Ronan Gallaway

Tulveron Krónikái :: Isilmë kegyeltjei :: Tulveron kalandorai :: Keverék

Egész életében azzal heccelték, hogy amekkora mamlasz, lepihenhet a saját árnyékában. Furcsa mód bizonyos értelemben ez igaz. Ritkán felelt meg a kinézete által támasztott elvárásoknak, és előítéleteknek, igaz nem is nagyon próbált soha.
Fél életét ugyanabban a fogadóban töltötte, ahol édesanyja felszolgált, és próbált kisegíteni. Eleinte valóban csak jóindulatból tűrték meg ott, de ahogy felcseperedett már hasznát is kezdték látni. Remekül képes felseperni, kivinni egy tálca ételt és italt egy asztalhoz, de akár még főzni is képes, ha nem találnak más szakácsot. A "messze földön híres elf áfonyás lepény" elkészítése például már szakácskönyv nélkül is megy neki.
Mivel sokat kellett foglalkoznia másokkal, gyakran olyankor, mikor épp finoman fogalmazva sem a legcivilizáltabbak, ezért meglehetősen türelmes tud lenni másokkal, ha úgy akarja. Elfogadhatóan képes lavírozni bármilyen társaságban, és beszélgetésben, ám nem különösebben szereti, inkább magának való.

Elf szülőjétől leginkább csak külső jegyeket örökölt. Fehér haja és Sárgás szemei miatt le sem tagadhatná a gyökereit, ám talán meglepő módon a füle teljesen emberinek látszik. Az esze az egyetlen, ami félig meddig hasonlít apja népének kvalitásaira, ez azonban egyáltalán nem evidens senki számára aki ismeri.

Fegyverforgatásban nem kimondottan jeleskedik. Természetesen fizikai adottsága miatt sokan azt hiszik, félelmetes harcos, de legalábbis ha valaki kocsmai verekedésre adja a fejét, ritka hogy őt szemeli ki magának ellenfélnek. Nem elvetendő gondolatmenet, de amúgy meglehetősen tapasztalatlan. Használt persze kést ételkészítéshez, baltát, fahasításhoz, és kalapácsot, falak lebontásához, vagy épp lécek szögeléséhez, de igazán még sosem kellett olyannal megküzdenie, aki tényleg képes lett volna ártani neki, akkor sem, ha akart volna.

Az élettelen és mozdulatlan dolgoknak azonban semmi esélye!!!

❖ Elsődleges fegyver: Hosszúkard. Két kezes fegyver, használtan vette a piacon. Régi, kissé ütött kopott, de használható, és élesre fent. Egyszer megölt vele egy patkányt, azóta a szekrényben pihent mostanáig.

❖ Másodlagos fegyver: Konyhakés. Zöldségek, és húsok szeletelésére. Jól megmunkált félből készült, megbízható szerszám.


❖ Vért: hétköznapi ruhák, gondosan felkészülve a télre is.
❖ Védekezés: -

❖ Egyebek: -

Lassú éjszaka a szárnyas csikó vendéglőben. Az asztalok fele üres már, ahol pedig ülnek, ott is a vendégek többsége olyan testhelyzetben próbál könyökölni, hogy első pillanatra ne legyen egyértelmű annak, akinek szeme van, hogy már levegőt venni sem tudnak ébren, nem hogy több korsót fogyasztani. Ronan munkája innentől ez ő kicipelésükből áll, a rendelt italok helyett. Szerencsére a többség saját lábán is megy, és szép szóra, de borravalót többet ma már nem remélhet. Az utolsó társaság ezúttal is a napszámosokból áll. Jól ismeri őket, gyakran dolgozik velük, ha egy kis külön keresettre vágyik. Földmunkálás, szüretelés, bármi...vagy, mint mostanában, segédmunka a kőművesmesterek keze alatt.
Kevin, a társaság szószólója dallamos hangján adja elő legújabb tervét a meggazdagodásra, csak mint minden este:
-Szavamra mondom...bármely kékvérű busásan csengetne azért az elf firkálmányaiért. És ott van! Ezt mindenki tudja!
A fejét rázva szedi össze az üres kupákat, és sétál ki a következő körért. A szakács elköszön, és a fogadó tulajdonosa is int neki, mielőtt felsétálna a lépcsőn. Bólint, és zsebre vágja a pulton hagyott kulcsot. Egy jól megpakolt tálcával tér vissza barátai asztalához, és int nekik, hogy halkabban. Csendben számolja meg a kapott tallérokat.
-Hagen Crara jegyzetfüzete ott hever az egyik kőhalom alatt! Csak érte kell mennünk.
-Ez inkább törpe névnek hangzik. - Szól közbe, fel sem nézve, majd a megszámlált pénzt is hiánytalanul a helyére zárja, míg az asztalnál tovább folytatódik a tanakodás. Ezerszer is hallotta már. Másnapra mindig meggondolják magukat, ha emlékeznek rá egyáltalán. És mindig van egy pont, amikor egy emberként szólnak hozzá:
-Hé Ron! Te akkora vagy, mint egy troll, és olyan erős is, nem akarsz velünk jönni? Megfizetnénk!
Régebben hosszabban érveltek. Felhozták, hogy nem akarhat örökké itt maradni ebben a csehóban, legalább világot látna. Manapság azonban nem jutnak eddig, mielőtt megkapnák a kissé erélyesebb válaszukat:
-Záróra!

Az utolsó edény elmosogatása után legfeljebb fél órát jósol még a lámpa fényének ma estére. A pult alá rejtett könnyvel a kezében dönti hátát a falnak, és nyitja ki ott, ahol a gerince már rég megtört. A káosz krónikái. A háború korának feljegyzései, és azon belül is a kedvenc része, Ylore ostroma. Pont a fejezet végére ér, amikor a lámpa fénye hanyatlani kezd, és ebbe beletörődve lapoz a könyv elejére, Tulveron kontinensének térképéhez. Mutató ujját végig vezeti az úton Calden-től egyenesen Ylore-ig, aztán hangosan csukja össze a régi könyvet.
-Na persze...


-Komolyan Ron. A felbecsülhetetlen 12 felé osztva is... - Kevin az ujjain kezd el számolni, mielőtt elkiáltaná magát: - Ezerszer több mint amit egy élet alatt keresel itt!
Ismét győzködi arról, hogy vele tartson, csak ezúttal nem egy kupa bor mellett, hanem kalapáccsal a kézben, egy omladozó kőfal bontása közben. Ronan pedig mit sem törődve vele csépeli tovább a néma ellenséget, beleadva mindent. Egy újabb reccsenés, és megadják magukat a kövek, ő pedig a port nyelve lép előre, és pillant be a résen. A többiek türelmetlen morgására néz csak vissza.
-Nem kéne itt szobának lennie.
Erre már ők is felkapják a fejük. Fél órával később pedig a városi őrség is megérkezik, hogy felügyeljék a rejtett szoba tartalmának elszállítását. Mindent dokumentálnak, az utolsó törött széklábig. Feljegyeznek minden molyrágta ruhát, leszakadt gombot, és magányosan kallódó cérnaszálat. Épp csak egy napló marad ki. És aznap este, amikor minden más vendég távozott, afölött isszák meg az utolsó kört.
A papír rég megsárgult már, de a szöveg még jól kivehető, ahogy a kézzel rajzolt térkép is, mely az írás szerint óriási zsákmányhoz vezet. Bár sosem írja, pontosan mi az - miért is tenné? - az instrukciók pontosak, és elég félreeső helyre vezetnek, hogy hihető legyen, miért nem ment érte az író maga. Hatalmas utazás, de ha igaz, megéri.
-Jól van, csináljuk.