Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Eye for an eye - Page 2 KaDiPE5
Eye for an eye - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Eye for an eye

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 11:31 pm
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
Hamu, és gyász. Könny és vér. Ennyi maradt csupán tábornunkból, népes klánunkból. Soha nem tartoztunk a valódi evirani klánok közé, mint a született nomádok, hisz csupán szedett-vedett túlélők voltunk, akiket összehozott a szükség. Nem egy igazi nemzetség. Én azonban mindig is a klánomként, a saját családomként tekintettem rájuk, noha vér nem kötött össze minket. Hacsak nem számít az a vér, amit együtt folyattunk és ontottunk egymás védelmében. Azt hiszem, ez van olyan erős, mint a vértestvéri kötelék, hisz Flantot és Stiant is legalább annyira fivéremnek érzem, mint egykor Almundot... Mindannyian összetartoztunk.
Csak álltam ott egykori táborunk közepén, meredten bámultam a kopja végén lógó Vöröskéz zászlóra, és hirtelen minden olyan tiszta lett. Nem az volt a Vöröskéz klán egyetlen faluja, rajtuk kívül maradtak még mások is. Nem akadtunk a nyomukra, így, hát tovább álltunk, ők pedig követhettek minket. Ha valamit megtanultam az évek során, az az, hogy ha háborút indítunk egy ork törzs ellen, akkor gyökerestül ki kell írtani őket, egyet sem hagyhatunk életben. Az orkoknál a bosszú becsületbeli ügy, szemet szemért.
Kezem ökölbe szorult, szemembe könnyek gyültek, ahogy a zászló után kaptam. Erős rántással téptem le a lándzsavégről, majd markomba szorítottam az éjfekete lobogót.
Vékony, gyermeki hangra kaptam fel a fejem. Ahogy odapillantottam, Myllát vettem észre felénk közeledni. Szakadtan, koszosan, véresen, viszont életben. Az isteneknek hála!
- Mylla! - térdrerogytam előtte, majd magamhoz öleltem. - Bár jöhettem volna előbb... Bár jöhettem volna. Azok a férgek csapdába csaltak minket, azt használták ki, hogy a falu segítségére siettem - mondtam halkan. - De esküszöm neked, mostantól csak magunkra fogok gondolni, senki mással nem törődünk. Nem lett volna szabad hátrahagynom a tábort - eltoltam magamtól, hogy jobban szemügyre vehessem.
Sokkal több kosz és vér volt rajta, mint azt valaha hittem, hogy egy ilyen kislányon lehet, de megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy az nem az ő vére. Felálltam hát, és megmaradt bajtársaimra néztem, akik körém gyültek. Tizenkét harcos, akik megjárták a poklok poklát, ennyien maradtunk csupán. És az a néhány sebesült, akiket időközben dereglyén elküldtem a faluba. Majd még visszajövünk értük.
- Aldrich - szólt egyikük. - Megtalálták az éléskamra alatti lerakatot is, elvitték minden készletünket és vagyonunkat.
- Az a kisebb baj, azt még visszaszerezhetjük. Bajtársaink életét azonban már nem - néztem a férfira. - De megbosszulhatjuk őket, kaphatnak olyan búcsút, amit megőríz az emlékezet. Ti, akik itt álltok előttem, mind harcosok vagytok! És azok ott? Gyáva fosztogató férgek, menekülő korcs kutyák! Még nem járhatnak messze, könnyen utolérhetjük őket!
- Délnyugat felé indultak, a folyó túlpartján lehet a táboruk - mondta Flant.
- Az előnyünkre válhat, a vízen való átkelés lelassítja őket. Szedelőzködjetek, csak azt hozzátok, ami szükséges! Mind egy szálig levadásszuk a fattyakat, és vérrel mossuk le a vért!
Hangos éljenzés tört ki, miközben szekercék és kardok lendültek a magasba, én pedig elégedetten néztem végig rajtuk. Elszánt harcosok mindannyian, láttam a szemükben, hogy nem ismernek félelmet, hogy készek lennének akár meghalni is, ha tudják, hogy magukkal vihetik az orkokat, akik mindezért a szörnyűségért felelősek.
Alig néhány méterre a földön egy rövidkardon akadt meg a szemem. Közelebb léptem, felvettem a porból. Egyszerű fegyver, alig nagyobb egy tőrnél. Nem valami díszes, azonban remekült megmunkált acél. Nem nehéz, az egyensúlya is jó, a pengéje se csorbult ki, bár egy élezés azért ráférne. De mostanra talán megteszi.
- Emlékszel még, mit tanított neked Stian? - léptem Myllához. - Azt hiszem, erre szükséged lesz még, hisz mostantól egy vagy közülünk - sandítottam a harcosokra, akik mögöttem készülődtem. - Úgy látom, pont a te méreted. Idővel megtanulod jobban forgatni, ma viszont neked kell vigyáznod Flantra. Kissé megsebesült a csatában, de ezt ne hánytorgasd fel neki - kacsintottam alig észrevehetően. - Na, elbírod?
Hamar összeszedtük fegyvereinket, nyeregtáskáinkra felpakoltunk némi élelmet és ivóvizet, és még napnyugta előtt a folyó felé vettük az irányt azzal a céllal, hogy végleg megszabadítsuk Evirant a fertőtől, ami a Vöröskéz klánnak nevezi magát. Szemet szemért.

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 9:39 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

Füst. Lángok. Sikolyok. Vér.
Nem, másodjára már nem futamodhatok meg. Ragacs valahogy mégse akart abba az irányba menni, amibe én akartam. Mintha ösztönösen menekült volna a fiatal fákkal tarkított liget felé a mérgező füsttől és az orkok pengéitől.
Sikerült kisebb karcolásokkal eljutnunk a fákig, és félkörívben megkerülni a tábort. Ami vér az arcomon volt, nem saját, hanem barátok és ellenségek vére egyaránt. Flant, meg kell találnom őt.
A dúlás mintha évekig tartott volna, kész örökkévalóságnak tűnt, amíg az orkok befejezték a táborunk letarolását. Hallottam sírni a csecsemőt a sátorban, a szívem szakadt meg, ahogy lelapultam a nyeregbe, Ragacs pedig lehasalt a magas fű közé.
Könnycsepp gördült végig az arcomon, és egyszerűen tehetetlennek éreztem magam. Harcolni nem tudok, levágnának két pillanat alatt, így is csoda, hogy ideáig eljutottam. Viszont Flant, és a többiek... Cserben hagytam őket. Ilyen többet sose lesz.
Mintha a füst és lángok között mozgó bestiák már szétszéledtek volna. Arra lettem figyelmes, hogy az ordítozás lassan halkul, és már csak a tüzek pattogása hallik.
Óvatosan álltunk fel a cserjésből Ragaccsal együtt, és kiügettünk a ligetből. Egy kisebb termetű ork került az utunkba, miközben afelé a hely felé tartottam, ahol utoljára láttam Flantot. Lovacska annyira megijedt tőle, hogy felágaskodva ott helyben agyontaposta.
Ekkor láttam meg lovasokat a dombon, kivont karddal vágtattak le. Akkor fellélegeztem, már messziről megismertem Aldrich tartását a nyeregben.
Lecsúsztam Ragacs hátáról, és gyalog indultam a felégetett egykori tábor romjai között, egészen addig, amíg meg nem pillantottam Aldrich alakját, ahogy Flanttal egy földbe tűzött valami mellett álltak.
- Ald! - kiáltottam.
- Flant! - örültem meg. - De örülök nektek!
Odafutottam hozzájuk, és először Flantot öleltem meg szorosan, majd Aldrich nyakába borultam.
- Bár előbb jöttél volna...


Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 22, 2021 7:52 pm
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
Villámgyorsan vágtattam le a domboldalon, nem törődve vele, hogy bajtársaim még be sem értek. Egyedül Stian tartotta mögöttem az iramot, a többiek még csak fel sem értek a dombra. Már éreztem a füst szagát, a tó partján lángokban álltak a sátrak és a jurták. Hátamról leoldottam a kardomat, kivontam hüvelyéből, noha az ellenséget még nem láttam, sőt, az sem volt biztos, hogy még a táborban találom őket, de nem érdekelt. Levágom mind egy szálig, most, vagy amikor utolérem őket, nem számít. Megfizet az összes átkozott ork fattyú!
Ahogy vágtató lovam közelebb ért, megláttam néhányukat, elszórtan fosztogatták a holttesteket a tábor különböző pontjain. Először az a kettő vett észre minket, akik a halászok sátra mellett voltak a parton, térdig már a vízben álltak, ott próbáltak belefojtani egy sebesült szerencsétlent a tóba. Nem láttam, ki lehet az, de küzdött, kapálózott, amennyire még ereje bírta.
Ahogy a két zöldbőrű bestia észrevett minket, otthagyták a férfit, aki levegőért kapkodva tört a felszínre, és próbált kivergődni a partra. Ekkor ismertem fel, hogy Flant az. Lovammal a sekély partmenti vízbe gázoltam, kardommal a magasban, oldalamon Stiannal. Az orkok félredobott pajzsukért kaptak, hátrálni kezdtek, reszketve próbáltak védekező állást felvenni, de mindhiába.
Torkom szakadtából üvöltöttem, ahogy legázoltam az elsőt, majd egy íves vágással végigmetszettem a másikat, mellkasától az arcáig. Ott azonban pengém megakadt az ork bronzsisakjában, a lendület miatt a markolat pedig kicsúszott a kezemből. Csak ekkor lassítottam az iramon, visszafordulva Flantért. Leszálltam a nyeregből, odasiettem hozzá.
A homokos, kavicsos tóparton feküdt, kimerülten, elgyengülve. Bőrpáncélját teljesen szétzúzták, több sebéből is vér szivárgott.
- Sajnálom Aldrich, sajnálom - szólt halkan. - Rajtunk ütöttek, nem tudtuk megfékezni őket.
Letérdeltem mellé, kioldottam páncélja szíjait, majd félredobtam mellvértjét, hogy hozzáférjek a sebéhez. Néhány vágás és zúzott ütésnyom, hála az isteneknek, a páncél felfogta a nagyrészét. Egyik sem ért szervet.
- Nem rajtatok múlott, ez egy rohadt csapda volt. Jól kitervelve - köptem ki a földre. - Fel tudsz állni? - kérdeztem karomat nyújtva neki, ő pedig erősen belekapaszkodva felhúzta magát.
- Megvagyok, ne velem foglalkozz. A sebesültek között még lehetnek túlélők - majd sántán lépdelve a lángoló sátrak felé indult.
Bajtársaink ekkor érték be Stiant, aki időközben nekivetette magát a tábor területén portyázó orkoknak. Nem voltak már sokan, könnyedén levágták őket. Leguggoltam a legázolt ork teteme mellé, lehúztam róla összezúzott sisakját. Ezeken sem találtam semmilyen klánjelzést, vagy törzsi festést, azonban páncéljukból és bőrszínűkből ítélve ugyanazokhoz tartozhattak, akik a faluban portyáztak korábban. Az átkozott férgek, elvonták a harcosaim figyelmét, míközben hordájukkal lerohanták a csaknem védtelen táborunkat...
- Ald, erre még szükséged lesz - lépett mellém Stian, aki időközben megtalálta elhagyott kardomat.
- Köszönöm - biccentettem, átvéve a felém nyújtott fegyvert. - Találtatok túlélőket? Bárkit.
- Néhányan még élnek. Tym és Frida súlyosan megégtek a sátrukban, attól tartok nem élik meg az estét. A gyermekük megfulladt a füsttől - hajtotta le a fejét. - Stan, Arne és Brent jól vannak, de mielőbbi ellátásra van szükségük, és még vannak néhányan, akik megúszták könnyebb sérülésekkel.
- Rakjátok dereglyébe őket, és ha van köztük, aki bír evezni, vigye át őket a faluba. Van több gyógyítójuk is, tartoznak nekünk annyival, hogy ellássák a mieinket is.
- Rendben.
- Mylla. Merre van Mylla, őt látta valaki? - kérdeztem, ahogy hirtelen eszembe jutott a kislány. Csak adják az istenek, hogy nem esett semmi baja!
- Elküldtem, mikor az egész elkezdődött - hallottam Flant hangját, ahogy visszatért hozzánk. - Talán sikerült még kijutnia, a közelben lehet.
- Keressétek! - kiáltottam el magam.
Még láttam, ahogy három emberem aki meghallotta ezt, elsietett a közeli liget irányába. A fenébe is, ravasz kislány, nem lehet csak úgy elkapni. Túl járt az orkok eszén, túl kellett, hogy járjon!
- Ald - szólított meg Flant újra, rövid hallgatás után. - Van itt valami, amit látnod kell.
Követtem a férfit a tábor közepére, ahol a jurtám romjai álltak. Alig néhány elszenesedett oszlop és tartógerenda maradt belőle csupán, szétszaggatott, kormos vászoncafatokkal. A romok mellett a kavicsos földbe egy törött lándzsát állítottak, hegye alatt megtépázott, éjfekete zászlót lengetett a szél, rajta vérvörös kéznyommal.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 20, 2021 1:51 pm
«@Aldrich Cornwell & Mlyya Erolstdottir »
Tooth for a tooth

Eye for an eye

Aldrich ismét elment, de már ez nem viselt meg annyira, mint az elején. Tudtam, hogy nem esik baja, és hogy visszajön. Ráadásul Stian vele maradt, ő meg megígérte, hogy fedezi a fenekét.
- Mylla, nem értem, minek akarsz pajzsot, ha még a kardot is alig bírod el - rázta meg a fejét Flant, miközben a tábor széle felé tartottunk, ugyanis közeledett az őrségváltás.
- Mert Aldrichnak is van - válaszoltam egyszerűen.
- Sok minden van Aldrichnak, ami neked nincs kicsi lány - nevetett fel a maga öblös hangján, habár én nem értettem a viccet. Megdörzsölte barna szakállát, majd, amikor odaértünk a katonákhoz eligazította őket.
Eközben én elkezdtem a leváltottaknak kiosztani a kenyeret, és átirányítani őket a vacsorájukhoz, végre úgy éreztem, hasznomat veszik. Így egy rövid időre elválltam Flanttól, ám alig telt belé fél óra, és ismételten ott termettem az oldalán.
- Bú!
- Oh egek de megijedtem! - színlelte, de jól. Vicces volt.
- Olyan jól lopakodsz, hogy legközelebb akár a pajzsfal alá is bemászhatnál lábakat vágni - mondta, miközben szüntelenül figyelte az őrtüzek mögött húzódó estét.
- Nem is rossz ötlet - mosolyodtam el.
- Komolyan ne vedd te lány! - veregetett hátba. - Majd ha elbírod a kardot, onnantól visszatérünk erre.
Csak megforgattam a szemem, és leültem a lába mellé a fűbe. Akadtak nagyobb szálak, amikből fonhattam is. Hallottam, ahogy tücskök ciripelnek, egy-kettőt majdnem meg is fogtam.
Valahol a távolban, elszórtan katonák, lovak árnyai suhantak, a tüzek narancs fénye szentjánosbogárként szóródott szét a tábor körül.
Hirtelen azonban ezt a békés csendet egy kürtszó törte meg. Felkaptam a fejem, ahogy Flant is.
- Mylla, menj be innen. Tegyél nyerget a lovamra - fordultam hozzám a férfi, megkomolyodott hangon, amikor a második kürtszó is felhangzott. Szinte felkapott a földről.
- Mi a baj? Flant? - még sose hallottam két kürtszót egymás után.
- Futás kicsi lány - lökött hátba, én pedig megindultam. Velem szembe katonák jöttek, azok, akiknek alig egy órája a vacsorájukat szolgáltam fel. Kezükbe pajzs, lándzsa, kard. Egek, ugye nem...
Nem néztem vissza, viszont így is hallottam a hátam mögül a kiáltásokat. Ugyanolyan hörgéseket, döngő lépteket, mint akkor. Elsápadtam.
Hát meging bűntetnek az istenek? Pedig nem is imádkoztam, egek. A hitetlenségem miatt? Megátkoztak volna?
Futottam, ám lassúnak bizonyultam, mivel az egyik sátrat szinte letarolva rontott rám három ork. Vagyis, pontosabban nem rám, hiszen a tábor megőrült méhkas módjára bolydult fel, zavarodott emberek szaladtak mindenfelé, és az orkok ott vágták őket, ahol érték. Pont, mint akkor.
Lebukva a már akkorra vértől áztatott földre, elkezdtem kúszni a sátrak között.
El kellett jutnom Ragacsig, és visszamenni Flantért.
A betörő ellenség mindent felfordított, felgyújtott, és senkit se kímélt. Démonok, akár anyám meséiben. Széles vállú, erős pajzsú alakok, akik robusztusan törtek a tábortüzeken, és akkor, véresen, valóban úgy festettek, akár az ördögök. Laposkúszásban haladtam a sárban, emberek hulltak el mellettem, akiket jól ismertem.
Már nem volt messze a vályú, és hallottam Ragacs rémült nyerítését, amikor dulakodásba ütköztem. Előttem két katona vívott három orkkal, kezükben pajzs, így a mieink megsebezni is alig tudták őket.
Akkor, a házban meghátráltam. Most nem fogok. Gyerünk Mylla, bátorság.
Felálltam a sárból, és minden bátorságomat összeszedve szaladtam el az orkok háta mögött, lehajolva, elvágva a bokájuk hátulját a halfiléző késemmel. Azok elestek, a két ismerős arc pedig felülkerekedett. Én pedig végre elértem Ragacsot, és remegve felültem rá. Vissza kellett mennem Flantért.


Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
990
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 17, 2021 1:02 pm
 
Eye for an eye, tooth for a tooth
──────────────── ─────────────────

« "In a way I'm hoping to be done with all this weighing up of truth. An eye for an eye, and a tooth for a tooth, and I've got nothing left to lose, and I'm not afraid to die."»
Elhajított dárdám gond nélkül szúrta át a menekülő ork oldalát. Arccal előre zuhant a földre, rekedtes, állatias üvöltést hallatva, ahogy csak mégjobban felnyársalódott. Sötét vértócsa gyűlt körülötte, mikor ráérősen mellé sétáltam. Életben volt, de nem tűnt úgy, mint aki beszédképes állapotban van. Övemre csatolt hüvelyéből előrántottam a tőrömet, és megszabadítottam az átkozottat a szenvedéstől. Fültől fülig metszettem a torkát, majd nekiálltam megtisztítani a pengémet, mielőtt rászáradna az orkvér.
Ahogy körbenéztem, az embereim tették a dolgukat. Kivégezték a még életben lévő portyázókat, majd a testeket halomba hordták a tóparton, ahol aztán elégethetjük őket. Megöltük mindet, a falu azonban sokkal nagyobb károkat szenvedett.
Még pirkadatkor riasztotta a táborunkat néhány menekült, akiknek lóháton sikerült elmenekülniük, még az orkok első támadása előtt. A segítségünket kérték, én pedig felébresztettem tíz harcosomat, akikkel a faluba vágtattunk, a többieket helyőrségként hátrahagyva, Flant vezetésével. Lóháton alig néhány óra volt csupán, mire elértük a tóparton fekvő kis halászfalut, amit addigra már elkezdtek feldúlni. Nem voltak sokan, alig egy tucat orkból álló fosztogató banda. Nem ismertem fel a klánjelzésüket, azonban jól küzdöttek. Nem számítottak a rajtaütésünkre, de gyorsan reagáltak rá. Igyekeztek zárt alakzatba tömörülni, és kihasználni a terep nyújtotta előnyöket, ám ez is kevésnek bizonyult. Végeztünk velük mind egy szálig. Jó harc volt.
A pajta szalmateteje már lángolt, mire betörtük az eltorlaszolt ajtószárnyat, azonban épségben kihoztuk a falusiakat, akiket bezártak oda. A falu elöljárója egy kövér, kopaszodó férfi volt, és igazán hálás volt a segítségünkért. Ragaszkodott hozzá, hogy az elrejtett ezüstjükből kifizeti a szolgálatainkat, azonban azután, hogy odaveszett csaknem az egész életük munkája, embertelenség lett volna ezt elfogadnunk, és ezzel bajtársaim is mind egyetértettek. Ám, hogy meg ne sértsük őket, egy bőséges ebédre, és egy korsó hideg sörre nem mondtunk nemet, mielőtt visszaindultunk volna.
A harc után kissé kimerültünk, ezen a tűző nap és a fülledt, tóparti levegő sem segített. Néhányunk meg is sebesült, de hála az isteneknek, veszteséggel, vagy súlyos sérüléssel nem kellett számolnunk. A menet elején ügettem, ráérősen, a lovamat is kímélve azután, hogy reggel mennyire meghajtottam.
- Aldrich - hallottam Stian hangját, aki valamivel mögöttem lovagolt. - Nézd!
Ahogy odapillantottam, a nyugati égbolton szétterülő, halvány füstoszlopot vettem észre felszállni a dombok mögött. Mégis mi történhetett itt, még egy támadás? Ráadásul ilyen közel, ez nem vall az orkokra...
Felfelé vágtattam a domboldalon, még nem is tárult a szemem elé a túloldal, de egy csapásra összeállt minden. A pokolba! Arra a mi táborhelyünk van.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 17, 2021 1:01 pm
***
Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
892
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Eye for an eye - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Eye for an eye - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: