Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Szántóföldek KaDiPE5
Szántóföldek KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Today at 10:41 pm
• Szólánc

Today at 10:40 pm
• Asszociáció

Today at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Szántóföldek

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 10, 11, 12  Next
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 25, 2021 12:00 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2763
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 11:36 pm
Még épp időben érünk vissza. Egyből Ront keresem, de előbb Cate-tel is összefutok, aki már sérülten, de még nagyon is harcra készen rohan elém. Bekenem a kardját az egyik gomba ragacsával, és már rohanok is tovább. Már messziről látom, hogy Ron még elemében van. Majdnem elnevetem magam a jeleneten, ahogy az egyik leterített szörnyetegnek kihívó testtartással üzeni: bírom még, gyere csak! Én mindaddig igyekszem kímaradni a balhéból, amíg csak ki nem végzik az összes szörnyet, de közben azért készenlétben vagyok, hátha kell még valakinek a gombából.  Ahogy kicsit csendesül a környék, Ron mellé lépek és átölelem a derekát. - Én jól, de meg kellene néznem a sebesülteket.  Téged nem kaptak el, ugye? -
Nem mondom, hogy nem volt már eszemben Thora, de őszintén nem gondoltam, hogy annyira komoly a sérülése, amennyire most annak tűnik. Követem Ront, és azonnal leguggolok a lány mellé. Még van szívverése, de lassú, és mintha a teste is hidegebb lenne a kívánatosnál. Átnézem, hogy van-e más sérülése is a nyilvánvaló vállseben túl is, aztán a nyakamban hordott csinos kendőt letépve a helyéről a sebre szorítom. Egy perc múlva emelem csak meg kicsit, hogy lássam, mennyi vért veszített a lány. Semmi okom örülni. GYors mozdulatokkal átkötöm a vállát, jól leszorítva a sebet. - Azonnal el kell látni, különben nem éri meg a reggelt! Várj itt! -
Elrohanok a sérültekkel foglalkozó férfihez, és kikérdezem, milyen ellátmányuk van, majd némi gyolccsal térek vissza Ronhoz és a sérült lányhoz. - Nem küldhetjük a városba a többi sérülttel. Nem élné túl az utat.

//köszönöm a játékot mindenkinek! <3
//játék folytatása: ITT

Nîndaer Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
766
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 11:09 pm
Bár a hordó az ő ötlete volt, mikor az egyik számára ismeretlen alak szerinte kissé túl lelkesen csap le az ötletre, ő inkább elhúzódik a porondtól. Anyja mindig arra tanította, hogy érdemes minél messzebb állni azoktól, kiknek felcsillan a szeme a tűz említésére is, s e bölcsesség ezúttal is igaznak bizonyul. Ahogy a lángok magasba csapnak, pár levágott fejet közéjük rúg, hogy ezzel is lassítsa a feléledését azoknak a tetveknek, de leginkább a visszavonulással van elfoglalva.
Ebben csak akkor tart egy kis szünetet, mikor látja, hogy az egyik legjobb harcosuk lángra kap. Jobb híján az egyik felborult stand sárban ázott terítőjét kapja fel, és teríti rá, mielőtt visszacsatlakozna a harcba. Szívesen segítene tovább, a feléjük törő rémségek forrón is szeretik az emberhúst.
Óriási kő esik le a szívéről, ahogy tekintete találkozik az őt kereső Wynva szemeivel. Már indulna is felé, de egy újabb szörnyeteg szemeli ki magának. Magasba emeli hát a kardját, felkészülve, hogy lesújtson. Támadója úgy ítéli meg, hogy előbb ér oda, mielőtt ez megtörténne, és igaza is volna, ám Ronan amint közel ér hozzá a kard markolatával üti meg őt, ős töri darabokra az orrcsontját, aztán az így hátra tántorgó lény lábait kirúgja alóla, és a hátába szúrja a kardot, ahogy földet ér, pont két csigolyája közt. Remélhetőleg valakinek könnyű célpont lesz...talán épp neki. Minden esetre, ezek után szalad Wyn-hez, hogy megszerezze tőle azt, aminek hála értelme is lesz a támadásainak.

A harc végére verejtékezve néz körbe, amolyan, csak "ennyit tudtok?" nézéssel, de látszik rajta, hogy hangosan ezt nem merné kimondani. Ez nem az az este, amikor érdemes még kísérteni a sorsot.
-Jól vagy...? -Kérdi az öldalán álló nőt, aztán viszont megpillant valakit, aki feltehetően nem felelne erre a kérdésre valami bíztatóan.
-Thora!
Elengedi Wyn-t, de int neki, hogy kövesse. Az elesett lányhoz lép, de egyenlőre még nem meri megérinteni. Párszor már hallgatnia kellett, hogy "ilyenkor nem érdemes felkapnia sérültet, mint egy zsák krumplit, ahogy egy igazi idióta tenné", ezért megvárja, mit mond a szakértő, mielőtt bármit is tenne.
Vendég
Vendég
Anonymous




Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 3:48 am

Holtak éjjele
Mindenki & Nîndaer
As the sun goes down, far to the west, our ancestors watch over us as we rest.
Igen hamar egyértelművé válik, hogy az elképzeléseim nem követik a valóságot, s bár azon a ponton, ahol közvetlenül érintkezik a lábam a talajjal, tényleg csillapodnak a lángok, ám abban, hogy a cipő és a nadrág oldalain ne kapaszkodjanak fel, semmi sem gátolhatja meg őket. Legalábbis saját erőmből, ugyanis az egyre intenzívebbé váló fájdalomtól elködösült elmével lassacskán felfogom, amint valaki mellém lép és rám lapogat valamit, ami ha nem is rögvest, de hatékonyan elfojtja az elkanászodott tüzet.
Időm nem marad arra, hogy felengedjek a fogaim szorításából és kipréseljek magamból egy köszönömöt, hisz hallom, hogy az illető már tovább is állt tőlem. Így hát néhány kitartott momentumig csendben fekszem a földön, s hevesen hullámzó mellkassal igyekszem erőt gyűjteni a harc folytatásához. Bizton veszem, az a maréknyi ifjonti nem fog egyedül boldogulni…
Ismét egymásnak préselve az állkapcsaimat, nagy nehézségek árán feltápászkodom a földről, majd jótékonyan kerülve a sérülésem felmérését, felnyalábolom a talajra hullott kardomat is. Szuszogva nézek körbe. Még tart a harc; a korábban éneklő fehérnép éppen egy sugát fejez le, az Élesnyelvű határozott mozdulattal nyes kettébe egy dézsmálót, míg a barna üstökű leány egy másikkal vállt vállnak vetve küzd a rémségekkel. Az utóbbi jelenléte egyet jelent azzal, hogy visszatért Veleris csapata, ezért hát ő utána kutatok a szemeimmel, és miután kiszúrtam magamnak, az állapotomhoz képesti tempóban odasietek hozzá.
- Adj a linrooq-ból – lehelem az udvariassági formákat végképp mellőzve, hisz örülök, hogy ennyi képes kiszaladni a számon egy kontrollálhatatlan nyöszörgés helyett. Mihelyt pedig megkapom a gombát, végigkenem vele a kardomat, majd az utolsó vérszipollyal magam végzek. Néhány dézsmáló is a kardélemre kerül, mielőtt a küzdelem heve lecsillapodna, s végre minden rémséggel végeznénk a csatatéren.
Csatatér ugyanis, ami visszamarad az ünnepség helyszínéből; halottak és szörnyetegek testei hevernek szanaszét, lángok emésztik, mi hátramaradt, a levegőben szálló pernye marja az orrunkat, azok pedig, kik harcolni nem tudtak, mostanra a sérültek ellátásával foglalatoskodnak. Látom, amint a barna hajú leány társnőjét eszméletlenül viszik egy hordágyon, ahogy Veleris ismerősét is szárnyai alá veszi egy ápoló, csakúgy, mint azt az ostoba gyíkot, akinek köszönhetően kis híján elevenen elégtem. Lepke is elnézve ott sündörög, ahol tud, mégsem vesz rá a lélek, hogy bármelyikük gondjára bízzam magamat. A kékek kötelékéhez társulok, akik a sebesülteket egyenest a városba szállítják.
Képtelen vagyok egy percnél is tovább elviselni a tűz pusztító közelségét...



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Deedra Gindrian, Calypso and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 3:21 am
Ősök éjjele
Mindenki || ZENE
──────────────── ────────────────
Egyik kezemet a vállamra szorítva, a másikkal tele gombával futottunk ki az erdőből, hogy megmentsük a még életben maradt társainkat. A másik két nő előbb ért be a körbe, mint én, érthető okokból, így amint elértem a csatateret, akinek nem láttam bekenve a kardját, annak adtam a gombából, míg már csak egyetlen egy maradt. Újra kihúztam a pengét a tokból és rányomtam az én kardomra is. Szemeimmel végigpásztáztam a környéket Deedra után vizslatva. Félúton találtam meg őt a csata hevében. Mellészegődtem, és onnantól kezdve vállvetve harcoltunk.
Minden egyes csapással egyre gyengébb és gyengébb lettem. Nagyon sok vért vesztettem a vállam mozgatásával és kitudja mennyit vett el tőlem a szörny az erdőben már előtte. Miután körülöttünk elfogytak a lények, éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Leültem a földre, a vállamat minden maradék erőmmel szorítottam a kezemmel, de onnan csak nem akart elállni a vérzés. Első csatád és ebbe fogsz meghalni, csodás vagy Thora. Kínomban felkacagtam a földön. Körülöttem a csata zaja is egyre jobban halkult, ahogy egyre jobban fogytak a szörnyek. Én pedig éreztem, ahogy az erőm kezd elhagyni, így hátradőltem, mert már az ülés is nehézkesnek bizonyult. Egy ideig még érzékeltem magam körül a világot, s miután minden hang eltompult a fülemben, én is átadtam magam az engem körüllengő sötétségnek.

Deedra Gindrian and Nîndaer Kedvelték

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 3:07 am
A kardommal együtt rohanok a lángoló férfihoz, hogy ha kell még neki segítség a köpenyemet rá terítve eloltsam a maradék lángokat. Érzem, hogy nem csak a ruháját emésztette fel a tűz, de a bőrét is elkezdte. Viszont nincs több időm vele tovább foglalkozni. Ahogy az erdő felé pillantok meglátom Wyn, így kardommal együtt rohanok felé. Bár az egyik kezem már használhatatlan, de a másikkal még meg tudom tartani a kardomat. Bízom benne az elég lesz a szörny legyőzéséhez.
Miután Wyn segít bekenni a kardon az egyik szemtelen szörnyhöz futok. Vagyis inkább ordibálni kezdek neki. A vér szagát biztosan megérzi, így hamar felkeltem a figyelmét. Én meg csak várok az utolsó pillanatig, hogy végül a megefelelő időben egy lendítéssel megpróbáljam leválastani a fejéta nyakáról. Nos egy lendítéssel nem sikerül, csak félig, így kénytelen vagyok megismételni azt.

Nîndaer Kedvelte

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:56 am
Ősök éjjele
Mindenki || ZENE
──────────────── ────────────────
Kitéptem a kardot a szörnyből, aki bár intenzív fájdalmakkal telve, de élt, és még mindig azon volt, hogy engem padlóra tegyen. Hirtelen hátrálni kezdett nyüszítve, én pedig ezt kihasználva újra lehajoltam a gombához és végighúztam a kardot benne. Már majdnem örömujjongásba törtem, hogy végül megfutamodik, viszont mint kiderült, csak a lendület miatt lépegetett hátra, hogy az azt követő pillanatban sokkal nagyobb ugrással, teljes erővel rám ugorjon.
A súlya ledöntött a lábamról, és a szörny alatt rekedtem. A pengém a mellkasomhoz szorult, én pedig hiába küzdöttem, rúgkapáltam, nem bírtam kitörni alóla, ő pedig ezt kihasználva fölém tornyosult, és a verekedés közben kivillanó vállamba harapott. Felsikítottam a fájdalomtól. Eszembe jutott, amit a nő mondott még a helyszínen, miszerint, ha vérhez jutnak, erősebbekké válnak. Ha én meghalok, a másik két nőt seperc alatt elteszi láb alól, akkor aztán sose jut el a gomba a többiekhez, és mindenki meghal. Ez pedig nem hagyhattam. Minden erőmet összeszedve, a kard lapját elkezdtem felfelé tolni a szörnyhöz. Szerencsém volt, a fenevad a vállammal és az abból kitörő vérrel volt elfoglalva, így mondhatni könnyedén eljutottam a torkáig, ahol pedig egy hirtelen mozdulattal fordítottam el a pengét, és egy érdes ordítással együtt egy lendülettel áttoltam a nyakán. A szörny feje az én fejem mellett bucskázott el, a teste pedig rám zuhant. Lelöktem magamról az élettelen súlyt, miközben egyik vérző kezemet a vállamra szorítva felegyenesedtem.
Mereven, kiélezett érzékekkel, mégis halványan remegő kezekkel, a kardom hegyét még mindig a szörny felé mutatva jártam körbe a mozdulatlan testet. Ha ezt Deedrának elmesélem, futott át a gondolat a fejemen. Egy nagy sóhaj keretében nyugtáztam, hogy ez bizony többet nem fog megmozdulni. Vagyis a trutyi tényleg működik. Kissé zihálva, de hátrálni kezdtem a lányokhoz, hogy besegítsek a gombaszedésbe. Nem tudom mennyi idő telt el mióta eljöttünk a többiektől, de nagyon reméltem, hogy nem a többiek holttestére érünk vissza. Azt soha nem bocsátanám meg magamnak.

Deedra Gindrian, Veleris and Nîndaer Kedvelték

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:55 am

Holtak éjjele
Mindenki & Nîndaer
As the sun goes down, far to the west, our ancestors watch over us as we rest.
Összeszorított fogakkal igyekszem elnyomni magamban a mélyen szántó iszonyatot, mely az elevenen elégés gondolata nyomán kapaszkodik bele minden egyes porcikámba, közben pedig a lehető leggyorsabban próbálom leküzdeni magamról a köpenyemet, melyen heves tajtékzással kapaszkodnak fel a lángok. Mi az istenekért ég ez ennyire vehemensen?!
Mire végre félredobhatom az addigra egész terjedelmében porladó ruhadarabot, a nadrágomat is elérik a tűznyelvek, melyek a vékony anyagot gyermeteg egyszerűséggel kebelezik be, hogy aztán a bőrömet kóstolhassák meg következőnek. Az égő hús szaga igazán el sem ér a tudatomig, ellenben a maró fájdalommal, melynek okán üvölteni tudnék, ha nem lenne szokásom magamba rekeszteni a hangomat. Jobb ötlet híján a hasamra fordulva szorítom magamat a hűvös, tegnapi esőtől nedves talajhoz, hátha sikerül elfojtani az éppen csak életre kapó lángokat.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Calypso and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:55 am
Előbb megpróbálom összegyűjteni, amit csak tudok, s remélem, hogy találok még a Vel által felfedezett mellett egy-kettőt az értékes gombából. Csak aztán akarok Thora felé fordulni, hogy megnézzem, mit talált. De már az illatából is érzem, hogy bizony a linrooq-ba tenyerelt bele. - Az lesz az, csak próbálj épségben hozzájutni! - szólok neki, rá sem pillantva, aztán viszont kénytelen vagyok rá figyelni. - Igen... - elhallgatok, és szinte csak magamnak morgom:- Ó, hogy bassza meg a zántiszellem! - Szinte biztos vagyok benne, hogy ebből nem jöhetünk ki mindhárman egészségesen, de Thora... Nos ő minden eddigi elképzelésemet felülmúlja, és úgy szúrja keresztül a sugát, mintha csak egy szivacsbábuval gyakorolna. - Szép volt! - dicsérem meg csak úgy halkan, s kissé feszülten is, ha Thora a fejét is lekapja a szörnynek, ahogy arra Vel is figyelmezteti. Aztán kifújom magam, és Velerissel együtt összegyűjtünk még jópár gombát a páfrányosból. - Jobb lesz, ha sietünk. Túl nagy a fényesség a mezőn. - a fáklyával az erdő fái között átszűrődő vörös fények felé mutatok. Vajon mi történhet ott? Futva indulok visszafelé, arra azért figyelve, hogy senki se maradjon le, és a gombáknak se essen baja. Amikor megritkulnak a fák, már látjuk is, milyen pokoli tűzfészek vált a mulatság színhelyéből. Egyből Ront kezdem keresni, de akinél kardot látok, annak út közben kínálom fel az életmentő gombát.

Nîndaer Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
766
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:47 am


Holtak éjjele
Mindenki &  @Calypso&  @Arthus Nendrac  
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
A lány talán a fiatalság megannyi hevével megáldva nyúl a gombért, melynek következménye, az melyre pár pillanat elteltével Wynva is figyelmeztet. Érdeklődve figyelem miként szakítja le a jósnő a gombát, s próbálom elraktározni az agyamban. – Igen. – válaszolok a lány kérdésére, míg a gombaszakértőnk a megmaradt spórással foglalatoskodik. Fel sem fogom a történteket, s a lány kardja már egy elkóborolt suga testén halad át. – A fejét, a fejét! – kiáltom a lánynak, ezzel csak lelassítania sikerül csak.
Amennyiben a lánynak a második vágása már odatalál ahova kell, elismerően lapogatom meg a hátát, majd követem Wynvát, úgy tűnik tudja hol kell keresnünk a többit. Természetesen segítek neki összegyűjteni annyi gombát, melyet szükségesnek vél, miközben, újra fényt csiholok a sötétségben, hiszen a varázslatom látványos, ám kevésbé időtálló.


// #varázslat: csillagfény //



Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:38 am
Ősök/Holtak éjjele

« taggeld; Mindenki •  Zene; ide • credit; Új válasz küldése 1f383   »
 
Mire már futni kezdek, látom meg azt, hogy a csuhás a földön. Egy pillanatra habozok, hogy visszamenje e, vagy haladja tovább.
- Az istenekre. – Mondom, majd tudom, sőt biztosra veszem, hogy megoldja. Bár ilyen harcos tanítana engem, így tovább kell futnom. keresnem tovább a portékákat, amik felborultak és szanaszét vetődtek. Gyűjtöm össze a szerintem ezüst tárgyakat, majd ekkor hirtelen fellök velem, és a mellkasomra nyom. Bele vicsorít a képembe, és a véremet akarja, nem mart még belém, de csak pillanatok kérdése, ám egy erős mozdulattal sikerült lerúgnom magamról azt. És eldobva mindent a kardom keresem. Bele vágok, ám az nem sikerül, de más irányba veszi az irányt, talán jobb embert enne meg, nem tudom mi lelte. Összekapom, amim van, és sietnék vissza, de akkor érkezik Arthus hozzám. Miért nem előbb jött, hogy segítsen? Zihálok, rémült vagyok, ám igyekszem a vonásaim rendezni.
- Ezüst! – mondom neki, majd belenyomom, amit tudok a kezébe.
- Menjünk! – Mondom, és remélem megindulunk.  







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:38 am
Ősök/Holtak éjjele
Mindenki
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
A levágott fejek próbálják megtalálni testüket, de igyekszünk minél jobban megnehezíteni a dolgaikat. Még tart az ének hatása, de attól tartok már nem sokáig.
A rémület ül ki arcomra mikor megpillantom, hogy az egyik férfi ruhája égni kezd. Rohanni kezdek felé, ami nagy hiba,mert nem figyelek oda a környezetemre, így az egyik büdös lény leterít engem a földre. A kardon kiesik a kezemből, de a tőröm ott van a csizmámban, amit megpróbálok előhalászni.
Nehezen sikerül,de végre a kezembe szoríthatom azt. De abban a pillanatban, mikor a fejébe szúrom ő végig szántja a másik karom. Nem ordítok fel, bár a fájdalom nagy. Inkább csak megismétlem aszúrásokat addig, míg végül nem sikerül őt ledobnom magamról. Nem hezitálok sokáig azonnal feltápászkodom és a kardomért nyúlok.

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Szántóföldek Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 10, 11, 12  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: