Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Sziklás partszakasz - Page 2 KaDiPE5
Sziklás partszakasz - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
61 Hozzászólások - 24%
Ezaras Azildor
37 Hozzászólások - 14%
Arnav
33 Hozzászólások - 13%
Krónikás
28 Hozzászólások - 11%
Deedra Gindrian
22 Hozzászólások - 8%
Aldrich Cornwell
20 Hozzászólások - 8%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 8%
Veleris
15 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
13 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 12:49 pm
• Asszociáció

Yesterday at 12:52 pm
• Szólánc

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Deedra Gindrian, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Sziklás partszakasz

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Pént. Szept. 17, 2021 11:27 pm

A fényesség nyomában II.
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Elhűlt ábrázattal követem nyomon, amint Daldram úr is megpróbálkozik a lehetetlennel, ám szokás mondani, kicsi a celer, de erős, s ennek példáját mutatva a pikkelyes barátom könnyedén söpri el az útjából a vehemens szakállast. Aztán határozottan elszabadulnak az indulatok; elébb egy hathatós tűzcsóva képében, majd pedig…
- A picsába… - idézem fel Ronan szavait, amint rádöbbenek, hogy a viszonylag drága zakóm hátuljának végérvényesen lőttek. - Az egyik kedvencem volt, mi tett téged ilyenné?! - fordulok kiábrándultan a sárkányhoz, kinek vágott szemeiben mintha némi elbizonytalanodást vélnék felfedezni a támadása sikertelensége végett, vagy épp, mert a legkevésbé félem a jelenlétét. Persze rohamos sebességgel jut el a tudatomig, hogy _nem_ kellene ilyen szertelen viselkednem mímelt ember gúnyámban.
Felvértezve hát magamat éltem legragyogóbb előadására, egy homloktörléssel elegyedett szusszanással visszafordulok a cseppkövek közt bujdosó és fetrengő társaimhoz.
- Cseppet sem féljetek, a varázslatom megvédett. Egyelőre! - mosolyodok el feszengőn, mikor is rádöbbenek, hogy Ron félúton a ládához, a felpaprikázott hüllő pedig készen az újabb támadásra. S Daldram meg ki tudja, mit forgat felbőszült kobakjában. Tahrovin szerelmére… Remélem tetszésedre van a káosz, melyben nyakig tocsogunk.
- Khm… Próbáld meg, én pedig bevetem ylorei titkos tanulmányaim alatt elsajátított bűvömet… Ha nem jönnék utánatok, azért mentsetek ki – nyögöm ki aggodalmasan, aztán megint csak a hátamat mutatva nekik, a sárkányhoz fordulok. Hagyom a szemeimen eluralkodni valódi lényemet, s bár tudom, két tojása eltiprása és a kincsének megfújása mellett nem fog megszelídülni csupán, mert szépen kérem, ám reményem, a feljebb-valóságom pávaként mutogatása elég időt nyer mindannyiunk számára….



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Thora Haleye Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 17, 2021 10:59 pm

Daldram & Dragon  
Zene: Sok szerencsét Roni♫  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

Fejével biccent csak, és rosszallóan hümmög, hogy igen, valahogy így. Vagy pontosan így. Fogja hallani eleget, az bizonyos. Pár perce legalábbis még ezt gondolta a bárdról. Érdekes, mennyi minden meg tud változni ilyen rövid idő alatt.
A felfelé növekvő cseppkő fedezékében morog magában, amiért elvétette a csapást. Sosem számított rá, hogy sárkánnynal fog találkozni, és arra sem, hogy könnyű lesz, ha mégis, de azért remélte, hogy valahogy ezt is megússza. Azonban nem ez az, ami miatt minden megváltozott. A levegőbe lendülő kardtól kapott kellemetlen érzés a csuklójában már ismerős. Hanem, amikor Rilrion-ra néz, és látja, hogy korai volt az aggodalma, hisz nemhogy nem ég porrá, de úgy fest hátában a lángcsóvával, mint valami festmény, egy hősről, akibe titkon belezúgott a művész.
-Aha...
A ládára vándorol a tekintete, majd a törpére. Ha a bárd tényleg tűzhatlan, akkor talán nem lesz akkora probléma kijutni innen. Reméli, hogy a sárkány is inkább Rilrion-ra figyel, és meg tudnak lépni addig. Biccent Daldram-nak, majd megpróbál a ládához osonni, és azt felkapva távozni a barlangból. Azonban félúton a láda felé már érzi is magán a fenevad szemeit. Nyel egyet, de most nem támad. Megemeli a kardját, majd elteszi, és feltartja a szemeit.
-Rilrion...?
Ugrásra készen várja mi történik. Csak reméli, hogy elég gyors, ha esetleg újra meg akarná sütni a rém.


#kihívás1
 

Thora Haleye Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
309
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Szept. 17, 2021 12:57 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

A
bárd mosolya és magába vetett bizalma nem lep meg, mindig is tudtam azt, hogy nem áll tőle távol az önfényezés. Még mindig bennem a döbbenet, hogy nem mondtak igazat, és eddig hazudtak. Ám mit tehetnék? Legalább bevallották, ám ettől nem lesz jobb érzés, hogy elfelejtették mondani.
- Köszönöm. - Mondom, egy kis megvetéssel a hangomban. Nem nyugtat meg egy csöppet sem egyik szava sem, ám a pénz és a csillogó dolgok, valamint természetesen a több alkohol vásárlása nagyon is. Megpaskolja a vállam.
- háá..háá.. hmm.. - Akadozik a szavam a kijelentésére.
- Serért teszem. - Mondom teljes komolysággal.
- Jó, a lányomért is. - Ismerem be a végén, nagy hezitálás.
Mikor megláttam a bestiát a szám tátva maradt, térdem remegett, és majd behhugyoztam magam alatt.
- Most miért? - Kérdezem nagyon halkan, cérna hangon.
- Kellett neked picsázni! - Vetem oda a férfinak, aki megindul a lény felé, mint valami meggondolatlan állat. Most menjek ne menjek? Ril hangját hallom ahogyan kiállt, ám késő. Hezitálok, sajnálom ezt a mesés lényt, és tisztelném. Ekkor elő veszem az alabárdom, és üvöltve rohamodom neki én is. Ron csap, de a gyíkocska kikerüli azt. Ezzel a kikerült mozdulattal
a farkával eltalál engem , és könnyítéssel vág neki a falnak, mint ha csak valami dunnya lennék. Csattanok a falon, és felnyögött.
- na most már fel paprikáztál te pikelyes rohadék! - Dörmögöm a bajszom alatt, és nem tudom hallják e. Megrázom magam, és fájlalom a hátam. Talán öreg vagyok én ehhez? Ez nagyot csapott, és már csak a tűzre leszek figyelmes.  





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Thora Haleye Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Sziklás partszakasz - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 9:24 pm

A fényesség nyomában II.
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
- Rilrion a bárd, ki
Könyörtelen szokott verselni,
Rögvest ki is böki:
A Fehérnek igazak a szavai
– szórakozott vigyorra rándulnak a szám sarkai Ronan hozzátoldását hallva, bár a jó kedélyem nem tart ki tovább, mint a borostyánszemű újabb vallomása. Daldram úr viszonylag jól fogadja a híreket, noha jogos kérdését nem rest nekünk címezni a maga harsány voltában.
- Éppen most árultuk el, távol bármiféle savas gyomortól – ezúttal pusztán egy leheletnyi mosoly, mit megengedek magamnak. - Mindazonáltal jó cimborámnak ismét igaza volna, a küldetés legfeljebb annyiban változott; így mindannyiunknak jobban megéri vásárra vinni a bőrét – paskolom meg a törpe vállát óvatosan, ugyanis nem venném jó néven, ha visszakézből lesütné a fáklyájával rólam a ruhát, netán a fegyverét állítaná a mellkasomba.
...Persze ezek a csekély aggodalmak igen hamar és váratlan vehemenciával törpülnek el a láda megtalálásával, s őrzőjének kilétével. A szám belsejét harapdálva cikáztatom a tekintetemet Ron, a mélynövésű barátunk és a sárkány között, lázasan kutatva vajmi megoldás után, ami nem jelenti a kilétem azonnali felfedését, ám az események gyorsabban haladnak annál, minthogy kivárják az elmémben nehézkesen csírázó gondolatfoszlányokat. Bármiként is nézzem, ebből valaki rosszul fog kijönni…
Mély szusszanással szilárdítom meg hát a bensőmet annak érdekében, ne buktassam le magamat egy ilyen aprónak tetsző eset kapcsán, elvégre ennél szörnyűségesebb dolgokat is végignéztem már az inkognitóm megtartása érdekében. Igaz, egyik sem volt töredék részt a vérem. S igaz, egyik alkalommal sem mélyült a lelkiismeretem furdalása egy kis-sárkány eltiprásával…
A talpam alatti roppanás érzete s a reccsenés hallatán görcsbe rándulnak a zsigereim. Meglehet, el is zöldülnék a hevesen rám törő iszonyattól, ha Ronan nem lendülne ugyanezen momentumban támadásba a sárkány ellen.
- Ne! - kiabálok utána, nagy nehezen a hangomra találva, de már késő; bámulatos mozgékonysággal csap le a pikkelyes barátomra, aki viszont nem rest egy könnyed oldal-mozdulattal kikerülni a súlyos kard vágását.
Meg sem próbálom elkendőzni a megkönnyebbült szusszanásomat, bár úgy vélem, ha akarnám, sem tudnám, ahogyan azt sem, hogy előlépve ne álljak a felbőszült hüllő és a társaim közé. Mielőtt viszont szóra nyithatnám a számat, és holmi légből kapott ostobasággal megkísérelném meggyőzni Daldramot és Ronant a távozásról, a felpaprikázott szárnyas cimbora megelégeli a keringőzést, és nagyra tátva a száját, ránk engedi minden dühét.
Pusztán remélni merem, hogy a hátamat érő jól eső forróság nem szökik tova az alakom mellett, és sem a törpnek, sem Ronannak nem fog bántódása esni...


#kihívás1




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 5:55 pm

Daldram & Dragon  
Zene: Sok szerencsét Roni♫  • szószám: ide •  @Ahronit
──────────── ────────────

-Ó igen...és verselni is szokott, könyörtelenül... - teszi még hozzá Rilrion önelemzéséhez mormogva. Daldram összességében sokkal jobban fogadta a hírt, mint amire számított. Nem kezdett el baltával hadonászni, de még csak el sem szaladt. Abszolút jól választottak. Legalábbis egyenlőre így tűnik. Aztán, lehet csak vár a gyilkossággal addig, amíg a kezükben a kincs...
-A küldetés ettől semmit sem változik. Az óriáspókok és hasonlók ugyanúgy benne vannak a  képben, mint eddig, csak így nagyobb a zsákmány. Gondolom...
Ha egyszer vége ennek a kalandnak bízistenek utána fog nézni, mennyit lehet keresni ásványkutatással. Ki tudja, lehet egy fényesebb kőből saját palotát építhet az ember. Ezen gondolatait azonban kénytelen egyenlőre háttérbe szorítani, mikor előkerül a kincs őrzője. Borostyán szemei tágra nyílva követik a repülő lényt, és egy pillanatra meg is dermed. Egy sárkány? Komolyan? Hát mégsem Gion találta ki őket...és kivételesen a könyv is igazat mond.
-Nem hiszem hogy van választás.... Újabb reccsenés hallatszik, ezúttal Rilrion lábai alól. Kísértetiesen hasonló az előzőre. - Kizárt, hogy van választásunk. Fogd a ládát, mi addig feltartjuk!
Kardját a feje felé emelve ront rá a sárkányra, és megpróbál egy nagyobb kőről felugrani, és egy íves mozdulattal a húsába vágni röptében. Ez után rögtön egy nagyobb cseppkő mögé szalad, hogy fedezékben legyen, ha esetleg tűzzel jutalmazná e tettét a gyíkszörny.

 

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
309
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 15, 2021 4:01 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

M
A lassan teleszart nadrágom ezek szerint csak az egyik meglepetés a mai nap. Már-már azon gondolkodom, mennyire lenne férfiatlan, ha most én a dalnok kezébe markolnék, ám ezt kevés ideig fontolgattam, hiszen újabb és újabb csodák látnak napvilágot.
Úgy érzem ez a beismerés olyan mód nekem vágott volt. Gyorsan le akarta zavarni a válaszát, és én erre hirtelen nem is tudtam mit felelni. Nyeltem egyet, miután becsuktam a szám, hiszen azért nem szeretnem még valami bele repüljön, bár tán éhes is vagyok, de jaj nekem.
- ÉÉérthheeemmm!!? – Mondom furcsán, és meglepődően, még is a mondásom, mint ha csak kérdés lenne. Úgy nekem vágta az információkat, mint amit én vártam volna el attól a bögyös pultostól, hogy kebleit arcomnak csapódjon. Bár a keble kellemesebb lett volna most.
- És ezt mikor szándékoztak vúúna a jó urak elárulni? Mikor már valami lény gyomrában pihegünk?  - Vonom össze busa szemöldököm. Bár egy kisebb mosolyt engedtem magamra, hiszen azonnal számoltam. Talán jobb is, mint a kavicsok, de miért kellett ilyennel engemet áltatni? Mikor meghallom a pacsirta válaszát, rá pillantok komolyan.
- Hagy ne válaszoljam ezt meg jó uram. – Mondom. Gondolataimban az élt; Híres, neves. Háh! Én a kocsmák atya úristene nem halottam róla, de ám legyen. Bár jelenleg jobban kedvelem őt, és nem akarom megsérteni. Ronan viselkedése kezd aggasztani.
Menetelünk tovább, kis kobakomban még él a gondolat, hogy oda bújok a dalnokhoz, ám így is miket gondolhatnak rólam.
- Atyám ilyenkor már csinálná a képem! – Mondom a folyamatos szitok szavaira a férfinak. Rázom a fejem, és csak rázom.
Magamhoz szorítom hűn szeretett fegyverem, és pislogok jobbra, balra. Reccsenésre meg rándul testem minden porcikája. Csak ne sikíts Daldram!




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Nîndaer Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Sziklás partszakasz - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 14, 2021 10:51 pm

A fényesség nyomában II.
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
Érdeklődő ábrázattal hallgatom Ronan feleletét, s az eddigi kínjaim mintha karikacsapásra megszűnnének, a lelki szemeim elé táruló látvány okán széles vigyorra rándítom a számat.
- Pár évtized, és kis füzéreken fogják felaggatni a barlang-díszeiket – horkantok fel, habár meglehet, a szörnyfészket szorgosan ékesítő, köténykés dögök képzelete csupán nekem okoz ekkora örömet.
Mindenesetre a feltámadóban leledző jó kedélyem némiképp árnyal a barlangi túránk iszonyán, amelyet hol a törpe kiáltásai, hol pedig a borostyánszemű láthatatlan ellenséggel vívott harca tesz izgalmasabbá a kifejezés legrosszabb értelmében. Újra és újra görcsbe ugrik a gyomrom, felkészülvén a legszörnyűbb történések beteljesülésére, egyelőre azonban Ron vallomásánál borzasztóbb dolog nem történik velünk. Pedig meg kell vallani, a nyers beismerése még számomra is felér egy emberes pofonnal.
- Hé, én elsősorban híres neves, csilingelő hanggal megáldott bárd vagyok, s csak aztán holmi kincsvadász – húzom fel az orromat egy nemesember utálatos gőgjével, leginkább, hogy tompítsak a hírek élén. Remélhetőleg Daldram úr egy újabb isteneket süketítő döbbent felszólalásnál nagyobb cirkuszt nem fog keríteni a váratlan fejleményeknek, bár ha mégis kikelne magából, hát megérteném. Bízom abban, a tényleges kincs látványa az ő rosszallását is el fogja csitítani.
Hasonlóképp az én rettegésemmel. Minél tovább és minél lejjebb haladunk a barlangban, annál inkább kezdem félni a víz közelségét, mely kétségkívül jelen lehet, ha már úszva is bejuthattunk volna ide. Legnagyobb megnyugvásomra végül azonban nem szükséges semmiféle tavat átszelnünk vagy szűk vájatokon átpréselődnünk, hanem némi keringést követően megérkezünk a célállomásunkhoz.
...Túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen, de a láda látványát nem lehet tagadni...
Kedvem szottyanna örömkönnyeket hullajtani a nem várt sikerünkön, amikor is Ronan gyakran ismételgetett szitka újfent felcsendül közöttünk egy hangzatos reccsenés kíséretében. Felvont szemöldökökkel tekintek le a lábára.
- Hogy is volt az, hogy amíg nem lépünk a porontyára, nem lesz gond? - teszem fel a kérdést elbizonytalanodottan, mielőtt még taktikusan elaraszolnék a hátuk mögé. Ők a fegyverforgató harcos lelkek, hát küzdjenek meg ők a bestiával! Persze a fellobbanó igazságérzetem és küzdőszellemem addig tart, amíg egy jól ismert, mélyről jövő morranás át nem hasítja a roppant csendet. Tahrovin szerelmére, pedig mennyit fohászkodtam, hogy ne ő legyen itt…
A dühödt fújtatásokat lassacskán szárnyak csapkodása váltja fel, s mire feleszmélhetnénk, a barlang magaslataiból egy vörös pikkelyekkel borított, megtermett sárkány száll alá. Nem olyan hatalmas, hogy ne tudna bárki megküzdeni vele, de amíg kellő távolságban leledzik, az előny az ő számlájára írandó.
- Mi lenne, ha csak eloldalaznánk, s úgy tennénk, mintha mindez meg sem történt volna…? - vetem fel az ötletet, noha van egy olyan sejtelmem, a társaim nem fognak visszavonulót fújni a kincs láttán. Ám legyek átkozott, csak nem hagyhatom, hogy leöljenek egy távoli rokont!




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.

Daldram Kedvelte

Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 14, 2021 12:15 pm
Némán bólogat. Rajta nem múlik, ha ennyire szeretne elmenni arra a mulatságra, ahova ő is nagyon szívesen benézne, akkor tényleg, minden kívánsága így teljesüljön. Ha pedig itt tényleg megtalálják a kincset, talán még arra a furcsa pergamenre is telik majd, ami eljuttatja az üzenetét egy szemvillanás alatt bárhova...már ha igaz, és nem csak ugratták.
-A legtöbb ragadozó hagy ilyen figyelmeztetéseket. A szörnyek többségének nem éri meg a fáradtságot, és a kockázatot, hogy a magunkfajtára támadjon, szóval hacsak nem lépünk rá, vagy egy porontyára, nem lesz gond.
Nyel egyet, mikor senki sem figyel rá, és magában hozzá teszi: "remélem". Befelé haladva azért kicsit visszanyeri a bátorságát. Van valami lenyűgöző ebben a barlangban. Olyan csendes, és kellemesen hűvös. És persze, nincs itt senki, akit nem magával hozott. Szinte már idilli.
-Picsába már... - Mordul fel, miután ijedtében majdnem leszúr valamit, aztán megforgatja a szemeit, és tovább indul előre, mint akinek meg sem fordul a fejében, hogy a társai nem fogják követni. Ha hallani akarják amit mond, muszáj lesz nekik.
-Igaz ami igaz, fárasztó ez a titkolózás. Nem vagyunk geológusok Daldram, de még csak démonimádók sem. Nem ásványokért jöttünk ide, vagy áldozni. Kincsvadászok vagyunk, és egy láda törpe érmét keresünk, elrejtve valahol a barlang mélyén.
Teljes nyugalma arról árulkodik, egyenlőre a legnagyobb aggodalma az, hogy hogyan fogják kicipelni innen azt a temérdek vagyont, ami nyilván itt lesz, senki sem fosztotta ki, és nem telepedett az üres ládába azóta 5 féle bestia, hogy fészeknek használja. A falakat megvilágítva újra, és újra megtalálja a jelet, mely tovább navigálja őket, egyre mélyebbre a sötétben. Egy idő után kövek helyett kiszáradt növényekből vetett ágyásra lépnek, mikor egy forduló után egy kisebb terembe érnek. Egy kisebb terem, melynek a végében ott áll a bokáig érő, kissé korhadt, de még mindig egészben álló régi katonaláda, elf faragásokkal a tetején.
-Azt hiszem... - Kezd bele némi lelkesedéssel, de aztán reccsenést érez a talpa alatt. Csapda ugyan nem indul be, de amikor felemeli a lábát, valami ragacsos anyagot lát, és persze egy nagy, ezer darabra tört tojáshéjat.
-Picsába... - Suttogja - Mindenki nagyon figyeljen, lehet most bosszantottam fel valamit.

Ahronit Kedvelte

Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
309
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 11, 2021 5:57 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

M
osolyodom el.
- Jó szunya vót. – Meg van az a szokásom, amit nagyon szeretek, hogy bárhol, s bármikor képes vagyok álomra hajtani a fejem. Előveszem a fáklyát, és akkor veszem, csak tüzetesebben észre mi van előttem. A mellkasomhoz kapok.
- Szentséges tűz démon, hogy verne meg. Anyád nem tanított meg elmosogatni magad után. – Rázom a fejem, és figyelem a többieket.
- Ha én ilyet tettem volna, rockos is járna melléje. – Vonnom meg a vállam, és mutogatok is. Nem szívesen jövök ide bel, aztán a végén még szépen cincálnak. Mondjuk, nem mondom, az asszony nem tudom meddig gyászolna, talán csak fél pislantásig.
- Oh, ugyan. – Mondom kissé beszari hangon, ahogyan unoka emsémről beszél. jelen pillanatban felőlem szidhat akármit. Na jó, csak a sert nem.. Azért mindennek vannak határai.
- Hogy MII?? – Emelem rájuk a tekintettem, kissé hangosabban ám még távol áll a maximális hangomtól. Busa szemöldököm szinte már kezet fog egymással, ahogyan összehúzom azt, és érthetetlenül pislogok rájuk. Még is miről beszélhetnek, valamit nem mondtak el.
- Ha szűznek akartok eladni, hogy majd engem áldozzanak, elkéstettek egy 50 évet. – Óh Josienak hívták, emlékszem a virágos réten történt, bár őt vettem volna el, akkor inkább otthon lennék, mint sem két férfival egy barlangban.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Ahronit Kedvelte

Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Sziklás partszakasz - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 09, 2021 8:26 pm

A fényesség nyomában II.
Ronan & Daldram & Rilrion
Treasure hunts make much better stories when there’s treasure at the end.
- Nos, bármiként is döntsetek, az én hátamnak szüksége van egy ágynak nem csupán jóindulattal nevezhető alkalmatosságra legalább egy éjszaka erejéig, a számnak jóízű borra az itteni lőre után, s azt sem vetném meg, ha végre nem azért bámulnák a kocsmában a gatyámat, mert ki akarnak zsebelni – sóhajtok fel teátrálisan a törpe kínlódását követően, utána azonban megregulázom a kényes oldalamat és a küldetésünkre koncentrálok. Ennyi idő és nehézség, veszély után holmi röhejes halált halni, mint egy sziklán megcsúszni és betörni a koponyámat, rémesen kínos volna.
- Mit gondoltok, mi olyan kényes, hogy a vacsorája maradékát gondosan a barlangja elé pakolgatja? - kíváncsiskodok, léhán belerúgva a porzó csontokba, amíg Daldram úr elővarázsolja a fáklyáit. Felettébb kellemetlen, hogy nélküle vélhetőn itt néznénk egymással farkasszemet Ronannal, töprengve, vajon a megpróbált végtagjaink képesek-e oda-vissza megtenni az eddigi távot újra, vagy nem ér meg ennyi kínt egy a létezésében megkérdőjelezhető kincs? A gondolataimnak nem adok hangot, hanem egy hálás biccentés kíséretében átveszem a világításra alkalmatos eszközt, s ha segít a mélynövésű cimboránk azt meg is gyújtani, magam is útnak eredek a cseppet sem bizalomgerjesztő vájatban. Pedig egy barlangban otthon kellene éreznem magamat…
Legalább az elénk táruló látvány kompenzál a megpróbáltatásokért. A természetes mennyezetről lelógó csepp-forma kövek egészen káprázatosak, s ha odafigyel a vivern fattya, egy-két világító hernyót is észrevehet az általuk képzett fogrésekben megpihenni. Ami azt jelenti, valamerre több is akad belőlük.
- Mondhatni. Bár elég fukar, rá nem bíznék ilyesmit. Már meg ne haragudj, Daldram uram – horkantok fel, ugyanis a nyakamat tenném rá, hasonszőrűn emlékeznek meg egymásról a törpék is. - Ellenben… Talán jó volna beavatnunk kedves útitársunkat itt, a halál torkában a kérdésed hátterébe… Már ha egyetértesz – vetem fel az ötletet; ezen a ponton áruljuk el egykori bányász-társunknak az igazságot. Meglehet, mohóságával kapcsolatban még nem jutottunk konklúzióra, de van egy olyan megérzésem, aki az utolsó ulronját is képes idegenek megvendégelésére szánni, tán nem fog csáklyát állítani a hátunkba a remélhetőleges kincs láttán.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Bárd vagyok
Ahronit

Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1514
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 08, 2021 9:31 pm
Nem osztja a társai véleményét, miszerint ez hirtelen lett volna. Ugyan a friss levegő, és a testmozgásnak hála, már nem szédül, még mindig érez egy apró, szúró fájdalmat a homloka közepéről lüktetni a koponyája mentén belül, szóval ma számára semekkora időintervallum sem tűnne rövidnek. Kardot ránt, és bólint a csontokra, melyet Rilrion mutat neki, a kapott fáklyát pedig elfogadja. Megfordul a fejében, hogy a táskájában kéne turkálnia legalább egy picit, hogy legalább azt a látszatot kelthesse, hozott magával, de akkor fel kéne nyitnia, és még jobban felhívná arra a figyelmet, hogy csákányt sem hozott magával, meg úgy általában semmit, amit ásványok kutatásához használnak, legfeljebb véletlenül, abból eredően, hogy fogalma sincs, milyen eszközöket használnak hozzá.
-Legyetek résen. Nem akarunk mi lenne a következő fogás.
Halványan rémlik neki, mintha Trollokról hallott volna de...feltehetően csak azért halványan, mert ők speciel tényleg keletre vannak innen...messze....remélhetőleg. Valami azonban biztosan tanyázik itt. Elég hiú ábránd lenne abban reménykedni, hogy a kinti csonthalom gazdája végelgyengülésben förmedt meg, és azóta is itt hever.
Azonban, amikor már a sokadik lépést teszik meg a nyirkos, sötét barlangban, és még mindig hallanak semmit saját lépteiken kívül, kicsit megnyugszik, és lejjebb engedi a fegyverét, de még nem teszi el.
-Szóval ez a Rognus...ő lenne az ügyeletes szakértő ha...régi törp festményekről van szó?
Hogy melyiküknek szól a kérdést, azt rájuk bízza. Rémlik neki, mintha egyszer már hallotta volna ezt a nevet korábban is, de egyáltalán nem biztos magában. Tovább lépked befelé, és megvilágítja a mennyezetről lelógó cseppköveket, melyek a félhomályban hatalmas fenevad fogaira emlékeztetik őt, melynek épp most sétálnak bele a bendőjébe önként. Hát...ő és Daldram önként. A bárd lehet csak enged a társai nyomásának. Szép gondolat...
Világi vagyok
Ronan Gallaway

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
309
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverfogatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 02, 2021 8:41 pm
Mindenkinek kell egy törpe
« taggeld;  @Ahronit && @Ronan Gallaway  • Zene; Alcohol free»

E
gy pillanatra tán úgy tűn, hogy kedves kis bárdunkat a nagy törpe szám kikészítette, ám tán csak a szemem káprázik. Ronan tán nem is figyelte mondani valóm, vagy csak nem érdekli az efajta ércelődés, ám a mulatságra felkapja a fejét.
Megtartottam volna a szavam? Pillantok rá kérdően, hirtelen a fejemet is elhagynám, miért teszi ez a balga eztet velem? Mit ígértem? Ám már nincs időm gondolkodni, hiszen a coffos ismét beszél. Rá pillantok, ha tudok.
- Való igaz. – Mondom, de nem tudom. Bele gondolok mennyi ott az elf, háát nem vagyunk jóban nem tudom jó lennék én oda-e.  Tejfelesképű  ismét szól, s unoka ecsémet hozza fel.
- Hát, nincs azoknak annyi serük, meg az a sok Elf.. hájájáájájj! – Fogom a fejem. Talán elmegyek, talán nem. Az talán igaz, hogy ingyen lenne az ital, ám nekem itt van dolgom. Oda utat csiribálják, ám mi lesz a viaszával? Nem szerencsés. Bár csábítóan hangzik. Alig mentünk párat, és már is jaj veszékel itt nekem.
- Hogy doblak le mindjárt, már nem vagyok fiatal. Mit óbégatol? – Kapok a mellkasomhoz, hiszen elgondolkodtam.
- Biztos ez? – Kérdően pillantok oda.
- Ez hirtelen volt, alig jöttünk, valamit elnéztél. – Mondom. Gólya kérdésére rá pillantok, majd azonnal veszem is le a táskám. Betúrok, jó mélyen, és reménykedem, hogy nem hagytam azt el.
- Igen. – Mondom, majd beletúrok a táskámba, tudtam azt, hogy kelleni fog. Át adom nekik, amiket még hazulról hoztam. Ezeket használtuk a bányákban. Gondoltam jó lesz, ám nem sejtettem, hogy ilyenre.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Harcos vagyok
Daldram

The dwarves, they heard the tramp of doom.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
886
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem :
Sziklás partszakasz - Page 2 Tumblr_n2ud1buxd01siubc3o1_250
Nijana • Leányom
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."

❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Sziklás partszakasz - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Ranlini sziklás terület
» Ranlini sziklás terület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: