Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Tölgyesvég KaDiPE5
Tölgyesvég KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
50 Hozzászólások - 25%
Arnav
29 Hozzászólások - 14%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 13%
Krónikás
21 Hozzászólások - 10%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 9%
Deedra Gindrian
15 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 7%
Rhysand Earhgaze
12 Hozzászólások - 6%
Svea Helmrid
8 Hozzászólások - 4%
Reinaakviin
8 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Készíts zenelistát a karakteredről a Karakternaplók topikban a megadott kód segítségével!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:36 am
• Moments

Yesterday at 12:35 am
• Szólánc

Yesterday at 12:34 am
• Asszociáció

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Aldrich Cornwell, Arnav, Deedra Gindrian, Folrandír Ceilteach

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Tölgyesvég

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 04, 2021 6:43 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2408
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 4:08 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
A horizonton felizzó napkorong lassan űzi el az éjszaka árnyait, de a világosodó égbolton halványan dereng még a holdsarló. Az előtünk kanyaradó földúton a korai óra köldfoltjain gázolunk át lovaink hátán. Összébb húzom magamon köpenyem a pirkadattal érkező hideg okán. Némaságom, mellyel a lányt büntetem, nem a korai kelés hagyatéka, mint inkább annak, hogy kérésem ellenére sem pihent. Értem okát, de azt fel nem foghatom, hogy miért hajszolja magát a végkimerültségig, nem szolgálja javunkat, ha kimerültség, akkor lesz úrrá rajta mikor a legnagyobb szükség lenne rá. Foltos nyergelése közben zsörtölődtem halkan, s próbáltam észérvekkel hatni rá, hogy a későbbiekben gondolja át tetteinek következményeit. A mártírkodás magasztos dolog, de őrültek eszköze.

Felettünk az idő egyre vénül, de még nem érte el a tizenkettőt, mikor az út jobb oldalán az erdő kisebb pihenőhellyé tisztul. Az itteniek alakíthatták ki maguknak, ha a falutól távolabb akad számukra munka. Az útszélén egy elhagyatottnak tűnő kordély áll, nem messze tőle pedig hátra hagyott pokrócok s takarók. A tábortűz maradványa felett ott himbálózik a reggeli teának való kis kanna. Összevonom szemöldökömet, a megtépázott ponyva ismerős. – Ezzel a kordéllyal utaztak Aridné fogvatartói. Legyünk óvatosak! – figyelmeztetésem, szinte suttogássá halkul. Hiába vetnénk magunkat az erdőbe, ha a közelbe vannak, már rég érzékelhették közeledésünk. Tekintettemmel a környező fákat és bokrokat pásztázom, de kifinomult érzékek híján csak prédája lehetek egy suhanó nyílvesszőnek.
Leereszkedve a lóról ellesett mozdulattal simítom tenyerem az oldalamra erősített tőrömre. Nem mintha túl sokat tudnék kezdeni egy jól képzett harcosokkal. Hacsak nem halálra röhögik magukat. – Nézd meg a szekeret. - óvatosan lépek a tűz maradványi felé, hogy kezemet az elszenesedett faágak felé helyezzem. – Még meleg. – fordítom arcom a lány felé, majd vissza, hogy a szemem sarkából megpillantott megégett papírlapot kiemeljem a hamuból. Fekete pernye darabokat kap fel a szél mielőtt, azok a földre érnének, s repíti tova oda, ahol már nem létezik semmi. Gondos mozdulattal hajtom szét a megviselt papírt, melyen egy negyedbe tört kék pecsét himbálózik magányosan.

… óság óhaja szerint, Caldenban adjuk tovább az árut.
… kedjetek, térjetek vissza mihamarabb!

- Gyere, találtam valamit. – mutatom felé az irományt, amint közelebb ér. Ha arcára kiütközik a zavaradottság vagy amennyiben kér, feltárom előtte a fekete tintával rótt betűket. – Irányt kell változtatnunk. – jegyzem meg keserű szájízzel.



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 01, 2021 11:40 am
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Nem sürgetem őt és nem is várom el, hogy mindent elmondjon magáról bár én megadtam neki a bizalmat és nagyon bízom benne, hogy nem bánom meg a dolgot. Tartok én is a dologtól néha még mindig megbújik a sarokban egy kis gondolat, hogy mi van, ha ez csak egy csapda?
Érdeklődve figyelem őt, majd bólintok egyet a szavaira. Valahol sejtettem, hogy ez lehet a háttérben, de nem lehettem biztos benne, hisz úgy érzem még sok mindent nem tudok az itteni világról.
-De igen, nálunk is vannak. Bár én nem rendelkezem ezzel a tudással. Köszönöm, hogy elmondtad.-Bólintok egyet neki. Talán idővel többet megtudhatunk a másikról. Nekem igazából sok titkolni valóm már nincs előtte. Tény a fajomról óvatosan fogok mesélni neki.
Egy mosoly kúszik az arcomra a kérdésére. Most én gondolkozom el egy kicsit hogy beavassam e. Pár falatot eszem még, majd végül felé emelem a tekintetem.
-Biztosan hallottál a najádok énekéről…. Nem csak mese.-Sokan tényleg arra használták régen, hogy a hajósokat irányítsák vele. A mi népünk sem szent, csináltak, csináltunk olyanokat, amire nem feltétlenül vagyok büszke.
Én csak a fának döntöm a hátamat és úgy kémlelem az eget. Sosem fogom megunni ezt a látványt. A tenger mélyéről sosem láthattam a csillagokat.
-Szeretnék haza menni. Igaz sok szép dolgot láttam itt és sok érdekeset tanultam, de hiányzik az otthonom. Előtte sose jártam szárazföldön.-Pillantok ismét oldalra.
-Pihenj! Holnap hosszú utunk lesz.-Szívesen beszélgetek még vele, de kelleni fog minden erőnkre, ha erőltetett tempóban akarunk haladni.

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
952
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 27, 2021 10:12 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Szívemnek szapora verése – melyet kérdésével okozott- lassan, de újra kezd a megszokott tempóban zakatolni. Belegondolva nem hiszem, hogy pont tőle kellene tartanom, hisz ki más érthetne meg a legjobban, ha nem ő? Mégis eddigi életemet a bujkálás határozta meg. Az emberöltőnyi éveim alatt egyszer sem járhattam büszkén vállalva vérem színét az utcákon. Ennek ellenére sem tartom itt az idejét annak, hogy beavassam, nem tudjuk kikkel állunk szembe. – Nem vagyok átlagos. – fejemet lehajtva mosolyodom el, s török egy falatot az ételből. – Mágus vagyok, ISILMË akaratából uralom az árnyaktat. Nálatok nincsennek varázstudók? – emelem rá újra zöld íriszeimet. Míg válaszol finom vonásain pihentettem a tekintetemet, s eltűnődök rajta, hogy Ariadnéval oly keveset is ejtettünk szót népéről. Pedig mindig is lenyűgöztek a najádokról szóló mesék, s mindig is szerettem volna tudni azok valóságalapját. De oly szertelen az a leány, hogy jobban lekötötte az emberek nyüzsgő élete. – S mond neked mégis, hogy sikerült a fegyvereseket… jobb belátásra bírni?– keresem a megfelelő szavakat, hisz nem tudom, minek nevezzem, azt amit láttam. Persze, épp úgy húzódhat mágia a háttérben, akárcsak az esetemben. De elbeszélések szólnak megannyi hajóról, melyek najádok énekkel csaltak holt vizekre.

Elfogadom a felém nyújtott vizet, s néhány korttyal öblítem le a kései vacsorát, mely jól esett gyomromnak. Finom mozdulattal seprem le ajkamról az ételmaradékot, s fordulok hátamra. Fejemet a nyergen pihentetve kémlelem a csillagokat. – Ha megtaláljuk Ariadnét mi a terved? Itt maradsz vagy hazatérsz?



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 26, 2021 9:51 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-Rendben.-Bár nem tervezem majd őt felkelteni. Igazat adok neki. Valóban szüksége lenne a testemnek pihenésre, de az agyam nem hagyja neki. Nem tud lenyugodni. Ideges vagyok emiatt az egész miatt. Szeretném Őt már ismét látni, átölelni, haza vinni és végre magam mögött tudni ezt a egészet. Nem mondom, hogy nem voltak vidám napjaim itt a szárazföldöm, de sajnos azokat a napokat nagyon is elnyomja az, hogy Ariadné bajban van és jelenleg csak erre tudok koncentrálni, nem a pozitív dolgokra.
Az evés közben próbálom kicsit lenyugtatni magam. Figyelni a csillagokat, mélyeket szippantani a levegőből. Muszáj lehiggadnom. Tudom, hogy csak tiszta fejjel mehetek tovább. Nem szabad hagynom, hogy a dühöm vezessen, mert félek abból semmi jó nem születne.
-Te nem vagy átlagos ember. Hallottam, hogy valamit suttogtál és az a nő nem magától esett össze.-A férfi sem volt éppen jó állapotban, de azt még rá foghatja az alkoholra is. Viszont a nő szinte egy másodperc alatt esett össze.
Kinyitom a bőr flaskámat, majd automatikusan nyújtom felé azt. Csak víz van benne, semmi alkohol. Majd reggel tele töltöm friss vízzel is. De így estére egyelőre ez is elég.

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
952
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 21, 2021 6:55 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
A ránk boruló éjszaka leplezi megkönnyebbült sóhajom. Bevallom, már érzem csontjaimban a hosszú utazás viszontagságait és elmém is kifáradt. Szótlanul bólintok javaslatára és követem a hatalmas tölgyhöz, melynek törzsét három ember sem ölelné körbe. Lombkoronája olyan sűrű akár egy pókháló. A fogyóhold fénye ezüstbe vonja az utat s annak szélét, így még a tűzzel sem kell bajlódnunk, hacsak Caly nincs a tudásnak, mely azt lehetővé teszi, minden célszerszám nélkül.
- Ahogy gondolod. De neked is pihenned kell, ébressz fel éjközépkor. – bármennyire is csábító az álom, mely egész éjszaka velem maradna, mégsem hagyhatom, hogy anélkül induljon útnak, hogyha csak néhány percre is, de arról ábrándozzon, hogy kishúgát újra karjai közt tartja.
Foltost egy lehajló faághoz kötözve, szabadítom meg a felszerelésétől. Bár még nem sokat haladtunk s valószínűleg még ki sem fáradt, de ha időben el akarjuk érni a tengert, a pirkadattal kell indulnunk és erőltetett menetben. A nyerget a fa tövébe helyezem, s fejem ráhajtom. – Köszönöm. – fordítom felé fejem, s veszem el tőle a felkínált ételt.
Egy ideig csendben falatozunk, valahogy nincs mit mondanunk egymásnak. Végül Calypso töri meg a csendet. – Ezt hogy érted? – emelkedek meg kissé, s könyöklök fel a nyeregre. Nem igazán értem a kérdést, hisz már elárultam a nevem, s azt is, honnan ismerem Ariadnét. – Már szóltam nevemről. Mit kívánsz még tudni?



Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 20, 2021 9:11 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Egy ideig még figyelem a férfiakat, majd néma csendben indulok el Velerishez, hogy segítsek neki. Biccentek egyet a fejemmel és már teszem is fel a pokrócot és csinálok minden mást is úgy, ahogyan mondja, ahogyan mutatja. Többször le ellenőrzők mindent, mielőtt elindulnánk. Még magamtól sosem készítettem elő egy lovat az utazásra, így nagyon bízom benne, hogy út közben nem fogok róla lecsúszni.
Vágtatunk az éjszakába. Hátra se nézünk csak előre. Idő kell mire sikerül kissé lehiggadnom, de csak akkor fogom vissza én is a lovamat, mikor Vel. Egy pillanatra oldalra fordítom a fejem, majd vissza előre. Nem tudom mennyit haladhattunk előre, de már annak is örülök, hogy végre úton vagyunk lovakkal. Sokkal gyorsabban fogunk haladni.
-Rendben, pihenjünk kicsit.-Adom be végül a derekam. Nem gondolhatok csak magamra és nekem se ártana kicsit pihenni, bár aludni továbbra sem tudnék.
-Ott szerintem jó lesz.-Mutatok egy nagyobb fa felé. A mögött könnyedén megbújhatunk. Ha neki is tetszik az ötlet elindulok abba az irányba.
Nem túl ügyesen mászok le a lóról, de legalább nem estem a fenekemre. Egy mosoly kíséretében simogatom meg a paci pofáját és köszönöm meg neki az eddigi utat.
-Majd én őrködöm, te aludj nyugodtan. Holnap este jó lenne elérni a tengert. Éhes vagy?-A táskámban van egy kis élelem, amit szívesen megosztok vele. A válaszától függően veszek elő ételt a táskámból, majd leülök a földre, hátam a fának vetem és úgy kezdem el eszegetni a kenyerem és a szárított húst. Elmerülök kicsit a gondolataimban, majd hirtelen szólalok meg felé fordulva.
-Te ki vagy?-Bökik ki végül a kérdésem, ami már egyre jobban izgat engem. Ő sem egy egyszerű ember, abban már nagyon is biztos vagyok.


Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
952
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Okt. 15, 2021 10:22 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Mindkèt kezemre szüksègem lesz, ezért a két kantárt átvétel a vállalom, ahogyan a pokròcokat is. Ekkor hallom meg a fèrfi hangját, melyből semmi bìztatò nem árad. Talán egyedül van, talán nem, talán elbìr vele Caly, talán nem. Gyorsan körbe pillanatok, S jobb hìjján egy trágyátòl bűzlő lapátot ragadok meg. Nem èppen egy magamfajtához illő fegyver, de azzal kell beèrni, ami van. Pillanatnyi súlyos csendben szìvem kalapálása csapja a legnagyobb zajt. Magasba emelve, a szerszámot -felkeszülve a megmentő szerepère- pillanatok ki a fal mögül. Megdöbbenve ereszteni is le és lèpek ki a menedèkem mögül. Két fèrfi tanácstalanul vagy a halál nyugalmával kòborol az istállòban. Sok rege szòl a najádokròl, de alkalmam mèg nem volt Ariadnètòl ezekről faggatòzni. Alkalmam vagy inkább merszem? Sokáig nem tűnődöm rajta, hisz az időből van most a legkevesebb.

-Segìts, kèrlek! - dobom fèlre a lapátot, mely egy szènakazalon landol. A nyereg sùlya nem tollpihèjèvel vetekszik, az erőnlètem pedig nem egy barbárèval. Amennyiben segít, azután : - A pokròcot térítsd a hátára. - közben csinálom èn is, ìgy gyorsabban haladunk. - A nyerget pedig rá, a hevedert a hasa alatt húzd át és jòl rogzìtsd, de ne tùl szorosan, azért szegèny állat tudjon mozogni. - magam is stabilan rögzìtem a nyerget Foltoson. -Enged le a kengyelt. A táblát helyezd a pofajába ès ezt a szìjjat vezesd át a füle mögött. Kèsz is.- igazìtom meg saját lovam üstökèt. Felerősìtem a fogadòbòl lopott takaròt a nyereg mögè s elindulok, az istálló kètszarnyù ajtaja felé, vezetve Foltost magam után. Lassan tárom ki az ajtaját és nézek ki rajta. Ùgy tűnik szabad az ùt, ìgy intek neki, hogy jöjjön. Kièrve belekapaszkodok a kápába és felhùzom magam a nyeregbe.

A Hold már magasan jár mire magunk mögött hagyjuk a kis falut. Szerencsère további akadályba nem ütközünk. Azóta már az egész falu tudja, hogy a két ùrhölgy nem is annyira hölgy, inkább tolvaj. Kevés esélyt látok arra,hogy a nyomukban eredjenek, mègis csak egy fèl òra mùlva fogom vissza a lovat. A földùt melyen a haladunk az itteni lakosok taposták már ki, hogy az erdőből a fát könnyebben tudják szállìtani. - Megálljunk pihenni vagy haladjunk tovább? - fordìtom fejem a lány felè. Hazudnèk,ha azt állítanám, hogy testem s elmèm nem fásult, de eddigi tapasztalataim alapján Calypso hìjján van a türelemnek. Jobbnak látom, ha ő dönt ebben.  


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 14, 2021 8:28 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Nem igazán foglalkozom azzal, hogy talán nem a legjobb ötlet csak úgy rájuk törni. Sokkal erősebbek lehetnek nálunk, jobban forgathatják a kardot, de mégsem félek. Inkább csak a haragot érzem magamban, a türelmetlenséget. Menni akarok, mr a tengernél szeretnék lenni, hogy végre megtudjam, hogy esetleg Ő is ott van!?
Nem válaszolok semmit Veleris kérdésére, csak meglepetten veszem észre, hogy a nő összeesik, mint egy élettelen test, majd a férfi is furán kezd el mozogni. Összeráncolódik a homlokom és ismét végig mérem Velerist. Valamit nem mondott el nekem. Túl sokat tud rólam én viszont alig ismerem őt.
De nincs időnk arra, hogy most kezdjem el őt faggatni. Elég időnk lesz majd akkor mikor már a tenger felé tartunk.
Ő elmegy a felszerelésekért, én közben már vissza raknám a kardot a hüvelyébe, mikor meghallok egy fickó, aki hamarosan meg is jelenik a társával együtt.
Nem mozdulok a helyemről. Továbbra sem érzek félelmet, csak figyelem őket és várok. Várok a reakciójukra, hogy mégis mit fognak tenni. Nem meglepő, támadnak. Vagy legalább is akarnak.
Vel csak annyit vehet már észre, hogy valami nincs rendben velük. Az a düh, ami bennük volt eltűnik és teljes nyugalom árasztja el őket. Nem támadnak és nem is foglalkoznak velünk.
Velerisre pillantok, majd intek neki, hogy gyorsan, tegyük fel a lovakra a felszereléseket.
Már nagyon régen nem használt az éneket. Nem is akartam az itt létem során bárkit is megbűvölni ezzel, de most nagyon más választásom nem volt. Nem vagyok még elég ügyes kardforgató, hogy kettővel is könnyedén elbánjak.
Természetesen, ha elmondja mit hova kell, segítek neki indulásra kész állapotba hozni a lovakat. Sietnünk kell, mert az én „erőm” sem végleges.



// #najádének //

Nîndaer Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
952
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 14, 2021 5:49 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Óvatosságra és türelemre inteném, amennyiben lenne rá érkezésem. – Menjél csak előre…- motyogom a hátának, szinte rájuk rúgja az ajtót. Noha a tengergyermeke, de nem gondoltam volna, hogy épp oly zabolátlan is akár a tenger. Ez még okozhat kellemetlen pillanatokat számunkra. Igazából ennyi erővel távozhattunk volna a fogadó ajtaján is. Ha szerencsénk van, akkor, közel s távol nem jár senki, aki felfigyelhetett volna a nő sikolyára.

Az ajtóból figyelve a jelenetet érzem, hogy ha ezek ketten távoznak annak nem lesz jó vége. Újra mágiámhoz nyúlok, s hangtalan igék hagyják el ajkam. Láthatatlanul suhan végig az istállón a két idegen felé. Szinte egyszerre rázzák meg fejük, majd indulnak meg az ajtó felé. – Most komolyan elengednéd őket? – lépek beljebb, s bosszús hitetlenkedéssel vonom kérdőre a lányt. Először a nő halad el mellettem, hisz neki csak a szoknyáját kellett leengedni, fedetlen keblein pedig csak összefogta blúzát. A férfi még próbálta övén megtalálni a megfelelő lyukat, de jó néhány perccel ezelőtt sikeresebb volt. Először az egyik- vélhetően a hölgyemény- bukott orra, s szenderedett el, nagyobb baja nem lesz, mint a felsebesedett orra. – Nem lehetsz ennyire meggondolatlan. Az életünkkel fogsz játszani, ha csak így rájuk törsz azokra, akik a testvéredet tartják fogva. – Mi a fene… - hallom a férfi erőtlen hangját. Nem foglalkozom vele, ahogy azzal sem, hogy neki esik a szénatartónak feldöntve egy vödröt is. Melyre egy- két ló idegessé válik, s prüszkölni kezd.
- Ez a kettő jó lesz. – bökök egy feketére, s egy tarkára. – Segítek. Hozom a nyergeket, sietnünk kell. – a varázslatom nem tart ki örökké. Sietős léptekkel indulok meg, majd tűnök el arra, amerre a szerszámokat sejtem.

- Végeztél már Ebor? Kezd ám itt kint hűvös lenni. – kintről közeledő léptek zaja hallatszik és egy hang. Pár pillanat múlva fel is tűnik a gazdája az ajtóban egy másik férfi társaságában. Tekintetük előszőr a földön heverő lányra téved, majd a szénatartóba kapaszkodó férfira, onnan pedig Calypsora. – Hééé…te, mit csinálsz? – lép előre az egyik, miközben kivonja rövid kardját, társa pedig hűen követi. – Takarodj a lovaktól vagy levágom a füled! – amennyiben Calypso nem lép hátrébb, rátámadnak.

// #varázslat: Szendergés //


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 13, 2021 10:17 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Ahogy fülelni kezdek hallom, hogy mormolni kezd valamit az orra alatt. Érdeklődve figyelem őt. Talán ő valami varázsló féleség? A felszólítására biccentek egyet, majd hagyom, hogy irányítson engem. Lépek, amikor ő is, megállók, amikor ő is.
Így jutunk el nagy biztonságban az istállóhoz. Egy nagy levegőt veszek, majd én is meghallom azokat a fura hangokat. Összeráncolom a homlokom. Nem tudom értelmezni őket. Szorosan rámarkolok a kardom nyelére, majd határozott mozdulattal indulok el befelé mit sem fogllkozva azzal, hogy Veleris esetleg próbál megállítani engem.
Ahogy belépek az istállóba és megpillantom az ott lévőket meglepetten torpanok meg. A nő felsikít, a pasi meg káromkodik egy sort, majd csak vigyorogni kezd. Összeráncolom a homlokom, majd ahogy sikerül gondolataimat összeszedni ellenkezést nem tűrve szólalok meg.
-Tűnjetek innen!-Ahogy felemelem a kardom azonnal összeszedik a holmijukat, majd indulnának is kifelé, de még megállítom őket.
-Nem jártunk itt.-Nézek komoran a tekintetükbe, majd elengedem őket. Csak utána nézek Velerisre. Ideje kiválasztanunk a lovakat.
-Ültem lovon, de nem tudom mit hogyan kell rá tenni.-Vallom be neki őszintén. Így remélem megmutatja nekem és segít. Bár engem az sem zavarna, ha csak egyet csennénk el. Talán az kevésbé lenne feltűnő.
 

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
952
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Okt. 08, 2021 9:24 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Calypso egy kolibri gyorsaságával veszi magához felszerelését és segít arrébb rakni az asztalt. Megvárom, míg átküzdi magát az ablakon. Valószínűleg ez egy antilop kecseségével történik meg, míg én csak szimplán csak kimászok rajta. A hold ezüstjében megcsillanó penge, fanyalgó érzést kelt bennem. Az elodázott fegyverforgatási órák miatt, melyhez Yannik ragaszkodott leginkább. Most biztos hasznát venném, jelenleg hamarabb tudnék agyonverni valakit egy könyvvel. Magam is látom a férfit, aki a falnak támaszkodva próbálja visszatartani a gyomrából feltörő tartalmat.

A falhoz lapulva bólintok, mikor az istálló felé mutat. Az istálló egy különálló épület melytől egy keskeny út választ el minket. A zsalukon keresztül halvány fény dereng ki az éjszakába. A kései óra valakit már haza szólít a hitvesi ágyba, így lábaik és a sodrófa lehetséges nyoma indulásra készteti őket. Elnézve őket egyhamar nem jutnak dűlőre, hogy melyik is a helyes út, így ha nem akarjuk itt megvárni a hajnal első sugarait jobb lesz inkább indulni. Halk igéket formál ajkam, melyektől az árnyak még nagyobbra nőnek körülöttünk. – Maradj csendben. – suttogom, miközben ellépek mellette, s csuklójára fonom ujjaim. Tétován lépek egyet előre, majd az árnyékok óvó biztonságában húzom magam után, egészen az istállóig.

A ház hideg falának döntöm a hátam, miközben mellkasomban a szívem szaporán lüktet. Miután sikerül lenyugtattam magam próbálok fülelni. A lovak prüszkölésével furcsa hangok keverednek, melyek egy kis koncentrálás után kéjes sóhajokká tisztulnak. Nincs szerencsénk, valaki éppen itt talált magának helyett.

// #varázslat: Árnymanipulálás //


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1121
❖ Szintem :
Kezdő (Éjmágia); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Tölgyesvég Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: