Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002. - Page 2 KaDiPE5
Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002. - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002.

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 06, 2021 6:45 pm
Helping Hand

Hűs, nyári szellő simítja hátát ahogy a fűben, hasán fekszik esése végett. Távoli hangok, mit tán a szél hordoz magával, mintha a nevét suttognák. De ő csak marad, élvezi a napsütést s a fűszálak cirógató érintését. Teste megpihen, nyugalomban van, egy más világperemén.
Rács csörren, ez ébreszti fel, s foszlik szerte rögvest az idilli zöld mező látképe. Előbb csak résznyira tárulnak a szemfedelek. A folyosó üres, nem hozzá jöttek, ezúttal nem, még nem. Kékes szemeit az ablakra emeli újfent, a fényár már jócskán alább hagyott, az árnyak még jobban elnyúlnak a padlón, sok idő telhetett el. Szemeit összeszorítja ahogy a fájdalom ismét visszatér, inkább nem mozdul, jó így neki. Próbálja elérni újra a zöld mezőt, az idő tovább telik de az csak nem akar újra eljönni. Újabb csörgés, távoli szavak, majd közeledő léptek. Ezúttal úgy tűnik hozzá jöttek. Két nagyobb, s egy kisebb alak állapodik meg a cella előtt. Kettő belép, egy kint marad. Az ajtó újra zárul, a fiú pedig egészen parányit fújtat, inkább mondható lemondó sóhajnak. Szemeit a két alakra emeli, előbb a nagyobbra, majd a kisebbre. Itt a vég, démonok s koboltok falják fel. Egy kósza könnycsepp gördül le arcán. Fejét próbálja ingatni ahogy közelednek, nemleges jelzést adva, ellenállást mutatva. Már amennyi maradék erejéből még kitelik s abból mit pihenése óta összeszedett, mi lássuk be, igencsak kevés. A mocorgás nem tesz jót, újracsak átfut rajta a fájdalom, rándul is tőle a gyermeki test fogak s szemhéjak szorulnak össze. Orcáját végül megfosztják a könny s vöröslő vér elegyegétől. Óvatos érintés, mitől megrezdül, ismerem számára, a mai nap után szinte ajándék. A szavakat még nem érti, távoló foszlányként érzékeli csupán mit a férfi mond. Az idő újfent telik, hogy mennyi? Nem tudná megmondani. Kedves hang cseng fülébe, erre tárulnak fel újra szemhéjai. Szürkéskék szemeit a másik barnáival találja szembe. Kérlek hallatszik fejébe, régen hallotta ezt a szót, errefelé nem szokás használni. S így már világossá válik, hogy nem kobold, hanem egy másik gyermek közeledett felé. Akkor még él, nem ették meg. Veszteni valója már nincsen, hát eleget tesz a kérésnek, aprón nyitja, kiszáradt ajkait. Így a folyadék eljuthat torkáig. Édes, ezután a nap után még a keserű poshadt víz is édes volna úgy érzi. - Te... Homok, Angyal, vagy? - Próbál szólni, mely inkább motyogás volna, szaggatott, nem egybefüggő, még mindig nem biztos, hogy nem az álomvilág peremén jár, hogy nem az elméje űz csófus tréfát belőle. Megannyi mendemondát hallani az Aréna nagy öregeitől, a homok angyalok óvják a sivatag harcosait. Jó szerencsét hoznak, vagy ha a halál közelít, úgy átkísérik az arra méltókat a másvilágba. Gyermeketeg kezeit próbálja maga alá emelni, hogy feltolja magát, karja megfeszül, bal vállán a billog fájdalmasan feszül meg, szinte lángol a kín, s a hatás nem marad el, vissza is rogy a szalmaágyra, fújtatva veszi tudomásul, hogy ereje cserbenhagyta. A hátát nem kímélt sebek szintén kifakadnak, nem annyira frissek már, jó fél napja történhetett, s legalább azóta itt fekszik eszméletlen. Legalább is ránézésre. Szemeit újra csak kinyitja, a barna szemű lány még itt van, hát nem angyal, s valóban segíteni akar. A nagyobb alak hangját csupán ekkorra fogja fel, ekkor jut már el tudatáig hol is van, s hogy immár hárman vannak a cellában.


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
606
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002. - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 06, 2021 4:31 pm


Az aranyló nap lassan átbukik a horizonton, a hófehér kőből épült házak egy-egy helyen már takarják, jótékony árnyékot vetve az utcára. Qiesea népe leveti az arcukat és hajuk jó részét fedő kendőt. A turbán alól fellélegeznek, még mielőtt az éjszaka fagya megérkezne. A hűvös ellenére is, a város már nem oly forgatagos, mint a nap bármely szakaszában.
Az itt élők megszokták a nap nyújtotta forróságot, a homok égető érzetét. Az egyedüliek, akik örvendeznek a nap nyugovóra térésének azok csupán azok, akik mindössze átutatózaban vannak jelen. Nincs ez másképp sem a két alakkal, akik az út szélén, a házak óvó takarásában sétálnak. Egy megtermet, bőrét napszítta közpékora végén járó férfi. Homokszínű tógát visel, mely alatt nadrágot hord. Csizmája piszkos a homoktól, látható, hogy napok óta úton lehet. A mellette lépdelő gyermek alig lehet több hét esztendősnél. Fekete, hosszú ruhát visel, arcát fekete fátyollal takarja, mely alatt alig kap levegőt, de még mindig könnyebbnek tűnik számára, mintha a könnyű portól terhes levegőt szívná be. A nyál nem változik szájában sárrá. Fiatal még, de ennyi idősen is belátja, mennyivel egyszerűbb így a számára.
Céltudatosan haladnak előre, a férfi megnyújtott léptekkel, míg a fiatal kislány kapkodja azokat utána, már-már fut utána. Egy tömör kőből épült épület hamar feléjük magasodik, bejutni rajta pedig nem kis tárgyalás árán sikerül nekik.
A férfi rendszeresen járja Qiesea ezen épületét. Segítséget nyújt az itt fogva tartottaknak. Ha sokat nem is, annyit tehet értük, amikor átutazóban van és hallja, hogy megsérül valaki, ellátja a sérülését. Nem kér érte cserébe mást, csak szálást, egy kulacs vizet.
A ház ura pedig az esetek többségében szívesen látja régi vendégét. Ingyen kaphatnak rabszolgái ellátást, anélkül, hogy meg kellene hálálnia. Az évek alatt rájött arra, hogy a férfi nem fogja megváltani, megszöktetni fegyenceit. Segít neki, hogy életben maradjanak, sőt mi több, segítséget is nyújt nekik, hogy egészségesek is maradjanak! Így pedig értékük is megnövekedett lesz. Ki nem szeretné a hasonlót?
Az utazó férfi nem sokat teketóriázik, elmondja, pontosan miért is jött el. Gyermek sérült meg. A fiatal lány erre felkapja fejét, de nem szól közbe édesapjának szavára. Fátyolát és fejét óvó kendőt leveszi, vékony, apró kezében tartja őket. A ház ura, csak két katonának int, kiknek megadja, hogy kísérje vendégüket, a megadott cellához. A fiatal lány barna íriszeit újra az Úrra veti, de még mindig nem szól semmit.
Ahogy a hűvössé vált épület fala között haladva sem. A nap egy-egy ablakon próbál magának utat törni, ám a szürkeség kezdi inkább átvenni a helyét. A fáklyával megvilágított folyosón végül megérkeznek egy cellához, melynek túloldalán egy alig pár évvel idősebb fiúgyermek fekszik. Hátát vér borítja.
- Oh, édesapám – kapja két kezét szája elé a fiatal leány. A cella ajtaját nyitják, a páros betér. S amint átérnek a küszöbön záródik is az ajtó. Biztonság kedvéért, szól az őr.
- Egy tálat kérnék friss és tiszta vízzel – fordul még az őrök felé a férfi, mielőtt letérdelne a fiútest mellé. Szikár, erős kezével gyengéden simít végig a gyermek arcán, letörölve róla a könnyeit. – Szegény, fiam. Nemsokára elmúlik a fájdalom – simít még végig utoljára hüvelykujjával az arcon.
- Lányom – fordul a fiatal leányhoz – hozd ide a fájdalomcsillapítót. Adj neki, de csak egy cseppet. Az ő testének erős lehet – a fiatal lány, ki nem tudja levenni a fiúról a tekintetét mióta meglátta, most bólint. Apjának levetett táskájához siet és egy apró fiolát vesz elő. A fiúhoz siet. A kőpablóra térdel le elé, hogy könnyebben egy magasságban legyenek.  
- Kérlek, nyisd ki a szád – kéri gyengéd, halk hangon, arcán barátságos mosoly húzódik. Fekete haját befonva simul hátára, néhány tincs az csupán, ami kiszabadult a szoros fogásból.
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
224
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002. - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 06, 2021 11:51 am
Helping Hand

A tikkasztó napsugár ráérősen vonul a látképen. Még bejárja a várost, de lassan haladva húzódik vissza a horizont mögé ahogy az árnyakat nyújtja egyre nyúlánkabbra. Messze még az óra míg alábukik, tartja magát s melegével árasztja a város apraja-nagyját...

...éles fény zúdul az arcba, az elme menekülne, fájdalom nyilal a gyermeki testbe ütemesen, újra és újra. Mélyeket szánt a fiatal bőrbe, s alatta a húsba. A kéz remeg, reflexszerű reakció melyet a féjdalom vált ki belőle. A test végül megadja magát, az elme, tovább bírja, a más világot nyit magának, menekülés gyanánt megfelel, nincs más választása. Sötétség borítja be végül...

...Távoli világ, végtelen zöldellő mezők, cirógató napsugár. Egy kedves hang szól a távolból. Khaled! hívja a fiút az ismeretlen nő alak, hangja kellemes, biztonságot sugalló. Fejét fordítva szaladna, rohannak, de aprót bótlik gyermeki lába, orra nem bukik, s ez nem gátolja céljának elérésében. A hang közeleg ahogy halad felé, de az alak csupán távolodik, bárhogy szedi kicsiny lábait el sosem éri azt. Végül a lábak gabalyodnak s orral előre puffan a mezőre...

Egy masszív alkatú férfi cipeli a fiút hóna alatt. Gyermek még, fiatal teste, szikár ugyen de fiatal, tíz éves korának elején járhat. A hátán megannyi, korbács hagyta marás jelzi az elmúlt órák nem tartogattak semmi jót számára. Bal vállán ott éktelenkedik sorsának pecsétje, két egymásba úszó C betű, a helytartó jelképe. Az öreg vasrácsok feltárulnak, s a gyermeki test végül eléri helyét, hanyas fekve puffan aprót a szalmával fedett alkalmatosságon. A fickó vet még egy pillantást, aprón csóválja fejét, de szólni nem szól, csupán tekintete árulkodik sajnálatáról. De ez itt a sivatag, itt nincs helye gyengeségnek, azzal távozik is s a vasrács mögötte zárul.
Orcáját a fű kellemes cirógatja, szemeit kinyitva próbálja felfogni a világot, de sajnos elméje, védelemből ugye, de akkor is megtréfálta, nem a zöldellő mezőkön van, hanem a szalmával fedett ágyon, cellájában. Kezét ernyedten engedi le az ágy mellett. Némi bíborral keveredett könnycsepp gördül le arcán, a fájdalom s a kétségbeesés egyvelege, kavarodva a dühvel. Melyet most tartogat, teste képtelen a mozgásra már, feladta. De elméje nem, az nem fogja. Csupán könnytől duzzadt acélszín szemei mozdulnak aprót, a folyosó túloldalán lévő ablakra emeli őket, honnan a napnak sugarai, mint a remény sugarai merészkednek be. Sosem adják fel, mindennap felkelnek, mindennap teszik a dolguk. Az idő telik, a test pedig pihen, az elme, nos, az pedig igyekszik óvni magát s más világok felé tereli figyelmét. A távolban hangok, tán ez is csak az elme játéka lenne, jelenleg mit sem számít...


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
606
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002. - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 06, 2021 10:40 am
***
Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
606
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002. - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Mynzash, Qiesea - Ébredés hava - 1002. - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Ylore; 1021, Árë hava
» Ylore, 1007. remény hava
» 1021. Újrakezdés hava
» 1020. Remény hava - Calden
» 1022. Remény hava, Nulport

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: