Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Utca - Page 2 KaDiPE5
Utca - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Utca

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szer. Márc. 23, 2022 6:01 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach


- Szerencsére azokkal még tényleg nincs gondom.- viszonozta Folrika vigyorát. De ennek ellenére tényleg nem szívesen csapná orrba az elfet, legalábbis ok nélkül biztosan nem.- Hah, szóval a harcra inkább alkalmas az elementáris mágia, még az éj az inkább a kémkedésre jó. Vagy másokra szívbajt hozni.- hallgatva, hogy mi is történt még, Ian megszívta a fogait felhúzta az orrát és az megráncosodott, átérezte az elf fájdalmát, nagyon is át.- Az biztos, van érzékük a rúgáshoz.- helyeslően bólogatott.- Addig van szerencsénk, még egy ork nő nem rúg oda. Szerintem a szájunkon keresztül köpnénk ki a golyóinkat. De így legalább már te is tudod, hogy hova rúgj, ha a helyzet adja magát. Az bizony szinte minden férfit ledönt a lábáról.- nem találkozott még olyannal, aki egy jól irányzott és erős rúgás után nem úgy dőlt el mint egy zsák krumpli.
- Fiatal vagy és kanos, ennyi az egész. Majd ha eleget basztál, akkor nem fogsz így viselkedni, még akkor se, ha pucéran állnak előtted.- mondhatni atyai jótanács vagy valami hasonló volt. Ian is ilyesmiket kapott a saját apjától, azt tudja tovább adni, amit tanult.- Ki volt dolgozva, az már szentigaz.- egyet kellett értenie az elf legénnyel. Látszott az istállós fiún, hogy dolgosak a kezei és nem veti meg a munkát.
- Akkor egy mézes, gyömbéres tea lesz neked, nekem meg valami bór. Kevés muslicával, ha lehet.- mondta vigyorogva, de a pultosnak valamiért nem igazán tetszhetett a vicce, legalábbis az arca erről árulkodott.
- Tényleg? Hát, ami azt illeti, ritka, amikor az ilyen helyek változnak. Ha már egyszer bevált, akkor minek változtatni?- nyugodtan, szép lassan nézett körbe a hely belsejében. Nem járt még itt, szóval csak az elf szavára adhat.- Na és ha mondanak? Mi lesz akkor? Lerázod magadról és kész. Ha hagyod, hogy úgy beszéljenek veled, akkor sose fogják abbahagyni. Mindig nem léphetek közbe én se, vagy megtanulsz kiállni magadért, vagy azon kapod magad, hogy mások csicskása leszel.- némi önbizalmat kellene verni a kölyökbe, és a gerincét is megrántani, hogy végre egyenes háttal sétáljon, ne pedig összehúzza magát, mint egy gyermek.
- Köszönjük.- közelebb húzta a kupát és kortyolt a bórból.
- Ragú… kezdem azt hinni, hogy valami nemzeti étel lehet. Ha nem mondod meg pontosan, hogy mit is akarsz, mindenhol azt raknak eléd. Fura.- megvonta a vállát és elhessegette a gondolatot, inkább a borral foglalkozott.
- Nem is vészes az íze. Ami pedig azt illeti, nem, nem tervezek semmit se, legalábbis olyat nem, amihez ketten kellünk. Ha akarsz, nyugodtan csavarogj. Csak ne híreszteld, hogy mi is történt a viskóban, ahol még hárman voltunk.- még az is előfordulhat, hogy az, amelyik elmenekült túlélte, és visszatalált a városba. Ha megtudja, hogy Folrika is itt van, a dolgok könnyen rosszra fordulhatnak.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 20, 2022 3:40 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca - Page 2 3138061344 • Szószám; 520 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Gyakorlás közben bárkit érhet baleset és legalább tudom, hogy jók a reflexeid. – Vigyorodtam el. Talán Ian még komolyan vett, de már régen átment ez az egész csipkelődésbe. Örültem volna, ha velem gyakorol és nem fél attól, hogy kárt tesz bennem vagy én benne. Ráadásul annyira beleéltem magam, hogy a kérdései felére még csak nem is válaszoltam. Ez persze csak utólag eset le. – Egyszer felgyújtotta a köpenyemet egy másik varázslótanonc Alorában, ő elementáris mágiát tanult. De a mesterek szinte azonnal eloltották. – Meséltem el a saját kis esetemet. – Egy másikat meg annyira megijesztettem, ahogy kiléptem az árnyékból, hogy oda rúgott… A lányok nagyon kemények. – Bólogattam nagyon lelkesen, ahogy meséltem. Azt persze nem tettem hozzá, hogy csak egy hebegő, pironkodós bocsánatkérésre futotta akkor is. Mindig is szerencsétlen voltam a nők közelében. Túl titokzatosak és elérhetetlenek voltak, ráadásul nem is érdekeltek különösebben, amitől úgy éreztem, megbélyegeznek, mert a legtöbb igen is tudta, mikor rám nézett.
A jókedvem persze az istállóig tartott. A tekintetem elkalandozott a kirajzolódó hasizmokon… csak egy nyelésre voltam képes, ahogy ott álltam Ian mellett alacsonyan, gyerekesen. Kissé ki is melegedtem és az a rózsaszín, enyhe pír is kiült az orcáimra. A zavarom pedig még akkor sem csillapodott, amikor végre átadtuk a lovakat és betértünk a fogadóba.
– Hogy lehetek ennyire szerencsétlen… – csaptam a homlokomra és megráztam a fejemet. Menet közben igazítottam egyet a nadrágomon is, jobban összehúzva magamon a kabátomat. – Túl szép teste volt. – Dünnyögtem aztán, de szerencsére odaértünk a pulthoz, ahol a kocsmáros talán fel is ismert, ki tudja. Elég rég jártam itt, kicsit nőttem is azóta… abban persze nem reménykedtem, hogy arcom kisfiúsból férfiasra váltott.
– Egy mézes, gyömbéres tea jól esne. – Szóltam közbe, ha már alkoholt nem kaphatok, hát a zavartól kiszáradt torkomat szívesen leápolnám. Azt sem bántam, hogy külön szobát kapunk, így legalább este lehetek kicsit magamban, talán tanulásra is lesz időm, Ian pedig találhat magának nőtársaságot, ha éppen arra vágyik.
– Semmit sem változott ez a hely… – állapítottam meg újra megbámulva a helyet, ahol legutóbb Rilrion dalolászott, majd ahol korábban együtt ültünk. A mostani asztal más volt. Kisebb, sarokban lévő, ami közel kapott helyett a meleget ontó tűzhelyhez. Így amikor lehuppantam, kellemesen simított végig az arcomon a meleg. – Itt talán nem akar nekem senki olyanokat mondani majd. – Célozgattam a faluban történtekre, ahogy a tekintetem kicsit könnyesen, de visszavándorolt Ianre. Nem akartam beszélni az érzésekről, amik hirtelen megrohantak, inkább csak csevegni akartam… arról, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy mennyire látszott rajtam, hogy tetszik a fiú odakint. Belül persze szenvedtem, hiányzott Tindómiel, a meleg ölelés, amit kaptam tőle, az illata, ami az otthont idézet és még Rilrion is, mert akkor még nem gondolkodtam, csak űztem egy életet, ami nem volt az enyém.
– Uraim – érkezett meg a kocsmáros. Ian elé méretes boroskupát tett, elég pedig kisebb poharat, amiből fűszeres teaillat szállt. – A bor és a tea. Lassan kész lesz a ragu is, friss cipóval. – Mondta illedelmesen Ian felé fordulva, aztán hajlongott egyet és visszatért a pulthoz.
– Evés és mosakodás után tervezel valamit? – kérdeztem. – Ha nem bánod, én szétnéznék a városba kicsit. Esküszöm, nem iszok!



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 20, 2022 9:59 am
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach


- Többet nem is remélhetünk.- ennyi és semmi más, reménykedhetnek, hogy Folrika nem fog annyit inni, ami egy egész lovas regimentnek elég lenne, a lovakkal együtt.- Inkább a következményektől. S hidd el nekem, ha megütnélek, az igen is zavarna.- vigyorogva mondta el a véleményét. De talán akkor nem zavarná Folrikát az ütés, ha azok közzé tartozott, akik nem bánták a fájdalmat, sőt, egyenesen szerették. Fura alakok.
Inkább a földet kezdte el nézni, hogy valamennyire el tudja rejteni az arcán szétterülő vigyort. Meg kell baszatni ezt a legényt, vagy minden egyes félmeztelen fiúnál le fog fagyni, hebegni és habogni kezd, mint a rosszabb fajta parasztlányok.
- Remélem is, hogy az lesz.- biccentett a legény felé, köszönésnek megteszi. S Folrikát kezdte el noszogatni, hogy végre menjen befelé.
Nem járt még ezen a helyen, de semmi különöst nem vélt benne felfedezni. Aki már látott egy fogadót, az látta az összest.
- Szerinted ki nem vette észre, hogy nézted?- vigyorogva visszakérdezett.- Kész csoda, hogy nem kezdett el folyni a nyálad, mintha valami finom falatot láttál volna.- az se lepné meg Iant, ha az elf dereka alatt, valami éledezni kezdett volna.
- Jó uram.- szólt oda a kocsmárosnak, aki sietve fordult kettejük felé.- Két üres szobára lenne szükségünk. Meg valamire, ami megtölti a gyomrunkat és oltja a szomjunkat is. Amiről jut eszembe, akárhogyan is kérlelje a kölyök.- Folrika felé biccentett.- Alkoholt nem kaphat.- jobb az elején letisztázni.
- Szoba van, kettő is. Üljenek le egy asztalhoz, hamarosan kész lesz az étel is. Az italt pedig mindjárt visszük. Bort az úrnak, teát a legénynek.- Ian pedig eltolta magát a pulttól, és a legközelebbi asztal felé indult.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 7:12 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca - Page 2 3138061344 • Szószám; 435 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
„Az egyik ilyen alkalmával nem húztam ki időben egy parasztlányból” – Ian szavaira szinte azonnal kipirultam megint. Ennyit testiségről még nem beszéltem senkivel. Bár a nővéremmel megosztottam a tényt, hogy a férfiak tetszenek, de csókoknál többet sosem beszéltem vele sem. Nem, mintha bárki megcsókolt volna, hogy arról legyen, mit cseverészni. Igazából Iannek igaza volt. Egy új ajtó nyílt ki, de nem egy olyan ajtó, ahol bárki is megkedvelhetne, bárki is akarhatna… túlzottan elzárkóztam, mert a szívem csak egy valakié volt. Valaki olyané, aki engem észre sem fog venni soha. De ez így volt jól. Nem akartam semmibe belebonyolódni.
– Próbálok figyelni… – bólintottam. – Túlságosan tartasz a varázserőmtől. Engem nem zavar, ha megütsz. – Tettem hozzá és elvigyorodtam. Tetszett volna a közös gyakorlat, de talán találok a környéken egy varázslót, aki vállalkozószelleműbb Iannél. Na meg most amúgy sem a tanulás érdekelt, hanem valami egészen más. Tudtam, hogy közel van Ethuil ünnepe. Legutóbb nagyjából ilyen tájt jártam Nulportban… és elmentem az ünnepre, hogy eleget igyak ahhoz, hogy elfelejtsem, milyen szánalmas az életem. Végül pedig annyit ittam, hogy még az életemhez képest is szánalmas lettem. Talán csak az utolsó néhány pillanat volt gyönyörű. Gyönyörű volt, ahogy Rilrion szemébe néztem, ahogy az ajkai elrebegték a tünde szavakat. Aztán véget ért, mintha csak egy álom volna az egész.
Ezek a gondolatok fertőztek meg, amit csak tetézett a félmeztelen izmos test. Szinte azonnal zavarba jöttem. Hallottam Ian megjegyzését… ami amúgy még igaz is volt – legalábbis mindazok alapján, amire emlékeztem. Kicsit remegő kézzel nyújtottam a lovászfiú felé a kantárt.
– Gondom lesz rá, uram. – Biccentett, majd a pillantása Ianről rám vándorolt. – Uraim. – Tette hozzá, amire csak még jobban kipirultam.
– Öööö…. köszönjük…. – Dünnyögtem kicsit csendesebben, talán nem is hagyta el hang az ajkaimat, csak tátogtam valami szavakat. Hagytam, hogy Ian óvatosan elirányítson onnan, vissza a fogadó bejárata felé. Még kicsit kellemetlenül éreztem magam, de ahogy beléptünk az ismerős épületbe, kicsit gyomorgörcsöm lett. Ezúttal nem azért, mert szépséges testű lovászfiút láttam az imént, hanem mert eszembe jutott, ahogy Rilriont kenyérrel dobálják meg az elégedetlen vendégek, akik aligha voltak vevők a kornyikálásra.
– Szerinted észrevette, hogy néztem? – kérdeztem Iant, persze még a lovászfiúra célozgatva, de közben már léptem is a pult felé, ahol már a kocsmáros sündörgött, hogy gyorsan szolgálja ki a vendégsereget.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 17, 2022 6:33 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach


- Áh, ne is mond, ismerem azokat a fajta hülyeségeket. Nekem is bőven kijutott belőlük. Az egyik ilyen alkalmával nem húztam ki időben egy parasztlányból. Ki tudja, lehet azóta van valahol egy fattyam. Remélem, ebben nem az apámra ütöttem. Olyan volt Ő, hogy akárhány faluban vagy városban járt, mindenhol szórta a magvát. Nem lepne meg, ha több tucatnyi testvérem lenne.- az a szarházi apja. Olyan volt számára a farka, mint egy hüvely nélküli kard, mindig kereste a megfelelőt.- Minek azon annyit gondolkodni? Egy ajtót az orrodra csaptak egy másikat pedig kinyitottak. Átlépsz rajta és rájössz, hogy sokkal izgalmasabb ez az élet, mint könyvek felett görnyedni, és bemagolni annyi ostobaságot, amitől csak okosabbnak vagy bölcsebbnek hangzol, de csak annyit érsz el velük, mint nők a cicomával. Jól mutat, de valójában elfedi az igazságot.- vidáman és könnyen beszélt erről. Honnan tudhatná, hogy hogyan is megy ott az élet? Nem járt még ott, a környéken igen, de közelebbről sose nézte meg magának azt a helyet. Idegenkedett az egésztől, jobb szerette, ha egy kardot foghat, azzal biztosra lehet menni, még nem találkozott olyannal, ami túlélte volna, ha lefejezik és feldarabolják. A legigazabb barátja a férfinak, persze a kutyák után.
Hosszan és nagyot sóhajtott, ha már kimondta, nem fogja visszaszívni.
- El bizony, de azért figyelj majd oda. Csak annyit igyál, hogy az ujjaid vége bizseregjen, és jól érezd magad. Ha elértél arra a pontra, csak is lassan és keveset. Hamar át lehet esni azon a ponton, ami után már a fejed is alig bírod tartani.- most nem is attól tartott Ian, hogy esetleg valami ostobaságot csinálna Folrika, inkább attól, hogy egyesek könnyű prédának tartanák.
- Hah… tehát tárgyakat lehet vele robbantani? Például miket? Csak üvegeket? Vagy nagyobbat és keményebbet is? Csontot esetleg?- kérdezte érdeklődő hangnemben.- Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy kapnál az alkalmon. Csak tudod, az utolsó személy, aki az árnyékból akart megijeszteni… hát reflexből orrba takarítottam. A tiedért meg kár lenne.- ismét elvigyorodott. Azért Folrika se akarta, hogy kapjon egyet az arca közepébe. Már csak azért se, mert lehet ott a helyszínen elájulna.
Látván Folrika reakcióját a legényre, Ian egy gyors és rövid hümmögés és kacagás keverékét adta ki magából.
- Te szűz.- morogta az orra alatt, alig hallhatóan.
- Szamóca és Répa. S jól gondolod, eltöltünk itt egy pár napot. Addig is a gondjaidra bízzuk a lovakat. Viseld jól a gondjukat, és a hála se marad el.- elővett egy ulront és a legény felé dobta, aki röptében elkapta.- Csutakold meg őket jó alaposan és a patkóknak se árt egy kis takarítás.- majd a kantárt átadta a lovász legénynek.- Nah indulás befelé, még mielőtt nem lesznek üres szobák.- nem árt egy kis noszogatás Folrikának, aki a végén itt ragad és tovább gyönyörködik a látványban.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 12, 2022 11:03 am
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; Utca - Page 2 3138061344 • Szószám; 435 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Néha a hülyeségek elég hirtelen jönnek… mármint nem biztos, hogy be tudom jelenteni előre. – Feleltem szándékosan úgy, hogy az Azizi mesteres részt ne is emlegessük. Tudtam pontosan mit csinált, visszament szép El’Alorába, elmondta a mestereknek, milyen szörnyűséget tettem és hogy miattam hiúsult meg a küldetés. Nyilván Durfar mestert is meggyőzte, hogy nem érdemelem meg az energiát, amit belém fektetett. –Ha ez megnyugtat, most inkább tervezem meghúzni magam és átgondolni az életem. – Folytattam és kicsit feszengve, de távolról figyeltem az előbukkanó Korallt.
Ahogy az ünnepeket emlegette, máris eszembe jutott, hogy már csak egy karnyújtásnyira vagyunk Ethuil ünnepétől. Lassan pontosan egy éve annak, hogy elszöktem Alorából ide Nulportba, hogy a nővéremmel találkozzak. Aztán persze találkoztam Rilrionnal, mielőtt Ethuil ünnepét követően végleg elváltak az útjaink. Bennem mégis olyan erősen élt, ahogy megsimította a karomat a sátorban, szép szavakat mormogott, majd magamra hagyott. Gyönyörű volt az a pillanat, olyan szívet melengető fajta… és akkor még nem láttam, hogy az lesz a búcsúnk is.
– Akkor elmehetek az Ethuil ünnepére rendezett mulatságokra? – kérdeztem vigyorogva. Sejtettem, hogy nem fogok összefeküdni senkivel, csak azért, mert megiszok egy-két sört, vagy valami röviditalt, ami kiégeti a gyomromat másnap reggelre. A másik dolgoról, mármint a hülyeségről persze kicsit nehezebb volt nyilatkozni. Legutóbb leesetem egy asztal tetejéről annyit ittam… arra már nem emlékeztem persze, hogyan kerültem oda fel.
A mágiáról és a tanulásomról beszélni persze egyszerűbb volt. Az olyan könnyed téma „tanulj mágiát” és „El’Alora nélkül az nem fog menni.” Nem hittem, hogy van még esélyem fejlődni és áldottam az eszemet, hogy legalább akkor komolyan vettem a tanulást, amikor félévre visszamentem a városba.
– Az Éjszlánkkal lehet ártani a támadónak. – Magyaráztam lelkesen. – Az egy kezdő szintű varázslat, nagyjából az első leckék között tanultam. Kisebb tárgyakat lehet szétrobbantani vele és annak a szilánkjai sebeznek. De ahogy mondtam az éjmágia nem igazán erről szól. – Vontam vállat, aztán persze elvigyorodtam Ian reakcióján. – Na, most komolyan attól félsz, hogy elbújok előled az árnyékban és megijesztelek? Sokkal szórakoztatóbb lenne közösen gyakorolni. – Tettem hozzá aztán elindultam a fogadó istállója felé. Korábban csak láttam, hogy merre van, sosem sétáltam el oda. Nem volta hátasom eddig amúgy sem.
Az istálló egy nagyobb építmény volt, ahol már pár ló elfoglalta a helyet. Két fiatalabb férfi volt ott, az egyik vasvillával, félmeztelenül rendezte a szalmát. A látványra persze azonnal elpirultam. Ez nem olyan volt, mint mondjuk Ront látni meztelenül. Őt ismertem és nem éreztem magam furán a társaságában, ráadásul ő is látott engem ruhátlanul a fürdőházban. Ráadásul valamiért úgy éreztem, hogy most a félmeztelenkedéshez túl hideg van.
– Nagyon gyorsan adjuk… ő ez Szamóca és… – dadogtam, mikor abbahagyta a munkát és nagy mosollyal odajött elénk.
– Üdvözöllek, uram. – Biccentett felé, majd Ian felé. – A fogadóban készülnek megszállni? – kérdezte, amitől csak még vörösebb lettem.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 10, 2022 6:47 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach


- Oh hidd el nekem, tudja Ő, sőt, mindig emlékezni fog rád. Biztos, hogy másoknak is fog majd emlegetni, hogy mi is történt, hogy történt és a többi és a többi. De fogd meg ezt a szabadságot, végre a magad úra vagy és nem kell arra figyelned, hogy mit mondanak a nagyok. Fogjuk, rá, hogy azt csinálhatod, amit akarsz. De azért mielőtt valami hülyeséget akarnál, azért előtte szólj róla.- megint csak elvigyorodott, jó lesz az, ha azért Ian tisztában van azzal, mit is akar csinálni Folrika, már csak azért is, mert ha valami marhaság fordulna meg abban az ezüst fejében, inkább lebeszéli róla Ian. Csak félti a saját bőrét is, mások hibájából nincs kedve szedni a sátorfáját.
- Igaz-igaz, azt mondtam, de azért vannak kivételek. Ünnepségek és hasonlók, de a hétköznapi lerészegedés, na az tilos.- gondolnia kellett volna arra, hogy néhány szabályt lefektessen, mikor is szabad csapra verni egy hordót és mikor nem.- Egyszer biztos így lesz, de ne lepődj meg, ha nem egy szőke herceg lesz az, fehér ló hátán, lehet csak egy sötét paraszt egy szamárral.- azt már tudhatja Folrika is, hogy nem egy mesében voltak, ahol a végén minden jó lesz és mindenki elnyeri a jutalmát, a rossz pedig a büntetését. A valóságban fordítva van, a rosszaknak gyakorta kikerül a nyakából a hurok.
- Minden csak a megfelelő összeg kérdése. Van az az erszény, amiért akadnak olyan ostobák, akik csempésznének könyveket. Ami meg a fejlődést illeti, hát, az első mesternek is rá kellett jönnie valahogy a dolgok menetére.- mondta kedélyes, csevegő hangnemben. Csak nem lehet olyan nehéz, ha az lenne, akkor nem lenne annyi mágus se.- És melyik az, ami inkább szól a sebzésről?- nézett kíváncsian az elfre.- Akkor ha netalántán valahova be kell törni, akkor az lesz a szakterületed. De ami az elmebefolyásolást és a kábítást illeti… azért annyira nem rajongok. Lehet inkább fizetni kéne valakinek, vagy kocsmákban gyakorolni pár marhán. Nem nagyon tűnne fel senkinek se, ha például ki dőlnek. Én legyek csak az a végső szalmaszál.- az elméjét úgy szerette, ahogy van, néha alkoholtól ködösen, néha tisztán, de mágikus befolyásolás nélkül.
- Na meg mivégre is vannak az istállóban a legények? Dolgozzanak meg azokért az ulronokért.- helyeslően bólogatott, megerősítve a saját véleményét.- Hah… egynek elmegy. Előbb a lovakat adjuk le, utána meg szoba kell, és lehet szó egy kis szabadfoglalkozásról is.- nem kell, hogy folyamatosan egymás seggében legyenek, és egyébként is van Iannek is dolga, amit el kellene intéznie

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 09, 2022 10:40 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca - Page 2 3138061344 • Szószám; 435 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Sok változás állt be az elmúlt napokban. Főleg a bennem zajló gondolatokkal kapcsolatban… és bár nem szívesen találkoztam volna a helyi nagyasszonnyal, mert pontosan tudtam ki ő, mégis éreztem, annak a bizonyos múltnak le kell záródnia. Valami újra kellett koncentrálnom, mert különben ha életben is maradok Ian mellett, sosem fogok előre haladni, mert az emlékek és az, amit örömnek hittem, vissza fog tartani.
- Nem tudom… Azizi már minden bizonnyal azt sem tudja, hogy a világon vagyok - nevettem fel kicsit keserűen. Végig túrtam az ezüst tincseket. - De jó kimondani. - Biccentettem aztán, már nem tudva levakarni a vörösséget az arcomról, na meg azt a vigyort, ami zavaromban jelent meg. - Furcsán szabadság érzést ad. - Sóhajtottam fel, majd egész egyszerűen megint megsimítottam Szamócát. Úgy éreztem a macska mellett ez a városi forgatag is kissé megviselte, ahogyan engem is. Vicces… vagy épp szánalmas, hogy egy ló veszi át az érzéseimet, mint egy igazi társ.
- Te mondtad, hogy nem ihatok. Így hát részegen sem fekhetek össze senkivel… - pillantottam Ianre. - Azt hiszem, egy kicsit szeretnék hinni benne, hogy magától történik majd meg. Egyszer. - Néztem le a macskaköves útra, mintha nehezemre esne erről beszélni. Azon a ponton már túl voltunk, mikor vallottam neki mindenről… és amikor megállapította, hogy “baszni akartam” egy bárddal.
Jobb is volt másra terelni a szót. A szív ügyei addig fájnak, míg túl sok ideje van az embernek rágondolni. Alorában gyorsan elterelődött erről a figyelem, itt viszont annyira nehéz volt nem arra koncentrálni, ami elmúlt. Megigazítottam a tincseimet, miközben a tanulásra terelődött a szó.
- Fontosak a könyvek és talán valaki ki tudna csempészni az alorai könyvtárból ezt-azt… de nem tudom mesterek nélkül hogyan tudnék fejlődni gyakorlati téren. - Ráztam meg a fejemet. - Ezért van rád szükség. Az éjmágia nem feltétlenül a sebézsről szól, persze vannak ilyen-olyan trükkök, de inkább úgy képzeld el, mint egy tolvaj, akinek tökéletes mágikus képességei vannak. Lopakodás, bújkálás, árnyék és fény játéka. - Magyaráztam el nagy vonalakban azt, amit eddig tanultam. - Egy kis kábítás és elmebefolyásolás persze még akad emellé. De nagyvonalakban ez a lényeg. - Tettem hozzá.
Ian volt az egyetlen lehetőségem. Nem csak a mágia gyakorlásához, hanem az élet megtanulásához is. Tényleg apafigura volt a szememben, akire lehetetett támaszkodni, s akire érdemes figyelni.
- Jó. Ma úgy sincs kedvem lovat csutakolni. Hosszú volt az út. - sóhajtottam fel és még egyszer végignéztem a Korallon, ahogy megérkeztünk az épület elé. Túl sok volt a komor emlék innen, mégis mindennél jobban vágytam odabentre, hogy ételt kapjak, inni tudjak - legalább egy gyógyteát. - Ez a Korall. Hátul van a fürdőház, elől meg az, ahol kapunk ellátmányt. Talán nem is olyan drágán.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 07, 2022 6:01 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach


- Az a nevem.- elvigyorodott és fülelt, hogy jól és érthetően hallja azt a szócskát. S mikor megtörténik a csoda, mikro végre káromkodik az elf, akkor Ian elégedett arckifejezéssel biccent Folrika felé.
- Na látod, kimondtad és még békák se esnek az égből. Nincs abban semmi, ha néha kiadod magadból ezeket. Egyébként is, ki csapna miatta a szádra? Azizi? Prfff…- és közben megrázta a fejét, jelezve, hogy mit is gondol a mágusról. Olyan volt az, mint egy rossz fasz, mindig merev és csak a saját feje után megy.
- Azért egy tanácsot fogadj el, elsőnek azért vállaszd meg, hogy kivel. Ne csak részegen szedj fel vagy szedjenek fel. Ha már nagyon viszket derék alatt, akkor inkább szólj és befizetlek valami jobbacska bordélyba. Azok aztán tudják a dolgukat. Nem csak a nők, de úgy hallottam, hogy a férfiak is.- nem igazán zavarta, ha valaki férfiakkal fekszik le, sőt, csinálja, ha élvezi. Cserébe mindig is annyit várt el, hogy őt hagyják békén az egésszel. Élni és élni hagyni, ez volt a mottója bizonyos dolgokban.
- Na azt én is remélem. De ennek is, mint sok minden másnak is, az idő lesz a megmondója.- azt már nem teszi hozzá, hogy ha miatta fog meghalni Ian, az biztos, hogy utána kísérteni fogja.
- Legalábbis szerinted csak onnan lehet. A tökömet ráraknám, hogy lehet máshonnan is, csak a megfelelő embereket kell megkeresni. Olyan nincs, amit a feketepiacon nem tudsz beszerezni.- na majd ha felkeresik azt a nőszemélyt, akkor rákérdez Ian. Valaki, akinek annyi szál fút össze a tenyerében, biztosan tud szerezni párat, amik véletlen leesnek a szekérről.
- Hát… attól függ, hogy mégis miket akarsz rajtam gyakorolni, semmi maradandó vagy éppen veszélyes, akkor lehet róla szó.- kissé vonakodott az egésztől, nem biztos, hogy jó ötlet volt az, hogy hagyja Ian egy tapasztalatlan mágusnak, hogy a szárnyait bontogassa.
- Amire tudlak, arra igen. Még itt leszünk, addig elvisszük őket egy lovászhoz, rakja őket rendbe. És így téged se a mélybe dobunk bele.- már csak azért is, mert Iannek sincs sok kedve ahhoz, hogy a patkót kitakarítsa.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 26, 2022 3:01 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca - Page 2 3138061344 • Szószám; 435 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
– Ian… – vörösödtem el addigra teljesen. Kedvem lett volna bebújni a csuklya alá, hogy ne lásson a világ. Ehelyett megköszörültem a torkomat és nagyon halkan odasúgtam magunk közé: – Fasz… – A zavarodottságomat valami furcsa elégedettség érzés váltotta fel és elvigyorodtam. Sokkal könnyebb volt, mint hittem, bár még mindig furcsa volt a saját hangomon visszahallani ezt a szót. Talán igaza van, Iannek és jobban ki kéne lépnem a világba, jobban engednem kéne, hogy bemocskoljon.
Nem bántam cseppet sem a társaságát. Sőt, mióta csak útnak indultunk ketten, biztonságban éreztem magam. Még senkivel sem tudtam olyan nyíltan beszélni, mint Iannel. Talán ilyen lehet, ha az embernek van egy apja vagy egy bátyja, aki bölcsebb nála és meghallgatja mindazt, ami a fejében forog. Mindenre volt válasza, megoldása és jótanácsa.
A „baszni akartál vele” mondatrészre persze megint csak elpirultam. Nem tagadatam, igaza lehetett. Csak testi vágy volt az egész… minden bizonnyal. Meglehet csak a büszkeségemet sértette, hogy nem kaptam meg és ezért jár annyit a fejemben most is mindaz, ami akkor történt vagy mert nem volt semmi, ami csillapítsa azt az éhségérzetet. Fogalmam sem volt, hiszen a saját érzéseimet nem tudtam meghatározni.
– Akkor, majd ha lefekszem valakivel, talán megnyugszik a testem… – Biccentettem a válasszal együtt. Furcsa, nem jöttem zavarba az újabb gondolattól. Talán azért nem, mert komorság ült rám. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha hozzám érjen bárki is. Nem feltétlenül zavart ez sem, csupán nem tudtam azonosulni az elképzeléssel, hogy gyengéd érintéseket kapjak.
Jobbnak láttam másfelé terelni a szót. Játékosan jegyeztem meg hát Iannek, hogy örökre a nyakán maradok. Ezen nem volt mit szépíteni, hiszen más kilátásom nem akadt. Ő pedig, ha talál is maga mellé egy takaros asszonykát, elalszom én a ház melletti istállóban is, amíg tartozhatok valahova.
– Remélem, jó társad leszek. – Feleltem a szavaira. Míg a fülbevalómat piszkáltam, kicsit meghúztam a hajamat is. Ezzel együtt pedig felocsúdtam az engem megrohamozó végtelen emlékek közül. A Korall már ott magasodott az egyenesünk végén, szinte várva, hogy elszórjunk egy jó adag ulront ott.
– Hát nem tudom… mágikus könyveket csak El’Alorában lehet vásárolni. – Sóhajtottam fel és megvakartam a fejem búbját. Nem volt ötletem másképp honnan lehetne szerezni ilyesmit. Volt nálam ugyan egy lopott kötet, de az csak a törpök legendás kincseit sorolta fel, semmi tanuláshoz kötődő értéke nem volt. – De ha gyakorolhatnék valakivel, az jó lenne. – Folytattam a gondolatot. Nem mintha sok esélye lett volna, hogy bárki hagyja, hogy rajta teszteljem a képességeimet. Ezaras mester tesztelt legutóbb, mikor ellenőrizte, hogy a képességeim megfelelnek-e a balul elsült küldetéshez.
– Ha esetleg te gyakorolnál velem… az mondjuk segíthetne. Ó és ne aggódj, nem dobálok tűzgömböket rád vagy ilyesmi. Egészen másfajta mágiaiskolában vagyok járatos – legyintettem, ahogy megérkeztünk a Korallhoz. Pár lépésből elérhető volt az ajtó is, amin éppen előttünk sétáltak be néhányan.
– És te megtanítasz, hogyan kell ellátni Szamócát? – kérdeztem Iant. Igaza volt, valóban szükségem lett volna erre a tudásra. Sosem volt még saját állatom, leszámítva a szárnya bellsit, akit ott kellett hagynom Alorába. Csak reméltem, hogy valaki gondozza a sérült teremtményt.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 24, 2022 5:36 pm
It's always sunny in Nulport
@Folrandír Ceilteach

- Gyerünk. Ne legyél prűd, mond ki szépen; faaaaaaaaaaaa…sz.- hosszan és elnyújtva mondta ki azt a szót és mellé továbbra is vigyorgott. Kislépésekben kell haladni, elsőnek mocskolják be Folrika száját, utána majd haladnak tovább, hogy egy igazi, talpraesett férfivá váljon a kölyökből, aki most volt. Aki nem fog holmi bárdok után keseregni, hanem a vesszője lesz a bárdok vágyának és dalainak tárgya. Minden férfi, aki férfit akar, utána epekedjen. De addig is, hogy a szobor kész legyen, sokat kell még vésni abból a sziklából.
Egyre kíváncsibb arra, hogy mit is tanítanak abban a toronyban, mert azok alapján, amit látott, a mágiával kapcsolatos szarságokat leszámítva, nem sok mindent. Ha az életben tapasztalt dolgokra is felkészítenék az ottani kölyköket, akkor Folrika is tisztában lenne azzal, hogy mi is az, amit most érez. Nem lennének gondok a fejében, és amire azt hiszi, hogy a szívében van, az igazából a lába közt kell keresnie.
- Persze, hogy van. Baszni akartál vele, ez az értelme. Láttál valakit, aki tetszett, megkívántad, és mivel még nem tudod, hogy milyen is az egész, túlgondolod. Megértem, nem egyszerű megkülönböztetni a szerelmet a vágytól.- hogyan is mondják? Le kell fejni a kígyó mérgét, hogy tisztán tudjon gondolkodni, vagy valami ilyesmi. Talán ha Folrika is megteszi, utána nem lesz semmi gondja, és tiszta lesz az elméje, végre elfelejti azt a bárdot és kereshet másikat.
- Olyan sokáig?- kérdezte megjátszott meglepetéssel, ami mellé még vigyorgott is.- Egye-fene, valahogy majd csak kibírom. Nem vagy tárgy, hogy az enyém legyél. Inkább van egy társam, aki mellékesen mágus. Amiről jut is eszembe, nem kénének ilyen varázslós könyvek meg a többi valami? Ha már a mágusoknál nem tudsz tovább tanulni, hát, magad uram, ha szolgád nincsen, képezd saját magadat.- lehet azt se ártott volna megkérdeznie, hogy mennyire is volt képzett.
- Ideje már, kezdek éhes lenni és tényleg nem árt egy rendes fürdés és a lovaknak is egy alapos kefélés. A patkókat se árt megnézetni és rendbe rakatni. Szamóca a tied, azt is meg kell tanulnod, hogy a vadonban hogy gondoskodj róla, hogy tisztítod meg az élősködőktől és a többi és a többi.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 24, 2022 1:50 pm
 
it’s always sunny in Nulport
@Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Utca - Page 2 3138061344 • Szószám; 435 • Zene; Heart of courage »
« "some people are pure magic. that's all."»
Megköszörültem a torkom Ian kijelentésére. Aztán zavartan pislogva bólintottam, habár erős kifejezésnek tartottam, hogy a nő lecsapta volna a kezemről Csip-csipet. Nem volt az enyém, nem volt honnan lecsapnia sem így. Csak kedveltem, mert olyan más volt, mint amihez szoktam… úgy éreztem, ha kapnék belőle egy darabot, akkor én magam is hasonló lehetnék. Ez persze hónapokkal azelőtt volt, hogy realizáltam magamban, én El’Alorába tartozom, mert varázslónak lenni van egyedül bármiféle tehetségem.
Letoltam a fejemről a csuklyát. Bár útközben egy-egy patakban arcot tudtam mosni, de azért megült a bőrömön az út pora. A hajam sem csillogott olyan élénken, mint máskor. Büszkén viseltem ezt, mert igenis túléltem, hogy Azizi mester egész egyszerűen kidobott tanulmányaim helyszínéről.
– Ian… – nevettem fel a következő mondandójára. – Ahhoz nagyon sokat kell innom, hogy egyszál f… – Elharaptam a szót és egyenesen belepirultam a ki nem mondott szóba. Túl tapasztalatan és félős voltam még ehhez. De azért kihúztam magam, próbáltam büszkének tűnni a mérhetetlen zavarom ellenére is.
A szabad kezemmel a fekete gyöngyfülbevalómmal játszottam. Ez amolyan pótcselekvés volt, hogy eltereljem a zavarom tárgyáról a témát… már ha azt tárgynak lehetett nevezni egyáltalán. Az elmélkedéstől persze csak még inkább gyomorgörcsöm volt.
Mégis csak jobb lett volna nem emlegetni Rilriont. Jobb lett volna otthagyni, ahová tettem azt a közös estét. A polcra, a szép – és egyben fájdalmas – emlék ugyanis fontos volt, hiába nem sült el lényegében sehogy az egész. Iannek persze ezt nehéz lett volna így elmagyarázni, tekintve, hogy Rilrionról egy épkézláb mondatot is nehéz volt összeszednem anélkül, hogy végérvényesen elpiruljak.
– Fogalmam sincs… csak mindig nagyon kalapált a szívem, amikor megláttam… és nem tudom… csak érezni akartam a bőrömön az érintését… ha ennek van értelme… – sóhajtottam fel. Ezeket a dolgokat képtelen voltam szavakba önteni, talán ezért is tituláltam tévesen vagy nem tévesen szerelemnek.
Ian ezen a téren is tapasztaltabb volt nálam. Nem csoda hát, hogy az udvarláshoz is értett… talán én nem is udvarolni akartam, hanem arra vágytam, hogy valaki engem halmozzon el ezekkel a kedveskedő szavakkal, apró figyelmességekkel. Sosem kaptam ilyesmit… legutóbb is az arcomat dicsérték meg csupán, de ennél mélyebb dolgokra vágytam. Finom érintésekre, ölelésekre…
– Nem hiszem, hogy valaha szükséged lesz rá. Örökre a nyakadon ragadok. – Vigyorodtam el aztán, miközben minden lépés között óvatosan végig simítottam Szamóca pofiján. – Gondolj csak bele, van egy saját mágusod. – Kacsintottam rá játékosan, ahogy elfordultunk a következő épület sarkánál. Már közel volt a Korall Vendégház és hirtelen újabb emlékek rohantak meg, ahogy a nővéremmel végig csattogtunk az utcán, hogy kiszökjünk a víz és ő belelógathassa a lábát. Imádtam Tindómielt és mindennél jobban hiányoztak a kedves szavai.
– Már közel vagyunk…  



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Utca - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: