Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Hesson folyó és környéke KaDiPE5
Hesson folyó és környéke KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 15%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
19 Hozzászólások - 7%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
12 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 6:36 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Hesson folyó és környéke

Go down 
Utolsó Poszt Pént. Nov. 12, 2021 7:03 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 07, 2021 8:11 pm

The not so golden Egg
Nilfolah & Edeyra & Nîndaer
Today everything's a conflict of interest.

Leheletnyire egymásnak vonom a szemöldökeimet, ugyanis az én olvasatomban a lehetséges tojás nem több mint az egykori sárkányok fajfenntartásának módja, nem holmi istenek által megszentelt ereklye. Persze belátom, még egyet sem láttam éltemben, így nem vethetem el a szóbeszéd igazságtartalmát sem. Mindazonáltal…
- ...Kettőnk közül te értesz a mágiához. Érzel tán valamit, vagy még túlzottan messze vagyunk? - érdeklődök fakó hangon, habár éppen olyan rejtett cinizmussal vetem neki a kérdést, mint amiként ő reagál a karcsú kifogásomra a minket követőről való hallgatásomat illetően. Hiszek a mágiában, hiszek a természetben, viszont ez az egész küldetés túlzottan ingatag lábakon áll ahhoz, hogy eszembe sem jusson megkérdőjelezni. Igaz, a Sólymok kapcsán sohasem hajthatok fejet üres gondolatok társaságában.
Ami az esélyeinket illeti az idegen vonatkozásában, pusztán hümmentek egyet. Megveszekedett egy harcosnak kellene lennie ahhoz, hogy egymagában kettőnkkel is elbírjon, azonban ilyenekkel ritkán találkozok szemközt. A Sólymok paplovagjait is előbb teszi veszélyessé a mágiájuk, mint a harcban szerzett jártasságuk, ugyanis egy ember akkor is ember marad, ha kölyökkora óta mímeli a kardművészt. A lépteik nem válnak érzékelhetetlenné, a hallásuk sem kifinomult, csakúgy az előrelátásuk is hagy némi kivetnivalót maga után. Képtelen volnék kijelenteni, minden röpke-éltű korlátolt a képességeiben, de az igazi harcosok nem teremnek az út menti gaz társaságában.
Természetest nem vehetem biztosra, hogy a csapott fülűek egy tagja követ bennünket, azonban felfokozódó nyughatatlansággal várom, hogy kideríthessem. Rég volt értekezésem fegyvert rántani…
- Ez nem elképzelhetetlen – értek egyet a feltételezésével, magam is eltűnődve egy momentum erejéig. Ám bárki is legyen és kövessen minket bármiért, nincs türelmem kivárni, amíg felfedi magát előttünk. Most, hogy kénytelen voltam szavakban megidézni az általa meghatározott problémakört, szükségesnek érzem foglalkozni vele.
Amint Elias hátrahagyja a nyergét, megtorpanásra késztetem Alagost, érdektelen ábrázattal szemlélve a férfi mozdulatait. Nem szívesen szakadnék el a lovamtól, viszont be kell látnom, nélkülük nagyobb eséllyel tudjuk becserkészni a követőnket. Mindettől függetlenül megvallom, kissé meglep a paplovag határozott fellépése s a parancsainak osztogatása, de szokás szerint lenyelem a velem született büszkeséget.
- Ahogy kívánod – hajtok előtte fejet leheletnyire, átvéve a saját hátasa vezetőszárát. - Rendben lesz így, félvér – süllyesztem le rá a tekintetemet kérlelhetetlenül, aztán további felesleges szócséplés nélkül teszek eleget a kívánságainak. A tempónkon nem változtatok; ugyanabban a kellemes ringatózásban teszem meg a két sörényessel azt a kétszáz métert, mint ahogyan eddig is haladtunk, s a sziklánál lefordulva a füves terepre sem szaporázom meg a lépteinket. Ellenben egy ponton én is hangtalan lehuppanok a földre, tekintetemmel egy kellően masszív fát keresve. Errefelé már nem sok akad, de végül sikeredik egy tetszőlegeset kiválasztanom, ahol biztonsággal kiköthetem a lovakat.
Egy búcsú simítással Alagos sörényén, immáron sietős léptekkel térek vissza a találkozási pontunkra, s tükrében annak, az irányítást magához vette Elias, türelemmel várom a további utasításait. Viszonylagos türelemmel...
- Itt fogunk várni, vagy a tanácsom szerint mögé kerülünk? - pillantok rá higgadtan a csuklyám takarásából.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
693
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 06, 2021 9:59 pm
the not so golden egg
Nîndaer & Edeyra & Nilfolah
There’s no shame in fear, my father told me, what matters is how we face it.

Zafír a semmiből megrántotta a fejét, a szíjával együtt rántva egyet gyógyuló vállamon is. Az arcom egyből fájó grimaszba rándult; Külső szemlélőként úgy hathatott, mintha Nîndaer mondandójára reagáltam volna elcsúfolt vonásokkal és igazából ez a feltételezés sem állt volna távol a valóságtól...csupán hegyek, mintha nem épp ez lett volna a probléma forrása. Ha tűzokádó lettem volna talán annyira nem is ódzkodtam volna a meredek szikláktól, de meg volt az oka annak, hogy miért éreztem magam kényelemben inkább a fák alatt és nem a hófedte csúcsok tetején.
Paplovag voltam, nem hegymászó kalandor, de még csak nem is Árnylovag aki csak vállat vonhat a természet veszélyei felett. Tisztában voltam saját határaimmal és tudtam, hogy se a lándzsám, se a szabadmágiám nem mentett volna meg egy hegyomlástól vagy a gleccserek környékén egy lavinától.
- Azt mondják, hogy már messziről megérezni a mágiát ami átjár egy ilyen... ereklyét – bólintok inkább végül a szavára, nem beavatva tovább saját elkalandozó gondolataimba. Azt pedig, hogy kik is mondták ezt, azt nem kellett tudnia; Vivernektől lehetett sokszor hallani történeteket dicső őseinkről és hagyatékaikról, de lehet igazából egyik mesének sem volt igazságalapja azok közül, amiket felnőve hallottam - a fajuk irtása közepette nehéz volt eldönteni, hogy fennmaradt legendáinkból mégis mi volt több gyermeteg fantáziaszüleménynél.
- Oh, hát az ilyen helyzetben a legjobb kíváncsinak lenni! – mondtam egyenlő hangszínnel, leplezve valamennyire a mondatba rejtett szúró ironizálást, tekintetem nem fordítva el Nîndaerről. A kettőnk követő idegen említése nem nyugtatott meg. Ösztönösen jobban belefeszültem a nyeregbe, teljes súlyom a kengyelbe támasztva, véget vetve a kellemes délutáni ügetés lezser pozíciójának. Jobban biztonságban éreztem volna magam, ha kezem közelében lándzsám lett volna és nem csak egy kard lett volna a málhára kötve, azonban tény és való, hogy az előbbivel nehezebb hegyet mászni.
- Remek, akkor hacsak nem egy harcmester, kettőnk ellen esélye sincs – merész kijelentés volt ez azt tekintve, hogy nem teljesen volt fogalmam arról, hogy az elf társam mégis mennyire volt erős. Egyszerűen csak a helyzet diktálta úgy, hogy arra a következtetésre kellett jutnom, hogy valószínűleg még magamnak is meggyűlt volna vele a bajom, elvégre nem véletlen küldték őt a Sólymok kíséretembe.
Nem sokkal utána én is egy röpke pillanat erejéig hátrapillantottam, nem reménykedve abba, hogy ki tudnám venni követőnk alakját a fák mögött. Valószínűleg tartottam, hogy Nîndaer is messzi lépéseit hallotta és nem azt vette észre, hogy a nyomunkban oson. – Ha nem álmunkba akarja elvágni a torkunk, muszáj lenne neki… hacsak nem hallott a tojásról és arra vár, hogy megmutassuk az utat fel a csúcsra – gondolkoztam el hangosan azon, hogy mégis mi lehetett az indíték kettősünk követésének. Az utóbbi falra festett ördög mindenképp rosszat jelentett, ebben az esetben ugyanis volt a Sólymok között informátor rajtam kívül is, akinek hovatartozásáról nem tudtam. – Jó lesz itt, ennél tökéletesebb alkalmat nem kapunk – tértem magamhoz, kihúzva magam a nyeregbe és nyújtóztatva egyet észrevétlenül zsibbadó tagjaimon. Feladatunk intrikával átszőtt része ráért várni míg a nyomunkban egy ki tudja még mekkora probléma járt, amiről gondoskodni kellett.
Vettem egy mély levegőt és levetettem magam Zafír nyergéből, próbálva úgy a földre esni, hogy lábaim nyoma a fűbe és ne a homokkal felszórt talajba süppedjen. – Vidd előre a lovakat, ha túl hirtelen ér véget a nyom még a végén gyanút kap. Látod azt a vöröses követ ott? – kérdeztem magunk elé bökve a megnevezett formációra nagyjából 200 méterre. – Amögött találkozzunk. Utána valahol kösd ki őket, ha baj van futhatunk utánuk. Rendben lesz így, elf?

Nîndaer Kedvelte

Paplovag vagyok
Nilfolah

How can one be well... when one suffers morally?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
305
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia; Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 30, 2021 10:55 pm

The not so golden Egg
Nilfolah & Edeyra & Nîndaer
Today everything's a conflict of interest.

A korábbi töretlen csenddel éles kontrasztba kerülő reakciója végett ezúttal már a hátasom fülei is feszülten rebbennek a hang irányába. Alagos, miként jómagam, túlzottan hamar hagyja maga után a város zsibongó emlékét a természet nyugalmának előnyére, így érthető, hogy az eddig uralkodó némaságot követően egy-egy váratlan inger riadalmat idéz a lényébe. Egyik kezemmel engedve a gyeplőn, csitítóan végigsimítom a sörényét, majd kimért lassúsággal az utazótársam irányába fordítom a tekintetemet, kutatva, vajh mi mulattatót fedezett fel kurta válaszomban.
- Ezek csupán hegyek. S ha valóban ott lapul valami értékes az ormaik ölelésében, tudni fogunk róla – jegyzem meg csöndesen, visszaegyenesedve ültömben s ez alkalommal a kardom markolatán pihentetem meg az ujjaimat. Nem sokat tudok a sárkányvérűek viselt dolgairól, s voltaképpen nehéz elképzelnem, miért éppen ide rejtettek egy számukra értékes tojást – már amennyiben létezik –, azonban ha a népem szokásaiból indulok ki, a felfele vezető úton a viszontagságainkat közel sem az idegen terep ténye, semmint mágia, csapdák s egyéb fejtörésre okot adó jelzések fogják jelenteni. A szörnyek társaságában, amelyek az elbeszélések szerint gazdagon lakják a vidéket.
Egyelőre viszont az egyetlen nehézségünk az az idegen, aki azóta követi kevéssé gyakorlottan a nyomunkat, mióta elhagytuk Calden városát. Nem mindég van kellő közelségben ahhoz, hogy a patkódobogások elárulják a jelenlétét, azonban többször merészkedett a hallótávomon belülre, s egy korábbi szemrevételezés alkalmával az alakját is volt értekezésem kivenni a fák ölelésében.
- Mit mondhatnék, kíváncsi természettel áldottak meg az istenek – felelem jogos kérdésére, ismét felkeresve a szemeimmel az ábrázatát. Persze a valódi indokom közel sem a levegőből feltámadó érdeklődésem, hanem az előrelátásom, mely arra figyelmeztetett; ha egyszer kinyitom a számat, elfeledhetem a természet békés élvezetét. - Egyedül van – igazítom helyre a feltételezését változatlan nemtörődömséggel, a pillantásomat ezúttal a hátunk mögének szentelve. Igaz, nem mustrálom túlzottan soká a környéket, még elűzném a nagyra tartott fölényünket.
- S hol kívánnád a konfrontációt? Ezen a buckán vagy az amott lévőn? - bökök állammal a változatlan tájkép egy távolabbi szegletére. Ketten vagyunk egy ellen, az előnyünk mindenképp adott. - A csapás két oldalán még akadnak fák, néhol elég sűrűn ahhoz, hogy elrejtsen minket. Közelítsük meg két oldalról a társunkat, és kerüljünk mögé. Ha csak várunk, talán sosem fog előbukkanni – tanácsolom színtelen hangon.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Deedra Gindrian and Nilfolah Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
693
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 30, 2021 12:15 am
the not so golden egg
Nîndaer & Edeyra & Nilfolah
There’s no shame in fear, my father told me, what matters is how we face it.

Jól esett a nyeregben nyújtóztatni a lábam és újra az úton lenni, nem a gondolataimmal összezárva a falak közt. Hetek óta ez volt az első alkalom, hogy elhagytam Caldent. Sokáig a gyógyítók még az ispotályból sem voltak hajlandók kiengedni, mert féltek, hogy a legapróbb mozdulat feltépheti öltéseim. Lassan gyógyult a két szúrt seb a vállamon, baj főleg azzal volt, melyet egy kulcscsontom és bordáim közé beékelt kard hagyott. Másfél hete azt hittem, hogy nem csak a nyoma marad meg örökké a bőrömön, de a rosszul összegyógyult izom egy életre problémát és fájdalmat fog majd okozni. Tudtam, hogy egy, akár végleg megmaradó sérülés volt az ára az Ilasea folyó menti rajtaütésnek, de nem tudtam volna őszintén örülni a Kigyók győzelmének úgy, ha egy villát megemelnem is fájdalommal járt volna egész hátralévő életemben.
...Enélkül is okozott elég gyógyíthatatlan sérülést bennem az a nap, melynek minden emlékét igyekeztem elmém és szívem legmélyebb bugyraiba elzárni.

Nîndaer válaszát hallva rövid nevetést, de inkább prüszköléshez hasonlító hangot hallattam.
Még nem.
Tudtam, hogy bíznom kellett a képességeiben, elvégre nem lehetett véletlen, hogy a Rend pont őt jelölte ki mellém... De a vak bizalom volt épp az, amiben a mai világban bárki szűkén volt, nem hogy én. - ...Végül is azt mondják mindig van egy első - követtem vélt tekintetét az elénk magasodó havas hegycsúcsokra. Vélt tekintetét, mert egymás mellett haladva csuklyája kitakarta számomra arcát, csak a ruhaanyag mozgásából tudtam arra következtetni, hogy szemei épp az út melyik részét vizsgálják.
A papnőktől hallott anekdoták közül talán a keresett helyszínünk körülírása volt a legkevésbé rejtélyes, amit egy évtizede hallottam. Hittem Ronitban és Tahrovinban, de azok, akik lélekben közel álltak az Istenekhez, mindig ködös rébuszokban beszéltek, melyet hosszú percekig fejtegetni kellett. A sárkánytojás 'rejtekhelye' konkrét volt és lényegretörő, ahogy pedig útitársam is mondta a torkolat a közelben voltunk már, sötétedésre biztosan tábort verhettünk volna mellette. Minden úgy haladt, ahogyan annak lennie kellett.
Nem is óhajtottam többet szólni, míg oda nem értünk a folyóhoz. Megtudtam amit akartam, Nîndaer pedig nem egy olyan személynek tűnt, akinek amúgy is igénye lett volna a semmitmondó beszélgetésekre... Azokra mindig volt idő a tábortűz mellett, míg nem jött az álom az ember szemére.
- Igen? - kérdeztem vissza tárgyilagosan, mintha meg sem lepett volna amit mond, felfutott szemöldököm azonban árulkodott arról, hogy hangnemem nem tükrözte valódi érzéseim. Nem tudtam eldönteni, hogy a követés ténye, vagy a könnyed semmiség-szerű hangnem melyben közölte volt az, ami jobban meglepett.
Megkérdezhettem volna tőle, hogy honnan tudta ezt, de nem láttam értelmét hasonló kérdéseknek: Árnylovag volt, ehhez értett úgy, ahogy én a paplovagiassághoz vagy a mágiához. - Miért nem szóltál előbb? - követtem inkább a következő logikus kérdéssel, ami nyelvem hegyére futott. - Várjuk be őket, ha megvan ez a fölényünk nem szabad elengedni. Előbb-utóbb úgy is beérnek, jobban járunk ha mi választunk helyszínt a konfrontációhoz.

Deedra Gindrian and Nîndaer Kedvelték

Paplovag vagyok
Nilfolah

How can one be well... when one suffers morally?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
305
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia; Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Aug. 29, 2021 5:38 pm

The not so golden Egg
Nilfolah & Edeyra & Nîndaer
Today everything's a conflict of interest.

Calden zsibongása után kifejezetten jóleső a füleimnek a természet összetéveszthetetlen dallamában fürdőzni. Eddig megélt életem több mint a felét a sötéterdő jótékony óvásában és érintetlenségében időztem el; madárcsicsergéssel keltem s denevérek visítozására hajtottam le a fejemet, az érzékeimet a növények illata és érintése töltötte el, míg a semmittevésben pergő óráimat gyakorta a kristálytiszta vizű folyók sodrásában élveztem. Mindezen szabadsághoz képest a városok légköre súlyos béklyóként nehezedik a lényemen, mikor kénytelen vagyok hosszabb időszakokra meghúzódni a mesterkélt kőfalak túloldalán, így mihelyt alkalmam nyílik kiszakadni mögülük, megbecsülöm az otthon nyugalmát. Hiszen minden erdő, csapás, csermely, hegy és völgy az otthonunk.
E gondolatmenettel ölelkezve apró, alig észrevehető szusszanással hunyom be a szemeimet egy kérészéltű momentumra, átengedve magamat az alattam igyekvő, éjfekete mén ringásának, csakúgy a legapróbb neszezések kihallásának a környező területekről. Igaz, a folyó zúgása sokat tompít a lehetőségeimen, ám közel sem annyira, mint a mellettem haladó férfi váratlan kérdése, ami akár egy jeges zuhatag a nyári forróságban, görcsbe rándítja a gyomromat. Őszintén megvallva könnyedén elfeledkeztem az útitársról, akit a Sólymok felszólítására vagyok kénytelen védelmezni a vadonban rejtező ártalmaktól...
Elias, a félelf. Pár hete hallottam róla legelőször egy félresikerült zarándokút vonatkozásában; az egyetlen túlélő, akinek csodával határos megmenekülését többen is az istenek jelének tulajdonították. Persze bőven akadnak, kik inkább a halálát kívánták volna, hiába hasonul meg velük félrészt az emberségében. A magam részéről nem támasztok vele szemben különösebb elvárásokat pusztán a tény okán, félrészt ellenben a sajátjaimmal közösködik.
- Még nem – felelem csöndesen, kisvártatva, miután megemeltem a tekintetemet az elébbünk magasodó, itt-ott hó csókolta hegyekre. A következő kijelentése hallatán viszont alig-mosoly kapaszkodik fel a szám sarkába, melyet bizton veszek, óvón leplez az arcomba húzott csuklyám. - A papnők által fellelt irat szerint az a hegycsúcs a miénk, amely a Hesson torkolatánál állva, napkeletkor kettébe szeli a napkorongot – osztom meg vele az információt, melyről én is csupán hallomásból értesültem. - Nemsokára elérjük a torkolatot. Másnapig kénytelenek leszünk tábort verni – tudatom vele, kifejezéstelen ábrázattal fixírozva az előttünk húzódó kavicsos talajt. Némi töprengést követőn nyitom csak ismét szóra a számat.
- Egy ideje követnek minket – adom a tudtára a tényt, akárha érdektelen semmiség volna.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Edeyra Rolar and Nilfolah Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
693
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 28, 2021 11:41 pm
the not so golden egg
Nîndaer & Edeyra & Nilfolah
There’s no shame in fear, my father told me, what matters is how we face it.

Valódi sárkánytojás. Pont ugyanolyan hihetetlennek hangzott napokkal később is, mint mikor a közvetítő először festette fel nekem a megbízás szürreálisnak ható képét. Azt mondta - persze nem szó szerint így -, hogy fel kell mennem a Calden melletti hegyekbe és lehoznom egy sárkánytojást, ami egy valódihoz tartozik. Persze először az egyetlen logikus dolgot cselekedtem meg égből kapott kívánságaira reakcióul: arcon nevettem. Még ha létezett is volna a cimbora meséje, akkor is egy paplovag voltam és nem szörnyvadász, aki csak úgy, gondolkodás nélkül neki tudott vágni egy útnak a vadonba...
Aztán reakcióm látva a közvetítő tovább színezte a történetet. Annyi ulront ígért, amennyit életemben soha nem láttam egy helyen, kíséretet biztosított volna a hegyre fel meg vissza és biztosítást az özvegyemnek a végem esetén. Azonban nem a vaknak is látható üres ígéretek nyertek meg végül, hanem egy név, amit játszott véletlenséggel kotyogott el két esküdözés között. A név, ami fülemnek végtelenül ismerősen csengett, mert minden Vörös Kigyó és Kék Sólyom ismerte. Valaki olyantól jött a megbízás, aki annyival felettem állt minden ranglétrán, hogy akár fejem búbjára is köphetett volna onnan.
Az ő neve megváltoztatta az eddig vélt perspektívát és még a sárkánytojás létezése is lehetségessé vált. Hirtelen mindent tudni akartam arról, hogy miért kellett a Kékeknek távoli rokonom, a tojással megnyíló lehetőségek gondolatától pedig majdnem aludni nem tudtam abban a pár napban, míg ígért kíséretem érkezésére vártam Calden városában.

Nîndaer, akiről már korábban más Sólymoktól hallottam, majdnem teljesen ugyanolyan volt, mint ahogy azt pletykálták - vagy nem voltunk közös utazásunkon elég régóta ahhoz, hogy másik arcát megcsillogtassa nekem. Egymás mellett csöndben, a kora délutáni napfényben haladtunk lóháton a ritkásodó fenyőerdő árnyékában. Még a fák lombjai közül is átszűrődni hallatszott a Hesson folyó robaja, pedig ennyire lent még nem is volt meg a teljes, fákat borítgatni képes sodrásában. Különös társammal nem voltunk régóta úton, de előnyt adott indulásunknak az, hogy nem a városban találkoztunk, hanem sokkal északabbra, már a Pragon túl. Ugyan ha egy magaslatra kiálltam volna és erősen hunyorítottam volna még láthattam volna Calden tornyait, de ezen a ponton már a közelebb jártunk az emberek által ritkán látogatott, kietlen hegycsúcsokhoz, mint a civilizációhoz. A lovaink még talán egy napnyi járóutat bírtak az egyre meredekebb kaptatókon, de utána gyalogszerrel kellett majd folytatnunk az utunk, ki tudja meddig.
- Jártál már ezeken a hegyeken? - kérdeztem megelégelve a köztünk már majdnem kellemetlenül ülő csendet. Ha még napokat össze leszünk zárva és valószínűleg együtt ölünk szörnyeket, akkor legalább valamennyire meg akartam ismerni azt, aki mellett minden esélyem meg van egy sziklaszirtről a végembe zuhanni. - Nem akarok bájcsevegni félre ne érts, de remélem legalább az egyikünk tudja, hogy mégis melyik csúcsra kell felmennünk a sok száz közül.

Nîndaer and Edeyra Rolar Kedvelték

Paplovag vagyok
Nilfolah

How can one be well... when one suffers morally?


❖ Történetem : ❖ Ulron :
305
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia; Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 28, 2021 9:36 pm

A Caldentől észak-keletre található folyó a hóval borított hegycsúcsok öleléséből ered, és a Prago folyót duzzasztja. Akik a hegyekbe szeretnének feljutni, gyakran követik a folyamát, bár a sziklás részeken alapos körültekintés és szakértelem szükségeltetik hozzá. Hűvös vize a nyári hónapokon felüdülés, míg télen varázslatosan csillámló jelenés.
A Hesson környéke fenyvesekben, egyéb növényekben és az állatvilágában is gazdag. Sajnos ezzel egyetemben a szörnyek is előszeretettel garázdálkodnak a közelében, ezért egyedül nem tanácsos arrafelé kódorogni.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2425
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Hesson folyó és környéke Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gindra folyó és környéke
» Sahqon folyó és környéke
» Gindra folyó és környéke - 1021 Télközép hava - Aldrich & Calypso
» Ilasea folyó
» Rév és környéke

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: