Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Kereskedő út - Page 2 KaDiPE5
Kereskedő út - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Kereskedő út

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Vas. Május 09, 2021 9:25 pm
A long road

Khaled & Evelyn & Aslan
zene • szószám: 910 • Credit:
 
Nem volt túl bölcs gondolat útnak indulni a lemenő nap fényében, de a szükség úgy hozta, hogy eme kései órát válasszuk az utazásunkhoz. Az éjszaka birodalma szinte egy szempillantás alatt vette át az uralmat az ég fölött, hogy aztán csak a hold és az égen kirajzolódó csillagképek nyújtsanak némi vígaszt. A szekér két oldalán lévő lámpás csekély fényforrás csupán, így az előttünk lévő úttal többnyire megbízható hátasaim birkóztak meg, kiknek látása és érzékei kifinomultabban működnek éjszaka, mint nekünk embereknek. Jó magamat szinte világtalannak éreztem a sötétben, és a hideg is egyre agresszívabban kúszott be a ruhám alá, így nem ágáltam egyetérteni Khaleddel, amikor azt javasolta, hogy térjünk nyugovóra. Amint megálltunk rögvest felhívtam útitársaim figyelmét, hogy nem kell a szabadban éjszakáznunk, egy príma sátor fog megvédeni minket az időjárás szeszélyeitől. Evelyn lelkesen kérdezte meg tőlem, hogy pontosan hova szeretném elhelyezni az ideiglenes szálláshelyünket, de míg a választ fontolgattam, Khaled megelőzött, és egy síknak tűnő részre mutatott. Nem látom okát, hogy más helyet találjunk így ellenkezés nélkül csak bólintok egyet, jelezve, hogy egyetértek az előttem szólóval. Szinte béke kezdett honolni a lelkemben, mikor láttam, hogy társaim valóban neki állnak a sátor felállításának, és ebben nekem nem kell segédkeznem, amikor Khaled egy váratlan kijelentéssel élt.
– Én? Tűzifáért?   – elsőre talán úgy tűnhetett, hogy nem értettem meg, amit a férfi mondott, de éppen az volt a problémám, hogy minden egyes szó jelentésével tisztában voltam. Még sohasem adódott olyan helyzet, hogy egy utazás során kénytelen legyek én magam fát gyűjteni, de az is igaz, hogy sosem utaztam még ilyen kevés kísérővel. Már szinte a nyelvem hegyén volt a válasz, miszerint tudja, hogy kit küldözgessen fáért, de a jó modorom végül megakadályozta, hogy eljárjon a szám. Kelletlenül ismertem be magamnak, hogyha szeretném, hogy még a hajnal előtt a tűz mellett melengethessem a kihűlt végtagjaimat, akkor kénytelen leszek magam is segíteni a rögtönzött táborunk kiépítésében. Az ingerült sóhaj távozását az ajkaim közül persze nem tudtam megakadályozni, de végül két kezemmel feljebb emeltem a szoknyámat néhány centivel, hogy ne akadjak bele minden elhalt növényi részbe, amikor útnak indulok.
– Meglátom mit tehetek az ügyben. – végül további megjegyzések nélkül hátat fordítottam az útitársaimnak, és elindultam egy fával sűrűbben borított rész felé. Lépteimre nagyon ügyeltem, és hanyag eleganciával védtem ruházatom egészen addig, míg meg nem találtam az első gallyat, ami alkalmas lehet a tűzcsiholáshoz. Onnantól kezdve már egy kézzel próbáltam a lehető legtöbb szövetet a kezemben tartani, de hamarosan elérkezett az a pont, mikor mindkét kezemre szükségem volt, hogy a nehéz fákat - miket találtam - tartani tudjam. Egyre nehezebben haladtam előre, hiszen a szoknyám még a zsenge fűszálakban is elakadt néha. Már vissza felé tartottam a táborunk felé, amikor a ruhám megállásra késztetett, hiszen menthetetlenül beakadt valamibe, amin egyébként könnyedén átléptem. Egyre ingerültebb lettem és már az sem érdekelt, ha a szövet elszakad, így nagy lendülettel rántottam egyet az elakadt szoknyán. Sikeresen visszaszereztem az uralmat a ruhám fölött, de észrevettem, hogy nem egy egyszerű gally, vagy a földből előbújt gyökér miatt voltam kénytelen vesztegelni, hanem egy emberi koponyát sikerült megtalálnom az avar alatt. Szemöldököm íve egy pillanatra az égbe szaladt, de ijedséget nem éreztem. Helyette inkább a méreg öntött el, és nem voltam rest bele rúgni az emberi maradványba, hogy az hangos csattanással koppanjon egy közeli fán. Mint aki jól végezte a dolgát, kihúztam magam, és a tűzifákkal együtt visszatértem a sátrunkhoz. Karom már fáradt volt, így amilyen hamar csak lehetett a földre hajítottam mind a kisebb, mind a nagyobb darabokat. Mire visszaértem a sátor már állt, így a következő feladat a tűzrakás volt. Szerencsére ezt Khaled már magára vállalta - ha a gyűjtögetést nem is - így hamarosan a tűznél melegíthettem megfáradt testemet.
– Valóban. – érkezett csak egy kurta válasz Khaled részére, annak folyományaként, hogy megjegyezte biztosan szomjasak vagyunk már.  Kelletlenül veszem tudomásul, hogy az én kulacsom a szekéren van még, és ha hűs vízzel akarom oltani szomjamat, akkor kénytelen leszek megmozdulni, és odaadni azt Khalednak. Egy apró nyögés hagyja el ajkaim mikor felemelkedem és lépdelni kezdek, majd karjaim megadóan tiltakoznak a mozdulat ellen, melynek során felemeltem őket, hogy előbb magamhoz vegyem a kulacsot, majd átadjam Khalednek. Egy kurta biccentéssel mondok köszönetet, majd visszatérek a tűzhöz. Ha Evelyn ott van, akkor felé fordulok.
– Evelyn, téged is kínoz az ólmos fáradság? Vagy csak én érzem úgy, hogy hosszúra sikeredett ez a nap? – kedvem lett volna eldőlni már a sátorban, de túlságosan korai lett volna még. Megpróbáltam hát nyitva tartani a szememet, legalább míg Khaled vissza nem érkezik. Már az sem zavart annyira, hogy gyomrom egyre intenzívebb korgással jelezte, hogy rég volt mikor utoljára étekkel töltöttem meg a bendőmet. Reggel is elfogyaszthatom az étket, ha úgy hozza a szükség. Ennek ellenére igyekeztem minden erőmet összeszedni, hogy segíteni tudjak Evelynnek, ha esetleg igényli akár a vacsora elkészítésében, akár más tevékenységben.  Khaled vissza térését pilledt nyugalommal fogadom, és ha oda adja a kulacsot, amit átadtam neki, rögvest szomjamat oltom. A hűs víz könnyedén csörgedezik lefelé a torkomban, és az éltető nedűnek hála a fáradtságom egy része is tova tűnik. Persze ez még korántsem elég ahhoz, hogy fáradt végtagjaimat serény mozgásra bírjam, hiszen csak arra voltam képes, hogy bámuljam miként válik a tűz martalékává a tűzifa, melyet a saját két kezemmel gyűjtöttem össze. Eszembe jutott a koponya, melyet könnyedén félre rúgtam, és aminek helyzete talán nem teljesen indokolt egy egyszerű erdőben, de nem foglalkoztatott olyan sokáig a gondolat, hogy azt szóvá tegyem a társaimnak. Ők tapasztalt utazók, biztosan láttak már ilyet, és minden bizonnyal csak nekem volt váratlan.


Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
628
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 09, 2021 7:44 pm
Úton észak felé

Heves tempónk után hamar átváltunk egy visszafogottabbra, s ekkora már messze magunk mögött hagyjuk a város falait. Halk dúdolásom is elenyészik és beszédbe elegyedek a két nővel, az egyik készséggel, a másik kevésbé, válaszol. Ki hátuk foglalt helyet, a közelemben, Ő lehet a szolgáló, míg a másik a nemesasszony. Legalább is eleddig ezt könyveltem el magamban, no persze bánom is én. Végzem a dolgom inkább s figyelem a környezetet, meg aztán ha már így alakult legalább rákérdezek a portékára is. Többrétű választ kapok újfent. Hallgatom a mellettem lévő kimerítő válaszát, de túl sokat nem értek belől. - Szóval valami alkimista vagy, vajákos, értem. - Vonom le az egyszerű következtetést, a fogadós lány, meg a vajákos. Lassan összeáll a kép. Parányi mosoly kúszik orcámra, a sötétben nem is valószínű, hogy látható amint átfut agyamon egy sötét gondolat. Az egyik főz, míg a másik megmérgezi az étket. Beteg elme szüleménye volna, de tény, hatásos párost alkotna így a két fehérnép. No persze hamar el is hessegetem ezen irányú gondolatmenetet, az első éjszaka úgy is kiderül igaz e ha végre étekhez jutunk.
Egészen aprón mozdul meg szemöldököm a barnácska megjegyzését követően a helyes meg helytelen megszólítással kapcsolatban. De a korrigálás végül csak eléri célját. - Aslan. - Bólintok, ahogy megismétlem, igyekszem megjegyezni, bánom is én hogy hívják, a nevek csak nevek. Felvetésem megfogadják, jó jel. El is kanyarodunk az úttól nem túl messze lévő tisztásra. Ahogy megállunk egy hanyag mozdulattal le is pattanok a kocsi hátuljáról, néhány lépést teszek. ahogy körbetekintek, rövid bólintással nyugtázom, hogy jó lesz, nem mintha túl sok választásunk lenne, de legalább tűnjek, úgy mintha értenék hozzá...
A sátorállításra már fordulok is mosollyal képemen, hogy frappánsan vágjak rá vissza, de a másik sötét hajú megelőz, francba, így már nem olyan vicces. Pedig én csupán annyit mondtam volna, hogy "Megfelel, valóban fel lehet!" s azzal ott is hagytam volna, hogy tűzifáért menjek. De így már tényleg kevésbé vicces. De aggódjunk, lehet ebből még kihozni valamit, s már meg is van. Rövid bólintás ahogy Evelyn felé fordulok. - Egynéhányat. Amott jó lesz, sík terepnek tűnik. - Javaslom, pedig örülnék, ha éppen egy hangyabolyra mutatna, oda még nagyobb örömmel s kérdés nélkül húznám fel neki. De egyelőre nem tett rossz fát a tűzre, egyszerűen csak, nemesi fruska, vonok magamban vállat. S aztán ha már Evelynnek válaszoltam akkor a Aslan felé fordulok. - Te pedig akkor gondolom, a tűzifáért indulsz, anélkül hűvös lesz az éjszaka. A vadakról nem is beszélve. - Kunkorodik halovány kis mosolyka, ha már Ő dirigál, akkor én is, csak egy kicsit, apró szurkálódás, de lássuk be létfontosságú, valóban. Ha letudtunk a pöckölgetést, akkor megyek s segítek leemelni a sátor elemeit, a kocsira aggatott lámpások azért nyújtanak némi segítséget a sötétben. A Hold magasra kúszott már. az is ad némi fényt, de a komótosan úszó ködfátyolon keresztül inkább ad sejtelmes sziluettet mindennek mintsem valódi fényforrásként szolgáljon. Nem először csinálok ilyesmit, sok mindenre befogtak minket lássuk be, így nem idegen tőlem az effajta munka, sem. Így hát hamar meg is vagyunk vele, s ha és amennyiben Aslan méltóztatott tüzifát hozni, úgy az is letudva s nem rám vár a feladat. Ha megvolt, akkor tüzet is csiholok, nem ártott megtanulni az ilyesmi ha nem akart megpusztulni az ember, s lássuk be az ottani közben a faanyag is ritkaság volt, itt pedig akad bőséggel, így vélhetően kevésbé okoz gondot majd. Egy fontos, mi tán szemet szúr a két nőnek: A kocsit az úttal párhuzamosan állítjuk / kérem, hogy állítsák le. A tüzet pedig a kocsi, nem út felöli oldalára rakom, így a kocsi takarja majd a fényt az úton mozgók elől, legalább is részlegesen. A sátor szintén egyfajta fedezékként szolgál, mint minden utazó táborban. Tán nekik szemet sem szúr az apró, ám életmentő taktai lépés. Nem fontos, számomra inkább csak rutinszerű, a túlélés mindenek előtt ugyebár. Ha mindennel megvagyunk s még nem fojtottuk meg egymást, akkor részemről. - Hozok vizet a folyóból. Gondolom, a főzéshez sem árt némi, de bizonyára szomjasak is lehettek. - Enyhe célzás, mert hát az sosem árt, a kedvességgel körítve. Azzal el is indulok a kulacsokkal - legalább is a sajátommal, s ha ők is adnak akkor azokkal is - a folyóhoz mi nem is oly messze csordogál...

A tűz halkan ropog már, a száraz fa pattog alatta, s néhány kósza parázs ugrik rakoncátlan a magasba. Tücsökhad zendít rá s játssza megszokott dalát. Ahogy távolabb érek, messzebb a fénytől, szememnek van ideje szokni a sötétet. Más, nagyon más, a fák lombos ágai karmokként nyúlnak utánunk. Idegen közeg, a hangok s illatok, sokat kell tanulnom. A kulacsok megtelnek, hát visszaindulok. Ahogy visszaérek a kulacsok - vagy kulacsokat - visszaadom a két nőnek. Aztán egy, a tűzhöz közeli fához lépdelek, mely felől az út irányába figyelhetek. A páncél csatjait meglazítom, s kibújok belőle. A bőr s fém házasságából született mellvértet a földre vetem, csupán alatta lévő posztó ing marad meg. Az alkar s a sípcsontvédők maradnak, azok nem zavarnak majd különösebben. Így már kényelmesen foglalok helyet s vetem hátam a fának. Kardjaim veszem elő, s magam elé helyezem mindkettőt. Fenőkő kerül elő a táskámból s élezni kezdem előbb az egyiket, majd idővel a másikkal is megteszem. Látható, hogy karban tartott s, hogy sokat látott holmik, ebből s a páncélból mindenképp látszik, hogy nem csak díszként viseli őket. A vállamon a kötésről meg is feledkezem, teljes nyugodtsággal élezem kardjaim, s ha már így belefogtam akkor a páncélt is átnézem, ellenőrzöm a csatokat, a bőrlemezeket.

A köd komótosan úszik körénk, acélszín szemeim a sötétségbe fúrom. Valami mozog...


Ahronit and Evelyn Gyffard Kedvelték

Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
606
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 09, 2021 6:20 pm


Abban a pillanatban hagyom abba a felsorolást, amikor Aslan közbevág szavaimnak. Ajkaimon felemás mosoly kunkorodik, tekintetem csak annyira sütöm le, ne láthassa egyikőjük sem a sötétben, valójában milyen jót szórakozok a fiatal nő óvatosságán. Pedig egy testőrnek, zsoldosnak pontosan tudnia kell, mit kell megvédeni. Annak anyagától elég sok minden függ - főként ha törékenyről, vagy folyékonyról van szó.
Szórakozottságomnak hangot tovább nem adok, csak csendben hallgatom őket.
- Ne csak a közeljövőbe tekints. Láthatod akkor, hogy a távoli jövőben milyen jól tudsz járni. Csak ne feledd tartani a kapcsolatot ezen kufákkal és a jutalmad meglesz a törekvéseidért – adok még egy jó tanácsot számára. Számtalanszor láttam már édesapám, de édesanyám példáján is. A kapcsolattartás különböző városok kereskedőivel csodákat tudnak tenni. Lényegében a mai napig ezekből a kapcsolatokból táplálkozom.
- Különböző távoli világok növényeinek kivonatai leginkább. Szárított virágszirmok, vagy épp a frissen tartáshoz elengedhetetlen források. Aloe nedve példának okáért. De akad köztük a fekete-hegység egy-egy növénye is. Meg néhány egyébként értéktelennek ható folyékony állapotú anyag: méz, növényekből préselt olajok – nem titkolom azt, hogy mit tartalmaznak az üvegcséim. Magukban nem sok hasznot hoznak, ezt lássuk be. De ha különböző módon keverem őket össze, akkor értékes szépészeti termékeket lehet belőlük alkotni, amelyeket a fiatal, de idősebb hölgyek is előszeretettel vásárolnak.
S mire idáig eljutok, addigra a férfi is felvet egy oly ötletet, mely nem lenne annyira elvetni való. Aslan persze hiúságát próbálja első körben kiköszörülni. Nem ritkán találkozni hozzá hasonlóval, de a magam részéről mindig érdekes, miként próbálnak a külvilággal kommunikálni. Érthető, amiért így reagál a férfi szavaira, hiszen előkelő asszonyságként nem ehhez van hozzászokva. Viszont, mint fogadós, épp elég hasonló lelkületű figurával hozhatta már össze a sors.
- Remek ötlet! – csapom össze a kezem halk nevetéssel karöltve, próbálom a kialakult feszültség élét némileg elvenni. Meglátjuk majd, hogy milyen sikerrel. – Aslan remek sátorral rendelkezik. Nem tudom, Khaled, hogy állított már fel sátort? A segítségünkre lenne benne? Ha nem az éjszaka közepén lennénk, talán mi is tudnánk vele boldogulni – én. Nem Aslan. Az idefelé vezető úton is vagy a zsoldosok, vagy én voltam az, aki felállította a sátrát. A magam részéről nem tartom rossz dolognak, ha a szekéren kellene aludni. De tény, én rosszabb körülmények között is aludtam már életem során.
Megérkezvén a kijelölt tisztásra, pedig az úrihölgy irányba is állít, merre található sátrának az alkatrészei. Annak függvényében, hogy korábban a férfi beleegyezett-e vagy sem a segítségbe, egyedül, vagy a segítségével pakolom le a szekérről őket. A faléceket, a vasatagabb anyagú ponyvát, kötelet, madzagot. A hálórészeket még ott hagyom, azokra legfeljebb később lesz szükségünk.
- Hova szeretnéd felállítani? – fordulok az éjszakában a hölgyhöz, hogy számára merre lenne kényelmesebb. Ebben ő dönt, egyszerű oknál fogva: ez az ő sátra.  
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
224
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 28, 2021 8:39 pm
A long road

Khaled & Evelyn & Aslan
zene • szószám: 585 • Credit:
 
Jól tudtam, hogy napok, sőt inkább hetek kérdése, mire ismét otthonom falai között érhet a hajnal, és bosszúságom ezért sem tudtam egyhamar elengedni. Az idegen útitárs, a félig üres erszény, és a horizont alá bukó napkorong együttese nem hagyta szívem nyugodni. Nem bíztam a férfiban, sőt… modora miatt egyenesen tőrt érdemelt volna a torka éléhez. Azonban rávoltunk szorulva a védelmére és a társaságára, bármily kelletlenül is ismertem be ezt. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden titkomat szándékomban állt megosztani vele, így mikor Evelyn elkezdte sorolni, milyen árukkal is gazdagodtunk, szinte észrevétlenül felszisszentem. Nem voltam túl boldog, hogy az ismeretlen férfi pontos leírást kapott arról, milyen ’jutalomra’ számíthat, ha a kardját esetleg ellenünk fordítja. Kénytelen voltam, hát Evelyn mondandójába közbevágni.
– Tehát semmi értékes… – jómagam is éreztem, hogy van némi ellentmondás ezen szavak, és a között, hogy mennyi érmét vertem el Nulportban, de szinte önkéntelenül szaladt ki a számon ez a három szócska. Evelyn minden bizonnyal érezhette is, hogy ezen téma érzékenyen érint engem, így igyekezett megnyugtatni, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is.
– Remélem igazat szólsz Evelyn, és valóban számíthatok a jövőben ezekre kofákra, mert jelenleg csak azt érzem, hogy az erszényem túlságosan könnyű. – minden egyes panasszal, mely elhagyta ajkaimat némileg könnyebbnek éreztem a lelkemet, így a sistergő harag, mely eddig körülvett lassan apadozni kezdett. A lovak is már csak könnyed lépésben meneteltek, láthatóan mindenki békés hangulatban volt már.
– Erre én is kíváncsi lennék Evelyn. Pontosan mi van azokban az üvegekben? – a kíváncsiság, mely hangomban bujkált teljesen őszinte volt. Mindig is kedvemre voltak a női szépséget megőrző kencék, Evelyn pedig számos ilyen recept birtokosa. Hosszasan azonban nem tudtunk erről elcsevegni, hiszen Khaled felvetette, hogy ideje lenne lassan nyugovóra térnünk. Észrevétele jogos volt, azonban mégis volt egy apró problémám a szavaival.
– A helyes megszólítás, Aslan Shade… – bárónő. A rangomat viszont mégsem mondtam ki hangosan. Jó viszonyunk okán, Evelyntől sem követeltem meg, hogy a titulusomnak megfelelően szólítson meg, és ugyan ezen férfival közel sincs olyan viszonyom, hogy engedményt tehessek neki, de faragatlan stílusa miatt a megszólítás a legkisebb probléma, ami felmerül vele kapcsolatban. Hiszen már az első találkozásnál is tegezni kezdett, mintha valami útszéli szajha lennék, és láthatóan nem volt tisztában azzal, hogy ezzel milyen mélyen sérti meg a magamfajtát. Fáradt voltam, és feldúlt, nem éppen a megfelelő alkalom arra, hogy illem órákat adjak, egy ilyen rongyos fráternek. Hatalmasat sóhajtottam, majd végül az egyszerűbb utat választottam a kellemes helyet…
– Csak szólíts kérlek Aslannak. És igazat adok. Ideje tábort vernünk. – a hangomon azért érezhető volt, hogy a szavak nagyon nehezen jönnek a számra, de kénytelen voltam engedni valamelyest. Ha bajba kerülnénk, ennek a férfinak a kezében lenne az életünk, és nem lenne túl kellemes, ha amiatt választaná a saját bőrét a miénk helyett, mert modortalan voltam egy megszólítás miatt. Oly epe ez, melyet a jobb lét reményében sűrűn kell nyeldekelni. Nem akadékoskodtam hát a tábor helyszíne miatt sem, és a férfi által kijelölt irány felé tereltem a lovaim. Szerencsére könnyedén elfért a szekér, így nem kellett hosszasan időzni, hamarosan megálljt parancsolhattam a hátasoknak.
– Meg is érkeztünk. Ha megfelelő a hely, akkor fel is lehet állítani a sátrat. Ott van a kocsi bal hátsó végében a kis faláda alatt. – jó magam természetesen nem terveztem a ruhám ékét holmi sátorveréssel csorbítani, így miután leszálltam a bakról a lovaim felé vettem az irányt. Az ő ellátásuk elsődleges fontosságú a számomra, és sátrat amúgy is a férfiaknak illik felállítani, még akkor is, ha nem biztos, hogy jut nekik oda bent hely…


Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
628
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 28, 2021 5:59 pm
Úton észak felé

A napkorong komótosan alábukik, a távoli hegyek mögé s lassan átadja helyét égi társának. A lámpások a kocsin halkan pislákolnak, némi fényt szolgáltatva az utazásunknak. Személy szerint más véleményen vagyunk, éppen kivilágított célponttá tesznek. Persze nem ismerem a vidéket, nem tudom, milyen veszélyek rejlenek errefelé, de helytől függetlenül úgy gondolom, hogy az ember, ember marad bármerre is járd a világot. Már, pedig mint olyan szereti elvenni, ami nem az övé. Így hát érdemes felkészülni mindenre. Magam részéről még a várost elhagyva azért csendben figyelemmel kísértem a két nőt. Vajon akadnak e olyanok kik szintén így tesznek. Szemet szúrt e valakinek a kifosztható arák lehetősége. De ilyen irányú szárnyaim még csupán nyitogatom, így meglehet tévesen ugyan, de részemről nem láttam olyat ki feltűnően érdeklődött a két fiatal nő iránt. Ez számomra elegendő bizonyosság, hogy nem követnek. Persze lehet, tévedek. Ez a tényeken nem változtat, úton vagyunk s most ez elegendő, ideiglenes s múlandó örömöt ad. Halkan adok dalban szót neki, egészen halkan, nem feltételeztem, hogy az út, zötykölődő hangja mellett hallani fogják ők is. No persze nem mintha zavarna. A rövid kis disputának fültanúja vagyok - nehéz volna, nem annak lenni lássuk be - de nem kommentálom. Sietni akart, mert előbb akart visszaérni a városba, vélhetően ez az oka a kései indulásnak is, részemről ennyivel tudom le. - Szóval fogadósok vagytok. Akkor az étellel nem lesz probléma. - Nyugtázom elégedetten a tényt, ez már is jó pont lássuk be. Tekintettem követem a mellettem lévő részletesebb magyarázatát. Az üvegekkel töltött dobozon áll meg szemem, hiszen azt említette utoljára. - Legalább valami jóféle lőre? - vetem fel, szimpla kíváncsiságból, hiszen azt nem mondta milyen üveg, s hát, ha már fogadó, akkor logikus, hogy valami alkoholos dologról beszél. Bár kicsiny a doboz, de hát ki tudhatja. Sokat láttam az aréna nagytermében, megannyi tehetős gazdagnép evett ivott mindenfélét és hát az igazán ritkaságok sosem nagy hordókban bujkáltak. De sokat nem időzök a portékákon, túlzottan nem kelti fel érdeklődésem, csupán a kíváncsiság vezérelt. Inkább a tájat figyelem. Acélszín szemeim a sötétbe fúrom, az utolsó sugarak már igencsak megbújtak a hegyek mögött így csupán a lámpa fényére hagyatkozhatunk. - S mond csak, fogadóslány, egész éjjel gyötörni akarod a lovakat? - Teszem fel a kérdést a távolt fürkészve. - Én letáboroznék, az út közelében, kicsit beljebb az erdőben, ahol kevésbé vagyunk szem előtt. - Vetem fel a javaslatot s erősen remélem, megfogadja, mert nem szeretnék útonállók célpontja lenni a kivilágított kocsin az éjszaka közepén, meg aztán nem árt, ha kipihentek vagyunk mind, hosszú út vár ránk, s még igazán nem is tudom mennyire hosszú. Fejemmel biccentek az út jobb oldala felé. - Nem messze ott az út és a folyó közt tábort verhetünk, estére biztonságos lehet. Már persze ha őfelségeinek megfelel. - Vázolom végül a két nőnek miközben továbbra is a távolt, az erdőt s a mezőt figyelem. Mozgást keresek, de egyelőre semmi, maradjon is így. Talán csak túlzott elővigyázatosság, megszokás, de a sivatagban annak ellenére, hogy csak a homok vett körbe, sosem tudhattad mikor támad rád valami a sötétből. Nappal a hőség, éjjel minden más akart végezni veled. Ez itt, ahhoz képest, kifejezetten nyugodalmasnak tűnik, legalább is eddig…


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
606
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 28, 2021 12:50 pm


A férfi pimasz mosolyát látva, újra csak vállam irányába hajtom fejemet. Mai napig vissza tudom idézni a fiú  arcát és lám, mivé lesz a cserebogár, nemdebár? Vajon mikor szedte fel magára ezt a fajta mosolyt?
A rabszolgatartó épületből egy életre kitiltottak, apámat mégis szívesen látták továbbiakban is. Persze, hogy megtették, hisz ingyen látta el a sérüléseket, életben tartotta azokat, akik ulront hoztak a konyhára. Kényelmes megoldás volt. Egy ideig kérdezgettem őt, hogy van a fiú, egy idő után azonban nem árult el nekem semmit. Vajon miért nem?
- Amint Aslan kisasszony megérkezik, indulhatunk is – felelem neki könnyedén. Persze az említett hölgy nem kisasszony már, más jelzővel jelenleg nem tudnám illetni. Hölgy is lehetne, de valahogy nevéhez jelen helyzetben nem illik. Az említettre pedig sokáig várni sem kell, mégha a hangulata nem is hordozza a korábbi kellemeset.
Nem vitatkozunk, egyikünk sem, amikor útnak indulunk végül, de nem Aslan mellett ülök a bakra, hanem hátra. Hosszú távon kényelmesebb itt és, talán csak tudat alatt, de van egy olyan jellege is, hogy szemmel tudom tartani a férfit. Régmúltban találkoztunk, azóta mindketten felnőttünk, az évek eltelteke. Mégha az emlékeim elevenek is róla, semmit sem tudok róla. Így viszont a bizalmatlanságom is élvezheti, amíg nem bizonyít.
Csúfos egy világban élünk.
És milyen csúfos lenne, ha mindent magunknak kellene visszavinni, szekér nélkül, egészen Caldenig. Megemlítem útitársamnak, hogy talán nem ártana lassabban haladnunk. A nő beleegyezik, hogy lassít, s Khaled is egy nótába kezd. Tekintetem az irányába fordítom, halovány mosoly árnyéka kúszik ajkamra, tekintetem is egy pillanatra lehunyom.
- Kancsók, kelyhek, kelmék – sorolom, pontosan. – Jónéhány törékeny tárgy is. Néhány hordó ital – bökök fejemmel az említettek irányába. – Méregdrágán mérik Caldenben, azt sikerült jobb áron megszerezni. S ne feledd, nem minden vásárlásod volt sikertelen. Remek kapcsolatokat építettél ki. A legtöbb kufa jár Caldenben, kedvezményesen fogsz ott náluk vásárolni – emlékeztetem vásárló társamat, amiért jártunk is. – És néhány üveg – mutatok egy kisebb dobozra. A korábban hazudtam, nem csak az erszényemben vannak áruim. Néhány üveget vásároltam azon cikkeimnek, melyeket fiatal hölgyeknek adok tova – vagy épp férfiaknak.  
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
224
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 25, 2021 9:05 pm
A long road

Khaled & Evelyn & Aslan
zene • szószám: 385 • Credit:
 

Nem őriztem túl sok szép emléket a legutóbbi Nulporti látogatásomról, és sajnos ezen alkalomnak sem sikerült gazdagítania az elmém rejtekét. Kellemetlen szagok, otromba emberek, drága portékák és váratlan mulatozások zavarták meg törékeny lelki békémet. Ennek ellenére szándékunkban állt az éjszakát még itt tölteni, de reményeink hiába valóak voltak. Milyen város az, ahol két módos hölgy nem talál magának éjszakai szálláshelyet? Számos jelző eszembe jutott, és bőszen ismételtem is őket magamban, mialatt tartottam vissza a szekeremhez. Evelyn és Khaled már ott vártak rám, és hiába minden igyekezet, a tervezettnél nyersebben közöltem velük, hogy nem tudjuk itt tölteni az éjszakát és kénytelenek vagyunk útnak indulni. Kedves hátasaim neheztelve prüszköltek fel, mikor rövid pihenésüket megzavarva egy ostor csattintás közepette végül útnak indítottam őket. Kicsit furcsának találtam, hogy Evelyn végül nem mellettem foglalt helyet, hanem a férfival osztozott a kordé hátsó részén, de nem tettem szóvá, hiszen így legalább szemmel tudta tartani a fiatalembert. Nem örültem volna, ha portékáim egy része ’leesett’ volna útközben.
Haragom nem csillapodott még jó ideig, így a kellemes lépdelés helyett zaklatott ügetésre fogtam lovaim. Az ostor élesen csattant minden alkalommal, mikor lovaim engedni akartak fáradtságuknak, így kétségkívül zötykölőbbre sikerült a vissza utunk, mint az érkezésünk. Bár jómagam elől utazva nem éreztem annyira vészesnek a tempót, de a hátul utazóknak biztosan nehezebb dolga akadt, így engedtem a nyomásnak.
– Igazad van. Nem sietünk sehova. – paripámat nem is kellett vissza fognom, bőven elég volt, hogy a bőr szíj már nem hasított bele többet a levegőbe. A jobboldalon lévő lovam azonnal le is lógatta a fejét, mikor lépésre váltottunk. A férfi útitársam ezt az alkalmat választotta arra, hogy nótába kezdjen, és ugyan először kedvem lett volna csendre inteni a haragom okán, de végül megbékéltem vele, sőt némileg élveztem is a ’muzsikát’ Azonban ezt eszemben sem volt hangosan bevallani. Még csak az kéne, hogy rájöjjön, hogy bárdokat megszégyenítő orgánummal rendelkezik, és emiatt megrövidítsen minket néhány ulronnnal. Így tehát csak tömören közöltem milyen árut szállítunk éppen.
– Néhány termék a fogadóba. Úgy hallottam, olcsóbban lehet Nulportban hozzájutni néhány dologhoz, de egyelőre nem érzem, hogy olyan sokat nyertem volna az úton. – talán érezhető volt, hogy nem csak a megvásárolt portékákra gondolok, hanem jelentőségteljesen célzok valami egyébre is, de már kevéssé zavart az ilyesmi. Egyelőre elégedjen meg mindenki azzal, hogy a haragomat magamba nyeldekeltem, és nem zúdítottam rá senkire.


Boszorkány vagyok
Aslan Shade

Life is unpredictable, Death is inevitable


❖ Történetem : ❖ Ulron :
628
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Tanonc (Alkímia)




Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 25, 2021 8:16 pm
Úton észak felé

A délután hátralévő része éppen elegendő, hogy a szükséges - tudásom szerint legalább is - felszereléseket még beszerezzem. S mi is volna ideálisabb hely erre, mint az északi birodalom legnagyobb kereskedelmi gócpontja, a Nulporti piac. Az amúgy is szegényes erszényemnek nem tesz jót a kitérő, de szükségszerű, s ha néhány csengő érmével az utamat bebiztosíthatom, nos, nekem megéri.
Ahogy a napkorong közeleg a hegyek mögé bújni, úgy indulok én is a megbeszélt helyre, az istállóhoz, hogy ott várjam a két nőt a megbeszéltek szerint. Előbb a magát Evelynként bemutató sötéthajú fiatal nő alakja sejlik fel a távolban. Ismertem egy Evelynt, egyet, még régről, gyermeki korszakomból. Ahogy a nő közeleg, lépteit figyelve némán fürkészem alakját, ahogy a régmúlt felé nyúlok emlékek után kutatva. Hamar száll is tova, ahogy közelebb ér s szóra nyílnak ajkai. Egyetlen pimasz mosollyal nyugtázom. - Egy próbát azért megért, nemde? Mindenesetre én tartottam a szavam, itt vagyok. Részemről indulhatunk, amikor nektek megfelel. - Zárom rövidre, s míg várjuk a főkolompost addig is a holmim engedelmével elhelyezem a szekéren.

Nem éppen komótosnak mondható tempóban indulunk s haladunk, a várost csak hamar elhagyva. A nap sárgássá festi a tájat, lefekvéshez készülődik, s ahogy az szükséges apró fényforrások gyúlnak a szekéren, előre dolgozva, hogy később ne kelljen vele bíbelődni. A zötykölődés ténye nem zavar, cseppet sem, volt már rosszabb is lássuk be. A szekér végén ülve hátam annak oldalának vetem, tekintetem a távolodó városra emelem. Halkan, alig hallhatón, szinte csak magamban dúdolok egy régen hallott nótát, "Szabadság" címen említette az öreg. Orcámra apró kis mosolykezdemény úszik, melyet csupán a kis gödröcskék jeleznek kétoldalt. Üdv új világ.
- Mi a portéka? Mi az mi védelmet igényel? - Érdeklődöm az áruról, ha már így, legalább valahogy elegyedjünk szóba, hátha megtudom miért is kockáztatom az irhám, mert nyilván nem a két nő két szép szeme az egyetlen mit óvni kell.


Harcos vagyok
Khaled Amar

You kill me, you're better. I kill you, I'm better.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
606
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 25, 2021 7:44 pm


A nap, ahogy mindig is lenni szokott Nulportban gyorsan tovaszaladt. Aslan oldalán sikerült mindent megtalálni, amire szüksége volt, anélkül, hogy a képzett kofák túlzottan is megkönnyítették volna az erszényét. A magam részéről is sikeresnek volt mondható a beszerző körút, noha a saját portékáim mind elférnek abban az oldaltáskában, mely a vállamon lóg. Kevés az az alapanyag, amelyet nem találok meg Caldenben, vagy csak súlyos ulronok árán. Ez esetben pedig mindig megéri ez a hosszabb út a tengerparti városban.
Egyébként is kedvelem a helyet, a maga rendhagyó aurájával egyetemben. Ez az a hely, ahol igazán csak keverednek a népségek. A tengeren túliak és a birodalomban lakók. Tisztességes kereskedők és aljas csalók. Kedvelem a várost, minden hibájával együtt, számos kellemes emlékem fűződik ide.
Gondolataimban mélyedni azonban nincs sok időm, ahogy az ismeretlen ismerősön sem. Sok telen túlvagyok azóta az est óta, amaz mégis elevenen ég emlékeimben a mai napig. Az ott történtek sok szempontból is meghatározóak voltak az életemben.
Mire a nap a nyugati dombságok között eltűnne, figyelmeztetem utazótársamat, hogy ideje lenne az istállóba áttérni. Ő azonban előbb még futna egy kört a szállásadó krimóknál, hátha mégis szerencsénk lenne a ma este folyamán. Szelíd mosollyal az ajkamon engedem útnak, noha a magam részéről sok sikert nem jósolok. Addig pedig találkozok én a zsoldossal.
Gondolataim összeszedem, nem engedem meg magamnak, hogy kíváncsiságom úrrá legyen rajtam, főként nem ebben a városban. Az tiszta, hogy nem úgy hagyta el Quiesea-t, hogy arra bárki is engedélyt adott volna a számára. Lebuktatni pedig szívből mondhatom, hogy nem szeretném.
Az aranyló nap fényében érkezem meg, a könnyed mosoly továbbra is ajkamon pihen. Tudatom a férfival, hogy nem sikerült az útra más zsoldost találni, egyfajta ünnepség miatt, mely a kikötő felett uralkodik. S ha nem gond, és ha nem találunk más megoldást, akkor még ma éjszaka indulnánk.
Mi hárman fogunk csak utazni. S mire minden, üzleti szempontú dolog megbeszélésre kerül, Aslan is befut. Kissé paprikásabb hangulatban, mint ahogy hagytam. Szemréseim szűkítem, ám szavak nélkül hagyom, ahogy azt is, hogy közli: nem éjszakázunk itt.
Így viszont egyszerűen válik a feladatunk. Khaleddal egyetemben a kocsi hátulján foglalunk helyet, két, korábban megvásárolt portéka között. Én néhány kellemesebb tapintású kelme és egy nagyobb láda között. Indulás előtt a szekér két oldalán függő lámpást meggyújtottuk, hogy minimális fényt adjon nekünk az úton…
A kezdeti úton, jobban zötykölődünk, mint azt kellene. Két oldalt a két lámpás túlzottan is imbolyog, szinte félő, hogy leesik onnan és az eltört mécses könnyen okozhatna tüzet körülöttünk. Nagyobb bukkanón is gondtalanul halad át Aslan, hátul minden néhány centiméterre megemelkedik. Ekkor döntök úgy, hogy kicsit közelebb húzódok a bak irányába. – Aslan – szólítom meg a nőt. – Lehetne, hogy egy kicsit lassabban haladjunk? Ha így haladunk, mire elérjük a Lison folyót minden törékeny tárgyad összetörik hátul – hangomra ügyelek, hogy ne ripakodjak rá, inkább csak tanácsot adjak számára. Tudom, hogy számára elsődleges fontosságúak a termékei és azok biztonsága: nem kevés aranyat hagyott ma Nulportban.  
Varázslónő vagyok
Evelyn Gyffard

You are not what you were born, but what you have it in yourself to be


❖ Történetem : ❖ Ulron :
224
❖ Tartózkodási hely :
Calden
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 25, 2021 7:43 pm

Nulport és Calden között húzódó kereskedő útvonal. Mind a Lison, mind pedig a Fard folyót átszelő szakaszról beszélünk. Féluton járva, Venge, dombon pihenő látványa terül elénk. Az egy-két hetes út bíz, tartogat meglepetéseket az óvatlanok számára, így nem árt, ha résen vagyunk mindvégig, mielőtt még elérjük az északon elterülő dombságot.

Evelyn Gyffard and Khaled Amar Kedvelték

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Kereskedő út - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: