Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kalmár - Page 2 KaDiPE5
Kalmár - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Folrandír Ceilteach, Shani Masrani

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kalmár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 19, 2022 7:02 pm
 
let’s get  down to the business
 @Edellyn Arienthe  & @Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment; barack :3 • Szószám; 375 • Zene; The Final Battle»
« "you are magic, own that shit"»
Az úrhölgy felvont szemöldökkel dőlt hátra a székében, mintha valami szokatlant hallott volna. Nem lepett meg. Talán azt hitte, hogy nem lesz magas az ár, mert kezdő vagyok a szakmában - ahogyan később Ian is megfogalmazta -, vagy mert egyszerűen csak gyerek vagyok. Azonban az, amit kért azzal járt, hogy bemocskoljam a kezemet, így cserébe én is komoly ellenszolgáltatást vártam… ráadásul az ügy természetéből adódóan egyértelmű volt, hogy szüksége is volt egy éjmágusra. Talán nem vagyok a legtapasztaltabb vagy a legerősebb mester Alorából, de hasznos lehettem egy ilyen küldetésen.
– Nem volt nyelvbotlás. – közöltem és a tekintetem Ianre vándorolt. Fogalmam sem volt, mi ütött belém, a legtöbb asszonyságtól pironkodtam és reszketve próbáltam makogni valamit… de ez a nő maga volt a megtestesült rossz a szememben. – Éppen megdolgozni készülök azokért az elsőosztályú könyvekért. Miért mocskolnám be a kezeimet holmi kuruzsló írásaiért? Az üzlet csak akkor üzlet, ha mindkét fél megkapja, amit akar. Másképp kihasználásnak hívják.
Valószínűleg ezen a ponton kellett volna elhallgatnom. Nem csak azért, mert túl sokat beszéltem, hanem mert kiszáradt a torkom attól, amit ez iránt a nő iránt éreztem. Nem kellett volna a múlton agyalnom, nem is tettem, csak valahonnan mélyről morajlott fel bennem újra és újra közös emlékeink fakó képe. Nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Tudom persze, hogy általában a szende szűz, vagy bolond kölyök jelzőt használnák rám… de mint minden érzelmet a féltékenységet is erőteljesen éltem meg. Ennek ellenére a felvetésem mégis logikusnak tűnt, legalábbis a saját szemszögemből. Nem mozogtam „ilyen” körökben, így a józan erdei tünde eszemet használtam az üzlet megkötésénél.
Az ujjammal végig simítottam az ezüst tincseimen, hogy aztán megint a fülemben függő fekete gyöngyön állapodjanak meg. Amolyan játék volt ez, mely az avatott szemnek elárulhatta, hogy nem vagyok magabiztos még ebben a pillanatban sem, hiába adom magam ki annak.  
– Ki van száradva a torkom. Most. – Dünnyögtem alig hallhatóan Iannek, éppen csak az utolsó szót nyomtam meg kicsit erőteljesebben. Tényleg ki volt, tényleg innom kellett, mielőtt annyira kiszáradok, hogy egyetlen szó sem jön ki a torkomon – habár megmertem volna arra esküdni, hogy a zsoldos éppenséggel ennek örült volna a legjobban.
Ian ajánlatát hallgatva csak bólintottam.
– Mocskosabb? – fordultam felé hirtelen. Erre a lezárásra nem voltam felkészülve… az ujjaim most már egyenesen ráfonódtak az egyik boroskupára. Szívem szerint azonnal megtöltöttem volna, hogy lehúzzak egy adagot. Sok halált láttam már, nem egynek még az okozója vagy segítője is voltam… de a kegyetlenkedés nem volt az asztalom.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 16, 2022 5:30 pm
Let's Get Down To Business
@Folrandír Ceilteach  @Edellyn Arienthe
Kalmár - Page 2 2392699629


- Remek, akkor később majd megbeszéljük őket és összerakunk valamit.- nem fogja elhallgattatni Folrikát csak mert fiatalabb és kevesebb tapasztalata volt ilyen téren mint Iannek, még lehetnek jók is azok az ötletek.
Viszont a következő szavak miatt csak forgatta a szemeit. Azt még nem tudja, hogy hogyan is kell beszélni a munkaadó jelenlétében, melyek is azok a szavak, amiket jobb nem említeni, az egyik pont a ”kellennek” volt. Sokat kell még faragni a kölyökből, hogy igazi zsoldossá válhasson, olyanná, aki meg is tud élni és nem hagyja, hogy mások kihasználják.
- Nézze el neki, biztos csak egy nyelvbotlás volt.- szarnak a pofon, ezzel csak annyit ért el, se többet se kevesebbet.- Már csak ilyen világban élünk, igényei mindenkinek vannak. Neki a könyvek, hölgyemnek pedig egy folt piszkította a vásznát, és azt szeretné eltüntetni. Kinek mekkorák azok az igények.- valaki olvasni akar, valaki pedig anélkül vért ontani, hogy bemocskolná a kezét.
- Nem baj, majd elmúlik, a bortól egyébként is csak szomjasabb leszel. Majd később kapsz teát.- még csak az kéne, ha egy kevés bortól is megeredne a nyelve és előtörne a féltékenység. Legjobb esetben is ki lennének dobva.
Miközben hallgatta az ajánlatot, hátradőlt a székben, bal lábát átvetette a jobb lábán és az ujjai közt lassan forgatni kezdte a poharát. Az arcvonásai nyugodtak maradtak, osztott és szorzott, megrágta az elhangzottakat. Megszívta a bal metszőfogát mielőtt választ adott.

- A fiú megkapja a könyveket, szerény és csöppet sem nagyigényű személyem pedig száz ulront, a rakományból pedig köszönjük szépen, de nem kérnék. Nem hinném, hogy túl sok mindent tudnánk vele kezdeni, és van egy olyan érzésem, hogy talán még bajt is hozhatna a fejünkre. Egyszerű zsoldosok lennénk, vagyis én, a fiú még csak tanulja a szakmát. A könyvek és száz ulron, cserébe pedig gyors és tiszta munka lesz. Feltéve, ha esetleg nincsenek egyéb, kissé… mocskosabb, de az esetleges alkuszegésektől elrettentő kívánságok.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 14, 2022 10:09 pm
Steel for traitors, gold for mercenaries

« taggeld;  @Ian Gray& @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Hátradőltem a faragott székemben, amíg a férfi ajánlatát hallgattam. Főleg őt néztem, a tündére olykor-olykor tévedt a tekintetem. Ám a "kellenek" szóra enyhén felvontam a szemöldököm.
- Elsőrangú könyvek "kellennek" a kis elfnek - húztam negédes mosolyra az ajkam. - Hah. Micsoda igények. - sóhajtottam fel színpadiasan.
Szemtelen volt, tisztán látszott rajta, nem sokat mozgott ilyen körökben. A fricskán kívül nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.
Helyette számoltam.
- Nos - támasztottam ujjaimat egymáshoz, háromszöget formálva - figyelembe véve a plusz veszélyességi pótlékját - pillantottam Ianra - illetve a könyvek árát levonva, az ajánlatom a következő: maga hatvan ulront kap, a fiú pedig "első osztályú" könyveket. Ha már ilyen igényei vannak - tettem hozzá, ajkamon továbbra is mosollyal. - Illetve, amennyiben jól végzik a munkát, a rakományból is részesülhetnek, nagylelkűségem jeleként két üveggel.
Mivel Nasir gombái különösen értékesek voltak, és a cél nem volt más, mint a terjesztés, ez a grátisz mindenki számára előnnyel kecsegtetett.
- Mit mondanak? - kérdeztem, rezzenéstelen arccal figyelve a reakcióikat.



 

Ian Gray Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Márc. 09, 2022 7:36 pm
 
let’s get  down to the business
 @Edellyn Arienthe  & @Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Kalmár - Page 2 3138061344 • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "you are magic, own that shit"»
Nem lepett meg, hogy Nulportban van mit tenni. Mindig is tele volt – Ian szavai szerint – rothadt gyümölccsel. Akárhányszor itt voltam, láttam, milyen hely ez… és bár élveztem a furcsa, veszélyes emberek forgatagát, el is tudtam volna veszni ebben a világban, az elmúlt napok történése mégis arra sarkalt, hogy ezúttal legyek résen. Nem csak a szórakozást kerestem többé, hanem valamit, ami értelmet ad az életemnek. Nem feltétlenül örültem, hogy ehhez elsőnek éppen ennél a nőnél kell próbálkozni.
Aztán már jött is a megbízás. Egy hajó. Lélekvesztő. Milyen remek név… csak nehogy az én lelkem is ott vesszen, amikor bekopogunk csak úgy a kapitányt keresve. Megköszörültem a torkomat, ahogy rám terelődött a figyelem.
– Nem csak lesznek. Máris vannak ötleteim. – Feleltem. Pontosan tudtam, milyen trükökkel lehet feljutni a sötétség leple alatt egy hajóra, legalábbis úgy, hogy az ne tűnjön fel senkinek, ha én nem akarom. Egy-két matróz pedig nem valószínű, hogy túl sok éjmágiával találkozik a mindennapjaiban.  
Még mindig bántam, hogy Ian nem engedte, hogy igyak. A nőszemély társaságát úgy bizonyára jobban viseltem volna, pláne miután azt mondta, hogy szívesen leszünk az eszköze. Nem. Cseppet sem szívesen voltam az, de valahol el kellett kezdeni. Rilrion már a múlté, de ez, ami itt történt nagyon is a jelen része volt. Nem kellett volna visszanézni újra és újra, akármennyire is megnyugtató volt azon emlékek egy része. Már nem ugyanaz az elf voltam, aki akkor.
– Elsőrangú könyvek kellenek, egyenesen Alorából. – Bólintottam egyet, ahogy Ian szavai felcsendültek. Tudtam, hogy azt kérte, hallgassak, de mindenféle ember adhat el mindenféle könyvet, magát hatalmas varázslónak előadva. Az egyetlen megbízható hely, mégis El’Alora volt. Az ottani könyvtárak legendásak voltak és persze nem ok nélkül. – Ha lehetséges. – Köszörültem meg a torkomat, hogy még Ian szerint is elég udvarias és kevésbé gyerekes legyek… de ahogy ránéztem erre a nőre, csak az jutott eszembe, hogy túl kell tennem rajta. Mégis hogyan versenyezhetnék vele? Nőből van. És gondolom szépnek is számít, akinek ez tetszik… mármint tudom, hogy valakinek kifejezetten tetszett. De én tényleg csak annyit láttam belőle, hogy hatalmas mellek. Én meg csak egy kölyök voltam, szép vonásokkal… szép, éretlen vonásokkal. Ez pedig senkit sem vonzott.
A gondolkodástól kiszáradt a torkom. Megint a borra pillantottam… csak egy korty is elég lett volna most. Úgy éreztem, szükségem van rá.
– Ian… szomjas vagyok… - dünnyögtem.



Edellyn Arienthe and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 06, 2022 12:28 pm
Let's Get Down To Business
@Folrandír Ceilteach  @Edellyn Arienthe
Kalmár - Page 2 2392699629



- Nincs de hát, ha iszol annak nincs jó vége.- ha pedig tovább akadékoskodik Folrika, akkor csak annyit fog vele elérni, hogy büntetésül nem ihat mást, csak vizet vagy tejet.
- A pletykák szerint Nulportban kevés az a fa, aminek nem rohadt a gyümölcse.- kis szerencsével annyi munkájuk lesz, hogy az abból szerzett ulronokat se tudják megszámolni vagy éppen elkölteni.
Töltött egy pohár bort majd kényelembe helyezte magát, kellemes és puha székek voltak. Ilyen lehet gazdagnak lenni, amikor már a papír nem is jó, hanem selyemmel kell törölni a segget.
- Lehet meglepi majd kegyedet, de szerencsére tudunk olvasni. De ha nem is tudnánk, szerencsére alapos leírást kaptunk.- igen, szerencsére a csinos külső egy magától eltelt, és kissé beképzelt nőszemélyt rejtett. Itt már csak akkor mozdulna valami derék alatt, ha mezítelen lenne, de még akkor is jobb, ha csendben marad.- Milyen lenne a világ, ha mindenki beismerne mindent, már az első kérdésre. Unalmas. De nem lehet, hogy elszámolta az a bizonyos kapitány? Már csak ha abból indulunk ki, hogy volt olyan marha, hogy kegyedet fenyegeti.- manapság senki se jár utána annak, hogy kinek is dolgoznak, kinek kell jattolni. Hanyaggá váltak az Ian félék, Folrikát nagyon ki kell majd tanítania.
- Szívesen leszünk, leszek hölgyem eszköze.- megengedett magának egy félmosolyt, bár megvan a véleménye a nőről, de egy vagy két bók sose jön rosszul.
- Hm…- simogatni kezdte a szakállát.- Valami már kezd is kirajzolódni. De még mielőtt túlságosan is sokat gondolkodnék. Térjünk rá a fizetségünkre. Mivel a hajóján kell elintéznünk, így felmerülhet némi veszélyeségi pótlék is. Háromszáz ulron lenne az ára annak, hogy azt az idiótát végleg elaltassuk. De, lehet arról is szó, hogy elengedem az ár felét, cserébe pedig némi könyvet kérnénk, természetesen mágiával kapcsolatosak. Egy apróbb bökkenő miatt az útitársam jelenleg nem tudja folytatni a tanulmányait. De néhány könyv biztos a hasznára válna. Nem hinném, hogy egy olyan befolyásos személynek, mint kegyed, gondot jelentene, az ilyesmik beszerzése.- így mindenki jól járna, Ian megkapja az ulronokat Folrika meg lefoglalja magát egy kis olvasással. S még várja a választ, addig is egy szuszra megitta a bort.

Folrandír Ceilteach and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 05, 2022 7:49 pm
Steel for traitors, gold for mercenaries

« taggeld;  @Ian Gray& @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Fél füllel figyeltem a beszélgetésükre, miközben a papírosok között kutattam. Komikusnak is találhattam volna, egy más helyen, egy más időben.
- Jókor jöttek Nulportba - bólintottam - akad bőven rohadt alma, amelyet le kell verni a fáról.
Megtaláltam az El'Alorából érkező szállítmány leltárját, amit egyenesen kedves Nasir barátomtól kaptam kézhez. És megtaláltam azt is, amelyet a Garune és legénysége adott át az ellenőrzéskor. És sajnos nem egyeztek.
- A kikötőben horgonyoz egy hajó, Lélekvesztőnek hívják. Három árbócos, fakó, kék vitorlákkal, felismerik majd, kevés ekkora bárka van a dokkoknál. És nem mellesleg rá van festve a neve - tettem hozzá némi szarkazmussal. - Nem engedtem vitorlát bontani, ugyanis baj van a rakománnyal. Hiányos az áru, és megalapozott gyanúm van feltételezni, a kedves Garune Varo kapitány saját szakállára megrövidített. Természetesen tagad - sóhajtottam fel színpadiasan -, és fenyegetőzik.
Itt nem tudtam megállni, hogy ne nevessek fel halkan. Lomhán pillantottam le a levelekre, a számításokra, amelyek szerint három láda gomba hiányzott. Jelentős összegről beszélünk.
- Tegnap lejárt a haladéka, mely szerint elém kellett volna járuljon, hogy vallomást tegyen. Abban az esetben még kegyelmet is kaphatott volna. Ám most - néztem Ianra, majd a tündére - sajnálatos módon más eszközökhöz kell nyúlnom.
Hátradőltem a vörös kárpittal húzott székemben, ujjaimmal egyenletesen doboltam a szarvasfejes karfán.
- Csak a kapitányt takarítsák el. Csendben és diszkréten intézzék, sötétedés után. A kikötő kihalt lesz, onnantól a maguk dolga, hogy surrannak fel a hajóra - itt az ezüst hajúra néztem - bár annak, aki éjmágiát tanult, bizonyosan lesznek ötletei.


 

Folrandír Ceilteach and Ian Gray Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 05, 2022 4:58 pm
 
let’s get  down to the business
 @Edellyn Arienthe  & @Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Kalmár - Page 2 3138061344 • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "you are magic, own that shit"»
– Szerintem túl feszes a nadrágom ahhoz, hogy beleerőltessek még egy krumplit is. – Jegyeztem meg egy halk nevetéssel. Nem akartam persze még jobban magamra vonni a figyelmet.  
Furcsa érzés volt életemben először nem gyomorgörcsöt kapni nő társaságban. A nővéreimre persze sosem tekintetem így, de az idegenektől rendszerint elsápadtam vagy elpirultam, attól függően, hogy éppen milyen helyzet volt. Ez az asszony viszont amolyan ellenség volt a szememben, bár rápillantva szinte semmit sem éreztem. Semmit. Haragot nem, gyűlöletet nem, inkább azt a furcsa ridegséget, amit a bárd iránt is kellett volna egy év távlatában. Bizonyára már ő sem emlékezett rám.
– Hm. Hát köszönöm. – Biccentettem a fejemmel, ahogy a tenyerembe került az ezüstösen csillogó fülbevaló. Bár a ki máshoz kérdés felvetette, mégis miért gondolta, hogy az épületben lévő mindenki közül éppen engem illet. Vihette valaki az asszonynak vagy éppen szép summa fejében remélte, hogy eladhatja itt. Mégsem kérdeztem vissza. Iannek megígértem, hogy semmilyen módon nem próbálok meg gondot okozni és hát mivel éppen ott volt mellett, még csak nem is hazudhattam, hogy „minden rendben ment.”
– Tudok róla, bár ez aligha sajnálatos. – Feleltem, mikor szóba került, hogy Rilrion nincs a városban. Gondoltam, hogy még mindig Ronan mellett van. A napokban küldtem neki egy levelet Ylore-ba, remélve, hogy ott találom. A legutóbbi találkozásunk alkalmával valami közös kalandot emlegetett a bárddal. Úgyhogy gyanítottam, tökéletes távolságban vagyunk egymástól. Tudtam, hogy majd kicsattannék az örömtől, a nyakába borulnék, ha látnám… de már nem akartam az a gyerekes hülye lenni, aki futott utána. Pedig az voltam. Még mindig.
Követtem a nőt, na meg Iant is odafentre. Tényleg jobb lett volna valahol, ahol nem figyelnek ennyien, ahol kicsit csendesebb. Persze Ian még odaszúrta, hogy ne igyak alkoholt, amint elértük az ében ajtót.
– De hát… – dünnyögtem magunk közé, ahogy elhelyezkedtem az egyik székben és a bor felé bámultam. A fülemmel feléjük figyeltem, a szemem viszont nem szakítottam el egyelőre az italtól, egészen addig míg a levélre nem terelődött a beszélgetés, amit Ian küldött ide. Munkát akarunk, mert kell az ulron. Akármennyire is nem szerettem volna ennek a nőnek dolgozni, ez volt az egyetlen lehetőségem arra, hogy folytassam az életemet valamerre… legalábbis jelenleg.
– El’Alorában tanultam. Éjmágiát. – Jegyeztem meg, csakhogy értse miféle képességekről van szó. Kedélyesre próbáltam venni a hangomat, de őszintén nehezemre esett és nagyon is vágytam egy kis borra, hiába mondta Ian, hogy ne igyak semmit. Most még sem pillantottam az ital felé, csak kihúztam magam és végig simítottam a ruhámon megint, pontosan úgy, mint odalent, hogy a lehető legkevesebb gyűrődés tarkítsa az anyagot.



Edellyn Arienthe and Ian Gray Kedvelték

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 04, 2022 5:52 pm
Let's Get Down To Business
@Folrandír Ceilteach  @Edellyn Arienthe
Kalmár - Page 2 2392699629



- A női ruhák már csak ilyenek, felnyomják a melleket, hogy nagyobbnak tűnjenek, jobban vonzza a magunkfajták tekintetét. Még mi férfiak is csinálhatnánk, egy krumplit a nadrágba, csak arra kell odafigyelni, nehogy véletlen a seggedhez kerüljön. Hehe.- megengedett magának egy rövidebb kacajt. Látott már ilyen szerencsétlen parasztlegényeket, és nehezen akarták megérteni, hogy mire fel az a sok és hangos röhögés, na meg a mutogatás az irányukba.
Már-már meg is sértődik, ilyenek a nők, előkerül egy ékszer, és máris arra terelődik a szó, a férfiak pedig ki vannak zárva, mintha nem is léteznének. De talán jobb is ez, hisz így Ian is jobban ki tudja ismerni a hölgyet. Pár szó csupán, ahogyan kiejti őket, amilyen hangsúllyal mondja őket, ezekből sok mindent le lehet szűrni. S amit Ian leszűrt, az pont elég volt arra, hogy jobban odafigyeljen majd arra, amit mondani fog és inkább az üzlet legyen a téma, mintsem a bájolgás. Rémes, hiszen attól, hogy veszélyes nővel álltak szemben, a zsoldos természetesen kíváncsi arra, hogy mit is rejthet a ruha. Talán majd a munka után, néhány pohár bor után.
- Örömmel vesszük az invitálást. S csak is kegyed után.- így udvarias és talán még a ruha még enged láttatni valamit a hátsójából is.
Követte Edellynt oda, ahol nyugodtan beszélhetnek, kíváncsi szemek és fülek nélkül. S mikor végre már csak hárman voltak, addig nem foglal helyet, még engedélyt nem kap rá. Jobb nem piszkálni az oroszlán farkát.
- Felejtsd el az alkoholt.- halkan szólt oda Folrikának. Még csak az hiányozna, hogy a bortól megeredjen a nyelve.

- Ahogy a levelemben is említettem, nem lenne ellenünkre, hogy hölgyemnek dolgozzunk, ha kegyed is úgy gondolja, akad valamije a számunkra, ami megfelelő lehet a képességeinkhez.

Folrandír Ceilteach and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 27, 2022 11:38 am
Steel for traitors, gold for mercenaries

« taggeld;  @Ian Gray& @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

Az arcomra formális, mégis halvány mosolyt varázsoltam. Nem voltam bájolgó kedvemben, ők mégse szolgáltak rá a negédes szavakra. Egyelőre. És remélem lesz annyi eszük, hogy óvatosan forgatják a nyelvüket.
A zsebembe nyúltam a fél pár fülbevalóért.
- Mily' fontos lett hirtelen - sóhajtottam fel színpadiasan. - Ki máshoz is tartozna, tünde uram? - ejtettem az ezüst hajú tenyerébe, hangomban enyhe szarkazmus bújt meg, nem a sértő, inkább csak a szokásos árnyalatban.
- Igen, már valóban volt szerencsénk. Ki hitte volna, hogy ismét találkozunk. Ám attól tartok a kedves bárd nincs a városban - megengedtem magamnak még egy kis megjegyzést, mielőtt a lépcső felé intettem volna. Sose gondoltam, hogy ilyen körülmények között látom viszont, arca szinte már megfakult, neve régről csengett vissza, hiszen közel egy éve, hogy futólag láttam.
- Odafent kellemesebb körülmények között folytathatjuk. Jöjjenek, és helyezzék kényelembe magukat.
Még ránéztem a csőcselékre, mielőtt én felfelé indultam volna, bízva abban, hogy a két férfi is követni fog. Amennyiben így történik, s elérünk az irodám ében ajtajáig, kényelmes székek és bor várja őket, míg én a megannyi pecsétes papír között kezdek kutatni.

 

Ian Gray Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Feb. 22, 2022 2:38 pm
 
let’s get  down to the business
 @Edellyn Arienthe  & @Ian Gray & Folrandír
──────────────── ─────────────────
« Comment;  Kalmár - Page 2 3138061344 • Szószám; 608 • Zene; Heart of courage »
« "you are magic, own that shit"»
Ian magyarázata nem nyugtatott meg. Nem azért, mert ilyen-olyan dolgokkal kereskedhetnek titokban… hanem mert a zsoldosnak is legalább annyira ismeretlen terep volt, mint nekem. Bár megfordultam Nulport kétséges kocsmáiban, egy-két késdobálóban is, ahol még az arcomat is majdnem letépték csak, mert túl kedvesen pislogtam vissza, amikor megszólítottak, ez a hely mégis ismeretlen volt.
Szinte kétségbeesetten bámultam az elrepülő, csillogó függő után, melynek párja a zsebemben lapult. Persze, hogy beleakadt a csinos, sötétlila kabát ujjába és olyan ívesen repült, pontosan az ismerős hölgyemény lába elé, hogy még az is látta, aki nem akarta – hiszen megcsillant a művelet közben.
– Nem egészen… bögyösebbnek tűnt abban a ruhában… – dünnyögtem. Mondjuk elég merész volt Rilriont a bárdomnak nevezni. Az igazat megvallva semmi közöm nem volt hozzá és soha nem is lesz. Ezt már ugyan nem sírtam vissza, de reménykedtem, hogyha szembe nézek a múlttal – legyen akármilyen kellemetlen is -, majd túllépek végre.
– Remek… – húztam ki magam. Igyekeztem egyenesen a nőstényördög szemébe. Végig túrtam a mostanra már kicsit túlnőtt, ezüst tincseimet, majd megigazítottam a ruhámat is, nehogy legyen azon egyetlen gyűrődés is. Olyan akartam lenni, mint a többi elf, gyönyörű, sebezhetetlennek látszó.
„Komolynak kell lenned, Folrandír, nagyon komolynak.” Próbáltam magamban helyre tenni az érzéseimet, nehezemre esett. Az egyetlen nő állt ugyanis immáron velünk szemben, akinek a közelében nem zavart éreztem. Nem is pirultam el annyira erőteljesen. Csak hagytam, hogy a morcosság uralkodjon el rajtam. Ennek persze kifelé nem mutattam semmilyen jelét. Nem. Vele szemben hideg voltam, amennyire csak képes voltam rá, hiába állt az olyan messze a gyermekinek titulált természetemtől.
– Már volt szerencsénk egymáshoz, más minőségben – kicsit komolyabb hangon beszéltem, mint máskor. Nem voltam benne biztos, hogy rám ismert, de ha mégis, úgy elégedett kis mosoly kezdett az ajkaim szegletében megbújni. Kicsit fejethajtottam üdvözlésként, majd ugyanúgy, kihúzva magamat pillantottam a nő arcára, ha pedig elkaptam a pillantását, úgy folytattam a mondandómat: – Elnézést a közjátékért, a csillogó ékszerek a gyengéim... bár dobálni nem szokásom őket szándékosan. – Tettem hozzá, nem mintha köze lett volna bármilyen szinten is az érdeklődési körömhöz. Egyszer már beletúrt a dolgaimba, most nem óhajtottam ennek utat engedni.
Többet viszont inkább nem szóltam. Hagytam, hogy Ian beszéljen, mégis csak ő a tapasztalt zsoldos, én viszont a tanulmányaim kellős közepén álló varázslóként nem sokat tudtam a világban zajló üzelmekről. Figyeltem. Tanultam. És meglepően komoly voltam.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1670
❖ Tartózkodási hely :
Épp Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 21, 2022 7:05 pm
Let's Get Down To Business
@Folrandír Ceilteach  @Edellyn Arienthe
Kalmár - Page 2 2392699629


- Nem, éppen ezért nem tetszik… vagyis csak részben ez az oka- nem tudja, hogy mire számítson, hol a legközelebbi ablak, ahol távozhatnak, ha az ajtóban éppen állnak. Kissé feszélyezve érezte magát, hogy a bentiek közül ki az, aki pár másodperc múlva már Ian zsebébe nyúlkál, kész szerencse, hogy nem ott tartja az ulronját, talán még egy lyukat is fog bele vágni, és a farkát odarakni, fogdossák inkább azt.
Bent olyan volt, minta mire számított, legalábbis nagyjából olyan. Arra azért nem számított, hogy az emeletről kiabálás hallatszik majd le, jó hangos, hogy még azok hangját is elnyomja, akik kissé hangosabban alkudoztak. Sejti, hogy kihez is tartozhat az a hang. S ennek még örülhet is, talán pont olyan a személyisége, ami majd kiegyensúlyozza a külsejét és Ian figyelmét nem terelik el a mézes-mázos szavak és gömbölyded keblek.
- Fogjuk rá, hogy amolyan kereskedelmi központ szerűség, adnak és vesznek, de a felszín és a pultok alatt más is gazdát cserél, olyanok, amikre ritkán vagy sose mondanák, hogy törvényes. S itt a nagykutya vagy esetünkben inkább macska, az a személy, akitől munkát és ulront remélhetünk.- nőket csak nem hív kutyának, és egyébként is, valamiért a férfiakat tartják kutyának, még a nőket macskának, ami talán jogos is, hisz a hölgyek, ha kell bújnak és dorombolnak, de ha a szükség úgy hozza, hamar fújnak és karmaikat meresztik.
S ott jött Edellyn Arienthe, a város úrnője, vagy olyasmi, de az biztos, hogy valaki, akivel jobb ha jóban vannak, vagy megtörténhet, hogy hamar valakinek a kertjében találják magukat, a föld alatt, hogy holmi virágok verjenek gyökeret az élettelen testükben. A hírek pedig nem túloztak, sajnos igazak voltak, szemrevaló volt a hölgyemény. Tényleg csak abban reménykedhetnek, hogy bár a külső egy szép alma, de a belseje rothadt.
- Bazmeg, arra bizony…- elmorogta az orra alatt a szavakat. Természetesen Folrika az, aki felhívja kettejükre a figyelmet. S mintha az istenek elbaszott humorérzéke lenne, pont a nő előtt hagyta abba a gurulást az a szaros fülbevaló. Egyre világosabban látszik Ian számára, hogy ki miatt fog a sírba kerülni.
Jobjával ráfogott kardjának a gombjára és ujjaival halkan dobolt a markolaton.  Ajkán halvány mosoly látszhatott. Indulhatott volna szebben is az egész, de azzal kell főznie, amit kapott.
- Ilyen volt akkor is, amikor a bárdodat lecsapta a kezedről?- kérdezte suttogva Folrikától. Mert ha igen, hát akkor nem tudja, hogy mit láthatott benne az a trubadúr. Ian is szerette a tüzesebb nőket, de azokat nem, akik még a házat is felgyújtanák.
Az asszonylelkű miatt szélesedett a mosolya, ami inkább vigyorba fordult átt. De azért annyira nem tartotta viccesnek, sejtése szerint azok, kik mégis nevettek, inkább nyalizásból tették, mint őszintén. Habár, ha Folrikára gondol, nem is lőtt túl messzire a hölgy, néha tényleg úgy viselkedett az elf, mint egy asszony, de inkább gyermeki volt a lelke, mintsem asszonyi.
- Húzd ki magad, ki lettünk szúrva.- szólt rá bátorítóan az elfre. Ne görnyedjen, nem azt mutassa, hogy tart a nőtől, vagy azoktól, akik itt voltak. S még egy utolsó parancs az írnoknak, végre hármuk is elkezdheti a beszélgetést, de reméli Ian, hogy valahol máshol, nem ennyi fül előtt, már csak azért is, mert túl nagy volt a csend, még a legsunyibb fingot is mennydörgésnek lehetne hallani.
- Miénk a szerencse, hogy fogad minket.- bemutatkozásként biccentett.- Mielőtt komolyabb dolgokra térnénk rá. Meg kell kérdeznem, hogy mit tervez azzal a fülbevalóval?  Biztosra veszem, hogy jól mutatna a fülében, de a párja nélkül nem lenne az igazi. Ami pedig a társam, Folrandír Ceilteach zsebében rejtőzik. Ha nem veszi sértésnek, visszakérnénk. Bár a lelke nem asszonyi, amit én természetnek ismertem, de a lélek se rossz. viszont az ifjú elfnek inkább gyerekes volt, mintsem asszonyi.- nyugodt volt a hangja, egyenes a tartása, miért lenne más? Hisz semmi olyat se mondott még, ami miatt főhet a feje, ami pedig a fülbevalót illeti, ha nem kapja vissza Folrika, majd hallgathatja Ian a panaszkodást, hogy még valamitől megfosztotta Edellyn.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
542
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 20, 2022 1:11 pm
Steel for traitors, gold for mercenaries

« taggeld;  @Ian Gray& @Folrandír Ceilteach •  Zene; Remains • credit; »
 

- Felköttetettem - feleltem ridegen, rezzenéstelen arccal. Hangom egészen biztos, lehallatszott, túl a lépcsőkön, túl az ablaktáblákon. Így ment már reggel óta.
Vörös és fekete. Vér és hamu, amely körbelengte a napokat, amely körbelengte az elmém.
Vörös és fekete, a harag és a gyász keveréke, olthatatlan szomjúság és megtörhetetlen, ördögtől való körforgás.
És mégis, a napok folyása nem állt meg, az idő nem lassult, még akkor se, ha számomra kiáradt a medréből.
Hisz nélkülem a város kereskedelme összeomlott volna. Túlzás volt ezt állítani? Talán. Mégse szeretném megtapasztalni. Porba hullt már egy világ, a következőt nem engedem veszni.
Így is túl sokáig voltam távol, hunytam szemet bizonyos dolgok felett, és az egerek, azok az élősködők, cincogtak, összepiszkították a kamrát.
Ideje volt rendet rakni.
- Kisasszony, kérem, gondolja át... - szorongatta gyapjú sapkáját az írnokom.
- Mondja, azért fizetem magát, hogy fecsegjen, vagy, hogy írjon? - fordultam felé éllel a hangomban. - Körmölje, amit mondtam. Szaporán.
Lefelé tartottam a lépcsőn, széles léptekkel, hideg haraggal, ami a belsőmet egy ideig kitölthette.
- Kérem...
- Azt mondtam, felkötettetem! - ismételtem meg. - Amennyiben nem járul elém és ad magyarázatot. Örüljön, hogy nem azonnal. Megértette? Írja le neki! Ha tovább jártatja a száját, magát is kirakom sóshordóba a tengerpartra, hogy jómodort tanuljon.
Az írnok rám se nézett, szó nélkül követett, közben szüntelenül sercegett kezében a penna, másikban a fatáblán pihenő papíros.
- Kerítsék elő Herbertet, hozzák elém, utána pedig azt a semmirekellő Prafkyt is, az iszákos legénységével együtt.
A futárok, jegyzők, írnokok szétszaladtak, s ahogy leértem egyszeriben a morajlás, amely a Kalmár mindennapjaihoz tartozott leült. Feszült csend állt be, pusztán egy halvány csilingelés, egy apró fémtárgy koppanása és hal oktávja, amint a csiszolt kőpadlón a lábam elé csúszik.
Lepillantok rá.
Egy fél pár ezüstfülbevaló.
Némán intettem az írnokomnak, hogy vegye fel nekem. Még a legcsicsásabb régiókból szállító kereskedőim se hordanak effélét, mely inkább illik asszonyhoz, mint sem férfihoz.
- Drága, csillogó ékszer olyan romlott erkölcsű szarkákhoz, mint maguk, kedves urak - emeltem fel az ujjaim között tartva. - Vagy netán asszonylelkűek lennének?
Hangomból megvetés csöpögött, miközben körbepillantottam a jelen lévőkön. Nem mindegyikőjük volt sáros, azok fel is röhögtek, mások lesütött szemekkel álltak.
Csak ekkor akadt fent a szemem két alakon, akik közel sem illettek a megszokott képbe. Hiszen bár sokszínű népek jártak erre, ezüst hajú, nyikhaj tündét bizonyosan ritkán sodor a szél mifelénk. Hosszú ideje már, hogy utoljára láttam, emlékeim halványak arról az estéről, viszont határozottan megbízhatóak.
Ők kérték volna a munkát? Még a társáról elhittem, hogy képes teljesíteni a megbízást, ám a tündéről már kevésbé.
Ahogy tovább időzött rajtuk a tekintetem, a tömeg szétvállt körülöttük.
- Befejezte az írást? - fordultam hátra, mire az írnok csak bólintott. Gyors mozdulattal firkantottam alá a nevem. - Elmehet. Kézbesítse mielőbb.
A fülbevalót fekete szőrmével kivarrt, borvörös szoknyám zsebébe csúsztattam. Ám a csend továbbra se engedett fel, ahogy a két új jövevényhez léptem.
- Ha jól sejtem, Ian Grayhez van szerencsém - pillantottam a kompetensebb férfira.

Ian Gray Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1255
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kalmár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Helyszínigénylő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: