Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 KaDiPE5
Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Deedra Gindrian, Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Shieldmaidens of Eviran

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Szer. Aug. 11, 2021 5:07 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Egyre jobban szédültem, és az ügető ló mozgása sem segített a helyzeten. Sérült karom mozgatásával már nem is próbálkoztam. Svea szavai tompán ütötték meg a fülemet. Hárpiák. Noha sokfelé megfordultam már Eviran földjén, és számos klánnal találkoztam, ez a név egyáltalán nem csengett ismerősen. Ám ha úgy van, ahogy a nő mondja, és ők is az ork törzsek ellen viselnek hadat, úgy egy a célunk, sőt, még egymás hasznára is válhatunk.
Nem lepett meg, hogy nem hallott a Fekete Agyarról, hisz évek óta rejtőzködik az az átkozott, és noha több evirani hadúrról is okkal feltételezhettem, hogy kapcsolatban áll Glashával, nem sikerült a nyomára bukkannom. Járj csak az árnyak között te féreg, járj, amíg járhatsz. Egy nap leereszkedek hozzád, és nem lesz szellem, démon vagy isten, ki kardom útjába állhat.

Rettenetes kimerültség ragadott magával, és éreztem, hogy reszketek. Bár próbáltam szóra nyitni ajkaimat, kiszáradt torkomon alig jött ki hang, mi több lenne szánalmas nyöszörgésnél. Fene megalázó állapot a sebláz, nem, mintha bármit is tehetnék ellene, teljes mértékben erre a nőre vagyok utalva. Így is jobban járhattam, mint balszerencsés társaim.
Talán közeledhettünk már a táborhelyhez, én viszont nem bírtam tovább tartani magam. Egyre nehezebbnek éreztem a fejem, kába voltam és forgott velem a világ, maradék erőmmel próbáltam a nyeregben tartani magam. Lassan buktam előre, arcom Svea vállára, aranyló fürtjei közé zuhant.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 06, 2021 7:55 pm
shieldmaidens of eviran
──────────────── ────────────────
SHE IS WATER. POWERFUL ENOUGH TO DROWN YOU. SOFT ENOUGH TO CLEANSE YOU. DEEP ENOUGH TO SAVE YOU.
Ha önérzetesebb, hatalmaskodóbb volnál, felróttad volna az íjakkal szemközt, mire a szigorú fellépésünk. Nem szívesen vallanám be, milyen támadó stílust sikerül megütnöm olykor, és főleg akkor, ha a nyilvánvaló tárul elém, de van, hogy nem elég a reszkető tenyérről kínált bizonyosság. Megeshet a szívünk vizenyős szemek ártatlanságán, a történet még fordulatot vehet, és én torkig vagyok a köpönyegforgatással. Torkig vagyok, valószínűleg a néhai férjem akadt keresztbe, lenyelhetetlen, amit az ökle jogán tett, hát ítéletnapig emlegethetjük kedves nővéremmel, hogy a közös ügyünkön túl, a hitvesi élet is hová vezetett. Mert hiába érzek szétáradó szabadságot, hogy a férjem messze tőlem, zöldellő páfrányok alatt nyugszik, elhantolni emlékeket képtelenség. Istenek tudják, mikor távozik a zsigereimből, de nem érdekelhet a nyergen való osztozkodásunk, ha a szükség törvényt bont. Felelős vagyok érted, bármennyire viseltetünk itt, nőként egymás iránt többel, mint irántatok.
- Örvendetes hozzánk hasonlóakról hallani, a folyó innenső partján - és ebben a hasonszőrűségben felhagyhatok egyes ellenérzéseimmel. - Mi, Hárpiák, jóformán lefedjük a mocsár vidékét, ami a portyákat illeti. Az erdőséggel húzódó nyugati határa egy képlékeny határ számunkra, évek óta, Fekete Agyarról viszont nincs tudomásom, a térségben.
Azonban, ha ez Fekete Agyar olyan nagykutya, mint amilyennek elsőre tűnik, nem vethetem el, hogy más törzsek védváraként tevékenykedjen. Felveti a kérdést, Zorgoth porhanyós mellékágait, miért nem sikerül soha, véglegesen felszámolni, honnan a töménytelen utánpótlás, de nem rossz nyom, amit ejtesz. Bízom benne, hogy kibírják sérüléseid az utolsó, rázós szakaszt a táborig, ahogy a balra szakadó ösvényre térünk. Tudásod még hasznos lehet.
- Közel járunk, maradj ébren.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 05, 2021 4:37 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Ahogy elindultunk, hosszasan fészkelődtem a nő mögött, mire elhelyezkedtem. Csak próbáltam megmaradni a lovon az instabil helyzetem ellenére, elvégre nem arra tervezték ezeket a nyergeket, hogy ketten üljünk rajta. Utazhattam volna a szekeren is, melyen az elejtett vadakat szállították, azonban míg a lábamon megállok, addig a lóháton is képes vagyok megmaradni. Nem kívánnám azzal alázni magam, hogy őztetemek között fetrengve érjem el a táborhelyüket, legyenek ők bárkik is.
Svea. Ízlelgettem a nevet. Ki vagy te? A két másik szó nélkül engedelmeskedett neki, és követték. Talán a törzsfő asszonya volna, és azért kísérték el a vadászatra? Nem ismertem túlzottan a folyó vidékét és népeit, így bizonyára az ő klánja is idegen számomra.
- A pusztaság ork törzseivel viselünk hadat - válaszoltam kissé erőtlenül. - Ellenük a fegyver. És főként a Fekete Agyar ellen, ha a Sors úgy hozza, hogy nyomára leljek.
Szédelegni kezdtem így, hogy nem saját lábamon haladtam már. Éreztem, ahogy átvérzett kötésem az ügetés ütemére dörzsöli a sebemet. A bal vállam, és alatta az egész karom egyre jobban zsibbadt. Mintha csak újra és újra belészállt volna az az istenverte ork nyíl, úgy hasított át rajta a fájdalom, valahányszor mozgatásával próbálkoztam. Így hát csak ernyedten lógattam a testem mellett, egy karommal próbáltam tartani magam. Svea tapasztalt, határozott lovasnak tűnt, biztonságban éreztem magam mögötte.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 05, 2021 3:42 am
Shieldmaidens of Eviran
──────────────── ────────────────
She is water. Powerful enough to drown you. Soft enough to cleanse you. Deep enough to save you.
- Svea - felelem egyszerűen, ahogy visszacsatolom a flaskát, egy-egy rántással ellenőrizve a nyereg szíjait. Kizártnak tartom, hogy az őzek mellé, a szekérre fanyalodj, göröngyös úton lazítsd fel az átmeneti kötésed, de ha oda vágynál, sem engedném, mert az én ujjaim fognak összevarrni, és nem kívánom a kitágult sebeid bonyodalmát. Nem bízlak másra, ismernem kell akár fiatalt, akár vént, aki a táborban veti meg a lábát, hogy szőrméink közt feküdni kényszerüljön - és bár ellenszegülés nélkül szállsz lóra, miközben a szekér kíséreteként menetkészen várnak a lányok, az, ahogy kezed derekamat érinti, meglep.
Meglep, mert nem számítok rá, magam sem tudom, hogyan fakadhat belőlem, de feldereng a kép, ami a gerincem mentén végigfutva olyan hideg, mint a lázas testen lecsurgó víz - érzem az erőszakos ölelést a karod helyén, a fülemben sikoltó hangom, holott évek távolsága ülepedett már rá. Összehúznám magam előtted, hogy egyetlen porcikád se érjen hozzám, de masszívnak és rezdületlennek muszáj maradnom. Csak egy szemhunyás, semmi több, míg a paták dobogását figyelem, hogy múljon ez a rettenet, amit kiváltasz.
- Nem tartalak fogva a kelleténél, megígérhetem. Nyilván a hazavárást így sem teszi könnyebbé. Mi ellen a fegyverkezés? - Közel, s távol nem hallottam rólatok, bár kétség kívül a küllemed sem tűnik már, a feszengésemben sem kereskedő formának, mikor a vállam felett hátra pillantok. Jóllehet a parancsom, amelyet szó nélkül követtél nem akárkiként, enyhíti valamelyest az együtt mozduló szorosságunk. És mélyen hallgatok róla, Aldrich, mennyire másnak véltelek.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 01, 2021 3:58 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Botomra támaszkodva, kiszolgáltatottan néztem farkasszemet az íjász nőkkel. Fogalmam sincs, szakadtan, sebesülten miféle fenyegetést nyújthattam, mégis rezzenéstelenül szegezték rám kifeszített íjaikat, mígnem le nem intette őket a szőke, aki korábban megszólított. Bizonyára ő lehet a vezetőjuk, elvégre kérdés nélkül engedelmeskedtek neki. Leeresztették a fegyverüket, és vártak. Asszony létükre mindhárman született vadászoknak tűntek. Noha hallottam már női harcosokról, úgynevezett pajzsszüzekről, eddigi tapasztalataim alapján viszonylag kevés lehet belőlük Eviranban. Persze, nomád klánoknál találkoztam már kardforgató asszonyokkal, sőt, ezen a vidéken valamelyest mindannyiuknak érteni kell hozzá, ez a három azonban teljesen másnak tűnt. Alkatukat mintha csak a harc edzette volna, kihúzott íjuk idegén egy pillanatra sem remegett meg a kezük. Olyan ösztönösen szegezték rám, az emberi célpontra, mint akik egész életükben fegyvert forgattak.
A szőke szavaiból azt vettem ki, hogy jól ismerik az ork fosztogatókat, és azok módszereit. Nem lennék meglepve, ha ők maguk is hadban állnának velük, ez megmagyarázná harciasságukat is.
A társaimmal kapcsolatban fájóan, de egyet kellett értenem vele. Jól emlékeztem még rá, milyen is volt orkok rabszolgájának lenni, és, hogy mi várt volna mindannyiunkra, ha nem sikerül megszöknünk. De ez rég volt, és többé nem vagyok védtelen gyermek. Ma már a végsőkig küzdenék.
A nő a lovához lépett, leakasztott róla egy kulacsot, amit aztán felém nyújtott. Hálásan vettem át, aztán inni kezdtem. Úgy éreztem, rettentően ki vagyok száradva, jól esett hát a hideg víz, felfrissített, és némi erőre is kaptam tőle.
- Köszönöm - biccentettem, majd visszaadtam neki a flaskát. - Téged hogy szólíthatlak?
Aztán habozást nem tűrve a lovához parancsolt, hátrahagyva a vadászatot, vagy bármit, aminek okán ezidáig idekint voltak. Botomat a földre ejtettem, majd esetlenül felküzdöttem magam a lóra, elhelyezkedtem a nő mögött, ép karommal próbálva megkapaszkodni derekában. Remélem, nem veszi rossz néven, de inkább, mint, hogy lezuhanjak.
- Kereskedőnek nem nevezném magam - kezdtem felvázolni a történteket, amint útnak indultunk. - De a szállítmányom valóban értékes volt. Fegyverek; lándzsák, kardok és szekercék, újonnan kovácsolt acélból. A klánom számára vásároltam őket.

Edellyn Arienthe and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 01, 2021 12:40 am
Shieldmaidens of Eviran
──────────────── ────────────────
She is water. Powerful enough to drown you. Soft enough to cleanse you. Deep enough to save you.
Fogalmad sincs, Idegen Aldrich, mennyi erőt nyerhetnél alárendelt helyzetedből, ha megtudnád, mióta nem láttam férfit a fajtámból - biztosan felhorkantanál rá, épp, ahogy szokásotok, de annyit veszítenél vele az oldaladon át a skarlát bizonyítékodból, aminek átütő derengése csak-csak elegendő mindarra, amit mondasz. Kiváltképp, hogy Zorgoth törzséről beszélsz, azért érzek epét a számban, és vagyok kénytelen elfordítani gyanakvásomat rólad, Giseldre villantva a feszültségem. Valahányszor kecsegtető szelek fújnak arról, ahogy ezek lepraként terjeszkednek vissza a Mocsárra, mostanra a folyóról szedve meg magukat, kibaszott büszkeséggel tölt el.
- Rohadékok, nincs akkora csapás, ami eltüntetné őket Eviran színéről - sem Isteni, sem fegyver általi, nyakamat tehetném rá, az emésztőbe vész minden megvívott győzelmünk, hogy a kiszorításuk kilátástalannak bizonyul, de egyelőre csak az érdekedben biccentek, hogy eresszék le az íjakat. Akkor fordulok újra feléd. - Nem áldás értékes fogolynak lenni. Holtan is kellemesebb.
Lovamhoz lépek, és leemelem a flaskámat, békejobbként nyújtva azt - olykor már a gondolatnak is késő, mire megszületik, így a társaid iránti részvét csupán színtelen páraként gomolyog, de emlékük tiéd, hát elégedj meg elengedésükkel, Zorgoth hamarabb teszi őket a földdel egyenlővé, minthogy alvadásnak indulnának a sebeid. Nos, valóban... eldöntettél bennem, nem csak, amiért sötétedés lebeg fölöttünk, a térden állva való kivéreztetésed sem okozna örömet, mielőtt hinnéd.
Felsóhajtok.
- Igyál, különben az öltéseid sem éred meg - és remélem, érted ezt, Idegen Aldrich, mert jelentőségteljes pillantással is jelzem a kétkedő lányok felé, hajlandóak vagyunk utazó menedékké tenni a vadászatot, amelybe hajszoltad magad. Egyedül Giseld préseli vékony vonallá ajkait, és nem hibáztatom, a helyében nekem sem tetszene ötletem, azonban éppen ő hiúsította meg, hogy nyílhegyre tűzzelek. - Aztán lóra. Mögém. És útközben elmondod, miféle kereskedő vagy, akit megérte kifosztani.

Aiken Hackney and Arthus Nendrac Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 30, 2021 1:02 am
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Az erdőben tántorogtam rögtönzött botomra támaszkodva, biztonságos menedék után kutatva. Az oldalamat sikerült valamelyest bekötöznöm széttépett ruhámmal, a vállammal azonban nem tudtam mit kezdeni, amíg benne volt az a vessző. Rettenetesen elgyengültem, ahogy igyekeztem felküzdeni magam egy meredekebb partszakaszon. Próbáltam a fák törzseibe kapaszkodni, de így is meg kellett állnom pihenni, mikor felértem. Lihegve kapkodtam a levegőt, noha minden egyes lélegzetvétel nyilaló fájdalommal járt. Sérült kezemmel esetlenül nyútlam övemen lógó kulacsom után, azonban az teljesen kiürült. A fenébe, itt aligha találok vizet, legfeljebb ha visszamegyek a folyóhoz... Nem fogok.
Lassan haladtam az erdőben, minden egyes lépést egyre nehezebbnek éreztem. Megint a csónakon járt az eszem, az elvesztett fegyvereken, az ottmaradt társaimon... Hasznukat vehettük volna az elkövetkező években, főleg, mert az orkok egyre inkább elszaporodtak Eviran földjén. Az nem meglepő, hogy a füves pusztában, vagy az Eviran-tó partján fosztogatnak, de hogy idáig elmerészkedjenek... Noha évek óta nem jártam már erre, tudtam, hogy a Gindra folyó mindig is biztonságosabb vidéknek számított, ezért is mertem nagyobb kíésret nélkül útra kelni. Végzetes hiba volt.
Esetlenül botorkáltam tovább, mígnem kissé ritkásodni kezdtek a fák. Mintha valamiféle tisztás lenne előttem. Azok mindig veszélyesek, ugyanis, míg a fák lombkoronája rejteket nyújt, a tisztáson szem előtt vagy. Messziről kiszúrhatnak.
Mozgásra kaptam fel a fejemet, valamiféle állat ugrált el előttem a bokrok között. Egy nyúl. Ismertem fel, ahogy egy pillanatra kilátszott a növényzet takarásából. Ám, alig haladtam néhány lépést a bokrokon túl, újabb hangok csapták meg a fülemet, azonban a mozgás, ami követte, túl gyorsan és hirtelen érkezett, semmint, hogy időben reagálni tudjak rá. Esélyem se lett volna kardom után kapni, ugyanis rögtön egy kifeszített íjjal néztem farkasszemet. Noha ez az alak volt a fenyegetőbb, a társa, egy másik nő szólított meg először.
- A nevem Aldrich - válaszoltam, ép kezemet magam elé emelve, jelezvén, hogy nem akarok bajt. - Néhány ork portyázó rajtunk ütött a folyón. Menedéket keresek, ahol meghúzhatom magam egy időre.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 29, 2021 11:18 pm
Shieldmaidens of Eviran
──────────────── ────────────────
She is water. Powerful enough to drown you. Soft enough to cleanse you. Deep enough to save you.
Hiba volt azt hinnem, elég lesz összeráncolnom a szemöldökömet, és alábbhagy a megtáltosodás a lányokban, de már tudom, hogy ez a temérdek őz túlnő minden bélpoklosságunkon, mielőtt elhordanánk, pedig gyönyörű példányok, egytől-egyig, és a szekeret kellene féltenem összeroskadásától, ahelyett, hogy máris romlásra ítélem a zsákmányt.
De talán nem hiba kiismernünk a területet, ahogy árnyas tölgyek jótékony takarásába simulunk, és tudnunk, melyik bokor mögé bújik az a kósza nyúl - hangtalanul vonom ki oly' rég használt íjamat, mert látom Giseld pillantásában a prédára hívást, és eszem ágában sincs nem elfogadni. Tökéletes neszezés ez, semmint zajos visszaindulással törjük ketté, mikor épp a némaságunktól nyüzsgő az erdő: némán adom meg a méltó bánásmódot magam is, mely nem üres porosodás többé a Csarnok falára száműzött fegyvernek, egyenesen célra tartás, lassan kifújt levegő a reszketeg tüdőmből felszakadva. Már nem nézünk össze Giselddel, már csak kettőnkre szűkül az erdő hatalmasa, rám és a nyúlra, nincs más, mi közös volna, csupán rezdülő aljnövényzet a nyílhegyeink végén.
- Megkopott a tudásod, mióta dárdára cserélted!
Levelektől csörögve iszkol a nyúl Giseld hangjára, de testem hamarabb jelez, mint a tudatomnak lehetősége volna bármiként felfogni az emberi mozgást.
- Ne lőjetek! - Feltartott jobb kezem vagyok, utasítás a tartózkodásra, az íjat hátamra vetem, és ahogy előbukik esetlen alakod, már irányodba tartok. Nem úgy a lombokról leugró Giseld, aki a nyakadon van, bár nem csupán képletesen fogja tenni, ha próbálkoznál. Álnok szukák a megérzéseim, Idegen, s noha a férfi mivoltod különc indok az emlékeimből sok mindenre, meggyötört vonásaid mégis lágyak azokhoz az agresszív entitásokhoz, akikkel az elmúlt életemben hadakozom.
- Mi lelt, s ki vagy?

Aiken Hackney Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
273
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 28, 2021 9:37 pm
Shieldmaidens of Eviran
@Svea Helmrid & Aldrich
──────────────── ────────────────
« Svanrand »
Keserű, sáros vizet köhögtem fel, miközben magamhoz tértem a kavicsos talajon, ahol partra sodródtam. Néhány pillanatra elveszíthettem az eszméletem, mikor a folyóba zuhantam. Oldalamra fordulva próbáltam feltápászkodni, amikor hirtelen erős nyilalást éreztem a jobb vállamban, aztán valamivel tompábban az oldalamban is. Átkozott íjászok. Mindig is a gyávák fegyverének tartottam...
Két nyíl talált el a rajtaütés során, aztán, ahogy átmásztak a dereglyémre, a vízbe estem. Még csak küzdelemnek se nevezhetem, pusztán megbillent a csónak. Két társam, akik velem voltak, fogalmam sincs, hogy túlélték-e. Ha igen, akkor bizonyára már az orkok fogjaivá váltak.
Felküzdöttem magam féltérdre, úgy már meg tudtam vizsgálni sérüléseimet. Szerencsére a vessző, ami az oldalamat találta el, nem fúródott túl mélyre, bennem sem maradt. A vállamban lévő azonban annál inkább. Nem tudom, csontot ért-e, vagy mennyire van mélyen, de a bal karomat megmozdítani se bírtam. Óvatosan körbetapogattam, hogy tudok-e bármit is kezdeni vele, de mivel az eséskor letört a vessző vége, ha akartam sem tudtam volna kihúzni. Bár nem is lenne bölcs dolog, amíg nem vagyok képes ellátni. Ezek a kampós hegyű nyilak végzik a legnagyobb roncsolást, sokan a vérveszteségbe halnak bele, miután eltávolították.
Egy nagyobb sziklára támaszkodva sikerült felállnom, ám ahogy a folyó felé pillantottam, a csónakot már nem láttam sehol.
A dereglyén fegyvereket szállítottam, ugyanis az utóbbi másfél évben a kovácsaink nyersanyag készletei teljesen kimerültek, és már arra kényszerültünk, hogy orkoktól elszedett, számunkra szinte hasznavehetetlen fegyverekkel harcoljunk. Ezüstöt és drágaköveket viszont rengeteget zsákmányoltunk, így hát elhatároztam, hogy utánpótlást fogok vásárolni. Nemrég eljutott hozzám a híre, hogy él egy báró a Gindra folyó torkolatától nem messze, Eviran határában, hát úgy döntöttem, hogy felkeresem. Nyélbe is ütöttem az üzletet, a megvásárolt fegyverekkel pedig visszafelé tartottam a táborunkba, amikor a partról rajtunk ütöttek.. És hát, most itt vagyok, sebesülten, a társaim, és a csónak nélkül, a frissen élezett kovácsoltvas pengék azóta már az orkok fegyvertárát gyarapítják...
Letörtem egy vastagabb faágat, majd arra támaszkodva indultam el az erdő felé, hogy valami menedéket keressek, ahol kitisztíthatom a sebeimet. Ezen a környéken még itt portyázhatnak az orkok, nem lenne jó túl sokáig szem előtt maradni.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 28, 2021 9:36 pm
* * *
Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak és farkasok üvöltenek


❖ Történetem : ❖ Ulron :
893
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Shieldmaidens of Eviran  - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Eviran tó
» Eviran
» Eviran, 1016. Esőzés hava
» Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: