Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ylore, 1007. remény hava KaDiPE5
Ylore, 1007. remény hava KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
50 Hozzászólások - 25%
Arnav
29 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 13%
Krónikás
21 Hozzászólások - 10%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
15 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 7%
Rhysand Earhgaze
12 Hozzászólások - 6%
Svea Helmrid
8 Hozzászólások - 4%
Reinaakviin
8 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:36 am
• Moments

Yesterday at 12:35 am
• Szólánc

Yesterday at 12:34 am
• Asszociáció

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach, Tindómiel Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ylore, 1007. remény hava

Go down 
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 9:44 pm

Lezárt játék

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2408
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1007. remény hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 08, 2021 3:14 pm

Beginnings
Ashana & Ahronit
Your mentors in life are important, so choose them wisely.
Csípőre kanyarintott kézzel, a szemeimet forgatva hallgatom a kelleténél jóízűbb kacagását, bár a hahotázásának végét már nem a nyitott ajtóban várom ki; puffogva, hangos cipőkopogással caplatok be a lakására, finoman odébb tessékelve a kígyót a puffos ujjú ruhába csomagolt vállammal.
- Rendkívül szórakoztató, értesíts mihamarabb, amennyiben jut elég levegő a mellkasodba az érdemi kommunikációhoz – zsörtölődök a küllememmel jócskán kontrasztba eső, mély hangon, aztán nem átallom kihúzni a pipereasztalánál nyugvó széket, a szoba közepe felé fordítani, majd nemes egyszerűséggel lerogyni belé. Az istenekre, miként képesek a fehérnépek ezekben a cipőnek csúfolt kínlakatokban járkálni, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna?! Újabb, bosszús fújtatással engedem szabadjára a frusztrációmat, noha a kérdése hallatán kénytelen vagyok elgondolkodni és összekaparni a józanabbik oldalamat.
- Most, hogy említed, az is komoly probléma – lapogatom meg a derekamat, ami a lábamhoz hasonlóan, akárha satuba szorították volna. Megcsóválom a fejemet, mielőtt felpillantanék a mentoromra – a világért nem nevezném így hangosan –, és a karfákra támasztva a kezeimet, megadóan szusszanok egyet.
- Őszintén, hogy bírjátok elviselni ezeket a göncöket? Nem fogok hazudni, a férfi szemnek tetsző a karcsú derék és a nyújtott lábak, ám ezután az élmény után át fogom értékelni a preferenciáimat. Némelyest… - tűnődök el egy momentumra, s csak ezt követően térek rá a tulajdonképpeni problémám taglalására.
- A hosszabb vagy a rövidebb történetre volnál kíváncsi? A rövidebb úgy kezdődik, hogy amíg nem kér meg valaki, hogy levessem ezeket a göncöket, képtelen vagyok levenni őket! És nem, ne nézz így rám. El lettem átkozva, ebben bizonyos vagyok. Mindenesetre ha nem volnál kíváncsi mezítelen pompámra, ne kérj meg rögvest – teszem hozzá sietősen a pihenőmből felocsúdva s hevesen gesztikulálva a kezeimmel, aztán ugyanazzal a lendülettel rogyok vissza az ülőalkalmatosság kényelmébe, illetve a mélyen szántó kiábrándultságomba. - Ahh… Mondd, hogy van valami lélekerősítőd. Nem viselem ezt tovább józanul - túrok bele a hajamba nyughatatlanul.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1506
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1007. remény hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 05, 2021 8:29 pm
beginnings
Ahronit & Ashana
──────────────── ────────────────
« taggeld; @Ahronit • Zene; chaos »
A világ minden kényelmét a magaménak érzem, ahogy az ablakban elhelyezett párnákon kényelmesen elnyújtózva, kezemben az alkímia tudományának vaskos kötetével hasznosítom a késő délutáni napsugarak még erőteljes fényét. Az emberek azt hinnék, tanulni kívánok, pedig a valóság ennél jóval prózaibb: a legegyszerűbb, ám leglátványosabb módszereket keresem arra vonatkozólag, hogyan tudnám még jobban hasznosítani a gazdag, de annál elkeseredettebb emberek hiszékenységét. Habzó, bugyborékoló trutyi? Sűrű, orgonaszínű, pézsmaillatú füst?
Mindenre szükségem van.
Lapozok egyet, szemeim falják a betűket, csodák-csodájára még arról is megfeledkezem, tulajdonképpen mit keresek én itt – csak azért, hogy aztán egy kellemetlen kis emlékeztetőt kapjak tőle, személyesen.
A vaskos tölgyfaajtó nem igazán nyeli el azt a finom kopogásnak nem nevezhető, erőteljes hangzavart, amit a túloldalán okoz valaki; arcom belebukik a könyv lapjai közé, és még azelőtt felnyögök, hogy meghallanám, hogyan egészíti ki kiabálással a már egyébként sem visszafogott dörömbölést. Nem mondhatnám, hogy azonnal felpattanok. Azt sem mondanám, hogy egyáltalán megmozdulok első szóra. Még ha a józan eszem tudja is, hogy nem ő akarta ezt, sőt, alighanem őt is legalább annyira idegesíti a kötelező átmenet, mint engem... egyszerűen jól esik őt hibáztatni.
Talán ha nem fakadna mindig dalra, amikor egy kicsit is összébb vonom a szemöldököm, hogy még tovább bosszantson... Nem, azt hiszem, akkor is jól esne. És tessék, mintha csak hallotta volna, máris ezzel fenyegetőzik.
Nem lepődnék meg, ha még Vreserianba is elérne a nehéz sóhajom hangja, miközben egy selyemből font zsineget teszek az éppen aktuális oldalak közé, hogy aztán ráérősen letegyem a könyvet és feltápászkodjak addigi felettébb kényelmes helyemről. Nem sietem el, ó nem, talán még a zárnyelv is lassítva kattan vissza a helyére.
Arra azonban nem teljesen vagyok felkészülve, ami az ajtóm előtt fogad, és a meglehetősen hihetetlen látványt megpillantva nem átallok hangos, fullasztó kacagásban kitörni, ott helyben, a küszöbön állva. Nem is igazán próbálom visszafogni magam, de ha esetleg megunná, és félrelökne az útból, hogy beléphessen, hagyom magam; ha pedig nem teszi, én magam ragadom meg nevetséges öltözéke elejét és húzom be annál fogva, mert bár a könnyeim kis híján kicsordulnak a szemeim sarkából, a szavai azért eljutottak hozzám. Még ha nem is látszik.
Ruth! – adok hangot is az érzéseimnek. – Hát te meg hogy nézel ki?!
Nagy levegőket véve próbálom visszanyerni az önuralmam, pedig az istenekre mondom, nem könnyű, ha ránézek kikent-kifent ábrázatára, vagy azokra a fodrokra, amiket magára húzott. És az ott... egy fűző?! Meglegyezem az arcom és megtörlöm a szemem sarkát, aztán hagyom magam leesni az egyik székre, úgy nézek rá; próbálva komoly maradni.
Szóval, mi történt? Mi vett rá erre a... – Nem tudom szavakba önteni a látványt, ezért a kezemmel gesztikulálva próbálom értésére adni, hogy a göncére gondolok. – Gondolom nem az a probléma, hogy nem kapsz levegőt a fűzőben – vonom fel a szemöldököm.

Ahronit Kedvelte

Boszorkány vagyok
Ashana

nobody smart plays fair


❖ Történetem : ❖ Ulron :
322
❖ Tartózkodási hely :
Calden környéke
❖ Szintem :
Haladó (Elementáris mágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1007. remény hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 31, 2021 10:32 pm

Beginnings
Ashana & Ahronit
Your mentors in life are important, so choose them wisely.
Felpaprikázottan, megkockáztatom, vöröslő arccal kaptatok fel az elfek kifinomult ízlésében faragott, lágy fénnyel megvilágított lépcsősoron, melyen rendkívülien bosszantó visszhanggal kopognak a cipőim. A fajtámhoz illő fújtatással nyalábolom fel a megszokottól eltérő ruhát is – nem sajnálva a gyűrődésektől -, nehogy orra bukjak rajta, amíg felérek a csinos bérház emeletére, bár tulajdonképpen még akkor sem engedem el, mikor az ívelt, szűk folyosót szelem keresztül a jól ismert ajtóig. Szükségem van vajmi kapaszkodóra a frusztrációm visszaszorítására, legalábbis, míg át nem helyezhetem az indulataimat a míves bejárat falapjára. Hangosan és határozottan.
- Nyisd ki az ajtót! - a dörömbölésemet nem vagyok rest az utóbbi időkben sokat edzett hangommal megtámogatni, noha az átjáróház túloldalán megtorpanó és engem gyanakvó ábrázattal méregető hegyesfülű látványára némiképp elcsendesítem magamat. Ám az orromat összetéveszthetetlen sértettséggel emelem fel a mustrára, és ugyanakkora gőggel simítok el egy ráncot a kényszergúnyámon is. Egek, mennyire ki fog nevetni a boszorka, ha meglát női ruhákban, kimázolva parádézni az ajtaja előtt… Igaz, a megannyi bosszantásért, amit az utóbbi egy évben kapott tőlem annak érdekében, hogy ne lesse minden léptemet folyamatosan, végtére egy kis kacagás nem fog derékba törni. Annyira.
- Könyörgöm, Aliyah, vagy miként nevezed manapság magadat, nyisd ki azt a megveszekedett ajtót, mert nem átallok dalra fakadni, míg rá nem unsz! - zsörtölődök ezúttal moderált hangnemben, míg végre el nem érem a célomat, és a zár jól ismert kattanása fel nem csendül a folyosó viszonylagos békéjében.
Nem hittem volna, hogy valaha megkönnyebbült sóhaj fog legördülni a fűzőbe szorított mellkasomról a kígyó láttán.
- Nem sietted el… - teszem csípőre az egyik kezemet kiábrándultan, mielőtt újabb szusszanás hagyná el az ajkaimat. - Akad egy kis problémám. Zu'u aak kos ful aaz (segíts, kérlek).



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Ashana Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1506
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1007. remény hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 31, 2021 5:44 pm
***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1506
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ylore, 1007. remény hava Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ylore, 1007. remény hava Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ylore; 1021, Árë hava
» 1020. Remény hava - Calden
» 1021. Újrakezdés hava
» Eviran, 1016. Esőzés hava
» Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt :: Lezárt múlt-
Ugrás: