Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ylore, 1020. nyárelő KaDiPE5
Ylore, 1020. nyárelő KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ylore, 1020. nyárelő

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Pént. Szept. 03, 2021 10:43 am

lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 17, 2021 8:32 pm

SAME OLD SITUATION
Rognus & Rilrion
Tonight I will be having my favourite drink. It is called a lot.
A korsó csattanása az asztalon ezúttal nem eredményez újabb rándulást a részemről, ám az újonnan érkezők közül többen is a professzor felé sandítanak a váratlan lárma hatására. Nem csoda, akinek nem jutott még idő a hirtelen kitöréseinek megszokásához, azok méltán gondolhatják, hogy valami igazán komoly és aggasztó van kibontakozóban. Pedig nem több mint Rognus meglepő vallomása kerül terítékre. Egyelőre.
- Nem is tudtam… - adok hangot az eltűnődésemnek, mielőtt viszont még folytathatnám a további kíváncsiskodásommal, illetőleg az elborult hangulata meglazításával, megoldja ő magának is a szemléletváltását.
Afféle lelkesedéssel pattan fel, mint mikor valakit alaposan meg kíván leckéztetni, s ennek apropóján a közelünkben ácsorgók nagyja odébb szökken a veszélyzónából. A magam részéről eleinte meglepetten, majd egyre szélesedő vigyorral figyelem a produkcióját, amit heves jelleme mellett bőven megfűtöttek az eddig elfogyasztott italai.
- Gyerünk professzor! - emelem meg a kupámat, s magamra kapván a lelkesedését, le is döntöm a vidítót. Bizton veszem, hogy a nézőközönség pusztán azért nem kíséri vehemens tapssal az éneket, mert maguk sem tudják, mihez kezdjenek a daloló professzor tényével és látványával, miután azonban véget ér a csodás előadás, én magam indítom meg a tenyerek hangzatos összeütközéséből fakadó elismerést.
Mondhatni minden tökéletes és idilli volna egy velős szórakozáshoz, amennyiben nem látnám meg felém közeledni az egyik legundokabb akadémikus társamat. Már hallom, ahogy a tömegen keresztül azon a bosszantóan elvékonyodott hangján üvöltözi a mímelt vezetéknevemet.
- Isilme drága kebleire, csak ez hiányzott… - mormogom az orrom alatt, tűnődve, vajon hátrahagyjam-e a drága boromat, vagy megkockáztatva a komoly gyomorbántalmakat, küldjem-e a vidító után. - Mindenképpen sort kerítünk arra a felolvasó estre, jó professzorom, bár egy előadásnak sem volnék ellenére akár itt, akár a Tűzvirágban – mosolygok fel rá, a hasam békességének megőrzése mellett határozva, majd igyekezve nem felborítani a székemet a mutatvány közben, felkelek az asztal mellől.
- Egy öröm volt a találkozónk, ám attól tartok, most távoznom kell. Tudja, nehéz ezekkel a rajongókkal... – hahotázok kínosan, hol Rognust, hol az egyre közelebb merészkedő ripacsot figyelve. - További jó ivászatot, aztán ne hagyja pletyka nélkül Ylore népét! – búcsúzom, és néhány ulronnal hozzájárulva a jelenlegi és leendő fogyasztásához kereket oldok a jó öreg Ezüst Verébből.


//Köszönöm a játékot!  Ylore, 1020. nyárelő 1655882444 //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 07, 2021 7:46 am
Rilrion + Rognus

Csak azok ihatnak alkoholt, akiknek vannak fölös agysejtjeik.
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Hetykén odaintettem a kipirult arcú, izzadó csecsű leánynak, aki a söröm szervírozza és ajánlottam neki, hogy értse a célzást és egy újabb hideg, gyöngyöző italt rakjon le ide elém.
- Szeretném azt hinni, hogy a sorsunk azért nem tőle függ és, akik ott vannak fent mellette azok látják rajta, hogy milyen ostoba. Remélem csak fürdővizet engedhet meg párnát rázhat. - morogtam gonoszul, bár ez tényleg nem volt több, mint remény.
Az előző söröm utolsó cseppeit is magamba döntöttem, majd olyan hangos csattanással tettem le a korsóm, hogy majdnem kettéhasadt az asztal. A fiatal felszolgálólánynak, úgy tűnt sok dolga van, de most szemeit lesütve elkezdett kapkodni.
- Tudom, hihetetlen. - kezdtem bólogatva. - De ifjúkoromban egy rövid ideig én is komponáltam verseket, sőt daloltam is őket. Végül úgy alakult, hogy kiábrádultam belőle. Jó voltam benne. Piszok jó. - morogtam az orrom alatt. - Ez a mocskos világ nem volt felkészülve a költészetemre. Le vannak ezek maradva. - motytogtam sötéten, majd kiabálva hozzátettem. - Még mindig! Ezt hallgassa, fiam!
Én is felhajtottam a vidítót, majd megráztam a fejem. Még szerencse, hogy nem csak most este kezdtem az ivást, így épp elég bátorságot szereztem, hogy bódultságom közepette neki álhassak egy gyönyörű dalnak. Felpattantam, de úgy, hogy a székem hatalmas csattanásal a földön végezte. Mindenki rám nézett hirtelen. Tökéletes. Így kell felhívni a közönság figyelmét.
- Egy korsó rum meg valami erős
Megtornáztatja az agyvelőt
Nem kaparja a torkodat
A vesét, a májat kimossa

Én ide járok gyúrni
Ezt nem lehet megunni
Nekem a legszebb öröm a söröm
Én ide járok gyúrni
Ezt nem lehet megunni
Nekem a legszebb öröm a söröm

Rendes ember nem jár a kocsmába
Nem hódol a céltalan ivásnak
Ami jól esik az egészségnek nem árthaaaaat.
- hosszú elnyúltással fejeztem be és a kis piros arcú leány épp időben tette le elém a sört, Rilrion elé a bort és az asztal közepére újabb két pohárka vidítót. - Ügyes kislány. - motyogtam és bele is kortyoltam a sörömbe. Innentől kezdve az sem zavart, hogy az egész kocsma engem bámult.
- Emlékezni fogok rá, fiam. - fordultam ismét Rilriornhoz. - Én is előadtam az enyém, kíváncsian várom a magáét, ami nagy szó, mert a saját sikertelenségem után kerülöm a rímeket.

#kihívás1

 
Sördal Ylore, 1020. nyárelő 2382555524  Ylore, 1020. nyárelő 2278453077  Ylore, 1020. nyárelő 1489995063

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Rognus

Rózsamézzel harmatoznak csókra termett ajkaid.


❖ Ulron :
589
❖ Tartózkodási hely :
Ylore




Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Május 15, 2021 7:27 pm

SAME OLD SITUATION
Rognus & Rilrion
Tonight I will be having my favourite drink. It is called a lot.
Mutatóujjammal a csaknem teljesen kiürült borospoharam peremét tartva, eltűnődött ábrázattal billentem jobbra, majd balra a gondosan megmunkált üveget, akárha mélyen eltöprengenék a professzor szavain. Igazából így is van, bár szégyen szemre jobban leköt az információ-kisajtolás leghatékonyabb módjának megragadása. Gondterhes sóhajjal nyitom szóra az ajkaimat.
- Tudja professzor, még csak nem is az a legbosszantóbb ebben, hogy ilyen arcátlanul szomjazzák a hatalmat, hanem hogy ilyeneken múlik a sorsunk, akiknek káposztalé lötykölődik az ürességtől kongó elméjében. Túlzottan szép ez a város ahhoz, hogy tönkretegyék – szusszanok fel némi melankóliával, noha a királynő esetleges eltalálásán ugyan halkan, ám cinkosan társulok Rognus szórakozottságához.
S egyelőre úgy határozok, elengedem a tanácsos, meg a fia témakörét, elvégre rohamtempóban képtelenség értékes, valódi haszonnal bíró információkhoz jutni. Hosszú évek meglehet, nem állnak a rendelkezésemre a küldetésem teljesítésére, azonban a telet Yloréban kívánom eltölteni, s az bizony hosszú idő. A lehetőségek pedig ezüsttálcán kínálják magukat.
- Ahh, professzor, lekötelez! - felfrissült energiára kapva emelem fel a fejemet, és vigyorodok el mímelt önelégültségemben fürdőzve. - Egy-két versem megjelent egy elf szerkesztő kiadványában, Elen a Hith, Csillag és Köd címmel. Elég tipikus egy név, ha engem kérdez – legyintek egyet fennkölten, mintha nem lettem volna éppenséggel lekötelezve a felkérés okán. - Saját kötettel még nem próbálkoztam, tudja, valami igazán impozánsat és nagyot szólót vizionáltam magam elé. Viszont egyszer egy jó bor vagy ser mellett örömmel olvasnék fel az eddig megírtak közül – ajánlkozok fel a szokatlan és megtisztelő figyelemre méltatottak lelkesedésével, mielőtt még visszakanyarodnánk a fiát érintő tanácskozásunkra.
A nevetése nem tántorít el, sőt, a lökött tudatlant mímelve még társulok is hozzá, bár csakhamar a szívemhez kapok a karcsú vigaszdíj hallatán.
- Egy korsó ser?! Minimum egy jó évjáratú Melrad, kedves professzorom! Én ebből a bámulatos arcból élek, komoly veszteség, ha megcsorbítanak szépségemben – mesterkélt eleganciával söprök odébb egy tincset az arcomból, majd a vörösbor említésén megszomjazva, letudom az utolsó kortyot is az italomból. Kissé csalódottan konstatálom a hiányát, ám a hangulaton felbátorodva már nem ódzkodom annyira a rövidital felhörpintésétől, elvégre a komoly munka elnapolásra ítéltetett. Megragadom hát a Tusak vidítóval színültig töltött pohárkát, és Rognus felé emelem.
- Igyunk erre a csodás megegyezésre!



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Rognus Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Május 06, 2021 9:08 am
Rilrion + Rognus

Csak azok ihatnak alkoholt, akiknek vannak fölös agysejtjeik.
zene • szószám: xXx • Credit:
 
- Valóban így van. - helyeseltem fennhangon és mérgemben az asztalra csaptam. Még a söröm is majdnem kifröccsent. Ettől csak még idegesebb lettem. - A rendesek dolgozzanak, a hitványak meg csak learatják a babérokat. Mindig így volt és mindig is így lesz. - morogtam a bajszom alatt és italomba kortyolva gondolkodtam el rajta, hogy most is épp úgy ontom a bölcsességet, mintha csak egy tanórán lennék. Ez a felfedezés talán még tetszett is volna, ha nem lettem volna túlságosan felpaprikázva, így inkább azt a nyavalyást szidtam tovább. - A szemem elé ne kerüljön többet. Jobban jár. - mondtam, miközben mutatóujjamat fenyegetően ráztam a levegőben, mintha csak előttem álna azaz orkagyú. - A királynő után loholt. Úgy még sem dobálhattam meg, a régi szép idők emlékére. - tártam szét a karom, mintha csak magyarázatra szorulna, hogy a legutóbbi adódó alkalommal, miért nem segítettem neki a púpja növesztésében. - Még a végén eltalálom azt a nagyságosasszonyt! - tettem hozzá, már egy kicsit rötyögve.
Tovább nevettem, amikor a civakodásunkra emlékezett vissza. Bár elég szomorú a tény, hogy a fiam hallani sem akar rólam és a veszekedés pillanatában, meg azt azt követő pár hétben én sem tudtam nem morogva, dühöngve visszaemlékezni az esetre, de annyi keserűség van bennem majdnem minden miatt, hogy egy kis egészséges cinizmus költözött a szívembe az esetről beszélve.
- Hát igen, ilyenkor még sem olyan nagy város ez az Ylore. - morgolódva csóválgattam a fejem, bár igazából nem érdekelt, hogy mit beszéltek rólunk a népek. Amíg nem mer elém állni az összes mihaszna, nem dühöngök még rajtuk is. - Áh, majd elfelejtettem, hogy maga költő! - színpadiasan a homlokomra csaptam. - Ajánljon valami olvasmányt nekem a költeményei közül. Nem kedvelem a rímeket, olyan sok rosszfélét lehet olvasni, de magától szívesen meghallgatnék néhányat. - őszintén mondtam, bár annyira nem szoktak foglalkoztatni más emberek eredményei, inkább csak magammal vagyok elfoglalva, de végülis az én tanítványom. Monhatnánk azt is, hogy az ő verse, valamelyest az én érdemem. Most mi van? Mondtam, hogy nem vagyok szerény. - Kártérítés? - öblösen rénevettem. - Persze, persze. Majd talán küldök egy korsó sört, hátha attól eláll az orrvérzése. Bár tényleg jobban teszi, ha inkább kitér a lendülő kéz irányából. Lehet, hogy a törpök alacsonyak, de erőset tudnak ütni.


 

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Rognus

Rózsamézzel harmatoznak csókra termett ajkaid.


❖ Ulron :
589
❖ Tartózkodási hely :
Ylore




Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 28, 2021 6:33 pm

SAME OLD SITUATION
Rognus & Rilrion
Tonight I will be having my favourite drink. It is called a lot.
Meg kell valljam, számtalan alkalommal szükséges latba vetnem színészi képességeimet annak érdekében, hogy a céljaimat elérjem, ám miként a professzor az asztalra csap, a mélyen húzódó akadémiai emlékekből táplálkozó rándulásom a lehető legőszintébb mód ölt formát. Ennek dacára figyelmesen hallgatom minden szavát, s miként helyeslésre kell adnom a fejemet, bőszen bólogatok a bő lére eresztett mondandója mellé. Be kell ismernem, ha nem aggasztanának Rognus professzor beláthatatlan robbanásai és a mértéktelen italozásai, szó nélkül ügyködnék a beszervezésén a kígyók közé, hiszen túlzás nélkül állíthatom, mindent tud Ylore városáról és a polgárairól.
- Ó, emlékszem én! Minden egyes púpot megérdemelt a fején, rusnyább meg már nem lett tőle – vihogok fel rosszmájúan, kortyolva egyet a boromból. - Mindig is sejtettem, hogy a családja miatt nem rúgták ki az Akadémiáról, de azt közel sem gondoltam volna, hogy az atyja efféle befolyással bír. Beszervezni valakit a királynő mellé nem apró szívesség – csóválom meg a fejemet rosszallóan. - Látja, ezt az egy dolgot sosem szívleltem ebben a városban. Az őszinte, dolgos embereknek be kell érniük a minimummal, míg azok, kiket jó helyre pottyantott az anyjuk, legyenek bármilyen ostobák, mindent megkapnak. Nem irigylem a terhét, de azokat sem, akik az ő és az apja döntései miatt harapnak majd fűbe – puffogok egy sort magam is, tovább korbácsolva a professzor vehemens érzéseit, amelyek éppen hogy csak csillapodnak az italainak hatására.
A téma elterelődésének nem örvendek – legalábbis, míg nem tudok eleget -, azonban nem is lehetek erőszakos, hiszen a látszat szerint nem teszünk mást, mint kedélyes, baráti csevejt folytatunk a régmúlt emlékeinek dicső oltárán adózva. A mímelés pedig olyannyira nem esik nehezemre, révén, valahol minden egyes év, pillanat a részemmé vált.
- Nehéz volna elfelejteni, hetekig másról sem beszéltek a népek, mint a dulakodásukról – horkantok fel, igyekezve elnyomni magamban a családi perpatvaruk felett érzett mértéktelen szórakozásomat. Nem szabadna a nevetség tárgyának lenni, mégis, amit leműveltek ezek ketten, legendákba illő történet. Kissé meg is lep ennek okán, hogy a következő kijelentésével arra biztat, tüntessem őt fel jobb színben a fia előtt. Nos, valamit valamiért.
- Való igaz, igyekszem sokat utazni, hogy minél változatosabb vidékekről meríthessek ihletet a költeményeimhez. S bár meglep a kérés, vagy inkább a bizalom, számíthat rám, professzor – biccentek felé megenyhült vonásokkal, melyek nem tartanak ki tovább, mint néhány kósza pillanat. - De ha beveri a képemet a fia, remélem számolhatok kártérítéssel – vigyorodok el szélesen.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Karesilla Reitan Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 9:21 pm
Rilrion + Rognus

Csak azok ihatnak alkoholt, akiknek vannak fölös agysejtjeik.
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Elégedetten elmosolyodtam Rilriorn szavain és hozzá hasonlóképpen én is megemeltem a poharam jómagam elismeréseképpen. Sok mindent lehet rám mondani. Bődületes makacsságom már kilóméterekről szemet szúrhat mindenkinek, ahogy néha a szagom is. Szeretek perlekedni is, ki nem?! Hírből sem ismerem a szerénységet és egyesek szerint olykor-olykor az italozást is túlzásba viszem, de ez az utolsó persze csak városi legenda. A hegyiekhez képest ugyanis egyáltalán nem vedelek sokat.
Na de az Akadémián végzett munkám követendő példa lehetne az ott dolgozó összes tudós és tanár számára. Természetesen, akiket levélnehezékkel és egyéb kemény dolgokkal dobálok óra közben, azok nem így gondolják, de azoknak gyakran csak annyi eszük van, mint száz orknak együttvéve.
- Mi tagadás? Törp létemre, remekül célzok és kifejezetten jól dobok távolba. - mondtam továbbra is egyenes háttal, kidülledt mellkassal. - Persze, volt kiken gyakorolni. - tettem hozzá és az említésre azonnal beugrott az a mihaszna nebuló mafla képe. - Ne is hozza szóba azt a szemmirekellőt! Az apja nélkül most sehol nem lenne, naphosszat csak a hasát süttetné és koldulna. - idegességemben az asztalra csaptam. - Párszor vendégül láttuk már a királynőt az Akadémián, többször megjelent vendégként a Tudós Társaság értekezésein is. Az az ebugatta pedig kísérgette mindenhova, mint egy pincsi, pedig még az Öt kulcs legendáját sem tudta elmondani tisztességesen. - felpaprikázva morogtam tovább. - Maga is emlékezhet rá, Rilriorn! Csak mekegett makogott, mint egy kecske azt hitte, nem veszem észre, hogy füzetéből olvasta fel az egészet. Kiharcolta magának azt a púpot, fiam, higgye csak el! Tisztességes embereket nem dobáltam meg. - zártam rövidre morgásom és gyorsan le húztam az időközben megérkezett vidítót is. - Na jó. Csak néha. - tettem azért hozzá.
Igyekeztem megfeledkezni az orkagyú Ulondorról és pár korty sör után sikerült is megnyugodnom valamelyst. - Magam is úgy gondolom. - bólintottam és Nulportra visszagondolva, el is fintorodtam. - Sajnálatos módon a fiam elég gyakran fordul meg arrafelé. Talán emlékszik rá, jó pár évvel ezelőtt ellátogatott az Akadémiára. Meghívtam, nagy marakodás lett a vége. - kelletlenül elhúztam a számat. - Az ordítozásra biztos emlékszik. Dehát ha egyszer két törpe hajba kap... - be sem fejeztem a végét, hiszen mindenki sejtheti a folytatást.
A fiam, akivel azóta csak párszor futottam össze, akkor sem nagyon akart, azóta meg egyáltalán nem szól hozzám. A civakodásunkat talán fél Ylore hallotta, még néhány könyvespolc is felborult, poharak, ablakok is törtek.
- Mindenesetre, ha emlékszik rá, Rilriorn és véletlenül meglátná valahol, szóljon neki néhány szót az érdekemben. Mesélje el, milyen jó tanár voltam, vagy bánom is én... - mordultam fel. - A fiam gyakran megfodul Nulporttól Caldenig mindenfele, ha lejön a hegyről. Úgy képzelen maga nagy világjáró. Legalábbis többet utazik, mint én. Na meg velem, úgysem áll szóba. - vontam vállat, mintha nem is lenne olyan fontos és nagyokat nyeltem a sörből.



 

Ahronit and Deedra Gindrian Kedvelték

Világi vagyok
Rognus

Rózsamézzel harmatoznak csókra termett ajkaid.


❖ Ulron :
589
❖ Tartózkodási hely :
Ylore




Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 10, 2021 4:21 pm

SAME OLD SITUATION
Rognus & Rilrion
Tonight I will be having my favourite drink. It is called a lot.
- El kell ismernem, kevesektől tanultam annyit és olyan lelkesedéssel, mint magától – emelem meg felé a kupámat megbecsülésem jeléül, persze az őszinte jóindulatom nem tart ki túlzottan soká, a szemérmetlen mosolyom sietősen kapaszkodik vissza az ajkaimra a felelevenedő emlékek okán. - Hozzá kell tennem, ha megengedi, azóta sem láttam senkit, aki ilyen precizitással és ilyen sűrűn használná a levélnehezékeit fegyelmezés gyanánt – horkantok fel, ugyanis megbízható forrásai voltak a professzor előadásai a szórakozásnak, s nem kizárólag az érdekes témái végett; az előadásmódja legalább annyit hozzátett az élményhez. - Emlékszik Ulondorra? Hmm, mi is volt a családneve – látványos tanakodással emelem a plafont átszelő gerendáknak a tekintetemet, mielőtt a megvilágosodás jegyében finoman az asztalra csapva visszakapnám Rognusra a szemeimet. - Ialben! Szerintem a homlokát érő csapások végett állandósult a púpja – nevetek fel rosszmájúan, aztán kortyolok egy újabbat a kellemesen selymes boromból. - Kíváncsi lennék, mi lett vele… Itt maradt vajon Yloréban? Ha jól rémlik, a királynő tanácsadója akart lenni. Mintha az olyan egyszerű volna – puffogok egyet hitetlenül, habár jól tudom, hogy sikerült neki egészen közel férkőzni az ylorei udvartartáshoz, hála a szintén befolyásos apjának, akiről történetesen információkat kell gyűjtenem.
Közben a professzor újabb italokat rendel, s egy momentumra eltűnődök; miként is gondoltam mellette elkerülni a lerészegedést? Éppen olyan parttalan küzdelem, mint bármiről meggyőzni őt.
- Nulportban? - húzom el a számat fintorogva. - Nulportnak léteznie sem volna szabad, szörnyű egy hely – csóválom meg a fejemet, elcsábulva az idő közben megérkező tusak vidítóra, ám amíg lehet, kerülöm az italok keverését. - Mindenesetre igazabbul nem is szólhatott volna. Ylore mellett a többi város szürke zugnak hat – értek egyet vele, már ami a keleti birodalmat illeti. - És sok helyütt fogalma sincs az embereknek, miként kell vigadni – mosolyodok el sokat sejtetően, megint csak a poharamat emelve egy kimért kortyot megelőzvén.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 07, 2021 11:06 pm
Rilrion + Rognus

Csak azok ihatnak alkoholt, akiknek vannak fölös agysejtjeik.
zene • szószám: xXx • Credit:
 
- Kiemelkedően jó pedagógiai tehetségemnek köszönhető szinte sosem emlékszem, hogy magának erre lett volna szüksége, de tény, hogy az óráim, a választott témáim és tantárgyaim is túl érdekesek voltak ahhoz, hogy valaki csak úgy félvállról vegye azokat. - szerény mondandóm végén nagyokat kortyoltam az aranyzó italomból, majd nagy sóhajtás után tettem hozzá. - Meg persze, maga sem volt olyan félkegyelmű, mint a többi.
Pár vidító után talán hozzá tettem volna, hogy a fiatal Rilrion jól végezte a dolgát és eszes gyerek volt, ezért sikerült az óráimon remekelnie, de még túl józan voltam mindehhez és annak a veszélye is fennállt, hogy azaz idegesítő, pimasz vigyora még szélesebb lesz.
A kocsmáros épp időben lejtett oda asztalunkhoz egy újabb korsó gyöngyöző itallal. Akkora már az előző adag utolsó cseppét is magamba döntöttem, hisz nem kívánok magamnak rossz szerencsét és jól is esett. A kerekded vonalakkal megáldott felszolgáló sárszínű szemeibe bámulva kötöttem lelkére morogva, hogy tíz perc múlva legyen ugyanitt, de a szokásos söröm mellé, két pohárka Tusak vidítót is hozzon, egyet nekem, egyet Rilriornnak.
- Valóban ajánlatos a Lear ünnep előtt letelepedni. - bólogattam. - Ünnepeltem már néhány helyen Isilme istennőt, egyszer Nulportban még a hajamat is leégettem a tűzben, de biztosíthatom, hogy itt a legfinomabb a mézsör.
Erre a gondolatra még a nyál is összefutott a számban.
- Minél több időt tölt az ember Yloretól távol, annál jólesőbb a visszatérés. - jegyeztem meg nagy bölcsen, aztán megragadtam a korsóm. Szeretek úgy gondolni magamra, mint aki nem kötődik senkihez és semmihez, de azaz igazság, hogy bár a hegyekben nőttem fel és ott lettem szerelmes is, Ylore az igazi otthonom és már nem is tudnék máshol élni.

 

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Rognus

Rózsamézzel harmatoznak csókra termett ajkaid.


❖ Ulron :
589
❖ Tartózkodási hely :
Ylore




Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 7:04 pm

SAME OLD SITUATION
Rognus & Rilrion
Tonight I will be having my favourite drink. It is called a lot.
Félszeg mosollyal pillantok hátra a professzor kiabálásán összerezzenő alakokra, majd elengedek egy horkantást az orrom alatt.
- Pusztán őszinte vagyok. A lenyűgöző pimaszságom elengedhetetlen velejárója – vigyorodok el, mialatt lecsüccsenek elé az egyik felszabadult székre. - S egyébként is, mikor volt szükségem mézesmázos szavakra a jobb osztályzatért? - pillogok rá ártatlanul, hiszen mindenki tudja, hogy akinél megtehettem, ott bevetettem a kiapadhatatlan beszélőkémet, másoknál viszont vagy elfogadtam a sanyarú sorsomat, vagy puszta érdeklődésből értem el sikereket. Rognusnál az utóbbi két lehetőség váltakozott, ugyanis őt meggyőzni bármiről...? Fizetem az egy éves serfogyasztását annak, aki képes volna rá, bár nem is ez a fontos. Őt egyszerűen megtiszteltem azzal, hogy nem néztem ostoba félnótásnak.
- Való igaz, kihagyhatatlan ajánlat – mosollyá szelídül az eddigi arcátlan vigyorom, mialatt kortyolok egyet a boromból. Ma nem engedhetem meg magamnak, hogy megkíséreljem az asztal alá inni a professzort – ó, azok a régi szép idők -, szóval az önmegtartóztatást választottam a drágább itallal. Feltűnőbb volna, ha egyáltalán nem is fogyasztanék.
- Elfeledni Ylorét? Pff, sehol máshol nincs ekkora élet, mint ebben a városban – csóválom meg a fejemet, miközben kihozzák az italainkat. Hálásan biccentek a felszolgálónak, majd visszafordítom a figyelmemet Rognusra. - Nos, nem mondom, az olcsó ital, főleg itt, csupán azt nem foglalkoztatja, akit a fejére pottyantott az édesanyja a születését követően – horkantok fel, eltűnődötten körözve a mutatóujjammal a kupám fém szegélyén. - De tény, hogy nem ez csábított vissza. Kivételesen itt terveztem berendezkedni a télre, s Yloréban minél előbb teszi ezt az ember kölyke, annál jobb – emelem vissza rá a tekintetemet. - S hogy miért? Ennyi tavasz után rám tört egyszerűen a nosztalgia – mosolyodok el újfent.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Rognus Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 10:45 am
Rilrion + Rognus

Csak azok ihatnak alkoholt, akiknek vannak fölös agysejtjeik.
zene • szószám: xXx • Credit:
 
Egészen nyugodt hangulatom volt, amikor beléptem a kocsmába. Kedvelem ezt a kocsmát, kissé ódon és régimódi, nem olyan világi és nyüzsgő, mint a Tűzvirág Fogadó. Felkészültem rá, hogy elmélázva ücsörgök majd a szokottnál olcsóbb söröm társaságában és néha rámordulok az öreg diákokra, akik körülöttem zsivajt csapnak. Így is tettem. Odaléptem a pulthoz, ahol a kocsmáros enyhén érdektelen arckifejezéssel mérte ki nekem a korsómat, mire figyelmeztetnem kellett, hogy nem fogok öt percenként ide szaladgálni, szóval nyugodtan mérjen ki hármat, elbírom. Vállat vonva eleget tett a kérésemnek, lecsaptam elé az ulront és helyet foglaltam egy ablak melletti asztalnál. Míg végigvonultam, csak arra figyeltem, hogy ki ne löttyenjen az a drága, édes nedű, de azért hallottam sutyorgásokat és halk köszöntéseket oldalról. Odamorogtam valami köszönésszerűt, aztán igyekeztem csak a sörömnek szentelni minden figyelmem.
Ez nem tarthatott sokáig, mert odajött hozzám valami hurkás, pimasz kisasszony és meghívott kártyázni. Már itt paprikás lett a hangulatom. Tisztelettel és a tőlem telhető legnagyobb kedvességgel elutasítottam az ajánlatot, mire a háta mögül odakiáltott valaki: - Tán fél, hogy a volt diákjai jobban kártyáznak? 
Erre felháborodott morgások és káromkodások színes sorát vonultattam fel a kocsma jelenlévőinek füle hallatára, nagy lendülettel felpattantam a székemről úgy, hogy az nagy csattanással a földön végezte és még egy kis csepp sör is kilöttyent az asztalra. Ez mindennek a teteje! Leültem hát kártyázni és elhatároztam, hogy ha nyerek, akkor hozzávágom valakihez az üres korsóm. De ha veszítek, akkor is.
Végigmorogtam, kiabáltam az egész játékot, miközben biztattam a nézőközönségünket, hogy hozzák nekem az olcsó szeszt. A végén már paradicsom vörös fejjel nézegettem a kártyáimat, amik annyira elkeserítőek voltak, hogy inkább elhajítottam őket.  - Aljas csalók! - kiáltottam rájuk és üres korsómmal a keverő fiú kopasz fejére céloztam. Nem találtam el, de szerencsére hangosan felhördülve az egész asztaltársaságom szétszéledt. Ekkor érkezett Rilrion. Bugyuta vigyorral a képén.
- Maga mindig is eszes fiú volt, Rilrion. Legalábbis eszesebb, mint azok ott. - a mondat végét kiabáltam, és az érintettekre guvadt szemem, feléjük köptem egyet mérgemben. - Pimasz, de eszes. Úgyhogy feleslegesen hízeleg, fiam. - legyintettem egyet kicsit még felpaprikázva, de legbelül azért jólestek a szavai. Na persze nem mind, de néhány. - Tudtommal már nem jár hozzám, nincs szüksége jobb osztályzatra. - tettem hozzá epésen. Nem mintha bárki előrébb jutna nálam azért, mert hízeleg. Nem vagyok én szőrös szívű, de nálam tudni kell, nem fecsegni.
Valamivel kedvesebb lettem, amikor kikérte nekem is az italt. - Hol máshol lennék, amikor itt adják féláron a sört, az összejövetel részvevőinek? - vállat vontam és folytattam. - Inkább azt mondja meg, maga mit keres errefelé? Azt hittem rég elfelejtette Yloret, miután végzett az Akadémián. Vagy magát is ennyire érdekli az olcsóbb ital? - kérdeztem kétkedve.  

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Rognus

Rózsamézzel harmatoznak csókra termett ajkaid.


❖ Ulron :
589
❖ Tartózkodási hely :
Ylore




Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 17, 2021 9:17 pm

SAME OLD SITUATION
Rognus & Rilrion
Tonight I will be having my favourite drink. It is called a lot.
Elnyűtt ábrázattal támasztom az Ezüst Veréb terebélyes csarnokának egyik szú rágta, mívesen faragott tölgyfaoszlopát. Nem állíthatom, hogy az életem leghőbb célja volt informátorrá válni – főként, esélyem se volt válogatni -, ám az esetek zömében azért hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem az izgalmat s a veszélyt, ami vele jár. Csakhogy ma semmiféle izgalom nem kecsegtet az egykori akadémikus társaim kompániájában, hiszen a feladat egyszerű; beszélj az elffel, deríts ki mindent az apjáról, add át az információt, s távozz boldog vivernként. Lelombozó egy küldetés, lássuk be, bár lehet hozzátesz a tény, feszélyezve érzem magamat a röpke tizenhárom évvel ezelőtt megismert lelkek társaságában. Aztán az sem kizárt, a legutóbbi nőügyeket érintő baklövésem árnyéka nehezül undok bélyegként a hangulatomra, s mindehhez köze sincs az évfolyam-találkozót vidáman ünneplő sokaságnak. A lényegen nem változtat tulajdonképpen a magyarázat, továbbra is lelombozottan lötyögtetem a kupámban a vöröslő, zamatos Melradot.
Aztán megüti a füleimet egy jól ismert, ízes és lelkes háborgás, a hanyatlófélben leledző lelkesedésem pedig egyik momentumról a másikra kapaszkodik vissza az élők soraiba.
Kíváncsian futtatom végig a tekintetemet a termen, majd az egyik félreeső asztalnál megtalálom a hang összetéveszthetetlen tulajdonosát, miként bosszúsan vágja a deszkáknak elébb az ujjai között szorongatott kártyáit, majd jó szokás szerint a korsóját. Szélesedő vigyorral közelítem meg a helyszínt, ahonnét egy elsápadó deák iszkol tova.
- Lám, lám. A jó öreg Rognus professzor, növendékek életének megkeserítője, fiatal lelkek rémálmainak fáradhatatlan plántálója, s a történelem kivételes tudósa. De leginkább úgy definiálnám, a Professzor, akit képtelenség túlinni – mosolygok rá szemérmetlenül, ismét egy oszlopnál találva támasztékot, noha ettől a példánytól hamarost elrugaszkodom és hellyel kínálom magamat a törpe asztalánál. Előtte persze a csaposhoz fordulok, s mindkettőnknek biztosítom az utánpótlást a torkunk hidratálásához.
- Rég nem láttam, professzor úr. Mégis mióta jár efféle összejövetelekre? - billentem oldalra a fejemet érdeklődően, elvégre Rognus nem a szociális képességeiről hírhedt, avagy a megszokottnál nagyobb forgalommal bíró ivóban rajta kapni egészen különös tapasztalás.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ylore, 1020. nyárelő Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Ylore; 1021, Árë hava
» Romok klánja, 1020 nyara
» Ylore, 1007. remény hava
» 1020. Remény hava - Calden

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: