Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kereskedő út KaDiPE5
Kereskedő út KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Krónikás
83 Hozzászólások - 23%
Kalandmester
60 Hozzászólások - 16%
Rhysand Earhgaze
59 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 15%
Deedra Gindrian
31 Hozzászólások - 8%
Ezaras Azildor
30 Hozzászólások - 8%
Naken Forerion
19 Hozzászólások - 5%
Ned Hawke
11 Hozzászólások - 3%
Nîndaer
10 Hozzászólások - 3%
Cailen Sephiran
9 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:18 pm
• Asszociáció

Yesterday at 10:18 pm
• Szólánc

Yesterday at 9:58 pm
• Karaván út

Hétf. Szept. 26, 2022 11:26 pm
• Fehér-tenger

Hétf. Szept. 26, 2022 4:04 pm
• Erdei tisztás

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kereskedő út

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Szer. Aug. 31, 2022 4:14 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 30, 2022 1:42 pm
Törp leány és Törp papa
«  @Rymdira  • zene »
Végig mérem, s egy mosollyal nyugtázom a kinézetét.
- Szép, szép.. mármint szíp hely? - Teszek bugyuta kérdést feléje. Ám a szamár nem akarja a csendet. Ingerültebben vetek oda, szitokszavaim.
Felemelkedik a szemem a felháborodásról.
- Jaj ugyan, mi így barátkozzunk. Nem bántom én he! - Mondom. Bár Rilion biztosan nem a bántás miatt aggódik, a viccem után.
Hiába a kérlelése, én biza a kénköves alvilágért se fogok abbú enni. Hát mondom én, hogy nem akarok itten szét fogni magam. Nincs új ruhám, patak meg nem tudom hun van a közelemben.
- Köszönöm nem. - Mutatok némi illedelmességet is, hogy elhiggye annyira nem vagyok én paraszt, mint aminek látszik. Ám, még i, ha jobban belegondolok..tán még is.
Ám végre megleli, amit keresett. Magam is láttam innen, de lusta voltam jelezni. Bár kapjon ő fosást, mint én.
Kissé azonban hangjától összerezzenek. Tagadhatatlan, törpe.
Érdeklődve pillantok, ahogyan felcsillan a szemiben a remény apró nyúlfarknyi szikrája, ám sajnos elkeseredetten hallom szavait.
- Nem hiszem. - Rázom meg a fejem, s csóválom a fejem. Nem ismerős nekem ez a szimbólum, így ha azonban csak nem lopta, akkor sajnos nincs közöm hozzá.
- Elég hangos, és előbb üt aztán kérdez típus, nőiesség apró jelei sem látszanak rajta. Vérem, szóval olyan, mint én, bár nem ilyen jóképű természetesen, de csinoska, akárcsak magácska. - Mesélem hétha valamivel több információval szolgál nekem, vagy rá illik a leírás, ha így mondom arra, akit ő látott.
KÖzben a kanalával szórakázik, s törölgeti. Én is szoktam ilyen éhes lenni.
- Jaj leányom nagyon kínyes a gyomrom, nem akarnék a bokorba végezni. - Mondom ki hangosan gondolataim végre, de nem teszem hozzá a gyomorrontást, mégsem akarok megbántani.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1027
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Kereskedő út Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 16, 2022 6:56 pm

A törp leány és törp papa

Már éppen nyugodnék le ebben a nagy riadalom után, mikor a másik felcsattanva szólal meg. Rögtön azt sem tudom, hogy most mit tegyek vele?  Meg talán ha jól értelmeztem a szavait, akkor azt akarta teljesen civilizált módon jelenteni, hogy nézd már? Hát magamra nézek, s nem látok magamban semmi kivetnivalót. Szép törpe nő vagyok. De nincs időm magamban itt fejtegetni dolgokat, vagy elemezgetni, mert újabb szavai, a férfire tereli a figyelmem. A kérdése hallatán hezitálok, hiszen nem vagyok biztos abban, hogy jól értelmezem a szavait.
- Ansgow-ból, vagyis Tamriából jöttem. -  már kezdeném megszokni a beszédét, mikor cseppet sem diplomatikusan szól szegény szamárhoz. Én meg vagyok jelen pillanatban annyira hamari, hogy kimondjam azt ami a szívemen csücsül.
- Ne szóljon már szegény állathoz így! Nem érdemli meg. - ami viszont a kanalat illeti, nem túlságosan segítőkész. Magyarán bebizonyosodik az, hogy  nem figyelt ilyen apróságra. Nem tudom elhinni, hiszen már annyira megszerettem azt az evőeszközt. Egy levest pedig nem lehet kézzel enni. Keresem tovább a gazban, hátha rátalálok valahol.
- Ez a válasz? Pedig finom leves lesz! - próbálom győzködni róla, amikor nagy nehezen, de rátalálok a keresett eszközömre.
- Nah végre megvan! - szólok jókedvűen, taán kicsit a megszokottnál hangosabban. Egyszer csak újra átjár bennem a nyugalom. Ekkor érkezik meg a fajtárs szavai, hogy keres valakit. Nem is akárkit, mert egyenesen a lányát.
- Két madár hímzés van a szívénél? - jut eszembe egy fajtárs, akit nemrégiben láttam. Hátha őt keresi a hegyi törpe. Ha pedig megvan a kanalam, akkor rögtön egy gyorsabb tisztítás után, megkavarom a rotyogó finomságot. Nehogy odakapjon, mert az alatta levő tűz eléggé életteli jelenség.
- S ha már itt van, akkor ne induljon tovább, némi  telítetlen hassal. Eddig még sosem volt panasz a leveseimre. - noha sütik és más étkek tekintetében, én vagyok a halálpók, ami elkapja a zsákmányát. Nem mindig fordul elő, de hát néha fogalmam sincs, hogy egyes számomra nem igazán begyakorolt növény, mérgező és halálos, vagy éppenséggel túl lehet élni többszöri rókázással.
Jelölve->  @Daldram  


Daldram Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
199
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 15, 2022 1:06 pm
Törp leány és Törp papa
«  @Rymdira  • zene »
Visszaköszön, s hallom egy leány szólt vissza. Csilingelő hangja megmosolyogtat. Nem tagadom egy pillanatra eljátszadoztam a gondolattal, hogy a szeretett leányom pillant vissza reám, morcosan.
Mikor jobban szemügyre veszem, feltűnik a hasonlóság.
- No néé máá! – Mondom felcsattanva.
- Ritkán fúj elibem fajtársat a szelecske. Hát magácska meg honnan gyütt? – Kérdeztem vissza, ám ekkor a kanalát kérdezi, s én pedig leszállok a szamárról, aki nyavajog is emiatt.
- Kussoljáá hé.. – Vetem oda neki, a szamárnak persze. Hiszen hogyan is beszélhetnék egy leánykával így.
- Nem láttam. – Válaszolom meg végre a kérdést is, amit feltett nekem.
- Éhes? – Kérdeztem vissza, s látom már a tejes képet, amit ennyire vak módon nem láttam.
- Nem köszönöm. – Mondom,  hiszen nem tudom, miféle kaja forr ottan, aztán a végén jaj veszílkelve fosok a bokorban. Maradt még egy kis kenyerem, de nem akarok itten éjszakázni.
- Leányom keresem, nem látott erre egy fajuk béli leányt, aki katonai felszerelésben gyün és megy? – Kérdeztem most én vissza.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1027
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Kereskedő út Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 09, 2022 9:36 pm

A törp leány és törp papa

Beállt a csend, vagyis nem úgy, hogy hirtelen elhallgattak a madarak, mert valami nagy ragadozó ólálkodik a közelben. Hanem úgy, hogy sehol egy kocsis, sehol egy vándor, aki éppen kinézné a falatot a számból. Huh de éhes vagyok! Egy ideje rotyog, s úgy döntök már, hogy ne csak a szagával lakjál jól, hanem az ízével is. Külön előveszem a kóstoló fakanalamat, amit pont ezen célból faragtam magamnak. Kimerek vele egy jó adag levet, meg pár beleaprított dolgot. Fújom egy darabig, de közben az illata bizony kúszik az orromba. Mennyei! Már éppen a kihűlt ételt szájamba vinném, mikor derült égből villámcsapás módszerrel, valaki megszólít. Vagy én voltam túlságosan magamba mélyedve, vagy az idegen lába jár a föld felett, hogy nem hallottam közeledtét. Ültemből rögtön felkelek, s a kanál ételt eldobva távolodok el, s csak utána fordulok vissza, hogy mivel van dolgom! Mikor realizálom, hogy egy törpe, akkor kifújom a levegőt.
- Jónapot! - kicsit bosszús vagyok, s tekintetem tekint jobbra és balra. Nem néztem meg, hogy hová dobtam a kóstoló kanalam.
- Sza..szabad – nehezen jön ki a szó, mert számomra elég fura szóhasználata, egyben a kiejtése. A fülem nem ehhez szokott, hiszen én városi törpe nő vagyok. Arra tudok következtetni, hogy a másik inkább a hegyi törpéket erősíti lélekszámban. Elindulok, hiszen számomra a kóstoló kanál bizony evőkanál egyben, meg kavaró kanálnak használom. Keresem a földön, ám itt ezen a részen van gaz rendesen.
- Khmm. Nem látta merre dobtam véletlenül a kanalam? - szólok ám hozzá, hiszen ő mégis más szemszögből nézte az eseményeket. Én ijedtségemben azt sem tudtam, hogy mit csinálok. S így kutakodás közben van alkalmam arra, hogy a fizimiskáját megnézzem. Nem azért, mert potenciális férfijelöltet keresem ilyen fiatalon, hanem mert még nem volt alkalmam a Hegyi törpéket megtanulmányoznom. Igen, most is bennem van a tudós kíváncsiság.
- Csak nem éhes? - naná, hogy ez lesz a kérdésem, hiszen nem szándékoztam senkivel sem osztozni, vagy marakodni.
Jelölve->  @Daldram  


Daldram Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
199
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 09, 2022 6:47 pm
Törp leány és Törp papa
«  @Rymdira  • zene »
Valami szamaradt adott nekem ez a semmire kellő, hogy a kereskedő út után adjam aztat le. Hinnye, hát nem vút elég neki az a pár Ulron, amit adtam, hogy nekem adja a jószágot?
Az anya kesernyes mindenit. Nem jártam sikerrel, így most nem pazarlom tovább a tintám, így is már csak egy vagyon, s a következő város vagy falu vagy mi a szarnál kell körbe kérdezősködnöm, mielőtt felkeresném Rilt.
Nem vagyok én tanult Törp, hogy tudhassam, mi van itten, de nyugtat a tudat, hogy a tinta még a zsebimbe lapul.
Halodgatok, halodgatok. A zötykölődöd kölcsön szamaramon rajzolok, s írok, néha felnyikkan ez a jószág, s szívembe gázol a nyikogása. Mint az asszony, sóhajtok fel ilyenkor. Éhes vagyok, és fáradt, na meg roppant múdon hisztis. Söröm nincs, ami a legrosszabb dolog a világon. Remélni tudom, hogy már a lassan egy esztendeje keresett leányomra, valahol csak nem rá bukkanok.

Nem messze tőlem fényt látok, s mocorgást. Kissé megbökdösöm a szamarat, hogy haladjon már.
Ekkor látok meg egy alakot.
- Jónagyot! – Szólítom meg a még számomra ismeretlen idegent.
- Ha szabad megszólítsam magát. – Teszem hozzá, s remélem hátra pillant.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1027
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Kereskedő út Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 31, 2022 7:16 pm
Daldram & Rymdira



Kereskedő úton haladok, mint mindenki más. Nem gyorsan haladok, mert van egy növény, amit elvileg lehet szedni az út szélén, meg picivel beljebb a vadvilágban. De vajon milyen kincseket rejt? Milyen gyógynövényeket találnék például? Kell az ulron, mert valamiből meg kell élni.  Letérek az egyik pillanatról a másikra, s bemasírozok a felfedezés sűrűjébe. Jól tettem, mert nemsokára megpillantok egy gyógynövényt, s alig végzek  a nem túlságosan kizsákmányoló beszedéssel, rögtön a másik csoportot. Így lehet haladni, s nem kell gondolkoznom az irány miatt. Két óra múlva, teletömve a batyum mindenféle földi jóval, jövök rá, hogy derekasan eltévedtem. Most merre kell menni? S ha csak ennyi lenne a gond? Nem, ott van a galád éhség. Szemrevételezve a helyet, inkább a szenvedés mellett döntök, mármint addig nem eszek, míg vissza nem találok az útra. Egy óra múlva, korgó gyomorral és logó orral találom meg.
~ Én itt fogok enni, nem kérdés ~ s az étkezés ötlete ad arra energiát, hogy készítsek magamnak egy rögtönzött tűzhelyet. Arra kerül rá a lábosom vízzel megtöltve. Utána sorban kerülnek bele az alapanyagok, amint előkészítettem őket. Van benne ehető gomba, némi hús, kis állati szalonka és természetesen néhány ehető gyökér zöldségpótlónak. Erdei rablóleves a javából, s bizony olyan szintre hágott, hogy türelmetlenül felügyeleten a helyemen. S mi a helyzet az elhaladó alakokkal? Nos úgy nézek rájuk, mint egy vigyorgó támadásra kész ordas, civilizáltan kifejtve erősen szuggerálom őket, hogy ez az én kajám. Igazából akkor kezd mesés illatok szállni, mikor belekerülnek a fűszerek is.
~ Még egy óra! Meghalok! ~ jut eszembe, hogy itt a tűz mellett vagyok, így hátrébb ülök. A fokos magam mellé pakolva hagyom, hadd rotyogjon a parázson. S elvonjam a figyelmem a belügyem helyzetéről a szerzett növényeket rendszerem, s állítom őket össze, mármint eladásra. Néha nézek rá csupán a tűzre, s ritkán dobok neki utánpótlást. Még annyit érzékelek, hogy elhalad mellettem egy kocsis, aki furán néz rám, míg el nem tűnik a láthatárról. Utána nem látok semmilyen mozgást egyik irányból sem. Annyira nem foglalkozok vele. Némi nyugalom rám telepszik, hogy nem kell másiktól védelmezni az ételem.

Daldram Kedvelte

Világi vagyok
Rymdira

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
199
❖ Tartózkodási hely :
Változó
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 21, 2022 7:52 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2760
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 06, 2021 6:30 pm
Before the storm
« taggeld;  @Etrigen Ravenwood  •  Zene; Andvevarljod • credit; »

A
z istenek említésére csak magamban mosolyodtam el. Illetve a férfi öniróniáján. Szerencsecsomag, de legalább humora az van.
Az istenek, hát persze, azok a szarháziak.
Odaléptem a kimúlt farkashoz és kihúztam belőle a fejszém.
- Különös mód ilyesmiért nem számolok fel pénzt - töröltem meg a vértől csöpögő élét, válaszolva az idegen kérdésére, merő iróniával. - Hiszen én se lennék több puszta utazónál.
- Mi vitt rá arra, hogy már meg ne sértődj, csak úgy leheveredj az út mellé? Azok a természetimádó tündék szoktak ilyet, és ismételten meg ne sértődj, de te nem tűnsz annak - magyaráztam, miközben a farkast szemléltem. Egész jó bunda lenne belőle. Miközben azon tűnődtem, mennyi idő alatt lehetne feldolgozni az állatot, nem hagytam szótlanul újdonsült társaságom.
- Főleg egyedül - tettem hozzá az előző mondadómhoz rövid szünet után. - Egyedül ilyen vadonban nem tanácsos utazni.
Hehe mondom én, aki szintén egyedül utazik. Mondjuk azt sose állítottam, hogy mindig azt teszem, ami tanácsos.



Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
425
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 8:20 pm
/Szinte semmit nem fogott fel az egészből. Elfogadta a halált. A Halált, ami bármikor, bárhol utol érheti, ami ellen csakis magára számíthat, és amivel szemben egy egyszerű kocsmai fej, vagy írás játék szintjén túl, semmi esélye nem lehet. Egy csattanáson, és a csontok törésének össze hasonlíthatatlan hangján kívül semmi egyebet nem hallott. A félelem okozta sokk, olyannyira megbénította hogy mozdulni sem tudott. A saját szívverése volt az egyetlen amit hallott, azont túl semmi. A harapások mentén szivárgó vére olyan melegséggel töltötte el, mint a legforróbb italok, vagy egy igazi édes, déli bor íze. Nem ilyennek képzelte a halált. Aztán jött a férfi, és vele együtt jöttek a hangok is. A madarak éneke, a farkasok utolsó nyüszítése, a fejsze súrlódása a földön, és az idegen csizmájának locsogása a szinte teljesen elolvadt havon. Elfogadta a felé nyújtott kezet, de mikor a lábaira helyezte a súlyát, erőtlenül vissza zuhant a latyakba. Keserűen elnevette magát, majd így szólt:./
-Az Istenek küldtek ide hozzám idegen. Kérlek ne vedd zokon hogy nem tudlak kellő képen megtisztelni, de azt hiszem bele telik még pár percbe, mire fel tudok állni innen.
/Etrigen, nagy fintorgások közepette a megvizsgálta sérült alkarját, és egy nagyobb sóhaj mellett nyugtázta, hogy nem komoly a seb. Kellő kezelés mellett, pár héten belül begyógyul. A válláról, ugyan ez nem mondható el. A seb jelentősen mélyebb, és jobban vérzik. A kelleténél valamivel korábban jött hideg viszont jót tesz neki. Össze húzza a húst, és legyek sincsenek sehol hogy beköphessék./
-Félre ne érts Jó Uram. Nem vagyok én gyáva, láttam én már medvét is közelebbről. De akkor mi ketten voltunk, a medve pedig egyedül. Szégyen vagy nem szégyen, de azt hiszem, behugyoztam.
/Etrigen keserűen felnevetett, majd erőtlenül felvonszolta magát a már említett nyírfa kidőlt törzsére./
-Az kétségtelen hogy az Istenek vezettek ide barátom. Kérlek mond meg, mivel tudnám meghálálni a jóságodat?
Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
501
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 7:54 pm
Before the storm
« taggeld;  @Etrigen Ravenwood  •  Zene; Andvevarljod • credit; »

A
mikor a szemközti cserjésből farkasok tűntek elő, pár pillanatig átfutott az agyamon, hogy vajon engem is észrevettek-e? Léptem neszeit aligha hallhatták, és nem is fürödtem olyan régen, illetve ha minden igaz, a szél is nekem kedvezett.
A furulyás fazonnak annál kevésbé. Bár nem volt rossz lövés, a megmaradt két farkas eléggé csúnyán nekirontott. Megfordult a fejembe, hogy egyszerűen ott kéne hagyni, majd a természet lerendezi, és akkor nekem se lenne gondom. Ám a Holtak Éjjele óta szokatlanul mocorgott bennem valami lelkiismeret féleség. Furcsa volt. És valamiért úgy éreztem, meg fogom bánni.
Mivel lépteim még mindig némán olvadtak az avarba, gond nélkül kerültem közelebb, és a vadállatok már csak akkor érzékeltek, amikor a bárd csilingelve repült ki a bokrok közül, eltalálva azt a farkast, aki a férfit vonszolta.
Magamhoz képest egész szép hajítás volt, egy pillanatra mintha hallanni véltem volna, ahogy a bordái megrepednek az állatnak. Nyüszítve rogyott össze, és a hideg földet nemsokára még több vér áztatta.
A társa ránézett, ahogy pajzsommal a kezemben kiléptem a bokrok közül. Rávicsorítottam. Az pedig hátracsapta a füleit, és elsomfordált az erdő sűrűje felé.
Elégedetten simítottam végig a szakállamon, majd pedig a meghurcolt férfi felé néztem. Kezet nyújtva hajoltam le.
- Gondolom nem haragszol, hogy megzavartam a vacsorát.


Ahronit Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
425
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 31, 2021 10:26 am
@Arthus Nendrac

/A mocorgás nem szűnt meg, sőt egyre erőteljesebben hallotta. Az ágak és gallyak pattogása lassan, de biztosan ment át valami más, állatias hang keverékébe. Etrigen egy pillanat alatt megfeledkezett fáradt és átázott tagjairól, köpenye alá csúsztatta furulyáját és egy szempillantás alatt felpattant, ösztönösen hátrált pár lépést, míg megfeszítette íján a húrt, és a hang irányába fordította a rá illesztett nyílvesszőt.
Farkasok. Mindjárt hárman.
Szétvert, sovány, beteges jószágok, vélhetően egy valamikor nagyobb falka maradékai lehettek. Bundájuk kopottas volt, az egyikük több sebből vérzett, ez volt a legközelebb Ravenwoodhoz, a másik kettő, az egészségesebbek, valamivel lemaradva követték sebzett társukat, annak két oldalán. Egyértelmű volt miért ezt küldik előre.... ez itt már halálra van ítélve, neki más úgysem számít, csak arra jó, hogy kifárassza a prédát.... ennyivel még tartozik. Az elkeseredettség, és az éhség hozhatta őket ilyen közel a városhoz. Nekik már minden mindegy. De Etrigen jól tudta hogy a sebzett, és éhes állat sokkal veszélyesebb az egészségesnél. Lassan hátrébb lépett, hogy növelhesse az állat és közte lévő távolságot, majd amikor a sebzett, felborzolta hátán a szőrt, és ugrásra készen megfeszítette a testét, akkor..... egy pillanat alatt nyilat küldött a farkas két szeme közé. A bestia egy másodpercre felüvöltött, éles, fájdalommal teli, de rövid üvöltés volt az, egy pillanat alatt elpusztult. Etrigen csak remélni tudta, hogy az állat üvöltése elég hangos volt ahhoz, hogy az úton lévő kereskedők meghallják, és talán valaki a segítségére siessen.
A másik kettő egy pillanatra meghátrált, de ez az idő nagyon kevés volt ahhoz hogy Ravenwood újra feltudja húzni a fegyverét, a földre dobta az íjat, és övéből hosszabb pengéjű vadászkést vett elő, közben egy percre sem hagyta abba a hátrálást a lassan, vicsorogva felé közelítő állatok felől. Az egyik ugrásra készült, megfeszült, és neki ugrott, Etrigen épp hogy el tudott fordulni előle, de ahogy kitért, a másik állat elkapta a felé közelebb lévő alkarját és húzni kezdte a föld felé. Etrigen térdre rogyott ahogy bestia fogai belemélyedtek a húsába. Felüvöltött fájdalmában és még szabadon lévő kezével szúrt, a mellső lába felett találta az állatot, amelyik nyüszített a fájdalomtól, de egy pillanatra sem engedte el a zsákmányt, a másik vállba harapta Etrigent... a tőr kiesett a kezéből, a két bestia pedig vonszolni kezdte az ordító férfit a fák sűrűje felé./

Arthus Nendrac Kedvelte

Vándor vagyok
Etrigen Ravenwood

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
501
❖ Tartózkodási hely :
Calden melletti Kereskedő Út
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kereskedő út Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: