Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Folrandír Ceilteach KaDiPE5
Folrandír Ceilteach KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Folrandír Ceilteach

Go down 
Utolsó Poszt Kedd Feb. 16, 2021 11:29 pm

Kedves Folrandír Ceilteach, üdvözlünk Tulveronon! Ne felejtsd el felkeresni foglalóinkat, hogy utána te is felfedezhesd terebélyes világunkat!

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folrandír Ceilteach Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 16, 2021 4:39 pm

Folrandír Ceilteach

touch me and you'll burn

Születési hely
Täwaren erdeje

Születési idő
1002 Árë hava; 19 éves

Családi állapot
nőtlen

Családom
Aroloth - Apa. Ez a szó számomra tökéletesen összefoglal mindent, ami rád jellemző: erős, határozott, igazi példakép, akinek a gyerekei bármikor a nyomába lépnének... de az én életem egészen más irányba ment el.

Zireael - Anya. Nem emlékszem másra, minthogy ezt a szót annyiszor mondtam ki, akárhányszor megpillantottalak: 'Anya, Anya!' Csak azt vártam, hogy nézz rám, mosolyodj el. Nem maradt másom belőled, csak az emléke ennek a vágynak. Ha valaki a családból anyaként hivatkozik rád, megtölti a szívemet a vágy, hogy újra lássam a mosolyodat.

Cerbin - Nem emlékszem rád bátyám. Nem emlékszem tisztán, pedig annyira, annyira próbálom felidézni, hogyan csillogtak a szemeid. De már nem találom azt az érzést, hiába kötődtem hozzád annyira. Idővel az eltávozott ismerősök vonásai olyan távolinak tűnnek... néha elég hozzá néhány hónap, egy év... de elkezdenek megfakulni. Hiába szerettük őket.

Aevon - Túlságosan felnőttél. Családod lett, kicsit távolabb kerültünk egymástól, még is, mivel Cerbinről nem sok emlékem van, számomra te vagy a nagybetűs nagytestvér.

Tindómiel - Hozzád állok a legközelebb, meglehet azért, mert nincs közöttünk olyan nagy korkülönbség. Az a két év aprócskának tűnik, neked még is van emléked anyáról. Talán nem csak egy mosoly az egész.

Foglalkozás
varázsló növendék

Klánom
Árnylovagok

elf
kezdő
varázsló
Lucky Blue Smith
Folrandír Ceilteach

Karakterem képessége
Hozzászólás szerkesztése Tumblr_inline_oe3t9sVKId1tw2m0e_250
A mágiához kötődő viszonyom már egészen fiatalon meglátszott, ám a képességeim fejlesztésére csak tizenhét éves korom után kerülhetett sor. Hogy ez késeinek számít? Talán igen, de nem is érdekelt igazán a dolog. Valahol a szívem mélyén jó ideje sejtem, hogy sosem leszek igazán nagy varázsló, ez pedig sokszor elveszi az öbizalmamat és érdektelenséget vált ki belőlem.
A tanulmányaim az Éjmágia irányába haladnak. Hogy az én mágiámat miért korlátozza ennyire Isilmë istennő? Nem tudom. Én próbálkoztam, nagyon keményen, hogy bebizonyítsam apámnak, vagyok olyan jó, mint ő, mégha a képességeim egészen mások is.
A közelharcan nem vagyok túl jártas, éppen csak egy tőrt hordok magamnál önvédelmi célból. Előfordult már, hogy rám támadtak ilyen-olyan alakok... merthát valamiért a legkülönlegesebb képességem, hogy csak úgy vonzom a bajt. Kifejezetten balszerencsés típusnak tartom magam.

Karakterem felszerelése

- sötétkék bársonyköpeny csuklyával, nem éppen egy előkelő darab, de varázslóhoz méltó
- a köpeny alatt általában sötét színű vászon inget és nadrágot hord
- fekete, viseltes, de megfelelően tisztántartott bőrcsizma
- fekete gyöngyfülbevalók
- egy kék, félholdforma medál - egyszerű bizsu; az édesanyjáé volt; szerencsehozónak hordja magánál

Elsődleges fegyver: bot

Másodlagos fegyver: egyszerű tőr, amivel nem bánik éppen ügyesen

Vért: nem visel vértet

Védekezés: díszes, mégis kopott alkarvédő, ha közelharcra kerülne a sor

Egyebek: nincsen

Mindenkinek van egy története
Hozzászólás szerkesztése Tumblr_inline_oe40pqZBGU1tw2m0e_250


i wanted the wanting...

Megszülettem. Idegen anya nevelt, idegenek vettek körbe, idegenek vettek körbe, miközben én csak apámmal akartam lenni. Szinte éreztem, ahogy Tindómiel fejlődött engem szép lassan elfelejt. Annyira belefeledkeztem ebbe az érzésbe, hogy nem kapaszkodtam meg anyám emlékébe, nem próbáltam emlékezni rá... csak apám nyomában jártam, mindahányszor előkerült. Meséltem neki mindenről, azokról, amiket láttam, a képességeimről, amiket dicsértek a közösségünk idősebb tagja és meggyőződéssel állították, hogy akár nagy varázsló is lehet belőlem. Elhittem, el akartam hinni, hátha apám észreveszi, bennem is van valami különleges, mégha harcossá nem is fogok válni.
Nem akartam mást, minthogy rám nézzen. De ha rám is pillantott, nem láttam a szemébe azt a csillogást, amire az idősebb testvéreimmel tekintett. Sosem értettem, miért. Sosem értettem, miért vagyok én más. Talán nem szorult belém annyi bölcsesség, annyi finomság, mint a többiekben, mintha csak a külsőm lenne elfhez méltó, de mélyen bennem valami egészen más szunnyadt.

i'm  fading...

Nem érdekeltek a képességeim. Azt akartam, hogy az apám tanítson, hogy ő mutasson utat nekem a jövőmmel kapcsolatban. Hiába ragaszkodtak a közösségünkban más mágiahasználók ahhoz, hogy ne hagyjam a képességemet veszni. Nem. Én világ életemben apám figyelmére vágytam, de ahogy teltek az évek, mintha szép lassan láthatlanná váltam volna. Ez az alól persze voltak kivételes alkalmak, de bennem mégis egyre jobban gyűlt a bizonyítási vágy. Valahogy már képtelen voltam észre venni, mikor azt mondta, hogy büszke rám, mikor azt mondta, tegyem azt, amit akarok.
Végül mégis apám intézte el, hogy megfelelő mester kezei alá kerüljek. A képességeimet bár későn, de elkezdtem fejleszteni.  Lysanthir tehetséges varázsló volt és nem utolsó sorban a közösségünk tagja. Az egyetlen gond vele mindössze az volt, hogy rendkívül unalmas alak volt. Nem kötött le a mágia tanulás, helyett, amikor csak volt rá esélyem a családom társaságát kerestem. Apámét és a fiatalabb nővéremét leginkább.
- Én is szeretnék a tőrrel jobban bánni - szólította meg apámat egy alkalommal. Valójában nem hozzám beszélt, hiába volt a fegyvere a kezemben, úgy tekintett rám, mint egy kisfiúra, aki játszik a késsel.
- Fiam, mindenkinek megvan a maga útja- érintette meg apám az arcomat, majd végig simította a bőrömet. - Talán el kéne menned El' Alorába. Ott sokkal többet tanulhatnál, mint itthon Lysanthirtól.
Meglepett hogy éppen ő, aki mindig is ott élt a természetben éppen egy városba küld engem. Jobb szerettem én magam is az erdőket, a fák illatát... mégis úgy éreztem, ezen az egy módon teljesíthetek. Ha elmegyek tanulni. Egyetlen életcéllá vált, hogy rendes varázslóvá váljak, mégha közben tudtam, nincs meg bennem az a plusz, amit apám látni akar. Egyszerű voltam, semmi különös, éppen csak tudtam irányítani a hatalmamat s elboldogultam a legkönnyebb trükökkel.

you are not your father

El' Anorban bizonyosadtam meg róla igazán, hogy a képességeim közel sem megfelelőek a koromhoz. Egyrészről azért, mert későn kezdtek tanítani, talán a mesterem sem volt elég képzett vagy figyelemfelkeltő. Mindenesetre végre a gyakorlatnak szentelhettem az időmet. Egészen más volt távol a családtól, mintha nem is az az elf lennék, aki egykor az erdők hűvösét és csendjét imádta. Megtetszett az új környezet, a tanulási lehetőségek, a környékbeli városok megismerése pedig új kalanddá változtatta az életemet.
A tanulásra való hajlam helyét gyorsan egyfajt megismerés iránti vágy vette át. Meg akartam tudni mindent az új környezetről. A kíváncsiságom mértéktelenné, kapkodóvá vált. Mindent akartam, méghozzá egyszerre. Ezzel pedig apámat, sőt az egész közösséget szégyenbe is hozhattam akár. Nem. Nem volt meg bennem az elfek bölcsessége.

Ahronit, Deedra Gindrian and Tindómiel Ceilteach Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1689
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Folrandír Ceilteach Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Aroloth Ceilteach
» Folrandír levelei
» Folrandír & Rilrion levélváltásai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Isilmë kegyeltjei :: Tulveron kalandorai :: Elf-
Ugrás: