Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
One with the sea - Page 2 KaDiPE5
One with the sea - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
One with the sea

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 5:19 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
A nő bizonytalan, egyre inkább kétségbeesésbe forduló arcát figyeltem. Bár évek óta együtt hajóztunk, nem ismertem Karesillát jobban a kelleténél. A fedélzetmestere voltam, tehát párszor beszélgettem vele, meg volt már, hogy együtt voltunk őrségben, de mindig is csak amolyan semleges témák kerültek szóba. Pontosan tudtam, a többiek a Fekete Démonon mit gondolnak róla, és, hogy sokan kinézték a legénységből, ám Mr. Reitan miatt ezt soha nem merték szóvá tenni. Én nem tartoztam ezek közé, noha furcsa volt nekem ő is és az egész családja, ám ehhez nekem semmi közöm. Míg a hajón minden rendben ment, és a csapat hatékony volt, addig nem foglalkoztam senki családjával és magánéletével. Az, hogy mi volt a személyes véleményem, már más kérdés. Valóban végtelenül felelőtlennek tartottam Sillát, amiért egy olyan hajóra hozta a gyermekét, ami bármelyik pillanatban egy tengeri csata helyszínévé válhat... Ő maga, ha nem is tartozott az élharcosok közé, mindig jó munktá végzett, ám ez a gyermek sokszor kizökkentette. Lehet, hogy nem mutatta nyilvánvaló jelét, de én láttam rajta. Nem is értem, a kapitány miért tűrte meg, vagy akár maga Mr. Reitan...
Karesilla kétségbeesetten könyörögni kezdett, láttam könnyáztatta tekintetén, mennyire bepánikolt.
- Cssh, csssh! - próbáltam csitítgatni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A rimánkodása nem hagyott alább. Tettem néhány óvatos lépést felé. - Nyugodj meg Silla! Láttam, amit láttam, de nem fogom senkinek elmondani. Nem jut a kapitány fülébe a dolog, pontosan tudom, az mivel járna.
Láttam rajta, hogy teljesen elgyengült, leült egy szikla tövébe. Lassan közelebb léptem hozzá, de nem akartam mégjobban ráijeszteni.
- Hogy mi? - kérdeztem vissza. - Dehogy követtelek. Volt egy kis balhé a kocsmában, és kijöttem lehűteni a fejem, mielőtt szétvertük volna a helyet. Véletlenül akadtam rátok. Viszont sokkal óvatosabbnak kell lenned. Ha bárki más járt volna erre, nem lenne ekkora szerencséd. De tőlem nem kell félned, én megőrzöm a titkodat.
Közelebb érve én is leültem a szikla tövébe, azért kisebb távolságot tartva Sillától. Elővettem a rumoskulacsomat, nagyot kortyoltam bele, majd felé nyújtottam. Talán kicsit megnyugszik tőle.
- Ha már így alakult, azt hiszem, beszélgetnük kellene kicsit.

Karesilla Reitan Kedvelte

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
919
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 15, 2021 11:49 pm
This is not just a dream
@Aiken Hackney && Silla
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Fiatalon még vágytam a legénység elfogadására, tiszteletére. Aztán, minél idősebb lettem, annál kevésbé. Volt néhány támogató nő körülöttem a szárazföldön - ilyen Suzannah is, a dadusom vagy Deborah, a melegszívű kocsmáros -, akik szelíden, de talán túl halkan próbálták irányba helyezni az életem, miközben a köpködve kiabáló legénység tagjai, köztük az a jómadár apám a másik vállamon csücsülve igyekezett éppen a másik irányba csalni. Megtanítottak lopni, kardot, íjat és tört használni és nem voltak hajlandóak észrevenni, hogy ezek közül egyik sem egy magamfajta lánynak való dolog. Valószínűleg mostanra már mindenki észrevette, hogy kilógok a sorból. Nem csak a lányom miatt. Egyszerűen nem élvezem a rum mámoros estéket a kocsmában, undorodom ezektől a keménykedő, jellemtelen férfiaktól és nem szeretem azt sem, ahogy mások rám néznek, mikor a kalóz gönceimet viselem. Ha tehetem, nem is hordom őket.
Hófehér, lenge szövetruhában kísértem le szerelmemet a partra, mintha frigyre lépésre készülnék. Csak egy kis langyos, finom szellő cirógatott, a tengert is alig fodrozta. Nem fáztam. Akkor meg pláne nem, amikor rábukkantam Aiken alakjára az egyik szikla mögött. Mintha egy lábos forró vízzel öntöttek volna le, az arcom egészen elvörösödött. Csaknem meggyulladtam.
- Ő az. - bólintottam megadóan néhány másodperc habozás után. Ki akartam találni valami hazugságot, de annyira lefagytam a rémülettől, hogy nem mozogtak az agyam fogaskerekei és egyénként is elég egyértelmű volt az, ami az imént történt.
Görcsbe rándult a gyomrom, torkomban pedig egy akkora gombóc képződött, hogy megszólalni is alig tudtam. Tátogtam, mint egy hal, próbáltam levegőhöz is jutni és el is kezdeni valamiféle mondanivalót, de nem találtam a szavakat. A fejemben valami se füle se farka összekuszált monológ kavargott, amit nem tudtam összerakni vagy egyszerűen kihabogni sem. Abban a pár másodpercben teljesen elvesztettem az ép eszem.
A megmentő szavaimat kerestem, miközben ezzel egy időben pár perccel ezelőtti boldog, de mégis borzasztóan kétségbeejtő búcsúzkodásunk járt az eszembe, de emellett azon is gondolkodtam, vajon vagyok-e elég jóban Aikennel ahhoz, hogy megtartsa a titkom, ha megkérem rá. A legénység tagjai közül szinte senkit sem tekinthetek barátomnak, de még azt sem lehet mondani, hogy kicsit is kedvelnek. Talán Aiken az egyetlen, aki nem néz olyan furcsán rám egész nap.
Nem tudtam, mit tenni és, mivel nem találtam jobb megoldást, nekiálltam könyörögni: - Nem... nem mondhatod el senkinek, Aiken. Kérlek szépen. - szemembe újra könnyek szöktek, de most nem a szomorúságtól, hanem a tehetetlenségtől, a kétségbeeséstől. Ha nem vált volna rám otthon a gyerekem, biztos hagytam volna, hogy a későbbi dagály belemosson a tengerbe. - Könyörgök, ne mond el senkinek. Ha megteszed, megölik őt. Megölik a lányomat is. Mindent elveszítek, kérlek... - a hangom újra és újra elcsuklott. Kétségbeesésemben még az is megfordult a fejemben, hogy gyorsan tört rántok és szíven szúrom, majd elengedem a tengerben, de sokkal gyorsabb, ügyesebb és erősebb nálam. Ráadásul, nem is akartam bántani, valamilyen szinten, kedves volt a szívemnek. - Megteszek bármit, Aiken. Csak könyörgök, tartsd meg a titkom. - suttogtam, miközben a ruhám szegélyét gyűrögettem izzadt tenyérrel és elgyöngült testemnek engedelmeskedve, lekuporodtam egy nagyobb szikla tövébe. Hátamat nekivetve a hideg kőnek, kicsit megpróbáltam megnyugodni. Pár mély lélegzet után azért még megkérdeztem: - Véletlenül erre jártál? Vagy követtél idáig? - nyugodt volt a hangom. Nem féltem feltenni ezt a kérdést. Most már úgyis mindegy.


Aiken Hackney Kedvelte

Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
609
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 11, 2021 2:41 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
Karesilla Reitan sokáig rejtély volt számomra. Mióta a Fekete Démon szállásmestere vagyok, a legénység nagyrészét kiismertem, egy-egy iszogatós, tivornyázós estén sokat meséltek magukról, és ezt fontosnak is tartottam, ismerni az embereimet és jó kapcsolatot ápolni velük. Ez utóbbi persze koránt sem ment mindenkivel, de nekem már az is elég volt, ha megtudtam, kire hogyan lehet hatni.
Reitan kisasszonnyal azonban valami nem stimmelt, ám nem tudtam ezt hová tenni. Nem Silla volt az egyetlen nő a fedélzeten, ám mindig is úgy éreztem, hogy ő kilógott. Mondjuk, előfordult, hogy ő is velünk töltött egy-egy estét, bár ha tehette, inkább visszavonult valahová, bizonyára a lánya miatt.
A gyermek volt a másik kérdéses pont. Nem tudtuk, ki az apja, nem is beszélt róla, de hát kalózok között nem egy ritka dolog, bár nőként ez jóval problémásabb. A legénység nem örült, hogy a gyermeket olykor a fedélzetre is magával hozta, én csak pusztán nem értettem.
Silla apja, Mr Reitan a Fekete Démon szállásmestere. Hallottam azoktól, akik régóta szolgálnak vele, hogy ő is hasonlóan, a hajón nevelte Sillát, nem kevesebb bonyodalommal. Így pláne nem értettem, ő maga miért tartotta meg a gyereket, vagy ha már így döntött, miért maradt közöttünk. Nem gyereknek való élet ez, nem ilyen szülőre van szüksége. Én magam alig voltam hat éves, mikor Hackney kapitány hajósinasként maga mellé vett, azt pedig kegyetlen évek követték, míg meg nem erősödtem. Igaz, az én anyám azelőtt sem igazán törődött velem, Silla viszont más volt. Látszott rajta, hogy igazán szereti azt a gyereket, hogy tényleg fontos neki és bármit megtenne érte. Emiatt sem értettem, mi a fenéért van még mindig közöttünk.

Ahogy ott térdeltem a sziklák mögött, jól láttam Karesillát és a kedvesét, ahogy búcsúcsókot vált kedvesével. Bizonyára a gyermek apja lehet... Kissé zavarba jöttem, hisz ezt nekem nem kellene látnom, nyilvánvalóan oka van annak, amiért titokban tartják.
A szerelmesek habozva reppentek szét, mint akik ha tehetnék, örökké ölelnék egymást. A férfi távolodottt el először, akinek továbbra sem láttam az arcát. Ám nem a város irányába indult, hanem a tenger felé. Elkerekedett szemekkel figyeltem, ahogy kecses mozdulatokkal a habok közé vetette magát, mintha valami varázslat hatására uszonyai nőttek volna...
Egy najád... Ez sokmindent megmagyaráz. Ha a kapitány, vagy akár Mr Reitan rájönne, szerencsétlen bolond a Fekete Démon orrdíszeként végezné, talán a gyermekét sem kímélnék.
Drest kapitány egyenes ember volt, jól bánt a legénységgel, ám szigora tiszteletet parancsolt. Emellett viszont megszállottja volt a najádoknak, fogalmam sincs miért, de őrülten vágyott egy najád trófeára. Elképzelésem sincs Silla mégis mi a fenét gondolt, mikor kikezdett eggyel. Pontosan tudhatta, milyen élet vár rá...
Kissé lefagyva, elmélázva figyeltem, ahogy búcsút intett a tengernek. Talán még nem ment ki a rum a fejemből, vagy talán csak túlságosan elszálltak a gondolataim, de nem vettem észre, mikor ő is elindult. Ő viszont kiszúrt engem. Összerezzentem, majd fürgén pattantam föl a sziklák mögül, ám úgy láttam, ő sokkal jobban megrémült. Sose hallottam még így felemelni a hangját.
- Már egy ideje - válaszoltam, majd óvatos léptekkel lemásztam a szikláktól. - Csak erre  sétáltam, mikor belétek botlottam, de nem akartam megzavarni a meghitt kis jelenetet - mosolyodtam el zavartan. - Ha nem tévedek, ő a lányod apja lehetett - sandítottam a hullámok felé, ahol a najádnak már semmi nyoma nem volt.

Karesilla Reitan Kedvelte

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
919
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 08, 2021 8:52 pm
This is not just a dream
@Aiken Hackney && Silla
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Az izgatottságtól és a szerelemtől kipirosodtak orcáim, szemeimre szürke fátyol borult, néhány könnycsepp az arcomat csiklandozta. Homlokomat az övéhez érintettem, reszkető kezeimmel közre fogtam az arcát, hüvelykujjammal meg-meg simogattam az ajkait, miközben beszélt hozzám.
Búcsú. Annyiszor csináltam már. Miért megy még mindig ilyen nehezen? Ő megpróbálta megkönnyíteni. Biztatott, megkacagtatott, miközben én erősen kapaszkodtam belé. Biztos voltam benne, hogy ha most el kell engednem, azonnal összerogyok és majd csak a következő dagály tünteti el a testem a partról, mos bele a tengerbe.
Most kicsit több időt tölthettünk együtt. A kapitány halaszthatatlan dolgai miatt, majdnem egy hét jutott nekünk. Persze, eközben nem bújhattam el teljesen a kis város széli, eldugott kunyhómban. Néha megmutattam magam. Elmentem a piacra, beugrottam a Kék Albatrosz füstös, alkoholködben lebegő épületébe, hogy lássák, nem történik semmi érdekes ezalatt a kis szünet alatt. Egyébként sincs túl nagy okuk gyanakodni, legfeljebb azt gondolhatják, hogy egész nap az ötéves kis gyermekemmel vagyok.
Nem is lennének olyan messze a valóságtól. Tényleg a lányommal voltam, csakhogy történt más is, ami valószínűleg bökné a csőrét a kapitánynak és a részeg legénységének. A najád apja is velünk töltötte a hetet. Mást sem csináltam egész nap, csak szerelemben és boldogságban lubickolva néztem, ahogy csilingelő kacajjal játszik a gyerekem az apjával és végre élvezhettem azt a rózsaszín burkot, amelyet néhány család körül látok itt Nulportban. Van, hogy teljes anyuka a gyermekével is, látni azt a boldogságot is. Azonban én nem találom meg itt, nélküle.
Hamarosan találkozunk. Így biztatott és forró csókokat lehelt az arcom összes szegletére. Hiába súgtam vissza, maradhatna még. Kötelességei vannak. Várja a tenger és nem is tudna tovább maradni, előtte meg kell erősödnie a vízben.
Búcsúzóul megcsókolt. Ismerős érzés volt. Elhagyatottság, kétségbeesés, vágyódás és tömény szomorúság. Így emlékszem mindegyik utolsó csókjára. Erre még szaporábban folytak a könnyeim. Úgy éreztem magam, mint egy spirálban, újra és újra végigmegyünk ezen, nincs kiszállás.
A vállalhatónál sokkal kevesebb időn belül éreztem, hogy távolodik tőlem. Az én szemeim még csukva voltak. Beleborzongtam, amikor már ujjai is elváltak az enyémektől. Egy lépésre visszajött, megcsókolt a homlokom. Akkor nyitottam ki a szemem, amikor már elnyelték őt a hullámok. Mintha még láttam volna az ezüstös hullámok habjai között csillogó uszonyának végét és ennyi. Mintha meg sem történt volna. Csak bennem maradtak romok.
Remegve térdre ereszkedtem és megmostam a tenger hideg vizében az arcom, hogy kicsit össze tudjam magam szedni, mire hazaérek a lányomhoz. A sós víz egy leheletnyit égette a szemem, de a könnyeim elapadtak.
Bágyadtam felkeltem és elkezdtem mélabúsan csoszogni a sziklák felé, vissza a városba, vissza a házamba. Lesújtó forróság futott végig rajtam, ahogy megláttam a kikandikáló szempárt egy nagyobb szikla mögött. Ijedtemben felsikkantottam és a szívemhez kaptam. A szikrázó hold ebben az éjszakai sötétségben is egészen jó megvilágítást adott az illetőnek és, mivel olyan bujkált a szikla árnyékában, akivel a hajón és az Albatroszban napi szinten össze lehet futni, azonnal meg is ismertem. Aiken. Attól, hogy a legénység egyik tagját találtam itt meg, még jobban megijesztett.
- Te meg mit keresel itt? A szívbajt hoztad rám! - a tőlem nem megszokott módon indulatosan rákiabáltam. A levegőket kapkodva próbáltam ha nem is kedvesebb, de kevésbé hangos hangot megütni a következő kérdésemmel. - Mégis mióta bujkálsz te itt? - kérdeztem és nagyon reménykedtem benne, hogy már csak a hideg vizes arcmosásomat volt szerencséje végignézni.



Aiken Hackney Kedvelte

Zsivány vagyok
Karesilla Reitan

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el


❖ Történetem : ❖ Ulron :
609
❖ Tartózkodási hely :
Fekete Démon
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Tolvajlás)




One with the sea - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 02, 2021 2:43 pm
One with the sea

Black Heart • Credit:
 
Már több, mint egy hete vesztegettük az időnket Nulportban, várva az újabb kihajózásra. A kapitánynak dolga volt a városban, legalábbis velünk ennyit volt hajlandó megosztani. Reitan szerint a készletek beszerzését intézte, fontos emberekkel találkozott, túladott a legutóbbi portyán szerzett árucikkeken... Mindenesetre, a legénység élvezte ezt a pihenést. Minden estét a Kék Albatroszban töltöttek, kevés megkeresett pénzüket kurvákra és alkoholmámoros duhajkodásra verték el. Fedélzetmesterükként legtöbbször magam is velük iszogattam, igyekeztem jó kapcsolatot ápolni a matrózokkal. Ritkán adatott meg ilyen hosszú szárazföldi pihenő, próbáltam hát kihasználni. Nap közben felkerestem néhány régi ismerőst akik még mindig Nulportban laknak, esténként viszont én is az Albatroszban kötöttem ki.
Ám ez az este nem sikerült valami fényesen. Beálltam kockázni egy másik hajó néhány matrózával, akik saját szerencsétlenségükért engem okoltak, egyikük csalással vádolt. Mielőtt elnyerhettem volna a pénzüket, dühében felborította az asztalt, majd nekem esett. Épp, hogy ki tudtam térni súlyos öklének csapásai elől, bár becsatlakozó társától kaptam egy maflást. Ahogy megtántorodtam, Mr Reitan sietett a segítségemre, aki erélyes fellépésével lehűtötte a kedélyeket, visszatessékelte őket helyükre. Emlékeztette ezeket a káosztudja honnan jött matrózokat, hogy bizonyára nem akarnak problémát Norvin Drest legénységével... A név hallatán mintha kijózanodtak volna, és némán visszaültek a helyükre. Reitan dühös pillantását beletörődő biccentéssel nyugtáztam, és elhagytam a fogadót. Bizonyára azt hitték, ha balhéznak, megtarthatják a pénzüket, amit már feltettek szerencsejátékra. Ezek az ostobák, kíváncsi vagyok mikor veszik észre, hogy pont ezzel teremtettek lehetőséget arra, hogy pénzüknek lába keljen. Elégedetten mosolyogva raktam el a pénzes erszényt, amit még a verekedés közben sikerült leemelnem nadrágszíjáról. Amilyen részeg volt, egy darabig nem fog neki feltűnni.
Hogy kicsit lehűtsem magam, sétára indultam a holdfényes tengerparton. A hullámok lágyan csapódtak a szikláknak, a víz tiszta sötétkék felszínéről visszatükröződött a felhőtlen, csillagfényes égbolt. Már lassan egy órája csatangoltam a parton, rumos kulacsomat meg-meghúzva, szórakozottan egy tengerészdalt dudorászva, egészen messze kerültem a várostól. Majd egy idő után, mintha hangokra lettem volna figyelmes néhány magasabb szikla mögött... Megtorpantam, elhallgattam. Óvatos léptekkel közelítettem a sziklák felé, lehajoltam, vártam még pár pillanatot. Határozottan emberi hangok. Észrevétlenül kilestem a szikla mögül, és megláttam őket. Két alak a tengerparton, szerelmes ölelésben összekulcsolódva. Talán nem kellene megzavarnom őket, visszaindulhatnék. A férfi háttal állt, kitakarva a nőt, ám, ahogy kibontakoztak egymás karjából, a hold fényénél megpillanthattam az arcát. Jól ismertem őt. Silla volt az, Mr Reitan lánya.

Karesilla Reitan Kedvelte

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
919
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 02, 2021 2:31 pm
***
Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
919
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

One with the sea - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





One with the sea - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: