Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Nîndaer, a Szürke KaDiPE5
Nîndaer, a Szürke KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Nîndaer, a Szürke

Go down 
Utolsó Poszt Kedd Aug. 24, 2021 11:01 pm

Kedves Nîndaer, üdvözlünk Tulveronon! Ne felejtsd el felkeresni foglalóinkat, hogy utána te is felfedezhesd terebélyes világunkat!
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nîndaer, a Szürke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Aug. 24, 2021 9:59 pm

Nîndaer, a Szürke

Most choices involve shades of gray, and some fog is often useful in getting things done.

Születési hely
A Silmë erdő sötétjébe születtem.

Születési idő
949, Isilmë havának 21. napja (72 éves)

Családi állapot
Nőtlen

Családom
A családom a sötéterdei elfek egyetlen közössége volt, amely nem gyűlölte az embereket. Mégis az emberek jóvoltából hasadt meg a szíve az anyámnak, Aelnethnek, az emberek lándzsája fúrta keresztül az apám, Nestor nyakát, és az ő pengéiket borította végső soron a társaink karmazsin vére. Nekik köszönhető az is, hogy az egyetlen életben maradt rokonom, húgom, féltestvérem, Eyra a félvérűségével, puszta létezésével űz gúnyt nap nap után a családom emlékéből.

Foglalkozás
Szörnyvadász, alkalmasint fejvadász

Klánom
Árnylovagok, Kék sólymok

Elf
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)
Fejvadász
Daniel Sharman
Ahronit

Karakterem képessége
Hozzászólás szerkesztése Tumblr_inline_oe3t9sVKId1tw2m0e_250
Az anyám kitűnő íjász volt, ám hosszú léte alatt a kardforgatásban is kiművelte magát. Eltanultam tőle, amit tudtam, noha a penge megzabolázása mindég is jobban csábított. Ez manapság sincs másként; ugyan a vadászatban társam egy számszeríj, de a kardom súlya, ami megnyugvással tölt el az oldalamon. Emiatt talán nem is számítok a leghatékonyabb fejvadásznak – már ami az emberek, egyéb fajok öldöklését illeti –, azonban a hátrányaimat igyekszem az alkímiában szerzett jártasságommal pótolni.
A sötéterdei környezetem temérdek dologhoz értett, viszont az írás és olvasás nehézségein már Yloréban verekedtem át magamat, ugyanis ott elengedhetetlen volt a bájitalok megismeréséhez és összeállításához a könyvek, receptek megértése. Az erdőben volt idő gondos magyarázatokkal és ismétlésekkel átadni a tudásunkat, de a királynő falai között erre nem akadt türelme a mestereknek. Vannak még bőven hiányosságaim a mérgek és egyéb kotyvalékok kikeverésében, ám fáradhatatlanul törekedek az előrelépésre.
Mindezeken felül a velemszületett adottságaimra támaszkodhatok a mindennapjaimban, éppúgy a harcok során.

Karakterem felszerelése

Elsődleges fegyver: Hosszúkard
Másodlagos fegyver: Számszeríj
Vért: Bőrvért
Védekezés: Egyszerű alkarvédő
Egyebek: Nincs

Mindenkinek van egy története
A közeledő tél rideg hűvöse hasít át a fák között. A meggyengült, száraz gallyak élesen roppannak a kívánalma alatt, a megsárgult, dohos szagot árasztó falevelek riadalommal csörrennek össze, míg az avart jótékonyan behintő ködfátyol lustán fodrozódik meg az óhaját szemérmesen lesve. Egy momentum erejéig behunyom a szemeimet, mikor az előttem nyugvó tál nedves egyvelegében pihenő ujjaimhoz is elér a jeges érintése, azonban nem gátol meg abban, hogy a szénből és egyéb növényekből kikevert festéket a következő pillanattal az arcomra egyengessem. Vért ontani készülök, és mindez emlékeztető, kikért teszem.
Négy könnyfolyam azokért, akik elindítottak az utamon.


Az első az anyáért, akit túlzottan hamar martak el mellőlem.

- Nana (Anyám)… - a csontomig hatoló rémülettel esek térdre az ágya mellett, és szorítom elgyengülő ujjait a sajátjaim közé. - Kérlek, ne menj még… - könyörgök neki csöndesen, aggodalommal telten figyelve sápatag arcát, amely egykoron élettől és a küzdelem hevétől vöröslött. A közösségünk egyetlen igaz harcosa ő, aki az íját és a kardját sohasem az emberek, semmint a szörnyek ellen fordította. Sokat okított, de még annyi mindent nem tanultam el tőle… Bárcsak sohase mentette volna meg az embernő Edeyrát, aki a végzete elől menekült a röpkeéltűek fővárosából, bárcsak sohasem gyengült volna el az apám és adta volna oda neki a szerelmét ahelyett, akivel majd' két évszázadot megélt. Bárcsak ne szeretnéd még mindig Nestort, az árulót, aki még gyermeket is kínált annak a vészhozónak. Bárcsak ne szakadt volna meg a szíved, anyám…
- Ioneg (fiam)…Ne búsulj, a természetben örökkön élünk – elhaló hangja egy pillanatra megakad, amint egy fájdalmasat nyelve erőt gyűjt a folytatáshoz. Fáj így látnom őt. - Tégy büszkévé, s ne hagyj fel a tanulással. A haragodat a szörnyetegeknek tartogasd, ne az atyádnak – apró, halovány mosolyra görbülnek kiszáradt ajkai, ám nem enged a vízért nyúlni, hogy megsegíthessem a szenvedésében.
- De soha ne bízz az emberekben. Soha – szigorral telnek meg óceánkék íriszei, s tudom, nem engedhetem fogadalom nélkül elmenni. Én nem hagyhatom őt cserben, így hát az egymásba kulcsolt kezeinknek döntöm a homlokomat, és megedzem a szellememet.
- Esküszöm, hogy soha nem fogok megbízni bennük. Megesküszöm, Nana...



Egy apáért, akit mindennél jobban megvetek.

Rothadó vér és égett hús szaga telíti meg az érzékeimet, amint az egykori otthonom földjére lépek. Alig egy éve hagytam el őket az anyám halálát követően, ugyanis képtelen lettem volna elviselni az áruló apám társaságát és a fattyának látványát, ki egyre csak gömbölyödött Edeyra méhében. Az anyám nyomdokaiba léptem, hogy elsajátíthassam az alkímia fellegvárában a mesterséget, a letisztult épületeket és az örökkön lángoló vidámságot követőn azonban mellbevágó a hátrahagyott múlt látványa.
A döbbenet ellenére megszilárdult vonásokkal, kiszáradt torokkal sétálok végig a feldúlt épületek és a lemészárolt, egykori társaim között, míg el nem érek a férfihoz, aki rászolgált egy egész világ megvetésére. Nem lobbant bennem fájdalmat a lándzsával átütött nyakának iszonya, amiként nem hoz gyászt a lelkemnek az örök kiáltásra tátott szája sem.
Nestor vagy, az áruló. Magadnak idézted ezt az átkot. Megesküdtem az anyámnak, hogy nem foglak téged gyűlölni, de a halálod elégtétel a számomra...



Egy családért, akik ártatlanok voltak az apám vétkében.

Az apám gyengesége és a közösségünk emberek iránt mutatott bizalma nem csupán az ő, hanem az összes egykori barát, rivális, kedves végzetét is megpecsételte. Nem tudhatom, pontosan mi ütötte fel a fejét a jól védett otthonunkban, de a vérbe fagyott testek között sétálva egyértelművé válik, hogy az ellenség jól felszerelten érkezett, s nem a fajtánk eleganciájával ölt. Pusztán az emberek képesek ilyen barbár mód gyilkolni, és még a sajátjaikat is lemészárolni.
Megtorpanok a lépteimben, amint egy kimúlt hátas és egy mellette fekvő nő keresztezi az utamat. Edeyra sem lelt szebb halálra, mint az atyám, bár olybá tűnik, többet küzdött az életéért. Vagy valaki máséért. Leguggolva mellé a kezéért nyúlok, amelyben gyermeknek való takarót szorít, és egy kékszín textil cafatját. Összevont szemöldökökkel pásztázom végig a tekintetemmel a környezetemet, ám a csecsemőnek, kit vélhetően a karjai között óvott, nyoma sincsen.
Hát életben maradtál, billogja Nestor gyengeségének...



S egy testvérért, aki ugyan él, de olykor azt kívánom, bár ne tenné.

Rezzenéstelen arckifejezéssel, egymásba font karokkal döntöm a hátamat a sötétbe fordult épület jéghideg kőfalának. Átható tekintetem egy barna hajzuhataggal megáldott nőt fixíroz, és egy idős férfit, ki nyájas szavakkal, simításokkal becézgeti a társaságát. Eyra… Mintha csak a sors fintora volna, hogy gátlástalan anyáddal hasonuló nevet aggattak reád a kék palástosok. Nehéz eldönteni, hogy gyűlöljelek-e vagy szeresselek, mint testvéremet. Téged, ki éppen annyira osztozol az emberek poshadt vérén, mint az enyémen. Fájdalom és öröm vagy egyszerre, egy megfejthetetlen jelenés, aki nem tudom, megérdemli-e a Sólymok visszataszító szeretetét, vagy biztosabb helyed lenne a család kötelékében?
Az idős férfi csókra hajol, én pedig elsötétedő ábrázattal fordulok el az övékre merőleges folyosóra. Megvetem az embereket, a kékeket, azonban még dolgom van közöttük. Tudnom kell, ki rendelte el a támadást a közösségünk ellen, és hogy az egyetlen rokonomban akad-e elég a népünkből, hogy kiszabadítsam és elismerjem a sajátomnak. Még nem tudom, szeretnék-e örök emlékeztetőt az atyám árulására, de abban biztos vagyok, hogy meg fogom bosszulni a családom lemészárlását, és eleget teszek Aelneth emlékének.



Mire elemelem az ujjaimat az arcomtól, négy, hamis könnycsepp marja a bőrömet, és emlékeztet arra, kik azok, akik elindítottak az utamon. Ám ma… Ma még nem jött el a bosszú ideje. Ma pusztán egy krigával fogok végezni.

Deedra Gindrian and Nykon Gindrian Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Nîndaer, a Szürke Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nîndaer szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Isilmë kegyeltjei :: Tulveron kalandorai :: Elf-
Ugrás: