Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Shieldmaidens of Eviran  KaDiPE5
Shieldmaidens of Eviran  KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Shieldmaidens of Eviran

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 20, 2021 10:39 am

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2426
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 19, 2021 11:11 pm
shieldmaidens of eviran
──────────────── ────────────────
SHE IS WATER. POWERFUL ENOUGH TO DROWN YOU. SOFT ENOUGH TO CLEANSE YOU. DEEP ENOUGH TO SAVE YOU.
- Ez... természetes - mégis olyan lassan bukik át ajkamon, mert annyira fűrészporízűnek érzem a nyelvemen, azok után, ahogy kezdtük ezt az egészet. Neked talán csak egy szemhunyás, majd fehér derengés ez a két nap, de számomra éber vívódással telt, hogy milyen lesz ez a pillanat, mikor eljön, ha eljő egyáltalán, és most itt van, itt lebeg közöttünk a hálád, amitől nem merem igazán szóra nyitni a számat. Meg sem érdemlem igazán attól az embertől, akiben csak a férfit, mint aljasságot láttam, nem a harcost mögötte, a sebesültet, persze, hogy nem ereszt a gondolat, ennyi volna egy ártatlan emberélet; ha megtörhetetlen az előítélet, ha vérét veszem a haldoklónak, egy tehetetlennek. Hóhérként álltam előtted, egyetlen mozdulat választott el tőle, és ez, ami a torkomba mar.
De azt akarom, hogy tudd, magától értetődő a segítségem, és legalább a tekintetem legyen bizonyítéka, hogy nem vagyok őszintétlen. Nem szakadozhatnak fel a klánjaink, addig semmiképp, míg az Istenek rendelik úgy.
- Viszont ahhoz, hogy ne várjanak rád hiába, még hosszú napokat kell átvészelned - mostanra tűnik csak fel az idáig forgatott falat az ujjaim közt. - Naponta ellenőrzöm, és cserélem majd a kötéseid. A legjobb sebgyógyulást remélem, igyekszem tenni érte; bár elképzelhető, hogy olykor Luanne látogat helyettem. Az ő keze kevésbé érdes, és talán nem megy majd agyadra az állandó kérdéseivel, hogy hogyan érzed magad - engedek meg egy halovány, megkönnyebbült mosolyt, amit még sok ehhez hasonló fog követni az este folyamán. Felállok, hogy oldalra kötözve a jurta egyik ponyváját, beszűrődjön a tábori nyüzsgés, dobok és nevetések moraja. Nem fájdítanám a szíved, hogy nem csatlakozhatsz, azonban feléd fordulok, mielőtt magadra kell hagyjalak. Fel kell készíteni a lányokat.
- Így talán elviselhetőbb. Szólj, ha szükséged van valamire, állítottam őrséget.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 11:42 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Két küldönc még odaérhet. Biztosítani fogják afelől, hogy életben vagy. És mindarról, ami történt, ígérem. Van bármilyen üzenet, amit átadnál?
Elgondolkodtam. Az alapján amit láttam, Svea vadásznői a legjobbak lehetnek a környéken. Ha ismerik a terepet, valóban odaérhetnek holnap estére. Nem lenne veszélytelen vállalkozás, hisz úgy tűnik, a folyó mentén hemzsegnek az orkok. De ezesetben talán mégjobb lenne, ha Flant tudtára adhatnám mindezt.
- Mondjanak el Flantnak mindent, ami történt. Üzenem, hogy vonuljon vissza a táborhelyre, érkezésemig húzzák meg magukat. Ne kezdjenek magánakcióba.
Még csak az hiányozna, hogy megkíséreljen rajtaütni az ork táboron, vagy hasonló ostobaságot vegyen a fejébe. Csak tartsanak ki, amíg visszaérek...
Újabb falatot törtem magamnak a vadhúsból, jóízűen haraptam belőle. Már most éreztem, hogy kezdek kissé erőre kapni az ételtől.
- Svea - pillantottam újra a nőre, miután elfogyasztottam a húst. - Köszönöm, amit értem tettél.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 13, 2021 1:48 pm
shieldmaidens of eviran
──────────────── ────────────────
SHE IS WATER. POWERFUL ENOUGH TO DROWN YOU. SOFT ENOUGH TO CLEANSE YOU. DEEP ENOUGH TO SAVE YOU.
De azt, hogy képesek vagyunk-e felnőni örökségünkhöz, hogy valóban méltóak vagyunk-e rá, azt pusztán a cselekedeteink határozzák meg. Megannyi lehetőség, ismert és ismeretlen valóságok peregnek a szemem előtt, ahogyan rád nézek a tűzből; megdöbbenhetnék a bölcsességeden, de egy biccentés alatt elismerem, valójában éppen ilyennek kell mutatkoznia annak a férfi erőnek, amely nem az izomban munkál. Apám fia lehettél volna egy másik életben, trónkövetője marakodó nővérek helyett, akik csak az emlékét gyalázzák a saját békétlenségük okán - még úgy is, akkor is, ha tudom, megmásíthatatlan a múlt, és idővel beigazolódik majd, hogy semmi sem történik véletlenül. Mégis fáj, hogyne fájna, tiszteletet érdemelt volna, holott méregfogaikat egymásba mélyesztő kígyókat kapott. Forog a sírjában, nincs kétségem.
- Két küldönc még odaérhet - török le egy falatot az ölemben magam is. Felajánlásként a legkevesebb, amit ezek után tehetek, népünk klánja viszontagságban is szent, ebből soha nem engedek. A rév különben sem távolság számunkra, az erdő akár a tenyerünk, Giseldék könnyedén haladnak majd. Átvágnak rajta. - Biztosítani fogják afelől, hogy életben vagy. És mindarról, ami történt, ígérem. Van bármilyen üzenet, amit átadnál?
Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 21, 2021 1:33 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Ezek határoznak meg bennünket; hogy honnan jöttünk, és mi dolgunk van az életben. Nélkülük semmik vagyunk. Svea szavait hallva újra elmerengtem. Mindig is szerettem azt hinni, hogy pusztán a cselekedeteink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Ám be kellett látnom, hogy ez nem így van. A végzet mindannyiunk felett áll, szálakon rángatja az életünket, és mi csak ezektől függünk. Az én sorsom, hogy végezzek Glashával, és vele együtt minél több orkkal, hisz atyám és bátyám lelke mindaddig nem lelhet békére, míg elégtételt nem vettem halálukért.
Nap mint nap erre emlékeztet nyakamban a kulcs, családom öröksége, mintegy utolsó, halovány tárgyi bizonyítéka mindannak mi egykor voltam. Ha az nincs, Eviran kíméletlen vidéke már valaki mássá tett volna.
Egyelőre nem érthetem ennek a hagyatéknak a jelentőségét, fonalai viszont már mozgásban vannak. Noha atyám soha nem beszélt róla nekem, és tudtommal másnak sem a családból, fontosságához nem férhet kétség. Tudom, hogy ezért kellett meghalniuk, és azt remélem, ha egyszer a Fekete Agyar nyomára bukkanok, válaszokat kaphatok.
Volt már időm gondolkodni mindezen. És csaknem biztosra veszem, hogy Glasha és a törzse nem sajàt indíttatásból cselekedett. Az orkok valóban szeretik a kincseket, értékes holmikat, de, hogy egy ehhez fogható, valószínűleg csak eszmei értéket hordozó ereklyét akarjanak magukénak, nem vall rájuk. Persze meglehet, hogy a kulcs olyasmit nyit, ahol igazi kincsek halma vár, ám az messze földön kell, hogy legyen, keletre innen és északra. Hisz családom onnan származik. Az orkok pedig képtelenek lennének átkelni az oda vezető birodalmakon. Sokkal inkább hiszem hát, hogy a Fekete Agyar valaki más megbízásából cselekedett. Valaki holtan akarta látni Almund Cornwellt, hogy elorozza hagyatékát.
- Így igaz - biccentettem. - De azt, hogy képesek vagyunk-e felnőni örökségünkhöz, hogy valóban méltóak vagyunk-e rá, azt pusztán a cselekedeteink határozzák meg.
Kíváncsian fürkésztem Svea tekintetét, jól esett a rövid hallgatás. Ahogy halovány mosoly ült ki arcára, kissé elűzte az én komorságomat is.
Hálásan elfogadtam a kínált ételt, magam elé vettem a tálat, és letörtem egy kisebb falatot a friss őzsültből.
- A terv szerint holnap napnyugtára kellett volna odaérnem - mondtam, miután gyors fejszámolást végeztem az eltelt napokról. - A Gindra kanyarulatától délre, a révnél vár rám Flant, a pajzsfivérem. Azt fogják gondolni, hogy odavesztem.


Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 20, 2021 7:02 pm
shieldmaidens of eviran
──────────────── ────────────────
SHE IS WATER. POWERFUL ENOUGH TO DROWN YOU. SOFT ENOUGH TO CLEANSE YOU. DEEP ENOUGH TO SAVE YOU.
- Ha elvesznek, magunk is arra juthatunk. - Hanem milyen furcsa alakulása a történésnek, hogy veled vitatom meg; hogy milyen átható levegője a bizalomnak kerül beljebb Gis sietős távozásával, meglobogtatva a lángokat tölti ki a sátor szegleteit. Elmondhatnám a szégyent, hogy a saját nyakékem díszét összeférhetetlen csontok alkotják, de az agyarak egyike sem aggatott rám dicsőn viselt terhet, bármilyen robusztus állattól származnak is. Sokkal elviselhetetlenebb annál a szívem tájéka, hogy mindez, amit látsz, ahol fekszel és lábadozol, nem az apám akarata, hiába csodálnak érte. Talán ezért is olyan szúró érzés állni a tekinteted, bevallani magamnak, évekkel és mérföldekkel sodródtam egyre távolabb a hagyatékától. Nap nap után emlékeztet, hogy elorozták, helyettem birtokolják, de ha csak egy tudásom van a világon, lesz ez még másképp, a nővérem sem kirobbanthatatlan. - Ezek határoznak meg bennünket; hogy honnan jöttünk, és mi dolgunk van az életben. Nélkülük semmik vagyunk.
Örökérvényű igazságok ezek a tűzbe merengve, tárgyakhoz és eszmékhez ragaszkodunk, de őszintén örülök, hogy némaság telepedik ránk, miközben a medált a szegycsontod völgyébe, méltó helyére igazítod. Átfut rajtam egy halovány, fáradt mosoly, elűzi azt a sötét árnyékot, ami a szemem sarkában ült egész idáig. Szinte fel sem tűnik már, hány és hány gondolatomat szorítja ki a nővérem, alattomos módon képes megmételyezni a fejemet, most viszont lecsillapít a tudat, ez a révbe érés. Fogalmam sincs, miért adtalak volna fel egy napnyugtával ezelőtt.
- Majd' két napig - nyújtom feléd a tálat, a sülttel kínálva. - A klán aggaszt, a társaid?

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 19, 2021 1:40 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Szerencsés. Valóban az volnék, noha bárkám rakományát, a fegyvereket mikre egy évnyi portyám vagyonàt költöttem, már ork fosztogatók forgatják.
Egy nyílvessző aljas sérülést okoz. Lehetetlen eltávolítani anélkül, hogy mégnagyobb roncsolást ne végezzen, hamar kivérezteti az embert, és könnyen el is fertőződhet. Egy súlyosabb lőtt sebbel csak a gyakorlott gyógyítók képesek bármit is kezdeni, akik tudják, hogyan nyúlhatnak hozzá.
Könnyen a vesztemet okozhatta volna, azonban itt vagyok, életben vagyok, és múlik a seblázam. Azt hiszem, valóban szerencsésen alakult, sokkal inkább, mint bajtársaim sorsa, kik a dereglyén maradtak. Csak remélhetem, hogy gyors haláluk volt.
Kegyesek voltak az istenek, mikor Sveát az utamba sodorták. S ha kegyük kitart még, ha felépülök és visszanyerem régi erőmet, talán visszavehetem azt, ami elveszett, és társaimért is bosszút állhatok. Addig azonban még hosszú út vezet, hisz egyelőre kétlem, hogy akár csak az ágyból ki bírnék kelni.
Alig, hogy Svea megemlítette az őzsültet, a sátor ponyvája kettévált a bejáratnál, és egy másik nő lépett be, egy tálnyi friss, meleg vadhússal.
- Márpedig ezt a lakomát kár lett volna kihagynunk, nem igaz? - engedtem el egy apró mosolyt.
Ahogy átadta az ételt Sveának, akkor ismertem fel, hogy ki is ez a nő. Ő is odakint volt, mikor rám találtak, kishíján nyilat röpített az arcomba. Ebben a helyzetben már jóval kevésbé tűnt fenyegetőnek.
Amilyen hirtelen érkezett, olyan sietősen távozott miután átadta az ételt, újra magunkra hagyva minket. Szavai noha könnyedek és cserfesek voltak, csak méginkább megerősítették, hogy Svea valóban szívén viselhette a sorsomat, amiért nem lehetek elég hálás.
Ahogy nyakamhoz kaptam, Svea felismerhette, mit hiányolok, ruhája alá nyúlt, előhúzva kulcsomat, mielőtt még hollétéről kérdeztem volna. Óvatosan emelte maga elé, vetett rá még egy pillantást, mielőtt fölémhajolva a nyakamba akasztotta. Megkönnyebbülten mosolyodtam el.
- Atyámé volt - mondtam, szemeimmel a nő tekintetét fürkészve. - Ez az egyetlen örökségem tőle. Köszönöm, hogy megőrízted nekem.
Röviden elhallgattam. Kissé esetlenül feljebbtornáztam magam ülő helyzetbe, de sebesült karom mozgatását nem nagyon mertem még próbálgatni. Medálként hordott kulcsom bőrszíját piszkos, izzadt tincseim alá igazítottam hátul, aztán gyógyitalom maradékáért nyúltam. Mintha valami életmentő folyadék volna, úgy kortyolgattam a lét, még ha keserűsége fintort is csalt arcomra. Hatását már most érezni kezdtem, kitisztította a fejemet, kissé elűzte kábaságomat.
- Meddig voltam eszméletlen? - bukott ki belőlem a kérdés.
Seblázban az ember képes hosszú napokon át kómában feküdni, és teljesen elveszti az időérzékét. Azonban nekem tudnom kell, hány nap esett ki.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 17, 2021 7:09 pm
shieldmaidens of eviran
──────────────── ────────────────
SHE IS WATER. POWERFUL ENOUGH TO DROWN YOU. SOFT ENOUGH TO CLEANSE YOU. DEEP ENOUGH TO SAVE YOU.
Hagyok pár pillanatot magamnak, hogy csak üljek a fekhely szélén, üljek és nézzelek, az Idegent, aki az utóbbi órákat kétkedéssé tette, aki a vadászatkor majdnem a nyilaink által végezte; vagy később, ha más magyarázattal szolgáltál volna a kilétedre. Most nem éppen válna pirospozsgássá az arcod színe a sápadt árnyalatából, rezzennének meg az inaid, és ahogy ezen a kiszolgáltatott, néma valódiságon átbukik az első szavad, köszönöm, még sokáig forog bennem a lángok sárgás, gyér fényénél. Semmi sem olyan csalfa belőle, mint amit régről ismerek.
- Szerencsés vagy - bár a kóma olyasmi, ahol az istenek kivétel nélkül az élők sorába terelik vissza az arra érdemeseket, nem úgy a céltalanokat. Vannak bölcsek, akik szerint a fürge szemmozgás a lélek viaskodása az élet és halál mezsgyéjén, míg a test pihen, így valahol tudtam, nem volna indokod az eltávozást választani, ha a kegyeikben tartva nagyra vagy hivatott. Egy bizonyos Fekete Agyar nem bujdokolhat előled, amennyiben jól emlékszem. - Nehéz küzdelem volt. De az őzsültre érkeztél, a helyedben én sem hagytam volna ki.
Aztán, mintegy végszóra Giseld árnyéka vetül ránk, mikor elhúzza a ponyvát.
- Ó. Üdv ismét az élők között, Öregem. Még egy napig húzod eszméletlenül, félő lett volna, Sveát is koplalásra bírod - gesztikulál tállal a kezében, lelkesen, mint akinek egy szavát sem ajánlatos komolyan venni. Talán ezért nem érint kényelmetlenül az... igazmondása, nem pusztán a beszűrődő mulatozás hangjai félreérthetetlenek, amik aligha Gis tisztaságát sejtetik. Ritkán komorabb önmagánál, ha valaki az életemre merne törni, akkor veszélyes igazán. - De itt mindenki túlél. Ezért hoztam.
- Soha jobbkor.
Átnyújtja, majd eltűnik, mintha soha nem is érkezett volna, szélvészként, a tábortűznél elhintve a felépülésed hírét; s noha zsonghat a fejed az étel illatától éjfélre járva, látom, hogy mit hiányolsz a nyakadból. És markoltad már hűlt helyét akkor is, mielőtt Giseld bevágtázott volna. Vigyáztam rá.
- Véletlenül sem akartam benne kárt tenni - húzom elő lassan a ruhám rejtett zsebéből, a tenyerem dombjaira, lankájára fektetve. Még megcsodálom míves küllemét, mielőtt óvatosan a nyakadba akasztanám. - Szép darab, biztosan jelképes. Ódzkodtam tőle, hogy viseljem.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 16, 2021 10:23 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Homályosak az emlékeim mindarról, mi ezután történt. Lázálmok felkavaró tömkelege rántott magával, és a valóság lassan megszűnt létezni körülöttem.


Egy hófödte fenyvesben jártam, csak a holdvilág fénye ragyogott az égen. Egészen más volt, mint ahogy azt a valóságban megéltem, mégis, azonnal ráismertem Ylore erdejére, és arra a végzetes éjszakára. Gyermek voltam még, magatehetetlen és kiszolgáltatott, ahogy az orkok elől menekültem. Nyakamat zsinóron lógó, nehéz fémkulcs húzta le, futás közben betűrtem a felöltőm alá. Újra és újra hátrapillantottam, üldözőimnek nyomát sem láttam, azonban éreztem, hogy a nyomomban vannak. Az erdő ritkulni kezdett, de nem álltam meg, míg ki nem értem a folyó partjára. Északra egy kőhíd ívelt át a vizen, hát arra indultam tovább, csupán remélve, hogy sikerül leráznom, bárki is kövessen.
A hídfőhöz érve megtorpantam. A túloldalon fáklyák fénye gyulladt, és lassan egyre több alak bontakozott ki a sötét erdőből, ahogy a híd felé közelítettek. Aztán megláttam őt. Glasha lassú, kimért léptekkel sétált fel a hídra, és nagyjából félúton állt meg, kardján még friss volt a vér. Csak ekkor vettem észre a mögötte fekvő holttesteket. Atyám, és a bátyám, Almund. Mind odavesztek, esélyük sem volt. Képtelen voltam bármit is tenni, már nem menthettem meg őket. Elkeseredett fájdalmamban felüvöltöttem, visszhangját messzire vitte a hajnali szél.
Ahogy felléptem a hídra, többé már nem voltam gyermek. Mintha csak egy egész emberöltőt leéltem volna azóta, hogy először láttam őt. Hátamon kard lógott, karomra pajzsot szíjaztam. Fegyveremet kivonva indultam meg az ork vezér felé, oldalamon bajtársaim zárták a pajzsfalat.
Belerengett a híd, ahogy a két sereg egymásnak rontott. Kardok csattantak, pajzsok törtek, orkok és emberek estek össze, hogy aztán rajtuk taposva szorítsanak vissza bennünket. Mindhiába küzdöttünk, azok a mocskok erősebbek, elszántabbak voltak. Hátrálni kényszerültünk. Ha elhagyjuk a hidat, végünk, legyőz a túlerő. Próbáltam feltüzelni bajtársaimat, pajzsomat magam mellett tartva, kardomat előre szegezve törtem előre, bízva abban, hogy követnek. Követtek is, amennyire tudtak, de hiába, a túlparton felsorakozó orkok nyílzápora fogadott minket. Nem mind voltunk elég gyorsak, hogy pajzsainkat magunk fölé emeljük. Egy fejszéssel küzdöttem épp, mikor a nyíl átfúrta a vállamat. Ordítva lendítettem meg a kardom, elmetszve vele ellenfelem torkát, majd megfordultam. Glasha közelített a másik irányból, véráztatta pallosát  széles vállán megtámasztva. Meghasadt pajzsomat a földre dobtam, sérült karommal úgyse tudtam volna használni, hát pusztán egy karddal rohamoztam felé. Alig, hogy elértem, meglendítette roppant fegyverét, és akkora erőt adott bele, hogy képtelen voltam hárítani. Pengém kicsorbulva zuhant a földre, Glasha kardja kíméletlenül metszette végig az oldalamat, majd mázsás testével könnyedén lökött hátra. Tehetetlenül csapódtam a karfának, ruhám alól előcsúszott a nyakamban lógó kulcs. Az ork vezérnek láthatóan megakadt rajta a szeme. Megfutamodtam, a földön kúszva hátrálni kezdtem, ahogy a kulcs után kapott. Felkapaszkodtam a kövezett korlátra, aztán reménytelenül vetettem magam át fölötte, mielőtt megszerezhette volna atyám örökségét. A folyóba zuhantam, éreztem, ahogy elkap az erős sodrás. Az utolsó, amit láttam, az a Fekete Agyar elégedett vicsora volt, miközben orkjai halomra ölik a bajtársaimat, kiket sorsukra hagytam... Aztán magával ragadott a sötétség.


Fogalmam sincs meddig feküdhettem magatehetetlen lázálomban, élet és halál mezsgyéjén járva, azonban egy örökkévalóságnak érződött. Gyöngének és kimerültnek éreztem magam, rettentően ki voltam száradva. De talán a láz már elmúlóban volt.
Gyengéd érintést éreztem a homlokomon, melyre erőtlenül felnyitottam a szemem. Bár a sátrat ugyanolyan pislákoló félhomály borította, mint mikor idehoztak, kellett pár perc, míg ki nem tisztult valamelyest a látásom. Újabb érintés, ezúttal a kézfejemen. Ujjaim összerezzentek.
Ahogy esetlenül felpillantottam, egy már jól ismert alak bontakozott ki előttem. Szív alakú arc, finom vonások, mégis erélyes, nemes tekintet az aranyló búzára emlékeztető tincsek zuhatagában.
Jól emlékeztem, hogy Svea volt az, ki odakint rámtalált, majd idehozott, hogy ellássa sebeimet, csak neki köszönhetem, ha életben maradok. Noha kómám alatt semmi nem jutott el a tudatomig mindabból, mi körülöttem zajlott, úgy érzem, ő mindvégig itt volt mellettem.
- Köszönöm - szóltam rekedtesen, miközben megpróbáltam óvatosan felülni kicsit, fejemet megtámasztva fekhelyem támláján.
Átvettem a kupát, és mohón kortyolni kezdtem. Pocsék íze volt, de bárminek örültem, ami folyadék. Tekintetem lejjebb vándorolt, a vállamon lévő kötésre. Még mindig rettentően fájt, ahogy mozgatni próbáltam, viszont egyértelműen éreztem, hogy a törött nyílvesszőt sikerült eltávolítani. Ettől kissé megkönnyebbültem, hisz jól tudtam, ez a fajta sérülés tud a leggonoszabb lenni. Ám éreztem, hogy valami mégis hiányzik. Ép kezemmel ösztönösen kaptam a nyakamhoz, ahol mindig ott lógott apám kulcsa. Most viszont nem volt sehol.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 16, 2021 2:15 am
shieldmaidens of eviran
──────────────── ────────────────
SHE IS WATER. POWERFUL ENOUGH TO DROWN YOU. SOFT ENOUGH TO CLEANSE YOU. DEEP ENOUGH TO SAVE YOU.
A sátor bejáratában állok, a ponyva redőit félrehúzva, ahol annyi vér folyt már le. Patakká gyűlt, a mi harmincunk skarlát folyamává duzzadt, kiérdemelt helyet kaphatna Eviran térképén, szélte és hossza keresztbe szelné át az erdőt és torkollna a mocsárba, mert mind itt adtuk vérünket. Annyiszor, a csaták megszámlálhatatlan alkalmával, s most a tiéd vegyült belé, kövér cseppekben pettyezte a szőrméinket. Mégsem mocskolta be; úgy érdeklődnek a lányok utánad, akarnak többet tudni rólad, és lesnek be néhányan, mintha egy láda drágakő állt volna a házhoz. Férfi vagy, nem a vén fajtából. Hát persze.

Az ágyhoz ülök, te gyermeknek tűnsz rajta, csak a szemhéjad remeg meg néha, nem nyitottad ki azóta, hogy eszméleted vesztetted. De hiszek benned.
Hiszek, pedig nem fűztem hozzád reményeket, mikor kiviláglottak sebeid az ing alól, mélyek és csipkézettek voltak, oldalad lüktetve ontotta magából a soha el nem apadónak tűnő véredet, míg a vállad nem akarta kivetni roncsolás nélkül a nyílvesszőt, az izmoknak ellen. Egyetlen embert ismerek, aki túlélte a testen áttolt nyilat, apám fogcsikorgatva tűrte, amit épeszűek kerültek, én senkit, sohasem tettem ki annak, hogy kimeneti sebet lyuggassak rá. Nem, ezúttal is aggófű, zsálya, örménygyökér lefőtt illata lengte be a teret, hatóanyaguk sokaságával vérteztem fel magunkat, a homlokod gyöngyözése hirdette, mikor lohad a láz a borogatásnak hála, rendszeresen cseréltem a csuklódon, és Luanne tanácsával már tudom, hogy a bokádra is téve belőle mehetek biztosra.
Hiszek, pedig üresen kongtak egyes pillanatok, mikor nem tudtam, élsz-e vagy halsz, azt tudtam csupán, kár rád a friss kötések igyekezete, már túl sok véred oda, akkor fogadtam meg, végleg lemondok az érzésről, ami felemészt. Annak idején, apám sírjánál engedtem meg magamnak ilyesmit, hát nem rettegek majd a sátorhoz indulva, hogy mi lesz, ha legközelebb kihűlve talállak, és nem ráng tovább a szemhéjad sem.
Elveszem langyos homlokodról a tenyerem, de épp azután, a nyíló tekinteted néz vissza rám, mert az enyém, nos, beleváj. Aligha képzelődöm.
- Hé... hát felébredtél - és a kézfejed is egészségesen meleg, ahogy rásiklanak az ujjaim.  - Tessék. Keserű, de többet ér bárminél - fordulok vissza a kondértól, kupa főzetet merítve. Nem várom el, hogy ledöntsd, megelégszem, ha felfogod a sajgó világot magad körül.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 13, 2021 9:37 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Talán csak a zsigeri túlélési ösztönnek köszönhettem, hogy eddig talpon bírtam maradni, és nem terített le az átkozott sebláz. Hisz akkor ott helyben kivéreztem volna. Most azonban már Svea kezében vagyok, sorsom csak rajta áll.
Forgott velem a világ, ahogy a lóháton ülve a nőbe kapaszkodtam. Minden tompává és homályossá kezdett válni, éreztem, hogy remegek, mintha a hideg rázna.
Így értük el a Hárpiák táborát. Szavaikból nem sokat hallottam, viszont többen is a segítségemre siettek, leszedtek a lóról, és noha próbáltam megállni a saját lábamon, nem jártam sikerrel.
Magam sem tudom, hogyan, de hamarosan egy sátor ponyvája alatt találtam magam. Sárgás lángok világították meg a helyet, hosszú, elnyúlt árnyékot vetettek a sátor oldalára. Erőtlenül elfordítottam a fejem, csak Svea volt velem.
Hát ő maga fogja csinálni, ez valahol megnyugtatott.
- Tedd, amit kell - biccentettem, ezzel jelezve, hogy teljesen a kezébe adom magam.
Nekilátott lefejteni rólam az inget, és alatta a megtépázott, rászáradt kötést. Felszisszentem, ahogy a sebemet újra levegő érte, de tudtam, ennél csak rosszabb lesz. Nem álltattam magam, nem egy harci sérülést láttam már az évek során, pontosan tudtam, mi következik, és mi a kockázata.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 12, 2021 2:36 am
shieldmaidens of eviran
──────────────── ────────────────
SHE IS WATER. POWERFUL ENOUGH TO DROWN YOU. SOFT ENOUGH TO CLEANSE YOU. DEEP ENOUGH TO SAVE YOU.
Próbállak szóval tartani, hogy azzal légy észnél, amíg képes vagy, de az erőtlenséged, mikor a vállamra hajolsz egy pillanattal azután, már csak a felkúszó láznak a válasza, így kénytelen vagyok Büszkét egy leheletnyivel szaporább ütemre bírni. Előre küldöm Giseldet is a bélelt fekvőhelyért, gyógynövényekért, sebtisztításra készülve - és szinte belefacsarodik a gyomrom az ernyedő tested tehetetlenségétől. Szorosabbra fonom karodat a derekam körül, a tudatba kapaszkodom, amit a Hárpiákra aggattam veled, muszáj hinnem, hogy a táborba hurcolásod nem eleve elkésett döntés volt, nem a vérmérgezésed tortúráján küzdesz át, hogy a reggelt se érd meg a kezeink között. Örökkévalóságig tart az út, akárha negyedjére járnánk, ugyanazon fák mellett haladva el újra és újra; és te nem vagy abban a helyzetben, hogy a lóról lefordulva nehezíts a dolgunkon, hát ne jogosítsd fel magad a bódultságoddal, hogy az utolsó kanyarban hátráltass. A rönkökből ácsolt kapu már szélesre tárul, hallod?
Dehogy, éppen csak jelen vagy.
- Fogjátok erősen!
Hamarabb szedünk le a nyeregből az elénk siető lányokkal, mint gondolni merem, és továbbra is Giselddel támogatunk el a sátorig, Büszkét és a zsákmányt a vacsorával bízva rájuk. A ponyván túl, az apró tűz narancsos fényénél viszont magunkra hagy, jobbkezemként kérnem sem kell. Tiszta rongyokat hozok aztán a szőrmével borított fekhelyhez, végül kisöpröm az előre hulló tincsemet az arcomból. Minden bizonnyal felül rá a várakozás; tartok tőle ugyanis, hogy unalomig ismered, milyen a fájdalmak együttes önkívülete, mikor az izzó penge emberi húsunk perzseli. Pokoli.
- Ha megengeded - de hangozzon ez úgy, hogy add át magad, feküdj hanyatt vagy maradj mozdulatlan, rögvest látnom kell a csapzott kötés takarását, a derékba tört nyílvesszőt a válladba fúródva, ha kínok közt is kell eltávolítanom némi ruhát ahhoz. Óvatosan tépem és fejtem, amit ujjaimmal érek. - Innen csak jobb lehet.
Legalábbis dacos önigazolással nézek rád, mert nem vesztettem még el harcost közülünk, de egyelőre, amit ígérhetek, az pokoli.
Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Shieldmaidens of Eviran  Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Eviran tó
» Eviran
» Eviran, 1016. Esőzés hava
» Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: