Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 KaDiPE5
Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Eviran, 1016. Esőzés hava

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Pént. Aug. 20, 2021 12:57 am

There is always room in the heart for one more friend.
Ahronit & Nykon

Az

ifjú fiú keze elernyedt a markomban. Végleg elment… és ki tudja kiket hagyott hátra se szó se búcsú nélkül. Mély sóhajtásomat egy, a vállamra csusszanó kéz törte meg, én pedig akaratlanul is erővel ráztam le magamról a hirtelen veszélynek érző dolgot. A saját tengelyem körül megpördülve, kezeimben a csatabárddal fordultam meg térden, hogy végezzek bármi is lépett mögém, de meglepődéssel keveredett megnyugvással pillantottam fel az általam megmentett fogolyra.
- Normális vagy? – csattant fel a hangom és felugrottam a földről. – Nem mondták még, hogy harc közben nem csinálunk ilyet? Meg is ölhettelek volna! – kezdtem neki az atyai kioktatásnak ösztönösen, de rögtön visszaszorítottam a nyelvemre kiülő további okítószöveget, és nyeltem egy nagyot. – Ne haragudj, de megijesztettél. – a bocsánatkérést követően én is körbe pislantottam a táboron. Itt kell, hogy legyen még. Érzem.
Arrébb léptem párat, hogy eltűnjön a látásom akadályából az előttem álló sátor. Összeszűkült szemekkel vizslattam a látványt. Aztán megláttam Őt. Épp az egyik társamat húzta karóba őrjöngve, lándzsaként használva kétkezes pallosát. Meg vagy, te rohadék. A lábaim már maguktól megindultak volna felé, amikor váratlanul mögöttem a férfi felüvöltött a fájdalomtól. Pillanatok alatt ő elé ugrottam, ezzel kivédve az ork soron lévő érkező csapását, amelyet még a férfira lendített be. Az ellenfél a behemót testével riasztó látványt nyújtott, de a saját kárára beszélve, lassan forgatta a fegyverét. Nem tetszett neki, hogy ily könnyedén kivédtem őt, és haragban forgó szemekkel indította meg az újabb támadását. De én gyorsabb voltam.
- Állj hátrébb! – ordítottam hátra a mögöttem, biztonságot kereső férfinak. A hátam mögé emeltem a fegyvert a karjaimmal a fejem felett, és minden erőmet összeszedve, a mellkasomból feltörő mély, rekedt üvöltéssel felrántottam a bárdot, amely a saját súlyának és a szabadesésnek köszönhetően kellő erővel vágódott bele az ork kulcscsontjába, és az tovább szántódva a gyomorszájánál állt meg.
Kellett pár másodperc míg kifújtam a berekedt levegőt. Aztán ahogy fordultam a sebesült felé, úgy rántottam le az üresen kongó fegyvertartóövemet a derekamról, hogy azt a férfi felkarjára ráerősítsem, ezzel biztosan leállítva a vérzését, és az abból fakadó halálát.
- Hát ezért szabadítottalak ki? – néztem bele a tekintetébe. – Hogy meghalj itt nekem?

Ahronit and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
622
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 17, 2021 9:12 am

Dark Corners of the World
Nykon Gindrian & Ahronit
It is said that your life flashes before your eyes just before you die...
A zöldbőrűek kiáltozásait egyhamar felhígítja az eddig a fák között várakozó embercsapat vérre szomjazó üvöltése, s bár nem terveztem különösebben belefolyni a harcokba, révén a hozzáértésem kimerül egy kard vagy csatabárd felismerésében, nem tudok ellent mondani a kíváncsiságomnak, mely a búvóhelyem hátrahagyására ösztökél. Kilépek hát a karcsú menedék mögül, és a tőrt a kezemben szorongatva tekintek végig a megbolygatott táboron. Az emberek félelmet nem ismerve kaszabolják az orkokat, míg azok megvadult, vérben forgó szemű bikákként viszonozzák a támadásukat; üvöltenek, pusztítanak, s látszólag az sem különösebben zavarja őket, hogy a meggyulladt sátraikról egyre tovább terjednek a lángok. Az éjszaka csendjét a fémek sikolyai töltik el, halálhörgések és fennhangon szórt átkok. Afféle szimfónia tarolja le az érzékeimet, melyhez foghatót még nem tapasztaltam, ám bizton veszem, Tahrovin büszkén áll most mellettem.
S talán ennek apropóján vesz rá a téboly, hogy közelebb menjek, a bőrömön tapasztaljam meg azok szenvedését és pusztulását, akik nemrég még a reggelijüknek kívántak. Csakhogy a pillantásom nem kizárólag az orkok vergődésén akad meg, hasonszőrűn hullanak a megmentőim is. Az egyik éppen a megtermett vezetőjük mellett szerez végzetesnek tűnő csapást, s noha a tartozásomat leróttam, mégis melléjük sietek, hátha szerény tudásomból még ki tudok sajtolni valamit a kiszabadításomért cserébe. Mire azonban odaérek, a legtöbb, amit tehetek, hogy a férfi vállára nehezítem a tenyeremet.
- Részvétem – szólalok meg csendben. - Viszont haladnod kell. A vezérhez sietsz, jól gondolom? - megemelem egy momentumra az arcomat, végigkémlelve a néhány méterre fekvő fősátrat. - A zöldbőrűek ádáz harcosok, de ezeknek a vezetője híres a felszívódásairól. Ha tippelnem kéne, már az erdőben jár – osztom meg vele a meglátásaimat, majd egy aprót szusszanva elemelem tőle a kezemet, s puszta ösztönből oldalra tekintek. Még épp időben, ugyanis egy habzó szájú fertelem lendíti felénk a fokosát, s bár így is sikerül neki felszántani a felkaromat – a kitérésre tett igyekvésem dacára -, legalább nem a nyakamat szegi... Persze ettől függetlenül is úgy üvöltök fel, mint akinek levágták tőből a kezét, a tőr pedig esetlenül hullik ki az ujjaim közül, amint a vérben bővelkedő vágásra szorítom őket.
- Te szebb napokat sosem látott, bűzlő, sárképű mocsadék! Faaz nah! (Cseszd meg!) - szívem szerint itt helyben porrá égetném a dögöt, de egyrészt nagyobb csapatokra szükséges tartogatnom magamat, másrészt érzem, hogy még nem állnék készen egy újabb csapásra, így hát a szakállas férfi mögé tántorodva remélem a legjobbakat, s természetest szórom a gyűlöletben bővelkedő szitkaimat.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Edellyn Arienthe Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 14, 2021 2:15 am

There is always room in the heart for one more friend.
Ahronit & Nykon

A

vállaimat körkörösen mozgatva készültem a jelre. Előző nap az egyik rakodó szekerünknek kitört a kereke, és többedmagammal próbáltuk vállal megemelve megtartani, míg társunk kicseréli az újra, de csak sikerült meghúznom. Még mindig éreztem, pedig azóta próbáltam pihentetni, de hát az idő ellenem van, és ahogy idősödöm, úgy annál inkább tovább tart testem regenerációja.
Benéztem a sűrű fák közé, remélve, hogy figyelnek engem. Bejeleltem, hogy húzódjanak közelebb, mert most már bármelyik pillanatban megindul a rajtaütés, és nem szerettem volna, ha valamelyik oldal is későn reagál. Csendben vártam. Lassan lélegezve jártam körbe a tekintetemet a még csöndes táboron, hátha észreveszem legújabb bajtársunkat, aki most valószínűleg valamelyik sátor tövében guggol, hogy megindítsa a támadást. Vajon mire képes? – gondolkodtam el egy pillanatra, de elmélkedésemet a hirtelen felcsapó lángok és az azt követő hatalmas robbanás állította meg. A mindenit, képedtem el egyetlen másodpercre. Két kézzel rámarkoltam a csatabárdra, ellöktem magam a fától, és egy éles füttyentést kipréselve a fogaim közül meglendítettem a kezeimben lévő fegyvert.
Támadás.
A fák közül hirtelen több tucat katona hömpölygött ki kiáltozva, kardot, pajzsot lóbálva, néhány íjász pedig felállt a tábor szélére, hogy onnan segítse meg a közelharcosokat. A sátrak között pillanatok alatt elszabadult a pokol. Szinte minden sarkon párbajok alakultak ki, volt, ahol többszörösen egy ellenféllel szemben. Határozottan meneteltem előre a nagy sátor felé, hogy elkapjam időben a portyázó csapat főnökét, néha pedig vagy megpróbált egy-egy rusnyaság feltartani, vagy én magam segítettem halálba a bajtársam ellenfelét.
Az egyik fáklyatartó mellett egy fiatal fiú igyekezett felülkerekedni egy zöldellő ellenfelen. A meneten idefele már felfigyeltem rá, szegény nem lehetett több tizenhatnál. Sose szerettem, ha ilyen fiatalon már csatába indulnak, hiszen még csak egy gyereknek számított, de amikor a jelentkezés folyt erre a rajtaütésre, már az elsők között szerepelt a névsorban. Szabad népnek nem lehet parancsolni, így őt sem állíthattam meg, főképp, hogy most tényleg minden emberre szükség volt.
Mellé ugrottam, hogy besegítsek. Az ellenünk harcoló ork elképesztő erővel forgatta a kétkezes kardját, még én is alig tudtam elhajolni némelyik lendítése elől. Kétoldalról ostromoltuk őt, a fiatal fiú meglepően jól harcolt ellene, de sajnos hamarjában kiderült, hogy nem eléggé. A már ki tudja hányadik kardlendítés előli kitérés közben akaratlanul is elveszítette az egyensúlyát, és hátra esett, az ork pedig, annak ellenére, hogy a hátába állítottam reakcióként a csatabárdot, még volt annyi ereje az istentelen rohadéknak, hogy kardját a földre esett fiú gyomrába állítsa. Kirántottam a bárdot a húsából, és újra lecsaptam vele, most már egyenest a nyakára célozva.
Az élettelen fej egy méterre is elgurult, a teste pedig előbb térdre, majd közvetlenül a fiúra zuhant. Egyből odaléptem és lelöktem róla a súlyos testet, a karomba vészjóslósan belenyilallt a fájdalom. A fiú még élt, zihálva vette a levegőt, és minden egyes lélegzetvétellel színtiszta vért öklendezett fel a torkából. Letérdeltem mellé, és megfogtam a kezét. Az egyik nagy elvemnek tartottam, hogy míg a halál az élet rendje, semelyik ember se érdemli meg, hogy magányosan, egyedül hagyja el ezt a világot. S bár csatában legtöbbször mégis így történik, ennek a fiúnak én nem engedtem el a kezét, erősen markoltam, ezzel tudtára adva, hogy hősként hal meg most, és Isilmë már türelmesen várja, hogy az asztalánál örökre helyet foglalhasson.

Ahronit and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
622
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 12, 2021 9:24 am

Dark Corners of the World
Nykon Gindrian & Ahronit
It is said that your life flashes before your eyes just before you die...
Felhorkantok a fa törzse mögül előlépő férfi szavaira, noha a magam részéről választékosabban fejeztem volna ki a zöldbőrű szagának mélységeit… Talán még lettem volna szíves mellékelni is néhány keresetlen szót, ám látva, mire készül az ork, gondolkodás nélkül lendítem meg felé a lábamat. Eredetileg pusztán az oldalán függő kürtjét kívántam volna lerúgni, hogy annál később akadjon lehetősége riadóztatni a táborban lévőket, azonban a célzásom a kelleténél lelkesebbre sikeredik, s egyenest a térdével lel közelebbi ismertséget a cipőtalpam. A mocsadék hátrazuhan, onnét pedig már nem telik sok időbe, hogy rögtönzött bajtársam pontot tegyen a mutatványunk végére.
- Nem vagyok híve az öldöklés látványának, de ez rendkívül kielégítő volt, jó uram – vigyorodok el, hiszen az elvonszolt kurafi sem volt rest jóízűen csemegézni az útitársam húsából. Annak pedig aki vérünket ontja, nem jut egy fikarcnyi hely sem a szívemben holmi sajnálkozás vagy gyász okán…
Közben lekerülnek rólam a kötelek, így bár némi nehézséggel az elgémberedett végtagjaimnak köszönhetően, de felkecmergek a földről és átveszem a felém nyújtott, a vértől sötétvörösen csillámló tőrt. Egy momentumra feldereng bennem az Elköteleződés napja Oz'herith városában, igaz, az akkor használt penge ennél sokkalta drámaibb hatást keltett. A markolatán sárkány tekergőzött, mohón szívva magába az áldozataink nyűglődve kilehelt életét…
Azt hiszem elbambultam.
- Én köszönöm – biccentek felé, nem élve ezúttal a színpadiasság eszközével, melyben lapuló tehetségemet máskülönben nem átallnék megcsillogtatni. Itt és most nem a birodalmat végigudvarló bárd vagyok, hanem egy vivern, aki az életét köszönheti ennek a felettébb szakállas s felettébb megtermett férfinak. - A tartozásomat pedig menten le is fogom róni. A jelemre indulhattok – mosolyodok el, mielőtt azonban még visszakérdezhetne, hogy miféle jelre számíthasson, megemelem a mutatóujjamat. - Tudni fogjátok, mikor – kacsintok egyet, aztán intve egyet útnak is eredek a tábor irányába.

Őszintén szólva nincs szükségem komolyabban átgondolni a tervemet, ugyanis a társam felélése és a fához kötözött órák alatt bőven volt időm és lehetőségem elképzelni, miként végeznék a zöldbőrű anyaszomorítóakkal. Persze a kivitelezés, a tényleges tettek más fénnyel fognak tükröződni a valóságban; tudom, hogy perceken belül az eddig vígan tivornyázó orkok üvöltve fognak jobbra-balra rohangálni, az égő hús szaga el fogja telíteni a környéket, s a haláluk minden vágyakozásom dacára sem lesz elég kielégítő. Ám ennél nagyobb leleményességre se időm, sem energiám nem adatik.
Így hát csendben a közelükbe lopózok, tekintetemmel azt a néhány hordót keresve, amiből olyan lelkesen csapolták maguknak a sert a vacsorájuk alatt. Ha jól értettem, néhány szerencsétlen kereskedőtől szerezték pár nappal ezelőtt, akiknek a maradványai vélhetően alapos emésztést követően csakugyan a pöcegödörben leltek végső nyugalomra.
Apró sóhajjal settenkedek tovább a fák takarásában, majd a tartályokhoz és az őket közrefogó sátrakhoz lépve feléledő izgatottsággal, s a torkomban dobogó szívvel újabb, mély levegőt szippantok magamba. Aztán mindennemű teketóriázás nélkül hagyom eluralkodni rajtam azt, amit a birodalomban járva állandó elnyomás alatt kell tartanom; minden haragomat, dühömet, gyűlöletemet és szenvedélyemet belesűrítem a torkomból előrobbanó lángokba, amelyek mohón, kiéhezett jószágokként nyaldosnak végig bármit, ami az útjukba keveredik. A hordókat, néhány sátrat, és két serre vágyó orkot, akik az utolsó momentumban szúrtak ki maguknak a világ legostobább arckifejezését öltve a rusnya képükre.
Ösztönös, mélyről felszakadó elégedettség hullámzik végig a lényemen a tűz ropogását és a kiabálásukat hallva, viszont nem kísértem a sorsomat, hanem még időben fedezékbe sietek a hordókban gyülemlő feszültség elől, amely nem is várat meg minket sokáig. Pillanatokon belül hatalmas robajjal adja meg magát az elkerülhetetlennek, szerteszét fröccsentve magából a tábor egészére a hevesen égő cseppeket, melyek bár könnyen lelik halálukat, de ha idejében táptalajra lelnek egy fa, ponyva, textília képében, rögvest új erőre kapnak.
Eltűnődötten pillantok ki egy biztonságos fa takarásából, atyai érzetekkel szemlélve az éjszakát vörös fényével megvilágító káoszt. Azok, kik lángra nem kaptak persze rögvest a fegyvereikhez nyúlva kezdenek lázas keresésembe, de bizton veszem, annál hamarabb fognak megjelenni a sötétben várakozó, ork-vérre éhes emberek.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Edellyn Arienthe and Nykon Gindrian Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Aug. 11, 2021 11:39 pm

There is always room in the heart for one more friend.
Ahronit & Nykon

É

pphogy volt időm elbújni a fa törzse mögött, amikor közelíteni kezdett az őr. Lépkedése alapján zömökebb, és nagyobb termetű lehetett, mint azt messziről le tudtam venni, így megpróbáltam lélekben felkészülni, hogy lehet mégse lesz olyan könnyű a megölése, mint azt gondoltam. Szorosan tartottam a tőrt magam előtt, hiszen bármelyik pillanatban közbe kell lépnem. A lépések egyre hangosabbakká váltak, majd hallottam, hogy megállt a fogoly előtt. A fenébe. Azt hittem a férfi tovább fel tudja tartani, de a szagomra sajnálatos módon egyáltalán nem gondoltam. Elfintorodtam az ork megjegyzésén, és mivel ez az egyetlen lehetőségem, ami még meglepetést okozhat, egy őrült gondolattól vezérelve, ugyan terv nélkül, de kiléptem a tölgy mögött elterülő sötétségből.
- Azért te sem vagy egy illatos rózsa – sziszegtem halkan a zárt fogaim között. Meglepetésemre abban a pillanatban a férfi belerúgott a lábába, amitől az ork kibillent az egyensúlyából. Itt volt a lehetőség, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem. A hirtelen előrántott tőrön megcsillant az őr fáklyájának fénye, én pedig egy határozott mozdulattal elé léptem, és egy lendületből a nyakába döftem a pengét olyan erővel, hogy a vége a túlsó oldalt már kikandikált. A szövétnek a fűre zuhant, ahogy a karjaimba esve elernyedt az ork. Megragadtam mindkét karját, és behúztam a tölgy tövének másik oldalára, majd kirántottam a tőrt a húsából. Fél fordulatot véve beguggoltam a férfi mellé, és újra kivettem a rongyot a szájából, de immáron a kötelet is elvágtam, ami a fához tartotta őt. Felé nyújtottam a pengét egy félmosoly keretében.
- Szép munka volt, és köszönöm – dicsértem meg. Ha elvette a kezemből a tőrt, felálltam és leemeltem a hátamról a hatalmas csatabárdot. Jó pár kilogramm volt, két kézzel kellett tartanom, hogy biztonsággal tudjak vele majd sújtani. Nekivetettem a hátamat a tölgynek féloldalasan, hogy amikor eljön az idő, szólni tudjak a többieknek. – Rajtad a sor – szóltam oda a férfinak. - Lássuk hát mit tudsz!

Ahronit and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
622
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 08, 2021 4:28 pm

Dark Corners of the World
Nykon Gindrian & Ahronit
It is said that your life flashes before your eyes just before you die...
Mindez idáig nem volt különösebb dolgom és ismertségem Eviran szabad népével, ám ha olykor-olykor kénytelen voltam meghúzni magamat egy törzsnél, ugyanazzal a kertelés nélküli magabiztossággal találkoztam, amely ebből a férfiből is árad csőstül. A fajtám a szavak mestere, ehhez mérten kedvemet lelem a csűrésükbe-csavarásukba, azonban van valami szórakoztató és szimpatikus a pusztai emberek hatékony, egyenes kommunikációjában… No de elrévedtek a gondolataim.
- Jutányos ár, jó uram. És rendkívül kielégítő is – billentem oldalra a fejemet egy hetyke félmosollyal, miként elhúzza a torkomtól a tőrt, aztán kíváncsian szemlélem a jelelését vélhetően a sötétben meghúzódó társai irányában. A feltételezésem kisvártatva nyomatékot is kap az újonnan és halkan felcsendülő kijelentései képében. Igaz, kissé furcsállom a szórakozás kifejezést egy kilátásba helyezett mészárlás tükrében, viszont ez sem olyasmi, amivel ne találkoztam volna röpke harmincöt nyaram alatt. Az emberek szeretnek puszta jó kedvből másokat öldösni.
- Remek terv, magam sem találhattam volna ki jobbat. Biztosíthatlak róla, hogy számíhmp! - nincs időm befejezni a mondatot, ugyanis van szíves visszatuszkolni a számba azt a mocskos, undok rongyot, melyen keresztül a beszéd meglehetős korlátokba ütközik. Egyik szemöldökömet megemelve tekintek rá, próbálva utalni az utasítása és a cselekedete közötti diszharmóniára, de mire megcsillogtathatnám a kifejezőképességemet, már tovább is áll a megátalkodottja.
A szemeimet forgatva fújtatok egyet, de túl sok időm nem marad a frusztrációm megélésére, ugyanis az emlegetett őr baljóslatú árnya egyre közelebb ér. Bevetem hát mindennemű tudományomat az érdeklődése felkeltésére; amennyire a rongy engedi, próbálom magamhoz hívni a szükségem elvégzése apropóján, ennek sürgősségét kifejezendő pedig rúg kapálok, akár egy veszett bolha. Nem a legragyogóbb előadásom, azonban a célt megszolgálja, hiszen a zöldképű istenekverte bosszús morgások közepette lódul meg felém, vélhetően, hogy felmázoljon a mögöttem húzódó fa törzsére. Nem mondom, összeugrik a gyomrom, amint letérdel elém és kitépi a számból a rongyot, de ha lehet hinni az emberférfi szavának, úgy nincs okom az aggodalomra.
Az kétségtelen, hogy a figyelem egyhamar elterelődik rólam...
- Ember bűz… - morran fel az ork egy alapos szippantás után a levegőben, majd sietősen az oldalán függő kürtjéhez kap, nyilvánvalóan a többiek figyelmeztetése céljából. Mielőtt viszont még megkaparinthatná, jó érzéssel kirúgom a gyenge tartásából a riadóztatóját.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Nykon Gindrian Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 29, 2021 1:15 am

There is always room in the heart for one more friend.
Ahronit & Nykon

E

lső pillantásra nem tudtam volna megmondani, milyen lény is van fogolyként előttem. Hirtelen rábólintva, hasonlóságot véltem felfedezni a férfiban és a második lányomban, Serában. Egy kis időre elkószáltak a gondolataim ebbe az irányba, de egy gyors fejrázást követően újra felvettem a férfi tekintetét.
- Van egy tervem – kezdtem bele olyan halkan, amennyire csak tudtam. - Ha megcsinálod, amit mondok, elengedlek, megkapod a tőrt, utána besegítesz. Elsősorban eltereléssel. Ez az ára a szabadulásodnak.
Leengedtem a tőrt tartó kezemet, és kinéztem a tölgy mögül egyenesen a fák közé. Két kis törzs között egy fej bújt ki, érthetetlen, kérdő tekintettel, egyenesen rám pillantva, már amennyire láttam valamit a sötétben. Jeleltem neki, hogy még várjanak.
- A tábor körül szerteszét az erdőben az embereim csak a parancsomra várnak. Megváratom velük, míg ezt az egyet kiiktatom, és utána jön csak a szórakozás.
Tudtam, hogy ez a lény nem fog bántani, hiszen bőven nagyobb bajunk is van annál, mintsem bekockáztatni, hogy mindketten lebukjunk, és akkor aztán vége mindennek.
- Van egy őr, aki tőled nem messze szokott elsétálni. Ha a közeledbe ér, kezd el magadhoz hívni valami ügyefogyott problémával, én itt bevárom, és kiiktatjuk. Ezután elengedlek, és bulit csapsz a sátraknál, bármire is vagy képes, mi pedig rájuk rontunk – hadartam el suttogva neki, mert tudtam, hogy nincs sok lehetőségem a helyzetet nézve.
Túl sok idő ment el a cseverészéssel. Az éjszakai őrség már megindult egy újabb pozíció váltásra, én pedig még mindig a férfi előtt, nyílt terepen guggoltam. A fenébe. Meg se vártam a lény válaszát, visszatömtem a szájába a rongyot, majd rögtön bevetődtem a tölgy mögé. Összeszorítottam a szemeim pár másodpercre, hogy amikor újra kinyitom, sokkal jobban hozzá legyen szokva a sötéthez. A pár méterre előttem lévő fánál a fej ismét felbukkant, én pedig ismételten várakozásra parancsoltam a katonát. A társam hirtelen eltekintett mellettem, és mikor elkerekedett szemmel pillantotta meg a felém közeledő orkot, visszahúzódott a fa törzse mögé, én pedig tőrrel felemelt karral, lélegzetvisszafojtva vártam, hogy rajtaüthessek a foglyukhoz tartó ellenfelen.

Ahronit and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
622
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 19, 2021 1:26 am

Dark Corners of the World
Nykon Gindrian & Ahronit
It is said that your life flashes before your eyes just before you die...
Legnagyobb megilletődésemre, ugyanakkor nyugalmamra is, a torkomat fenyegető férfi nem kap tüstént szélütést a szemeim látványától, máskülönben visszakézből meglendítette volna a pengéjét, s most nem csevegnénk a sötétellő éjszaka dermesztő csendjében arról, mégis milyen előnyökkel szolgálhatok a számára a kiszabadításomért cserébe. Persze a sorsomat a szükségesnél inkább nem kísértem, emberivé kényszerítem a küllememet, hisz minden összeszedettsége dacára nem kerülte el a figyelmemet a leheletnyi hátratántorodása.
Benedvesítem kicserepesedett számat a válaszom előtt, illetve ellazítom a kezeimet, mert eddig ugyan nem tűnt fel, de a váratlan események hatására görcsösen szorítottam az ujjaimat a fa mögött.
- Valamelyest – szusszanok fel halkan, mihelyt a tőre elkerül a drága nyakam közeléből. Bővebben is kiélvezném a szabad, fenyegetettség-mentes levegővétel áldását, azonban kétségtelenül felkelti az érdeklődésemet az ajánlata, melynek kimenetele közel sem baráti, már az orkokra nézve. Apró, cinkos mosoly kucorodik fel a szám sarkába. - Kedvező ajánlatnak tűnik. Ugyanis, jó uram, ennek a csürhének én sem látnám szívesen egyetlen tagját sem vígan futkorászni a jövőben – bólintok egyet, majd miután sebtében szemrevételezem, hogy még mindig nem fenyeget-e minket a lebukás veszélye, folytatom.
- Meglehet, bárd vagyok, ám a torkomnak vannak további előnyei is, mint a dalolás. S itt most nem holmi illetlen tevékenységekre kívánok célozni – forgatom meg a szemeimet. - Hanem függően attól, miben szükséges a segítségem, szolgálhatok elterelő hadműveletként, vagy a táboruk lángba borítójaként – húzom ki magamat ültömben egy megkötözött és a baját ellátott vivern mindennemű büszkeségével.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Edellyn Arienthe Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 17, 2021 12:40 am

There is always room in the heart for one more friend.
Ahronit & Nykon

A

lehető legrosszabb pillanatban jött útba ez a valami. Az egész akciót elcseszheti nekünk, és természetesen pont nem arra van szükségem, hogy a csapzott kis seregemet egy félelemben álló, ebben az esetben ülő lény, tönkre tegye. Mert hogy ember, az biztos nem volt. Egy világító, vörös szempár pillantott rám az éjszakai sötétségben, de az idő szűke és a kialakult helyzet miatt esélye se volt a félelmemnek felülkerekednie. Bár egy pillanatra hátrébb hőköltem a hirtelen látványtól, a tőrt tartó kezemet erősen, határozottan nyomtam a torkához még mindig. Annyit tudtam, hogy ez a lény nem ork, és nekem több se kellett.
Válaszát várva a hátam mögé figyeltem folyamatosan, és nyugodt lélekkel tisztáztam, hogy senki se figyelt fel a táborból a magánakciómra a foglyukkal. Egy daloló, pff, remek – horkantam fel magamban a foglalkozását hallva. Sokkal jobban örültem volna egy segítő kéznek az elkövetkezendő csatában, a dalolászásával nem segít minket nyerésre, főképp, ha olyan a hangja, mint ahogy egy régi jó barátom mondaná, egy pite töltelék nélkül.
Mire visszapillantottam rá, csak egy sötét, kétségbeesett szempár pislogott vissza reám.
- Tudsz a tőrrel bánni? – kérdeztem hirtelen suttogva, és elvettem a torkáról a kést, hogy megnézhesse magának. – Csak akkor szabadítalak ki, ha segítesz nekünk. És itt a segítségnél arról beszélek, hogy egy óra múlva ennek a tábornak egy szál tagja se maradhat életben.

Ahronit and Edellyn Arienthe Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
622
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 19, 2021 3:59 pm

Dark Corners of the World
Nykon Gindrian & Ahronit
It is said that your life flashes before your eyes just before you die...
Nem tartom magamat egy alapvetően az árnyékától is megrezzenő alaknak, elvégre az egy vivernöltőnyire jutó riadalmat elnőttem Nodriak lemészárlásakor. Persze akadnak gyenge pontjaim, mint a nyílt vagy túlzottam mély víz, s a maszkként viselt alteregóm is temérdek aggodalmat hordoz magában, de néhány kocsmatöltelék banditánál jóvallta több szükségeltetik a benső egyensúlyom megtöréséhez. Például egy csapatnyi vérszomjas ork, akik úgy fogyasztják az ember és vivern húst, mint mások az ünnepi fácánsültet… Vagy egy kóbor társuk, aki a hátamnak feszülő, öblös fa mögött bujdosva, a többiek ítéletétől eltávolodva készül lecsapni rám…
Már meg sem próbálok rálátni a körülöttem settenkedőre, ellenben újdonsült harci-szellemre kapva kezdem el rángatni a csuklóimat összefogó kötelet. Az éjszakai erdő dermesztő neszei, a tábor közepén ragyogó tűzrakás pattogása s az olykor feltámadó, csípős szellő fújtatása távoli, tompa háttérzajokká törpülnek a fülemben pulzáló szívdobbanásaimhoz képest. Egyszerre gyorsul fel és lassul meg körülöttem minden, amint a vesztemet az eddigieknél is kifejezettebben érzem közeledni, a heves küszködésemnek azonban váratlan és éles megálljt parancsol egy, a torkomnak szegeződő, hideg fém.
Eleinte fel sem fogom, hogy ki gubbaszt előttem, ugyanis a szemeimet összeszorítva igyekszem a fa törzsével egyneművé válni, mihelyt viszont a bűzös lehelettel keveredő, otromba morgás helyett tiszta orgánum üti meg a korábban alkalmi siketségre lelt füleimet, illetőleg a mocskos rongy is kikerül a számból, felpattannak a szemhéjaim.
S abban a momentumban újdonsült vehemenciával zúdul végig rajtam az aggodalom, hiszen a nyakamat tenném rá, hogy az imént megélt pánik és a halál-közeli élmény nem segített hozzá az igaz valóm elfedéséhez. Tahrovin szerelmére, megadatik a lehetőség a menekvésre, az esélyeim legkarcsúbb voltában talál rám valaki, s a vörösen izzó szemeimmel fogom világgá kergetni…
- E-egy bárd… - bököm ki csöndes, rekedt hangon. Megeshet, hogy nincsen sok kilátásom az idegen szívének megpuhítására, ám tenni fogok róla, hogy a legkevésbé ítéljen fenyegetőnek. Kezdve az íriszeim emberi mértékkel természetellenes színének elkendőzésével. - S a holnapi reggelije ezeknek a megveszekedett zöld bőrűeknek… vagy a késői vacsorája, ezeknél nem lehet tudni – magyarázom sietősen, lázasan kutatva az elmémben vajmi visszautasíthatatlan ajánlat iránt, amellyel meggyőzhetem a kiszabadításomról.
Természetest az égvilágon semmi nem ötlik a fejembe.
- Kérem, ne hagyjon itt – sutyorgom tovább, hol a szigorú ábrázatát, hol pedig a torkomnak szegezett tőrt tartó kezét figyelve. - Segítek, bármi elintéznivalója is legyen itt. A fizetségről is biztosíthatom, tudja, vannak barlangjaink tele kinccsel… - ha más nem, a pénz sokakat képes motiválni, a fajtánk gazdagságáról pedig számtalan pletyka kering még a nagynevű Qerilyan birodalom határain túl is. Más kérdés, hogy egy ütött-kopott barlangnál többet szerény személyem nem birtokol.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Edellyn Arienthe Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 12, 2021 1:04 am

There is always room in the heart for one more friend.
Ahronit & Nykon

M

indenki maradjon a lehető legnagyobb csendben, és álljon a fel a megbeszélt helyére – suttogtam a társaimnak.
Az erdőt belengte a köd azon a bizonyos estén. A csillagok már egész magasan jártak az égbolton, mi pedig épp egy orktábort vettünk körül. Pár héttel ezelőtt kaptunk egy fülest, miszerint a környéken portyázik egy csapat, akik talán tudnának információt adni Snakharól, - mint az elmúlt években kiderült a neve -, az orkról, aki megölte a feleségemet. Évek óta követtem a mozgását Eviranban, volt, amikor kilépett a királyság területéről, de eddig rendszeresen visszatért a földre. A madarak mindig elcsicseregték a majdnem pontos helyzetét a Romok Klánjának táborában, közel minden egyes alkalommal, de valami úgy súgta, most magamnak kell kiderítenem merre jár, mert már hónapok óta senki se tudott számomra egy épkézláb információt elcsípni.
Megvártam, mígnem a csapatom elfoglalta a helyét, utána percekig csupán hallgatóztunk. A csend már a táborra is ráülepedett, csak a portyázó csapat egy-egy katonája állt őrséget a táboruk különböző pontjain. Először, ebből a távlatból, körülbelül négyig jutottam a számlálásban, de tudtam, hogy sokkal többen vannak, mint amennyit látok. Tudnunk kellett mennyien alszanak, mert ha elbízzuk magunkat, akkor az az életünk végét is jelenthette akár.
- Előre megyek, felderítem a létszámukat. Kérem a tőrödet – szóltam amennyire halkan csak tudtam a mellettem lévőnek, és bólintás közepette átnyújtotta nekem a kis tőrét. Ha esetleg gyorsan ki kell iktatni valakit, ezzel valószínűleg többre fogok jutni, mint a hátamra felerősített csatabárddal.
Lassú léptekkel megindultam a tábor felé, odafigyelve az avar minden egyes kis négyzetcentiméterére, hogy még véletlenül se csapjak zajt. A tőrre csúsztattam a kezem, amit az övemre tűztem, hogy ne zavarjon a mozgásban. Már egész közel jártam az első sátorhoz, amikor hirtelen egy sötét árnyat véltem felfedezni az előttem nem messze álló tölgy tövében, így azonnal a földnek vetettem magam, hogy ne vegyenek észre. Mit keres itt egy társuk ennyire a táboruk szélén? Kúszni kezdtem a fa felé, elvégre, ha ezt az egyet már most kiiktatom a harcból, még ha nem is sokkal, de már több esélyünk lesz őket levadászni egytől-egyig, míg valamelyikük csak kikotyogja végre a számomra értékes információt. A fenébe, szitkozódtam tátogva hirtelen, ahogy átkúsztam egy meglehetősen kiszáradt gally felett, és az az erdő csendjében felerősödve, borzasztóan nagy hanggal megreccsent.
A mozgolódás egyre sűrűbb lett a tölgy mögül, így sietnem kellett. Ha felkel, és elordítja magát, rögtön elvész a meglepetés ereje és iszonyatosan erős csatában fogjuk találni magunkat, aminek eddig nagyobb részt a mi oldalunk sínylette meg. Az évek alatt rájöttem, hogy csak így van esélyünk az ilyen csapatokat legyőzni, mert ha nyílt harcra kerül a sor, a jóval magasabb erőfölényükkel egy fél órába se telik nekik eltaposni minket.
Pillanatok alatt felugrottam, gyors léptekkel a fához vetettem magam, végül egy nagy lélegzetvétel után kibújtam óvatosan a fa mögül és az időközben előkerült tőrt a torkának szegeztem. Döbbentem meredtem rá, amikor előszőr pillantottam a foglyomra. Ez nem is ork. Ez egy ember. Finoman kihúztam a szájába tömött anyagot, miközben a tőrt még mindig a torkának szegezve figyeltem összeszűkült szemekkel.
- Te meg ki a jó fene vagy? – suttogtam a lehető legcsendesebben.

Ahronit, Edellyn Arienthe and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
622
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 09, 2021 11:37 pm

Dark Corners of the World
Nykon Gindrian & Ahronit
It is said that your life flashes before your eyes just before you die...
El fogok aludni, noha nem volna szabad… Fáradt vagyok, fázok, az egész napot felölelő megpróbáltatások pedig mindent elsöprő erővel ostromolják a testemet. Érzem, ahogyan az akaratommal dacolva egyre előrébb és előrébb biccen az állam a mellkasom irányába, s amiként a szemhéjaim kősziklák súlyát meghazudtolva csukódnak egyre lejjebb és lejjebb… Több órája húzódó harcot készülök elveszíteni, s mihelyt az éjszakával vetekedő sötétség utat tör magának az elevenembe, élénken vibráló emlékképek, echók tódulnak az elmémbe. Ocsmány képű, agyaras orkok megvadult vonásai a fakó naplemente előterében, a bűzös leheletükkel ölelkező mocskolódó szavaik, vagy épp az utazótársam velőtrázó sikolyai, akit minden próbálkozása ellenére a hevesen lobogó lángok fölé kötöttek... Az égő hús szaga újdonsült vehemenciával marja végig a légútjaimat, a rég nem tapasztalt félelem s rettenet újfent megbénítja a porcikáimat, s a szemeimet képtelen vagyok elemelni a szenesre sült testről, aminek a csontjairól jóízűen csócsálják le az izmokat a kegyelmet nem ismerő, zöld bőrű fenevadak. Fordul egyet a gyomrom, mielőtt azonban még kiadhatnám csekély tartalmát, a dermedt éjszaka csendjébe hasító, váratlan reccsenés ránt vissza a valóság kíméletlen síkjába.
Élesen szívom magamba a levegőt a kiszáradt számat elkötő, mocskos rongy mellett, miközben a fejemet zaklatottan rándítom hátra, csakhogy a mögöttem tornyosuló fa törzsével közelebbi, nem várt ismertséget szerezhessen a koponyám. Apró nyüsszenéssel szorítom össze a szemeimet, s próbálok vajmi kényelmesebb pozitúrát felvenni, már amennyire a tölgyesnek kötözött állapotomban ez lehetséges. Átkozott orkok…
Még csak elképzelni sem tudom, miként volt képes a fajtám velük összedolgozni annak idején, pedig ha nem tették volna, mi sem kerülünk terítékre az asztalukon. Persze megeshet, ígyis-úgyis vacsorának néznek bennünket, ám nehéz ezt elképzelni annak tükrében, hányszor vetették a képünkbe; a rohadt gyíkoknak nyárson a helyük.
A düh és a félelem keverékében fürdőzve szusszanok egy újabbat, noha félúton bennem reked a levegő, miként a felriadásomat okozó zaj igaz tompábban, de ismét felcsendül. Akárha lépteket hallanék, s a gondolat, hogy valamelyik dög a többitől elszakadva jött belekóstolni a hátsómba… az émelygés mellett a menekülés kényszerének újabb hullámával ostromol meg. A mellkasomban hevesen kalapáló szívvel, megfeszülő izmokkal igyekszem magam mögé lesni, de az őszbe forduló, ködben úszó erdőben képtelen vagyok bármire ráismerni.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Edellyn Arienthe and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1513
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Eviran, 1016. Esőzés hava - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava
» 1021. Újrakezdés hava
» Eviran
» Shieldmaidens of Eviran
» Ylore; 1021, Árë hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: