3:27 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach

- Szerintem is ez lehet a háttérben, nem én hagytam ott. Én lettem kihasználva, szegény lelkem, most mi lesz vele?- túljátszva kapott a homlokához, milyen rémes, valaki használta és eldobta. Vagy mondhatná azt, hogy most már tudja milyen a fasz másik végén lenni. Csak éppen az egész nem zavarta Iant, sőt, ellenkezőleg, talán még élvezte is, hogy csak elvette az a nő azt, amit akart.
- Na látod, akkor nem neked való a csuhás lét. Meg egy nagy lófaszt nem leszel megint szerelmes. Nem olyan ez, mint amikor alkohollal kínálnak és nemet mondasz rá… bár a te esetedben még arra se nagyon tudnál nemet mondani.- megvonta a vállait.- De mielőtt még nagyon elkalandozók. Ha szerelmes leszel, akkor szerelmes leszel, tenni nem sokat tudsz ellene. Olyan ez mint a hasmenés, ha menni kell hát menni kell.- bár ki tudja? Lehet a mágusoknak vannak trükkjeik, amikkel kitudják kapcsolni a szerelmet és a fosást is.- Csak addig gondolod így, még túl nem esel rajta, utána meg már természetes lesz, hogy fizetsz érte. Az meg hogy az első alkalom… túlbecsülik. Sose lesz olyan, ahogy elképzeled. Sőt. Az első általában rémes, nem tudod hova nyúlj, mit csinálj, hogy csináld. Ezért jó egy fizetőssel kezdeni, legalább valaki ért is, hogy mit hogyan.- túlságosan is a magasba képzelik az egészet. Eddig senkivel se találkozott, aki azt mondaná, hogy minden úgy volt, ahogy megálmodta, a helyén volt ez is és az is. Frászt, a legtöbbeknek egy szénaboglya a lábak meg a magasban.
- Meh, ne sajnáld, én se teszem.- úgy legyintett rá, mintha félakarattal akarna lecsapni egy legyet.- Senkivel se volt az.- még a szajháival se, pedig velük tanácsos jó kapcsolatot ápolni. Hiszen ki tudja, hogy milyen pletykákat tudnak belesuttogni az ember fülébe.
Megengedett magának egy halvány félmosolyt. Az ujjai közzé fogta a figurát, megforgatta majd visszatette maga elé az asztalra.
- Úgy lesz, vigyázok rá, nehogy elszökjön a vad.- egyre inkább érik az, hogy Ian beszerezzen egy erszényt.
Felvont szemöldökkel figyelte Folrikát. Tényleg egy kész szerencsétlenség tud lenni. S mikor megérzi a fejelést a térdén, kissé megugrik miatta és beveri a másikat az asztalba. Megszívta a fogait, még ha nem is túlságosan nagyok voltak azok az ütések, a térd akkor is érzékeny pont. Ian pedig egyébként is öregebb volt már, kopnak a csontjai.
- Nem kizárt, egyébként is jó lesz végre egy… talán kényelmesebb ágyban feküdni.- bár Ian még nem tudja, hogy előbb a fürdőházat látogassa meg és utána mérje fel az ágyát, vagy fordítva.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 09, 2022 7:24 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca 3138061344 • Szószám; 431 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Túlzás lenne azt állítani, hogy életemben sosem láttam orkot, ám testközelből nem volt hozzájuk szerencsém. Termetes nép volt, nem csak a férfiak, de az asszonyok is, ám furcsa módon annyira éreztem, hogy ez illik Ianhez, hogy elvigyorodtam a meséjén a különleges nőszeméllyel.
– Talán pont azért hiányzik, mert ő lépett meg és nem te. Ami kicsit más, az mindig érdekesebb és vonzóbb. – Feleltem nagy bölcsen, nem mintha értettem volna a dologhoz. Én magam még senki ágyából nem szöktem meg s az enyémből sem lógott meg senki. Valószínűleg a lelki békémnek amúgy is így volt jó… hiszen képes volt felzaklatni egy bárd, akivel jóformán kétszer találkoztam csak, ne meg váltottam némi levelet. Jól van, Folrandír, akkor most már biztos, hogy szükséged van egy jó hideg fürdőre, hogy kicsit kiáztasd magadból a hülyeséget és kitisztuljon a fejed.
Ian szavaira kicsit mordultam. Igaza volt, vagy sem, nem akartam magam újra azoknak a dolgoknak kitenni, amit korábban éreztem. Egyébként is, ha csak testiség is volt, úgy szaladt át rajtam, mint valami tüzes tornádó. Felkapott és dobált, hol kellemesen álmodozva, hol fájdalomtól gyötrődve. Nem akartam megint elveszíteni az irányítást. Szomorú voltam most, mert elveszítettem a jövőmet, de nem úgy, mint akkor. Az másképp volt rossz. Kellemetlenebbül.
– A koszosság része valóban nem. – Túrtam végig az amúgy sem túl tiszta hajamat. – De Ian, én… nem hiszem, hogy valaha képes leszek bárkibe szerelmes lenni megint. – Leszegtem a fejem és megráztam. – Csak úgy összefeküdni valakivel meg olyan… főleg pénzért… és… – Elpirultam nem tudtam megmagyarázni. A megalázó szót kerestem. – Életem első alkalma lenne… nem akarom így. – Dünnyögtem.
Azt már elfogadtam, hogy úgymond nem vagyok „normális” és ha valaha gyermekek közelébe kerülök, azok a testvéreimé lesznek. Az idősebb nővéremnek máris volt családja, Tinnek meg majd lesz, mert ő olyan típus, aki kiváló anya lenne. Velem is mindig gyengéden és kedvesen bánt. A szerelemről is kész voltam lemondani. Az életem egészen más irányba látszik fordulni, ahol annak nincsen helye.
– Sajnálom, hogy apád nem volt veled sosem kedves. – Mondtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve belenyúltam a tarisznyámba és kivettem belőle a faragott szarvas figurát. Azóta hordtam magamnál, hogy apám elkészítette. Ezt legalább nem hagytam Alorába.
Odatoltam Ian elé.
– Mivel mostanában elég szerencsétlen vagyok, jó lenne, ha te vigyáznál rá. – Dünnyögtem, persze a mozdulattal néhány fontos jegyzet is kiesett a földre a táskámból, így be kellett másznom az asztal alá, hogy aztán lefejeljem Ian térdét. – Au… – Emelkedtem aztán fel, még a tarkómat is jól beverve az asztal szélébe. – Talán ez az a pont, amikor meg kéne néznem a szobám és pihenni egyet, mielőtt nyakamba veszem a várost… – Nyöszörögtem.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 07, 2022 6:23 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach

- Szívesen mondanám, hogy többször is, de nem, csak egyszer. Sőt! Ugye általában a férfi az, aki felszedni a nőt, még ha csak egy rövid éjszakára is. Na akkor pont az ellenkezője volt. Legalábbis gondolom én, mire felébredtem már se híre se hamva se volt. Pedig mi szoktunk meglépni az első napsugárral. Néha még ma is hiányzik az az éjszaka.- kéjenc vigyorral nézett fel az égre és egy nosztalgikus sóhaj közben megrázta a fejét. Micsoda nő volt, pont olyan, akinek még akarattal is rakna a hasába egy gyereket.
- Hát… akkor marad a; magad uram, ha szolgád nincsen.- egy O betűt formált az jobbkezének ujjaival és fel-le mozgást imitált vele, mintha valami hengerest fogna. Reméli érti a célzást az elf, mert ha nem, hát akkor muszáj elmagyaráznia, hogy mire is gondolt a zsoldos. Pedig ez valami olyan volt, amire minden legénynek maga kell, hogy rájöjjön.- De akkor majd a hajadat is vágd le, hogy még jobb legyen az összkép. Na meg a fürdést is felejtsd el, a körmeid is elég retkesek lesznek. Nyeh… szerintem nem neked való az az élet.- fintorogva rázta meg a fejét. Abból, amit eddig látott az elfből, nem tűnt olyannak, aki lecserélné az élet kis örömeit a koszos, bolhás és foltos csuhára.
- Úgy látszik, hogy a ragú az, amit senki se tud elbaszni.- eddig legalábbis nem találkozott olyannal, akié ehetetlen volt. Bár az is igaz, hogy ha valaki már kóstolta a patkányhúst, az értékeli a szar ragút is.
- Nem, még nem. Kisebb vadak az én területem.- adott választ az elf kérdésére.
Figyelve és érdeklődve hallgatta Folrika történetét, még ha azért a tíz körmét nem is rágta le miatta.
- Mutatós lehetett az a dísz. Én általában úgy hívtam az enyémet, hogy Szarházi, de azért kapni én is kaptam tőle ajándékot, néha egy-két monoklit, vagy az első kardomat is. Életlen volt, a hegye is kiment, szerintem csontot kapott, amikor leszúrt valakit.- hanyagul megvonta a bal vállát és kortyolt az italból.- De én is büszke voltam kétszer az apámra, miután az akasztófára küldtem és elég sokáig küszködött a fulladással, a második az volt, amikor megláttam, hogy mennyi ulront is kaptam érte.- ült ki egy széles mosoly az ajkaira.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 01, 2022 9:27 pm
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; Utca 3138061344 • Szószám; 495 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
A becsületes küzdelemben még én sem hittem. Ostoba, lovagias dajkamese volt, amivel nem lehetett életben maradni… na meg az éjmágia pont nem volt alkalmas arra, hogy az ember meghajoljon és szemtől szembe harcoljon. Talán rám fért volna valami másfajta mesterség művelése is. Azt persze nem hittem, hogy a karddal tudnék bánni, mint mondjuk a nővérem. Tindómiel ügyesebb volt nálam, erősebb is annak ellenére, hogy a testalkata törékenynek hatott. Biztos voltam benne, hogy még most is legyűrne birkózásban, mint annak idején, egészen apró korunkban.
– Csak egyszer voltál vele… khöm… az ágyban? Vagy más is volt köztetek? – kérdeztem, miután bőséges célzást kaptam az ork asszonyok „huhúúú” dolgairól a párnák között. Nem tudtam, hogy tényleg érdekel-e a téma, vagy csak szerettem volna meglovagolni a témát, ami látszólag lelkesített Iant. Azt hiszem… meg akartam ismerni. Ez állt minden beszélgetéskezdeményezésem hátterében. Szerettem őt. Nem úgy, nem, nem, nem! Határozottan nem. Egyszerűen csak kezdtem rá felnézni úgy, mint egy apára. Kellett a természete ahhoz, hogy fejlődjek, habár mindig is túl makacs voltam kivetkőzni magamból.
– Nem akarom valami jelentéktelen izével csinálni… – dünnyögtem magam elé, ahogy Ian kifejtetett, hogy a saját vágyaimat irtanám ki azzal, ha nem elégíteném ki mihamarabb a jelenlegieket. Igaza lehetett, talán… de akkor sem akartam kimenni, találomra választani egy legényt, aki néhány ulronért hajlandó érte. A bordélyokat is legalább annyira megalázónak éreztem. Nem akartam valaki olyannak adni magam, aki bárkivel szívesen csinálja, ha elég érme csilingel a zsebében. Elsőre nem. – Azt hiszem, inkább leszek a vágynélküli csuhás. – Tettem hozzá kissé dacosan. Már eldöntöttem, hogy nem érzek többé senki iránt semmit… és őrjíthet meg Rilrion emléke, akkor sem fog ez változni. Csak az emlékét kedveltem, nem őt magát, azt hiszem… ez volt az egyetlen kapaszkodóm hosszú ideig.
A ragu. Na azzal mindenképpen érdemlegesebb volt foglalkozni, mint az elfuserált vágyaimmal, ami nem tart semerre sem. Meleg volt, volt benne hús és zöldség, szóval minden olyan, amit az emberek általában szeretnek… én már kevésbé. Nem volt gusztusos, ahogyan összefőzték, most még is a tea után belekanalaztam legalább, hogy megszaglásszam.
– Illatra és ízre is. – Biccentettem, majd mosolyogva belapátoltam a cseppet sem különleges étel első adagját. A cipó kellemesebb volt, így abból nagyobb darabot törtem és tömtem a számba. Az úton nem volt alkalmunk kiadósabb meleg ételt enni. – Vadásztál már le szarvast? Azok hatalmasak… akárcsak a vadkan. – Tettem hozzá, azon elmélkedve odahaza mikkel tértek vissza apámék, amikor az egész kolónia etetésére mentek vadászni. Aztán persze, mikor úton voltak csak a többi férfi ment és mikor visszatértek, hatalmas ünnepséget tartottunk, még ha csak pár nyulat is sikerült ejteni. Az az élet egyszerű volt.
– Apám ünnepelt vadász volt odahaza. Egyszer egy hatalmas szarvast vadászott le és az agancsából fejdíszt készítettek neki a kézművesek. – Meséltem, bár nem hittem, hogy Iant érdekelné. – Szarvasapának hívtam hetekig… persze nagyjából ötéves voltam és nagyon büszke, hogy az én apámat ünnepli mindenki. A végén készített nekem egy fából faragott szarvasjátékot – mosolyodtam el. – Az volt az egyetlen kedvesség, amit felém tanusított.
Mielőtt elpityeredtem volna, inkább az ajkaimhoz emeltem megint a kanalat és reméltem, hogy ettől majd kicsit erősebbnek tűnök. Eszek. Nem nyavalygok, hogy undorító az étel. Csak életben maradok, ahogy Ian tanított nekem.





Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 30, 2022 5:58 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach


- Ezen nem fogunk össze veszni. Sokszor eldöntheti egy harc kimenetelét a meglepetés. Egy meglepő kés a hátba, és vége is. A lovagoknak szokása ez a becsületes küzdelem meg ilyen marhaságok. Pedig a végén mindenki összeszarja magát, ha eljön a sora.- a végén mindenkiből a férgek lakomája lesz, ők nem válogatnak, minden hullának örülnek, mindegy hogy nemes, paraszt, lovag, vagy rabló, csak legyenek.
- Bizony, egy ork nő. Ha a fajtájából egy óda találna rúgni, akkor volt férfiasság és nincs férfiasság. Erősek, de még milyen erősek, az ágyban meg… huhúúú. Életemben nem fáradtam még úgy le, még ott is izomlázam volt, ahol szerintem izomnak se kéne lennie.- sokat sejtetően elmosolyodott. Aki nem volt még ork nővel, az nem tudja, hogy milyen is az igazi, vad, zabolátlan szex, nem élt még igazán. Csak a fogaikkal kell kicsit vigyázni, de minden más bőven kárpótolja a férfit.
- Vagy mihamarább teszel ellene, és lefejed a mérged, vagy hagyod, hogy a tested megszokja, még végül elérsz oda, hogy nem lesznek vágyaid. Mintha valami csuhás lennél, aki önmegtartóztatást fogadott. Én az elsőre szavazok, de te tudod.- megvonta a vállát és közben továbbra is vigyorgott. De hát nem Ianon múlt a dolog, ez Folrika döntése.
- Ezt nevezem ám kreatívnak. Beledobsz minden vacakot, és már kész is a ragú. Ej.- ha visszagondol a gyermeki éveire, akkor mindent hívhatna ragúnak, amit a táborban ettek. Volt ott patkányragú, mókus ragú, őz, még az se lepné meg, ha emberből is lett volna. Egyszer talált benne egy gyűrűt, de mindenki azt mondta, hogy biztos egy varjúnak eset ki a csőréből.
- Az bizony mindig jól. Mártogatni benne, főleg, ha jó csípős az a... ragú.- a gondolattól már a nyál is összeszaladt a szájában
- Úgy is legyen. Mindenkinél csak egyszer tudod eljátszani a bizalmat, utána kurva nehéz lesz visszaszerezni, már ha egyáltalán lehet.- egy férfi tartsa magát ahhoz, amit mind, ígér, de az igazán bölcs férfi pont ezért nem ígér vagy esküszik.- Barátod lehet nincs, de más akadhat.- figyelmeztette Folrikát, bármilyen kicsi is az esély, de az erdőbeli alak még felbukkanhat.
Megérkezett a ragú és a cipó is, ehetőnek látszik mind a kettő, kár is rajta sokat gondolkodni. Ian hozzá is fogott és az első falat után helyeselt.
- Ízre is.- vigyorgott.- Na majd ha az erdőben éjszakázunk, nyárson sült… valami lesz, amit meg tudunk fogni.- ha patkány, hát patkány lesz, csak Folrikának nem kell megtudnia, nehogy kihányja.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 25, 2022 6:08 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca 3138061344 • Szószám; 649 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Nézőpont kérdése, mi alkalmas a harcra. Szerintem a meglepetés ereje néha többet ér, mint a nyers erő. – Vontam meg a vállamat. Nem voltam nagy harcos, a következtetéseim nagyrésze logikai alapon történt. Ian bizonyára jobban tudta, éles helyzetben, mi a leghatásosabb fegyver. Mindenesetre a mágia önmagában csak egy erős, amit egy másik erővel kombinálva lehet használni. Én is tanulhattam volna fegyverforgatást, mint a testvéreim, de apám mindig gyengének nevezett. Ha haza is tévedt vagy éppen ahhoz a családhoz, akik éppen vigyáztak rám, megnézte eleget nőttem-e és izmaimat is megnézte. „Eszel te rendesen?” A kérdést annyiszor szegezte nekem, hogy megszámolni is képtelen lettem volna… csupán az élet bennem élénken, mennyire fájt csalódást okozni az egyetlen személynek, akinek a szeretetére ácsingóztam. Ez a mai napig nem változott. Jöhetett akárhány szerelem, rajongás, egyikük iránt sem éreztem olyan vágyódást, mely felülírta volna, amennyire apám elismerő szavait kívántam hallani. – Ork… nő…? – kérdeztem vissza némileg megrökönyödve. Eggyel sem találkoztam mindez idáig, de Alorában a fiatal fiúk azt rebesgették, pláne az a Aeron nevű nagyobb srác, hogy erős asszonyok azok és mindennél jobban megdöntene egyet. Én általában csak fintorogtam egyet és ott hagytam őket a csevegésükkel.
Kicsit igazgattam magamon a nadrágot, mielőtt még betértünk volna a fogadó meleg falai közé. Kényelmetlen volt és… amúgy is jobbnak láttam nem közszemlére tenni az állapotomat. Szánalmas volt, hogy már egy félmeztelen férfi is képes volt ennyit kiváltani belőlem. Uralkodnom kellett magamon. Ez ugyanis nem fog változni. Bár Ian korábban felhozta, nem akartam bordélyba menni. Ennyit nem ért az egész. Majd lenyugszik a testem, idővel… miután megérti végre, hogy nem lesz változás. Soha.
– Alig várom, hogy elmúljon ez a helyzet… – dünnyögtem.
A Korall még mindig az egyik legkellemesebb hangulatú fogadó volt, amiben valaha jártam. A közelébe sem értek a környékbeli késdobálók és egyéb ivók, ahol kiszolgálták az utazókat. Drágább is volt, az szent igaz, de nekem bőven akadt ulronom, még ha ezt nem is kötöttem feltétlenül Ian orrára. Azokkal az érmékkel tartalékolni kellett, ha túl akartam élni Alora oltalamzó falain kívül. Na nem, mintha a pénzen agyaltam volna. Az emlékek rohantak meg, azok a pillanatképek, amikor még gyerek voltam… és önző módon csak az érdekelt, hogy jól érezzem magam. Nem is gondoltam, hogy egyszer majd minden, amit magaménak hittem szerte foszlott. A szememben Alora egy háló volt, ami elkap, ha zuhanok, ami biztospontként mindig ott volt. Megpróbáltam nem ismét könnyekben kitörni Ian előtt, így csak könnyfátyolos szemekkel néztem körbe, hagyva, hogy átéljem a tényt: a korábbi életemnek vége.
Nem tudtam kinyögni egy köszönömöt sem a kocsmárosnak. Csak megfogtam az agyagpohárba erőszakolt meleg teát és magam elé húztam, hogy szippantsak egyet belőle. A fájós torkomnak jól fog esni a méz és a meleg.
– Mindent ragunak hívnak – feleltem kicsit rekedt hangon. Ian nem hallhatta jól a szavaimat, mert nagy volt a nyüzsgés. – Ami van, egybe főzik és máris elnevezik ragunak. – Folytattam aztán, mintha nagy szakértője lennék a konyhának. Nem voltam az, de sok helyen álltam meg pihenőre és rendszerint ugyanazt tették elém más alapanyagokkal. – De a friss cipó jól hangzik.
Belekortyoltam a teába. Kicsit még forró volt, de éppen eléggé kihűlt ahhoz, hogy átmelegítsen szinte azonnal a kinti hideg után. Máris könnyebb volt csevegni és tervezgetni, nem pedig belemerülni abba a sok mindenbe.
– Nem fogom. Esküszöm. – Sóhajtottam fel, bár értettem miért hangsúlyozta ki. Valójában sosem tudtam befogni a számat. – Csak járok egyet legfeljebb, megnézem, mi változott Nulportban. Barátom már egy sincs a városban. – Tettem hozzá, csakhogy érzékeltessem vele, nem állok le cseverészni senkivel, amíg meg nem szólítanak.
Ahogy ezeket a szavakat kimondtam, már érkezett is a kocsmáros. Hatalmas fából készült tálcán cipelte a tányérokat. Az egyik elém, a másik Ian elé került, két öklömnyi – Ian ökölnyi inkább – péksüteménnyel, amik még frissek és illatosak voltak. A ragunak nevezett valamiben hús és némi krumpli volt összefőzve szaftosan.
– Tipikus ragu – állapítottam meg nevetve, majd ahogy távozott a kocsmáros a kanalammal belenyúltam az ételbe.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utca Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: