Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kalmár KaDiPE5
Kalmár KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kalmár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Kedd Május 03, 2022 2:37 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Talán heves voltam s kicsit fejjel is rohantam a falnak. Ezt azonban az őrült bizonyítási vágy késztette, ami mostanában mindennapomat övezte. Ez a nő egyszer legyőzött, még ha kicsit gyerekesen hangzott is, mindez. Neki akartam hát bizonyítani, általa meg magamnak. Messze volt már az az idő, amikor a mesterek szimpátiája és elismerő szavai érdekeltek.
– Nos mindkettő igaz. Fizikai erőm nem sok van, ez beismerem, de okos vagyok. – Jelentettem ki, mintha valami önhitt alak lennék. Nem így volt. Sőt igazából az okosság is inkább csak a szavak s könyvek birodalmában volt igaz. Az élethez nem sokat értettem, azt még éppen csak tanultam. De olvastam, El’Alorában az ember nem sokat tehetett. – Talán nem a legokosabb, de elég olvasott ahhoz, hogy ily’ rejtvényeket megoldjak. – Feleltem magabiztosan, mert igenis az voltam. Csak kódszavak voltak elrejtve a szövegbe, s abból is az egyszerűbb, hétköznapibb fajták, melyeket az egyszerű hajósnépek is érthetnek. Nem voltak benne filozófiai mélységek. Kis gondolkodással akár a kisasszony is megfejthette volna azokat a betűket. Én is több órát ültem felette s a végén csodásan egyértelmű volt.
– Arienthe kisasszony… – sóhajtottam fel. Nem tudtam, miképpen kezdjek bele mindabba, ami motivált. Nem volt kenyerem a hazugság, ilyen téren semmiképpen. Könnyen átlátott rajtam és nem is ok nélkül. Nem érdekeltek az ulronok, sem a könyvek. – Nehéz ezt úgy szavakba önteni, hogy ne legyen kissé zavarba ejtő. – Tettem hozzá, még mindig kicsit keresve a szavakat.
Megköszörültem hát a torkomat és végig túrtam az ezüstszőke tincseket. Kicsit nehezemre esett ezt kimondani éppen neki. Szégyelltem, hogy ilyen vágyaim vannak, hogy ennyire számít a véleménye s hogy egy esztendős már az eset, amit még mindig a szívemen viselek. Más azt mondaná, lépjek túl s igaza lett volna. Az alorai monoton élet azonban a felejtést nem teszi lehetővé. Lehet varázsolni, olvasni, enni, aludni, gyönyörködni a tájban, na meg leveleket írni… ugyanakkor más nem volt. Csak az álmodozás, a vágy a társaság és a mulatság után. Ezért agyaltam még mindig Rilrionon. Egy érdekes beszélgetés mementója volt ő, valami olyasminek, ami elindított arra, hogy másképp gondolkodjak a világról.
– Elismerést akarok. – Mondtam ki végül röviden, halkan, mégis határozottan. Képtelenség volt, hogy ebből ne értse meg: tőle akarok elismerést. Engem más ember most nem érdekelt. Korábban soha senki sem becsülte meg azt, aki vagyok, amit tudtam vagy amire képes voltam, így hát magamat is lekezeltem. Azonban ebből már elegem volt. Erősebb akartam lenni minden téren, nem csak varázslóként, hanem önálló személyként is.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 9:17 pm
Well, well, well...

« taggeld;  @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Már a mondandója felénél szúrós tekintettel néztem rá, jelezve, hogy igazán megvárhatná, amíg zárt ajtók mögé érünk. Hiszen ahogy kiszűrtem a szavaiból, nagyon is komolyan beszélt.
Halkan kattant a zár mögöttünk, én pedig nyugalmat erőltetve a folyamatosan kavargó gondolataimra, visszasétáltam az asztal mögé.
Egy ideig némán ültem a tündével szemben, lattolgattam, vajon mi vihette rá arra, hogy visszajöjjön ide?
- Úgy látom, roppant biztos magában, tünde uram - szólaltam meg végül - már-már azt is mondhatnám, hogy lelkes.
Kényelmesen dőltem hátra a székben, le sem véve a szememet róla.
- A levél tartalma hallatlanul kecsegtető, ám tapasztalatból tudom, hogy az ilyen kecsegtető információknak busás áruk van. Mégis mi hozta magát ide? A pénz? Azt erősen kétlem, hiszen mint mondta, fizetséget máshol is kap. Tehát halljam, mielőtt felelek, mit kér a fordításért?
Rezzenéstelen arccal vártam a válaszát, miközben továbbra is próbáltam olvasni a vonásaiból.
Mert bár emlékeim szerint egy év telt el az utolsó találkozás óta, akkor ki sem néztem volna belőle, hogy egyedül, egy szál papírt lengetve sétál be nagy, csúnya és ijesztő férfiak és nők közé.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1260
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 3:57 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Bár a galléromnál fogva kaptak el és éreztem, hogy egyetlen mozdulattal a nyakam is el tudnák törni, mégsem éreztem úgy, hogy hibát követnék el. Miért is követtem volna el? Bizonyítani akartam, talán kicsit Arienthe kisasszonynak is, mert amikor megismertem őt, győzött. Elvette azt, ami akkor nekem a legkedvesebb. Azok az idők már rég voltak, egy év távlatából is úgy tűnt, mintha az örökkévalóság telt volna el azóta s most készen álltam, hogy egy olyan oldalamat mutassam meg neki, aminek létezését talán sosem mutattam meg senkinek. Ostoba kölyök, gyerekes, nevetséges, nőies. Ezeket a jelzőket kaptam meg a legtöbbektől, ám ez nem írta le a jellemem egészen. Csupán azért ezt látták belőlem, mert az érzéseim el tudtak tántorítani attól, hogy bármit is egyszerűen, okosan oldjak meg. Azt mondják ez ifjaknál rendszeres és már-már természetes is… és igen, le kéne vezetni a megannyi feszültséget. Azonban még mindig nem éreztem magam készen egy bordélyházi látogatásra – Ian tanácsára sem.
Talán elég hangosan üvöltöztem, hogy az úrhölgyizé, akárki meghallja a szavaimat vagy legalábbis értelmet próbáljon benne keresni. Így hát, mikor elengedtek és nagy nehezen a közelébe férkőztem, közelebb hajolva hozzá, felé nyújtottam a pergament.
– Talán tényleg ostobaság volt idejönni, a kettőnk múltját ismerve… hiszen más is fizetne az információért. – Feleltem egyelőre higgadtan. Engem nem érdekeltek a vékony határok. Ha nem lennék ostoba, meglehet ott maradtam volna meghalni abban a faházban, ahol Azizi mester közölte, nem térhetek vissza a mágusok közé. De nem, én makacsul küzdöttem a semmit nem érő életemért Ian oldalán. Ezért voltam itt. Nem lehet az a Folrandír, aki voltam. Küzdöttem, bármi áron.
– De én mégis ide hoztam. – Az emeletre értünk közben, ugyanoda, ahol korábban is jártam már Iannel. Bele sem mertem gondolni, mennyire helytelenítené azt, hogy magamban jöttem ide. – A hasznot kutatod, barátom? Keresd a Szarkát az Égszín Madaras házban, amikor Isilmë a legmagasabban jár a vitorlák felett. A jelszó pedig nem más, mint a Lélekvesztőd. – Mondtam ki hangosan a pergamendarabon álló szavakat annak reményében, hogy az asszonyság ezúttal figyel. – Ez áll a lapon. A kapitánytól emeltem el, mikor végeztünk vele. – Folytattam, még mindig magabiztosságot erőltetve magamra. Nem engedhettem magam eltiporni. Meg akartam mutatni, hogy többet érek, mint hiszi, vagy hiszik mindahányan.
– Azt hiszem, nagyjából megfejtettem, mit jelent. – Folytattam aztán. – Hajlandó vagyok megosztani is… – Tettem hozzá. Igazából akárhányszor ránéztem az a nap jutott eszembe, amikor először láttam. Az érzéseimet most mégis igyekeztem elnyomni. Többé-kevésbé sikerült, de éreztem, hogy olvas a gondolataimba, elég volt a szemembe néznie.



Edellyn Arienthe Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 8:00 pm
Well, well, well...

« taggeld;  @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

A szokásosnál is nagyobb undorral jártattam körbe a tekintetem a Kalmárba érkezőkön. Semmi kedvem nem volt emberek között lenni, mégis, van, hogy az élet nem kívánságműsor. A kötelesség, amiért küzdöttem, mindennap kötelesség. Még akkor is, ha nem érzem másnak, csak béklyónak.
Pecsételtem éppen, amikor egy már-már gyermeteg felkiáltás csapott fel a kígyózó sorban. Odalent zúgolódás támadt, amely felért egészen az emeletig.
Összeráncolt szemöldökkel léptem ki a szobából, és mentem a lépcső korlátjához.
Odalent éppen megverni készültek valakit.
- Nem érdekel a rejtvényed mitugrász, takarodjál vissza a sor végére, amíg szépen vagyunk!
- Frászt vagyunk szépen, mindjárt helyre rakom én ezt a nyikhajt!

Az ezüst hajkorona láttán valamiért meg se lepődtem. Talán valóban jól esne neki egy kiadós verés, Ian atyai fegyelme kevés hozzá.
Az egyik őr furakodott át a tömegen, odahajolva a fülemhez.
Levélről, meg rejtvényről hablatyolt.
Még egy darabig elnéztem, ahogy a gallérjánál fogva megemelik a tündét, majd megszólaltam.
- Engedjék át - a hangom betöltötte a termet, a zúgolódás alábbhagyott. Zsörtölődve ugyan, de letették a fiút.
- Tudja, vékony a határ a bátorság, és az ostobaság között. Könnyű átbillenni. Magára inkább az utolsó igaz. Mégis mit keres itt, tünde uram? - pillantok rá kérdőn, amennyiben felér az emeletre.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1260
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 9:07 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Csak pár órája nyitottam szét a pergament, amit egyszerűen a zsebembe gyűrtem a legutóbbi kis akciónk során. Az ujjaim szinte ösztönösen kaptak utána, hiszen akkor nem volt lehetőségem elolvasni. Fontosnak tűnt. Látszott, hogy sokszor olvasták, elég gyűrött volt és maszatos. Nem csak egy összedobott jegyzet volt, hogy miképpen kopassza meg Arienthe kisasszonyt, vagy hogy éppen miféle holmik vannak a hajón. Összességében egyértelmű volt tehát, hogy valami értékesről van szó. Nem tudom, miért nem szóltam azonnal Iannek. Talán csak nem akartam felkelteni, talán tudat alatt kicsit úgy éreztem, ha most én aratom le a babérokat, akkor majd büszke lesz rám… és végre látok egy olyan kifejezést az arcán, amit annak idején apámon akartam látni.
A Kalmárba vettem az irányt. Közben a kezemben gyűrögettem a papírost, amin csak néhány sor állt: „A hasznot kutatod, barátom? Keresd a Szarkát az Égszín Madaras házban, amikor Isilmë a legmagasabban jár a vitorlák felett. A jelszó pedig nem más, mint a Lélekvesztőd.” Egyszerű logikai játék volt ez, csak rá kellett jönni, hogy pontosan mi mire utal. A szöveget betéve tudtam két olvasás után. Nagyjából elképzelésem is volt, mi mit jelent rajta, de ezt csak is annak a bögyös asszonyságnak voltam hajlandó elmondani, mielőtt Ian elé tártam volna, mire is bukkantam.
A szokásos népség várakozott, hogy az asszonysággal szót váltson. Engem azonban nem érdekelt, átverekedtem magam a tömegen. – Várd ki a sorod, kölyök! – Förmedt rám egy kövérkés fickó, akinek az egyik szeme helyén valami csillogókő égtelenkedett. Sem szebb, sem érdekesebb nem lett tőle. Undorodva néztem rajta végig.
– Sürgős beszédem van a bögyös asszonnyal. – Közöltem magamhoz mérten szemtelenül, majd elmentem mellette és éppen ott álltam meg, ahol ez a bizonyos Arienhte kisasszony fogadta a rá várókat. Még meg is löktem véletlenül azt, aki sorra került volna, így vetettem magam be a sor elejére.
– Van nálam valami, ami többet ér itt minden ajánlatnál. – Jelentettem be olyan drámaian, mintha egy dalból léptem volna ki, amit éppen egy bárd tár a nagyközönség elé. Ekkor pedig el is pirultam, mert szinte az összes tekintet rám szegeződött. – Ez. – Tettem hozzá és felemeltem a pergament is, hogy a nő meg tudja nézni magának.
– Egy rejtvény van rajta, aminek történetesen tudom a megfejtését. Nagyrészt. – Folytattam, de már közelebb hajolva, egészen az arcához, úgy, hogy csak ő hallhassa a szavaimat. Próbáltam megőrizni a nyugalmamat, úgy hogy még véletlenül se piruljak el ismét. Mély levegőt véve próbáltam hát farkaszemet nézni az asszonysággal, akit egykor annyira gyűlöltem… most neki is csak bizonyítani akartam. Nem is igazán csak neki meg Iannek, hanem az egész átkozott világnak. Talán végre elhiszik, hogy nem csak egy ostoba kölyök vagyok.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 03, 2022 10:47 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 03, 2022 10:39 am
 
let’s get  down to the business
 @Edellyn Arienthe  & @Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack :3 • Szószám; 375 • Zene; The Final Battle»
« "you are magic, own that shit"»
Nem voltam vevő a virágos húzásra. Ian persze bizonyára komolyan gondolta, én azonban undorodva toltam távolabb magamtól az italnak csúfolt, elhasználódott viráglöttyöt. Nem feszegettem tovább a határokat, ahogy az alku megszületni látszott, Iannel együtt pattantam fel és elfogadtam kissé megszorítottam Arienthe kisasszony felém nyújtott kezét. Nem azért, mert ő így tett volna, egyszerűen csak éreztetni akartam vele, hogy nem valami hülyegyerek vagyok, aki mindenbe belemegy, csak mert a nagyok - vagyis Ian - úgy gondolja. Megvoltak a saját gondolataim és kellően okos voltam kiállni az érdekeimért.
- Az én reményeim szerint is. - Biccentettem végül, majd visszahúzva a kezemet még egy szelíd mosolyt engedtem meg felét - bár sejtettem, hogy kívülről inkább valamiféle grimasznak hatott. Ian megjegyzésére azért egy hálás pillantással fordultam felé. Tudtam, hogy megvédene, ha van valami olyasmi… még akkoris, ha esetleg most egy cseppet felbosszantottam.
- Viszontlátásra, kisasszony - hajtottam meg enyhén a fejem, épp csak jelzés értékűen, aztán Iant követve megindultam én is kifelé. Az ajtó hangosan csapódott mögöttünk, talán volt egy kis huzat, vagy én húztam be túl lendületesen, ki tudja. Összerezzentem egy pillanatra, majd elégedetten kihúzva magam mentem volna, egész addig, míg Ian meg nem fordult és az ujját egyenesen felém nem szegezte.
- Jól van már… csak kiálltam magamért… - Sóhajtottam fel és akármennyire is mérges lehetett, én tökéletesen jól éreztem magamat. Ez volt az első üzletelésem és talán a stílusom nem olyan, amit mondjuk az illem megkövetelt, meg nem használtam bonyolult, ide-oda csavart fordulatokat, de akkor is igazam volt. Ezt még Arienthe kisasszony is elismerte. - De ha ekkora illemhuszár vagy, akkor legyen, ücsörgök egy kicsit a négyfal között. - Forgattam meg a szemeimet. Aztán hagytam magam visszavezetni a Korallig.
Nem bántam amúgy sem, hogy bent kellett ülnöm. Szerettem álmodozni, szerettem arra gondolni, ami elveszett, hogy mit csinálnék most El’Alorában és miképpen írnék levelet a nővéremnek, talán apámnak onnan. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy úgy éljek, ahogy élnem kellett volna… csak és kizárólag gondolatban.

/Köszönöm a játékot! Egy élmény volt Very Happy /



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 01, 2022 5:52 pm
Let's Get Down To Business
@Folrandír Ceilteach  @Edellyn Arienthe
Kalmár 2392699629



- Ha azt csinálod, amit mondok, akkor nem kockáztatod.- egyébként is egy hajóra kell feljutniuk, ha a helyzet úgy alakulna, minden gondolkodás nélkül a vízbe dobja az elfet és ugrik utána.- Azt jól teszed.- a mai napon a legjobb döntése volt, nem kotnyeleskedik bele semmibe. Kezdi már érteni, hogy miért is eredt meg olyan könnyen a nyelve az alkohol miatt. Józanul se tudja befogni a száját.
Apróbb közjáték után, aminek szereplője volt egy váza és a tartalma plusz egy borospohár, de mindenki megkapta azt, amit akart. Folrika is ihatott és nem fog kiszáradásban elpusztulni, a hölgy is mosolygott egyet és Ian is kapott egy kisebb elégtételt.
Kezet ráztak hát, az üzlet megkötetet, már csak túl kell rajta esniük és Ian is gazdagabb lesz egy kevéskével, Folrika pedig bújhatja a könyveket, a kedves háziasszony pedig ezzel is bizonyíthatja, hogy nem érdemes vele szarakodni.
- Megpróbálom úgy tartani.- jelen helyzetben hiába is kezdett táncolgatni Ian idegein, azért még nem kívánta azt a zsoldos, hogy megszabdalják az elfet.
- Remélhetőleg a napokban már túl is esünk rajta. De ha jól gondolom, mire megérkezünk, a hírek már el is jutnak kegyed fülébe.- meglepné, ha nem így lenne, ha nem futna össze minden száll Edellyn kezében, ha nem jelentene neki minden szajha, aki érdekes híreket húzott ki az aktuális szeretőjéből, ha nem lenne minden sarkon legalább egy pár füle és szeme.
- Akkor engedelmével mi távoznánk is, sok még a dolog. Az italt pedig köszönjük.- legalábbis Ian köszöni.- A mihamarabbi viszontlátásra.- elköszönésként biccentett a nő felé, majd az ajtó felé fordult és ha Folrika is így tett, megindult az ajtó felé, kinyitotta azt és amint bezárult mögöttük, csak az úját emelte Folrika felé, belé fojtva az esetleges szavakat.
- Egy… kibaszott… szót… se. Visszamegyünk a fogadóba, eszünk valamit, te felmész a szobádba, és kitalálod, hogy mi volt a gond azzal, ahogyan beszéltél. Addig én megnézem magamnak azt a hajót és a környékét.- nem várt kommentálást, sőt, remélte, hogy Folrika felfogta a lényeget; kuss.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 31, 2022 8:34 pm
Steel for traitors, gold for mercenaries

« taggeld;  @Ian Gray& @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Akaratlanul is megmosolyogtam a jelenetet, ahogy a zsoldos a vázából öntötte ki a vizet. Szórakoztató volt a tünde képe, és az idősebb férfi tényleges frusztráltsága. Mint valami dajka és a gondjaira bízott együgyű pulya.
Én mondom, pazar.
Ahogy felállt, én is úgy tettem, ezúttal a szórakozottat formális mosolyra cserélve. Elégedetten nyugtáztam, ismét sikerült nyélbe ütni egy igen hasznos alkut.
- Megbeszéltük, kedves Ian - szorítottam meg következetesen a kezét.
Utána az elfre pillantottam.
- Reményeim szerint egy darabban látom viszont, Folrandír - úgyszint kezet fogtam, had érezze magát nagyfiúnak.
- Amennyiben végeztek, bátran keressenek, soron kívül. Minél előbb, annál jobb - mondtam, egyfajta búcsúképp.
Mit is lehetett volna ilyenkor kívánni? Sok szerencsét? Ugyan. Egy ilyen munkához szakértelem kell. A zsoldosnak volt. A tündének már kevésbé. Ha az utóbbi miatt jön vissza mindkettő négy darabban, hát így jártak.
Természetesen minden eshetőségre felkészültem.

Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1260
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 9:17 pm
 
let’s get  down to the business
 @Edellyn Arienthe  & @Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack :3 • Szószám; 375 • Zene; The Final Battle»
« "you are magic, own that shit"»
Sosem üzleteltem komolyabban, de arra még én is ráéreztem, hogy ebben a helyzetben komolyan képviselnem kell a saját érdekeimet. Persze Ian is megpróbálta a maga módján és biztos jóval tapasztaltabb is volt nálam, mégis úgy éreztem csak finomkodik. Én nem finomkodtam, nem volt rá okom, hiszen ismertem ezt a nőt, még ha nem is olyan mélyenszántó módon, de a felszínt bőven kapargattam már.
– Most mi az? Az életemet kockáztatom… – dünnyögtem Ian felé. Egyértelmű volt, hogy az asszonysággal ellentétben ő egy árnyalatnyival feszültebb. Láttam azt a villanást a szemében, ami elárulta, hogy komolyan gondolta azt az öklöst. – Hát jó. Akkor befogom a számat. – Dünnyögtem kissé sértetten.
Végül is nem én töltöttem meg a kupát, hanem a nő. Nem lepett meg, kívülről nézve ez az egész csak bohóckodásnak tűnhetett, én viszont tényleg szenvedtem. Az indulatok, az a sok érzés nem csak az ajkaimat, de a torkomat is kiszárította, annyira, hogy a nyelés is fájt. Valójában sosem tudtam uralkodni az érzéseimen, csak az legtöbbször zavarban nyilvánult meg. Ez a helyzet más volt, ez a két ember más volt, így minden eltért a megszokottól, hát én is másképp reagáltam.
– Én ne… – kezdtem, szinte már kimondva, hogy „azért köszönöm, kisasszony,” mikor Ian felkapta a kupát előlem és egyetlen húzással kiitta a finomnak látszó bort belőle. Milyen is lenne… egy ilyen helyen, egy ilyen nő asztalán.
Figyeltem ahogy Ian egy vázányi virágot kirángat a helyéről, megtölti a poharat, majd beleönti a vizet. Fintorogva bámultam rá, mikor odaadta, de végül is elvettem, hogy azzal a lendülettel le is tegyem magam elé az asztalra. Sóhajtva túrtam végig a tincseimet.
– Hát… köszönöm. – Tettem hozzá a megjegyzésre. Kicsit merésznek éreztem az igényeimet egy virághoz hasonlítani, de nem feszegettem tovább a határokat. Nem szeretettem volna, ha nyakon vág esetleg azért, mert ellenkeztem vele ma már sokadjára.
Komoran bámultam magam elé, végig túrtam ezüst tincseimet ma már nem először. Ezúttal azonban nem tértem vissza a fülbevalóm piszkálására, csak felkeltem a székből úgy, ahogyan Ian is tett. A viselkedésemre gondoltam úgyis visszatérünk, így nem akartam éppen itt tovább feszegetni azt a témát vagy ellenezni, hogy „de én csak…”
Kisimítottam a gyűrődéseket a ruhámon, majd én is a nő felé nyújtottam a kezemet. Szerettem ránézni a körmeimre, ahogy szépek és tiszták, mert már levakartam róla az út porát, sőt még egy kis olajjal is bekentem este, hogy felpuhítsam a kiszáradt részeket. Bár tudtam, már sosem lesz semmi olyan, mint amikor még El’Alorában éltem, nekem most ez is maga volt a kényelem.




Edellyn Arienthe and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1690
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 21, 2022 6:05 pm
Let's Get Down To Business
@Folrandír Ceilteach  @Edellyn Arienthe
Kalmár 2392699629


Igazán boldog volt, hogy nem voltak saját gyerekei. Elég volt az a szemtelenség is, amit Folrika produkált. He lenne sajátja, velük csak még több gondja lenne. Kár, hogy nem ketten voltak, az elf és a zsoldos, mert kezd egy alaposabb fenekelés kirajzolódni a horizonton.
- Biztosíthatom, hogy dolgozni fogunk azon a hangszínen. Ha szép szóval nem megy, majd akkor az ököl neveli meg.- egyenesen Folrikára nézett, és Ian szemeiből nem volt nehéz kiolvasni, hogy komolyan is gondolta azt, ami elhagyta az ajkait.
- Szerintem nekem lesz mocskos a kezem. De rá se ránts, ha annyira ragaszkodsz hozzá, meg kaphatod a gyilkos döfést.- akkor tényleg elmondhatja magáról, hogy mocskos lett a keze. De addig, még ez nem történt meg, addig inkább maradjon csendben.
Nagy levegőt vett, hogy le tudja magát nyugtatni. Egyre szemtelenebb kezd lenni Folrika. Ami már magában is elég nagy gond, de hogy pont most kell követelőznie, játszani a hisztis gyereket? Legszívesebben visszakézből szájba vágná Ian. Tanulja meg, hogy hol a helye. De helyette csak a fogait préselte egymáshoz, már-már hallani is lehet, ahogy egymásnak feszültek. Félő, hogy ha még erősebben folytatja, egy vagy kettő ki is pattan a helyéről.
Jobbra-balra jártak a szemei, tekintetével keresett valamit, amint megtalálta, elvette Folrika poharát és kiitta belőle a bort.
- Ha megbocsájt egy pillanatra.- felállt és egy vázához lépett, kivette belőle a virágokat, és a vízből töltött a pohárba, majd a növényeket visszatette oda, ahonnan kivette őket. S immár egy pohár vizet nyomott Folrika kezébe.
- Ha a virágoknak jó, neked is tökéletes lesz.- ha így megy tovább, teljesen nevetség tárgya lesz Ian. Még egy fiatal elfet se képes a helyére tenni, és némi tiszteletet kapni.
- Halvány fogalmam sincs, hogy mennyibe kerülnek.- könnyed volt a hangszíne, visszaerőltette magára a nyugalommal együtt.- De ahogy a kölyök viselkedik, kezdem azt hinni, hogy még egy is túl drága lesz neki, nem hogy több.- kaphatta volna az ulronokat, de nem, kellett Iannek tekintettel lenni Folrikára és a tanulmányaira, csak a bej lett belőle.- Vevőt is kellene találni arra az árura. Kegyed bizonyára jobb kapcsolatokkal rendelkezik, könnyebben talál rájuk vevőt, mint mi. Számunkra felesleges gond csupán és egyébként se bizonyítottunk még, hogy megérdemelnénk bármilyen plusz jutatást.- felállt és a kezét nyújtotta Edellyn felé.
- Nyolcvan ulron, könyvek az elfnek, és egy tiszta munka. Folrikának se kell aggódnia, nem lesz semmi mocskos.

Folrandír Ceilteach and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
552
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 20, 2022 6:49 pm
Steel for traitors, gold for mercenaries

« taggeld;  @Ian Gray& @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Sejtettem, hogy hasonló helyzet áll majd elő, hiszen az üzlet, sose volt alku nélkül. Én pedig hallatlanul gyakorlott voltam az ilyesmiben.
Az elf mintha változott volna az év alatt, nem emlékeztem rá, hogy ilyen nagy a szája.
- A tünde fiú nem beszél rosszul. Csak a hangszínen kéne csiszolni, és tökéletes lenne egy tárgyaló asztal mellé, máskülönben még a végén a piacon érzem magam.
Úgy tettem, mintha meg se hallottam volna a zsoldos "teás" megjegyzését, így eldöntve a vitát, töltöttem a fiúnak egy pohárral. Teljesen természetes mozdulattal, minden kommentár nélkül.
- Nyolcvan ulron - feleltem végül. - Tudja, hogy mennyibe kerülnek azok a könyvek? Amik nem holmi kuruzsló írásai - idéztem az alig pár perce elhangzott mondatot. - Első osztályú, hibátlan áruval fogok szolgálni a tanoncának, magának nyolcvan ulronnal, ha diszkréten intézi, és nem kíván tovább alkudni. Mocskosabb kívánságom egyelőre nincs - sóhajtottam fel színpadiasan -, bőven megelégszem azzal, ha eltűnik. Az, hogy a rakomány tartalmából nem kérnek, a maguk baja - döntöttem enyhén oldalra a fejem - az ára lassan az ezüstével vetekszik majd. Ám - tártam a szét a kezem - van, ami van. Nos, ez az utolsó ajánlatom.


 

Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1260
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Helyszínigénylő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: