Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
A késő délután gazdag, testes fénye aranyozza be a bérelt szoba terjedelmét a tágasra nyitott ablakon keresztül. Melengető érintése a fakó, elnyűtt bútorokba is életet lehel, míg félig az ölemben pihentetett kardomon játékosan csillan. Leheletnyi hunyorral fordulok a ragyogás irányába, ami mellett könnyedén szökik be a helyiségbe a közeledő ősz hűvös szellője, éppúgy a nem is oly távoli főtér monoton zsivaja. Az épület mellett páncélos őrjárat masíroz végig, a fémek ritmusos csörgése összetéveszthetetlen billogja a közelségüknek. Azonban nem az ő lépteiket kívánnám már hallani, ellenben az Elrendeltek nővéréit, akivel egymásba fonódó feladatunk nem átall minden alkalommal mélyre nyúló iszonyt idézni a zsigereimbe. Jobban esne túl lenni rajta. A számat puhán összeszorítva fordítom vissza tekintetemet a pengémre, melynek ápolásából mindössze az utolsó felvonás maradt hátra. Gondos mozdulatokkal nyúlok el egy tiszta rongyért, amelyre egészen keveset viszek fel csupán a mellette várakozó minőségi olajból, majd rutinosan kezdem átkenni vele a fémet. S alig, hogy belekezdek, a nevéhez fel nem érő szoba ajtaja hevesen csapódik ki, túloldalán pedig egy jól ismert alak bont formát. Megakadok a tevékenységemben, s résnyire húzott szemhéjak mögül mérem végig Eyrát, kinek jelenléte akár egy szellemé. Megzavarja a nyugalmamat a tény, egyáltalán nem hallottam közeledni. - A kopogás hasznos tevékenység. Megakadályozza az egészségkárosodást, például egy íj jóvoltából – bökök a mellettem húzódó asztalra, melyen a kardápolás kellékeinek társaságában a számszeríjam is felsorakozik. Igen váratlanul és igen végzetesen is alakulhatott volna a felbukkanása. - Csukd be magad után az ajtót – teszem hozzá csöndesen, s ha volna hozzá kedvem, a hangszínemet bizton úgy lejteném, hogy korholásnak tűnjenek a szavaim. Amíg a kérésemnek megfelelően tesz, illetőleg besétál a szobába, folytatom a munkát a fegyveremen, s pusztán az állam biccentésével jelzem az egyetlen szabad szék felé a közelemben, hogy nyugodtan helyet is foglalhat.
A késő délután gazdag, testes fénye aranyozza be a bérelt szoba terjedelmét a tágasra nyitott ablakon keresztül. Melengető érintése a fakó, elnyűtt bútorokba is életet lehel, míg félig az ölemben pihentetett kardomon játékosan csillan. Leheletnyi hunyorral fordulok a ragyogás irányába, ami mellett könnyedén szökik be a helyiségbe a közeledő ősz hűvös szellője, éppúgy a nem is oly távoli főtér monoton zsivaja. Az épület mellett páncélos őrjárat masíroz végig, a fémek ritmusos csörgése összetéveszthetetlen billogja a közelségüknek. Azonban nem az ő lépteiket kívánnám már hallani, ellenben az Elrendeltek nővéréit, akivel egymásba fonódó feladatunk nem átall minden alkalommal mélyre nyúló iszonyt idézni a zsigereimbe. Jobban esne túl lenni rajta.
