Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Tölgyesvég - Page 2 KaDiPE5
Tölgyesvég - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:41 pm
• Szólánc

Yesterday at 10:40 pm
• Asszociáció

Yesterday at 5:26 pm
• Karaván út

Yesterday at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor, Rhysand Earhgaze

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Tölgyesvég

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 07, 2021 10:24 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Nem kell többször mondania. Azonnal szedelőzködni kezdek. A mozdulataim gyorsak és határozottak. Nem akarok ennél több időt is itt tölteni. Most már minden egyes perc fontos.
Nem mondok semmit csak követem őt. Megfogom az asztal egyik szélét és közös erővel át is tesszük a szoba egy másik pontjába. Igaz kimehetnénk az ajtón is, de az túl feltűnő lenne, így az ablakon való távozás nem is tűnik olyan rossznak. Mondjuk eddig ilyesmihez nem kellett folyamodnom, de őszintén szólva, most semmi sem izgat, csak is a húgom.
Bevállalom, hogy elsőnek távozom az ablakon. Amint a talpam földet ér körbe is nézek. Nem messze az épület sarkában éppen egy fickó a falat támasztja, de láthatóan nem fog gondot okozni nekünk. Mindenki más vagy alszik, vagy bent mulat még mindig, így jelzek is Velerisnek, hogy jöjjön..
-Arra van az istálló.-Ide felé jövet láttam azt és talán még lovak is voltak benne. Reményeim szerint nem vigyáz a négylábú patásokra senki, így könnyen el tudunk kötni legalább egyet. A kard a kezembe, készen állok arra is, ha esetleg félre kell állítanunk valakit.
 
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 06, 2021 3:43 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
- Mert najádok vagytok. – bólintok, s ismétlem meg szavait. – Való igaz, sokan nem hiszik már létezésetek, de akadnak, kik vak elszántsággal kutatják néped nyomait. Botorság elhagyni a tengeri birodalmat, elég egy balszerencsés pillanat, s már nyakig vagy a … lócitromba.- ilyen szerencsétlen napon kezdődött a mi kálváriánk is, és most itt vagyunk.- Tudom, hogy nem én vagyok dühöd tárgya. – nyugtatom meg, ne gyötörjék kétségek. Tudom, hogy efféle kritikus pillanatokban, a tehetetlenség érzése az, ami a lélekig hatol, s némán marcangolja. – Megkeressük Ariadnét. – de gondolkodnom kell. Szorít az idő, hisz Calypsonak tengervízre, testvérének pedig segítségre van szüksége. Nem szívesen adom fel a lehetőséget, hogy még némi információ birtokába jussunk, az itteniektől, de a gyorsabb haladás érdekében lovakra van szükségünk, és arra most van a legnagyobb esélyünk. Mielőtt szólnék kimondja, amit gondolok. – Fogd a holmid! – köpenyem magamra terítem, s az ágyon lévő pokrócot, melyet takarónak szántak feltekerem, s a hónom alá csapom. Ki tudja, hol fog még érni miket az éjszaka. – Segíts, rakjuk arrébb az asztalt. – állok annak egyik végébe, s megfogom a sarkait. Átutazóként érkeztünk és tolvajként távozunk. Amennyiben a lány, nem gondolja másként.





Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 05, 2021 11:34 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-Mert najádok vagyunk?-Ráncolom össze a homlokom. Nyilván azt tudom, hogy régen vadásztak ránk is, de már jó ideje békesség volt közöttünk. Nem igen hallottunk eltűnt najádokról, akiket az emberek raboltak el. De ezek szerint még mindig vannak olyan szárazföldiek, akik hiszik, hogy létezünk, akik el akarnak minket kapni. Jaaaj Ariadné. Miért nem vigyáztál magadra jobban? Nem kellett volna őt ilyen könnyen elengednem. Vele kellett volna tartanom, ahogy ő is szerette volna.
A mosolyát nem tudom hova tenni. Az elmúlt év alatt igyekeztem nem minden vagyonomat elkölteni pont olyan esetre, ha szükségem lenne valamire meg tudjam azt venni és ne a lopás művészetét kelljen elsajátítanom.
-Akkor mit csináljunk?-Én már ezt is időpazarlásnak tartom. Már most elindulhatnék a tengerhez, hogy időt nyerjek. Talán utol is érhetnénk őket, ha ők a megpihenés mellett döntöttek.
-Nem rád haragszom, de nem tudok itt ülni és várni.-Nézek rá bocsánat kérően. A jelek szerint ő is segíteni akar rajta és már most sokkal több mindent megtudtam a húgomról, mint az elmúlt évben, amiért hálás vagyok neki, de ez nem elég ahhoz, hogy lenyugodjak. Sőőőt. Sokkal idegesebb lettem, hisz most már teljesen biztos, hogy bajban van.
-Igen, ültem.-Bár nem sűrűn,de volt már szerencsém kipróbálni milyen is egy ilyen hatalmas állat hátán ülni és utazni. Az első alkalommal tartottam tőle kicsit, de megtetszett nagyon is a dolog. Viszont nem volt elég pénzem, hogy tudjak is szerezni egyet magamnak.
-Vegyük el.-Mondom határozottan. Ha nem adnak nekünk, akkor keressünk valakit, akinek van és vegyük el tőle. Ha meglesz a húgom esküszöm utána visszakapja.
 

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 27, 2021 9:58 am


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Ajkamba harapva, töprengek el szavain. – Lehet igazság szavaidban. – jelentem ki. Ujjaimat végig húzom ismét a térképen a tengerig. Csak remélni merem, hogy jó nyomon járunk. Ha most rosszul gondolkozunk, a kihülőben lévő nyomok végleg köddé válnak. – Kockáztatni kell. – jegyzem meg, inkább magamnak, mint neki.
- Vannak olyanok, akik egy különlegességért képesek vagyonokat fizetni. Nem kell, ahhoz varázslónak lenni, hogy valaki értékes legyen. Ariadnié maga az érték. – mosolyodom el. – Ahogy te is, óvatosnak kell lennünk. – simítok végig karján. Kérdését, mellyel afelől érdeklődik mit is tehetnek vele, figyelmen kívül hagyom. Éppen elég borzsztó lehe az a tudat, hogy testvére fogoly. Így is elég rettenetes dolgot zúdítottam a nyakába, meglehet nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy a fenti világ kegyetlenségéről regéljek, s arról, hogy itt más törvények uralkodnak.
Nézem, amint táskája tartalmát az asztalra üríti. Néhány számomra kacatnak tűnő dolgot a a kezembe veszek, majd visszahelyezem az asztalra. Arcomra önkéntelenül is derű ül ki ártatlansága okán. – Rakd el őket. – fordulok el tőle. – Nem hiszem, hogy kapnánk itt lovat, főleg nem az éjszaka közepén. – teszem csípőre a kezem. Más esetben szem előtt tartanám, a cél szentesíti az eszközt elvemet, de most, hogy vadász idény idején érkeztünk, hát inkább fizessenek ők egy gebért, mint én. A kérdés csak az, mennyi is legyen az annyi? – Ültél már egyáltalán lovon? – hirtelen fordulok ismét felé, s döntöm kissé oldalra a fejem.  Nem elhanyagolható dolog, nem szeretném, ha menetközben szerszámostól fordulna le a paripáról.




Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 26, 2021 1:03 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
A szavaira megtorpanok. Szemeim összeszűkülnek, úgy figyelem őt egy ideig. Nem foglalok helyet, de nem is mászkálok tovább csak egyhelyben állok. Végül a térképem is előkerül. Talán úgy sokkal egyszerűbb lesz kitalálni mégis merre induljunk tovább. A hírek, amiket megoszt velem cseppet sem nyugtatnak meg, főleg, hogy úgy tűnik az elrablói azt sem tudják, hogy mi a jó neki. Talán időben rájöttek és elindultak a tenger felé.
-Mi van, ha tenger felé mentek? Rájöttek folyó nem segít rajta.-Azt, hogy vajon mit akarhatnak tőle nem tudom. Ő egy sima, átlagos najád. Igaz a halála nem csak nekem okozna fájdalmat és sokan biztosan meg akarnák bosszulni, de ezzel csak megerősítenek bennünket.
-Ulront kapni érte… De mégis miért? Mit adhatna nekik? Mit csinálnának vele? Ő nem varázsló. Nincs nála semmi értékes.-Vagy legalább is én úgy tudom. Aztán ki tudja, hogy mégis mit rejteget magánál. Lehet sok mindenről nem számolt be nekem és még az sincs kizárva, hogy Veleris sem mondott el mindent nekem.
-Nincs lovam. Segítettek ide jönni, de van pénzem. Talán tudunk venni egyet.-Azzal a táskámhoz sétálok és kiveszem a kis erszényemet és pár még megmaradt holmit, amit el tudunk majd adni.
-Ez elég?-Mutatom meg neki. Bár egyszer egy törp elmondta, hogy mennyiért is lehet lovat szerezni, de már nem Calden közelében vagyunk. Lehet itt más árak vannak egy ilyen jószágért.
-Lóval hamar ott vagyunk. Nézd itt az öböl, nekem teljesen jó. Talán őt is oda vitték.-Mutatok rá a térképre. Nincs is olyan messze a víz. Bár tény nincs is sok időnk. Lehet jobb lenne már most elindulni.
-Akár most is indulhatunk. Én nem tudnék aludni. Túl ideges vagyok.-Te azt hiszem erre ő maga is rájött.
-Tudod kitől lehet lovat venni?-Hátha az illető még nem alszik, vagy nem itta le magát a sárga földig. De jelen esetben engem az sem zavarna, ha csak elkötnénk egyet. A húgom élete most sokkal fontosabb.
 

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 21, 2021 8:07 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Az aprócska lángot figyelem, ahogy izgatott táncot jár, ahogy a leány térül – fordul a szobában. Pilláim mögé zárom tekintetem kirohanására, s hallgatok, míg a végére nem ér. Hangaj úgy csattan a levegőben akár az ostor. Nem veszem zokon, meglehet magam is így viselkednék, ha lenne valaki, aki szívemnek, íly kedves lenne. – Akkor ne igyál! De az istenek szerelmére, ülj le vagy én ragasztom le a hátsód. Megfájdul a szemem. – hangom nyugodt, de ellentmondást nem tűrő. Amennyiben sikerül rávennem, hogy helyet foglaljon, egy bólintással köszönöm meg neki. Ha mégis úgy dönt tovább folytatja a felesleges mászkálást, elfordítom tőle fejem.
Amint előkerül a térkép, felállok s segítek neki kisimítani. A gyertyatartót a felső részére helyezem, míg jobb oldalról kezemmel akadályozom meg, penderedését. Hajzuhatagomat átvetem a vállamon, nem kell, hogy kelletlenül az arcomba lógjon. Pár pillanatig merőn bámulom, a papírra festett hegyeket, völgyeket, folyókat. Nem vagyok térképész, de a toronyban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mágia mellett mást tudományokból is ízelítőt kapjunk. Finoman, végig húzom ujjaimat az Yvro vonalán átlépve vele Zetvyn és Tamira határvonalát, majd rábökök egy pontra. – Valahol itt lehetünk most. – hangomban némi bizonytalanság lappang. Persze, azért nagy segítséget ad, hogy a nagyobb városok is jelölve vannak rajta. Elmesélem neki a történetet, s ott ahol tudom, megmutatom neki a banditák s Ariadné útvonalát. – Ez baj. – suttogom magam elé. Ez teljesen megváltoztat bennem mindet. Ha ezt tudom, talán nem késlekedek ennyit. Mély levegőt veszek, hogy felgyorsult szívverésemen úrrá legyek. Elég, ha egyikünk pánikol. – Senki sem érdemel ilyen sorsot. Egy najád erre? Sokan nem hisznek a létezésetekben, annyi ulron ütheti a markukat, amennyit a saját súlyuk. Bár azt nem értem, hogy miért pont erre jönnek. Ha túl akarnak rajta adni, nagyobb esélyük lett volna rá Nulportban. – tűnődök el hangosan. – Ha nem változtattak azóta irányt. – át kell ezt gondolni. Nem iramodhatunk csak úgy neki a nagyvilágnak. – Az nem sok, és a tenger sincs oly közel. Ha holnap el is indulunk, mire odaérünk és vissza… - nem fejezem be a gondolatot, számára is nyilvánvaló lehet, hogy adnánk a sz@rnak egy pofont. Nem beszélve arról, hogy az amúgyis halovány nyomot is elvesztenénk. – Gyalogszerrel érkeztél vagy lóháton?



Calypso Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 19, 2021 10:19 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-Nem kérem.-Mondom neki kissé harapósan. Azzal, hogy megpróbál lenyugtatni pont az ellenkezőjét éri el nálam. Nem fogok tudni lenyugodni, míg magam mellett nem tudhatom a húgomat. Nem tudok békében iszogatni főleg úgy, hogy közben már tudom nagy eséllyel fogolyként tartják őt valahol és nem az elképzelt boldog életét éli valami férfi társaságában. Viszont úgy vélem, hogy még mindig nyugodtabb vagyok annál, mint amennyire ideges lehetnék a hírtől. Így is már vissza kell fognom magam, hogy ne viharozzak már most el innen.
-Ő a családom, a húgom. Nem tudok békében ülni, miközben tudom, hogy bajban van.-Nem kiabálok vele és nem is vagyok rá mérges, csak megosztom vele a gondolataimat, az érzésemet. Egy kedves szó nem fog tudni lenyugtatni engem, ahogy az a fránya ital sem.
Miközben hallgatom őt előveszem a térképem és leterítem azt az ágyára, hogy így is megmutassam nekem mégis milyen helyekről beszél. Igaz már régóta visszajárok a szárazföldre, de még nem sikerült minden város, falu, folyó vagy hegy nevét megjegyeznem.
-Folyó mentén?-Kapom fel a tekintetem kissé rémültem.
-Ostobaság! A folyó nem segít nekünk. A mi otthonunk a tenger, nem a folyó. A sima víz nem változtat vissza minket.-Mondom ingerülten bár nem rá vagyok mérges. Inkább erre az egész helyzetre, azokra az emberekre, akik képesek voltak őt bántani, megfosztani a szabadságától.
-Ariadné senkit soha nem bántott. Nem érdemli meg ezt!-Mégis mi a francot akarhatnak tőle?
-Szóval el kell indulni erre?-Mutatok rá a térképre. Próbálom feldolgozni ezt a sok információt, amit most tőle kaptam. Prbóbálok nyugodt maradni amennyire csak lehet, de érzem már nem sok erőm van ehhez.
-Egy hétig, de már csak három napom van belőle.-Szóval nagyon messzire nem mehetek ha csak nem várom ki azt a három napot és nem most keresem fel a tengert.
 

Veleris Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 19, 2021 4:04 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
- Igen. - biccentek, alig làthatòan. - Attòl tartok igen. Legalàbbis remèlem, hogy ez a legrosszabb eshetősèg. - hajtom le fejem. Belegondolni se merek a legrosszabba, ami törtènhetett vele. Igaz, az ènekes madàrnak sem, a halàl a borzasztò, hanem, ha kalitkàba zàrjàk. A beszűrődő zajokat elnyomja lepteinek kopogàsa a padlòn, kezdek aggódni, hogy csapàst vág bele, mìg beszèlgetès vègère èrünk. - Tudom, nem könnyű, de pròbàlj megnyugodni. - javaslom miközben megszabadul fegyvereitől. Megnyugtató, hogy kettőnk közül valaki jobban èrt, a harcàszathoz, mint èn. Van nèmi esèly rà, hogy tùlèljük ezt az egèszet. - Vagy idd meg az italod, hàtha attòl megnyugszol.- bökök férjemmel, a kupàja felé. - Azzal nem segìtesz rajta, ha kilyukad a csimàd talpa. - szelìd mosolyt küldök felè, talàn finom csipkelődèsem jobb kedvre derìti.  - Mi, az, hogy a tenger nèpèhez tartoztok? Nem. - kérdezek, de vàlaszt nem vàrva, felelek az övère. Mièrt is zavarna? Hisz az èn fajtàmnàl senkit s semmit, nem gyűlölnek jobban. Mìg a najàdokat, szinte màr elfeledttèk, addig a viverneket nyugodt szívvel, döfik màig keresztül. Nem kockàztatva. Mèg azt is, akire csak a gyanù àrnyèka vetül. Jàrulèkos veszteség. - A Lison folyò mentèn, ott ahol az Yvro leàgazik. Pontosabban, egy .ott tàborozò vàndorcirkusz egyik tagjàtòl, mellesleg, aki egy szakàllas nő volt...- mèg most is hitetlenkedve ràzom meg a fejem. - tudtam meg, hogy egy csapattal talàlkoztak, S volt velük egy làny. A folyò mellett haladnak, sejtèsem szerint Ariadnè miatt. - ez egy logikus magyaràzat lenne, tekintve azt, hogy tisztàbban vannak kilètèvel, s ha csak legendàkat hallottak. - Zetvyntől nem messze lèvő faluban pedig, egy kurtizànnak oldòdott meg a nyelv, nèhány csengő ulron làtàn. Elbeszèlte, hogy hàrom fèrfi tèrt be a faluba. Kettő igazán hajthatatlan volt, de egyikük az ital ès a belecsempèszett főzet hatására, nedves ölèn keresett oltalmat, mìg tàrsai beszerző ùtra mentek. Rèszleteket nem àrult el neki a fickò, annyira nem hagyta el a kötelességtudat, de ,, Dràgám, nagy jutalom lesz a jusson, s a világè, ha ezt a pàratlan kincset, ki tudjuk aknàzni.,, - idèzem pontosan, amit a boszorkàny mondott. Olykor tekintetèt keresem a fèlhomàlyban, mely körbe vesz minket. Nem vagyok sem harcos, sem kòsza, sem pedig elég, akik együtt lèlegeznek az erdővel, vagy egy fűszàlbòl megàllapìtjàk merre ment a vad, de a kardot sem forgatom ùgy, mint egy gladiàtor. Inkább lennèk egy csörtettő vaddisznò, akit màr règen felfalt volna egy farkas falka. Ìgy hàt nem maradt màs eshetősègem a kèrdezősködèsen, fülelèsen kìvül, kiszűrve a szàmomra hasznosnak vèlt informaciòkat. - Itt is jártak, nem is oly règ. Ezt a fogadòs mondta. - megnefvesìtem ajkam, mert màr kezd kiszáradni a szám a folytonos beszèdtől. - Nem tudom, hàrom fèrfi hurcolta magával, de a folyònàl többen voltak az elmondàs szerint. De mintha kettèváltak volna. - tùrok bele vörös hajzuhatagomba, zöld ìriszeimet ràszegezve. - Te mègis meddig bìrod vìz nèlkül? - nem egy utòlagos szempont, ha követni akarjuk őket.


Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 19, 2021 12:14 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
-Adják-veszik? Mint valami tárgyat?-Kéredezem tőle kissé megrökönyödve. Nálunk ilyen sosem volt. Mi tiszteljük a másik életét. Nem bánunk egymással úgy, mint a tárgyakkal. Mindenki ugyanolyan fontos a társadalmunk számára.
-Szóval fogva tartják?-Kérdezek rá a lényegre. Ettől féltem a legjobban. Annyira reménykedtem abban, hogy egyszerűen csak azért nem jött haza mert túlságosan is jól érzi itt magát és talált magának egy társat. De közben sosem feledkeztem meg arról, hogy lehet pont nem erről van szó. Lehet éppen szenved valahol és rám vár. Nekem meg ennyi idő után sem sikerült a nyomára bukkannom. Csak most. De az is neki köszönhető.
Amíg a szobába nem érünk csendbe burkolódzunk. Bent a sötétség fogad minket, de Velerisnek köszönhetően hamar fénybe borul a szoba, amit így alaposabban is meg tudok vizsgálni. Míg ő elfoglalja az egyik ágyat én mászkálni kezdek. Közben én is megszabadulok a köpenyemtől, ami fel is fedi fegyvereimet. Az íjamat a sarokba helyezem le, majd a kardommal is hasonlóan teszek. Ahogy szóba hozza, hogy Ő segített a húgomnak a vízhez jutni felé kapom a tekintetem. Szóval tisztában van azzal mik is vagyunk. Összeszűkülnek a szemeim és úgy mérem őt megint végig.
-Téged ez nem zavar?-Utam során már volt alkalmam találkozni olyan halászokkal, akik rossz hírnevét keltették a najádoknak. Igaz sokan, csak kiröhögték őket. Szerencsére létezésünkben még mindig sokan nem hisznek.
Az ággyal szemben állok meg, keresztbe tett karokkal. Úgy figyelem őt és dolgozom fel a hallottakat. Nem lepődöm meg azon, amit mond. Ariadné mindig is kalandvágyó volt… Csak sokszor volt figyelmetlen. Gondolom most is ez történhetett. Egy óvatlan cselekedett, meggondolatlan szó és már kész is a baj.
-Hol láttad utoljára?-Én már most útra kelnék. Nem akarok tovább habozni főleg, ha tényleg bajban van.
-Sokan vannak?-Ezt sem árt tudni, hisz mi csak ketten vagyunk és még mindig nem vagyok a legjobb harcos itt a szárazföldön. Kelleni fog egy terv is ahhoz, hogy mindannyian épségben kijussunk innen.
 
Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 18, 2021 3:07 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Néhány pillanatra meglepetés ül ki az arcomra. Már el is felejtettem, hogy Ariadné is megannyiszor kérdezett vissza egy – egy szó hallatán. Gyorsan tanult- bár sok időt, nem töltünk együtt-, hogy ez minek volt köszönhető, nem sikerült rájönnöm. Talán népe sajátja volt, a tudás magába szívása vagy csak az akarás. – Rabszolga az, akit akarata ellenére tartanak fogva, A legtöbbször pénzért adják-, veszik őket. – próbálom a lehető legegyszerűbb módon elmagyarázni számára a szó jelentését. Néha nem is olyan egyszerű dolog ez. Ilyenkor jön a „De miért?”, mint folytatás, s olyankor megindul a lavina.

Megkönnyebbülve állok fel az asztaltól, ahogy rááll az ajánlatomra, miszerint ezt a beszélgetést jobb lenne egy nyugodtabb helyen megejteni. – Egy szobát kérek, kettőnknek. – mondom, a csapszékhez érve, s teszem a pultra az előre kikeresett ulronokat. – A lépcső alatt a második. – csak akkor fordítom a fejem a fogadósra, mikor az a kopott falapra helyezi a kulcsot. – Gyere! – intek fejemmel, hogy kövessen. Záporoznak felém a kérdések, melyek, míg a szobába nem érünk megválaszoltalanok maradnak. A rövid folyosóra fordulva, a fogadó hangjai, morajlássá halkulnak. Hangos kattanással enged a zár, s én lenyomva a kilincset lépek be. A szobát egyedül az ablakon beszűrődő éjszakai fények világítják be. Határozottan indulok meg az ablak alá tolt asztalhoz, a lányra bízva, hogy becsukja magunk mögött az ajtót.  A parázstartó tartalmát ajakaim között kiáramló levegővel élesztem fel, hogy a mellette lévő gyertyagyújtóval meggyújtottam a faggyúgyertyát. Sercenve kap lángra a kanóc, ontva magából jellegzetes szagát. Egy árnyalattal barátságosabbá válik szobánk, melyben az asztalon, a fal két oldalán elhelyezett ágyon és a sarokban pihenő ládán kívül más nem található. Leülve a jobb oldali ágyra, oldom meg utazóköpenyem zsinórját, mely hangtalanul rendeződik egy kupacba hátam mögött. Oldalvást pillantok Calypsora. – Hónapokkal ezelőtt találkoztam a testvéreddel Nulportban. Legyengülve találtam rá. Gyógyítóhoz akartam kísérni, de ellenkezet s azt kérte vigyem a partra.  Igen. – felelek még csak a gondolataiban megfogalmazott kérdésére. Igen, tudom, hogy mi vagy. Nem is kell mondanom, milyen meglepetésként ütött mellkason a tudat, hogy egy najádot láthattam teljes valójában. – Órákig rostokoltam a parton egyedül, míg kiélvezte a habok hűs simogatását. – halovány mosoly játszik ajkam szegletében visszaemlékezve a pillanatra. – Úgy kívánta a sors, hogy egymás mellé szegődjünk, segítve egymást ahol csak tudjuk. Akkor mesélt rólad. Azt gyanította, hogy már biztosan várod, s talán keresésére is indultál. Ami később be is bizonyosodott.  – emelem rá ismét tekintetem. Feljebb kúszok az ágyon, s döntöm hátamat a hideg falnak. Lábaim így már nem érik a talajt, s csak egykedvűen lógnak alá. – Nem vagyok jósnő. – válaszolok a korábbi kérdésére. – Efféle áldás nem adattatott meg, ahogy az ilyen praktika ismeretének is híján vagyok. Bár néha szeretném látni a jövőt. – tűnődök el néhány pillanatra a messzeségbe révedve. – Egy alkalommal azonban lelepleződöttünk. Kettéváltunk bízva abban, hogy a nyomunkba eredőket le tudjuk rázni. Megbeszéltünk egy helyet, s időpontot. Úgy tűnt mindketten sikerrel jártunk. A megbeszélt helyen voltunk, ám én késve érkeztem, feltartottak, s már csak azt láttam, ahogy öntudatlanul viszik magukkal. – a gyér fényben testünk árnyéka nagyra nőve kel olykor életre az ablakok résein beszökő levegőnek köszönhetően, miként meglibbenti a lángot. A mardosó bűntudat is ekként hatalmasodik el lelkemen. Némán sütöm le a szemem. – Nem léphettem közbe, nem kockáztathattam. De próbáltam követni a nyomukat, reménykedve, hogy közben téged is meglellek, vagy legalább kerítek magam mellé olyat, aki a segítségemre lehet. – mély levegőt véve, nyitom ki újra a szemem. Vonásain keresztül próbálom megfejteni, az érzelmeit, melyet Ariadnéról szóló információk okoznak. Úgy érzem ennyivel  tartozom a najád lánynak. Mindkettőnek. A reménnyel.





Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 8:28 pm
Ariadné Reményei
@Veleris && Calypso
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Észlelem a reakcióját a szavaimra. Nem tetszik neki, hogy megvádoltam, de azt hiszem érthető a részemről. Nem ismerem őt, így miért kellene benne teljesen megbíznom? Továbbra sem tudom, hogy valóban segíteni szeretne, vagy ez csak egy csapda? Mindenesetre egy biztos. Tudja hol van Ariadné és nekem ez már bőven elég ahhoz, hogy ne zavarjam el őt. Ha csapda, akkor majd együtt kitalálunk valamit, ha őszintén beszél akkor meg nem kérdés, hogy vele kell tartanom.
-Rabszolga? Az mi?-Sosem hallottam ezt a szót, nem meséltek nekem ilyenről, így el sem tudom képzelni, hogy mit is jelenthet. A kereskedelem részét még értem, de mégis mivel kereskednének?
Legszívesebben most felrángatnám arról a székről, hogy vezessen el Ariadnéhez, de higgadt maradok. Nem teszek semmi meggondolatlant.
-Nem tudnék aludni… De igazad van. Jobb csendesebb helyen.-A beszéd stílusom már sokat javult hála annak, hogy egyre többet elkezdtem beszélgetni másokkal. Jobban ki tudom fejezni magam, könnyebben tudom megosztani a gondolataimat és még nem is kezdenek el kérdezősködni, hogy mégis honnan származom. Persze még így is vannak hibáim, de már kevésbé feltűnő .
A tányérommal és poharammal együtt állok fel az asztaltól, majd csak figyelem a nőt. Azt mondta ő majd intézi a szobát. Én nem fogok ellenkezni. Addig én ezt a kis fogadót veszem szemügyre. Volt szerencsém már hasonló helyre betévedni, de az jóval nagyobb, zajosabb és büdösebb volt ennél. Itt még az étel is ezerszer jobban néz ki. Talán ezt nem fogom kiköpni, ha egyáltalán lesz étvágyam hozzá egy ilyen feszült beszélgetés közben, után.
-Honnan ismered őt?-Ezt még mindig nem tudom. Azt sem, hogy ki is ő valójában. Csak egy név, semmi több. De mégis mit keres itt? Mióta ismeri a húgomat? Honnan tudja, hogy bajban van?
-Te jósnő?-Talán látott valamit, valamit elárultak neki a szellemek és ezért tudja, hogy mi van vele? A hangom halk, de ő még hallhatja azt. Én sem akarom, hogy mások fülébe jusson a beszélgetésünk, így a szobánkig vezető úton is inkább suttogok.
 

Ahronit Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 13, 2021 9:24 pm


Ariadné reményei
@Calypso && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Elmerengve nézem a nőt, s el sem tudom képzelni mit, érezhet. Megannyi szeretet létezik, kapcsolatok fundamentuma, s én megannyit nem ismerek, ilyen a testvéri kötődés. Yanniknak bár született fia, én addigra már régen a Mágustorony poros könyveit bújtam, s cirkalmas betűkkel jegyzeteltem Ilrun mester szavait. Oly sebességgel repült az idő, hogy mire újra láttam, már a derekamig ért. Ezért is eshetett meg az, ami miatt most itt vagyok és nem égbetörő tornyok között.

Záporoznak felém kérdései, egyik után jön a másik. Számítottam rá, s addig szóra se nyitom a számat, míg meg nem nyugszik. Legalábbis látszólag. Átgondolva addig fejemben a válaszokat, bár az utolsó kérdésénél magasba szökik a szemöldököm. – Nem bántottam. – rázom meg a fejem, hangomba némi sértettség is költözik. – Sőt, inkább segíteni szeretnék rajta. S reméltem, idejében eljutok hozzád, nem tudom kihez fordulhattam volna még. – enyhén összeszűkülnek a szemeim, ezzel is még a nem tetszésemet fejezve ki a feltételezésre. – Zsiványok kezére került, bár félek, talán valami komolyabb dolog húzódik a hátérben puszta rabszolgakereskedelemnél. – folytatom immár visszanyerve korábbi hidegvéremet. Hangos kurjantásra kapom el a tekintetem Calypsoról. Az egyik nemes úr kezd bele egy újabb versbe, de most nem foglalkozom a szöveggel sem pedig a hamis dallammal. Most, hogy itt van, kezdem, úgy érezni valóban lehet arra remény, hogy kiszabadítsuk láncok kötelékéből a najád lányt. Szóra nyitom újra a szám, s hangtalanul zárom is össze ajkaim. Bizalmatlansága szinte egy másik alakot ölt mellette, mely nem csak a fogadó vendégei felé, de felém is rosszallóan mutogat, s kételyekkel árasztja el lelkét. Hisz még a fogadósné jöttére is némaságba burkolózott, s engem is megvádolt. Jobban belegondolva, tán igaza is lehetne. – Biztosan fáradt vagy, s jobb lenne ezt neem itt megvitatni. – nem tartok, sőt biztosan tudom, hogy a gazfickók közül egy sem tartózkodik a teremben. Viszont megeshet, hogy Calypso vállát egy teherrel kevesebb nyomná és az enyémet is, ha nem kell ezt a holló károgást hallgatni. Ahhoz nem ittam eleget, hogy egész éjszakára elveszítsem a hallásom. – Ha nincs ellenedre, akkor veszek ki egy szobát, ahol nyugodtan beszélhetünk. – ajánlom fel, hogy kényelmesebb körülmények között tudjam mohó kíváncsiságát kielégíteni. Ez az egyik része, a másik pedig, nekem is akadnak kérdéseim, amik viszont úgy vélem valóban nem kellene, hogy avatatlan fülekbe jusson. Ám ha maradni kívánna, tiszteletben tartom a döntését.




Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Tölgyesvég - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: