Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Agancs szoba KaDiPE5
Agancs szoba KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Agancs szoba

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Utolsó Poszt Szer. Szept. 29, 2021 8:51 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2421
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 28, 2021 6:37 pm
PRAISE THE GODS II.
Nîndaer & Edeyra
Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Szusszanok egyet. Váó el kell ismételni még egyszer valamit, bocsásson meg őfelsége. Keresztbe fonom a karom, és lassan pislogva figyelem.
- Rendben. – Vetem oda a gondolataim ellenére egyszerűen. Igyekszem minden Ninnel való halál dolgot elhessegetni, mint például milyen lehet, ha rá esik egy fa, vagy bele esik egy gödörbe „véletlen” csak szálljon messze a gondolatom, különben meg teszem.
Szavai rántanak vissza a valóságba, és bólogatok.
- Igaz. – Felelem. Remélem jól főztünk, és sikerült az ital. Majd úgy érzem talán a faggatózás nem kellett volna, ám magam is beláttam már sok volt. Diplomatikusan válaszol nekem, ahogyan én is tettem az elején. Dicséretes, hogy civilizáltan is tudunk haladni.
- Ám legyen így. – Felelem más szavakkal, hogy ne csak a rendben szó hagyja el ajkaimat.
- Az biztos. – Bukik ki meggondolatlanul, prüszkölve a szavak, min magam is meglepődöm. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elengedtem már magamat, hogy csak így elhagyják a gondolataimat a szavak ajkaimon keresztül.
- Nos, akkor mehetünk? – Kérdezem, de már el is indulok, és várom azt, hogy kövessen.

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
624
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 26, 2021 8:30 pm

Praise the Gods II.
Edeyra & Nîndaer
We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.

Noha az imént már kifejtettem a véleményemet a kérdéséről, azért el szükséges töprengenem néhány másodpercre, mielőtt megerősíteném a puszta találgatásomat.
- Mint mondtam, ha a kettőnk vére megfér benne, talán többekre is tudunk hatni vele – ismétlem el, igyekezve határozottságot csempészni a máskor színtelen hangomba, ugyanis bizton veszem, a legapróbb elbizonytalanodás hallatán fellobbannának Eyra kétkedései, s még annyira sem haladnánk a küldetésünkkel, mint eddig. - Mindenesetre ha felrobbanunk, legalább van még egy tartalék italunk – teszem hozzá bátorítás gyanánt, minek előtt odébb lépnék tőle az ablak vonalába, hogy a keretén befúvó szellő némiképp felfrissíthesse az egyre inkább zsibongó elmémet, amelyet cseppet sem kímél a leány a faggatózásával, vagy az egymásnak ellentmondó döntéseivel.
Szívem szerint a mutató- és a hüvelykujjam közé csippenteném az orrnyergemet, ám egyelőre beérem az ujjaim összekulcsolásával a hátam mögött.
- Rendben – határozok egy apró szusszanás kíséretében, visszasétálva hozzá és az asztalhoz. - Megszerzem a hajszálat, te pedig megoldod, hogy megigya az italt, akitől származik – osztom meg vele a tervet. - Az utóbbi több… beszélgetést kíván meg. Abban jobb vagy te… - tekintek el oldalra egymásnak vont szemöldökeim alól, aztán néhány kérészéltű momentum lepergését követően visszavezetem a pillantásomat Eyrára, várva az ítéletét, s hogy meginduljunk a vendégtér irányába.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Edeyra Rolar Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 23, 2021 4:43 pm
PRAISE THE GODS II.
Nîndaer & Edeyra
Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Mély levegő Eyra, nem szabad be engedned a haragod. Istenek vezérjenek téged most is. Gondoltam magamban, és remélem meg bírom állni ténylegesen a pofont. Ám nem járnék jól, hiszen bizonyos a kezem törném, ha az elkapná.
- Hát ez bizony igaz. – jelentem ki határozottan. Mókás lett volna felrobbanni. Láthatólag felbosszantottam, vagy csak képzelem, ám a finom levegő nekem ezt jelzi. Én is veszek egyet ismét, talán igaz és kezdek túlzó lenni, ám úgy érzem vele szemben még lehet. Nem is tudom, olyan más vele, mint ha egy régi ismerősöm lenne. Nem érzek ilyet túl gyakran, és sokszor nem is merem magamat adni, ám mellette elengedtem magam, és valódi arcom merem mutatni, ami talán nem túl jó.
Felkuncogok, hiszen való igaz. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik fogalmuk sincs mit tesznek, és mint ha bármelyik pillanatban az anyukért kiáltanánk.
- Rendben, rendben. Ám kérdésem van. – Fonom össze a karom.
- Ha már belekevertük egyet, még lehet még egyet? – Kérdezem a kérdésem.
- Nem félsz, hogy ekkor fog felrobbanni? –Teszek fel még egyet. Komolyan, mint a gyerekek. Sajnálom, hogy eddig csak a parfümkészítésben merültem el, és nem a mérge, és egyebek világában. Majd talán választ is kapok a kérdésemre.
- Oké, akkor akarunk most egy próbát vagy sem? – Már magam is felbosszantom a rengeteg kérdésemmel, de ha egyszer muszáj vagyok.
- Na! – Szomorodom el.
- Én ragaszkodom, szerezzünk kinn egy embertől valamit. A haj jobb. Vicces lesz! – Mosolyodom el.
- Menjünk, na! – Kérlelem.

Nîndaer Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
624
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 22, 2021 8:47 pm

Praise the Gods II.
Edeyra & Nîndaer
We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.

Összevont szemhéjaim alól figyelem Eyra dühtől eltorzult vonásait, s ez egyszer igazán nem értem, miféle indítéka van a toporzékolásra vagy éppen a fenyegetésre.
- Te sem bíznál meg bennem ellenkező esetben, szóval tartogasd a szavaidat – jegyzem meg csöndesen, lélekben felvértezve magamat a kilátásba helyezett ütésre, melynek ugyan nagy valószínűséggel nem adnék teret, de nem is ő lenne az első vagy éppen az utolsó, aki rajtam tölti ki a saját bizonytalanságából fakadó frusztrációját. Gyenge, gyenge röpke éltűek…
- Most sem vagyok benne biztos, ám egyelőre még élünk. Fél siker – magyarázom rezignált hangon, ugyanis a végletekig kimerít az akadékoskodása. Az imént, a feladat nyomása alatt egészen más arcát mutatta, s most akárha visszacserélték volna, újfent a türelmemet próbálgatja. Nem hiába nem állhatom az embereket; végtelen hamarisággal váltogatják az érzéseiket s a hangulataikat, akárha a tettüknek nem volna semmi következménye vagy súlya. S a mellettem álló csupán fél-részt osztozik a jellemtelenségükön…
Apró szusszanással igyekszem bosszús gondolataim helyett a bájital kikeverésére koncentrálni, de mint korábban, most sem jelzi semmi a dolog sikerességét a procedúra végén.
- Vélhetően annak a számára, ki ért is ahhoz, amit csinál, egyértelmű a végeredmény holmi buborékok nélkül is. A helyzet pusztán, azok nem mi vagyunk – csóválom meg a fejemet leheletnyire, majd összeszorítva az állkapcsomat, megemelem a pillantásomat az előttem húzódó koszos, repedezett falrészletre. Ha még mindég az ágyon ücsörögnék, ismét a paplanra szorulnának az ujjaim, így azonban kénytelen vagyok beérni az asztal durván csiszolt szélével.
- Azt gondoltam, a te szakmáddal több fantáziával vagy megáldva. Nem olyan nehéz vért szerezni – kezdek bele halkan, változatlan magam elé meredve. - Habár tudomásom szerint egy hajszál is elég. S ha többen tudunk irányítani, vélhetően többekre is tudhatunk hatni – osztom meg vele a feltételezéseimet színtelen hangon, mielőtt elfordulnék az asztaltól, hogy kellő távolságba kerülhessek tőle. Rendkívül kezdett zavarni a közelsége.
- Tény és való, valószínűleg ha elrontottuk volna a főzetet, annak lett volna nyoma. Nem ragaszkodom a próbához – nem szívesen adnám a fejemet bármire, amiben nem vagyok teljes mértékben biztos, viszont kétségtelen, egyre szűkösebben vagyunk az idővel, s ha minden egyes felvetés, előkészület ilyen hosszadalmasan eltart, akár fel is adhatjuk a küldetésünket.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Edeyra Rolar Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 22, 2021 11:32 am
PRAISE THE GODS II.
Nîndaer & Edeyra
Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Ismét csak a szemem forgattam. Persze, majd el is hiszem azt, hogy nem fél. Bizonyos vagyok benne, hogy a női idomoktól retteg majd szegénykém. Aztán élhet csak ténylegesen az utánam való futkosás borította ki.

Kijelentésére végig mérem, majd el Mosolyodom, amit vissza nyelvek. Na szóval így állunk.
- Ekkora hatalmat a világért se adnék a kezedbe. -
Ismétlem el gúnyosan elváltozott hanggal mondatát. Istenek vernék meg ezt az emb.. Elfet már, annyira kiakaszt, hogy nem tudja ezt. Tudtommal Elf, azok mindig okosabbak hiszik magukat, vagy csak az ösztönei mondatják.
- Komolyan érik egy pofonod Nindaer! - Mondom határozottan és ha engedi a szemébe nézek. Szememben dühöt láthat.
- Az előbb nem tudtad, hogy sikerült. - Teszem hozzá, és egész testemmel játszom. Figyelem mozdulatait, ami talán határozottabb volt, mint enyém. Vagy csak ezt engedte, hogy lássam. Azonban enyémeket nem éreztem annak. Minden mozdulatot ezerszer megfontoltan, hiszen nem tudtam mi lesz abban az esetben, ha hibázom. Akármi megeshetett volna. De az istenek, ahogyan eddig, most is velem voltak ezekben a percekben, fogták a kezem, és vezéreltek.
- Na tessék! - Csattanok ismét fel, és kezem is csattan az oldalamon, ahogyan gesztikulálok. Fölé hajlok, és nézem, de semmi.
- Miért nem tervezték ebbe valami nem is tudom. Egy buborék jó, kettő nem. - Rázom a fejem. Kijelentésére pedig összevont szemöldöke pillanatok rá.
- Drága elfem, te értelmezte a szöveget? - Kérdezem, majd össze kulcsolom a kezem magam előtt, hogy vissza tartsam magam egy pofontól.
- Áldozat vére. Nem hiszem, hogy a moslékot adagoló nénin a konyhán működik. - Rázom a fejem. Egy pillanatra azonban elgondolkodtam. Biztosan én tudható rosszul, hiszen Nin mégiscsak érthet hozzá.


Nîndaer Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
624
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 19, 2021 7:17 pm

Praise the Gods II.
Edeyra & Nîndaer
We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.

- Nem félek. Ellenben nincs késztetésem utánad szaladgálni és az időt húzni – pillantok rá kifejezéstelen ábrázattal, arról már nem is ejtve szót, mennyire szükséges majd bájolognia velem, a válasz hiszen egyértelmű; semennyire. Persze valahol a tudatom mélyen eltemetett zugában tisztában vagyok vele, hogy ezt az estét nem fogom megúszni kényelmetlen s a hátam közepére sem kívánt momentumok nélkül, ám legyek átkozott, ha még bátorítom is Eyrát…
Így is több merészség akad benne, mint az egészséges volna az ő képességeinek tükrében, bár el kell ismernem, a bájital kikeverése alatt tanúsított megtévesztő határozottsága mindenképpen az előnyére írandó.
- Ha fiút mondtál volna, inkább lennék megdöbbenve – jelentem ki rezzenéstelen arcvonásokkal, lepergetve magamról az általa képzelt undoromat. Nem arról van szó, hogy a neme okán viszolyognék az érintésétől, hanem egyszerűen nem állhatom, ha bárki a kívánalmam nélkül akar hozzám érni. S effélét szinte sohasem szoktam óhajtani... Természetesen ezt minden logikusság dacára nem tervezem a tudomására adni, és egyébként is eltereli a figyelmemet a félbehagyott szitkozódása, melyet az egyik szemöldököm jelentőségteljes megemelésével várok kiteljesedni.
- Talán valóban nem hatna, ám ha mégis, ekkora hatalmat a világért nem adnék a kezedbe – összegzem helyette a lényeget, mielőtt azonban még félreállhatnék, hogy helyt adjak neki az újabb kísérlethez, megakaszt a kijelentésével.
- Mi? - tekintek rá vissza a fajtám minden bölcsességét és intelligenciáját meghazudtolva. Igaz, a döbbenetemet egyhamar rendezem, viszont az elbizonytalanodottság érzetét nehéz sebtében száműzni a bensőmből. S mégis, végül határozottan bólintok egyet. - Végtére, ha neked sikerült… - vonom meg a vállaimat, majd a saját elegyét áttöltve egy fiolába, ezúttal én veselkedek neki az újdonsült feladatnak.
A linrooq édeskés gőzét a tenyeremmel ejtem csapdába a tálkában, mielőtt hozzátöltenék egy kis vizet, majd pedig Kadoret vérét, melyről azóta sem tudom, honnét sikerült rá szert tennie a kékeknek. Aztán egyre nagyobb bizonyosságot öltve magamra adagolom a maradék hozzávalókat, a legvégén a vérünkkel. A magam részéről türelmesen kivárom, míg a tenyerembe csúsztatja a kezét Eyra, s csupán azt követően szúrom meg ismét az egyébként is felsértett ujját. Végül az egész sűrűn folyó masszát összekeverem, ám ezúttal sem történik semmi eget rengető kinyilatkoztatása a sikernek vagy éppen a bukásnak.
- Talán mégis csak ki kellene próbálnunk – jutok konklúzióra néhány kitartott momentumot felölelő meredt megfigyelést követően. - Nem magunkon. Valaki máson – pillantok fel a leányra, leplezett érdeklődéssel várva a meglátását.

// #Keverés: Az engedelmesség itala//
#kihívás1




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Edeyra Rolar Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 17, 2021 10:19 pm
PRAISE THE GODS II.
Nîndaer & Edeyra
Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Ajkamba harapok, hogy ismét elfojtsam a mosolya. Szavaira nagy kételkedés vonult át a gondolataimban, de már annyit kaptam meg tőle, hogy gyerekes vagyok, hogy inkább csukva tartom a szám.
- Rendben. – Felelem csilingelő lágysággal. Kinézete még mindig furcsa volt nekem. Nem ehhez voltam szokva.
- Jaj ne félj. . -Forgatom meg a szemem. A végén még élvezné a dolgot. Remélem, valami bögyös leány megtalálja, és az ölébe ül, úgy megtudhatjuk, van e valami neki, ami megmozdulhat a nadrágban.
- Uhhh, párban? Sokat bájologjak majd veled édes? – Kacsintva kérdezem, majd ismét a nevetés utat tör. Hihetetlen jó érzés csipkelődni vele.
Szavait elengedem, és majd ha időm engedi, természetesen fogok is vele foglalkozni, sőt mulattságunk előtt mindenképpen. Ez az egy, ami elfér a ruháim alatt, jól is mutat. De hmm, talán nem kellene ezt vinnem. Még átgondolom, mi illene jobban a ruhámhoz.

És belekezdek a mozdulatokba. Minden elvégzek, ami szüksége. Szúrást tán nem viselte rosszul, ám a sebet szó szerint már nyaldossa.
- Vigyázz, hozzád ért egy lány. – Forgatom a szemem, és bár semmi jelét nem látom annak, hogy ódzkodna, de érzés még is bennem van, hogy ezt megosszam vele.
Méricskélni kezdi, vizsgálni azt. Lassan felém néz és hozzám intézi szavait.
- Na, veled is eggyel többen vagyunk. – Csattanok fel, és rázom a fejem.
- Nem is hatna rád te …. – keresem a szitokszavakat, de nem akarom megbántani ez is inkább kedves viccelődés.
- Tee.. – Nyögök fel, mert nem találtam semmi olyat, amivel illethetném. Ám picit morcos voltam. Azt gondoltam majd ő meg mondja, vagy valami olyan történik, ami még soha. Gőzölögni kezd, vagy füsttel kiírja, hogy sikeres, avagy sem.  
- Ám legyen, te jössz. – Fonom karomat magam előtt keresztbe.


Nîndaer Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
624
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 17, 2021 6:52 pm

Praise the Gods II.
Edeyra & Nîndaer
We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.

A nevetése hallatán ezúttal a paplan szorítása mellett köteleződnek el az ujjaim, habár az ábrázatom nem sokat változik.
- A szavaid is elegendőek lesznek, nem volnék holmi állat – húzom össze leheletnyire a szemhéjaimat, majd újfent az ablakon, a falakon és a városon túl létező világ üdeségét s elfedett látványát keresve fordítom oldalvást a tekintetemet. - Ne reménykedj, hanem maradj a közelemben – bököm ki mímelt határozottsággal, hisz minden egyes gondolat, mellyel ennek a küldetésnek adózok, alapjaiban rengeti meg a lényemet. - Ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy párban maradjunk – teszem hozzá csöndesen, kiszáradó torokkal, s ha nem terelné el a figyelmemet a rokonokat illető megjegyzésével, ezúttal bizton veszem, hogy el is zöldülne az arcom. Így azonban teljes érdeklődésemmel felé fordulok, elvégre az ablakhoz sétálva s kitakarva azt elszakít az erdő iránti vágyakozásomtól.
Egy hamar illanó momentumra felbugyog a megkövesedett szívem mélyén az együttérzés halovány jelenése, látván, mennyire felzaklatja az otthontalanság és a gyökerek nélküliség érzete, ám könnyedén tuszkolom vissza a sötét homályba a kéretlen szimpátiámat. Valahol, valamilyen mértékben ő is az oka annak, hogy család nélkül kell élnem, ha mást nem, Edeyra elátkozott vére okán, tehát nincsen okom szánni a sorát.
- Nem bántom, de ha nem foglalkozol vele eleget, valóban nem lesz több mint egy ócska vajazókés – rázom fel magamat az eltöprengő gondolataim közül egy fél-lelkes tanács kíséretében, noha olybá tűnik, a leánynak könnyedebben esik túlsiklani a múlt s a tudatlanság keserén. Azért igyekszem én sem lemaradni; segítek előkészíteni a helyet az ital kikeveréséhez, amelyben őszintén megvallva nem sok jártasságot szereztem a komótosan múló évek folyamán.
Leplezett kíváncsisággal figyelem Eyra tüsténkedését, memorizálva minden egyes lépését, habár a tőre előhúzásakor elfordítom a tekintetemet. A legnagyobb bosszúságomra, ugyanis így nem készülök fel a váratlan mozdulatra, mellyel magához vonja a kezemet, hogy aztán a véremet vegye. A fogaimat szorítva nyelem le a kényszert, hogy elrántsam a karomat a kéretlen érintésétől, a vér serkenése azonban nem különösebben rendíti meg a lelkemet. Amint a kellő cseppek a tálba kerültek, a számhoz emelem a sebzett ujjamat, hogy megszívva azt tompítsak a bosszús, csípős érzeten.
Mihelyt úgy fest, az alapanyagok maradéktalanul összekeverésre kerültek, látszólag érdektelen ábrázattal hajolok az elegy fölé, méricskélve lágyan fodrozódó voltát. Talán még el is merülnék a monoton, egysíkú mozgásában, ha Eyra nem vallaná meg; minden bizonyíték ellenére a legkevésbé gyakorlott az alkímiában. Lassúakat pislogva fordítom felé a tekintetemet, mielőtt nyelnék egy halkat.
- Én sem… Az bizonyos, egymáson kipróbálni nem fogjuk – bököm ki, felegyenesedve az asztaltól. - Talán készíthetnénk egy másodikat, ha ez nem működne – vonom egymásnak a szemöldökeimet eltűnődötten.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Edeyra Rolar Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 9:55 pm
PRAISE THE GODS II.
Nîndaer & Edeyra
Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Felvontam a szemöldököm, majd finom moly jelent meg, de nagyon igyekeztem azt elrejteni, így köhécseltem egyet, ami adott egy kis löketet arra, és ahhoz is, hogy komolyabban tudja rá pillantani hosszú szempilláim alól. Benevesítettem az ajkam és csak pislogtam.
- Akkor örvendek. – Válaszoltam egyszerűen, de belül olyan jó ízűt nevettem. Egyszerűen nem számítottam ilyen reakcióra tőle.
- Mondjuk arcon csaplak? – Nevetem el magam, na eddig bírtam szép. Újra köszörülés, és ajkamba haraptam.
- Mindenképpen, remélem sikerül a közeledben maradnom, hogy ezt megtehessem. – Jelentem ki. Ami igen félő, hogy elválasztanak. Bizonyosan arra gondolok, hogy munkám férfiak ölébe ülése, mosolygás és kedves szavak lesznek. Ám nem tartom kizártnak, hogy sajnos használatba leszek véve, és nem a kellemes módon, nem a kellemes fiatal, csábos férfiakkal.
Belenéz a szemembe, és én fogadom azokat, egyszerűen elmondja az igazságot. Komolyabb leszek. Megcserélem lábaim, és azt felelem.
- Nekem sincsenek. – Vonom meg a vállam, ám ez a téma mindig is felkavart. Mindig érdekelt, hogy ki volt anyám, vagy apám. Ám az apámnak kényszerítetten szólított férfi csak annyit felelt, hogy meghaltak. Ám mind ezt egy kellemes mosoly kíséretében, mindig. Mindig úgy mondván ezeket, mint aki rejteget még titkokat. Felállok, és elsétálok az ablakhoz, majd kipillantok. Nem tagadom érzelmeim, látható az, hogy felizgatott. Szavaira visszafordulok, egyik kezemmel az ablakon támaszkodom.
- Ne bántsd, hé. – Mosolyodom el, tényleg vicceset szólt. Szavaim kedvesek voltak, és a hé is inkább csipkelődéses.
Mély levegőt veszek, és elindulok a tálért. Ideges vagyok, hiszen ilyen főzetet még nem kevertem ki, ha bár most majd elég hasznos lesz, ha ezek után megjegyzek mindent és természetesen sikerül is.
- Lássuk. – Mondom. Fejemben a listát követtem, tán még a szám is mozog gondolkodásom közben. Áldozat vére.. Állok meg egy pillanatra, és szemmel alig találom, majd mikor meg van, hirtelen veszem el az üvegcsét, és ötnöm bele.
- Oké, akkor már csak. – Pillantok rá, majd a combomra erősített tőröm kapom elő.
- Szíves engedélyeddel. – Mondom, ám nem várok, elindulok, és megragadom a kezét. Érdes, és kemény. Oda húzom magammal, ha engedi, már pedig sajnos engednie kell a tál fölé. Látványosan végig húznám a tenyerén, akár egy boszorkány mágiánál, ám sajnos ügyelnünk kell a látszatra. Megszúrom az újbegyét, és kinyomom belőle a vért, ami bele cseppen.
- Oké. – Engedem el, és gondolkodom.
- Persze, öhm köszönöm. – Mondom, majd enyémmel is ugyan ezt csinálom.
- Most jó? Minek kellene történnie? Még nem csináltam ilyet. – Mondom, s kérdezem is egyszerre. Miért tagadnám, hogy ez az első ilyen főzetem?

// #Keverés : Az engedelmesség itala //
#kihívás1

Nîndaer Kedvelte

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
624
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 15, 2021 8:21 pm

Praise the Gods II.
Edeyra & Nîndaer
We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.

Aprót biccentek a feleletére, további akadékoskodás nélkül fogadva el a véleményét. Persze ez a könnyebb része, bólintani s az elmémben hagyni leülepedni a döntést, gyakorlatba ültetni viszont már koránt sem lesz ilyen egyszerű. Efelől akadtak rémképeim egyébként is, ám Eyra tovább szövi azokat a felmerülő hibákat, ballépéseket, melyeket a fajtámból fakadóan elkövethetek. Egymásnak préselt ajkakkal figyelek rá, miközben tenyereimet az ágy paplannal fedett szélének támasztom, s a frusztrációmtól függően épp szorongatom vagy leheletnyire simítom azt.
- Igyekszem a tanácsaidnak megfelelően viselkedni – bököm ki csöndesen, majd oldalra vetve az összevont szemöldökeim árnyalta pillantásomat, szusszanok egy halkat. - Ha mégsem tennék úgy, valamiként jelezd a számomra – teszem hozzá a kérést s egyben felhatalmazást az irányításomra, már amennyiben a megbeszéltekkel szemben viseltetnék a mulatságon. Erre nagy az esély, hisz még magam sem tudom, miként fogom megjátszani mindazt, ami a legcsekélyebb mértékben sem vagyok. Fogalmam sincs, mikor mosolyodtam el utoljára őszintén és szívből szólóan.
- Nincsenek rokonaim – szegezem vissza rá a tekintetemet, amint váratlan fordulatot vet a megbeszélésünk. Megint csak elképzelésem sincs, miért hazudtam szemrebbenés nélkül, ám az is tény; a világért nem hagynám rá a kardomat vagy akár Alagost… - És igen korán temetsz. Néhány alul öltözött röpkeéltűn még a te vajazókéseddel is felül tudnánk kerekedni – jegyzem meg felkelvén az ágyról, aztán az asztalhoz sétálok, ahonnét óvatosan leemelem a fegyvereimet, és áthelyezem őket a fekvőhelyre. Az egyéb kellékeket az utazótáskám mélyére pakolom vissza, helyt adva a kotyvasztásunknak.
- Megpróbálkozol a főzettel? Ha nem sikerülne, van még egy adagra való alapanyagunk – biztosítom, ezúttal a hozzávalókat csomagolva elő a holmijaim közül.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Edeyra Rolar Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
684
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 15, 2021 4:37 pm
PRAISE THE GODS II.
Nîndaer & Edeyra
Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Újabb megvető pillantás, finom hümmögés egy átlagos párbeszéd tőle. Nem lepődöm meg semmin, és semmilyen tettén, vagy mondatás sem. Kezdem már megszokni, és kiismerni mozdulatait, vagy talán csak én gondolom így ezt?
Mondatára nem kap egyebet, mint alapos, látványos szemforgatást, semmi többet Merevsége ismét kiakaszt, pedig az előbb még gondolataimban azt taglaltam nem tud már semmi meglepni. Nos, tévedtem. Tévedtem, amit gondolataimban is féj beismernem.
- Embert, hiszen egy Elf kérdéseket vetne fel, szerintem. - Biccentem oldalra a fejem, ha tévedek úgy se kell kérnem mondja.
Ám, ha lebukunk az még nagyobb. De inkább vállalom a lebukás kockázatát, és a szíveses fogadtatást, mint sem a kéretlen tekintetek folyamatos követését. – Mondom el a bennem megbúvó gondolatokat. Kezemet a lábamon összeteszem, és hallgatom. Gondolatok, és képek cikáznak a fejemben. Nem tudom mi lesz, mire számítsunk, ám az istenek vezetnek majd minket. Ha úgy azt akarják bukjunk el, elfogunk bukni. Mi nekünk csak meg kell próbálnunk a legjobban teljesíteni.
Ajkamba harapok, és úgy gondolkodom. Minden cikázik bennem most.
- Először is egy ember nem ilyen kecses, már bocs nem dicséret. – Mondom.
- Másodszor is, ha beszélnél, szavaid ne tükrözzék, hogy mindenki más a szolgád. – Mosolyodom el kedvesen.
- És mivel ez egy mulatság lenne, próbálj meg mosolyogni, és néha úgy tenni, ha jön veled szembe egy hölgy, mint akit érdekel, mi van a lába között. – Magyarázom.
- Ember vagyok.Tudom, mit beszélek. – Mondom.
- Ha túléljük, ha nem hát .. – Akadok meg kicsit.
- Úgy remélem, van valami értéket, amit valami rokonodra hagyhatsz. – Vonom meg a vállam.
- Csak ezt a palástot nem, égesd vagy írd meg egy levélen, hogy megtalálják, ha már nem vagy. – Mondom.


 


Veleris and Nîndaer Kedvelték

Alkimista vagyok
Edeyra Rolar

there was more to you than the insipid whore you present yourself to be


❖ Történetem :
₰ Maybe just an average whore?
❖ Ulron :
624
❖ Tartózkodási hely :
₰ Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Agancs szoba Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Vörös szoba
» Teknős szoba
» Éjszakai pillangó szoba
» Első emelet, tízes szoba
» Első emelet, kettes szoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Calden :: Szárnyas Csikó fogadó :: Emeleti szobák-
Ugrás: