Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 KaDiPE5
Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Az erdei boszorka kunyhója

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 1:57 pm
Witch of the woods

Credit:
 
Az erdő csöppet sem tűnt barátságosnak, pláne, ha igazak a történetek, amiket a Romok klánjától hallottam róla. Ezzel szemben a kunyhó így kívülről egész takarosnak és otthonosnak látszott. Emeletes kis házikó volt, méretéből adódóan talán többen is lakhatnak itt, noha továbbra sem tudom elképzelni, mégis ki dönt úgy, hogy a Holtak erdejében akar élni, és miért? Talán kitagadta valamelyik klán... Ha jól tudom, vannak olyan nomád népek, akiknél szokás az ilyen. Vagy összerúgta a port Nykonnal? Azt is el tudom képzelni. Bárki is legyen a kunyhóban, csak remélni merem, hogy hírt kapok tőle Mylla felől.
Kezdtem kissé elveszteni a türelmemet, amikor a harmadik dörömbölésemre sem érkezett válasz, hát hátraléptem párat, és körbenéztem az udvaron. Ekkor vettem észre a másik lovat a kert túloldalán, felnyerített, és nagyot prüszkölt a hangzavar hallatán.
Sietős lépteket, és lépcső nyikorgását hallottam odabentről, hát visszamentem az ajtóhoz. Megint kopogtam egyet rajta, jelezve, hogy még itt vagyok, ám bentről hangos dörömbölés volt a válasz. Ahelyett, hogy kinyílt volna az ajtó, harsány női hangot hallottam. Ki vagy, és miért jöttél? Nocsak...
- A Romok klánja táborából jöttem, és keresek valakit - feleltem hangosan.


Wynva and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 12:23 am
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Már bőven elaludtam a lócán, és nagyon különös dolgokat álmodtam. Kardot fogtam, csillogót, olyan igazi rendeset, mint amilyen Aldrichnak van. Azt hiszem, magasabb is voltam. Vágtáztam, de nem Ragacson, sajnos. Viszont egy nagyon szép, fekete lovacskán. Remélem, Ragacs nem sértődik meg. Furcsa álom. Talán a jóslat hatása volt...
Mindenesetre a kellemes álomból először az irdatlan dörömbölés vert fel, majd Wynva hangja. Ki lehet az ilyenkor, és mit akarhat?
Remélem Ragacs rendben van odakint.
Amíg a néni szedelőzködött odafent, én a sötétben csendben felültem a lócán, és megkerestem a halfilézőkésem. Ahogy Wynva leért, felhúztam a csizmámat és puha léptekkel a háta mögé léptem, hátha segítségre lenne majd szüksége, és csak fél szemmel pillantottam ki mögülle.
A nyitott ajtónál, a holdfényben egészen addig csak a látogató sziluettjét tudtam kivenni, amíg beljebb nem lépett.

Wynva Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 11:50 pm

Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki azt kapja, amire számít. Sőt! A legtöbben olyan információk birtokában távoznak tőlem, amelyekre egyáltalán nem voltak felkészülve. Ez már nem az én bajom.  
A leányon is látom, hogy nem érez kitörő boldogságot, de talán még kis megkönnyebbülést sem. Én azt mondom, örüljön, hogy a nyúlért cserébe egyáltalán mutattak valami a szellemek.
Miután végzek a mosdással, bemegyek és összepakolok még néhány dolgot. Látom, a leány megfogadja a tanácsomat, és nem akar az erdőben kóborolni éjjel. Megnyugtató. Gyűlölnék akár csak egy kis felelősséget is érezni bárki, vagy bármi iránt, magamat leszámítva. Nem. Az nem való nekem. Az is kérdéses, hogyan fogom viselni valaki mindennapos jelenlétét két teljes héten át. Ehhez sem vagyok hozzászokva. A végén még hisztis leszek...
Amíg Mylla eszik, és végzek a pakolással, aztán pedig egyszerűen felbaktatok a lépcsőn, és magamra zárom a hálóm ajtaját.  Talán tényleg olyan különleges volt ez a nap, ahogy azt előre megéreztem? Nem tudom. Egyelőre nincsenek válaszaim, de jól esik a nap zárásaként elgondolkodni ezen.
Félálomból riaszt fel a dörömbölés. Kilesek az ablakon, hátha meglátom, ki áll az ajtóm előtt, de a sötétben alig tudok kivenni valamit. Eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, így lekiáltok a kisleánynak, amíg a köntösömet próbálom megtalálni a vaksötétben.  - Ki ne nyisd az ajtót, leány! Már jövök! -  
Letrappolok a lépcsőn és megállok az ajtó előtt. - Ki vagy és miért jöttél? - kérdezem az ajtó túloldalán állótól, miután az ajtóra csapok, hogy abbahagyja a kopogást. A zsebemben most is ott a tőröm, de remélem, nem lesz rá szükség, mert vajmi kevés a legtöbb dolog és lény ellen, ami be akarhatna jönni ide éjnek idején.

Aldrich Cornwell and Arthus Nendrac Kedvelték

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 8:58 pm
Witch of the woods

Credit:
 
A káosz vigye el azt az iszákos nemtörődöm fajtáját Flantnak, hogy csak így hagyta elkószálni Myllát. Ha egyszer visszaérünk, elbeszélgetek vele. Még szerencse, hogy Flant lovának törött patkója könnyen felismerhető nyomot hagy, így viszonylag hamar ráakadtam. Az erdő felé vezetett, amit a helyiek Holtak erdejének neveznek. Mit mondjak, bíztató. Csak tudnám, mi az ördög üthetett Myllába, hogy szó nélkül az erdőbe vegye az irányt. Ez nem igazán vallott rá.
Noha a nyomokat nem vesztettem el, kezdett egyre aggasztani, hogy még mindig egyre csak beljebb és beljebb vezettek, a nap pedig már lemenőben volt. Órák óta lovagoltam, de semmi. Talán baja is eshetett... Hisz idekint van egyedül, és folyton bajba keveredik.  Fenébe is, Myllával is el kell beszélgetnem erről. Legalább szólt volna valakinek, vagy megkért volna valakit, hogy kísérje el, vagy nem is tudom.
Már lement a nap, és nem álltam messze attól, hogy pánikba essek, amikor is fényeket pillantottam meg a sűrű fák között. Megsarkantyúztam a lovamat, gyorsítottam a tempón. Talán tábort verhetett éjszakára.
Legnagyobb meglepetésemre azonban nem csak egy erdei táborhelyet találtam, hanem egy fakunyhót. Odakint kis kertecske, néhány állat, egyszerű, takaros kis ház. De mégis ki az, aki egy erdő kellős közepén él remeteként? Akaratlanul is az ostoba gyermekmesék jutottak eszembe, amiket anyánktól és dajkánktól hallottunk még Milheimben. Fivéremmel már kölyökkorunkban is kinevettük ezeket.
Bizalmatlanul szálltam le a lovamról, a kerítésnél kikötöttem, majd a kunyhó ajtaja felé indultam. Talán csak valami hóbortos druida, szokott lenni belőlük pár a természetben. De talán láthatta Myllát errefelé, és már az is nagy segítség volna. Kihúztam magam, és hangosan kopogni kezdtem.


Wynva and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 12:39 pm
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Amikor egyetlen mozdulattal mészárolta le a nyulat, kicsit elfordítottam a fejem. Ám annál jobban izgultam: a félhomályban hunyorogva visszafojtott lélegzettel vártam a jóslatot.
Talán harcos leszek? Mondjuk Aldrichtól már kaptam kardot. Talán ez az utam?
Ruhám kézelőjét szorongatva gondolkodok a mostanra véres oltár mellett. Mintha kicsit csalódtam volna. Talán a jóslás ilyen: rejtelmes és kétértelmű. Nem mond konkrétan a-t, vagy b-t. Azért annak örültem, hogy csak egy nyúl bánta. Ragacsot kár lett volna ezért feláldozni.
Wynva felajánlását csak egy kedves mosollyal hálálom meg, habár tudom, hogy vissza kéne mennem a faluba.
Kételkedve a sötét erdő felé pillantok. Elinduljak? Fáradt vagyok, és éhes. Ragacs is fáradt. De megígértem Flantnak. Ah, de nehéz ez.
Viszont mit is mondott a néni? Nem bölcs dolog éjszaka az erdőben mászkálni.
A fakunyhó és a meleg nyúlpörkölt hívogatóbbnak tűnik. Majd holnap korán kelek, az első hajnali sugárnál visszamegyek a faluba.
Tehát vonakodva, de bementem a néni után, és akkor úgy tűnt, helyesen döntöttem. A konyha szegényes volt, szárított füvek lógtak a gerendáról, viszont a lócát fonott szőnyeg takarta le. A kimerítő lovaglás és pusztában alvás után sokkal kényelmesebbnek tűnt.
A nyúlpörkölt nem volt rossz, viszont azért megsóztam egy kicsit. Nem akartam megsérteni a vendéglátómat, tehát a maradék vödör vízbe elmosogattam magam után, és fáradtan dőltem le a lócára. Tücskök ciripeltek odakint, és hallottam Ragacsot, ahogy iszik, majd leheveredik a fűbe. Biztos megint bogáncs fog ragadni a sörényébe...

Wynva Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 12:05 am
- A szellemek nem szólnak akárkihez csak úgy. - felelem nyugodt hangon, és ezúttal megállom, hogy mosolyra húzódjon az ajkam. Na nem szerencsétlen lány nyomorán mosolyognék; még dühösen is gyerek, bár a képességei és az akarata akár egy felnőtté. Mindenféle érzelmet nélkülöz az arcom, ahogy figyelem a lányt, aki egyre inkább belelovallja magát a hisztibe. Nem szakítom félbe, és nem torkollom le, amiért még egy cifra káromkodást is megenged magának. Elvégre nem vagyok se az anyja, se a nénikéje. Picit sem vagyok türelmetlen. Megvárom, míg végez, és csak aztán szólalok meg. Nem fogom elismerni, hogy nekem kellett volna figyelmeztetnem a nyúl életképességét illetően, hiszen mindez számomra természetes, de persze egy tizenéves lánykának már aligha. Sajnálom kicsit, de úgy érzem, ez is egy lehetőség. Egy újabb esély, hogy visszakozzon, és ne vegye vállára azt a terhet, amit a jövő ismerete jelent. Talán a jóslatok többsége azért is működik olyan pontosan, mert az emberek tudat alatt a beteljesítésükön dolgoznak, akkor is, ha egyébként elkerülni óhajtják a megjövendölt történéseket. - Azért nem árt, ha szeded a lábad, veszélyes az erdő napszállta után! - kiáltom utána, mielőtt hátat fordítok, és visszamegyek a kunyhóba vacsorázni.
Mikor a leány újra megjelenik a tisztásom szélén, én már ismét a kis lócámon üldögélek. Felállok, s mielőtt a lány elé lépnék, dobok néhány hasáb fát a pislákoló tűzre, aminek a fénye nélkül a tisztás csupán egy sötét kis folt lenne a halottsetét erdő közepén. Vetek egy pillantást a már teljesen kifulladt nyúlra, és bólintok egyet. - Megteszi. Mostmár csak figyelned kell, csöndben, amennyire lehet. - elveszem tőle a hálót, és a tarkójánál fogva emelem fel az utolsó erejével szabadulni próbáló jószágot, de nincs esélye. Gyakorlott mészárossal van dolga. A leány kezébe adom a jószágot, és a fejemmel az oltár felé intek. - Mellettem állsz, és mikor szólok, átadod a nyulat. A nyúl megdöglik, én pedig elmondom, mit látok. Rendben? -
Ezzel a kőrakás mellé lépek és egy rövid imát követően kérem a szellemek segítségét. Nem tart soká, csak néhány perc, és már nyújtom a kezem az áldozatért. Ha megkapom, a kőrakás fölé tartva egy gyors, és határozott mozdulattal elmetszem a torkát és újra a szellemek segítségét kérem, míg az állat vére szétfolyik a köveken. Már olyan sötét van, hogy nem is látom, tulajdonképpen hová és mennyire spriccelt szanaszét a vér, de érzem, hogy az arcomra is jutott belőle. De nem ez a lényeg. meredten bámulom a sötét köveket, és rekedtes hangon szólalok meg, egyik kezemben a kést, a másikban a kivéreztetett nyulat lógatva. - Csörrenő acél hangját hallom. Vér szagát érzem, és lángoló gyűlöletet, ami nem a halász leányát fűti. Pedig kardra cseréli a hálóit és készen áll a harcra. De vajon ott lesz a védelmezője mellett, mikor az beteljesíti bosszúját? Egy másik utat is látok. Talán a lányokból sosem lesznek hősök. - elhallgatok, és elszakítom a tekintetem a kövekről. A nyulat az oltárra helyezem, és halkan köszönetet mondok a szellemek útmutatásáért, és csak most nézek először a lányra, mióta a szertartást elkezdtük. - Remélem, válaszokra találsz a szavaimban, kisleány! De tudd! A döntés mindig a tiéd. - sóhajtok egyet, és a késemet lóbálva elindulok a kunyhó felé. - Oltsd el a tüzet, aztán feküdj le. Alhatsz a konyhában. Van ott még egy kis nyúlpörkölt is. - Fogok egy vödör vizet, amit a nap szinte langyosra melegített, és egy gyors tisztálkodás után felmegyek a szobámba. Hosszú nap volt ez, én pedig túl sokat foglalkoztam emberekkel. Ezt ki kell aludnom!

Mylla Eroltsdottir and Ronan Gallaway Kedvelték

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 4:57 pm
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Ott álltam fáradtan, koszosan, és végre azt hittem, rátérhetünk a lényegre. Ledobtam a földre a nyulat, és összefontam mellkasom előtt a kezeim.
- Most ez valami rossz vicc? - ráncoltam össze a szemöldököm. - A szellemek igazán szólhattak volna előbb, hogy élő nyuszika kell nekik!
- Hát ezt én nem hiszem el - dobbantottam egyet a lábammal, és színpadiasan széttártam a kezem. - Két órát vesződtem ezzel Wynva! Ó, hogy a jóédes szájbatekert megborult isteneknek a nénikéjét - éreztem, hogy az arcom kipirult a káromkodásban. Ezt még Aldrichtól hallottam, de sose engedte, hogy használjam. Most viszont úgy éreztem, itt a helye.
- Ostoba istenek - dobtam le a dróthurkot is, meg a ládát. Sok választásom nem volt, hoznom kellett egy élő nyulat.
 - Még hogy élő nyuszi - dúltam magamnak halkan mormogva, miközben ismét hátat fordítottam a néninek és elindultam vissza az erdőbe.
- Ostoba szellemek, már a nyúlpörköltet nem is szeretik - rúgtam bele egy kőbe.
- Ostoba nyulak. Jó, ők igazából aranyosak és ostobák.
Már kezdett szürkülni az erdőben, szóval nem volt túl sok időm, ugyanis sötétben még annyi esélyem se lett volna nyulat fogni, mint világosban. Kellett keresnem egy üreget. Ha majd ők nem jönnek hozzám, én megyek hozzájuk.
Ha jól emlékszem a homokosabb talajt szeretik a mezők túrásait. Esetleg fák gyökereit. Visszamentem tehát arra a rétre, ahol az elsőt fogtam, és tüzetesen átkutattam nyúl üreg után. Újabb másfél óra keresgélés után végre megpillantottam egy hosszú fület a fű között. A nyúl rögtön vissza is húzta a fejét, viszont én gyorsan utánanyúltam.
Már csak húztam magam után a halászhálóba fogott, rángatózó nyulat, amikor ismételten a néni elé érkeztem.
- Remélem, most már ez elég élő.

Wynva Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 2:29 am
- Csak óvatosan a kacatokkal, nem szeretnélek kiásni alóluk! - szólok utána még azelőtt, hogy átgondolnám, mit is mondok. Mi a káosz volt ez? Valami anyai jótanács, vagy mi? Megrázom a fejem, és tüzet gyújtok a bogrács alatt és belerakom a húst. A kunyhóból hozok még néhány alapanyagot, aztán, mire Mylla az erdőbe indul, én már megint a kis lócán üldögélek, madárdalt hallgatva, szemeimet lehunyva vetem hátra a fejem és élvezem a meleg nyári délutánt. Nem tudom, hogy nyúlfogásra alkalmas -e a leány, de láttam, mit művelt a hálóval, és elhatározom, hogy megjavíttatom vele a másikat is, ami ott porosodik a többi kacat között.  
Amíg Mylla odavan, elkészül a vacsora, összezúzok és kiáztatok néhány füvet, és már a kunyhó ablakánál ülök, babot válogatva. Ahogy meglátom közeledni a leányt,  abbahagyom és kezeimről lerázva a vizet elébe megyek.  - Az ott egy döglött nyúl? - kérdezem érdeklődve, és bár ezzel már semmire sem fogunk menni, azért elismerően pillantok rá.  - Élnie kellene, amíg úgy nem döntök, hogy  a szellemeknek adom az életét cserébe a segítségükért. - mondom érzelemmentes hangon, és csípőre is teszem a kezem. Kíváncsi vagyok, újra kezdi-e, vagy feladja.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 20, 2021 8:15 pm
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Felkacagtam a bácsis mondatra. Talán még humora is van a néninek, szerintem jól ki fogunk jönni ebben a két hétben.
- Rendben, Wynva - bólintottam mosolyogva. - Oh, biztosan, akkor majd jövök - fordultam a kis fa tákolmány felé.
Azért még mielőtt nekiláttam volna nyúlcsapdát rögtönözni, megpaskoltam Ragacs ragacsos sörényét, és odaadtam neki az utolsó almák egyikét.
A nyulakért meg nem kár, azok úgyis szapora állatok.
Újult lelkesedéssel vetettem be magam a fa lomtárba, bár ami bent fogadott nem volt bizalomgerjesztő. Egy-két állati koponyától és miegyébtől eltekintve viszont akár még hasznos dolog is rejtőzhetett ott. Egerek szaladgáltak a padlón, viszont én hezitálás nélkül kezdtem le kotorászni valami drót után.
Találtam is egy berozsdált darabot, ami talán egykoron egy szekér darabja volt. Meg is hurkoltam, viszont nem tűnt valami biztosnak. Így inkább addig maradtam, amíg nem találtam egy pókhálós faládát is, és egy ócska halászhálót. Még kész szerencse, hogy az utóbbit össze tudtam csomózni úgy, hogy használható legyen. Fogtam még egy kis vékony kötelet, majd mindezzel az ölemben elindultam a legközelebbi vágott rét felé. Nos tehát. A hurkot kötöttem meg elsőnek, aztán fölé támasztottam a ládát, amit majd a zsinór segítségével a nyúlra borítok. A háló meg csak azért kellett, hogyha esetleg el akarna szaladni. Meg egyébként is, ki hagyna pocsékba menni egy ilyen jó hálót?
Miután felállítottam a csapdát, és némi eleséget is szórtam alá, vártam. És vártam. És még többet vártam. Már majdnem elaludtam az unalomtól a bokorban, amikor végre kiugrált egy nyuszika a rétre.
Vártam a megfelelő pillanatra, viszont a hurok nem kötődött a lábára időben, így ugyan kicsit sántán, de elkezdett szaladni.
- Ahj ne! - kiáltottam fel, majd kiugrottam a bokorból, és kezembe a hálóval utána iramodtam. Egy jól irányzott hasravágódás után sikerült elkapnom.
- Na, ki látott már halászhálóval fogott nyulat? - álltam fel a földről, majd egy jól irányzott mozdulattal csavartam el a nyúl nyakát, ahogy anyámtól tanultam, és füvesen, földesen, de visszaindultam Wynvához, egyik kezemben a nyúllal, a másikban a hálóval.
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 20, 2021 7:00 pm
Már túl vagyok a hús feldarabolásának nagyján, mikor a leány mellém lép. Ha egy szót sem monodana, akkor is tudnám, mire jutott. Túl kedves neki a ló. Kötődik hozzá, és képtelen feláldozni a céljai érdekében. Egy pillanatig megpróbálom felidézni, én mikor voltam utoljára ennyire ártatlan, de nem sikerül. Talán sohasem. Talán Bryna mellett nem is volt erre igazán esélyem. Vagy csak a származásom, a bennem csörgedező ork vér miatt nem éreztem sosem úgy, ahogy ez a kisleány képes egy állat iránt is. Ragaszkodás. Felesleges, terhes érzelem, ami megköti a kezed, és akadályoz a céljaid elérésében. És mit kapsz cserébe? Talán semmit sem. Nincsenek garanciák. Miféle üzlet az ilyen?
- Ez a te döntésed, leány, nekem szükségtelen magyarázkodnod. Úgy lesz, ahogy akarod. - Én, vele ellentétben már nem nézek a ló felé. Az állat sorsának alakulása nincs befolyással az enyémre. A leány döntése csak annyiban izgalmas, hogy ritkán látni ennyire nyílt, kendőzetlen érzelmeket, ily ártatlanságot. Érdekes...
- Wynva. - megfogom a kezét, és ha hagyja, felfelé fordítom a tenyerét, és vetek rá egy pillantást, mielőtt elereszteném. - Jobb, mintha bácsinak tűnnék. De hívj csak  Wynvának. Abban a kis kamrában találsz mindenféle kacatot. Talán sikerül eszkábálnod valamit belőlük. - mutatok végül a  kunyhó oldalához épült aprócska szerszámos bódéra.  Találja csak fel magát, már így is több jóindulatot mutattam felé, mint bárki iránt, aki csak erre járt valaha.

Edellyn Arienthe Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 20, 2021 6:29 pm
Forthefuture
@Wynva& Mylla Eroltsdottir
──────────────── ────────────────


Annak ellenére, hogy a néni - akit ismételten csak úgy tudnék jellemezni, hogy furcsa, ám kedves - otthagyott, valahogy úgy éreztem, nem kell minden áron Ragacsnak az oltáron végeznie. Ettől megkönnyebbültem, habár gyávának is éreztem magam.
Nem, szeretni sose gyávaság. Ez a ló egyébként se érdemli meg hogy feláldozzák.
Rövid ideig toporogtam egy helyben, és azon tűnődtem, hogy fogok nyulat fogni. Mondjuk az idő éppen ideális volt, napnyugta. A kisvadak ilyenkor szoktak előbújni. Talán egy egyszerű hurok is megteszi majd.
- Néni - mentem utána valamivel később. - Szóval ha ad egy drótot csinálok nyúl csapdát. Mármint ne tessék haragudni, meg remélem a szellemek se fognak, de Ragacsot ilyenért nem adom - pillantottam a lovacskára, aki nem különösebben zavartatta magát. - Ha kisebb áldozatért kisebb jóslatot kapok, ám legyen. A jóslat jóslat, és talán a szellemek is lesznek olyan kedvesek mint a néni. Egyébként Mylla vagyok - nyújtottam a kezem a nő felé, hiszen arra jöttem rá, hogy még be se mutatkoztam. - És remélem nénizhetem, ha nem, akkor mondja nyugodtan. Csak olyan néninek tűnik - vontam vállat egyszerűen.

Wynva Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 20, 2021 1:43 am
Mosolyra húzom a számat, és kicsit oldalra döntöm a fejem. - Milyen kis érzékeny lélek vagy. - jegyzem meg barátságosnak szánt hangon. Nem tudom, mennyire tűnhetek annak, ezzel kapcsolatban mindig rendkívül vegyes visszajelzéseket kaptam. Főleg rosszakat, de az most mindegy. Nincsenek ártó szándékaim a gyermekkel kapcsolatban, sőt! Tényleg hajlandó vagyok segíteni rajta, ha igazán ezt akarja. De nem vagyok benne biztos, hogy nem hátrál meg, ha megtudja az árát. És nem a ház körüli munkákra gondolok leginkább. - Szükségem is lesz rád. Sok növényt csak ilyenkor tudok begyűjteni. Te majd fogadod az érkező látogatókat is. - máris megosztom vele, mit tervezek pedig még csak most fog a kriga a vízbe ugrani. - Áldozatot, igen.  A szellemek nem adják ingyen a tudásukat. -  felelem nagy komolyan, és újra a kancára pillantok én is, amely nyugodtan legelészik éppen, mit sem tudva arról, hogy épp a sorsának további alakulásáról döntünk. Vagyis a  leány fog dönteni.

És ahogy sejtettem, azonnal megroggyan az elhatározása, ahogy szóba kerül a ló.  Nyugodt pillantásom közte és a ló között cikázik egy ideig, aztán viszont már csak őt figyelem. Annyira ártatlan! Olyan nagyon gyermeki még az elképzelése a világról! Talán meg kellene tanítanom neki, hogy a világ kegyetlen és elveszi, amit szeretsz, akár önként ajánlod, akár a halott kezeid közül kell kitépnie. De nem. Nincs szívem hozzá.  Sóhajtok egyet és megrázom a fejem. Megkapja az őszinte válaszomat. - Nem tudom. A szellemek szeszélyesek. Talán megelégszenek egy nyúllal, talán nem.  Te döntesz. - felállok, és ott hagyom. Visszasétálok a nyúlhoz, és befejezem, amit elkezdtem. Hagyom, hogy átgondolja a dolgokat a kisleány. Nem fogok erőltetni semmit, elfogadom, bármire is esik a választása.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
472
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Az erdei boszorka kunyhója - Page 5 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Erdei tisztás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: