Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvözlünk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű, nem fontos, hogy túl szép legyen és szüzies. Hatni ne kislánykodva, ijedt sutasággal akarjon: mindennél inkább kell bujasága nekem.
Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever
❖ Ulron :
604
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Aug. 02, 2021 3:26 pm
Remélem senkit nem sértek meg, amiért egy kevésbé művészibb, érzékibb versecskét osztok meg veletek.
Presser Éva
A fantasy-szerepjátékos
Vitézül száguldjunk hófehér paripán, csókjával várjon a gyönyörű királylány, s ha a sárkány mégis megfuttatna minket, hagyjuk a királylányt, mentsük a kincset!
De ha mégis eme királylányt mentjük meg, a kincs-hiány akkor lesz tüske lelkünknek, ha majd évek múltán két szemünk láttára lesz az úrihölgyből házikónk sárkánya!
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Aug. 02, 2021 2:57 pm
A táborban általában minden lovagnak írnia kell egy általa kiválasztott hölgynek verset, amiből én az évek alatt meglehetős mennyiséget felhalmoztam, és ebből szeretnék nektek rögtön kettőt is megmutatni, mert nem tudtam választani. Természetesen az úriember nevét nem osztom meg (mindkettőt tőle kaptam), illetve címe sincs a verseknek, de minden tiszteletem az övé, hogy ily tehetsége van a versírás iránt tizenévesen.
1.
Te vagy a lágy nyári szél, Mely kürtszavamat viszi, Mely lehűt, Melyből zápor kél, Te vagy a lágy nyári szél.
Te vagy a könnyed gyertyaláng, Mely gyengéd meleget áraszt, Meleg mellett költőt írás fáraszt, Te vagy a könnyed gyertyaláng.
Te vagy a gyönyörű tavasz, Amely felékesít fűt, fát, virágot, Amely felébreszti a csodával a világot, Te vagy a gyönyörű tavasz.
Te vagy a vezér a farkasok között, Aki a csürhét sereggé formálja, Kinek hangját mindenki hallja, Egy vezér az összes fölött.
2.
A fogadóban ülök mostan, Két napja rólad álmodom, Ölelésed szívem egyetlen vágya, Ezért vallomásom leírom.
Leírom, mert úgy érzem már Eljött ennek ideje, Szívem egyedül reád vágyik Sötét lelkem lángja, fénye.
Szívem repdes örömében, Ha látlak, mikor felkelek, Gondolatod kísér engem A csatába úgy megyek.
Tökéletes mosolyodat Csak magamnak akarom, Csillagfényes éjszakákon Csak csókod után vágyódom.
Búcsúzóul ennyit szólok Néked, kit sosem feledlek, Egy kupa mézsört kortyolgatok S leírom, hogy szeretlek.
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Aug. 02, 2021 2:19 pm
Szabó Sára: Tükör
Egy tükröt tartanék magam elé, hogy te is lásd, mi a gond. Nézz csak bele mélyen, és láthatod ki vagyok, s ha ez után is azt mondod, vállalod, megsúgom, nem lenne tartós állapot. Pár hét és eltörnéd, szanaszét törnéd, megbánnál mindent, mindent mi történt. Nevetnél és sírnál, egész álló éjjel, de a te hibád, hogy nem néztél bele, nem elég mélyen.
Nem vagyok nagy versszerető, mert egyszerűen nem tudnak megfogni, én nem látok bele abba, hogy a költő mégis "mit gondolt". De természetesen kivételek erősítik a szabályt, és ez a vers pont olyan, amire azt mondom igen.
Kosztolányi Dezső: AKARSZ-E JÁTSZANI
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Jennynek hívták, szőke volt és éhes, s a szállodában üveget mosott, hol elhamarkodott szeretkezések szagát árasztották a bútorok. S mikor szitkokkal teltek meg az éjek, s csiklandott ringyók részeg sikolyával: ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak, vagy hajnaltájt meleg vizet hozott: megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap markába titkon egy dénárt nyomott. Ilyenkor mindig némán megköszönte alázatosan vézna mosolyával, és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
És éjjel, ha kiment a folyosóra, egy-egy éhes hím gyakran rálesett, ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra teperte le: s ő mindent engedett. S mikor a férfi vállait harapta, s mellét kereste borgőzös szájával: ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S egy délben zaj támadt a tengerparton, s találgatták mindnyájan az okát, de ő felkacagott az utcasarkon, és még otthon is nevetett tovább. S hogy mosogatni hívták a konyhába, a tányérokat eltolta karjával - és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.
S mikor félreverték a vészharangot, s a kikötőben üvöltött a nép, ő lassan elfütyült egy hosszú tangót és hófehérre mosta a kezét, s új ruhájában a párkányra hágott, s a tengert nézte gonosz mosolyával, hol a város előtt egy hajó állott, nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.
S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte rőt bombákkal akkor a várfalat, és nem maradt, mikor leszállt az este, kastély a várban s ház a vár alatt, ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda, s a bronzoszlop a helytartó szobrával, és nem maradt, csupán egy piszkos szálló nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.
De ő még mindig az ablaknál állott, s az éjszakába egy dalt énekelt, és reggel a matróznép partraszállott, és minden embert sorra láncra vert. És akkor a hajósok vezetője így szólt hozzá: "Kalózok szeretője, kit öljünk meg kívánságod szerint?" S ő azt felelte: "Mind!"
S a tengerparton aznap alkonyatra minden fán ötven ember lebegett, és szemüket a héják csőre marta, mint lógombócot éhes verebek. S a hajó, míg a hullák rút farával halotti táncot járt az est szele, nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával eltűnt vele.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Csüt. Jún. 03, 2021 3:12 pm
Tudod-e a tant jöttek ők öten egy tért vissza csak Középfölde őket míg Dagor Dagorath Hogy hallotad az Nyugati Urak Eltűnt ezer út s Manwe hallgat hogyha Hol hajdan Nyugat volt alvó füledbe fújta csöndjében a hírt, elfelejtett tájról évek tengerén át Az Első Király Szauron, a végső
titkok titka volt- ősi messzi tájról, a többi soha többé, nem keresei már nem jő és a Düh. Amanföldi hős tanácsát a titkost? erre vezető, halandókra lel. onnan hozta szél, egy feket éjjel hozta hűvösen elsülyedt időből a töprengő észig emlékében él még végzetes veszély...
A verset fordította: Eörsi István J. R. R. Tolkien: A Gyűrű keresése, Unwin Paperbacks, London 1990 Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, Szeged
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Vas. Ápr. 25, 2021 3:24 pm
Mondóka a midulosról (igazából csak kellett még egy poszt hogy átvehessem a hatalmat! )
A lélekevőnek semmi neve, Este jön de nincsen mese. Felfalja a lelkedet, Csontod marad teneked!
Szórjál sót az ablakba, A lélekfalót kint tartja. Vassal üsd a kupáját, Kergesd el a csúnyáját!
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
Tinvaak los grah
There is no distinction between debate and combat to a dragon. For us it is one and the same.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Ápr. 05, 2021 11:18 am
Körtánc
Forran a vérem,illan a pára, Testem a körben, surran a lába. Szárnyakon röppen macska a fára, Roppan a talp alatt berkenye ága. Siklik a körtánc, tűz körül állva, Tűz körül tűzzel lobban a fáklya. Perdül a bűbáj, illan az illem, Szívvel a Dobban dobban a szívem!
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Márc. 01, 2021 2:29 pm
Ködös hegyek - Részlet
Serlegek, melyek magunknak faragtunk És arany hárfa, amit senki se vájt ki Feküdtünk sok régi dallal Amit ismeretlen férfiak vagy elfek énekeltek Fenyők üvöltöttek a magasban (Fenyők kiabáltak a magasban) A szél nyögött az éjszakában, A tűz vörös volt, ha lángjával terjeszkedett (A tűz piros volt, ha lángjával terjeszkedett) A fák, mint a fáklyák ragyogtak a fényben A harangok csengtek a völgyben (A harangok zúgtak a völgyben) És a férfiak néztek fel elsápadtan A sárkány haragja heves, mit a tűz (A sárkány haragja hevesebb, mint a tűz) Törékeny, elfektetett, alacsony tornyok és a házak
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
(
)
