Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Farkasagyar erdőség KaDiPE5
Farkasagyar erdőség KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Farkasagyar erdőség

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 01, 2022 9:34 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Május 22, 2022 8:34 pm


CURSED AND HOPE
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Pillanatnyi megilletődöttségére, mely nevem hallva kúszott arcára, halovány mosoly virágzik sajátomon. – Szórakozott kedvükben voltak az istenek, mikor a nevem súgták – vagy éppen fagyos kékséggel tekintettek reám, ültetve mogorvaságot szívembe, mikor kibukott ajkamon. Kétséges azonban, hogy mindent látó pillantásuk áthatol a métely rágta káoszon. Mindenesetre, ha továbbra sem firtatja nevem, hát, egyelőre nem érzek késztetés egy erdőjáró orrára kötni valódiságom. Nem fog minket összekötni más, mint az út, mely kivezet innen, amennyiben hajlandó lesz vezetőmnek szegődni.
- Mondasz valamit, s magam is így vélem, bőven elég lett volna egy is belőle – együttérző szavaira bólintok. – Te nem találkoztál hasonló szörnyekkel az erdőt járva? – kíváncsiskodom, ha már így összehozott bennünket a sors. Noha, arcáról nem olvasható leheletnyi rémület sem említésükre. Oka, persze, számtalan lehet, éppúgy szerencséje, sebes, könnyed léptei az avaron, miként gyors röptű nyila az idegen. – Amolyan? – most rajtam a sors, hogy visszakérdezzek. Kételyes pillantást vetek rá, összeszaladt szemöldököm alól. – Mintha, nem lennél benne olyan biztos – futtatom végig sudár alakján tekintetem. Egyedül bizonytalansága ébreszt bennem gyanakvást, hisz külleme nem hordoz magában semmi fenyegetőt, leszámítva a nap utolsó sugarainak csillanását az acélon. Mégis talán ez a szelíd kisugárzás, mely belőle árad, engedteti meg velem, a megkönnyebbült halk sóhaj legördülését mellkasomról, s előlegezi meg a bizalmat ígéretének, hogy kivezet a rengetegből. – Legyen úgy – bólintok javaslatára, s lépteit követve indulok meg utána, ahhoz a sziklahasadékhoz, melyet táborhelyül gondolt. – Egyedül bolyongsz vagy akadnak társaid a közelben? – szusszanva állapodok meg a bejárata előtt, leemelve nyakamból táskám, szemrevételezve éjszakai nyugovónk színterét. Tény, ami tény a szépek népe magának való népségek hírében állnak, mégsem magányos népség; talán csak számunkra kívülállóknak különös és érthetetlen kivagyiságuk, bár meg kell hagyni Erendrielben ennek halovány szikrája sem mutatkozik. – Szívesen segítek, ha szeretnéd – fordulok utána, megakadva a mozdulatban, mellyel az oldaltáskám helyezném a földre. – Hamarosan besötétedik, és ketten hamarabb összegyűjtünk annyit, mely kitart alkonyatig – akadnak napok, mikor szívemhez közel áll az egyedül lét hangos csendje, mely kivételes szimfóniát szolgáltat, az elmélkedésnek, ám ez nem az a nap, s ha már szerencsétlenségére útitársának fogadott, miért fosztanám meg magunkat egymás társaságától akár egy fertályórára is? Amennyiben nem bánja, úgy vele tartok, s segítségére leszek a gyűjtögetésben. Minden bizonnyal túl messzire nem merészkedünk, mégis lassan a naplenyugvó erejét egyre inkább elnyeli az egymásba kapaszkodó vaskos ágak, s noha tán még az ég alján vörösen lángolnak Are sugarai, a fák lombkoronái alatt Iselme veszi át az uralmat. – Keresel valamit itt az erdőben vagy csak az erdő népéhez hűen a fák szerelmese vagy? – egyenesedek fel, egy vaskosabb ágat helyezve a balomba tartott kisebb kupacra. A ránk telepedő sötétség, az éjszakai erdő ébredése baljós érzéseket kelt bennem, mely halkan csengő igét csal ajkamra, melyre tenyeremben megjelenő fénycsíra kezd duzzadni, lombok alá hívva a csillagokfényét.





#varázslat Csillagfény
Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 02, 2022 11:45 am
Cursed and Hope
« taggeld; @Veleris  • Szószám; ide • Zene; ide »

S
zinte érzem magamon a vizslató pillantást, de ez jelen helyzetben talán érthető is. Megleptem egy rá szegeződő nyílvesszővel. A helyében én is alaposan megnézném, hogy kibe botlottam. Fiatal leány, karcsú, szép alkatú, de mégis olyan nyugodt és kiegyensúlyozott a hangszíne. Többnek néz ki, mint amennyinek látszik, de mégsem az erdő népéhez tartozik. Vajon ki lehet? Melyik nép gyermeke? Annyi bizonyos, hogy nem fél. Legalább is határozottan állítja. A kezeit különös módon felfelé tartja, mintha valamire készülne, de amint az íjam félre teszem, ezt a mozdulatot ő is abba hagyja. Barátságos közeledésemet egy halvány mosollyal jutalmazza Lepke.

- Lepke?... Különös neved van. - A szemöldököm egy pillanatra felkúszik a névelemzésem kapcsán, de ha így mutatkozik be, akkor így fogom szólítani. A következőkből hamar kiderül, hogy eltévedt a rengetegben. Ezt nem csodálom. Ha valami módon nem ismerném az erdőt, akkor könnyen eltévedhetnék jómagam is. Azt is hamar megtudom, hogy miként került a leány így az erdőség szívébe. Érdeklődve hallgatom, hogy a táborát két hullámban is meglepték. Banditák, majd szörnyek is. Szörnyekről hallottam a törpéktől, de nem találkoztam még egyel sem. Noha ez lehet azért van mert valami belső ösztön biztonságos utak felé terel. Csak arra tudok gondolni, hogy nagyon jól ismerhettem a környéket. Talán valóban erdőjáróként éltem ezelőtt. Mindenesetre a történetet érdeklődve hallgatom végig.

- Ebből a két csapásból egy is pont elég. - Együtt érzőn rázom meg a fejem a sok baljós esetet halva. Közben azon gondolkodok, hogy mennyire lehet megbízható, aki Lepkeként mutatkozik meg, bár talán ő ugyanezt gondolhatja rólam. Nem tudunk egymásról semmit sem, s talán most még korai lenne felvetnem azt az "apróságot", hogy ebben a világban nekem majdnem minden új. Bizonyára kinevetne, vagy bolondnak tartana. Így a kérdésére igenlőn bólintok. Tulajdonképpen a választ is a számba adja.

- Igen, amolyan erdőjáró volnék. - Igaz, legjobb tudomásom szerint csak egy hónapja teszem ezt, de ezzel egyáltalán nem állítok valótlant. S valamiért úgy érzem, hogy nem is tudnék valótlant állítani, mintha valami kényszerítene az igazságra. A megállapítása, hogy ismerős vagyok a környéken az helytálló, bár magam sem tudom megmondani, hogy miként igazodok el, de mégis eligazodom.

- Ismerem az erdőt, és tudom, hogy merre van biztonságos ösvény. - Ez az erdő nem egy átlagos erdő, érzem, hogy van benne valami ami a veszélyérzetem folyton éberen tartja, de hogy ennek mi a forrása azt szintén nem tudom. A fizetség említésére elvigyorodom.

- Nincs szükségem fizetségre. A nélkül is kivezetlek az erdőségből. A közeli városhoz el tudlak vinni, de csak miután felkel a nap. Az éjszaka nem biztonságos itt. Van egy kisebb beugró barlangrész a közelben. Ott rakhatunk tüzet, hogy ne fagyjunk meg és a vadak is elkerüljenek minket. Ha gondolod tarts velem és a nap első sugaraira reggel elvezetlek a városba. - Tudom, hogy van egy város az erdőn túl. Voltam a határán, de nem mentem még be, valahogy irtózni kezdtem a természettől olyannyira eltérő várostól. Pedig előbb vagy utóbb nagyobb eséllyel fogok választ kapni a kérdéseimre egy olyan nagyobb városban. Ha Lepke beleegyezik és követ, akkor elindulok a nyíllövésnyire lévő kisebb barlanghoz, ami inkább egy sziklába vájt hasadék. Két személy és egy tábortűz még kényelmesen elfér benne, de semmi több. A hajamat oldalra seprem, a fülem mögé, hogy tisztán halljam a zörejeket. Nem szeretném ha meglepne minket egy vad, netalán szörnyek, amiről a lány tett említést. Ha velem tart, akkor hamar elérünk a kisebb odúhoz.
 
- Maradj itt. Hozok száraz gallyakat a tűzhöz. - Persze rajta áll, hogy marad vagy velem tart, ebben nem akadályozom. Nem akarok messzire menni, csak a barlang környékén keresgélek a hold fényében, lehullott száraz gallyak után.




Veleris Kedvelte

Harcos vagyok
Erendriel Ravaqirelle

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
207
❖ Tartózkodási hely :
Calden környéke
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 8:32 pm


CURSED AND HOPE
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Hiába próbálkozásom, jelenlétem nem marad leplezve az egyre növekvő árnyak alatt sem. S mikor megszólal, szinte biztosra veszem az okát is. A sötétség csak a szemet teszi vakká. Az istenek jó kedvükben lehettek, mikor a szépek népét alkották, s kegyet adtak nekik, hogy ne csak szemükkel „lássanak”. Bizonyosságot még leleplezetten állva sem kaphatok, a bíborba hajló égbolt, a hullámzó búzamezőt idéző fürtök eltakarják előlem az elfekre jellemző csúcsban érő füleket. A felajzott íj látványa szíven üt, s nem várom meg, míg pendül a húr, s hideg acél fúródjon mellkasomba. Kérdésemre azonban elég sajátos feleletet kapok, melyre gondolataimban fellobban a kérdés: ~Valóban~ Kezeim mellé szemöldököm is az ég felé emelkedik, s gunyoros mosoly jelenik meg ajkam szegletében. – Ebben nem lennék olyan biztos – fellélegezve engedem le karjaimat magam mellé, ahogy a fegyver idege meglazul. Demonstráció nélkül hagyom kijelentésemet, jámbor egyednek tűnik, aki még hasznomra is lehet; amennyiben szerencsém van, ő tudja merre is van az arra… vagy az erre. – Így máris barátságosabb – ejtek meg felé egy halvány mosolyt. – Én … szólíts csak Lepkének – legyintek. – S hogy mit keresek?  Leginkább a kiutat, ebből a rengetegből – lemondó sóhajjal tárom szét kezeim, s tekintek a fölénk magasodó óriásokra. – Táboromat meglepték… először a banditák… - balom mutatóujjával koppintom meg jobb párját. – másodjára a környéken ólálkodó szörnyek – feszítem hátra középső ujjam. Elgondolkodva tekintek fel az égre s húzom oldalra ajkam. – De igazából, majdhogynem egyszerre történt – süllyesztem vissza tekintetem rá. Belegondolva, ezt a történetet egy fogadóban - langyosságot okádó kandalló előtt, miközben mézsört kortyolgatok-, kuncogva hallgatnám szikra szemű bárd előadásában, ám most csak kínomban hallatnák keserű kacajt szerencsétlenségem miatt. – Szégyen a futás, de hasznos. S most itt vagyok – vallom be kelletlenül itt létem okát.  – S neked, mi dolgod van itt, vagy amolyan erdőjáró volnál? – billentem kissé oldalra a fejem több időt hagyva magamnak szemrevételezve alakját. Nem lenne meglepő számomra, ha az utóbbi nyerne bizonyosságot. Az erdő népe közül – amennyiben valóban az lenne-, van még olyan, aki nem korcsosult városokba s szívesebben hallgatja a fák suttogását s szarvasok bőgését. – Olyannak tűnsz, aki ismeri az erdőt, legalábbis felismeri a rejtett csapásokat, s tudja, hol kezdődik és végződik – leheletnyire emelkedik meg szemöldököm, amint ismét találkozik tekintetem az övével. – Segítenél visszajutni a városba? Megfizetlek érte.


Ezaras Azildor and Erendriel Ravaqirelle Kedvelték

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 1:47 pm
Cursed and Hope
« taggeld; @Veleris  • Szószám; ide • Zene; ide »

A
z éj leple lassan megtelepszik az erdőben, megtöltve azt hideg, fagyos széllel, amitől egy tábortű melegében érezné jól magát a vándor és utazó egyaránt. A sötétség leplében nem látom jobban, mint egy ember. Ilyenkor azért irigylem a törpék kiváló tájékozódását a sötétben. A bokor zörgése, amit hallottam végül egy nőt rejt. Haja hosszú, szőkés, talán vöröses árnyalattal, de ezt ilyen sötétben már nem tudom pontosan megmondani. A szavak különösek, amiket használ. Nem az én nyelvemen szól vissza, ha egyáltalán ez valami válasz akart lenni. Egy nyelvet beszél, ami nem a törpéké és nem az enyém, mégis értem. A holdfény a szemeiben némi félelmet csillantanak meg. Ez lehet meglepettség is, hiszen egy idegre fogott feszített nyílvesszőt tartok éppen rá. Ahogy meglátom őt, hamar lentebb engedem az íjat, de még nem teszem el, csupán ne érezze, hogy fenyegetni akarom. Sötét van és néhány este meggyűlt a bajom a vadakkal, ezért adok hitelt a közelemben lévő nagyobb zajoknak. Nem örülnék neki, ha egy vadkan rombolná le a gallyakból gondosan összeeszkábált sátromat, mint ahogy egy hete ez megtörtént. Gondoltam, hogy valami borz vagy nyest, esetleg szarvas. De vadkan meglepett és ahogy jött úgy ment is, de a viskóval felérő kis hajlékomat romokba döntötte. Most azonban nem ez a helyzet. Elmélyedek kicsit benne, hogy mit kereshet egy nő ilyenkor az erdőben, de nem tűnik az erdő népéhez tartozónak sem. Talán beszédbe elegyedhetek vele. A nyelv, amit használt szavakat formál a számban, s majdcsak oly könnyedén esik a beszéd, mint saját nyelvemen. Biztosan használtam ezt a „közös nyelvet, ahogy említette.

- Nem tudnál bántani. - Célzok ezzel a kezemben lévő íjra, melyet nehéz lenne ebből a helyzetből kicselezni, azonban az este még a másik segítségére is lehetne, ha ellenséges lenne a hangulat, azonban ez nem tűnik olyan helyzetnek.

- Erendriel vagyok, erdőjáró. Te ki vagy és mit csinálsz az éjszakai erdőben? - A közös nyelvén elegyedek vele beszélgetésbe, mivel közlékenynek tűnik így első benyomásra. Mivel nem érzem a helyzetet veszélyesnek, ezért leveszem a vesszőt az idegről, majd visszateszem a hátamon hordott tegezbe. Vállamra akasztom az íjat, hogy lássa a szándékaim békések. A hold fénye egy ponton átszűrődik a dús lombú fák lombkoronáján és megvilágítja a nő arcát. Fiatalnak tűnik, hamvas arcával és határozottságot sugalló vonásaival. Jobban megnézve nem is tűnik annyira ijedtnek, inkább csak meglepettnek. Furcsa, de biztos megvan ennek is az oka. A füle azonban nem hegyes, mint nekem. Szépen kerekített formájú. Nem mondom, hogy olyan, mint a törpéké, de eddig csak velük találkoztam és saját népemből valókkal. Végtelenül bosszant, hogy szinte csecsemőnek érzem magam a világban, aki a fény útjára lépett, de az út hosszú és rögös kövekkel van kirakodva melyek az ismeretlenbe visznek a meszeségbe, túl a látóhatáron. Ha hajlandó a beszédre, talán még tábortüzet is rakok, hogy egyikünk se fázzon meg. Egyre hidegebb kezd lenni, ahogy haladunk az éjszakában.




Veleris Kedvelte

Harcos vagyok
Erendriel Ravaqirelle

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
207
❖ Tartózkodási hely :
Calden környéke
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 5:32 pm


CURSED AND HOPE
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Ritkaság számba megy, mikor egy mágus – főleg, ha olyan, mint én – unatkozik. S ha mégis szokatlan dolgok történnek vele, példának itt van az én esetem. Egyszerűen eltéved.
Napokkal ezelőtt döntöttem úgy, hogy elegem van a várakozásból. Calden utcái, amúgy sem biztonságosak, főleg nekem. Nem mintha, bárki is megmondaná rólam, hogy ki vagy inkább mi vagyok, de a múló idővel egyre inkább nőtt bennem a gyanakvás, ám valami – talán naivságom – azt súgta fektessem belé bizalmam, s várakozzak, míg elrendezi dolgait indulásunk előtt. Ennek idejét már napokban lehetett számolni, mielőtt végül úgy döntöttem, a fogadóban hagyok neki egy üzenetet egy tűzlevél- papírral. Nem sok minden állt benne „Üzenj. Felkereslek, ha visszatértem.”
A tervem az volt, hogy azzal az utazó társassággal tartok, amely a közeli erdőségbe indult bestiákra vadászni. Mindenhol az a hír járja, hogy megsűrűsödtek a vörös hold óta a szörnyek a világunkba. Közeli s távoli helyekre húzódtak be, s egyre közelebb merészkednek a lakott területekhez. És mi lehetne jobb tréning s unaloműző, mint egy ilyen remek lehetőség. Nem is volt addig gond, míg ki tudja, milyen haramia banda rajtunk nem ütött, s ha ez még nem lenne elég, a kialakuló összecsapásból, váll váll vetve harcoltunk, a szörnyekkel. Mivel, hogy leginkább ők találtak ránk, mint mi rájuk. Viszont, amennyire, azt gondoltam, hogy felszerelt társasághoz csapódtam, aki tapasztalatból sincsennek híján, annyira elszámítottam magam. Úgy verték szét a kompániát, miként tavaszi jégeső, a barackfavirágot. Ahányan voltunk, annyi fele szaladtunk, ki ki az írháját mentve. S most itt vagyok. Hogy hol? Csak sejtésem van, de pontosan csak az istenek tudhatják.
Az ólomszínű égen szinte nyögve törtek át a nap utolsó sugarai. A megnyúlt árnyékok, és a vérző látóhatár lassan csorgott felfelé, hogy órák múlva minden színt kiszorítson, s átadja helyét az éjszakának. Felfelé tekintve hatalmas ősi fák próbáltak egymás fölé kerekedni, hogy többet szakíthassanak a napsütésből, mint társaik. Lombjuk sötétzöldje szinte plafonként magasodott az erdőben, törzseiken a fény felé kapaszkodó liánok és dús növényzet élősködött, különféle virágok és gombák telepedtek meg. Leveleik között mégis elegendő napfény szűrődött át ahhoz, hogy a földhöz közelebbi régiókban is elementáris erővel uralkodjon a buja, zöld növényzet. Mintha azonban a szokásosnál is jobban burjánzott volna, s az est közeledtével a mókusok is az átlagosnál is nagyobbak és vérszomjasabbak lettek volna. Erre ösvényt nem igen láttam, de még egy tisztást sem, hogy megleljem az égen vezérlő csillagom. A földabrosz is haszontalan volt; lassan már azt se tudom, merre van a jobbra s a balra, a fent és a lent. Kétségbe vagyok esve, s eddig csak a büszkeségem tartott attól vissza, hogy én üzenjek, mielőtt itt fog rám száradni a bőr. Gondolataim baljóslatúságába egy páfránybokor rezzenése szólt bele, s én szinten egy ilyen mögé rejtőztem. – Hé, menj innen. Hallod, én voltam itt előbb – sutyorgom annak a nyest szín hosszú fülűnek, amelyik meghazudtolva társait, nemhogy elszaladna, de még közelebb is ugrik. Végül csak megosztom vele a helyem, s mély hallgatásba burkolódzom, a lépteket, pillanatokkal később pedig az ismerős dallammal szólaló nyelvet. Minden nép saját nyelvének megvan a sajátos csengése, az elfekké hárfák húrjait elevenítik, míg sajátom kemény sziklák robaját. Értelmet azonban nem nyerek bennük, így csak akkor emelkedek fel, mikor már értelmét veszti a bujkálás. – Nem akarlak bántani. Beszéled a közöst? – emelem fel önkéntelenül is fejem mellé a kezem, s nagyon bízom benne, hogy a válasz igen lesz.



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 10:45 am
Történetem Cursed and Hope
« taggeld; @ Veleris  • Szószám; ide • Zene; ide »

E
redendően érzem a bensőmben, hogy az erdőnek, a vidéknek, ahol most is járok ismerősnek kellene lennie. Biztos, hogy jártam itt korábban, érzem, de mégis most fogalmam sincs, hogy hol és merre járok a nagyvilágban. Egy teljes holdhónapja minden megváltozott. A köd, a gonosz nevetés, az emlékeim, a tetoválás a karomon, ami úgy tűnik, hogy időnként változik, de szemmel nem követhető módon. Egy új világban érzem magam, aminek sziluettjei derengenek mélyen legbelül, de ezt vastag és sötét takaró fedte le. Érdekes népekkel találkoztam az utam során. Törpékkel. Apró, de igen szívós nép. Lármásak mégis vidámak. Három napig gyalogoltam velük az útjuk során. A furcsa számomra az volt, hogy értem a nyelvüket, és beszélem is. Ráadásul azt mondják, hogy nem is rosszul beszélem. Ezt, hogy mikor és hol tanultam szintén a kérdőjeles naplómba kerülne, már ha lenne ilyenem. Furcsa és különös erdei lényeket, nővényeket fedeztem fel. A nevüket nem tudom, de azt érzem melyik veszélyes, és hogy kell bánni velük. Borzasztóan frusztrál, hogy nem tudom a legtöbb dolog nevét. Rengeteg kérdést zúdítottam szegény törpékre, akik eleinte félnótásnak néztek, de miután elmeséltem nekik, hogy jártam és megmutattam a közel sem szokványos tetoválásom, akkor elcsodálkoztak. Már kevésbé tűntem őrültnek, inkább valami átkot emlegettek, de ebben ők sem voltak biztosak. Ezután inkább csak élveztem a társaságukat. Heves, lobbanékony természetüket hamar felismertem. Végtelen apróságon is képesek felkapni a vizet és órákig zsörtölődni. Ezen sajátosságaikat felismerve és alkalmazkodva egészen jól kijöttem velük, pedig eleinte nem voltak túl barátságosak. Elcsodálkozva hallgattam történeteiket milyen csodás fajok, népek, nemzetek élnek ebben a világban. Teljesen felfedezetlen előttem a terület és mindaz, amiről említést tettek. Alig egy hete váltak el útjaink mert nekik másfelé volt dolguk. Valamivel kereskedni mentek egy városba. Azt hiszem Calden néven említették. Talán az elkövetkező napokban felkeresem a várost és megnézem magamnak. Most az ismeretlen erdőségben bolyongok, névtelen ösvényeken. Utazás közben az íjam a hátamon pihen, nem szoktam a kezem ügyében tartani, csak ha valami történik. Pont, mint most.

- Ki vagy, mutasd magad! - Anyanyelvemen szólalok meg, hiszen ez jön leghamarabb ajkaimra. Valami mozgolódás hallok egy pár méterre lévő bokorból. Állatnak túl hangos. Mintha beszédet hallottam volna, de inkább ellenőrzöm. Az íjamat megfeszítem egy vesszőt helyezve rá, majd lassan oldalazok, hogy a bokor mögé lássak, ki vagy mi zajol ott egészen pontosan.

Veleris Kedvelte

Harcos vagyok
Erendriel Ravaqirelle

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
207
❖ Tartózkodási hely :
Calden környéke
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 06, 2021 7:34 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 2:17 pm
beautiful lady
« taggeld; @Calypso • Szószám; ide • Zene; ide »

N
eki jó itt feleli. Körbe nézek és elgondolkodom azon, hogy még is mi a tőz köpő férges szarért, de legyen. Mozdulataim kimértek, hiszen ahogyan látszik, nem kegyelmezz még a legkisebb nyuszinak sem. Volt egy nyulam, Sanyi volt a neve. Szerettem, ápoltam, mindent megadtam neki. Ám az asszony egy nap megetette velem Sanyit, bolond egy nő, csodálkoznak az emberek, hogy nem akarok visszatérni hozzája?
Újra a nőre koncentrálok. Nem tudom megérteni miért jó neki, hogy itt kelljen állomra hajtania a fejét. Se sör, se semmi más… amúgy is, kell egy újabb ital. Hiszen a fa volt olyan kegyes, s elvette. DE!!! Megbosszultam, hiszen elláttam a baját. – kemény gondok vannak velem. -
- Ám legyen, így. – Állok fel, és tiszteletem fejezem ki egy meghajlással a nőnek.
- Nyugodalmas éjjelt. – Mondom neki, bár lehet nem viszem magammal, hiszen nekem most kell cselekednem.  Majd elsétálok.

|| Köszönöm a játékot, ha még írnál szívesen fogadom, ha nem szólj és zárom a helyszínt. ^^ Farkasagyar erdőség 854324872 ||


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Nîndaer Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1030
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Farkasagyar erdőség Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 16, 2021 8:58 pm
Crazy   dwarf
@Daldram && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-Nekem jó itt.-Nincs szükségem ágyra. Az elmúlt időkben szinte mindig kint a szabadban pihentem le. Talán valóban egyszerűbb, de voltam már a városban. Válaszokat kerestem ott, de sajnos nem találtam meg őket. Már nem akarok visszamenni. Nem kellenek a kíváncsiskodó szemek sem. Jobb lett volna, ha ketten maradunk, így nagyobb biztonságban lettünk volna, de ha ő ennyire vágyik az ágy kényelmére mégis ki vagyok én, hogy ezt megtiltsam neki?
-Rendben, akkor ott találkozunk.-Bólintok neki egyet. Utána már csak a nyúllal foglalkozom és a tűzzel. Én úgy veszem, hogy ezek után ő itt is hagy engem. Persze, ha még szeretne valamit tőlem figyelni fogok rá, de bevallom őszintén már nagyon éhes vagyok és szeretném már azt a nyulat igen hamar befalni.
 
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 09, 2021 4:48 pm
beautiful lady
« taggeld; @Calypso • Szószám; ide • Zene; ide »

V
akarom a fejemet, kissé félek tőle.
- Igen, el. – Mondom, és félek a lenyilazástól.
- De figyelj, nem lenne neked is kényelmesebb ott? Kétágyast kaptam. – Mondom, s kérdezem tőle. Olyan furcsa az egész leány.
- ha akar marad, ha nem megy. – Vonom meg a vállam, és mondom megint.
- Az biztos. – Mondom büszkén az érdekes népre. Hallgatom a ropogó túz hangját, és egyre jobban vágyom már az ágyamra, és egy altató serre. Még van éppen annyi pénzem, hogy meghúzzam magamat. Figyeltem, ahogyan befejezte a nyulakat, és elborzoltam tőle. Micsoda technika. Félelmetes ez a nő.
- Kijárta, igen. – Mondom megint.
- Ahol vége a városnak. – Próbálom elmagyarázni neki.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1030
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Farkasagyar erdőség Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 05, 2021 10:40 pm
Crazy   dwarf
@Daldram && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Meglepetten pislogok a törp felé, aki el akar menni. Eddig azt hittem itt akar letáborozni az estére. Nem hiába dolgoztam azon, hogy két nyulunk legyen a vacsorához. Ha előbb tudtam volna elegendő lett volna az én ételem, amit a piacon szereztem… Sőt már rég úton lennék. Talán valami rosszat mondtam? Megbántottam?
-Elmenni?-Kérdezem tőle, hogy vajon jól hallottam e, amit mondott. A fával ők nem lesznek nagy haverok ezt már megértettem, bár azt nem, hogy miért gyászolja annyira azt az italt. Nem az életét vesztette el, vagy esetleg a lábát. Csak egy ital, amit gondolom könnyen tud majd pótolni.
-Szóval asszony maradni otthon? Érdekes nép vagytok. -Bár nem ez az első ilyen, amit hallok. Már mások is mondták, hogy általában a nők otthon vannak és nevelik a gyerekeket, miközben a férfiak elmennek és dolgoznak. Bár gondolom a gyereknevelés sem lehet könnyű. Legalább is az édesanyám sokszor kiakadt rajtunk mikor még gyerekek voltunk.
-Kijárat?-Mégis miféle kijárat? Közben a nyulakkal megvagyok és már teszem is fel őket a tűz fölé.
 

Daldram Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Farkasagyar erdőség Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: