Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Az erdei boszorka kunyhója KaDiPE5
Az erdei boszorka kunyhója KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Az erdei boszorka kunyhója

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 05, 2022 3:56 pm
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Még egy ideig néztem Ald, Holló és Ragacs után az ablakból, ahogy eltűnnek a fák között. Valamiért nehéz lett a szívem, annak ellenére is, hogy tudtam, két hét nem a világ, és sose hagyna itt.
Ahogy a néni visszajött, rátámaszkodtam a seprűre. A házias jelzőre csak lesütött szemmel somolyogtam.
- Amikor találkoztam Alddal, először állatbőrbe bugyolálva aludtam Holló nyergébe. Ahhoz képest nagyon kényelmesen fest - pillantok mosolyogva a dikóra. A szomorúságam úgy párolog el lassan, ahogy beindul a saját történetem.
- Füvek? - kérdezek vissza, miközben a helyére rakom a seprűt. - Nem sokat értek hozzájuk, van pár, ami illatos, van pár, ami büdös. Flant néha levendulát rak a csizmájába, hogy elnyomja a szagot - kuncogok fel.
- Természetesen mindenben szívesen segítek - próbálok megkomolyodni, és tisztelettudóan ránézek.
Valami, az a valami egyre jobban fúrja az oldalam. Mit mutathatott Aldrichnak? Mit láthatott a jövőjében pontosan? Többet akartam tudni az ajtó résén átszűrűdő zajoknál. Egyelőre mégse kérdeztem meg, hogy nézne már ki. Talán pár nap múlva, amikor tudom, nem fog elfenekelni egy ilyesmi kérdésért.


Wynva Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 29, 2022 11:59 pm
Türelmesen várok, amíg Aldrich és Mylla megejtik a búcsúzkodást, bármilyen formáját is válasszák annak. A délutáni napnak van még annyi ereje, hogy hunyorgásra késztessen, ahogy a kunyhó felé pillantok a nyikorduló ajtó hangjára.
Csak akkor eresztem le a kezem a szemeim elől, amikor a férfi kitakarja a napot előlem. Biccentek neki, és kezeimet az ölemben összekulcsolva halványan elmosolyodom. - Biztos vagyok benne, hogy az útjaink még keresztezni fogják egymást, Aldrich Cornwell. És addig sem feledem az ajánlatodat. - ezekkel a szavakkal búcsúzom az őrzőtől, aki ez után még sokáig a gondolataimban motoszkál majd, ebben egészen biztos vagyok. Talán ki sem verem többé a fejemből.

Most mindenesetre végig nézem, ahogy felszáll a lovára, és elléptet a fák közé, aztán sóhajtok egy nagyot, és a zsebembe nyúlok a kulcsomért. A fák közül egy korán kelő fülesbagoly rikolt rám, mikor a tenyerem kinyitnám, hogy újra szemügyre vegyem Bryna hagyatékát. Összerezzenek, és inkább elteszem, pillantást sem vetve a kulcsra; inkább a felállok, hogy megnézzem a kisleányt.

A kunyhóba lépve Myllára pillantok, és a konyha legnagyobb ülőalkalmatossága felé pillantok. - Itt tudsz majd aludni a dikón. A tartóban van derékalj, meg néhány pokróc. Holnap pedig eljöhetsz velem füvet gyűjteni, ha érdekel az ilyesmi. - közben odateszek egy adag vizet melegedni, majd leülök, és szétnézek. - Házias leány vagy, azt látom... - jegyzem meg afféle dicséretként, mivel úgy látom, alaposan felsepert.

//Köszönöm a játékot, Ald Az erdei boszorka kunyhója 826992659 //

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 27, 2022 10:35 am
Destiny is all

Trøllabundin • Credit:
 
Továbbra sem hervadt le a mosoly az arcomról, ahogy a szokatlanul háziassá lett Mylla ténykedését figyeltem. Aztán letette a seprűt, és hozzám lépett.
- Én vigyázok - öleltem vissza a kislányt. - Flantra pedig rá lesz szólva, külön oda fogok figyelni, hogy Ragacs megkapja a jutalom falatjait is.
Idáig bele se gondoltam, de furcsa lesz két héten át Mylla nélkül. Annyira a klán részévé vált, mindenki számára természetes volt, hogy ő is ott rohangál valahol a táborban, és a legkomorabb időkben is képes volt feldobni kicsit a hangulatot.
- Itt leszek két hét múlva - ígértem, továbbra se bontakozva ki az ölelésből. - És elhozom Ragacsot is.
Éreztem, hogy ő maga is hasonlóan éli meg a pillanatot, noha szerintem jót fog tenni neki ez a kis környezetváltás. Wynva rendesnek tűnt, nem féltettem tőle Myllát. Sőt, valószínűleg még tanulhatna is tőle ezt-azt, aminek később hasznát vesszük. Persze, nem a jóslásra vagy véráldozatra gondoltam.
- Vigyázz magadra, kicsi lány - pöcköltem meg az orrát még búcsúzásképp, majd kiléptem a tornácra.
Elsétáltam Wynva előtt, aki odakint élvezte a napsütést. Azt hiszem, szándékosan nem is jött be korábban, hagyta, hogy elbúcsúzzak Myllától.
- Köszönök mindent - szóltam újra. - És remélem tudod, az ajánlatod kölcsönös: ha bármikor is segítségre volna szükséged, keress fel.
Még egyszer rámarkoltam az ingem alatt rejtőző kulcsra, talán csak ösztönös mozdulat volt, mégis sokkal másabb súlya volt az egésznek már a történtek fényében. Nehéz szívvel léptem a kerítésnél kikötött Hollóhoz, majd szálltam nyeregbe.



Wynva Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 22, 2022 6:40 pm
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Ahogy beléptek, próbáltam őszinte mosolyt varázsolni az arcomra.
- Rendben Wynva, majd benézek oda is - válaszolom szófogadóan, majd egyből Ald felé fordulok. Hát elmegy. Igen, tudtam, hogy el fog menni, de most, amikor eljött a pillanat olyan nehéznek tűnt. Sose voltam még távol tőle huzamosabb ideig.
- Hát persze, Flant helyett felseperni a konyhát nem fogom - forgattam meg a szemem, és letéve a seprűt, odaléptem hozzá.
A gyíkos megjegyzésén csak jót kacagtam, majd lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát. Minden bizonnyal a súlyom le is húzta némileg, de nem érdekelt.
- Én vigyázok magamra, de te is vigyázz magadra, rendben Ald? - motyogtam, amíg öleltem. - És akkor Ragacsra is. Figyelj oda, hogy Flant rendesen etesse.
Szorosabbra fontam körülötte a karjaim.
- Hiányozni fogsz. Ugye két hét múlva eljössz értem?
A két ezesetben is örökkévalóságnak tűnt, nem láttam a végét, de még az elejét se. Wynva kedves néninek látszott, de még akkor se ismertem, és a tábor mérföldekre volt innen. Talán jó lesz, talán hamar eltelik majd. Talán ideje is van ennek, úgy, akár az aratásnak és a vetésnek. Nem lehetek örökké egy batyu Ald hátán. Erre a gondolatra lesütöttem a szemeim.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 22, 2022 6:30 pm
Destiny is all

Trøllabundin • Credit:
 
- Hálás vagyok a segítségért, Wynva - feleltem.
Gondolkodtam, mi többet mondhatnék még. Már ő is egyike azon keveseknek, akik tudják, mit őrzök. Hisz ő maga is része ennek, ugyanaz a teher nyomja az ő vállát is. Még ha egyikünké nem is valós...
Áldásának a szavai ott csengtek a fülemben, ahogy visszaértünk a kunyhóhoz. Mindig is nehezemre esett elhinni, hogy a szellemvilág épp énrám emelné a tekintetét, dehát ebben meglehet, hogy nekik is érdekük van, jelentsenek ezek a kulcsok bármit is. Talán valóban kísérni, és segíteni fognak.
Némán hallgatva sétáltam fel a tornácra, ahonnan aztán észrevettem a már odabent söprögető Myllát.
- Nézzenek oda - nevettem el magam. - Nálunk soha nem volt ilyen szorgos a kishölgy.
Átvettem Wynvától a kenőcsöt, noha nem igazán használtam korábban ilyet, mégis begyógyultak valahogy a sebeim. Amúgy sem volt ez mély vágás, sőt a pengém is tiszta volt, de azért elfogadtam, biztosan jól fog jönni.
- Azt hiszem, nekem ideje visszaindulnom - léptem Myllához. - Aztán szót fogadj majd Wynvának, nem szeretném, hogy gyíkká változtasson téged. Ragacsot magammal viszem, még a végén Flant hiányolná.


Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 17, 2022 2:05 am
Tudom, hogy nem csak én vagyok most nehéz helyzetben, és nem csak én vagyok, akinek el kell gondolkodnia néhány dolgon. Aldrichon is mutatkoznak a jól titkolt megrendülés apróbb jelei, de ha nem fókuszálnék most rá, ezeket talán észre sem venném. - Ha bármikor szükséged lenne a segítségemre, én itt leszek. - Nos, ötven ulron legombolása után ez kissé képmutatónak hathat, de azóta már annyi minden történt! Remélem, hogy komolyan számításba vesz, ha egyszer úgy hozza az élet.
Talán ezért is vetemedem olyasmire, amire szinte sosem szoktam. Hiszen ki is kérne áldást egy boszorkánytól, akitől csak átkokra és mérgekre számít a legtöbb ember? Mindenesetre komolyan gondolom a szavaimat, és fohászkodom a szellemekhez, hogy kísérjék óvó figyelemmel Aldrich útját.

Visszaindulunk a kunyhóhoz, de ezalatt én már nem szólok egy szót sem. A kulcs mázsás súlyként húzza a zsebem, és közben egyre azon jár az agyam, mihez is kellene kezdenem ezekkel az információkkal. Olyan tehetetlennek érzem magam és elveszettnek. Bárcsak beszélhetnék most Brynával. Ő biztosan útba igazítana.

A kunyhóhoz érve gondolkodás nélkül nyitom az ajtót, csak hogy egy kissé rémült tekintettel söprögető kislányba botoljak. Elmosolyodom, és ha Aldrich is velem tarott ide, akkor felé fordulva mosolyodom el. - Milyen szorgos a leány! Azt hiszem, jól ki fogunk jönni. - Végül visszafordulok Mylla felé és kacsintok egyet a leányzóra. - A ládák alól is söpörj ki, hajlamos minden morzsa alájuk vándorolni valahogy. - Aldrich kezébe adok egy aprócska tégely sebkenőcsöt. - Ez még benne van az árban. Napi kétszer kend a sebre. - aztán ott is hagyom őket, hogy el tudjanak búcsúzni, ha szeretnének. Én addig visszamegyek a padhoz és fürdőzöm kicsit a kellemes nyári napsütésben.

Aldrich Cornwell and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 12, 2022 6:32 pm
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Annak ellenére, hogy távolabb mentek, természetesen megoldottam a hallgatózást. Odasettenkedtem az ajtóhoz, és kilestem a rések közül. Néha, leguggolva, a fülemet neki tapasztva hallgatóztam. Foszlányok jutottak el hozzám, hiszen balszerencsémre halkan beszéltek. Sorsról, végzetről, orkokról... Csupa olyanról, amiről Aldrich szokott.
Közben lassan ettem a málnát, ügyelve, nehogy a rágás zaja elnyomjon bármit is, az így is szegényes hangokból.
Amit kihallottam, természetesen jó mélyre elcsomagoltam magamban. Valami kulcsokról beszéltek. Kulcs? Talán lakat kulcs? Vajon mit nyithat?
Hm, érdekes, a felnőttek már megint kihagynak mindenből. Meg se lepődöm.
Amikor megneszeltem, hogy a léptek közelednek, felugrottam az ajtó elől. Szerencsétlen módon löktem meg hátammal a félfának támasztott seprűt, s amikor utána kaptam, a málnás tál kiborult a kezemből.
A francba.
Beharaptam az ajkam, és pár szemet visszadobáltam bele, majd a seprűvel a maradékot két suhintással besöpörtem a legközelebbi láda alá.
Hallottam, ahogy nyikordul a kilincs. Visszarakni mindkettőt a helyére már nincs időd Mylla. Végül a tálból a számba tömtem a maradék, koszos, két szem málnát, majd egy íves mozdulattal az asztalra dobtam. Szerencsére megállt.
Az utolsó pillanatban fordítottam hátat az ajtónak, léptem tisztes távolságba, és mélyültem el a sepregetésben, mintha már tíz perce ezt csinálnám. Úgy nyeltem le, egészbe a málnákat, mint kacsa a nokedlit.


Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 03, 2022 7:49 pm
Destiny is all

Trøllabundin • Credit:
 
Bármilyen célból és készülhettek ezek a kulcsok, alkotóik óvatosak voltak. Talán csak az istenek a tudói, hány és hány hamisítvány lehet még szerte a nagyvilágban, hogy megtévessze azokat, akik a kulcsok nyomában járnak.
Ingem alá nyúlva rámarkoltam a fém medálra, ami most is a nyakamban lógott. Nem lehet másolat... Atyám áldozata ennél többet ért.
Hinni akartam, hogy ez nem csupán egy hamisítvány, erősen kapaszkodtam a meggyőződésembe, ám most, ahogy Wynva kulcsát az ujjaim közt tartottam, elbizonytalanodtam. Hiába függ már több, mint tíz éve a nyakamban ez az örökség, ha egymás mellé helyezném őket, képtelen lennék különbséget tenni közöttük. Tökéletes munkák, azonban nem lehet mindkettő valódi.
- Egyszer már megfogadtam, hogy amíg élek, őrízni fogom, és ehhez tartom is magam - szóltam komoran. - A bizalmat pedig nem osztogatják könnyen manapság, igyekszem hát rászolgálni.
Ahogy Wynva szemébe néztem, éreztem, hogy számára is ugyanannyit jelent ez az ügy, ha nem többet, mint nekem. Bárcsak atyám mindent elmondhatott volna, mikor még lehetősége volt rá... De nem mondott, azon az egyetlen, élethosszig tartó küldetésen kívül, amit a nyakamba akasztott, semmit nem kaptam tőle. Magam kell, hogy boldoguljak.
Ám valami azt súgja, ha egyszer Glasha nyomára bukkanok, a bosszúmon túl ott válaszok is várnak majd rám. Abban azonban koránt sem vagyok biztos, készen állok-e arra, hogy szembenézzek velük.
Miután segítettem neki visszahelyezni és elásni a ládát, elém állt. Valamiféle áldás lehetett az, amit mellkasomra helyezett tenyerével átadott, én pedig lehajtott fejjel hallgattam szavait. A Nagy Szellem óvjon és segítsen megtartani az ígéreted, Aldrich!
Noha mindig is hittem az istenekben és a szellemvilágban, sőt ünnepnapokon áldoztam is, soha nem tulajdonítottam nekik a hagyománynál nagyobb jelentőséget. Most azonban különös érzés fogott el a jósnőt hallva, érintése és útravalóul szánt áldása sokkal jelentősebbnek érződött, mint a papok, sámánok és más vallási vezetők üres szavai.
Aztán visszaindultunk a kunyhó irányába, mielőtt túl sokáig magára hagytuk volna Myllát. Nem tervezek sokat időzni már itt, azt hiszem, lassan ideje útra kelnem vissza, a Romok klánjának táborhelyére. Úgy érzem, lesz mint helyretennem magamban a magányos visszaút alatt.


Wynva Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 27, 2021 11:22 pm
Aldrich egy-kettőre levonja a következtetést a szavaimból. Nem lehet mindkettőnk kulcsa valódi. Ahogy az előbb én is, most ő is csak egy biccentést kap válaszul.
Látom, hogy ez felzaklatja, bár az igazság szerint az arcáról csak kevés dolgot lehet most leolvasni. A kulcsokat vér és halál kiséri, bármerre járnak, ezt mondta Bryna. Nagy felelősség a nyakadba venni az őrzésüket, de ahogy nekem, úgy azt hiszem, Aldrichnak sem volt választása.
A kulcs a kis erszénnyel együtt a zsebembe süllyed, és csak a ládikát szorongatom, miközben Aldrich szavait hallgatom. Az még nem tudna megnyugtatni, hogy egyelőre a nagy ork-vezér van figyelme középpontjában. Hiszen minden összefügg mindennel. Úgy érzem, Glashának köze lehet valahogy a kulcsok misztériumához.
Érzem Aldrich nyugtatónak szánt szavaiból, hogy kissé elvetettem a sulykot. Nem szokásom a teátrális viselkedés, sem pedig saját képességeim és látomásaim túlmisztifikálása; nem is értem, mi üthetett belém, hogy ennyire szabadjára engedtem az érzelmeimet. Főleg egy idegen előtt. Sóhajtok néhány mélyet, és bólintok egyet megint. - Csak attól tartok, hogy nálad nagyobb erők vannak mozgásban és nem lesz elég csak az akaratod, hogy megóvd a kulcsodat. De valamiért bízom benned. - Lehajolok én is, hogy a ládikát visszategyem a gödörbe. Csak úgy csörögnek az ulronok a gyomrában, de nem is igazán foglalkozom vele. Ráhúzok némi földet, és mikor betemettük, némi avart is. a kezeimet összedörzsölve egyenesedem fel, és mielőtt Aldrich visszaindulhatna, elé állok. Nem szokásom áldásokat osztogatni, s nem is igazán annak szánom, csupán egy jókívánság ez, amit a szellemeknek is hallaniuk kell. A férfi szemébe nézve helyezem ismét a mellkasára a tenyerem, oda, ahol a kulcsának kell lennie. - A Nagy Szellem óvjon és segítsen megtartani az ígéreted, Aldrich! - csak egy pillanat az egész, azután elállok az útjából, és én is a kunyhó felé indulok.
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 17, 2021 11:20 pm
Destiny is all

Trøllabundin • Credit:
 
Szavaira csak némán bólintottam. Nem kételkedtem benne, hogy valóban felismerné ezeket az őrzőket, ha látná.
Azonban, ha Wynva tanítója úgy gondolta, ez az emberek kulcsa, valamelyikünké hamisítvány kellett, hogy legyen.
- Ezesetben az egyik csupán egy másolat - mondtam zavarodottan.
Újra és újra megvizsgáltam a kulcsokat, kezembe vettem, de teljesen egyformák voltak, súlyra is megegyeztek. Talán ezzel akarhattak átverni valakit azok, kik egykor őrízték őket? Vagy valamiféle elterelés lehetett?
Görcsbe rándultam a gondolattól, hogy atyámnak és bátyámnak egy egyszerű hamisítványért kellett meghalnia. Az nem lehet, áldozatuk nem lehetett ennyire hiábavaló.
Rejtsd el! Őrizd a titkot akár az életed árán is!
Mintha csak apám szavait hallottam volna, ő is ugyanezt mondta Almundnak és nekem, mielőtt az erdőbe küldött minket. És hallgattunk is rá. Elrejtettem, megőríztem, még akkor is, ha ez a bátyám életébe került. És mindezt miért? Egy ócska másolatért? Nem tudhatjuk, melyik az igazi.
Megacéloztam magam, nem engedhettem meg, hogy kifakadjak itt Wynva előtt. Nagy levegőt vettem, és visszaadtam neki a kulcsot.
- A sorsom engem ide köt Eviranba, hogy véghez vigyem a küldetésemet - mondtam halkan. - Azt pedig, hogy mi lesz, ha egyszer végzek Glashával, csak az istenek tudhatják - rövid szünetet tartottam. Próbáltam megnyugtatni a nőt. - Azt hiszem, egyelőre nem láthatjuk, mi is volt a látomásod pontos jelentése. Azt megígérhetem, hogy őrízni fogom a kulcsot, ahogy eddig is tettem. Soha nem fogom hagyni, hogy rossz kezekbe kerüljön, vagy bárki is rosszra használja...
Ezt komolyan is gondoltam, noha jóslata még mindig ott villódzott a fejemben. Talán tényleg az a sorsom, hogy megtaláljam az őrzőket, még ha az okát nem is látom előre.
Elhessegettem a gondolatokat, visszafordultam Wynvához.
- Tegyük vissza a helyére - sandítottam a gödör irányába. - Aztán térjünk vissza Myllához - hajoltam le, hogy segítsek neki elásni, amennyiben visszahelyezi a kulcsot.


Wynva Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 25, 2021 9:08 pm
-Beleégtek az emlékezetembe. Bárhol felismerném őket. - bólintok Aldrich kérdésére, de közben már egész máshol járok gondolatban. Az elmúlt percekben ide-oda billegtem két lehetőség között. Megbízhatok ebben a férfiben? Ha igen, mennyit mondhatok el neki? Ha megteszem, pórul járhatok, ha nem, talán sosem derül ki, hogyan lehetséges, hogy két egyforma kulcs birtokosai vagyunk. Már ha az enyém még megvan. Valamiért úgy érzem, hogy igen. Ott kell lennie a fa tövében elásva.
Aldrich nagyjából úgy reagál, ahogy arra számítottam. Ez is csak azt igazolja, hogy nem ismertem félre. Már amennyire ennyi idő alatt bárkit is meg lehet ismerni.
Nem ellenkezik, egyből követ az erdőbe, és persze, nyilván úgy gondolkodik, hogy nincs mitől tartania, ha el is akarnám venni a kulcsát, de azért örülök, hogy nem kételkedik bennem. Mert tudom, hogy nem teszi, ebben mostmár egész biztos vagyok.
Ketten még gyorsabban járunk az ásás végére, és amikor előkerül a kulcsom, én megnyugszom egy pillanatra, ő pedig már ki is kapja a kezemből. Valahogy úgy vizsgálgathatja, ahogy én tettem az övével kicsivel korábban. A reakciói őszinték, így aztán én is igyekszem az lenni, amennyire csak meg merem engedni magamnak. - Bryna szerint az emberek kulcsa. - Ez egy kitérő válasz, mégis, ha Aldrich továbbgondolja, rájöhet, mi rejlik szavaim mögött. - Hozzá is csak egy véres merénylet következtében került, s haldokló tulajdonosa bízta rá utolsó leheletével. - felelem teljesen őszintén, aztán még csendesen hozzáteszem. - A szavai ismerősek lesznek: Rejtsd el! Őrizd a titkot akár az életed árán is! - ezt hallottam én is Brynától legutoljára. De ezt már igazán fölösleges emlegetni. Úgy érzem, szétrobban a fejem. Kavarognak benne az információk és a lehetőségek. Ha visszakapom a kulcsot, akkor beleteszem a szütyőbe, s a zsebembe süllyesztem, a ládikát pedig lezárva a kezembe fogom. - Kérlek, mondd, hogy nem akarod megkeresni a többi őrzőt! - nézek végül Aldrich szemeibe kissé kétségbeesettebben, mint szeretnék. Bármit is mond, nincs hatásom arra, mit fog tenni ezután, így csak remélni merem, hogy hallgat rám.
Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 09, 2021 8:38 pm
Destiny is all

Trøllabundin • Credit:
 
Láthatóan Wynvát sokkal jobban felkavarták az események, mint engem. Azaz én inkább csak zavart éreztem, hiszen tudni akartam, mégis mi a fene folyik itt körülöttem, mi ez az egész a kulcsokkal, az Őrzőkkel, a titkos társasággal, a jóslattal...
- Láttad az arcukat - ismételtem meg szavait. - Tehát fel is ismernéd őket...
Ez nagyon fontos. Ezek az emberek bárhol lehetnek a nagyvilágban. Ha netalántán meg kellene találnom őket egyszer, előnnyel indulnék, ha velem lenne valaki, aki tudja, hogy kiket keresünk.
Mi a káosz ütött beléd Aldrich?
Nekem itt van dolgom, Eviran földjén, és azt véghez is viszem. Hisz Wynva is meglátta. A jövő nincs kőbe vésve. Mi van, ha mégis elbukom? Hisz ő maga mondta, hogy a teljes igazságot ezek a látomások sem mondhatják meg...
Akkor talán a kulcs is biztonságban maradna, hisz nem lenne, aki egyesíti azt a társaival.
Gondolataimból a nő sietős mozdulata rántott ki. Gyere velem!
Habozást nem tűrve én is felpattantam, és utána indultam. Az erdőbe indultunk, egy keskeny, kanyargós ösvényt követve. Próbáltam faggatni róla, mégis hová tartunk, azonban konkrét választ nem kaptam.
Egy görcsös törzsű, öreg fa alatt álltunk meg, ahol Wynva ásni kezdett. Pár pillanatig csak zavarodottan bámultam, aztán leguggoltam, és besegítettem neki. Nem kellett sokáig ásni, hamar előkerült egy faláda, amiből egy apró erszényt kotort elő. Rossz érzés fogott el, ahogy széthúzta az erszény száját, ám mielőtt bármit is kérdezhettem volna, a bőrszütyőből egy kulcs került elő. Összerezzentem, ahogy elém tarotta, aztán rövid habozást követően utána kaptam. Ahogy ujjaim között forgattam, ahogy a mintázatát vizsgáltam, a súlyát méregettem, semmi szükség nem volt rá, hogy elővegyem a sajátomat.  Teljességgel biztos voltam benne, hogy annak a kiköpött mását tartom a kezemben.
- Ez... - próbáltam szóhoz jutni. - Ez egy másik lenne az ötből? Nem mondtad, hogy mind ugyanolyanok - értetlenkedtem. - Mégis hogy került hozzád? A nevelőd is egy lett volna a kulcsok őrzői közül, akárcsak az atyám?



Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Az erdei boszorka kunyhója Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Erdei tisztás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: