Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kereskedő út KaDiPE5
Kereskedő út KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
50 Hozzászólások - 25%
Arnav
29 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 13%
Krónikás
21 Hozzászólások - 10%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
15 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 7%
Rhysand Earhgaze
12 Hozzászólások - 6%
Svea Helmrid
8 Hozzászólások - 4%
Reinaakviin
8 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:36 am
• Moments

Yesterday at 12:35 am
• Szólánc

Yesterday at 12:34 am
• Asszociáció

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Aldrich Cornwell, Arnav, Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kereskedő út

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 7:52 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2408
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 06, 2021 6:30 pm
Before the storm
« taggeld;  @Etrigen Ravenwood  •  Zene; Andvevarljod • credit; »

A
z istenek említésére csak magamban mosolyodtam el. Illetve a férfi öniróniáján. Szerencsecsomag, de legalább humora az van.
Az istenek, hát persze, azok a szarháziak.
Odaléptem a kimúlt farkashoz és kihúztam belőle a fejszém.
- Különös mód ilyesmiért nem számolok fel pénzt - töröltem meg a vértől csöpögő élét, válaszolva az idegen kérdésére, merő iróniával. - Hiszen én se lennék több puszta utazónál.
- Mi vitt rá arra, hogy már meg ne sértődj, csak úgy leheveredj az út mellé? Azok a természetimádó tündék szoktak ilyet, és ismételten meg ne sértődj, de te nem tűnsz annak - magyaráztam, miközben a farkast szemléltem. Egész jó bunda lenne belőle. Miközben azon tűnődtem, mennyi idő alatt lehetne feldolgozni az állatot, nem hagytam szótlanul újdonsült társaságom.
- Főleg egyedül - tettem hozzá az előző mondadómhoz rövid szünet után. - Egyedül ilyen vadonban nem tanácsos utazni.
Hehe mondom én, aki szintén egyedül utazik. Mondjuk azt sose állítottam, hogy mindig azt teszem, ami tanácsos.



Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
349
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 8:20 pm
/Szinte semmit nem fogott fel az egészből. Elfogadta a halált. A Halált, ami bármikor, bárhol utol érheti, ami ellen csakis magára számíthat, és amivel szemben egy egyszerű kocsmai fej, vagy írás játék szintjén túl, semmi esélye nem lehet. Egy csattanáson, és a csontok törésének össze hasonlíthatatlan hangján kívül semmi egyebet nem hallott. A félelem okozta sokk, olyannyira megbénította hogy mozdulni sem tudott. A saját szívverése volt az egyetlen amit hallott, azont túl semmi. A harapások mentén szivárgó vére olyan melegséggel töltötte el, mint a legforróbb italok, vagy egy igazi édes, déli bor íze. Nem ilyennek képzelte a halált. Aztán jött a férfi, és vele együtt jöttek a hangok is. A madarak éneke, a farkasok utolsó nyüszítése, a fejsze súrlódása a földön, és az idegen csizmájának locsogása a szinte teljesen elolvadt havon. Elfogadta a felé nyújtott kezet, de mikor a lábaira helyezte a súlyát, erőtlenül vissza zuhant a latyakba. Keserűen elnevette magát, majd így szólt:./
-Az Istenek küldtek ide hozzám idegen. Kérlek ne vedd zokon hogy nem tudlak kellő képen megtisztelni, de azt hiszem bele telik még pár percbe, mire fel tudok állni innen.
/Etrigen, nagy fintorgások közepette a megvizsgálta sérült alkarját, és egy nagyobb sóhaj mellett nyugtázta, hogy nem komoly a seb. Kellő kezelés mellett, pár héten belül begyógyul. A válláról, ugyan ez nem mondható el. A seb jelentősen mélyebb, és jobban vérzik. A kelleténél valamivel korábban jött hideg viszont jót tesz neki. Össze húzza a húst, és legyek sincsenek sehol hogy beköphessék./
-Félre ne érts Jó Uram. Nem vagyok én gyáva, láttam én már medvét is közelebbről. De akkor mi ketten voltunk, a medve pedig egyedül. Szégyen vagy nem szégyen, de azt hiszem, behugyoztam.
/Etrigen keserűen felnevetett, majd erőtlenül felvonszolta magát a már említett nyírfa kidőlt törzsére./
-Az kétségtelen hogy az Istenek vezettek ide barátom. Kérlek mond meg, mivel tudnám meghálálni a jóságodat?
Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
367
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 7:54 pm
Before the storm
« taggeld;  @Etrigen Ravenwood  •  Zene; Andvevarljod • credit; »

A
mikor a szemközti cserjésből farkasok tűntek elő, pár pillanatig átfutott az agyamon, hogy vajon engem is észrevettek-e? Léptem neszeit aligha hallhatták, és nem is fürödtem olyan régen, illetve ha minden igaz, a szél is nekem kedvezett.
A furulyás fazonnak annál kevésbé. Bár nem volt rossz lövés, a megmaradt két farkas eléggé csúnyán nekirontott. Megfordult a fejembe, hogy egyszerűen ott kéne hagyni, majd a természet lerendezi, és akkor nekem se lenne gondom. Ám a Holtak Éjjele óta szokatlanul mocorgott bennem valami lelkiismeret féleség. Furcsa volt. És valamiért úgy éreztem, meg fogom bánni.
Mivel lépteim még mindig némán olvadtak az avarba, gond nélkül kerültem közelebb, és a vadállatok már csak akkor érzékeltek, amikor a bárd csilingelve repült ki a bokrok közül, eltalálva azt a farkast, aki a férfit vonszolta.
Magamhoz képest egész szép hajítás volt, egy pillanatra mintha hallanni véltem volna, ahogy a bordái megrepednek az állatnak. Nyüszítve rogyott össze, és a hideg földet nemsokára még több vér áztatta.
A társa ránézett, ahogy pajzsommal a kezemben kiléptem a bokrok közül. Rávicsorítottam. Az pedig hátracsapta a füleit, és elsomfordált az erdő sűrűje felé.
Elégedetten simítottam végig a szakállamon, majd pedig a meghurcolt férfi felé néztem. Kezet nyújtva hajoltam le.
- Gondolom nem haragszol, hogy megzavartam a vacsorát.


Ahronit Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
349
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 31, 2021 10:26 am
@Arthus Nendrac

/A mocorgás nem szűnt meg, sőt egyre erőteljesebben hallotta. Az ágak és gallyak pattogása lassan, de biztosan ment át valami más, állatias hang keverékébe. Etrigen egy pillanat alatt megfeledkezett fáradt és átázott tagjairól, köpenye alá csúsztatta furulyáját és egy szempillantás alatt felpattant, ösztönösen hátrált pár lépést, míg megfeszítette íján a húrt, és a hang irányába fordította a rá illesztett nyílvesszőt.
Farkasok. Mindjárt hárman.
Szétvert, sovány, beteges jószágok, vélhetően egy valamikor nagyobb falka maradékai lehettek. Bundájuk kopottas volt, az egyikük több sebből vérzett, ez volt a legközelebb Ravenwoodhoz, a másik kettő, az egészségesebbek, valamivel lemaradva követték sebzett társukat, annak két oldalán. Egyértelmű volt miért ezt küldik előre.... ez itt már halálra van ítélve, neki más úgysem számít, csak arra jó, hogy kifárassza a prédát.... ennyivel még tartozik. Az elkeseredettség, és az éhség hozhatta őket ilyen közel a városhoz. Nekik már minden mindegy. De Etrigen jól tudta hogy a sebzett, és éhes állat sokkal veszélyesebb az egészségesnél. Lassan hátrébb lépett, hogy növelhesse az állat és közte lévő távolságot, majd amikor a sebzett, felborzolta hátán a szőrt, és ugrásra készen megfeszítette a testét, akkor..... egy pillanat alatt nyilat küldött a farkas két szeme közé. A bestia egy másodpercre felüvöltött, éles, fájdalommal teli, de rövid üvöltés volt az, egy pillanat alatt elpusztult. Etrigen csak remélni tudta, hogy az állat üvöltése elég hangos volt ahhoz, hogy az úton lévő kereskedők meghallják, és talán valaki a segítségére siessen.
A másik kettő egy pillanatra meghátrált, de ez az idő nagyon kevés volt ahhoz hogy Ravenwood újra feltudja húzni a fegyverét, a földre dobta az íjat, és övéből hosszabb pengéjű vadászkést vett elő, közben egy percre sem hagyta abba a hátrálást a lassan, vicsorogva felé közelítő állatok felől. Az egyik ugrásra készült, megfeszült, és neki ugrott, Etrigen épp hogy el tudott fordulni előle, de ahogy kitért, a másik állat elkapta a felé közelebb lévő alkarját és húzni kezdte a föld felé. Etrigen térdre rogyott ahogy bestia fogai belemélyedtek a húsába. Felüvöltött fájdalmában és még szabadon lévő kezével szúrt, a mellső lába felett találta az állatot, amelyik nyüszített a fájdalomtól, de egy pillanatra sem engedte el a zsákmányt, a másik vállba harapta Etrigent... a tőr kiesett a kezéből, a két bestia pedig vonszolni kezdte az ordító férfit a fák sűrűje felé./

Arthus Nendrac Kedvelte

Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
367
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 30, 2021 9:37 pm
Before the storm
« taggeld;  @Etrigen Ravenwood  •  Zene; Andvevarljod • credit; »

V
alami azt súgta, nem tanácsos az úton haladnom, még akkor se, ha egyenesen a városba tartok.
A Holtak Éjjelének eseményei még mindig élénken éltek az emlékeimben, néha megkísérettek éjszakánként, fantomképként lebegve a sötétben. Néha még most is hallottam apám hangját, ahogy óva int és tanácsot ad.
Mindemmellett pedig csak remélni mertem, hogy Deedra épségben visszaért a... hova is? Szóval oda. Erősen kétlem, hogy a Romok Klánjától jött volna északig. Főleg hogy az apja nem is tudott róla. Jelenleg Nykon elé se szívesen kerülnék, biztos osztana egy emdve puszit részemre is.
A patak tompa klappogása szinte elhalkult gondolataim mellett, ahogy elmélyedve vájkáltam a múltban.
Megráztam a fejem, ahogy Gebe prüsszkölt alattam. Beleszippantottam a levegőbe, és meghúztam a kantárszárat. Megigazítottam hátamon pihenő pajzsom, és hangtalanul csúsztam le a nyeregből. Egyszerűen kikerülhettem volna, azonban nem akartam, hogy bárki is a hátamba kerüljön annélkül, hogy ne lenne fogalmam róla, ki is az ellenség.
Igére körbítettem az ujjaim, és úgy mentem közelebb. A fák és a cserjés takarásában maradtam, és egyelőre csak figyeltem, hogy tényleg van-e olyan művészlélek, hogy leáll az erdő közepén furulyázni. Tünde ez, vagy mi a bánat?

// #varázslat: settenkedés//

Nîndaer Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
349
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 28, 2021 5:58 pm
@Arthus Nendrac & Etrigen Ravenwood

/Vékony, alig pár centis friss hó borította a vékonyka földutat, és az is olyannyira jelentéktelen volt hogy helyenként már kilátszott az olvadék alatt lévő kitudja mióta rothadó avar teteje. Etrigen bosszankodva, meg-meg csúszva botorkált az úton a Kereskedő út felé.
Yarpen megígérte, hogy találkozik vele Caldenben, csak tett egy kis kitérőt, ki tudja miért? Lyukas talpú, régi, elnyűtt csizmája minden lépésnél tudtára adta az öregedés jeleit, ugyanis hol a bal, hol a jobb oldalon engedte be az olvadt, de jéghideg havat lépteinek dühének mértékével megegyezően. Fázott, az eddig szigorúan takarózásra használatos mohazöld köpönyegét egyre szorosabbra, és szorosabbra húzta maga körül, lelki szemei előtt látta a fogadó kandallójában égő tüzet, érezte annak melegét, és hagyma levesre vágyott, finom, friss kenyérrel aminek a héja úgy reped mint vékonyka jég a patakon, de a közepe olyan puha és finom, mint a legfinomabb kalácsok amiket nevelő anyja Lorna sütött az öreg kemencében. A leves jól átmelegíti majd, átfagyott lába ujjától a hidegtől vöröslő füle hegyéig. Látta Yarpent, öreg barátját, ahogy jól megtömött pipát nyújt felé, és decis pohárból, kellemes Som pálinkát kortyolgatva hagyja hogy ne csak a test, hanem a lélek is kellő képen átmelegedhessék. De jelenleg se pálinka, se leves, se pedig puha kenyér. Csak sár, hideg, és jeges víz mindenütt. A távolban már látszottak Calden tornyai.... haloványan ugyan a reggeli ködtől, és nem elég közel ahhoz, hogy érezni lehessen a kovácsok kohóiból feltörő szén és füst illatát, de látszottak, néha néha már a kereskedő úton megrekedt, szitkozódó, üvöltöző kupecek és kalmárok átkait is sejteni lehetett. Etrigen úgy érezte elég volt.... lehet hogy közel a cél, de a lába nem bír többet. Egy, az olvadó hóból kiemelkedő, valamikori vihar által kidöntött Nyírfa törzsére lett figyelmes. Elég hosszú volt ahhoz, hogy kényelmesen elhelyezkedjen rajta, és elég száraz ahhoz, hogy átázott lábai ne érjenek a latyakos földhöz. Kényelmesen elhelyezkedett rajta, és elő vette régi, ütött kopott furulyáját, de mielőtt játszani kezdett volna, furcsa zajokra lett figyelmes a tőle pár méterre lévő galagonyás mögül./

Nîndaer Kedvelte

Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
367
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 18, 2021 8:58 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2408
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 08, 2021 3:36 pm


Előzékeny mosolyt villantok Khaled irányába. Megértem, hogy a hozzá hasonlókhoz nem teljesen van hozzászokva, de attól még ő adja számára a kenyeret utunk hátralévő részében.
- Meglehet, de amennyire a mi segítségünkre szorul, úgy mi is az ő kegyére. Még bármikor visszafordulhat Nulportba, hogy más segédeket találjon – teszem még hozzá. Mert ezen sem árt, ha elgondolkodik. A beszédet mégsem követi újabb megnyilvánulás és Aslan is hamarosan visszatér. Az apró tűzrakás meggyullad, a kulacsok megtelnek, a vacsora is előkészül lassan. Addig is szóval tartom a fázó nőt. Talán a beszéddel sikerül figyelmét elterelnem, a magam részéről addig is a vacsora előkészítését irányzom elő.
Megpucolom azokat és kisebb darabokra vágom egy edény felett. Később ebbe kerülnek is bele. Khaled pedig hamar eltávozik közülünk. Pillantásommal követem végig, amíg látom alakját, ezt követően fordulok a fiatal nőtársam felé.
- Sosem tudhatod, hogy miért nem ismeri. Az emberiség többsége nem nemesek közelében nőtt fel, vagy szocializálódott. Légy hozzá türelmes – kérem tőle is. Túl hosszú még hazáig. – És így lesz jóval drágább, mint amennyit szántál rá – leplezetlen félmosolyra húzom ajkaimat. Jót szórakozok a nő megoldásain: előbb szinte ingyen kívánja, hogy megvédelmezzék, majd inkább lefizetné az illetőt, hogy amaz megfelelő módon viselkedjen vele.
Ki érti a nemeseket?
Egy ideig csendben ülünk egymással szemben, amíg ő a tűzbe mered én a tiszta vizet az edénybe töltöm és végül a lobogó fölött helyezem el.
- Modortalan furkó? A mocskát? – kérdezek vissza meglepetten, homlokomra ráncokat képezve. – Találkoztál még valakivel? – hangom halkabb, gyanakvóbb. Abból, amit elmond, nem tudok másra következtetni csak erre. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon mi történhetett, vagy mit tett. Ha más is van itt a környéken, arról jobb, ha mindannyian tudunk, különösképpen az épségünk védelméért felbérelt férfi.
Aki meg nincs itt. Nyugtalanság mégsem költözik szívembe. Enyhén félrehajtott fejjel figyelem a velem szemben ülő nőt.
- Jó ötlet. Minél korábban annál jobb. Még egy jó darabig az erdők árnyékában fogunk haladni, a lovak napközben sem fáradnak ki annyira, ha mégis, számtalan tisztás van a környéken, ahol megállhatunk pihenni. Élelem van nálunk annyi, hogy a következő szállóig kibírjuk. Ott fel tudunk töltekezni. A karavánok mindig nagyobb árban adják tovább portékáikat – teszem hozzá, miért spórolnék inkább az étellel még. – Útközben gyümölcsöt is tudunk gyűjteni magunknak, a környék gazdálkodik ebben – nem kell rögtön pénzt kiadni véleményem szerint, ha ételről van szó. Tapasztalatom szerint jövedelmezőbb és laktatóbbak is ezek az ételek. Jobban oda tud figyelni az ember az útra, mintha teljesen eltelítődik folyamatosan.
Ha még van mit hozzátennie, arra mindenféleképpen válaszolok, de egyéb esetben jómagam is csendben maradok a továbbiakban. Nem messze léptek zaja töri meg a csendet és ez más hangzású, mint utazó társunké. Fejem rögtön abba az irányba fordítom, kapkodó mozdulatot nem teszek, de tudom, hogy merre kell nyúlnom, ha tőrömre lenne szükségem.
- Önnek is, Uram – biccentek az irányába és felállok a tűz mellől. Köpenyem magam előtt fogom össze, testem egészében takarja és így nem is láthatja, ha valamit tennék azalatt. – Nulport alig fél óra sétára van innen – jegyzem meg kedélyes mosollyal az ajkamon. Bármely utazó bevállalná a sötétben ezt az utat, nem térne meg pihenni. Szerény véleményem szerint. Aslan szavaiba mégsem vágok bele, megnyerő mosollyal tekint a férfira. Pont, ahogy az ránk, ebből is feltételezhetem, mennyire nem őszinte egyik sem.
- Adrian, ha gondolja, adhatunk magának fáklyát, vagy lámpást, mely megvilágítja hátralévő útját Nulport felé. Az út végső szakasza biztonságos, vadállatok nem járnak a környéken… és banditák sem, nemigaz? – kérdezek vissza fejem enyhén félrehajtva. Hangom mindvégig nyugodt. Ha valóban vándor és nem az előbb említettek közé tartozik, akkor örömmel fog élni a lehetőséggel. Főleg ma éjszakára. – Úgy hallottam Nulportban ma mulatság van. Oda igyekszik? Még odaérhet.  
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
221
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 29, 2021 7:48 pm
A long road

Khaled & Evelyn & Aslan
zene • szószám: 906 • Credit:
 
Már az idevezető úton is kellemetlen érzéseket keltett bennem a ’táborozás’ gondolata, de a borús hangulatom miatt, most még nehezebben éltem meg eme esti perceket. Az éhség ugyan engem nem gyötört, de a hűvös szellő érintése jól látható nyomot hagyott a bőrömön. Evelyn talán ezt vehette észre, vagy csak udvariasságból tett nekem felajánlást, mindenesetre átnyújtott nekem egy viseltes takarót.
– Köszönöm szépen. – mellékeltem egy halovány mosolyt is a szavak mellé, hiszen a hálát illendő kimutatni még akkor is, ha nem őszinte. A vállamra terítettem az anyagdarabot, és szinte azonnal éreztem az enyhülést. Végtagjaimat még mindig hidegnek éreztem, de talán így már nem fogok az utunk végére valami kórsággal a testemben távozni. Khaled időközben elment vízért, és a feszültségem engedett némelyest, ahogy ketten maradtunk Evelynnel. Nem tudtam pontosan, hogy a férfi személye miatt éreztem kellemetlenül magamat, vagy a tény miatt, hogy egy idegennel kell az erdőben tábort vernem, mindenesetre jól esett az a néhány perc nyugalom. Arcomon elképzelhető, hogy az érzelmeim úgy jelentek meg, mint festővásznon az ecsetvonások, mert Evelyn szóba is hozta az útitársunkat.
– Hidd el, megteszek minden tőlem telhetőt, de nehéz türtőztetnem magam, amikor valaki ennyire nem ismeri az etikettet. – egy hatalmas sóhaj csúszik ki ajkaim közül miközben a nem tetszésemnek adtam hangot. Evelynnek azonban igaza volt. Az otthonom még szörnyen messze van, és a ’vadonban’ nem tehetek meg akármit. Így végül tovább folytattam.
– Majd holnap megdobom pár érmével, talán az segít a helyes irányba terelni őt. – jelentettem ki végül magabiztosan. Szavaim folyamjának azonban nem engedtem több teret, és tekintetem a tűzbe veszejtettem. A lángok egyre mohóbban csaptak fel az égre, és táncuk sötét árnyjátékot képzett a homokban. Talán percek teltek el, talán órák, nem tudtam felidézni, annyira elmerültem a látványban. Sokan csak a fenyegetést látják a tűzben, a képességét, hogy mindent elemészt, én azonban mindig is megnyugvást találtam benne. Amíg az uralmad alatt tartod, addig nincs miért félni. Szemeim egy pillanatra le is csukódtak, pihenni azonban nem tudtam, hiszen Evelyn megzavart. Beletelt pár másodpercbe mire ráeszméltem mit is kérdezett tőlem.
– Csak valami modortalan furkó az erdőben hagyta a mocskát. – nem akartam részletekbe menő magyarázatot adni, hiszen én tényleg nem gondoltam ennél többet bele a történetbe. Mindenféle vadállatok laknak ezekben az erdőkben, könnyeden előfordulhat, hogy egy óvatlan utazó áldozatul esett. A csontjait pedig nem tűnteti el a természet, tehát megeshet, hogy egy koponyát találunk az erdőben. Mivel erről szentül megvoltam győződve, nem állt szándékomban Evelynt felzaklatni. Ő talán nincs annyira hozzászokva a halál érintéséhez, mint jó magam. Khaled hamarosan ismét távozott, ezúttal fáért indult a sűrűbe. Nyugalmam ismét visszatért, noha otthonom csendjében ébredő érzéseimhez nem volt fogható.
Éreztem, hogy illendő lenne csevegést kezdeményezni Evelynnel főleg, mivel nem állt szándékomban a vacsora elkészítésében segíteni. Ha megkérne, hogy járuljak hozzá én is az elemózsiánkhoz akkor persze kénytelen lennék tenni valamit, de így inkább csendben maradtam, és hagytam, hogy ő intézzen mindent. Én valószínűleg egyébként is csak elrontanám az étket, mert a konyhában nem szoktam jeleskedni. Tanuló éveim során természetesen elsajátítottam ezt-azt, de ezen emlékeket mélyen eltemettem magamban, hiszen számomra szükségtelenek ezek a készségek. Az étkezés amúgy is csak egy szükséglet, amit gyorsan le kell tudni, hogy aztán a fontosabb teendőkre lehessen koncentrálni. Jelen esetben például arra, hogy ha az esti ellátásunkban nem veszek részt, akkor a holnapi utunkat megtervezzem.
– Szerintem pirkadatkor már sátrat is bonthatnánk. Haladjunk minél többet, mielőtt a nagy meleg miatt a lovak már csak lépésben lesznek képesek haladni. Ha szerencsénk van útközben elhaladunk egy karaván mellett és tudunk még élelmet venni. – természetesen erre nagyon kicsi az esély, de nem elhanyagolható. Minden bizonnyal nem fogjuk megúszni, hogy az utazásunk vége felé az erdőből legyünk kénytelenek élelmet gyűjteni, de minél kevesebbszer kell ilyen barbár módszerekhez folyamodni, annál jobb.
Miközben érzékeimet a készülő vacsora illata töltötte meg pillantásom ismét a tűz felé vezettem. Fáradtságom még mindig nem enyhült, így nem akartam a maradék erőmet fölösleges mozdulatokra elfecsérelni. Hallottam, hogy valaki közeledik, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, és még a fejemet sem fordítottam a hang irányába, hiszen megvoltam győződve róla, hogy csak Khaled tért vissza a fa beszerző körútjáról. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A férfi már túlságosan közel volt ahhoz, hogy a tőrömért észrevétlen nyúlhassak, tehát csak abban bízhattam, hogy a szándékai békések, vagy hogy Evelyn jobban felkészült, mint én.
– Szép estét uram. Milyen váratlan meglepetés. Nem gondoltuk volna, hogy más utazók is vannak a környéken. – élők legalábbis semmiképp. Kellőképpen hosszú a kereskedő út ahhoz, hogy csak nagyon ritkán fussanak össze vándorok a közelében. Néha mégis megesik az ilyesmi. A kérdés már csak az, hogy tényleg eme történet elevenedik meg a szemünk előtt, vagy a sokkal gyakrabban előforduló bandita támadások egy esete van kibontakozóban.
– Ugyan. Természetesen nem vagyunk egyedül. A társaink éppen tűzifát gyűjtenek. Ha tényleg szeretné, hogy befogadjuk a táborunkba igazán segíthetne nekik. Itt vannak a közelben. – a jól ismert kedves mosolyomat már az arcomra is varázsoltam hiszen, ha tényleg tisztességes szándékai vannak Adriannak, akkor nem lehetek vele modortalan. Ha azonban vagyonunkra vagy éppen az erényünkre fáj a foga, akkor jobb, ha tisztában van azzal, hogy nem vagyunk egyedül. A hazugság miszerint kompániánk több emberből áll, mint valójában olyan természetesen hagyták el ajkaimat, mintha igaz lenne. Egy pillantást szenteltem Evelynnek, kíváncsi voltam, ő megossza-e a nevét az idegennel. Nekem egyelőre nem állt szándékomban. Talán túlzott óvatosság, de ezzel még egyébként sem szegek meg minden illemtörvényt. Mindenesetre egy érzés élesen belém hasított. Talán tényleg nem is lenne olyan rossz, ha Khaled most már visszatérne…


Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
625
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 11, 2021 6:54 pm
Úton észak felé

Szemöldököm haloványan ráncolom, s már nyitnám is szóra ajkaim, hogy rákérdezzek milyen Baba, nekem felnőtt nőnek tűnik... De rájövök csupán félre halottam, így hát megvilágosodást mutatva bólintok egyet. Nos, ez a tudás hasznos lehet az úton, mert ez esetben vélhetően a gyógyításhoz is ért, s ki tudja mi minden vár majd ránk, hosszú lesz ez a néhány hét, amit emlegettek míg Caldenbe érünk. Rögtönzött táborhelyünket csak hamar birtokba is vesszük, a sátor helyét sem kifogásolják, így hát nekilátunk. Megjegyzésem célba talál, sajnálatos, hogy nem nappali fényben úszik piros pozsgás arcocskája, mert szinte biztos vagyok benne, hogy kivirult, de inkább a méregtől mintsem bármi mástól. Mosolyom nem lankad, kis szurkálódás belefér, a nemeseknek nem árthat. Aslan végül elvonul, ha már így alakult, mi pedig ketten maradunk, nem is kell sok, hogy hangját hallassa a másik. Fejem parányit fordítom a távozó után kiről éppen szó van, majd vállat vonva fordulok Evelyn felé. - Sem az utazáshoz, sem az ellentmondáshoz nincs hozzászokva, ilyenek a nemesek. - Kacsintok, majd röviden bólintok. Ebben igaza van, de ettől függetlenül nem kell behódolnom, sem neki sem másnak, már nem, többé nem. A puffanás odavonja tekintetem, de én magam nem nyúlkálok fegyverért. Hidegvér. Hamarost felsejlik előttünk a kisasszonyka, ruhája viseltes mi újabb mosolyt csal orcámra. Nem tehetek róla, de hallgatva a jó szóra, hangosan nem nevetek, szerintem már ez is valami, fejlődőképes vagyok! Nincs meg megköszönni a fán, a nélkül hűvös lenne az éjszaka, lételem, amin nincs mit köszöngetni így nem is teszem, helyette, ha a sátorral végeztem, akkor már át is veszem az anyagot a fiatal nőtől és csiholok tüzet. A vizes kulacsok is megtelnek, s mire visszatérek, már készülgetnek is elő mindketten. Csak egy bólintás a köszönetre, ezen sincs mit, lételem. Nem vagyok hozzászokva. A felsorolást hallva is összefolyik a nyál a számban. A sózott hal után, ami a hajón volt, hónapokon át, bármi jó volna. - De meg ám. - Jegyzem meg jó kedvűen, nos, igen, akinek a szárezkenyér víz volt a napi étek, annak bármi megfelel. Míg a másik kettő diskurál addig én a szegényes, de hatásos felszerelésem rakom rendbe, a kardom tisztítom, éppen mikor figyelmem felkelti valami. A mozdulatsort nem szakítom meg. Szemem sarkából tekintek oldalra a két nő felé, vajon ők észlelnek e bármit, vagy csak csevegnek. S arra jutok, hogy számukra vélhetően kevésbé szúrt szemet, vagy egyáltalán nem. Így feltűnés mentesen folytatom tevékenységem, szemeim fordulnak csupán az előző irányba. Az út felől, újabb apró mozgás, távol, nagyon távol. Döntök, s dolgom végezve elteszem a fenőkövet s a rongyot mellyel a kardot s a vértem-tisztítottam. Felegyenesedek a fa törzsét használva támaszul. Jobbomban a kardot tartom. - Hozok még fát, későbbre is kelleni fog. - Jegyzem meg, s választ nem várva elindulok, hogy alakom elnyelje a sötétség s a lombok.

//Kicsit odébb, a sűrűben //
Hogy ők ketten mit tesznek, nem tudom, de én úgy döntök, inkább utánajárok. Lehet csak a szemem káprázott, de ha mégsem, úgy nem akarok éjszakai váratlan vendéget, legyen az halandó, vagy valami fenevad. Ésszel Khaled, nem ismered a vidéket, nem tudod mi vár a sötétben. Nos, igen, ezt észben tartom, de épp elég rémmel harcoltunk már a falak közt s lássuk be mindközül az ember a legrémesebb.
Kimérten lépek a lehullott levekkel szőtt talajon. Néhány nagyobb ágat magamhoz veszek, majd távolabb indulok, a folyó felé. Gondolok egyet, s fütyörészni kezdek, nótaszóra jobban megy a munka ugyebár. A folyóhoz érve kényelmesen teszem le szerzeményeim, csak a kard marad jobbomban, de gondosan oldalam mellett tartva, hogy a sötétben nem látszódjon. A parton megállapodva pedig nadrágom meglazítom s kellemeset könnyítek folyóügyeimen a vízbe, a sodrás majd úgy is tovább szállítja. Egy lépés, majd egy újabb követi, ahogy mit sem sejtő alakomhoz közelít. Penge villan a sötétségben, ahogy a csuklyás alak közeleg. Jobbjában várja a tőr, hogy döfhessen, keresztül mindenen eljutva szívhez vagy tüdőhöz. Lassan húzódik hátra, hogy végrehajtsa feladatát.
Ez a mit a szemlélő láthat. Pedig valójában: figyelek, fülelek. Míg nem, hirtelen... ... Reccsenés, tompa alig hallható, tőlem jobbra. Megvagy! Fut át agyamon, de a dalom annyiban nem hagyom, s közben a sárgás áldást is locsolom. Majd hirtelen fordul a jobb karom, könyököm perdül és célozza a fejmagasságot. S ütközik is valamivel. Így hát megfordulok, a nadrág marad, egyelőre, s szerencsére. Szemügyre veszem az éjben járót, nyurga alak, szinte nesztelen mozgott, ügyes. Sötét szeme élesen villan, rám amint köp egyet a csuklya alól. Orcámra parányi mosoly ül. - Hányan vagytok? - Teszem fel a rövid kérdést, mert egyértelmű, hogy nem egyedül jött... persze ki tudja. Pofátlan mosoly ül ki őrá is. - Elegen. - válaszol röviden, nem is számítottam másra. Hangja érdes, erős dohányosokra vall az ilyen orgánum. Elindulok felé, majd beszédre bírom, ha meg nem, hát ez van. Tőrét emeli fenyegetőn, de nem torpanok meg, lépek tovább. S mikor kellően közel érek, térek ki hirtelen irányt váltva, jobb oldalra, a kard pedig hasít, has magasságban. Tőre a bal felkart érhetné, de csupán a szövet felső hasítja s bőröm karcolja, felületi, komolytalan. Szemben az övével. Hasfalát vértezet nem óvta így a penge bíz mélyen szántotta. Térdre is rogy, ahogy lép egyet. - Baszódj meg, rabszolga. - sziszegi maga elé, ahogy hasfalához kap, az éjszaka sötétjében ében folyam zúdul ujjai közt. Fülem megcsapja utolsó szava. Fordulok is vissza szemeim szikrákat szórva. Szóval tudja. A kikötő, a két fickó. Kóbor gondolat, el is hessegetem. - Hányan vagytok?! - Teszem fel újra ingerülten és mögé is lépek, hogy nyakát fogjam közre, a penge egyenest torkához feszül. - Bekaphatod. - Fröccsen a válasz, majd lódul a penge s a bíborfolyam is fröccsen egyenest torkából. Az utolsó szó volt mit kiejtett, rossz válasz. Hanyag mozdulattal lököm a földre, a kukacok majd intézik a többit. Tekintetem a tábortűz felé vezetem. A kardot megtörlöm majd határozott léptekkel indulok visszafelé, hónom alatt azzal a néhány ággal mit szereztem. Persze előtte még a nadrágom helyre teszem...

// Eközben a tűznél //
A faágak halkan ropognak a főzőedény alatt, kellemes világítást adva a rögtönzött tábornak. - Szép jó estét a Hölgyeknek! - Töri meg a csendet egy férfihang, középmagas férfiú, a húszas évei közepén járhat. Sötétbarna öltözéke óvón takarja alakját, de annyi szent, hordóhas nem lapul alatta, vékonyabb, átlagos alkatúnak tűnik. Fekete haját rövidre nyírták, amolyan katonásan. Barna szemei sokat mondón csillannak meg a  tűz fényében, ahogy megnyerő mosolyával tekint előbb Evelynre, majd Aslanra. - Remélem nem ijesztettem meg Önöket, nem volt szándékomban, csupán láttam a tüzet. Magam is vándor vagyok, s gondoltam hátha megpihenhetek. Nulportba igyekeztem, de előbb rám esteledett mint sejtettem... - Magyarázza rögvest, majd meghajol aprón, ekkor látható a tőrkard mely övén pihen, elegáns, míves darab. - A nevem Adrian, Adrian Tratos. - Mutatkozik be végül illedelmesen, annak rendje, s módja szerint. - Ha nem vagyok indiszkrét, csak így magukban? Két nemes hölgy, az erdő ezen részén? - Érdeklődik kedvesen előbb egyik, majd a másik fiatal nőre tekintve kíváncsi érdeklődéssel.


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
603
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 10, 2021 1:22 pm


A fák felénk magasodnak, egyetlen fényforrásunk a rázkódó szekéren az arra felfüggesztett két olajlámpás. A könnyed beszélgetés nem esik nehezemre, egyik féllel sem. Sok féle néppel szót tudok érteni, hogy meg is értessem magam velük, az már nem mindig sikerül, ezt jómagam is belátom. Példának okáért, egy orkkal nehezen kommunikálok, annyit azonban sikerült elérnem már életem folyamán, hogy ne akarjanak legalább négyrét szakítani, ha útjaink keresztezik egymást.
Khaled kérdésére egyszerűen rázom meg a fejem, noha ennek legfeljebb sziluettjét láthatja a csekély fényben. – Egyik sem. Bába vagyok – felelem egyszerűen, hogy mivel is foglalkozom. – A legtöbb alapanyagból, vagy a szülést elősegítő portékákat készítek, vagy a várandóságot könnyebbé tevőket – egy nő több változáson is keresztül megy, amíg kihordja gyermekét. A legtöbbeknek nem adatot meg az a kegy, hogy könnyű és egyszerű időszak legyen az a kilenc holdtölte. Ha képességemben áll, akkor segítségükre vagyok, de akadnak esetek, mely az én tapasztalatomon is kifog.
Sokáig nem maradunk az úton, a tanácsot kompániánk harmadik tagja is megfogadja és egy tisztás mellé vezeti a lovakhoz kötött szerény hintónkat. A köpenyt, mely eddig csak vállaimon pihent, most szegycsontom magasságában kötöm össze, a táskámban pihenő viseltes kesztyű is előkerül az est hűvösével – na meg mert a pakolásban is könnyebben segít.
Khaled pimasz mosollyal fordul felénk, így még mielőtt megszólalhatna veszem át a szót és kérem meg inkább, segítsen felállítani a sátrat. Barátságos mosollyal fordulok irányába, mikor meghallom állított már, majd abba az irányba fordulok, amelyet mutat. Kezeimet újra vidáman összecsapom. – Nagyszerű! – húzom szélesebb mosolyra az ajkam. Ez is könnyedség, főként, mert Aslan sem száll vitába azzal, hogy merre is aludjon az éjszaka. Amíg kényelmes a számára, úgy vélem nem fog gondot okozni a helyszín. Akkor is, ha sejtéseim adódnak arra tekintve, számára a legkényelmesebb a saját hajléka lenne. Nem vagyunk egyformák, ő maga nem egy utazó típus és ezzel gond sincs alapvetően.
A soron következő feladatot, a zsoldos osztja ki, nem kis bazsalygást váltva ki belőlem. Hogy egyikőjük se lássa, lehajolok a sátor első eleméért. Ajkaim préselem egymáshoz a visszakérdezést hallva. Ezúttal nem vagyunk sokan, és nem tervezek a nő segítségére sietni. Mindannyiunknak ki kell vennie részét a munkából, még ha nem is fűlik hozzá foga: ő kívánt olcsó munkaerőt. Ennek pedig mindig ára van – így, vagy úgy. Én figyelmeztettem.
- Ha van lehetőség, kérlek szárazabbakat hozz – emelem felé zöld színben játszó íriszeimet. Egyszerű tipp, mellyel a mi dolgunkat is megkönnyíti a jövőben. Egy darabig figyelem, ahogy elhagyja közegünket, én pedig leadom a sátorhoz járó alkatrészeket a szekérről a férfinak.
- Legyen vele türelemmel, kérem – szállok le magam is az utazásunkat megkönnyítő szállító eszközről. – Nem sűrűn utazik – magyarázom meg, hogy részben miért viselkedik így utazótársam. Persze ez korán sem csak ennyi. – Na meg, nem a legjobb dolog előre felbosszantani azt, kitől a fizetségét kapja – csak egy jó tanács. A végén úgyis ő fogja kifizetni, vagy épp csak az ételt adni számára. Azt is súlyos ulronokban mérik.
A felállításban magam is segítek, láthatja, hogy Aslannal ellentétben nekem nem ez az első útjaim egyiket. Igazán otthonosan mozgok a sötétben is, a közegben is. S nem riaszt meg, ha a sátor sem akarja magát első körben megadni magát akaratunknak. Végszóra, mire a végére érünk az állításnak, csattan valami egy közeli fa törzsén. Fejem arra fordítom, szemöldököm vonom csak össze. Ösztönösen mozdulok, kezem az övemen pihenő tőrre siklik… De csak Aslan az, ki hamarosan előbukkan. Ruhája pedig több helyen is megtépetté vált. Ajkaim újra összeszorítom, mosolyom elrejtem előle. – Köszönjük a fát – biccentek felé. Ennyi jár neki, azért ez az ő részéről tényleg nagy szó, lássuk be. Ennyi jár neki.
A fákból a férfi rak tüzet, addig pedig a kocsiról még leveszem azokat, amelyekre az est folyamán szükségünk lesz. Elsőként is egy durva anyagból készült plédet nyújtok át a tűz mellett helyet foglaló nő felé.
- Segít melegen tartani – magyarázom meg, de ezen kívül néhány szem krumpli, répa is a kezem ügyébe kerül. Ezeket egy utazáshoz is alkalmas kisebb méretű edénybe helyezem bele. Amíg pedig Khaled vissza nem tér a vízzel, a nővel szemben foglalok helyet.
- Ugye tudod Aslan, hogy ez a férfi képes lehet arra, hogy az éjszaka közepén átmetssze a torkunkat és elmenjen mindennel, ami csak a szekéren van? – bökök állammal az említett felé. Íriszeim a nő vonásaira függesztem, mosolyom barátságos. Végül csak vállam vonom meg, tőröm pedig előveszem. – Nem azt mondom, hogy bájologj. Tudom, hogy kelletlen számodra az út, de ő az, aki az életünkért felel – most nem Caldrenben vagyunk, ahol a város őrei bármikor megvédhetik bármilyen atrocitástól. Ami azt illeti, most csak egyedül Khaled van számunkra, aki ezt megteheti. Ezt nem árt, ha észben tartja, amikor rajta köszörüli a nyelvét. Igazából ez mindkettőjükre igaz. Hosszú út vár ránk és nem kívánok villámhárító lenni az idő alatt.
- Csak nem vagy hozzászokva – felelem kérdésére könnyedén. – Nem állítom, hogy nem tudnék elaludni, ha nyugovóra térnénk, de nem érzem magam fáradtnak – tekintetem ezúttal a visszaérkezőre emelem. – Köszönjük – hálálom meg a férfi számára is a fáradtságot, amiért a patakhoz elsétált, hogy vizet hozzon nekünk. Az én adagomat az edénybe öntöm és a három lábú tartójára akasztom fel. – Mit rúgtál az imént a fához? – kérdezem újra a nőt. Addig is, a hozott zöldségeket hámozom meg, aprítom fel őket a kezemben és helyezem át őket a lassan melegedő vízben. Nem a legjobb étel, de vacsorára megteszi. A féloldalt hordott táskámból előveszek néhány apróbb üveget, melyben zöldfűszerek hevernek. Ízesítésnek tökéletesek, feldobják az egyhangúvá váló ízeket. – Van még egy vekni kenyér, azzal együtt elég laktató lesz az éjszakára – állapítom meg, de ha nem is, többre nem futná. A szárított húst érdemes az út későbbi részére tartogatni. – Ez megfelel magának is? – fordítom fejem a férfi irányába, ki egy fának döntve áll. Néhány szívdobbanás idő erejéig figyelem a férfi tartását, öltözékét. A vállát fedő kötést, melytől újra csak keserű nyál gyűlik össze számban.
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
221
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: