Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
One with the sea KaDiPE5
One with the sea KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
One with the sea

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 01, 2021 12:39 pm

lezárt játéktér

❖❖❖

Aiken Hackney Kedvelte

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 01, 2021 11:33 am
This is not just a dream
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE


Egyik oldalról a másikra ingattam a fejem, elfintorodtam, de válaszolni nem szándékoztam. Felesleges lenne. Ez az én véleményem. Szerintem fontos, hogy ki bírjam nélküle. Ha már függ a jókedvem és a higgadtságom az italtól, akkor vagyok bajban. De furcsa lenne ilyet kijelenteni kalózként.
- Köszönöm, Aiken. Bízom benned. - válaszoltam halovány mosollyal, bár valójában tudtam, hogy nem nagyon van más lehetőségem. Ha elhiszem, hogy megőrzi a titkom, ha nem, ő úgyis tudja már, én  pedig nem tehetek semmit azon kívül, hogy csendesen reménykedek benne, hogy tartja a szavát.
Jól esett utána egy kis csönd. Volt időm összeszedni magam ezután a fél kulacs rum után. Még kicsit bágyadtnak éreztem magam, de a lábaim megerősödtek, így amikor fel kellett kelnem a földről, biztos lehettem benne, hogy nem fogok megszédülni.
- Rendben, menjünk. - motyogtam az orrom alatt. A hazafelé vezető úton nem beszélgettük. Én személy szerint már kimerült és kissé rezignált voltam. Aiken nagy meglepetés belépője miatt még nem is volt időm feldolgozni, hogy egy újabb hónapig vagy hónapokig nem láthatom a szerelmemet. Ebben a csendben utolért ennek a keserű érzése.
Egy ponton elváltak útjaink, rámosolyogtam és jó éjszakát kívántam neki, majd tovább ballagtam a házunk felé.

Aiken Hackney Kedvelte

Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
605
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Május 15, 2021 9:47 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
A közöttünk heverő üres rumos kulacsra sandítottam. Azt hiszem, megtette a hatását, ám ha ez segített Sillának ellazulnia, nem bánom. Azért ez mégis csak más, mint amikor a kocsmában itatunk le valakit.
Mindenesetre, azt láttam rajta, hogy felengedett, jóval belátóbb lett, talán hatottak rá a szavaim. Tekintetéből azt olvastam ki, hogy valóban elgondolkodtatta mindaz, amit mondtam, ezen felül pedig csak remélni tudom, hogy ez holnap reggelre, az alkoholmámor elmúltára is így marad.
Megismételte a kérését, én pedig csak némán biccentettem. A rum említésén pedig csak elmosolyodtam.
- Pedig segít ellazulni. Nincs azzal semmi baj, ha olykor elengededed magad kicsit. Másképp talán bele is őrülne a magunkfajta ebbe az átkozott életbe - nyúltam az üres kulacsért, majd kicsit megemeltem, mielőtt elraktam. - Én például tudom, hogy ki sem bírnám nélküle - nevettem fel keserűen. Azt hiszem, egyre inkább kezdett kitisztulni a fejem, csak olyankor válok ennyire szentimentálissá.
- Ahogy ígértem, megőrzöm a titkodat - válaszoltam némi hallgatás után, óvatosan megsimítva a vállát. - Nem könnyű ez a helyzet, de talán mégis jobb, hogy van valaki a hajón, aki tud róla, ha már így alakult. A bizalom egy olyan dolog, amivel nagyon vigyázni kell, nekünk különösen. Amennyiben kiérdemeltem ezt, megtisztelsz.
Ezt követően egy darabig még némán ültünk egymás mellett, hátunkat a sziklának vetve. Elmerengve figyeltem, ahogy a hullámok lágyan nyaldossák a kavicsos partszakaszt az ezüstlő holdfényben. Mindazzal, amit Silla elmondott most, veszélybe sodorta a saját, és gyereke életét is. Hatalmas szerencséje van, hogy én voltam, aki a legénységből erre járt, őszintén szólva, fogalmam sincs, melyikük gyakorolna hasonló empátiát. Ez után, azt hiszem szemmel fogom tartani. Remélem, sikerül dadát találnia a kölyöknek, lényegesen megkönnyítené a saját, és a matrózok életét is. A kapitányról és Reitanról nem is beszélve...
- Későre jár - törtem meg a csendet. - Ideje, hogy visszatérjünk a városba. Talán azok a részeges eszementek is lehiggadtak már - tápászkodtam fel a földről a sziklába kapaszkodva.


Karesilla Reitan Kedvelte

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
915
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 04, 2021 12:29 pm
This is not just a dream
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE


Kicsit elnehezedett a fejem és a nyelvem az alkohol zsibbasztó hatására, de azért még észnél voltam és jólestek a szavai amellett is, hogy kezdetben éreztem némi kioktató szándékot. Apám dolgaira csak simán megvontam a vállam, nem akartam róla tovább beszélni. Véget nem érő téma lenne, úgy érzem.
- Csak tartsd meg a titkom! - mosolyogtam rá, amikor felajánlotta a segítségét. Elöntött a melegség, de közben meg is lepett a kedvessége. A legénység nagy része nem így reagált volna. - És többet ne adj rumot nyugtatónak. - nevettem fel. - Túlságosan bevált, még a végén rászokok. - tettem hozzá aggodalmas mosollyal. Még a végén én is ott ülök majd a dohánybűzös kocsmában a részeg kalózok között. A hideg is kirázott tőle. - Fogadok egy dadust, ezt pedig én ígérem meg! És köszönök mindent, Aiken. Tényleg! Megleptél, de most megnyugodtam. Azt hiszem, megbízok benned. - mondtam kissé elérzékenyülten. Egy ilyen titkot őrizve, sosem fogok senkiben megbízni, de azt hiszem egy ideig nyugodt maradhatok. Aiken nem fog elárulni.



Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
605
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 26, 2021 2:14 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
Azt éreztem, hogy végre sikerült kicsit megnyugodnia. Keserű beletörődöttsége ugyan megmaradt, ám szavai már nem tűntek támadónak, talán kezdte belátni, hogy igazam van.
- Napestig sorolhatnánk Reitan bűneit, hogy hol is rontotta el, de ez már teljesen mindegy - mondtam. - Nem látok a fejébe, te bizonyára jobban ismered őt, sőt, egy másik oldalát ismered mint én, vagy bárki a legénységből, ám koránt sem hiszem, hogy megbánta. Végtére is, a dolgodat jól végzed, hatékony vagy abban, amit csinálunk. - Ha nem a gyerekre kellene figyelnie, méghatékonyabb lenne, ezt azonban már nem mondom ki.
- Silla - néztem a szemébe. - Mindenképp gondold meg a dadust, ez az élet nem egy gyereknek való. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen le kell mondanod róla, hisz látod, most is mióta itt időzünk már Nulportban... Lesznek még hosszabb szüneteink itt két portya között. Nyugodtabb lennék én is, ha nem látnám már a fedélzeten őt, mikor legközelebb kihajózunk. Itt biztonságban lesz - mosolyodtam el bátorítóan. - Segíthetek nektek bármiben?

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
915
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 24, 2021 10:18 pm
This is not just a dream
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Kezdtem érezni, hogy egy csöppnyit a fejembe szállt az ital. Még tudtam beszélni és a világ sem szédelgett körülöttem, de a testem egy kicsit könnyedebb lett, az orcáim kipirosodtak és egy mély megkönnyebbült sóhaj után súlytalan lett még a lelkem is. Az égben lebegtek a problémáim, amikről beszéltem, amiket átéltem, de nem értem el őket, nem hatottak rám úgy igazán.
- Az én esetemben talán az is jobb lett volna, ha inkább lepasszol. - jegyeztem meg szomorkás mosollyal. - Belé nem szorult szülői szeretet vagy ragaszkodás. Fel akart nevelni egy kalózt, aki majd hozzá kötődik és lehozza neki a csillagokat is. Nem sikerült neki. Mostanra már valószínűleg megbánta. Talán szégyell is. - vontam vállat és lebiggyesztett ajkakkal figyeltem, ahogy arrébb hajítja  a már kiürült kulacsot. - Mikor kisebb volt, akkor volt neki dadusa. - mondtam higgadtan. Éreztem, hogy Aiken is nyugodtabb és így kezdtem nagyobb biztonságban érezni magam. Másfelől azt is tudtam, hogy igaza van valamelyst és így semmiképpen nem akartam tovább vitázni vele, főleg, hogy a markában van életem legnagyobb titka. - Mikor totyogós lett azt hittem, hogy megbírkozom a feladattal egyedül is, de... igazad van. - bólintottam megadóan. - Szüksége van még dadusra. - motyogtam magamban jobbra balra ingatva a fejem, élveztem az alkohol keltette könnyedséget és elhatároztam, hogy még a héten felkeresem Suzannah-t. Az édesanyja volt az én dadusom is, így benne meg tudok bízni.

Aiken Hackney Kedvelte

Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
605
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 23, 2021 11:06 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
Próbáltam leolvasni Silla arcáról, hogy milyen érzelmek kavaroghatnak benne. Még mindig zaklatott volt, és feldúlt, de már legalább lehiggadt kicsit. Azonban ez nem annak a nyugodt higgadtságnak érződött, sokkal inkább keserű beletörődésnek.
- Persze, nem feltételeztem, hogy egy mintaapa lenne. De végtére is lepasszolhatott volna, biztosan talált volna egy szerető, jobb családot neked. Valamiért mégsem tette, hát miért, ha nem egy hasonló szülői ragaszkodás miatt? - kérdeztem elmélázva.
Tudom, és látom, hogy Silla mindennél jobban szereti a lányát. Ám mégsem képes áldozatot hozni érte. De hát ki vagyok, hogy beleszóljak ebbe? Igaza van.
- Eszem ágában sincs nevelési tanácsokat adni - nevettem fel kissé gúnyosan. - Az istenekre, elcseszettül groteszk egy hely lenne ez a világ, ha bárki is az én gyereknevelési tippjeimre szorulna - vettem el a rumos kulacsot, majd kiittam az utolsó kis kortyot az aljáról amit Silla meghagyott, aztán hanyagul odébb hajítottam a homokba. - Nézd, én nem vagyok szülő, és hála az égnek nem is leszek az egy darabig. Azt viszont pontosan tudom, hogy mi nem való egy gyereknek, és egy kalózhajó fedélzete márpedig nagyon nem. Én is gyerek voltam, amikor odakerültem, emlékszem milyen szar volt. Mondjuk a nulporti utcakölykök között sem volt egy életbiztosítás... De ha nem látnád, rettenetes veszélybe sodrod azt a szerencsétlen gyereket ezzel. Nem lesz minden vadászatunk olyan békés, mint az eddigiek. Nem fogja minden kereskedőhajó önként megadni magát a fekete láttán, lesz majd, aki visszalő! A kérdés, hogy hol szeretnéd akkor tudni majd a porontyodat. Az fegyvercsörgéssel és ágyúropogással telített hajón, bokáig gázolva a vérben, vagy pedig valahol Nulportban, egy biztonságos helyen? Nem nevelőszülőkre gondolok, vagy pótanyára, ne érts félre. Inkább egyfajta dajkára, aki vigyáz rá, míg az anyukája kikalózkodja magát.

Karesilla Reitan Kedvelte

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
915
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 23, 2021 8:57 pm
This is not just a dream
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Néztem rá elmélázva, ingattam a fejem jobbra balra, hallgattam őt és a kérdéseit. A végén már nem is a mondandójára figyeltem, hanem a hangsúlyára, az ajakainak a mozgására, a testének rezzenéseire, na meg a rumra. Arra figyeltem elsőként. Váratlanul eluralkodott rajtam egy érzés. Megmagyarázhatatlan, mert most nem kellene ezt éreznem. Ilyesmit valószínűleg csak a haláluk előtt éreznek az emberek.  Beletörődtem a sorsomba, de a kifejezetten rossz kimenetelű sorsomba. Sőt, szinte vártam azt. Belefáradtam a küzdelembe, a titkolózásba, a várakozásba és a magyarázkodásba. Tudtam, hogy Aiken sosem fogja megérteni, amiről beszélek és meglepő módon, egyik pillanatról a másikra fel tudtam adni azt az őrületes vágyamat, hogy megértessem vele az én szemszögömet.
- Semmit nem tett értem. - az ujjaimmal malmozva válaszoltam halkan, higgadtan. - Egy vacak tőrt kaptam től egész életemben, meg persze a fejmosást azóta is. - mondtam és újfent belekortyoltam a jóleső rumba.
Annyi volt apám összes atyai jótette, hogy nem hagyott a rumoshordók között éhen halni. Utána rábízott másokra, hogy ne legyek a terhére, majd amikor már elég nagynak talált, elkezdett egy rendes kalózt nevelni belőlem. El sem lehet mondani, hogy mekkora kudarc vagyok számára.
- Hagyjam el a lányom? - döbbenten pislogtam rá. Ez eszénél van? - Igazi, jó kalózszokás lenne, de eszemben sincs ilyemit tenni. - Már az is, hogy elképzeltem a kislányom, ahogy megérkezik az új szüleihez, felért egy rémálommal. Szinte éreztem kicsi törékeny testét, ahogy reszket a sírástól. - Ne haragudj, de igazán semmi közöd ahhoz, hogy hogyan nevelem a gyerekem. - mondtam neki keményen. - Te azt gondolod önzőség, szerintem meg egy gyereknek az anyja mellett a helye, nem máshol. De nem kell aggódnod miatta. - tettem hozzá epésen. - Vannak terveim, nem lesz belőle kalóz. - mondtam sejtelmesen és újra a számhoz emeltem a kulacsot. Érzékeltem, hogy már csak néhány kortynyi van benne, az én elmém pedig kezdett zsibbadni.

Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
605
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 23, 2021 2:20 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
Egyre értetlenebbül álltam Silla szavai előtt. Fél a kapitánytól, de még a saját apjától is. Persze, Drest első ránézésre egy rémisztő embernek érződött, azonban ehhez nagyban hozzájárult a legenda, amit tudatosan épített ki saját maga köré. Azért mi soha nem éltünk az ő árnyékában rettegve. Mr Reitan pedig egy remek szállásmester volt, aki magát Drestet is vissza tudta fogni olykor. Azt éreztem, hogy ő képes hatni rá, ha kell. Persze, Reitan sem volt egy szent, de nem tűnt olyannak, mint aki a saját lánya ellen fordulna. Hallottam történeteket róla, hogy ő is ugyanúgy a hajón nevelte Karesillát, ahogy most ő is teszi a lányával. Elég különös családi vonás lehet ez, de sose ártottam bele magam jobban, elvégre semmi közöm hozzá... Ám ez mégis csak azt mutatta, valamelyest törődött Sillával, hisz máskülönben le is passzolhatta volna Nulportban, vagy bárhol máshol.
- Mondd csak, miért vagy ilyen rossz véleménnyel az apádról? Mégis mit tett ő ellened?  - bár valóban nem volt közöm hozzá, eleget ittam ahhoz, hogy rákérdezzek. Mostmár lényegtelen, úgyis tudok a titkáról.
Majd arról kezdett beszélni, hogy nincs elég pénze az új élethez. Hát persze, hisz mindannyian ezért vagyunk itt, nem? Hol máshol tehetnénk szert gazdagságra, mint itt a szerencse lovagjai között?
- Akkor legalább őt kijuttathatnád - mondtam. - Találhatnál szerető nevelőket a gyermekednek Nulportban, vagy bárhol, ahol biztonságban lenne, míg utána nem tudsz menni. Ostobaság ilyen körülményeknek kitenned őt. És önzőség. Azt akarod, hogy úgy kelljen felnőnie mint neked? Hogy ő is kalóz legyen egy olyan kapitány alatt, akitől egész életében rettegni fog?
Ezt követően ismét a najádokról, és Drest megszállottságáról kezdett beszélni, amin meg kellett állnom, hogy ne fintorodjak el. Persze, ő rengetegszer hangoztatta, hogy kell neki egy najád, de ezt én inkább csak olyan hangzatos őrültségnek tartottam a kapitánytól. Van neki jobb dolga is annál, mint, hogy najádokat hajkurásszon. Ha pedig egyikük is van olyan szerencsétlen, hogy Drest hálójába ússzon, az meg is érdemli. Nem hagyhatja, ismétli el újra és újra. Mégis mi a fenét akar csinálni, hogyan akarná akadályozni Drestet? Ahogy a lányt méregettem, azon gondolkodtam, vajon képes lenne-e ez a törékeny, sebezhető nő valós fenyegetést jelenteni Norvin Drestre. Senki nem tart tőle, mérget vennék rá, hogy a legénységből senki nem gondolna rá úgy, hogy keresztbe tehetne nekik. Alábecsülik ők, márpedig, ha valamit megtanultam eddig életem során az az, hogy alábecsülve lenni hatalmas ajándék, ha jól használjuk ki.
Talán jelentenem kellene a kapitánynak? Fedélzetmesterként kötelességem volna bármilyen vélt, vagy valós veszélyt tudomására adnom, különösen, ha az a legénység soraiban leselkedik... Ám pontosan tudom, az milyen következményekkel járna.

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
915
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 11:23 pm
This is not just a dream
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Kezdtem érezni az alkohol okozta megkönnyebbülést. Nem rúgtam be tőle, de az idegességemet oldotta. Most észleltem csak igazán, hogy jóformán négy éve alig ittam egy kortyot, nem vagyok hozzászokva. Könnyebben hat rám. Még mindig tudtam, hogy vannak megoldhatatlan, dermesztő problémáim, amik talán az egész életemet végig kísérik majd, a gyomromban mégsem éreztem azt a nyomást, amit korábban és a könnyeim is elapadtak. Eközben azonban őrületesen vágytam még egy korty italra. Hát így lesz valakiből alkoholista.
- Köszönöm. - motyogtam és rögtön a számhoz vettem megint.
Közben elhatároztam magamban, hogy olyan iszákossá, mint a többi kalóz. Már nem égetett annyira, inkább csak megbizsergetett.
- Te talán tényleg jobban ismered. - vágtam rá egyből. - Nem szoktunk csevegni, de a najádgyűlölete okán, én egyáltalán nem lepődnék meg, bármilyen aljasságot követne el, akár velem szemben is. - mondtam nagyot sóhajtva. - Jó, téged talán nem dobna ki, hiszen fedélzetmester vagy és vannak még páran, akiket talán megszánna, de hidd el nekem, az én jelenlétem a kezdetektől fogva böki a csőrét. - hatalmas beleéléssel, szinte fennhangon bizonygattam neki és közben bele-bele kortyoltam az italba. - Alig várja, hogy elbotoljak és keresztbe tegyen nekem. Így érzem. - vontam meg a vállam. - Apám? - újabb hisztérikus nevetés hagyta el a torkom, majd cinikus mosollyal megjegyeztem: - Apám lenne az első, aki javasolná a kapitánynak, hogy valami nehezéket is kössön a lábamra. Nehogy véletlenül túléljem. - legyintettem. - Sosem értené meg. Nem is védene meg.
Nem szívesen öntöm ki a szívem így senkinek, de mostmár úgyis mindegy, hiszen meglátta a nyilvánvalót, innen már jön a lavina.
- Gondolkodtam. Gondoltam rá, de ez nem ilyen egyszerű. - hevesen ráztam a fejemet. - Nincs annyi tartalékom, hogy elmenjek innen. Ő sem tudna mindig itt lenni. Van egy másik élete, ami a tengerhez köti. Ráadásul nem bír ki sokat, legfeljebb egy hetet a tenger nélkül. -ahogy rá gondoltam és egy szebb, nyugodtabb életre, amiben én nem vagyok kalóz, ő pedig nem najád, könny szökött a szemembe. Gyorsan letöröltem és újra nagyokat kortyoltam a rumból. Rossz vége lesz ennek. - Különben sem hagyhatom, hogy a Drest elérje a célját és tényleg kitűzzön egy najádot trófeakét a hajó orrára. Ez barbárság és a szerelmem, a gyerekem népe... - kicsit hezitáltam. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet-e azt is Aiken orrára kötni, hogy a kapitány megölése a célom. Nem szoktam gyilkolni össze-vissza, de úgy érzem, csak így oldhatom meg a problémám. - Nem hagyhatom. - ismételtem meg elszántan, kissé kínlódva.


Aiken Hackney Kedvelte

Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
605
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 10:46 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
Silla elvette a kulacsomat, nagyokat kortyolt bele. Helyes, talán kicsit megnyugtatja... Őszinte meglepetésemre mégtöbbet kért, ám sajnos csak ennyit hoztam magammal. Bár talán elég lesz, noha nem tudom, ő mennyire bírja a piát. Már egy ideje nem láttam a legénységgel inni.
- Idd csak meg - tettem le a kulacsot magunk közé. - Nekem amúgy sem lenne jó ötlet mégtöbbet vedelni most.
Mint mindenki, legyen az kalóz, nulporti szajha, vagy közönséges utcakölyök, én is tudtam Drest megszállottságáról, és najádgyűlöletéről. Gyakran hangoztatta, mennyire akarna egy najád trófeát szeretett hajónk orrára, ám én magam soha nem vettem komolyan ezt a fajta hencegését. Egy oszladozó holttest, legyen az bármilyen fajú, nem mutat valami jól egy ilyen szép és elegáns hajón, sőt, elég hamar irgalmatlanul büdös lenne. Sokkal büdösebb, mint a kecskeszar a fedélközben.
- Nézd - kezdtem kissé habozva. - Drest valóban képes kegyetlen dolgokra, kár is lenne tagadni. Ám azt is el kell ismerni, rengetegszer csak rájátszik erre a vérszomjas kalózkapitány képre, amit felépített magáról. Ez a legendája része, emiatt félik lobogóját a hét tenger minden szegletében. Ránk, a Vörös lándzsa tagjaira azonban másként tekint, mi egyfajta testvériség vagyunk. Figyelj, én jól ismerem a kapitányt, és csaknem kizártnak tartom, hogy a legénységből bárkit is a tengerbe vetne, legyen bármi bűne is. A szállásmester lányát meg végképp - próbáltam rávillantani egy bíztató mosolyt. Nem biztos, hogy sikerült. - Apád is közel áll Dresthez, biztosan szólna pár szót az érdekedben, ha eleged lenne a titkolózásból. Meg tudná győzni, nem is értem, miért nem tette eddig... - majd kissé lefagyva eljutott a tudatomig. Karesilla szemébe néztem. - Reitan sem tud róla, mi?
Minél többet megtudtam a lányról, annál nagyobb rejtély volt számomra, ahogy próbáltam logikát keresni cselekedetei között. Mondjuk ez sok nőről elmondható, akivel dolgom volt, bár egyikük sem hurcolt magával kisgyereket egy kalózhajó fedélzetére.
- Silla, mondom, nyugodj már meg! - folytattam. Hogy is kérhetnék bármit a hallgatásomért? Azt hiszi a pénzére pályázok? Vagy másra? - Hogy mit kérek? Azt kérem, hogy gondolkodj! Mégis mi a fenét keresel még közöttünk? Leléphetnél, olyan életet adhatnál a gyerekednek, amilyet megérdemel. Talán a drága apuka is csatlakozhatna hozzátok, ha néha vissza tudja húzni az uszonyait. Miért vagy még itt? Nem tűnsz olyannak, mint Ivy, aki ne lenne képes maga mögött hagyni a kalóz életet. Hát akkor?

Karesilla Reitan Kedvelte

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
915
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 9:56 pm
This is not just a dream
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Egész testemben reszkettem a kő mellett kuporogva, de nem a hidegtől, hanem a félelemtől. Bár Aiken próbált nyugtatgatni, nem nagyon sikerült lehiggadnom. Az egész felbukkanása hidegzuhanyként értem, a tenyerem ragacsos izzadságban úszott, miközben a szívem úgy kalimpált, mintha meg akarna szökni. Már  ahalálomat tervezgettem és a lányom szöktetését Nulportból, amikor Aiken leült mellém és rummal kínált.
Mióta gyerekem van, nem szokásom inni. Előtte sem vedeltem annyit, mint a többiek, de mostanra szinte már teljesen leszoktam az alkoholról. A helyzet azonban aggasztó volt, nem tudtam, mit tegyek, a sírástól és a dühöngéstől sem nyugodtam volna meg, így szinte kimartam kalóztársam kezéből a kulacsot és szinte fájdalmasan nagy kortyokat nyeltem belőle. Az ital jóelsően égette a nyelvemet, torkomat, míg egész belsőmet felmelegítette és elkezdte oldani az idegcsomót a gyomromban.
- Csak ennyi van nálad? - kérdeztem rá hölgyhöz nem illő módon és visszaadtam a kulacsot.
Egy másodpercig szégyelltem magam, hogy szinte a rum felét magamba döntöttem, de el is hesegettem ezt a gondolatot. Vannak ennél sokkal nagyobb problémáim, ráadásul kalóz vagyok, szóval az italozás miatt igazán nem kellene pironkodnom.
- Igazad van, felelőtlenek voltunk, ki szerettem volna kísérni, azt gondoltam, ezen az estén mindenki a kocsmában ül. - suttogtam vissza védekezve. - Kihajítanának a hajóból. Valahol az tenger közepén. - bólogattam és homlokráncolva a halántékomat masszíroztam. - Valami ilyesmivel járna. Vagy mindhármunkat kitömnének és a hajó orrára tűznének. - hisztérikusan felnevettem, bár egyáltalán nem viccnek szántam. Simán el tudtam képzelni, hogy valami ilyesmit csinálnának.
Egy kicsit megkönnyebbültem, amikor Aiken azt mondta, megőrzi a titkom, bár nem tudtam neki teljesen hinni. Ha ezt nem mondja el a kapitánynak, akár ő is bajba kerülhet és egyáltalán nem vagyunk olyan jóba, hogy ezt bevállalja értem.
- Beszélgetnünk? Miről szeretnél beszélgetni? - kérdeztem ostobán, majd rövidesen hozzátettem. - Mit kérsz a hallgatásodért? - motyogtam halkan. Tudtam, hogy nem lesz ingyen.


Aiken Hackney Kedvelte

Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
605
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





One with the sea Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: