Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
« "A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta."»
Az alkonyi nap épp, hogy lenyugodott a végeláthatatlan tenger mögé. Szürkület szállt ránk, s a hajó vitorlái egységesen csattogtak a sós szélben. A végtelenség hangja volt, ahogy a víz tajtékot vert hajónk oldalának. A szabadság szele, ami hajamba kapott, amikor felléptem a fedélzetre. - Csalódott sóhajoktól visszahangzik a hajó gyomra - könyököltem a bárd mellé, aki felváltva kékült, zöldült, és sápadt, amióta felléptünk a hajóra. - A maga gyomra pedig nem sok híja van, hogy a tengerben végezze - pillantottam oldalra. - Ez az első útja, drága bárdom? Igazából pusztán figyelmes érdeklődésnek szántam, mivel a modoromat nem hagytam otthon az aranygyűrűimmel. Tipikus szárazföldinek tűnt, aki már a tenger szagát is alig bírja. Kicsit szórakoztatott. Én a tengerre születtem, és talán nekem a hegyek ilyen idegenek. A hullámok képe, ami az első emlékem, és apám gályája. Előbb tanultam meg evezni, mint beszélni. Aztán előbb tanultam meg lopni, mint hímezni, ám ez már egy másik történet. A tenger jelentette számomra a mindenséget. A világ peremét, egy kis szeletet, amit a markomban tarthatok. Mert igen, a végtelen vizet, mely itt hömpölygött alattunk, az én hajóim járták. És így már nem is tűnt annyira végtelennek...
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Jún. 29, 2021 4:18 pm
Nagy utazás
Edellyn & Rilrion
“A journey, after all, neither begins in the instant we set out, nor ends when we have reached our door step once again.
Bosszús ábrázattal támaszkodok a hajó korlátjának a tenyereimmel, bár egyesek lehet, inkább kapaszkodásként írnák le az állapotot, amelyen akárha az életem múlna. Aggódok és félek, mégis afféle megvetéssel és dacossággal illetem a hajó oldalát nyaldosó szelíd hullámokat, mintha egyenest a caldeni császárok és minden vivern-nyakazó mocsadék megtestesülései volnának. Gyűlölöm a vizet. És a hajókat. És a bezártságot. Ám a jelen momentumában mindezeknél is jobban rühellem a hajó gyomrában összeverődött csőcseléket, akik a kölcsön lantom láttán rögvest hajnalba nyúló mulatságot remélnek. Pff, micsoda arcátlanság! Merő elvetemültség, sőt, kész komédia! Persze minden bizonnyal a legkevésbé sem zavarna, ha a reményeik színtere nem egy vitorlás szörnyeteg volna... Mély sóhaj kíséretében szívom elébb magamba az undok, sós levegőt, mielőtt kitartottan visszafújnám a szürkületbe. Még Edellynt is faképnél hagytam a sokadik felkérő és a hullámoknak köszönhetően kilöttyenő italom végett, akaratlan tárva elé azt az oldalamat, amit nem sűrűn szoktam nagy dobra verni. No nem azért, mert oly titkos volna, ám egy "oktalanul" zsémbes és magát felfúvó bárd még nem vált sehol kedvére senkinek. Újabb szusszanással konstatálom az idő közben a nedves deszkákon koppanó léptek zaját, s amannak kitartottságából, illetve viszonylagos puhaságából ítélve nincsen kétségem afelől, ki társult mellém a teátrális ideg összeroppanásomban. - Elképzelésem sincs, miként bírják egyesek hónapokon át ezt az undok körülményt elviselni, mint a hajózás...
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Jún. 26, 2021 7:01 pm
A tenger az őt szegélyező Fehér-hegység révén kapta a nevét. A mélyén nyugszik a najádok titkos birodalma, otthont ad a híres-neves mágusszigetnek is, továbbá a legforgalmasabb kikötő, Nulport is hozzá kapcsolódik.
Bosszús ábrázattal támaszkodok a hajó korlátjának a tenyereimmel, bár egyesek lehet, inkább kapaszkodásként írnák le az állapotot, amelyen akárha az életem múlna. Aggódok és félek, mégis afféle megvetéssel és dacossággal illetem a hajó oldalát nyaldosó szelíd hullámokat, mintha egyenest a caldeni császárok és minden vivern-nyakazó mocsadék megtestesülései volnának. Gyűlölöm a vizet. És a hajókat. És a bezártságot. Ám a jelen momentumában mindezeknél is jobban rühellem a hajó gyomrában összeverődött csőcseléket, akik a kölcsön lantom láttán rögvest hajnalba nyúló mulatságot remélnek. Pff, micsoda arcátlanság! Merő elvetemültség, sőt, kész komédia!
