Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kalmár - Page 6 KaDiPE5
Kalmár - Page 6 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Kalandmester
2 Hozzászólások - 29%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 29%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 29%
Krónikás
1 Témanyitás - 14%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kalmár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 8:42 pm
Back from the Death
Bloodlines
Miután felocsúdtam a történtekből, futólag Deedrára pillantottam, kinek tekintetére kiült az értetlenség. Nem is vártam mást, bizonyára nem erre számított azok alapján, amit mondtam. Kérdő tekintetére csak bíztatólag elmosolyodtam. Ekkor vette észre Edellyn is kísérőmet, és szóvá is tette.
- Eszem ágában sincs veszélybe sodorni, ő az, aki ragaszkodott hozzá, hogy velem tartson - emeltem magam elé védekezőn kezeimet, hol Edellynre, hol Deedrára pillantva.
Lyn hozzá illő eleganciával és úri jómodorral mutatkozott be, szinte figyelmen kívül hagyva az út porától kikezdett öltözetünket, és csapzott, mosdatlan állapotunkat. És alighanem Nulport és a környező vidék legsikeresebb kereskedőasszonya Tette hozzá, nekem pedig meg kellett állnom, hogy elnevessem magam. Persze, minden szava igaz volt a legkevesebb túlzás nélkül, ám úgy látom, mit sem változott, igazán szeretett ezzel hencegni.
- És a legszerényebb is - tettem hozzá halkan.
Edellyn intésére rögvest a nyomába is szegődtem, magam elé tessékelve Deedrát.

Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1049
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 8:24 pm
Unexpected visitors



Alig tértem magamhoz, amikor megszólalt. Mintha a hangja durvábban, érdesebben csengett volna. Az emlékek ezt is megszépítették. Így, jobban szemügyre véve egészen… Talán öregedett? Egykori borostája helyén szakáll nőtt, haja hosszabb lett, kiállása vállasabb. Őt se kímélte az idő.
- Hogyne – bólintottam, valamivel nyugodtabban. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy kísérővel érkezett.
- Tehát nem elég, hogy magadat életveszélybe sodrod, még társad is van – pillantottam a lányra, felvéve egy formális mosolyt. – Modortalan voltam, elnézést kérek. Az ember nem mindennap találkozik élő-holtakkal.
Fiatalkának tűnt, olyasvalakinek, aki előtt még nem nyílt ki a világ. Egy ideig fürkésztem az arcát, kerek vonásait, pisze orrát.
- Üdv, drága, Edellyn Arienthe vagyok – mutatkoztam be illőn. – És alighanem Nulport és a környező vidék legsikeresebb kereskedőasszonya – tettem hozzá, végigsimítva ruhám ráncain. Majd eleget téva Aiken kérésének intettem, hogy kövessenek.




Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same

Deedra Gindrian and Aiken Hackney Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1429
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 8:08 pm
into  the unknown
Edellyn  &&  Aiken
Amikor biztonságban otthon vagy, vágysz egy kis kalandra. Kaland közben viszont gyakran szeretnél inkább otthon lenni, kényelemben és biztonságban.

És akkor megpillantottam őt. Ott állt előttem egy kifinomult elegáns, gyönyörű nő. Képtelenség volt nem őt nézni. Rosszul éreztem magam, hogy ilyen csapzottan mutatkozom.
Tudomást sem vesz rólam, és hirtelen. Finom illata azonnal megcsapja orromat, ahogyan elhalad mellettem, mint a tavaszi virágok, olyan az illata.
Csattan egy pofon. Felszisszenek, és kikerekedett szemekkel nézem őket. Ez biztosan nem lehetett kellemes. Holtodban? Mi folyik itt? Ki ez a nő? Tekintetem oda visszajár közöttük. Mondom már végre valaki, valamit! Érzem, hogy felesleges vagyok ebben a beszélgetésben. Azonban nem tudom, hogy miért hozott akkor magával.
Keresztnevén szólítja, tán valami régi szeretője lenne. Vagy a felesége? Egy szót se tudok kiejteni ajkaimon, annyira lesokkolt engem ez a pillanat. Erős nő, hihetetlen. Hiába a rangja, képes volt felpofozni. Érdekelne mit tett vele, és érdekel vajon én is részt vehetek e ebben a beszélgetésben.
Kérdésére ré pillantottam Aikenre, tekintettemmel kérdezvén, hogy esetleg most én velem mi is lesz.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Aiken Hackney Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 7:57 pm
Back from the Death
Bloodlines
Edellyn elegáns volt és gyönyörű, mint mindig. Ahogy megpillantottam, az egész testem befeszült, szívem méginkább a torkomban dobogott. Pár pillanatra levegőt venni is elfelejtettem. Edellyn szinte semmit nem változott ez alatt a két év alatt, talán csak arcavonásai lettek határozottabbak, járomcsontja hangsúlyosabb, égkék szemeinek elbűvölő tekintete még élesebb.
Ahogy két év után ismét ott állt előttem, sietős léptekkel közeledett felém, szólni is elfelejtettem. Mégis mit mondhatnék neki? Sokszor elképzeltem az újratalálkozást, ám szavaim cserben hagytak. Szinte teljesen lefagyva vártam, hogy közelebb érjen.
Ám ahogy ideért, mintha villámként csapott volna le rám a józanító pofon, a kezdeti sokk teljesen elszállt. Zavartan ráztam meg a fejem, azt hiszem, Lyn szavai el sem jutottak az agyamig.
- Edellyn... - szóltam halkan. - Téged is jó újra látni.
Apró mosolyát látva én is elvigyorodtam, és kissé felengedtem, ám ezzel együtt megállíthatatlan hullámként tört rám minden korábbi közös emlék, gyermekkorunktól kezdve. Talán hamarabb el kellett volna jönnöm. Talán hiba volt ilyen sokáig rejtőzködni, és a következményektől rettegni.
- Tudunk beszélni valahol? - kérdeztem habozva.

Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1049
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 6:46 pm
Unexpected visitors

@Aiken & @Deedra & Edellyn



Először szólni se tudtam, az ajkamról némán peregtek le a szavak. Ő állt ott. Épen, egy darabban, és ugyanabban a megviselt bőrkabátban, amit évek óta nyúzott. Haját szokás szerint csapzottan hátrafogta, és talán csak a tengerkék szemekben látszottak meg az évek. De ott volt, fordulása volt ez élt és volt világnak. Élő volt a holt, és úgy éreztem, a világ is fellélegzett.
A mellette állóról egyelőre tudomást se vettem, csak eléjük sétáltam, ugyanazzal a könnyedséggel és nyugodtsággal, mint ahogy beléptem. Pedig a szívem hevesen kalapált.
- Te utolsó idióta – csaptam arcon Aikent részben azért, hogy megbizonyosadjak arról, valóban hús és vér emberként áll előttem, részben meg… Azt hiszem, hirtelen nem tudtam másképp lereagálni.
- Ugyanolyan ostoba vagy holtadban, mint éltedben – folytattam, majd mély levegőt véve finoman, tehetetlenül elmosolyodva a sokktól megráztam a fejem.








Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same

Deedra Gindrian and Aiken Hackney Kedvelték

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1429
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 6:33 pm
into  the unknown
Edellyn  &&  Aiken
Amikor biztonságban otthon vagy, vágysz egy kis kalandra. Kaland közben viszont gyakran szeretnél inkább otthon lenni, kényelemben és biztonságban.

Finoman szólva is remegő lábbakkal léptem be a Kalmár ajtaján. Szemem elé, még soha sem látott pompa tárult. Szóval így élnek a gazdagok? Hihetetlen művészi alkotásokat csodálhattam meg, miket soha sem pillanthattam meg. Igen, ezt akartam. Nem egy klánnal a sárban dagonyázni, hanem mindennap újat, és újat megtapasztalni. Számomra már megérte minden.
Itt, ott elszórva egykét emberrel, próbáltam kitalálni még is kit kereshetünk. Akárhányszor elsétált egy ember, mindig összeszorul a gyomrom. Félve pillantottam ide, oda. Abszolút nem illettünk ebbe a környezetbe, amit csak erősített bennem némely ember megvető pillantása. Egy férfi lépett elénk, soha nem látott dolgot viselt. Ha nem félnék ennyire Aiken megtorlásától, jól esően nevetnék fel. Ám nyomtalanul sikerült vissza nyelnem a kacajom, és rezzenéstelen arccal figyelnem a férfit.
Nevet kér. Pillantásom lassan Aikenre vetem. Érdekelt, hogy a titokzatosság megtestesítője erre miképpen fog reagálni. Lady! Meghökkentem, de nem szólhattam egy szót sem.
Mikor elsietett azonnal oda fordulva azt súgtam Aikennek.
- Lady? – Kérdezem értetlenül. Egy hatalmas hatalommal bíró nővel találkozzunk? Szememben felcsillant az izgatottság, és a tudásvágy. Milyen történetet rejthet az élete ennek a nőnek, kit így tisztelnek. Legszívesebben elkezdeném faggatni, hogy ki ez a nő miért jöttünk ide, és mi fog történni? Ám nem tehetem. Büszkeséggel töltött el, hogy egy nő lesz a társaságunkban, és nem egy sótlan férfi. Bizonyosan kifinomult. Többet nem is mertem kérdezni, gondolataimban így is csak az visszhangzott, amit kinn mondott „Jobb, ha meg se szólalsz”.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Aiken Hackney Kedvelte

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 6:03 pm
Back from the Death
Bloodlines
A Kalmár tölgyajtaján belépve hatalmas csarnok fogadott minket. A falakat gyönyörű festmények, szőttesek, pompás domborművek, művészi aprólékossággal megmunkált szablyák és pajzsok díszítették, a mennyezetet tartó oszlopok tövében pedig gyönyörűen faragott márványszobrok, és állványozott hajómakettek sorakoztak. A terem végében egy magasított emelvényen hosszú, U alakban elrendezett asztalsor állt, mintha a csarnok egyfajta tárgyalóteremként is funkcionált volna. Az asztalsor mögött egy kandallóban pislákolt még a tűz, fölötte a falon hatalmas kézzel festett térkép terült el, rajta az ismert világ minden szegletével.
A teremből további kisebb ajtók nyíltak, emlékeim szerint ezen szobák valamelyike kincstárként szolgált, de volt térképtár, könyv- és levélgyűjtemény is, illetve egy emeleti körfolyosóra vezető lépcső, ahonnan pedig többek között Lyn dolgozószobája nyílt.
Ma a Kalmár kevésbé volt forgalmas, mint ahogy az emlékeimben élt, ám akadt azért mozgás rajtunk kívül is. Kereskedők, írnokok, tolmácsok mászkáltak nagy köteg levelekkel, vaskos könyvekkel, hangosan panaszkodva egymásnak munkáikról, ügyes-bajos dolgaikról. Ahogy Deedrával tétován körbenéztünk, hamar kiszűrték, hogy nem vagyunk idevalósiak. Egy elegáns úr lépett elénk, majd megköszörülte a torkát. Hosszúkás arca, rövidre nyírt haja volt, orrán idétlen, kerek lencséjű okulárét viselt.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte.
- Lady Arienthe-hez jöttünk. Szólna neki, hogy megérkeztünk?
- Van időpontjuk? - oldaltáskájából elővett egy vastag, bőr kötésű könyvet, felpattintotta a bőr pántját, majd fellapozta azt. - Egy nevet kérnék szépen.
- Öhm... - haboztam. - Időpontot nem sikerült foglalnom, ám a minap beszéltem Mr Doyle-al, az egyik titkárával. Azt mondta, a Lady bent lesz ma, és ha korán idejövünk, talán fogad minket.
- Lady Arienthe egyelőre házon kívül van. Ha óhajtják, megvárhatják itt, csak ne legyenek láb alatt.
Zavartan biccentettem, ő pedig kihúzta magát, majd elsietett, fel a lépcsőn. Ez jól kezdődik... Fogalmam sincs, merre lehet Lyn és mit intézhet, de remélem mielőbb felbukkan. Bár még mindig félek tőle, mit fog szólni, hogyan fog fogadni, de ha már idáig eljutottam, jobb túlesni rajta. Lesz miről beszélgetnünk. Ám mielőtt túlságosan elmélyedhettem volna gondolataimban, a hátam mögül hallottam, ahogy kitárulnak a súlyos tölgyfa ajtó szárnyai. Megfordultam, és ott állt előttem Edellyn Arienthe. Pont úgy, ahogy emlékeztem rá.

Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1049
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 12:24 pm
Unexpected visitors

@Aiken & Deedra & Edellyn


Tulajdonképpen nem volt egyszerű. Úgy értem, mindent kézben tartani. Az sose egyszerű. Idő kellett, amíg megszilárdítottam a hatalmam, amíg kialakult az új rend. Ám olybá tűnt, minden a helyére került. A kereskedelmünk soha nem látott aranykorát élte, napunk felívelőben, és eljött az ideje a nagyobb gondolatoknak. Olyasféléknek, amiket évekkel ezelőtt az Aiken naplójában találtak ültettek el a fejemben. Ahogy a hintó elhajtott a tengerre néző utcákon, ismételten megkörnyékezett a múlt foszlánya.
Azóta se hagytak nyugodni, ahogy az a gondolat se, hogy a kis Aiken nincs többé. Lucassal feldolgoztuk a magunk módján, vagyis ital, szórakozás és munka árán. Eltemettük, ám sose feledtük. Gyászoltuk, ám a világ se áll meg, mi se tehetjük. Ettől függetlenül Aiken ott volt velem, mindennap, amikor csak ránéztem a tengerre. Néha még most is láttam a kavicsozó gyereket az ablakom alatt, vagy a kisfiút, akit olvasni tanítottam.
- Kisasszony? – szólított meg újból Lijart, az egyik, és talán a legjobb rabszolgakereskedőm.
- Hogyne – rezzentem össze enyhén és újra a férfi felé fordítottam a fejem. És a merengés helyét ismételten átvették a jelen problémái.
- Tehát bizonyosan ki akarja tiltani, kisasszony?
Gondterhesen felsóhajtottam, és éreztem, ahogy az eset még mindig frusztrációval tölt el.
- Így van, mondja meg Jossonnak, hogyha Nulport közelébe mer jönni ezek után, annak következménye lesz – magyaráztam tovább, miközben a hintó lefékezett a Kalmár előtt. – Az ilyesmi elfogadhatatlan, és nem fogom hagyni, hogy a becsületembe tiporjanak.
- Értem, kisasszony – biccentett, majd ahogy kinyílt a kocsi ajtaja maga is kiszállt, és kisegített. – Azonban vegye figyelembe, hogy Josson igen nagy hasznot hozott a Kalmárnak és Önnek is az elmú…
- Parancsol? – kérdeztem vissza némileg ingerültebben. – Azt akarja mondani, drága Lijart, hogy talán tűrnöm kéne az ilyesmit? Josson örüljön, hogy pusztán ennyit kap.
- Megértem kisasszony, pusztán arra szeretnék rávilágítani…
- Ne akarjon rávilágítani semmire – szakítottam félbe, miközben megfogja vörös-fekete szoknyám anyagát felfelé siettem a lépcsőkön.
- Még ma megírom a hivatalos levelet, addig is tájékoztassa, hogy szedje a holmiját – hadartam. – Ha alkonyatkor még a városban találom őt is kalodába záratom, mint azt az istenverte Bevest. Megértette, Lijart?
A férfi sietősen lépkedett mellettem, leszegett fejjel.
- Igen kisasszony.
- Helyes – bólintottam. – Távozhat, köszönöm a készségességet és a tájékoztatását – azzal beléptem a nyitott tölgyfaajtón. Az őrök biccentettek, az emberek, akik mellett elmentem szintúgy tiszteletüket tették.
Alig tettem pár lépést, alig csukódott be mögöttem a nehéz, kétszárnyas ajtó, és megpillantottam a bejáratnak háttal álldogáló két alakot.




Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same

Deedra Gindrian Kedvelte

Varázslónő vagyok
Edellyn Arienthe

A véres alkony tiszta hajnalt hoz


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1429
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 2:55 am
into  the unknown
Edellyn  &&  Aiken
Amikor biztonságban otthon vagy, vágysz egy kis kalandra. Kaland közben viszont gyakran szeretnél inkább otthon lenni, kényelemben és biztonságban.

Aiken úgy kezdte a napot, hogy elmegyünk valahova. Nem kérdeztem, de miért is nem? Miért is vagyok ilyen ostoba, hogy vakon követek egy idegent? Talán teljesen bolond vagyok, talán csak a kaland. Talán olyan nekem ez a férfi, mint a függőknek a Delar bogyó. Nem akarok kalitkában élni, nem akarom a monoton napokat, és azt, hogy ekkora felelősség legyen a nyakamon.
Az első pár napom sűrű volt. Megismerkedtem jó pár idegennel, és mulatoztunk egyet, ahol régi barátomat is újra láthattam, ki a bogarat ültette a fülembe. Szedtem a lábam Aiken után, ahogyan bírom, olyan könnyedséggel mozog, hogy talán arra gondolhatok, elég jól ismeri a várost. A város nyüzsgő élete teljesen megbabonáz, az illatok, az emberek. Mindenhonnan más, más inger köszön vissza. Indulás előtt rendbe szedtem magam, nem tudom még is hova az istenekbe mehetünk. Nem kérdezek, igyekszem nem a terhére lenni, és figyelni, tanulni. Azonban néha megrémít a gondolat, és elgondolkodom, hogy mindent jól tettem e. Mi van, ha elad engem, vagy rosszabb? Volt bennem egy kis félelem, hazudnék, ha nem lenne, azonban igyekeztem ezt nem kimutatni. Mindig mikor félni kezdek, valami olyat tesz, ami megnyugtatja lelkem. Eladhatta volna a nyakláncom, és engem is bármikor itt hagyhatott volna valamelyik utcasarkon, ám még se tette.
Az is megrémiszt, hogy mennyire többet akarok erről a férfiról tudni, és mennyire bele akarnék látni, de nem tudok.
Elbambultam az egyik árusnál, mire látom Aiken megáll. Ahogyan mellé érek, hozzám intézi szavait.

Nagyot nyeltem. Befolyásos személy? Soha nem találkoztam még olyannal, aki befolyással, vagy nagyobb vagyonnal rendelkezne. Csak pislogtam bele kék szemeibe, ami mindig a tengert juttatja eszembe. Soha sem láttam ilyen kék szempárt, mint az övé.
- Rendben. – Mondtam megadóan, pedig annyi gondolat cikázott bennem. Ha szégyenkezik miattam minek hozott el? A szívem a torkomban dobogott, talán soha nem izgultam még ennyire.  Ahogyan felsóhajtott éreztem, nem csak én vagyok félelemmel tele. Benyitott, én pedig utána, lesz ami lesz. Ahogyan beléptünk, még a levegőt is félve vettem. Egy befolyásos férfi, csak nem lehet bajom, vagy talán még is?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Aiken Hackney and Edellyn Arienthe Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 14, 2021 1:52 am
Back from the Death
Bloodlines
Igazán különös érzés volt ismét Nulport utcáit járni, és ez az érzés nem hagyott alább az utóbbi napokban, inkább csak erősödött. Óvatosan, körültekintően haladtam, inkább mellékutcákat használva, vagy ha már forgalmasabb terekre tévedtem, próbáltam elvegyülni a tömegben. Szemem sarkából persze folyton az embereket fürkésztem, ám egészen más szemmel, mint korábban. Nem az elcsenhető erszényeket, vagy más értékeket figyeltem, sokkal inkább az arcukat. Mintha csak attól tartanék, hogy a Vörös Lándzsa bármely tagja, vagy akár maga Norvin Drest szembejöhetne velem az utcán, pedig tudtam, ha ők egyáltalán városban vannak, akkor bizonyára a Kék Albatroszban tivornyáznak. Nem szerették a városi forgatagot, és az itteni átlag ember is ferde szemmel néztek rájuk.
Minden paranoiám ellenére könnyed otthonossággal mozogtam az utcákon, olykor megfordulva, meg-megállva, hogy Deedra is tudja tartani a lépést. Még mindig bizonytalan voltam, tényleg jó ötlet-e ez, magammal rántani őt egy olyan helyre, olyan emberek közé, ahonnan talán soha nem lesz már visszaút a tisztességes élet reményébe. Fenébe is már, az ő döntése volt, ő akarta ezt! Ő akarta mindenáron otthagyni a klánját, most pedig ő akart velem jönni úgy, hogy figyelmeztettem, mi vár rá, ha így tesz. Nem tartozok érte felelősségel, nem vagyok az apja... Ha valóban velem marad, hamar meglátja majd, hogy Nulport nem az a varázslatos, élményekkel és lehetőségekkel teli, sokszínű város, aminek az előző esti ünnepségen tűnt. Ez is csak egy romlott bűnfészek, ahol a magunkfajta nincstelen, hitvány söpredék is felemelkedhet a porból. Ám ennek ára van.
Bármennyit is voltam úton életem során, ez a város számított az egyetlen állandó helynek, ahová folyton visszafújt engem a szél. Amennyire szerettem minden bűnös élvezetéért mit nyújtani tudott, ugyanannyira gyűlöltem mindazért, amit elvett tőlem. De nevezhetem-e otthonomnak ezt a várost?
Azt hiszem, soha nem volt igazán otthonom, ahogy családom sem. Azaz, volt egy anyám, aki annyit tett értem, hogy világra hozott, majd néhány évig eltűrt, bár ha tehette, akkor is inkább lepasszolt. Hackney kapitány, a vén kalóz, aki magához vett és felnevelt, bár szigorú volt, a maga módján sokat tett értem, talán ezért is vettem fel a nevét... Ám ő a tengerbe veszett, és annak sok éve már. Ezt követően a Vörös Lándzsát tartottam a családomnak. Sokukat rühelltem abból a káoszverte haramiából, ám volt köztük egy olyan testvériesség, olyan összetartás, amit máshol nem tapasztaltam. Nem könnyű közéjük kerülni, nem is fogadnak be akárkit, ám ha egyszer odatartozol, örökké a védelmük alá kerülsz. Én legalábbis ezt hittem, mígnem árulásért a tengerbe nem dobtak. Esélyem sem volt megmagyarázni, hogy amit tettem, értük tettem, ám egy ördögi napon majd mind meglátják, hogy az az átkozott Drest kapitány önző mohósága fogja a vesztüket okozni... Ahogy tulajdon anyám, a Vörös lándzsa is azt hitte, a tengerben lelem majd halálomat, a hullámok azonban kidobtak magukból.
Ennek viszont már két éve, és most ismét itt találtam magam, Nulportban. Két gyáva rejtőzködéssel és sebnyalogatással töltött év után visszatértem ide, ahol minden kezdődött, és épp azokhoz az emberekhez tartottam, akiket talán valóban a családomnak nevezhettem egykor. Noha nem kötött hozzájuk sem vér, sem eskü, egymásra mindig is igaz testvérként tekintettünk. Erre emlékeztetett az a szimbólum is, a három fejű kígyó, amit gyermekkorom óta a testemen viseltem. Valahányszor rápillantottam ez alatt a két év alatt, elfogott a szégyen. Fontolgattam is, hogy megválok tőle, hisz már nem éreztem magam méltónak rá, ám ezzel őket gyaláztam volna meg. És bár a becsületemen csorba eshet, az ő emlékükön soha. Igazából akkor még úgy terveztem, örökké halott maradok, most azonban itt voltam, Nulportban, és Edellyn Arienthe-hez tartottam.
Fogalmam sincs, mit fog hozzám szólni, hogyan fogad majd, már ha egyáltalán hajlandó szóba állni velem, hisz két évre eltűntem, abban a tudatban hagyva őt és Lucast, hogy meghaltam. Áldom az isteneket, hogy nem kezdtek valamiféle őrült, meggondolatlan bosszúhadjáratba emiatt... Ahogy a grófi kúria mellett befordultam a sarkon, megpillantottam a Kalmárt. A jól ismert kereskedőházat látva kissé megtorpantam. Beleremegtek a lábaim, ahogy tovább haladtam. Ismét visszafordultam, megvárva, hogy Deedra felzárkózzon mellém. Talán csak az időt akartam húzni.
- Akihez most megyünk, befolyásos személy - mondtam, kissé zavartan. - Nulport nemesi rétegének felső osztályába tartozik, sok kapcsolata van, a kontinens minden részéről jönnek hozzá üzleti partnerek. Mondhatni, majdnem akkora itt a hatalma, mint a grófnak, és ezzel nem túlzok. Csak azért mondom ezt, hogy ha szólni kívánnál, azt ennek tudatában tedd. Bár talán bölcsebb, ha először csak hallgatsz.
Majd tétován megindultam a Kalmár főbejárata felé. Bár néhány fegyvers őrt állt, látszólag szabad ki-be járás volt az épületbe, hisz rengeteg kereskedő, és mindenféle alak megfordult itt nap közben. Ami azt illeti, a kinézetünkkel mi kissé kilógtunk ezen nemesek sorából, de úgy tűnt, az őröket ez nem érdekelte túlzottan. A roppant tölgyfaajtóhoz lépve a torkomban dobogott a szívem, ahogy megpillantottam Edellyn családjának díszes címerét. Nagyot sóhajtottam, majd benyitottam.

Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték

Túlvilág lakója
Aiken Hackney

I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1049
❖ Tartózkodási hely :
Nulport, vagy amerre a szél visz
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 5:45 pm

Mindennek megvan a maga helye, és a maga ideje. A Kalmárban, amelyet a helyiek egy ideje már csak - az istenek tudják miért - a sötét üzletek helyeként tartanak számon, sose áll meg az élet. A grófi kúria árnyékában kevésbé pompás, ám annál érdekesebb épületként bújik meg. Kereskedők jönnek és mennek, mint ködalakok, eltűnnek és megjelennek, de mindig idegenek maradnak.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kalmár - Page 6 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
 Similar topics
-
» Helyszínigénylő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport-
Ugrás: