Versek, idézetek

Tulveron Krónikái :: Off topikok :: Mulatságok

I dreamed about swords last night.
I dreamed about battle last night.
I dreamed I fought by your side
armoured and strong, last night.

Lightning flashed harsh from your hand,
and the giants fell at your feet.
Our ranks closed lightly and sang
in silent darkness' threat.

I dreamed about blood last night.
I dreamed about death last night.
I dreamed I fell by your side
with a mortal wound, last night.

You marked not at all that I fell.
Earnest was your mouth.
With steady hand the shield you held,
and went your way straight forth.

I dreamed about fire last night.
I dreamed about roses last night.
I dreamed my death was fair and good.
So did I dream last night.

Radnóti Miklós: Két karodban


Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

#kihívás1

Móra Ferenc: Volt nekem (csalimese)

Volt nekem egy fakó lovam,
haja-hajdinárom,
mikor az a nagy hó esett,
ráültem a nyáron.

Gyí, pej lovam! Repült is a
Ragacs*, mint a sárkány,
fél araszttal sebesebben
az ólommadárnál.

Gyí, te hóka, meg se álljunk
hetedhét országig,
kerítetlen kerítésig,
kerek tó sarkáig.

Ott azután szürke lovam
fejem alá kaptam,
legeltetni legelőre
nyergemet kicsaptam.

Nem volt egy csöpp alhatnékom,
mégis fölébredtem:
egér ette meg a lovam,
farkas meg a nyergem.

Odajött egy juhászlegény,
eltátotta száját,
szedte, vette szűrujjából
fűzfa furulyáját.

Furulya a juhászlegényt
fújja, fújja, fújja.
Mese, mese – mondja tovább,
aki jobban tudja!

Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!

Ady Endre: Vér és arany


Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.

Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.

Nemzetek halnak s újra kikelnek
S szent a bátor, ki, mint magam,
Vallja mindig: vér és arany.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
(részlet)

[...]

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

#kihívás1

François Villon: Ellentétek balladája

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
és reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
és elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.

#kihívás1

Magamra maradtam,
egy szál nyomorult nyárfa,
rokonom rég nincs sehol,
fosztott fenyő, állok;
életem édessége,
fának lombja, lefonnyadt,
mint a villám-vágta,
tegnap még teljes törzsről.

Hamdir-ének részlet

(itt bővebben is olvasható)

#kihívás1

Domonkos Jolán

Hableány (Najád)

Magányos szirten egy Najád
egyedül énekli bús dalát,
hullámok ölelik,
és hulló könnyeit
magába rejti az óceán.

Távolban napfényes horizont,
meséket álmodó polipok,
vitorlás, szép hajó,
nincs hozzá fogható,
ezernyi izgalmas, szép titok.

Tengerész, vigyázz, ha arra jársz,
fogd be a füledet, mert a lány
hangjával csábít majd,
s te a hullámsírba
boldogan utánaugranál.

#kihívás1

Új volt a Föld, és zöld a bérc,
Folt a Holdon nem látszott még,
Vízre, kőre még nem volt szó,
Mikor Durin magányos volt.
Ő nevezett völgyet, hegyet;
Elsőként Ő ízlelt csermelyt;
Megállt s Tükör-tóba nézett,
S csillagkoronát észrevett,
Mint ékkövek ércfonálon,
Remegett fején víz-árnyon.

Szép volt a Föld, óriás a bérc,
Ó-napokon, mielőtt még
Királyai Nargothrondnak
S Gondolinnak elutaztak
A Nyugat tengerein át:
Szép volt a Föld Durin napján.

Király volt vésett trónszékén
Sok oszlopos csarnok végén.
Aranytető; ezüst a padló;
Felségjelével az ajtón.
Napfény, holdfény és csillagfény
Kristálylámpákból útra kélt
Mit nem fakított felhő s éj-árny
Ott tündökölt örökkön át.

Döngött ott üllőn kalapács,
Volt vésnöki kopácsolás;
Készült penge és markolat;
Fúrtak tárnát, húztak falat.
Ott beril, gyöngy, sápadt opál
És vert acél, mint halpénz, vár,
Volt pajzs és vért, fejsze, szablya;
És fényes lándzsák halmozva.

Friss volt Durin népe, serény;
Zene zendült hegyek tövén;
Bongott hárfa, regős regölt
Kapukban harsogott a kürt.

Szürke a Föld, öreg a bérc
A kohó parázs kihűlt rég;
Üllő s hárfa se zeng sehol;
Durin csarnokán éj honol;
Sírját takarja most az árny
Khazad-dumot és Móriát.
De mélyről még a csillagfény
Csendes Tükör-tóból felér;
Koronája fekszik mélyén
Míg Durin álmából megtér.

MILYEN BARÁTNŐT SZERETNE?

Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű,
nem fontos, hogy túl szép legyen és szüzies.
Hatni ne kislánykodva, ijedt sutasággal akarjon:
mindennél inkább kell bujasága nekem.

Janus Pannonius

#kihívás1