Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kalmár KaDiPE5
Kalmár KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
14 Hozzászólások - 16%
Ezaras Azildor
11 Hozzászólások - 13%
Veleris
11 Hozzászólások - 13%
Rhysand Earhgaze
10 Hozzászólások - 12%
Krónikás
9 Hozzászólások - 10%
Naken Forerion
8 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
7 Hozzászólások - 8%
Raghat
7 Hozzászólások - 8%
Kalandmester
6 Hozzászólások - 7%
Ystrid Braggart
3 Hozzászólások - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:06 pm
• Asztalok

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Raghat

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
8
Ork
0
1
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kalmár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Pént. Szept. 23, 2022 10:28 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2790
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 21, 2022 8:51 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Az elismerés, amire vágytam ott csüngött az ajkain. Nyilván Edellyn nem volt az a fajta asszony, aki odalépett volna mellém, hogy megsimogassa a fejemet, közölve, hogy „jófiú.” Azt a „nem is rossz”-at már olyannak könyveltem el, mintha legalábbis a világ legkomolyabb dicséretét kaptam volna meg. Még a szívem is megdobbant tőle.
– Igazán kedves tőled, asszonyom… – Biccentettem felé, mikor hozzá tette, hogy „céltalan fiú.” Nem sértődtem meg rá. Nem volt célom. Csak életben akartam maradni, megismerni a világot, de konkrétabb nem akadt. Talán csak annyi, hogy távol akartam maradni az egy évvel ezelőtti énemtől. Ezért minden gyerekességem ellenére a komolyságra törekedtem.
Értettem a szavakat, amiket hozzám intézett. Kémre volt szüksége és úgy vélte én alkalmas vagyok rá. Bizonyára igaza volt, sokat beszéltem, könnyen barátkoztam, ha kellett fel tudtam használni a külsőmet, hogy megszerezzem, amit akarok… bár ezt az adottságomat ritkán hasznosítottam. Amit meg akartam szerezni, azt nem a tündeségemmel óhajtottam, bár mindennél jobban vágytam azon a téren a sikerre.
– Köszönöm a bizalmad – feleltem. Tényleg hálás voltam neki ezért. – Hajlandó vagyok a szolgálatodba állni, de fogalmam sincs, hogy meddig maradok a városban. – Folytattam, őszintén formálva a szavakat. Tudhatta, hogy Ian zsoldos, az élet nem fog Nulporthoz kötni sokáig. Ezt a társaságot nem adhattam fel, mert akkor végleg egyedül maradok… ráadásul meg is szerettem őt, mintha csak a rokonom lenne.
– Addig is, után járok ennek a tündének. – Végül visszatoltam elé a fecnit, hogy tartsa magánál, ha úgy szeretné. Én már úgyis fejből tudtam a rajta szereplő szavakat. – Ideje visszatérnem társam mellé. Hálás vagyok, hogy fogadtál. – Tettem hozzá még egyszer biccentve és távoztam.

/ Köszönöm a játékot  Kalmár 854324872 /




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 20, 2022 11:34 am
Well, well, well...

« taggeld;  @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

A kiállása, hozzáállása, szavai változtak, mióta utoljára egymásnak sodortak minket az istenek.
Rövid ideig hallgattam, pont addig, ameddig a csend idege megfeszült, s már el is pattant volna, amikor felegyenesedtem a székemből.
- Nem is rossz egy fiútól - ismertem el, lepillantva előbb a levélre, majd a tündére.
- Egy céltalan fiútól.
Itt hümmögtem egyet, továbbra is rajta nyugtatva a tekintetem.
- Nincs veszélyesebb, mint céltalanul és hontalanul bolyongani a világban; ha így teszel, egyik város se lesz különb a másiknál, akárhová mész, a bizonytalanság és a szorongás ott les majd rád minden utcasarkon.
Megsimítottam a szoknyám ráncait.
- Folrandír - szóltam egy árnyalattal komolyabb hangon. - Adhatok célt, amely által talán nyugalomra lelsz majd. Nem kérek sokat - néztem le az ujjamon ékeskedő gyűrűimre, kinyújtóztatva őket. - Pusztán azt, hogy tedd, amiben a legjobb vagy. Használd ki az adottságaidat, a fecsegésedet, a tünde véred, a gyermeki arcod. Az a tünde, aki írta a levelet, bizonyosan barátságosabb lesz egy magafajtával - jelentőségteljesen néztem a fiatal fiúra.
- Remélem érted, mire gondolok.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1435
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 27, 2022 10:22 am


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Nyíltan felvállaltam, miért akarok bizonyítani. Tudtam, hogy tudja mire gondolok, mert Rilrionon kívül valószínűleg mindenki komolyan vette, amit éreztem iránta. Talán túl feltűnő is volt. Mostanra persze szelídült az érzések vihara és inkább csak fontos maradt az emléke.
– Ami Rilriont illeti, az érzéseimet már lezártam. Ezért is tudok most itt állni és bizonyítani. – Nyeltem egyet, majd még hozzá tettem: – Ez magamnak is szól.
Nem. Közel sem csak Arienthe kisasszony volt az, akinek a szavaim szóltak, mindösszesen ő volt az egyik, akit le kellett nyűgöznöm ahhoz, hogy saját önbizalmam a helyére tudjon billenni. Hülyeség volt, bizonyára, de nekem ezeken át kellett esnem, még ha nevetség tárgya is vagyok. Rilriont pedig egész egyszerűen, ha újra látnám, csak megölelném és meghívnám egy baráti italra… nem menekülnék előle többet, ahogy az Ylore-ban tettem, amikor Ron közölte, hogy ott van. Készen álltam akár vele is újra kezdeni a kapcsolatot, egészen másképp. Egész egyszerűen nem illettünk össze, csak megfogott benne valami, ami a szabadságra emlékeztetett.
A szavaira bólintottam. Érzelem és üzlet, nem ugyanaz, Iantől ezerszer hallottam, ám egyszer, a lelkem nyugalmáért engednem kellett ez a kettőt keveredni, még ha nem is igazán üzletként tekintettem erre. Lényegében annyit kértem, hallgasson meg, értékelje, amit mondok. Szinte ingyen kapta meg az információkat.
A szavaira hálásán biccentettem. Elismert, így én is el tudtam ismerni magamat.
– A betűvetésnek és a igemormolásnak vége, asszonyom. Már nem térek vissza El’Alorába s az életem ez lett... Ha nem is Nulport a végső állomás, jobbra nem számítok egyik városban sem, minthogy a társam egy zsoldos és közösen dolgozunk. – Húztam ki magam. Megint végig túrtam az ezüstszőke tincseimet, ahogy találkozott a pillantásunk. Már nem voltam zavarban többé előtte, sőt, igazából a szívem megkönnyebbült, lágy ritmust vett fel.
– Ebben az új életben kell boldogulnom, különben végem. – Folytattam és nyeltem egyet. A levélpapírra pillantottam, hogy ne kelljen állnom a pillantását tovább. Tudtam, mire gondol, ő belém látott és biztosan sejtette, én nem olyan vagyok, mint Ian. Igaza volt, az életemet egy erdőben töltöttem, bujkálva a saját népem elől, aztán pedig a mágusok tornyai között, ahol minden tiszta volt és csak is a bölcseletről és az erőnk birtoklásáról szólt. Ám azok a napok Durfar mesterrel már távoliak voltak, ahogy az ott hagyott dolgok is, mintha nem is az enyémek lettek volna már.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 21, 2022 6:33 pm
Well, well, well...

« taggeld;  @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Akkor értettem meg, hogy miről is van szó, amikor önmagát hisztisnek titulálta.
Okvetlenül is halványan elmosolyodtam, hogy még mindig a múlton rágódik. Azt hittem, csak a nők ennyire szentimentálisak.
Mindenesetre érdeklődve dőltem hátra a székben, és hallgattam a mondandóját.
Lelkesen beszélt. Úgy, mint aki valóban bizonyítani akar. Előadni magát. Megvetetni az áruját. Ami nem mellesleg valóban nem tűnt értéktelennek. Számíthattam volna rá. Nasir értékes anyaga nyilván mások figyelmét is felkeltette, és úgy tetszett, ezek a szarkák martalékosabbak, mint gondoltam.
Megvártam, amíg végigmondja, ügyeltem arra, hogy ne tűnjek túlzottan érdeklődőnek.
Először a kényesebb témára tértem ki, mert gyűlöltem, ha az üzletbe magánélet vegyül.
- A bárddal üzletet kötöttünk. Mindenki teljesítette a ráeső részt. Tisztességes alku volt, mindenki nyert vele - enyhén előrehajoltam. - Még ha nem is úgy, ahogy maga azt elsőre gondolja. Ha csak azért mondta most el nekem ezeket, mert a drága dalospacsirtáját aznap éjjel félrehívtam, mélységesen sajnálom. Fel akar nőni, hát tegye. Elsősorban magának akarjon bizonyítani, ne másnak - mert akármennyire hízelgő - roppantul indokolatlan.
Itt halványan felsóhajtottam.
- Az üzlet az üzlet. A szentimentalizmus, szentimentalizmus. A kettő nem keveredhet, érti? Abból sose származott jó. Mert van, hogy a szív, és van, hogy az agy diktál. Remélem érhető voltam.
Ismét hátradőltem.
- Mindemellett az információk valóban értékesek. A füles mindig hasznos, akármikor és akárkitől érkezzen - itt elmerengtem egy rövid időre - Meddig tervezz a városban maradni, tünde uram? A tapasztalataim alapján magának inkább a betűvetés és az igemormolás való, mintsem Nulport sikátorai.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1435
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 18, 2022 7:23 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Tudtam, hogy vakmerőség volt éppen Arienthe kisasszony, úrhölgy, akárki elé jönni. De őrült bizonyítási vágy dolgozott bennem, attól kezdve, hogy Rilronnal egy éve elvonult a bozótosba, miközben én semmire sem vágytam jobban, minthogy az a bárd végre észrevegyen engem. Nem vett észre, ám ez az alkalom volt az, ami lezárhatta volna végre a bennem tomboló kételyeket, a felesleges vágyakozást. Sosem fogom látni, sosem fog keresni és én sem fogom őt. Ez a nő volt az én lezárásom. Őt tartottam vetélytársnak, ha pedig elismert, akkor egyenrangú lehetek vele – nem világi szempontból, hiszen se pénzem, se befolyásom nem volt.
– Ezt tudom – bólintottam a válaszára. – Meg akarok dolgozni érte, csak éppen ehhez az kell, hogy komolyan vegyél, hölgyem. Tudom, hogy egy ostoba kölyöknek tartasz, aki csak heves, meg hisztis, meg… szóval érted. – Magyaráztam el neki azt, ami bennem volt ezzel az egésszel kapcsolatban.
– Meglehet, ezt a kérésemet is most eléggé gyerekesnek tartod, de oka van… és sokat segítene nekem. Az elismerésed nélkül nem tudnám lezárni a múltat, ami fáj. – Nyeltem egyet, bár nem akartam belemenni a dologba.
Magam elé húztam a levelet megint, hogy végig olvassam. Nem akartam azonnal belevágni, mert így hatásosabb volt.
– Nos, ami a levelet illeti egy kódszöveg, de elég egyértelmű kódok vannak benne alapvetően. – magyaráztam, majd megköszörülve a torkomat, hogy drámai hatást keltsek, olvasni kezdtem: – „A hasznot kutatod, barátom?” Ez a rész lényegében a felhívás arra, hogy a hajón érkező árút valahol jobb haszonnal adhatja el, így nem jut el idáig. „Keresd a Szarkát az Égszín Madaras házban, amikor Isilmë a legmagasabban jár a vitorlák felett.” A Szarka nyatso elf nyelven, ami fecsegőt is jelent. Van egy Fecsegő nevű elf a Kék Albatroszban, aki a helyi pletykákat szolgáltatja, ráadásul nem egyszer jó pénzért ő segít jól fizető munkához jutni az ide érkező idegeneket. Talán hallottál már róla. Úgy vélem ő lehet az összekötő. – Magyaráztam, ám egyelőre nem folytattam a dolgot. Az arcára pillantottam, hogy mi lesz a reakció. Csak akkor folytattam, ha eddig tetszett neki.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 16, 2022 1:19 pm
Well, well, well...

« taggeld;  @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Halványan felszaladt szemöldökkel hallgattam. Nofene.
Mint egy gyermek, aki dicsérő szavakra szomjazik. Iannek jobban oda kéne figyelnie rá, hiszen nem teljesen értettem, mindezt miért pont tőlem várja. Nem álltunk olyan kapcsolatba.
Mitagadás, hízelgő volt, hazudtam volna magamnak, ha nem.
És pont ezért érdekelt egyre inkább az a papíros. Nagyobb a füstje, mint a lángja? Mint amikor a gyermek farkast kiált, hogy rá figyeljenek? Balszerencsére a valós fenyegetést így elmulasszák.
- Nos - sóhajtottam fel színpadiasan - az elismerésért meg kell dolgozni, azt nem osztogatják, minden utcasarkon.
Valahonnan, régről, mintha ismerős lett volna az érzés. Előbb apám, majd a nagybátyám elismerésért küzdöttem ilyen vehemensen sok, sok évvel ezelőtt. Aztán pedig az árnyak dicséretért. S most pedig ők hajbókolnak az enyémért.
Tekintetem az arcáról a levélre kúszott.
- Itt a lehetősége - intettem fel hanyagul. - Sikerült annyira felkeltenie az érdeklődésem, hogy végig hallgassam.


Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1435
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 03, 2022 2:37 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Talán heves voltam s kicsit fejjel is rohantam a falnak. Ezt azonban az őrült bizonyítási vágy késztette, ami mostanában mindennapomat övezte. Ez a nő egyszer legyőzött, még ha kicsit gyerekesen hangzott is, mindez. Neki akartam hát bizonyítani, általa meg magamnak. Messze volt már az az idő, amikor a mesterek szimpátiája és elismerő szavai érdekeltek.
– Nos mindkettő igaz. Fizikai erőm nem sok van, ez beismerem, de okos vagyok. – Jelentettem ki, mintha valami önhitt alak lennék. Nem így volt. Sőt igazából az okosság is inkább csak a szavak s könyvek birodalmában volt igaz. Az élethez nem sokat értettem, azt még éppen csak tanultam. De olvastam, El’Alorában az ember nem sokat tehetett. – Talán nem a legokosabb, de elég olvasott ahhoz, hogy ily’ rejtvényeket megoldjak. – Feleltem magabiztosan, mert igenis az voltam. Csak kódszavak voltak elrejtve a szövegbe, s abból is az egyszerűbb, hétköznapibb fajták, melyeket az egyszerű hajósnépek is érthetnek. Nem voltak benne filozófiai mélységek. Kis gondolkodással akár a kisasszony is megfejthette volna azokat a betűket. Én is több órát ültem felette s a végén csodásan egyértelmű volt.
– Arienthe kisasszony… – sóhajtottam fel. Nem tudtam, miképpen kezdjek bele mindabba, ami motivált. Nem volt kenyerem a hazugság, ilyen téren semmiképpen. Könnyen átlátott rajtam és nem is ok nélkül. Nem érdekeltek az ulronok, sem a könyvek. – Nehéz ezt úgy szavakba önteni, hogy ne legyen kissé zavarba ejtő. – Tettem hozzá, még mindig kicsit keresve a szavakat.
Megköszörültem hát a torkomat és végig túrtam az ezüstszőke tincseket. Kicsit nehezemre esett ezt kimondani éppen neki. Szégyelltem, hogy ilyen vágyaim vannak, hogy ennyire számít a véleménye s hogy egy esztendős már az eset, amit még mindig a szívemen viselek. Más azt mondaná, lépjek túl s igaza lett volna. Az alorai monoton élet azonban a felejtést nem teszi lehetővé. Lehet varázsolni, olvasni, enni, aludni, gyönyörködni a tájban, na meg leveleket írni… ugyanakkor más nem volt. Csak az álmodozás, a vágy a társaság és a mulatság után. Ezért agyaltam még mindig Rilrionon. Egy érdekes beszélgetés mementója volt ő, valami olyasminek, ami elindított arra, hogy másképp gondolkodjak a világról.
– Elismerést akarok. – Mondtam ki végül röviden, halkan, mégis határozottan. Képtelenség volt, hogy ebből ne értse meg: tőle akarok elismerést. Engem más ember most nem érdekelt. Korábban soha senki sem becsülte meg azt, aki vagyok, amit tudtam vagy amire képes voltam, így hát magamat is lekezeltem. Azonban ebből már elegem volt. Erősebb akartam lenni minden téren, nem csak varázslóként, hanem önálló személyként is.




Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 9:17 pm
Well, well, well...

« taggeld;  @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Már a mondandója felénél szúrós tekintettel néztem rá, jelezve, hogy igazán megvárhatná, amíg zárt ajtók mögé érünk. Hiszen ahogy kiszűrtem a szavaiból, nagyon is komolyan beszélt.
Halkan kattant a zár mögöttünk, én pedig nyugalmat erőltetve a folyamatosan kavargó gondolataimra, visszasétáltam az asztal mögé.
Egy ideig némán ültem a tündével szemben, lattolgattam, vajon mi vihette rá arra, hogy visszajöjjön ide?
- Úgy látom, roppant biztos magában, tünde uram - szólaltam meg végül - már-már azt is mondhatnám, hogy lelkes.
Kényelmesen dőltem hátra a székben, le sem véve a szememet róla.
- A levél tartalma hallatlanul kecsegtető, ám tapasztalatból tudom, hogy az ilyen kecsegtető információknak busás áruk van. Mégis mi hozta magát ide? A pénz? Azt erősen kétlem, hiszen mint mondta, fizetséget máshol is kap. Tehát halljam, mielőtt felelek, mit kér a fordításért?
Rezzenéstelen arccal vártam a válaszát, miközben továbbra is próbáltam olvasni a vonásaiból.
Mert bár emlékeim szerint egy év telt el az utolsó találkozás óta, akkor ki sem néztem volna belőle, hogy egyedül, egy szál papírt lengetve sétál be nagy, csúnya és ijesztő férfiak és nők közé.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1435
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 3:57 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Bár a galléromnál fogva kaptak el és éreztem, hogy egyetlen mozdulattal a nyakam is el tudnák törni, mégsem éreztem úgy, hogy hibát követnék el. Miért is követtem volna el? Bizonyítani akartam, talán kicsit Arienthe kisasszonynak is, mert amikor megismertem őt, győzött. Elvette azt, ami akkor nekem a legkedvesebb. Azok az idők már rég voltak, egy év távlatából is úgy tűnt, mintha az örökkévalóság telt volna el azóta s most készen álltam, hogy egy olyan oldalamat mutassam meg neki, aminek létezését talán sosem mutattam meg senkinek. Ostoba kölyök, gyerekes, nevetséges, nőies. Ezeket a jelzőket kaptam meg a legtöbbektől, ám ez nem írta le a jellemem egészen. Csupán azért ezt látták belőlem, mert az érzéseim el tudtak tántorítani attól, hogy bármit is egyszerűen, okosan oldjak meg. Azt mondják ez ifjaknál rendszeres és már-már természetes is… és igen, le kéne vezetni a megannyi feszültséget. Azonban még mindig nem éreztem magam készen egy bordélyházi látogatásra – Ian tanácsára sem.
Talán elég hangosan üvöltöztem, hogy az úrhölgyizé, akárki meghallja a szavaimat vagy legalábbis értelmet próbáljon benne keresni. Így hát, mikor elengedtek és nagy nehezen a közelébe férkőztem, közelebb hajolva hozzá, felé nyújtottam a pergament.
– Talán tényleg ostobaság volt idejönni, a kettőnk múltját ismerve… hiszen más is fizetne az információért. – Feleltem egyelőre higgadtan. Engem nem érdekeltek a vékony határok. Ha nem lennék ostoba, meglehet ott maradtam volna meghalni abban a faházban, ahol Azizi mester közölte, nem térhetek vissza a mágusok közé. De nem, én makacsul küzdöttem a semmit nem érő életemért Ian oldalán. Ezért voltam itt. Nem lehet az a Folrandír, aki voltam. Küzdöttem, bármi áron.
– De én mégis ide hoztam. – Az emeletre értünk közben, ugyanoda, ahol korábban is jártam már Iannel. Bele sem mertem gondolni, mennyire helytelenítené azt, hogy magamban jöttem ide. – A hasznot kutatod, barátom? Keresd a Szarkát az Égszín Madaras házban, amikor Isilmë a legmagasabban jár a vitorlák felett. A jelszó pedig nem más, mint a Lélekvesztőd. – Mondtam ki hangosan a pergamendarabon álló szavakat annak reményében, hogy az asszonyság ezúttal figyel. – Ez áll a lapon. A kapitánytól emeltem el, mikor végeztünk vele. – Folytattam, még mindig magabiztosságot erőltetve magamra. Nem engedhettem magam eltiporni. Meg akartam mutatni, hogy többet érek, mint hiszi, vagy hiszik mindahányan.
– Azt hiszem, nagyjából megfejtettem, mit jelent. – Folytattam aztán. – Hajlandó vagyok megosztani is… – Tettem hozzá. Igazából akárhányszor ránéztem az a nap jutott eszembe, amikor először láttam. Az érzéseimet most mégis igyekeztem elnyomni. Többé-kevésbé sikerült, de éreztem, hogy olvas a gondolataimba, elég volt a szemembe néznie.



Edellyn Arienthe Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 16, 2022 8:00 pm
Well, well, well...

« taggeld;  @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

A szokásosnál is nagyobb undorral jártattam körbe a tekintetem a Kalmárba érkezőkön. Semmi kedvem nem volt emberek között lenni, mégis, van, hogy az élet nem kívánságműsor. A kötelesség, amiért küzdöttem, mindennap kötelesség. Még akkor is, ha nem érzem másnak, csak béklyónak.
Pecsételtem éppen, amikor egy már-már gyermeteg felkiáltás csapott fel a kígyózó sorban. Odalent zúgolódás támadt, amely felért egészen az emeletig.
Összeráncolt szemöldökkel léptem ki a szobából, és mentem a lépcső korlátjához.
Odalent éppen megverni készültek valakit.
- Nem érdekel a rejtvényed mitugrász, takarodjál vissza a sor végére, amíg szépen vagyunk!
- Frászt vagyunk szépen, mindjárt helyre rakom én ezt a nyikhajt!

Az ezüst hajkorona láttán valamiért meg se lepődtem. Talán valóban jól esne neki egy kiadós verés, Ian atyai fegyelme kevés hozzá.
Az egyik őr furakodott át a tömegen, odahajolva a fülemhez.
Levélről, meg rejtvényről hablatyolt.
Még egy darabig elnéztem, ahogy a gallérjánál fogva megemelik a tündét, majd megszólaltam.
- Engedjék át - a hangom betöltötte a termet, a zúgolódás alábbhagyott. Zsörtölődve ugyan, de letették a fiút.
- Tudja, vékony a határ a bátorság, és az ostobaság között. Könnyű átbillenni. Magára inkább az utolsó igaz. Mégis mit keres itt, tünde uram? - pillantok rá kérdőn, amennyiben felér az emeletre.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1435
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 11, 2022 9:07 pm


secrets of a captain II.
« taggeld;   @Edellyn Arienthe  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Csak pár órája nyitottam szét a pergament, amit egyszerűen a zsebembe gyűrtem a legutóbbi kis akciónk során. Az ujjaim szinte ösztönösen kaptak utána, hiszen akkor nem volt lehetőségem elolvasni. Fontosnak tűnt. Látszott, hogy sokszor olvasták, elég gyűrött volt és maszatos. Nem csak egy összedobott jegyzet volt, hogy miképpen kopassza meg Arienthe kisasszonyt, vagy hogy éppen miféle holmik vannak a hajón. Összességében egyértelmű volt tehát, hogy valami értékesről van szó. Nem tudom, miért nem szóltam azonnal Iannek. Talán csak nem akartam felkelteni, talán tudat alatt kicsit úgy éreztem, ha most én aratom le a babérokat, akkor majd büszke lesz rám… és végre látok egy olyan kifejezést az arcán, amit annak idején apámon akartam látni.
A Kalmárba vettem az irányt. Közben a kezemben gyűrögettem a papírost, amin csak néhány sor állt: „A hasznot kutatod, barátom? Keresd a Szarkát az Égszín Madaras házban, amikor Isilmë a legmagasabban jár a vitorlák felett. A jelszó pedig nem más, mint a Lélekvesztőd.” Egyszerű logikai játék volt ez, csak rá kellett jönni, hogy pontosan mi mire utal. A szöveget betéve tudtam két olvasás után. Nagyjából elképzelésem is volt, mi mit jelent rajta, de ezt csak is annak a bögyös asszonyságnak voltam hajlandó elmondani, mielőtt Ian elé tártam volna, mire is bukkantam.
A szokásos népség várakozott, hogy az asszonysággal szót váltson. Engem azonban nem érdekelt, átverekedtem magam a tömegen. – Várd ki a sorod, kölyök! – Förmedt rám egy kövérkés fickó, akinek az egyik szeme helyén valami csillogókő égtelenkedett. Sem szebb, sem érdekesebb nem lett tőle. Undorodva néztem rajta végig.
– Sürgős beszédem van a bögyös asszonnyal. – Közöltem magamhoz mérten szemtelenül, majd elmentem mellette és éppen ott álltam meg, ahol ez a bizonyos Arienhte kisasszony fogadta a rá várókat. Még meg is löktem véletlenül azt, aki sorra került volna, így vetettem magam be a sor elejére.
– Van nálam valami, ami többet ér itt minden ajánlatnál. – Jelentettem be olyan drámaian, mintha egy dalból léptem volna ki, amit éppen egy bárd tár a nagyközönség elé. Ekkor pedig el is pirultam, mert szinte az összes tekintet rám szegeződött. – Ez. – Tettem hozzá és felemeltem a pergament is, hogy a nő meg tudja nézni magának.
– Egy rejtvény van rajta, aminek történetesen tudom a megfejtését. Nagyrészt. – Folytattam, de már közelebb hajolva, egészen az arcához, úgy, hogy csak ő hallhassa a szavaimat. Próbáltam megőrizni a nyugalmamat, úgy hogy még véletlenül se piruljak el ismét. Mély levegőt véve próbáltam hát farkaszemet nézni az asszonysággal, akit egykor annyira gyűlöltem… most neki is csak bizonyítani akartam. Nem is igazán csak neki meg Iannek, hanem az egész átkozott világnak. Talán végre elhiszik, hogy nem csak egy ostoba kölyök vagyok.



Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
2150
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kalmár Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Helyszínigénylő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: