Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Eye for an eye KaDiPE5
Eye for an eye KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Eye for an eye

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Pént. Jún. 25, 2021 2:49 pm

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 11:26 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

Még alig értem be őket, máris visszafordultak. Oh na ne már... Most dombra felfelé futunk? Egek...
Szinte látszott az embereken a kimerültség, ahogy utolsó erejükből még visszafordultak.
Nem igazán láttam, mi történik elől, viszont azt határozottan hallottam, hogy az orkokból valószínűleg nem csak annyi volt, amennyit leöltünk és a folyóba kergettünk.
- Hát itt vagy Mylla! Gyere kicsi lány, lóra! - tessékelt maga előtt Flant, aki a hátam mögül bukkant fel.
Nem túl sok kérdésem volt, kaptatunk fel a dombra, mint az űzött vadak. Milyen forgandó a szerencse... Hm. Akkor, a felfelé nyargalás közben felderengett egy mondat, amit nagyon, nagyon régen hallottam, de pont illett. Valami szerencse... Igen, ne a szerencsére hagyatkozzak, hanem tanuljak meg keverni. Hát, az orkok ellen nem hiszem, hogy sokat érnek a kártytarükkök.
Flant két pillanat alatt termett a nyeregben, és úgy húzott fel engem maga elé, mint valami könnyű krumpliszsákot.
Amikor hátrapillantottam, semmi kecsegtetőt nem láttam, sőt... Csak reméltem, hogy a lovaink gyorsan bírnak futni. És szerencsékre aznap Ragacs túlteljesítette önmagát.



Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 10:02 pm
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
Gyáva féregként menekültek az orkok, vissza a folyó irányába, mi pedig a nyomukban. Felbontottuk az alakzatunkat, úgy zúdultunk le a domboldalról, fegyvereinket a fejünk fölött lengetve, diadalittasan üvöltve. Lándzsák és hajítóbárdok repültek az orkok felé, mégtöbbet leszedve közülük. Alig néhányan maradtak csupán, mire utolértük őket a folyóparton. Ott ismét összezártak, és elkeseredetten próbáltak valamiféle alakzatot felvenni még, de mindhiába. Kíméletlenül rohantuk le őket, pajzsok reccsentek, pengék vágtak a húsba, nyüszítve üvöltöttek fel. Egyikük utolsó próbálkozásképp felém rohant két íves szablyával. Jól forgatta mindkettőt, épp, hogy csak ki tudtam térni első csapása elől. A következőt hárítottam a pajzsommal, azonban nem láttam jönni a sunyi alsó vágását, amivel jobb combomba mart. Éreztem, ahogy elgyengül a lábam, és térdre rogytam. Ekkor kaptam még egy vágást, könyökömtől az alkaromig, ahogy szerencsétlenül próbáltam magam elé emelni a kardomat, hogy azzal hárítsak.
Magam elé húztam a pajzsomat, ütésre lendítettem, minden erőmet beleadtam, azonban felöklelnem nem sikerült. Legalább az egyensúlyából kibillent, így ezt kihasználva feltápászkodtam, és felé döftem. Sikerült kitérnie, de válaszcsapásra már nem volt ideje. Jobb kezéből pajzsommal kiütöttem a fegyvert, majd egy jól irányzott szúrással végeztem vele.
Ahogy körbenéztem a folyóparton, bajtársaim tették a dolgukat. Flant egy földön fetrengő, sebesült orkot végzett ki, míg Stian szekercéje egy, a víz felé menekülő ork hátába szállt. Végeztünk minddel, nem maradt túlélőjük. Az embereim hangosan éljenezve borultak össze, véresen, mocskosan, ám győzelemtől mámorosan. Elégtételt vettünk lemészárolt testvéreinkért.
Ekkor hallottuk meg a harci dobokat a túlpartról. Jól ismertem már ezt a hangot... A folyó másik oldalán sötét alakok bontakoztak ki az erdő takarásából, néhányan csónakokat cipeltek a fejük fölött. Bizonyára a táborban meghallhatták a csata zaját. A fenébe, el kell tűnnünk innen.
- Hagyjátok! - szóltam embereimnek, akik közben nekiláttak a hullák kifosztásának és skalpok gyüjtésének. - Erre most nincs időnk, mennünk kell! Vissza a dombra, lóra, és tűnjünk innen. Időbe telik nekik, míg átkelnek a folyón, és útra készek lesznek, addig mi egérutat nyerhetünk. Mire a nyomunkba erednek már messze járunk!
- De Aldrich... - kezdett bele Stian, viszont leintettem.
- Nem. Mára ennyi elég volt, Stian. Fáradtak vagyunk és sebesültek, nem kockáztatok meg még egy összecsapást. Nem akarom a maradékát is elveszteni annak, ami maradt belőlünk.
Stian némán bólintott, majd futólépésben a domb felé indult. Szerencsétlenül bicegve, sebesült lábamat magam után húzva követtem. Csak a lovamig érjek el.  

Svea Helmrid and Arthus Nendrac Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 7:54 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

Kicsit volt időm kifújni magam, viszont nem akartam lemaradni a csapattól. Talán jobb, ha Aldrich nem tudja, mit csináltam.
Talán ez már hősködés lenne?
Így megpróbáltam úgy utánuk eredni, mintha mindig is hátul lettem volna a többiekkel, ahogy az elején kérték. Abban meg már csak nincs semmi különös, ha egy kislány lemarad, nem?
Mondjuk a fülem hegyétől a kislábujjam végig saras voltam, de hát... Egy gyerek mindig saras, nem?
Mindenesetre, valahogy öröm volt látni, ahogy az orkokat a folyó felé szorították. Azt éreztem, igazság született. És ki tett igazságot? Hát nem az istenek. Az istenek is csak akkor figyelnek rám, amikor valami balvészt akarnak küldeni.
A szívem még mindig hevesen dobogott, és pár pillanatig nem is hittem el, hogy élve kijutottam onnan. Viszont sikerült. Életem első rajtaütése... Nos, nem így képzeltem, de hát sokszor nem úgy alakul a sors, ahogy elképzeljük. Legalább ahogy láttam, a nyakam nyújtóztatva a többiek jól vannak. Tehát megérte. Erre a gondolatra az arcomra minden fáradtság és fájdalom ellenére halvány mosoly ült ki.




Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 4:36 pm
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
Már mindkét pajzsfal csak egy-egy sorból állt, az övék azért, mert egyre inkább elfogyott az utóvédjük, a miénk pedig azért, mert széthúztuk a vonalunkat, hogy félkörívesen bekeríthessük őket.
Az orkok határozottan hátrálni kezdtek, de még próbálták tartani az alakzatot. Harci moráljuk látványosan alább hagyott, csak idő kérdése volt, míg visszavonulót nem fújnak.  Nem, mintha bármi esélyük is volna, csak a folyóig futhatnak.
Előre szúrtam, pajzsommal löktem, majd kardommal ismét vágtam, aztán újra és újra, méginkább visszaszorítva az orkokat. Oldalra pillantottam, elégedetten láttam, hogy Stian és Flant az oldalukba került. Próbáltak méginkább összezárni, de nem maradt már elég erejük hozzá.
Újabb szúrás, lökés a pajzzsal, újabb vágás, átléptem a halott ork fölött, és araszolva, de egyre megállíthatatlanabbul haladtam előre. Társaim is tartották az iramot, fáradhatatlanul mészárolták a férgeket. Míg nem állatias üvöltést hallatott az egyikük, és bár nem értettem nyelvük szavait, tudtam, ez a visszavonulást jelenti. Löktek egyet a pajzsukkal, majd a domboldalról vett lendületet kihasználva rohanni kezdtek visszafelé. A folyó több, mint kétszáz méterre lehetett, addig még utolérhetjük őket.
- Utánuk! - üvöltöttem. - Mindet levágjuk! Nincs kegyelem!
Majd nekiiramodtam, felbontva az alakzatot. Társaim követték a példámat, őrjöngve indultak meg a domboldalon lefelé, néhányan elhajították dárdájukat a menekülő orkok után.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 3:52 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

Henteregtem a sárban a lándzsák szúrása elől, viszont az orkok köre szűkülni kezdett, lassan nem maradt helyük arra, hogy velem foglalkozzanak. Ehelyett csak szimplán megtaposni próbáltak, ami félig sikerült is.
Hallottam, ahogy Aldrich kiabál, megpróbáltam az ő hangja felé kúszni. Felegyenesedni nem mertem, és akkor hálát adtam pusztán azért, mert lélegzem.
Életemben utoljára akkor éreztem vér ízét a számban, amikor kiesett az utolsó tejfogam. Még mindig utáltam, és legszívesebben a sárba köptem volna, de lefoglalt hogy az életemért küzdjek.
Ahogy az orkok pajzsfala szűkült, úgy fogyott az a rész is, amin át kell verekednem magam.
Átkúsztam egy terpeszben álló ork lába között, majd a pajzsa alatt gurultam ki. Nem tudom hogy a szag volt-e rosszabb, vagy a látvány.
Viszont újra a két fal közé kerültem, a fejem felett csattantak össze a vasak és a pajzsok. Már csak ki akartam jutni onnan, így a nyomorult rövidkardomat szorongatva egyszerűen megpróbáltam a sor vége felé küzdeni magam.
Sárral kevert vér ment a számba, és valószínűleg úgy néztem ki, amikor kikúsztam a domb szabad részére, mint aki most dagonyázott. Nem voltak messzi tőlem, és megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy a mieink takarásába legyek, viszont Flanthoz már nem volt erőm visszamenni. Csak kiterültem a füvön, és végre szabad levegőt lélegeztem.




Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 3:18 pm
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
Noha a létszámhátrányunk ellenére először mi kerültünk fölénybe, most az orkok visszavágtak. Néhány lépésnyi hátrálásra kényszerítettek minket, azonban a magaslati pont nyújtotta előny még mindig nekünk kedvezett. Időközben elvesztettem a tőrömet, egy ork páncélrései között maradt, ezért vállam fölött a kardom után nyúltam. Előrántottam, majd egyből döftem is vele a pajzsom túloldalán álló irányába.
Pajzsfalban nem lehet csak úgy kardot vagy szekercét lengetni, nincs elég hely egy ekkora fegyver effektív használatához, ezért inkább lándzsaszerűen próbáltam döfködni vele. Némi visszakozás után ismét megtorpantunk, nem tudtak tovább lökni minket.
- Tartsatok ki! - kiáltottam el magam. - Toljuk meg őket! Most!
Majd hangosan üvöltve hatalmasat löktünk soraikon, ismét hátrálásra késztettük őket. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy sorra fogynak el a hátul lévő lévő tartalék egységeik, és egyre több sebesült, vagy halott ork fölött lépdeltünk át, mígnem maga a pajzsfaluk is szűkülni kezdett. Az üres helyeket nem töltötték fel, inkább összezárták.
- Húzzuk szét a sort! Flant! Kerítsük be őket! - szóltam hátra, miközben pajzsommal nagyot taszítottam az előttem lévő orkon, majd alulról lendítettem a kardomat, végigmetszve vele combjától a derekáig.  

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 12:17 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

A hátamat erősen megcsapta az egyik pajzs alja, és én belenyekkentem a sárba. Elmozdultak az erőviszonyok, és a kitartásunk ellenére az orkok előrenyomultak. A földre kellett szorítanom a fejem, hogy elkerüljem a kitörő szablyákat.
Sose adtam még hálát a kicsinységemért, viszont akkor, ott a pajzsok és acél között fuldokolva elmormoltam egy köszönömöt.
Talán halottnak is hittek, ha egyáltalán észrevettek, ugyanis akkora már alig különböztem a sártól. Meg is tapostak, hallottam, ahogy megreccsennek a csontjaim. Viszont az, hogy egyszerűen átgyalogoltak rajtam, csak egyet jelenthetett: előnyt szereztem. Összehúzva magam megvártam, amíg a kiesett orkok helyére felzárkózik a többi, és laposkúszásban folytattam az utam.
A zúzott kezemben továbbra is ott szorongattam a rövidkardom, és most, hogy közelebb kerültem, volt lehetőségem beszúrni az orkok második sorába.
Elhomályosodott a látásom a sártól, vértől, és a szemembe szökő könnyektől. Aldrichért. Flantért. Stianért.
Lábak tolongtak előttem, és akkor már nem gondolkodtam. Ott szúrtam meg, és azt, ahol és akit csak értem. Ekkor az orkok soraiba újabb kiáltások csaptak fel, voltak, akik térdre estek. Én pedig akkor már csak magamat próbáltam menteni, ugyanis voltak lándzsák, amelyek már nem előre, hanem lefelé szegeződtek.




Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 24, 2021 11:59 am
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
- Nincs kegyelem! - üvöltötték velem a bajtársaim, majd a két pajzsfal egymásnak rontott.
Reccsent a fa, csengett az acél. A domb nyújtotta előny a miénk volt, erősen megvetettük lábainkat, az orkok első rohama csaknem lepattant rólunk. Az ütközéstől hátrahőköltek, mi pedig ezt használtuk ki, szúrni, vágni kezdtünk, ahol csak értük őket. Tőrömmel a pajzsok alatti rést céloztam meg, sikerült is sebet ejtenem a nekem feszülő ork védtelen combján. Ahogy egy pillanatra gyengült a tartása, pajzsommal nagyot taszítottam rajta, majd egy jól irányzott döféssel ágyékába vágtam a pengémet.
Az ork nyüszítve zuhant a földre, azonban ahelyett, hogy zárták volna a rést, rögtön egy másik harcos állt a helyére. Egy szekerce sújtott felém, hatalmas lendülettel. Épp, hogy csak a fejem fölé tudtam kapni a pajzsomat, ezzel hárítva roppant erejű csapását. Az acél baltafej rést ütött a pajzsomon, ám kirántani már nem tudta olyan könnyen. Szívós volt a mocsok, de én tartottam magam. Kihasználva pillanatnyi fegyvertelenségét, marokra fogtam a tőrt, aztán előre döftem, egyenesen az ork bordái közé. Pajzsom alatt kirúgtam, hátrataszítva a vergődő férget. Kissé megtántorította a mögötte gyűlekező erősítést. Úgy döntöttem, ne adjunk nekik több esélyt.
Egy pajzsfalban mindig az elszántabb győz. Az ügyesség segít, az agyafúrtság hasznos lehet, de mindig az elszántabb és könyörtelenebb az, aki győz. Ezért hát minden olyan pillanatot meg kell ragadni, amikor az ellenfél sebezhető. Ez is egy olyan volt.
- Told! - üvöltöttem, majd egy lépést tettem előre, majd mégegyet, miközben jobb lábammal hátul megtámasztottam magam.
Lassan bár, de megállíthatatlanul haladtunk előre, leszorítva a domboldalon ellenségünket. Futó pillantást vetettem a jobb szárnyunk irányába, csak, hogy lássam, Stianék hogy bírják. Ha jól láttam, nincs még veszteségünk.
Araszolva toltuk lefelé az orkokat, üvöltve, káromkodva, félelmet nem ismerve. Hirtelen nyilaló fájdalmat éreztem bal lábamban, és ahogy lepillantottam, pajzsaink alatt orkok íves pengéjű tőreit láttam, ahogy próbálták a lábainkat elvágni.
- Lábra vigyázz! - kiáltottam bajtársaimnak.
Noha nem ejtett túl mély vágást az a kés, azért éreztem, hogy jóval nehezebb tartani a pozíciómat. Mintha megakadtunk volna ezen a ponton, és talán ők kezdtek el bennünket visszaszorítani.

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 9:08 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

A szívem a torkomban dobogott, amikor leszálltunk a lovakról. Hallottam az ellenséges tábor kürtjeit, láttam a felsorakozó pajzsokat. Istenek...

Vár rám a túlpart
A mieink is sorba rendeződtek, Flant szorosan maga mellett tartott, amíg Aldrichék elől vették fel az alakzatot.
Gályám siklik lásd
Amikor az orkok megindultak felénk, levert a víz, miközben a vér szinte lüktetett a fülemben.
Anyám bölcs szava szól
Rések? Rendben. Ald szavaira csak bólintottam. Vigyázni Flantra. Rendben.Nincs hősködés. Mi is számít annak?
Harcolj mostantól
Megvetettem a lábam, ahogy a többiek. Bátran, Mylla. Bátran.
Bármi várhat Rád
Lehunytam a szemem, és megmarkoltam a rövidkardot. Egy pillantás alatt nehezedett ránk a felénk rohanó orkok lendülete, hallottam, ahogy megreccsennek a pajzsok, és a levegőbe üvöltések csaptak fel.
Büszkén kell hogy állj
Visszafojtottam egy sikolyt, felemeltem a fejem, és úgy tettem, ahogy Aldrich kérte: réseket kerestem. Ott szúrtam a pajzsok között, ahol tudtam.
Hajózd végig a tengert
Az ő soruk a miénkre torlódott, most, vagy soha.
Vágd le az ellent
Vágd le az ellent. Mély levegőt véve lebuktam Flant mellett, és szorosan tartottam a kardom, miközben előre kúsztam a lábak között. Meg kell védenem őt, őket. És az orkok jelentették a veszélyt. Úgy tudok rájuk vigyázni, ha levágom őket.
Vágd le az ellent!
Egy nagyobb rést találva az emberek lába között kilendítettem a kardom élével, és amíg a fejem felett lándzsák, kardok feszültek egymásnak addig én módszeresen a térdkalács alatt kezdtem elvágni az orkok inait, végig kúszva előttük.





Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 23, 2021 8:36 pm
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
Mintha nem lenne holnap, úgy vágtattunk az evirani pusztán át. Magunk mögött hagytuk a tavat, a mellékág mentén közeledtünk a Sahqon folyóhoz, ahol az orkok állítólag átkelni készülnek a túlparton lévő táborukba. Nem álltunk meg éjszakára, nem engedhettünk meg nekik mégtöbb egérutat. Mindenképp utol kellett érnünk őket, mielőtt a folyóhoz érnek. Ha átkelnek, erősítést kaphatnak, és oda az esélyünk, ha viszont a folyó előtt elkapjuk őket, végük.
Mellettem Stian lovagolt, hasonlóan feltüzelve és bosszúra szomjasan, mögöttem kissé lemaradva pedig Flant, nyergében Myllával. Csak arra tudtam gondolni, hogy már a második otthonát kellett elveszítenie az orkok miatt... Ám az istenek igen csak kedvelhetik ezt a kislányt, hisz mindkettőt sértetlenül megúszta. Csak tartsák is meg ezt a kegyelmüket.
Két otthon elvesztése. Már egy is hatalmas tragédia, és több, mint amit a legtöbb ember átél élete során. Myllának meg kell tanulnia megvédeni magát, ezért is kértem meg Stiant, hogy tanítsa vívni. Ha az istenek is úgy akarják, a lány hamarosan átesik a tűzkeresztségen.
Napkelte után nem sokkal elértük a dombot, ahonnan már jó rálátásunk nyílt a Sahqon folyóra. Az innenső partján kisebb ork csapat táborozott le, pont, ahogy arra számítottunk. Még nem kezdték meg az átkelést, úgy tűnt, még a csónakokra vártak a túlpartról. Odaát sűrű erdőséget láttunk, nem tudtuk megítélni, milyen messze lehet a főtáboruk.
Sajnos a lovaink eléggé kifáradtak ahhoz, hogy ne kockáztassak meg egy lovasrohamot, pedig lényegesen megkönnyítené a dolgunkat, főleg a domb nyújtotta előnyt is kihasználva. Azonban nem kockáztatnám meg egy lovunk elvesztését sem, elvégre, ha mégis rosszul sülnek el a dolgok, gyors visszavonulással lerázhatjuk őket.
Ekkor vettek észre minket. Odalent a folyóparton kürt harsant, az orkok mozgolódni kezdtek.
- Le a lóról, álljatok készenlétbe! - adtam ki a parancsot. Ahogy végignéztem az orkokon, többen voltak, mint mi, de miénk volt a magaslati pont. Alakzatba álltak, az ő pajzsfaluk kissé jobban elnyúlt, mint a miénk fog, de ahhoz kevesek, hogy bekerítsenek minket.
Leszálltam a nyeregből, magamhoz vettem pajzsomat, és nekiláttam rendezni a sorainkat.
- Úgy látom, zárt alakzatot választottak, pedig többen vannak. Próbáljuk kihúzni a sajátunkat, nehogy bekeríthessenek minket - mondtam, miközben lassan megindultak felfelé a dombon. Nem volt túl meredek, valószínűleg ezért is kockázattták meg, hogy elénk jöjjenek. Bizonyára féltek, hogy a folyóba szorítjuk őket, ha időt adnak nekünk a lerohanásra. - Kilenc embert kérek előre, Stian, tiéd a jobb szárny, a balt én vezetem! A maradék négy ember lesz a hátvédünk. Flant, ha volnál szíves. Ne hagyjátok, hogy meglepjenek minket. Ahogy látom, nekik pont a bal szárnyuk az erősebb, szóval ti hátul húzódjatok inkább jobbra! Zárjuk a pajzsfalat, ne hagyjunk fölösleges réseket!
Bajtársaim megértették a stratégiát, fel is fejlődtek két sorba a domboldalon, zártan, ahogy én azt kértem. Mielőtt elfoglaltam volna a helyemet, Myllához léptem.
- Készen állsz? - néztem a szemébe. Nála volt a kard, amit kapott. - Ha elkezdődik, maradj hátul Flanttal. A nyomást az első sor fogja kapni, a ti dolgotok, hogy segítsetek minket. Nem tervezem, hogy bárki is elhulljon, de ha így történik, a pajzsfal zárni fog, nem fogjuk pótolni a helyet. Próbáld keresni a réseket, azokon szúrkálj kifelé, ha tudsz, menj a lábukra. Nem kell hősködni. És ami a legfontosabb, vigyázz Flantra!
Nem maradt sok időnk, hát elfoglaltam helyemet a bal szárnyon, és magasba emelt kézzel megadtam a jelet az indulásra. Határozott léptekkel haladtunk lefelé a domboldalon, az ellenség pedig közeledett. Alig ötven méterre járhattak. Azt hiszem, ez a pont jó lesz.
- Pajzsfal! - üvöltöttem, magam elé emelve vörösre festett, kerek pajzsomat.
Szorosan álltunk egymás mellett, pajzs a pajzson, készen az ütközetre. Az orkok közelítettek, mi erősen megvetettük a lábunkat. A lendületük nem lesz elég, könnyedén visszanyomhatjuk őket majd. Hosszúardomat még a hátamon tartottam, inkább tőrömet vettem elő. Pajzsfalban az jóval praktikusabb az apró rések megtalálására.
- Nincs kegyelem!

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
888
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 11:51 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

- A tábor miatt ne okold magad - mondtam kedvesen. - Nem te tehetsz róla, nem tudhattad. Jót akartál azoknak az embereknek a másik faluban. Az istenek mintha átokkal súlytanának - az utóbbit már inkább csak magamnak tettem hozzá, lesütött szemekkel.
Megborzongtam Aldrich szavaira, és lopva körbenéztem azokon az embereken, akiket mind jól ismertem. És ennyi maradt belőlük. Kezdtem felfogni, hogy valakiket már sosem látok viszont
Enyhén remegő kézzel vettem el a felém nyújtott pengét.
- Igazán nekem adod? Mármint... Igen, tanultam Stiantól. Elbírom - mosolyodtam el végül, és kicsit esetlenül, de megforgattam a vasat a kezemben.
- Vigyázni Flantra. Rendben, nem hagyom magára - kacsintottam vissza Aldrichra, viszont furcsa szorongás fogott el.
Az emberek körülöttem pakoltak, és valóban az orkok után akartak indulni.
Felpillantottam Aldra, aki a fekete zászlót szorongatta. Láttam rajta az elszántságot, ami nekem is erőt adott.
Ragacs ott topogott a hátam mögött, és Flant már a kezébe vette a kantárját. Ő kimerültnek látszott, viszont nem kevésbé bátornak.
- Gyere kicsi lány - húzott fel maga elé a nyeregbe. - Aztán csak ne hadonász azzal az éles vassal - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.
- Csak ha orkok lesznek előtte.
- Ez a beszéd. Jó a nevelés Aldrich! - kiáltott előre.
Én elmosolyodtam, ám a levegőben nyomasztó érzés ült. A történteket sajnos még Flant humora se tudta megszépíteni, pedig ő igazán próbálkozott. Az éjszaka komor üzenete nem volt se szép, se vidám:
Fogat fogért.



Svea Helmrid Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
986
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Eye for an eye Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: