Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Szántóföldek - Page 2 KaDiPE5
Szántóföldek - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Veleris
3 Hozzászólások - 30%
Ezaras Azildor
2 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
2 Hozzászólások - 20%
Naken Forerion
2 Hozzászólások - 20%
Krónikás
1 Témanyitás - 10%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Termékenység havi
Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális havi kihívás
Dobj D6 kockával egy címet, amihez írj egy minimum 700 szavas reagot a Csöndes kalandokba! Bővebben a Próba topikban!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:41 pm
• Szólánc

Yesterday at 10:40 pm
• Asszociáció

Yesterday at 5:26 pm
• Karaván út

Yesterday at 8:32 am
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
1
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Szántóföldek

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 10, 11, 12  Next
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:24 am
 
Ősök, holtak éjjele
Mindenki
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A szerencsejátékosok úgy játszanak, ahogy a szeretők szeretkeznek, és az iszákosok isznak - vakon és szükségből, egy ellenállhatatlan erő uralma alatt"»

A bódék felé kezdtem futni, egy ezüst fegyver reményében a lángokkal teliszőtt táboron át. Azonban ekkor, egy óvatlan pillanatomban szépen oldalba kapott az egyik halott izé vagy az ég tudja minek nevezték ezeket. Konkrétan letepert, és rámnehezedett, a pajzsom mellettem ért földet.
Nem sok híja volt, hogy a torkomat is átharapja, amikor letüsszentettem. Így megúsztam kisebb csócsálás nyomokkal.
Hol az a rohadt ezüst? És hol van az a három grácia? Kellenének.
Kicsit sántikálva ugyan, de sikerült felállnom, amíg az az izé az égő pofájával volt elfoglalva. Tekintetemmel Deedrát kerestem, és amint megtaláltam felé folytattam az utat.
- Remélem van közte valami használható – vetődtem be a bódé romjai közé. – Minden rendben? – kérdeztem a lánytól, miközben a fegyverek között kotorásztam.

 

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:19 am
Ősök éjjele
Mindenki || ZENE
──────────────── ────────────────
Egyre mélyebben haladtunk már az erdőben, és ha nem lett volna Ronan párjánál a fáklya, talán még az orrunk hegyéig se láttunk volna el. De úgy tűnt, még ez sem volt elég nagy fényforrás a terület bevizsgálására. Ekkor a másik nő kezében valahogyan megjelent egy apró fényfoszlány, ami minden egyes lélegzetvétellel nagyobb és nagyobb lett. Elbűvölve, mégis megrökönyödve figyeltem az egészet. Ezt az izét meg honnan szerezhette? Hogy világította fel? Ha világított, eddig hol rejtette? Megannyi kérdés bukott volna ki belőlem felé, amikor is leguggolt és a kezével eltüntetve a leveleket, kibukkant az avarból egy egészen furcsa gombaféle. Rózsaszín volt a kupolája, és az egészben az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a kalap meg volt fordulva, így tölcsér alakot képzett.
- Ez lenne az a lin…valami? - A kíváncsiságtól megbabonázva nyúltam hozzá, mire a tetejét beburkoló halvány hártya szanaszét szakadt, és az ujjam belemerült valami undorító trutyiba. Ahogy a bőröm hozzáért ehhez a fura állagú töltelékhez, végigfutott a hátamon a hideg. Azonban hirtelen finom méz illat kezdett terjengeni a levegőben. Felemeltem a kezemet, és az orromhoz tartottam. – Milyen jó illata van – mondtam babonázva. Már lenyaltam volna az ujjamról az édes nedűt, amikor egy furcsa, mégis ismert borzongás futott végig a hátamon. Ilyet utoljára akkor éreztem, amikor Aiken elbújt a házamban.
- Lányok, ugye azt mondtátok, hogy az ezzel bekent pengével lehet megölni a lényeket? – kérdeztem hátra, miközben a kardomat óvatosan végighúztam a kibuggyanó trutyiban. Ezután suttogni kezdtem. – Mert ha nem, akkor nagy bajban vagyunk most.
Abban a pillanatban, hogy felugrottam a karddal a kezemben, a halvány fénybe belépett egy förmedvény. Valószínűleg mégsem sikerült észrevétlenül eljönnünk a helyszínről, és ő levált tőlük. Azonnal védekezőállásban pozícionáltam magam. S még időben, mert a lény még ennyit sem várt meg és rögvest rám vetette magát, én pedig egy határozott mozdulattal léptem előrébb, a pengémmel pedig átszántottam a testén, mint vajban a késsel.

// #varázslat: Leleplezés //

Wynva, Veleris and Nîndaer Kedvelték

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:10 am

Holtak éjjele
Mindenki & Nîndaer
As the sun goes down, far to the west, our ancestors watch over us as we rest.
A korábban még vidám területen eluralkodó káoszt szinte kézzel lehet tapintani, amint a menekülők sikoltozva tapossák egymást a hörgő-morgó szörnyekkel a nyomukban. Ám az egyértelműn kívül is akad, melynek okán összerándulnak a zsigereim s a gerincem mente végigborsódzik; ezen a szent éjszakán nem érzem többé az őseim jelenlétét és szellemét, hűvös, rezzenéstelen üresség ölel körbe helyettük. Ösztönnel emelem fel a tekintetemet az ég felé, melyet immáron vérvörös Hold ural. Valami cseppet sincsen rendjén…
Egyre kifejezettebb feszültséggel a mellkasomban fordítom vissza a figyelmemet a hátramaradó harcosokra; az egyik mintha énekelne, meglehet, csupán magát nyugtatja, míg a másik a hóhajú felvetésére a hordók felé rohan, és valamiként minden egyes darabot fáklya vagy egyéb segédeszköz nélkül lángra lobbant. Összehúzott szemhéjjal vonom le a következtetéseimet, de időm nem marad sokáig bámészkodni, ugyanis nekem ront az egyik hullaszagú förmedvény. A szokásosnál is lassabb mozdulatokkal, mint aki maga sem tudja eldönteni, belém mélyessze-e a fogait vagy sem. Ritkán veszítem el a fejemet harc közben, ezúttal viszont a megszokottól merőben eltérő tapasztalások egyre inkább összezavarnak. Egyszerű, határozott szúrással döföm mellkason a szíve vonalában, s tekintve, az átlagtól eltérően a pengém ezüstöt is tartalmaz, végérvényesen pontot teszek méltatlan létének végére.
Közben hála a vélhetően sárkányvérű ügyködésének, apránként kezd egy lángkoporsóvá válni az ünnepség területe. Felém kiált a barna hajú leány, ki korábban olybá tűnt, egyedüliként raktározza az intelmeimet, így hát odakapom a szemeimet, mire viszont rájövök, miért is kiabált felém, ledönt a lábaimról valami súlyos és rettentően forró. Már csak a földön feküdve döbbenek rá, hogy az ostoba gyík egyik hordója az, s hogy a köpenyem alja lángra kapott. Rég nem tapasztalt pánik önti el a lényemet, miként elkezdem lefejteni magamról a ruhadarabot, mely könnyedén vezeti tova a tűz útját a nadrágszáramra.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Veleris Kedvelte

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:55 am
Ősök/Holtak éjjele

« taggeld; Mindenki •  Zene; ide • credit; Új válasz küldése 1f383   »
 
Arthus hozzám intézte bölcs szavait, amik melegséggel töltöttek el. Kedves volt, és bátorító. Bólintottam, hiszen nem igazán tudtam erre megfelelő szavakat találni, főleg nem egy harc közepette, mikor az életem a tét.
Nem figyeltem a nőkre csak arra, hogy folyamatosan járt a szájuk. Nem értem honnan tudhatnak ennyit, valami vadászok ezek? Összevont szemöldökkel figyeltem mi lesz.
Thora végül elment, és nem is lepődtem meg ám idegesebb lettem, hiszen nem akarom a vesztét.
A csuklyás alak már kiállásában is sokat látatott, ahogyan felvette, magához emelte a fegyverét.
Majd szóra nyittatta ajkait, mikből értelmes szavak jöttek ki. Meglepődtem, már azt hittem néma, ám még is tanácsokkal látott el.
- Én hallgatnék a csuklyásra! – Vetem oda, hogy jól hallja mindenki. Játsszuk ki a támadásukat, hmm. Egyelőre nem igen jöttek felém, aminek igazán örültem, de amint az előbb szót kapott férfihoz ért az egyik, olyan lazasággal vágta ketté azt, mint kést a vajon.
- Én vele vagyok! – Mondom, és figyelek körbe, körbe.
Már mosolyogva nyugtáztam a férfi sikerességét, mikor is a lény össze szedte magát, s felpattant, mint ha mi sem történt volna?
- Mi a szar végez ezekkel? – Kérdezem és várom valakitől a választ a kardomba kapaszkodva még.
- Honnan szerezzek ezüstöt? – Fordulok Arthus felé, és akkor jut eszembe az árusos hely, de már ő is kimondja.
- Az árusok, hol a bódé? – kérdezem és pislogok magam elé.  Mintha lassabbak lennének, talán valaki valamit használhatott? A fehérhajú szavakat formál, ám alig kivehetően hallom at, mire Atrhus reagál. Arthus csak eltűnt, és én kerestem a tekintetemmel. Ám egyszer csak észre vettem, ahogyan a hordok szálingózni kezdtek.
- Csuhás! – Szólok oda neki, nehogy elkapja az egyik hordó esetleg.  És én mit cisnáljak? El kezdek futni, és keresni az ezüst dolgokat. Egyik felém száguld és sikeresen kikerültem, de így is hajszáll hijján múlt. Majd futok tovább.







○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○






You step into
the Road, and if you don’t keep your feet, there is no knowing where you might be swept off to
• • •

Arthus Nendrac and Nîndaer Kedvelték

Világi vagyok
Deedra Gindrian

Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1944
❖ Tartózkodási hely :
Ω Nulport
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:55 am
Be kell merészkednünk a sűrűbe. - állok meg az erdő szélén egy pillanatra, a szemeimet meresztgetve a sötétségbe, mintha arra számítanék, hogy meglátom, merre kell menni...vagy épp hogy merre nem. Mindenesetre nincs vesztegetni való időnk. Elindulok arrafelé, amerre a legkevesebb ellenállást látom, és csak akkor állok meg újra, mikor Veleris szól.  A fáklyát lefelé fordítva nézem meg a növényt, és bólintok. - Ez az, nézzétek!- Óvatosan a lábaimmal elsöpöröm körötte az avart. - jobb tövestől kitépni, és óvatosan, lefelé fordítani, mert hajlamos pofánlőni.  Kell még néhány ilyen. -  Óvatosan kitépem a földből a gombát, és mutatom, hogyan érdemes fogni. Vel varázslata nagyon is jól jön most. Egy hatalmas, szinte embermagas páfrányoson akad meg a szemem, melynek levelein nem játszik a Vérhold fénye. Oda indulok először, de megtorpanok félúton és fülelek, bele is szagolok a levegőbe. - Gyertek, talán itt szerencsénk lehet!
És valóban, A páfrányosban rögvest a csizmámra fröccsen egy adag ragacs az egyik gombából. Még kettőt leszedek, de többet nem tudok biztonságosan tartani, úgyhogy Veleris segítségére is számítok. Minél többet viszünk, annál biztosabb, hogy oda is ér annyi, amennyi kell.

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
766
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:52 am
Ősök/Holtak éjjele
Mindenki
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: IDE
Az énektől valamennyire lelassulnak azok a szörnyek, amit ki kell használnunk. Persze én nem mondok erről semmit. Nem fogom ezt a képességemet nekik elárulni. Hadd találgassanak csak.
De addig is a tanult kardforgatási technikákat vetem be a szörnyek ellen. Az egyikhez közel merészkedve lendítem meg a kardom és örömmel veszem észre, hogy annak a feje landol is a földön. A többieket utánozva messzire rúgom azt, de inkább a tisztás közepén álló tábortűz felé. Hadd égjen a rohadék. Én magam még nem igen tudok különbséget tenni a fémek között, így nem is kezdek el keresgélni ezüst tárgyakat.
A hordók elől igyekszem menekülni. Nem tudom mennyire volt okos ötlet ez, hisz így a fű lángra kapott, de láthatón ez a szörnyeket nem igazán hatja meg. Élő fáklyává változik az, amelyik átfut a lángokon.

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Vándor vagyok
Calypso

Great stories happen to those who can tell them


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1149
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:39 am


Holtak éjjele
Mindenki &  @Calypso&  @Arthus Nendrac  
«  Szószám; ide • Zene; ide »
 
Az erdőbe érve is hallani még a félelem s rettegés szőtte zajokat, de kizárom elmémből, s a boszorkány utasításait követve pásztázom a körénk tornyosuló természet fellelni a keresett gombát. Minél beljebb érünk az erdőbe, annál kevésbé tűnik elegendőnek a fáklya által nyújtott fény így a saját erőmet hívom segítségül. Tenyeremben halvány apró szentjánosbogárnyi fényből egyre nagyobbra dagadó fénygömb terebélyesedik ki, csillagokfényével megvilágítva környezetünk. – Lehetőleg maradjunk együtt. – mondom, miközben a fiatal lányt közénk terelem. – Az ott, nem az? – fordulok el, s hajolok le félre söpörve a nedves faleveleket. Félre állok, hogy Wyn jobban szemügyre vegye, én magam nem tudom, hogy van e valami különleges módszer arra, hogyan is kell leszedni vagy bármit is csinálni vele, hogy használható legyen.

// #varázslat: csillagfény //



Nîndaer Kedvelte

Varázslónő vagyok
Veleris

A mágia se nem rossz, se nem jó. Csak az a fontos, mire használod.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
230
❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia, Független varázslatok); Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:37 am
 
Ősök, holtak éjjele
Mindenki
──────────────── ─────────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "A szerencsejátékosok úgy játszanak, ahogy a szeretők szeretkeznek, és az iszákosok isznak - vakon és szükségből, egy ellenállhatatlan erő uralma alatt"»

Láttam, ahogy felcsattanó hangja ellenére remegnek a térdei. Felé fordultam, vállára raktam az egyik kezem és a szemébe néztem, magamtól szokatlanul komoly hangon intéztem hozzá a szavakat.
- Nem, Dee, valóban nem vagy már az a kisded, akit megismertem. Apád lánya vagy. Erősítsd meg a szíved, és fogd erősen a kardod. Nem vagy már gyerek, de tud meg, a felnőtteknek is szükségük van a támogatásra. Ez nem szégyen, hanem kiváltság. Amikor nem egyedül kell állnod a sötétben, bátorságot ad – a kinti zaj és kiáltás egyre csak erősödött. – Én hiszem, hogy helyt tudsz állni. Viszont azt is tud, sosem vagy egyedül.
A francba, erre a beszédre Nykon is büszke lenne. Még megszorítom Dee vállát, és a fehér hajú úriember felé fordulok. Ketté válltunk, itt már csak mi maradtunk, ami minden volt, csak nem épp bíztató.
- Ezüst – ismételtem el. – Napközben még láttam ilyen fegyvereket a standoknál. Alighanem most ingyen adják – erőltettem magamra egy mosolyt, miközben elindultam a pajzsomért.
Amikor már a hátamon volt, kimerészkedtem a kültérre. A fehér hajú férfi szavai gondolkodóba ejtettek.
Magam is a hordók felé néztem. Hát persze! Tüzet.
- Még szép, hogy tudunk – mosolyodtam el, és megpróbáltam észrevétlenül eljutni a porondig. Természetesen fél szememet továbbra is Deedrán tartva. Futottam, és amennyire tudtam, kikerültem ezeket az izéket, mert harcba bocsátkozni egyelőre nem kívántam velük.
A hordókhoz közeledve már megcsapott a meglehetősen tömény szesz szagát. Na ez szépen fog égni.
Igazából csak beleköhintettem a folyadékba, ennyi történt. Aztán egy szép rúgással a halottizék közé löktem őket. Így jártam el valamennyivel, és sorban löktem le a lángoló szeszes hordókat a porondról. Az alkoholból több a lényekre is ment, és a tűz hamar terjedni kezdett közöttük.
Tekintetemet pedig az elhagyott bódék felé fordítottam, ezüstöt kellett szereznem.


 

Veleris and Nîndaer Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
428
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:22 am
Ősök éjjele
Mindenki || ZENE
──────────────── ────────────────
Már felkészültem a lehető legrosszabbra is, miszerint mi itt és most megfogunk halni ahányan vagyunk, amikor egy női hang zökkentett ki legsötétebb gondolataimból. Néhány ujj zárta ketrecbe a csuklómat, majd húzni kezdett ki a védelmi körből én pedig rögvest Deedra tekintetét kerestem.
- Ha őket megölik, akkor semmit se ér az itteni erőfeszítéseink – próbáltam érvelni a lánynak utalva a két nő fontos feladatára. – Amúgy sem érzem még magam eléggé magabiztosan ekkora harcban, viszont így amennyire csak hasznossá válhatok, megteszem. Tartsátok fel őket, tereljétek el a figyelmüket, míg mi bejutunk az erdőbe.
Az utolsó szavakat már egyre távolabb kiáltottam vissza. Tartottam a két nő tempóját, nem akartam lemaradni, most végképp nem.

Deedra Gindrian and Veleris Kedvelték

Varázslónő vagyok
Thora Haleye

Skill and confidence are an unconquered army"


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1040
❖ Tartózkodási hely :
El'Alora
❖ Szintem :
Haladó (Fénymágia, Független varázslatok); Kezdő (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:20 am
Nem, egyik sem olyan, amiből amúgy is magamnál tartok. - felelem Ron mögül, de már fordulok is a másik hang felé, aki megszólít. - Tudok hát! Csak az erdőbe kell menni hozzá! - pillantok én is a férfire, akinek arca láttán egy pillanatra megdermedek, és valahogy automatikusan a nyakamba kötött kulcsra téved a kezem. De szerencsére nincs időm ezen agyalni, mert Veleris, kit volt szerencsém egy korábbi megbízásból kifolyólag megismerni, gyakorlatilag befejezi az ezüstre vonatkozó gondolatomat és rögtön akcióba is lép. Én nem tartom okos ötletnek egy ismeretlen erdőbe betenni a lábam, főleg éjjel, de be kell látnom, igaza van Velerisnek. - Ajánlom, hogy életben találjalak, mire visszaérek, Hófehér! - kiáltom oda a férfinek, majd sietős léptekkel indulok Vel után, tőrrel a kezemben. - Olyan helyeket keresünk, ahová a Hold fénye sem ér el. Minél sötétebb, annál jobb. És vigyázzatok, mert néha alig látszanak ki az avarból! - mondom a két nőnek, és megragadok egy fáklyát, mielőtt kilépünk a körből. Remélem, ők is így tesznek. Miközben az erdő felé trappolok, felpillantok a Holdra és megrázom a fejem. Rossz hold ez. Próféciák holdja. Hogy a fenébe keveredtem már megint ilyesmibe?

Veleris Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
766
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 1:11 am
-Ezüst...és...gomba? Felteszem nálad sincs egyik sem.
Egy pillanatig jó azon ábrándozni, hogy az almahalászás fődíja egy számszeríj, ami ezüsthegyű nyilakat lő, a második helyezett pedig egy életre elegendő linrooq-ot vihet haza, de sajnos nem ez a helyzet.
Úgy tűnik, egyenlőre többé kevésbé sikerrel jár. A dézsmáló levágott fejébe erőteljeset rúg, hogy minél messzebb guruljon az a testétől, aztán megpillantja Nîndaer-t és biccent felé. Egy újabb régi ismerős. A következő pillantása a porond felé téved, a még mindig teli hordókra. Vajon, mennyire erős lehet a pálinka bennük?
-Azzal nem tudnánk tüzet gyújtani?
Cselekedni viszont nincs ideje, egy újabb szörnyeteg lepi meg, és újra a nyakára támad, ezúttal viszont, miután lefejezi, egyenesen a hordóba dobja az így szerzett undorító kobakot.
Vendég
Vendég
Anonymous




Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 12:56 am

Holtak éjjele
Mindenki & Nîndaer
As the sun goes down, far to the west, our ancestors watch over us as we rest. #harc
Csendben végighallgatom a meglátásokat, s végül kiderül, a többség meglehetősen alapos ismeretekkel rendelkezik a szörnyekről és azok elpusztításának módjairól, így hát a magam részéről már igazán nem teszek hozzá sokat a megbeszéléshez, főként, hogy példának okáért a hóhajú nem tanakodik sokat a módszereken, hanem cselekszik.
- A dézsmálókat könnyebb megfékezni, valamivel lassabban mozognak, koncentráljatok rájuk. A sugákat kerüljétek vagy játsszátok ki a támadásukat – tanácsolom nekik reszelős hangon, bár kérdéses, figyelnek-e egyáltalán, vagy az egymással szőtt csapatukra hagyatkoznak kizárólag. A magam részéről nem várok megerősítésre, az élesnyelvű példáját követve harcba lendülök, s rögvest az egyik vérszipolyt igyekszem lefejteni aktuális áldozatáról egy, a hátára mért csapással. Persze a támadás hatékonysága megkérdőjelezhető, szinte egyből felocsúdik a sérülés okozta döbbenetből, és nekem ront. Egy határozott, oldal irányú vágással kísérlem meg elválasztani a fejét a törzsétől, mely meglehetős könnyedséggel sikerül is.
Noha ábrándjai senkinek ne legyenek, perceken belül össze fogja szedni magát és fojtatni a vérontást. Az egyelőre mozdulatlan test felett állva eltekintek a többiek felé, hátha szükségük van segítségre.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Four Tears
One for the mother whose heart was broken, one for the father who betrayed us. One for the family who were innocent of my father's guilt, and one for the sister I've never wished for.
˙˙˙

Deedra Gindrian and Veleris Kedvelték

Fejvadász vagyok
Nîndaer

I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
753
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Szántóföldek - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 10, 11, 12  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom-
Ugrás: