Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kalmár - Page 6 KaDiPE5
Kalmár - Page 6 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kalmár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 12:24 pm
Unexpected visitors

@Aiken & Deedra & Edellyn


Tulajdonképpen nem volt egyszerű. Úgy értem, mindent kézben tartani. Az sose egyszerű. Idő kellett, amíg megszilárdítottam a hatalmam, amíg kialakult az új rend. Ám olybá tűnt, minden a helyére került. A kereskedelmünk soha nem látott aranykorát élte, napunk felívelőben, és eljött az ideje a nagyobb gondolatoknak. Olyasféléknek, amiket évekkel ezelőtt az Aiken naplójában találtak ültettek el a fejemben. Ahogy a hintó elhajtott a tengerre néző utcákon, ismételten megkörnyékezett a múlt foszlánya.
Azóta se hagytak nyugodni, ahogy az a gondolat se, hogy a kis Aiken nincs többé. Lucassal feldolgoztuk a magunk módján, vagyis ital, szórakozás és munka árán. Eltemettük, ám sose feledtük. Gyászoltuk, ám a világ se áll meg, mi se tehetjük. Ettől függetlenül Aiken ott volt velem, mindennap, amikor csak ránéztem a tengerre. Néha még most is láttam a kavicsozó gyereket az ablakom alatt, vagy a kisfiút, akit olvasni tanítottam.
- Kisasszony? – szólított meg újból Lijart, az egyik, és talán a legjobb rabszolgakereskedőm.
- Hogyne – rezzentem össze enyhén és újra a férfi felé fordítottam a fejem. És a merengés helyét ismételten átvették a jelen problémái.
- Tehát bizonyosan ki akarja tiltani, kisasszony?
Gondterhesen felsóhajtottam, és éreztem, ahogy az eset még mindig frusztrációval tölt el.
- Így van, mondja meg Jossonnak, hogyha Nulport közelébe mer jönni ezek után, annak következménye lesz – magyaráztam tovább, miközben a hintó lefékezett a Kalmár előtt. – Az ilyesmi elfogadhatatlan, és nem fogom hagyni, hogy a becsületembe tiporjanak.
- Értem, kisasszony – biccentett, majd ahogy kinyílt a kocsi ajtaja maga is kiszállt, és kisegített. – Azonban vegye figyelembe, hogy Josson igen nagy hasznot hozott a Kalmárnak és Önnek is az elmú…
- Parancsol? – kérdeztem vissza némileg ingerültebben. – Azt akarja mondani, drága Lijart, hogy talán tűrnöm kéne az ilyesmit? Josson örüljön, hogy pusztán ennyit kap.
- Megértem kisasszony, pusztán arra szeretnék rávilágítani…
- Ne akarjon rávilágítani semmire – szakítottam félbe, miközben megfogja vörös-fekete szoknyám anyagát felfelé siettem a lépcsőkön.
- Még ma megírom a hivatalos levelet, addig is tájékoztassa, hogy szedje a holmiját – hadartam. – Ha alkonyatkor még a városban találom őt is kalodába záratom, mint azt az istenverte Bevest. Megértette, Lijart?
A férfi sietősen lépkedett mellettem, leszegett fejjel.
- Igen kisasszony.
- Helyes – bólintottam. – Távozhat, köszönöm a készségességet és a tájékoztatását – azzal beléptem a nyitott tölgyfaajtón. Az őrök biccentettek, az emberek, akik mellett elmentem szintúgy tiszteletüket tették.
Alig tettem pár lépést, alig csukódott be mögöttem a nehéz, kétszárnyas ajtó, és megpillantottam a bejáratnak háttal álldogáló két alakot.




Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same

Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1260
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 2:55 am
into  the unknown
Edellyn  &&  Aiken
Amikor biztonságban otthon vagy, vágysz egy kis kalandra. Kaland közben viszont gyakran szeretnél inkább otthon lenni, kényelemben és biztonságban.

Aiken úgy kezdte a napot, hogy elmegyünk valahova. Nem kérdeztem, de miért is nem? Miért is vagyok ilyen ostoba, hogy vakon követek egy idegent? Talán teljesen bolond vagyok, talán csak a kaland. Talán olyan nekem ez a férfi, mint a függőknek a Delar bogyó. Nem akarok kalitkában élni, nem akarom a monoton napokat, és azt, hogy ekkora felelősség legyen a nyakamon.
Az első pár napom sűrű volt. Megismerkedtem jó pár idegennel, és mulatoztunk egyet, ahol régi barátomat is újra láthattam, ki a bogarat ültette a fülembe. Szedtem a lábam Aiken után, ahogyan bírom, olyan könnyedséggel mozog, hogy talán arra gondolhatok, elég jól ismeri a várost. A város nyüzsgő élete teljesen megbabonáz, az illatok, az emberek. Mindenhonnan más, más inger köszön vissza. Indulás előtt rendbe szedtem magam, nem tudom még is hova az istenekbe mehetünk. Nem kérdezek, igyekszem nem a terhére lenni, és figyelni, tanulni. Azonban néha megrémít a gondolat, és elgondolkodom, hogy mindent jól tettem e. Mi van, ha elad engem, vagy rosszabb? Volt bennem egy kis félelem, hazudnék, ha nem lenne, azonban igyekeztem ezt nem kimutatni. Mindig mikor félni kezdek, valami olyat tesz, ami megnyugtatja lelkem. Eladhatta volna a nyakláncom, és engem is bármikor itt hagyhatott volna valamelyik utcasarkon, ám még se tette.
Az is megrémiszt, hogy mennyire többet akarok erről a férfiról tudni, és mennyire bele akarnék látni, de nem tudok.
Elbambultam az egyik árusnál, mire látom Aiken megáll. Ahogyan mellé érek, hozzám intézi szavait.

Nagyot nyeltem. Befolyásos személy? Soha nem találkoztam még olyannal, aki befolyással, vagy nagyobb vagyonnal rendelkezne. Csak pislogtam bele kék szemeibe, ami mindig a tengert juttatja eszembe. Soha sem láttam ilyen kék szempárt, mint az övé.
- Rendben. – Mondtam megadóan, pedig annyi gondolat cikázott bennem. Ha szégyenkezik miattam minek hozott el? A szívem a torkomban dobogott, talán soha nem izgultam még ennyire.  Ahogyan felsóhajtott éreztem, nem csak én vagyok félelemmel tele. Benyitott, én pedig utána, lesz ami lesz. Ahogyan beléptünk, még a levegőt is félve vettem. Egy befolyásos férfi, csak nem lehet bajom, vagy talán még is?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Aiken Hackney and Edellyn Arienthe Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1795
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 1:52 am
Back from the Death
Bloodlines
Igazán különös érzés volt ismét Nulport utcáit járni, és ez az érzés nem hagyott alább az utóbbi napokban, inkább csak erősödött. Óvatosan, körültekintően haladtam, inkább mellékutcákat használva, vagy ha már forgalmasabb terekre tévedtem, próbáltam elvegyülni a tömegben. Szemem sarkából persze folyton az embereket fürkésztem, ám egészen más szemmel, mint korábban. Nem az elcsenhető erszényeket, vagy más értékeket figyeltem, sokkal inkább az arcukat. Mintha csak attól tartanék, hogy a Vörös Lándzsa bármely tagja, vagy akár maga Norvin Drest szembejöhetne velem az utcán, pedig tudtam, ha ők egyáltalán városban vannak, akkor bizonyára a Kék Albatroszban tivornyáznak. Nem szerették a városi forgatagot, és az itteni átlag ember is ferde szemmel néztek rájuk.
Minden paranoiám ellenére könnyed otthonossággal mozogtam az utcákon, olykor megfordulva, meg-megállva, hogy Deedra is tudja tartani a lépést. Még mindig bizonytalan voltam, tényleg jó ötlet-e ez, magammal rántani őt egy olyan helyre, olyan emberek közé, ahonnan talán soha nem lesz már visszaút a tisztességes élet reményébe. Fenébe is már, az ő döntése volt, ő akarta ezt! Ő akarta mindenáron otthagyni a klánját, most pedig ő akart velem jönni úgy, hogy figyelmeztettem, mi vár rá, ha így tesz. Nem tartozok érte felelősségel, nem vagyok az apja... Ha valóban velem marad, hamar meglátja majd, hogy Nulport nem az a varázslatos, élményekkel és lehetőségekkel teli, sokszínű város, aminek az előző esti ünnepségen tűnt. Ez is csak egy romlott bűnfészek, ahol a magunkfajta nincstelen, hitvány söpredék is felemelkedhet a porból. Ám ennek ára van.
Bármennyit is voltam úton életem során, ez a város számított az egyetlen állandó helynek, ahová folyton visszafújt engem a szél. Amennyire szerettem minden bűnös élvezetéért mit nyújtani tudott, ugyanannyira gyűlöltem mindazért, amit elvett tőlem. De nevezhetem-e otthonomnak ezt a várost?
Azt hiszem, soha nem volt igazán otthonom, ahogy családom sem. Azaz, volt egy anyám, aki annyit tett értem, hogy világra hozott, majd néhány évig eltűrt, bár ha tehette, akkor is inkább lepasszolt. Hackney kapitány, a vén kalóz, aki magához vett és felnevelt, bár szigorú volt, a maga módján sokat tett értem, talán ezért is vettem fel a nevét... Ám ő a tengerbe veszett, és annak sok éve már. Ezt követően a Vörös Lándzsát tartottam a családomnak. Sokukat rühelltem abból a káoszverte haramiából, ám volt köztük egy olyan testvériesség, olyan összetartás, amit máshol nem tapasztaltam. Nem könnyű közéjük kerülni, nem is fogadnak be akárkit, ám ha egyszer odatartozol, örökké a védelmük alá kerülsz. Én legalábbis ezt hittem, mígnem árulásért a tengerbe nem dobtak. Esélyem sem volt megmagyarázni, hogy amit tettem, értük tettem, ám egy ördögi napon majd mind meglátják, hogy az az átkozott Drest kapitány önző mohósága fogja a vesztüket okozni... Ahogy tulajdon anyám, a Vörös lándzsa is azt hitte, a tengerben lelem majd halálomat, a hullámok azonban kidobtak magukból.
Ennek viszont már két éve, és most ismét itt találtam magam, Nulportban. Két gyáva rejtőzködéssel és sebnyalogatással töltött év után visszatértem ide, ahol minden kezdődött, és épp azokhoz az emberekhez tartottam, akiket talán valóban a családomnak nevezhettem egykor. Noha nem kötött hozzájuk sem vér, sem eskü, egymásra mindig is igaz testvérként tekintettünk. Erre emlékeztetett az a szimbólum is, a három fejű kígyó, amit gyermekkorom óta a testemen viseltem. Valahányszor rápillantottam ez alatt a két év alatt, elfogott a szégyen. Fontolgattam is, hogy megválok tőle, hisz már nem éreztem magam méltónak rá, ám ezzel őket gyaláztam volna meg. És bár a becsületemen csorba eshet, az ő emlékükön soha. Igazából akkor még úgy terveztem, örökké halott maradok, most azonban itt voltam, Nulportban, és Edellyn Arienthe-hez tartottam.
Fogalmam sincs, mit fog hozzám szólni, hogyan fogad majd, már ha egyáltalán hajlandó szóba állni velem, hisz két évre eltűntem, abban a tudatban hagyva őt és Lucast, hogy meghaltam. Áldom az isteneket, hogy nem kezdtek valamiféle őrült, meggondolatlan bosszúhadjáratba emiatt... Ahogy a grófi kúria mellett befordultam a sarkon, megpillantottam a Kalmárt. A jól ismert kereskedőházat látva kissé megtorpantam. Beleremegtek a lábaim, ahogy tovább haladtam. Ismét visszafordultam, megvárva, hogy Deedra felzárkózzon mellém. Talán csak az időt akartam húzni.
- Akihez most megyünk, befolyásos személy - mondtam, kissé zavartan. - Nulport nemesi rétegének felső osztályába tartozik, sok kapcsolata van, a kontinens minden részéről jönnek hozzá üzleti partnerek. Mondhatni, majdnem akkora itt a hatalma, mint a grófnak, és ezzel nem túlzok. Csak azért mondom ezt, hogy ha szólni kívánnál, azt ennek tudatában tedd. Bár talán bölcsebb, ha először csak hallgatsz.
Majd tétován megindultam a Kalmár főbejárata felé. Bár néhány fegyvers őrt állt, látszólag szabad ki-be járás volt az épületbe, hisz rengeteg kereskedő, és mindenféle alak megfordult itt nap közben. Ami azt illeti, a kinézetünkkel mi kissé kilógtunk ezen nemesek sorából, de úgy tűnt, az őröket ez nem érdekelte túlzottan. A roppant tölgyfaajtóhoz lépve a torkomban dobogott a szívem, ahogy megpillantottam Edellyn családjának díszes címerét. Nagyot sóhajtottam, majd benyitottam.

Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
920
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 5:45 pm

Mindennek megvan a maga helye, és a maga ideje. A Kalmárban, amelyet a helyiek egy ideje már csak - az istenek tudják miért - a sötét üzletek helyeként tartanak számon, sose áll meg az élet. A grófi kúria árnyékában kevésbé pompás, ám annál érdekesebb épületként bújik meg. Kereskedők jönnek és mennek, mint ködalakok, eltűnnek és megjelennek, de mindig idegenek maradnak.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
 Similar topics
-
» Helyszínigénylő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: