Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 KaDiPE5
1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Folrandír Ceilteach
54 Hozzászólások - 23%
Ezaras Azildor
33 Hozzászólások - 14%
Arnav
31 Hozzászólások - 13%
Krónikás
26 Hozzászólások - 11%
Rhysand Earhgaze
20 Hozzászólások - 9%
Aldrich Cornwell
19 Hozzászólások - 8%
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 7%
Veleris
14 Hozzászólások - 6%
Reinaakviin
11 Hozzászólások - 5%
Calylenia
10 Hozzászólások - 4%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Gailoth havi Hőseink
Jutalmuk 15 ulron
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Töltsd ki a karaktere(i)ddel a Tükröm, tükröm kérdéssort!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 10:57 pm
• Moments

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Arnav, Ezaras Azildor, Folrandír Ceilteach, Shani Masrani, Thora Haleye

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
1
3
Ember
9
7
Ork
0
0
Törpe
0
1
Najád
2
1
Vivern
2
5
Keverék
2
1
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
1019. Remény hava - Ethuil ünnepe

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 30, 2021 6:01 pm
Smoke and Memories

Z E N E • szószám: 167 • Credit:
 
Amint haladtak a percek, egyre könnyebben vettem a levegőt, és az adrenalin is kezdte elhagyni testem börtönét. Még fekve a földön pásztáztam én is körbe a környéket egy esetleges orkjárat kézzelfogható nyoma után. Ilyen közel alapjáraton nem merészkednének a táborunkhoz, de az utóbbi időben túlságosan szemtelenné váltak, és míg támadni nem támadnak, fenyegető közelségük aggodalomra adott okot édesapámnak. Hasamra fordultam kezdtem kémlelni a körülöttünk lévő környezetet, de szinte semmit sem láttam ebben a vaksötétben. Ez így mókás lesz.
Nézelődésemet egy, a barátom által nyújtott segítő jobb zavarta meg, én pedig készségesen ráfogtam, és felhúztam magam. Leporoltam a ruhámról az avarból felragadt leveleket és ágakat, aztán két kézzel megmarkoltam a csatabárdot. – Te jártál kint a vadonban – fordultam Arthus felé végül. – Merre tovább? – éjszaka volt és fáklya nélkül vajmi keveset láttunk azokon kívül, amit a hold betudott világítani a fák lombjai között. Hogy hogyan térünk ide vissza ekkora sötétségben még kérdésesnek tűnt, de reménykedtem jóbarátom eligazodási képességén, és hogy visszatalálunk a táborba anélkül, hogy egy seregnyi orkot hozunk magunkkal.

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
618
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 9:50 pm

Smoke and memories
« taggeld;  @Nykon Gindrian  • Szószám; ide • Zene; Jubel »

Sután fogtam a kardot, mert ámbár mindig álmodoztam róla, hogy híres kardforgató leszek, sose került a kezembe egy acél se. Így amikor Nykike odaadta, bízva benne, felcsatoltam az oldalamra. Remélem úgyse lesz rá szükség, én bízok a lábamban.
Lélegzetvisszafojtva követtem Nykont, tekintettem az őröket figyeltem. Mire ismét észbe kaptam, már futhattam is. Lehet, hogy ő volt a magasabb és a nagyobb darab, de én voltam a gyorsabb. Valami előnyöm nekem is legyen már az életben.
Az őrök kiáltottak utánunk, hátranézve a vállam felett láttam, ahogy fáklyát tartva rohannak felénk. Ám nem bírtak elkapni, hamar lehagytuk őket, úgy, hogy feldúlt hangjuk se volt több, mint a kecskebéka károgása.
Ahogy Nykon eldobta magát a földön, én is leültem, és elnyúltam. Még ziháltam, de remekül éreztem magam. Úgy, mint aki egy igazi kalandra indult.
- Ez eddig nem volt nehéz - fújtam ki magam. - Innentől - tekintetemet az előttünk lévő terepre tévedt, amit fák s cserjék szabtak, hepehupás föld foltozott - lesz bonyolultabb - mondtam ki az őszinte és egyedüli reális gondolatom.
- Na de nem érünk rá fetrengeni Nyki - pattantam fel, és kezet nyújtottam a barátomnak is.
Habár én annyira nem ismertem a környéket, volt sejtésem, merre lehet az orkok tábora. Elég volt ránézni a gyér növényzetre, mert ezek úgy taposták le, mint valami marhacsorda. A földet szemléltem, közben a lábam elé nézve, és azt lattolgatva, vajon miként s mit fogunk elemelni az orkoktól. Úgy hallottam nem is rossz a pálinkájuk, de valami értékesebbre volt szükség.





Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
352
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 14, 2021 12:12 am
Smoke and Memories

Z E N E • szószám: 453 • Credit:
 
Kissé imbolyogva, de feltápászkodtam a szalmáról. Erős vagyok és bátor, mondtam mindig magamnak, így ezzel a mozdulattal ugrottam le a földre, ami egy béna gurulássá fajult, és centikre álltam meg a pajta ajtajának félfája előtt. Jól indul ez is. Onnan is felkecmeregtem, majd követni kezdtem Arthust. Már hetek óta velünk vannak az apjával, de bezzeg a fegyverraktárt már kívülről tudja, hogy hol van. Még sose láttam gyakorolni a bábukon, így nem is értettem, hogy ismeri ennyire pontosan az irányt, de ott, abban a pillanatban nem is elmélkedtem ezen sokáig. Már maga az elmélkedés nehezen ment, nemhogy rendes érvekkel előrukkolni bármire is.
Amint beértünk, ösztönösen nyúltam a kétkezes csatabárdért. Kicsi korom óta ezzel gyakoroltam, és elsőszámú fegyveremként tartottam már számon, ezzel voltam a legjobb. Remélhetőleg, még ilyen állapotban is képes leszek mindent beleadni vele, ahogy amúgy általában. Ránéztem Arthusra. Bajlódott a fegyver választással. Automatikusan felemeltem az egyik egykezes kardot, majd a kezébe nyomtam egy pajzs kíséretében.
- Ez jó lesz – böktem neki oda, és a sátor széléhez léptem. – Ne maradj le – majd kiléptem a sátorból. Végig oldalaztam annak széle mentén. Teljesen úgy éreztem magam, mint valami kém, vagy éppen bérgyilkos, aki a szunnyadó emberek között vág át, hogy a célpontjához érjen és végül lesújthasson. Ahogy irányba álltam a klánkapu vonalában, neki iramodtam. A sátrak közt cikáztam, néha pedig guggolva vártam, hogy az épp ott elhaladó őr tisztes távolságba kerüljön tőlünk, hogy tovább folytathassuk az utunkat. Elég könnyedén a kapukig értünk, csak néha kellett megállni. Az ajtóknál viszont forrósodni kezdett a helyzet. A leváltani készülő őr épp szedegette a cókmókját, hogy a mindjárt, messzebb jövő társa átvehesse a helyét. Ha ezek összetalálkoznak, akkor ugrik a kijutás. Mereven a földet bámultam valami istenverte tervért, amikor a lábujjaim előtt egy jókora kő feküdt. Egy ideig csak bámultam, aztán abszolút önvezérelten felkaptam a földről, és az őrtől nem messze, a teljesen ellenkező irányba hozzávágtam a falhoz. Az őr erre rögtön felkapta a fejét, és támadólag maga elé helyezte a fegyverét. Óvatosan lépdelni kezdett a becsapódás irányába, én pedig elmartam Arthus karját. Gyorstempóban elértük a kapu nyitófogantyúját, én pedig húzni kezdtem azt magam felé, ami erre orbitális nyikorgással kezdett kitárulni. Az őr egy szempillantás alatt visszafordította a fejét felénk, és kidülledt szemmel meredt ránk, pont úgy, ahogy én ő rá. Nem tudom mennyi ideig néztünk farkasszemet egymással.
- Szerintem fussunk – mondtam végül halkan, vállatvonva, teljes nyugodtsággal Arthusnak, és minden erőmet bevetve sprintelni kezdtem kifelé. Nem mertem hátranézni, és arra gondolni meg végképp, hogy az őr mit fog tenni ezek után, csak szedtem a lábaimat, ahogy csak bírtam. Egy jó mérföldet lefuthattam, amikor végre lassítani mertem. Fulladozva, levegőért kapkodva buktam le a földre és széttárt karokkal és lábakkal elterültem a földön, a csatabárdot fehéredő ujjakkal szorítva. Aztán elkapott a röhögőgörcs.

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
618
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 13, 2021 10:38 pm

Smoke and memories
« taggeld;  @Nykon Gindrian  • Szószám; ide • Zene; Jubel »

- Jól van jól van - oltottam el a dohányom a sürgetésére - igazad van - feltápászkodva kinyújtózkodtam. Hiszen fegyvert lopni se lehet elgémberedett végtagokkal.
- Acél szerzünk, és aztán mehet a menet - csaptam össze a tenyerem, majd leugrottam a báláról.
- Az őröknél még akár ki is magyarázhatjuk magunkat, de jobb szeretnék észrevétlenül kisurranni.
A fegyverlopás gondolatára elméláztam, hiszen apám engem sosem tanított kardotforgatni. Annál inkább könyvet. Mondjuk mi lehet abban annyira nehéz? Csak hadonásznak vele. Megfogom, és nekem is menni fog. Végül is, férfiasabb, mint a futás.
Amennyiben Nykon is lejön, akkor elindulok a fegyveres sátor felé, fogaim között egy szalmaszállal, miközben azon gondolkodok, milyen fegyvert is kéne megfújni.
Kardot? Másfélkezest vagy kétkezest? Tőr? Csatabárdot? Fene esne Nykonba, ő magasabb is nálam és úgy forgatja az acélt hogy még.
Nem baj, ő megy előre.





Nykon Gindrian Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
352
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 06, 2021 8:44 pm
Smoke and Memories

Z E N E • szószám: 182 • Credit:
 
Nem tudom kívülről mi játszódhatott le az arcomon, de magamban teljes elszántságot éreztem és egy csodást tervet. Irigyeltem Arthust, hogy ő még ilyen állapotban is képes volt egyáltalán tervet kieszelni, nekem semmi máson nem tudott járni az agyam, mint hogy itt a szalmabála tetején az egyik szalmaszál milyen irtó vicces formában hajlik meg, nem úgy, mint a többi társa.
Összeszedtem minden koncentrációmat, hogy lépést tartsak Arthus gondolatmenetével, és ne kászálódjon el a figyelmem vissza a szalmaszálra. Ritmikusan bólogatni kezdtem magam elé meredve, majd miután feldolgoztam az előbb leadott információcsomót, megmerevedtem és Arthus felé fordítottam az arcom.
- Esélytelen a lovakat kivezetni most – feleltem az ötletére. Az őrök nevetve visszavezetnének a lovakkal együtt, és utána apáink elé vetnének. Arról pedig szó sem lehetett. – De halkabbak is tudunk lenni, ha a saját lábainkon megyünk, a lovag dobogása hangos zajt kelt főleg éjjel – érveltem viszont.
- Én? Semmire – vallottam be őszintén teljesen komor ábrázattal és egy őszinte vállrándítással. – De örülök, hogy te igen, így nekem csak belelegyeznem kell. De sietnünk kell akkor – szóltam rá Arthusra. – Mindjárt vált az őrség, és még fegyvert is szereznünk kell.

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
618
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 02, 2021 8:39 pm

Smoke and memories
« taggeld;  @Nykon Gindrian  • Szószám; ide • Zene; Jubel »

Pár pillanatig vizualizáltam, ahogy atyáink vállba veregetnek minket, gratulálnak. Ránk mosolygnak. Ezután helyes kis lányok jönnek, sörös kórsóval a kezükben, és az ölünkbe ülve kérdeznek hőstetteinkről. Mi pedig büszkén koccintunk.
A "mi a terv" kérdésre némi füstöt köhögtem fel.
- Hát izé - morfondíroztam el, miközben egyenesbe tornázva magam felültem a szénában. - Azt csináljuk, amit ilyenkor a felnőttek szoktak - nyögtem ki a rögtönzött válaszom.
- Hm, hm, lássuk csak, először megfigyelés kell. Sőt! Nem is - ráztam meg a fejem, és Nykonra néztem. - Először is ki kell jutnunk ebből a táborból annélkül, hogy bárki is észrevenné. Őrségváltáskor ez szerintem egyszerű. Csak kissuranunk, és kész, miénk az éjszaka. Kell magunkkal vinni azért fegyvert, de ne sokat, nehogy elnehezítsen minket. Aztán hm... Lovak kellenek? Vagy megtesszük gyalog a távot? - kérdeztem, majd gyors fejszámolást végeztem.
- Igazából ki tudnánk csempészni előtte az állatokat is, ha nagyon akarjuk - tettem hozzá a pipám végét rágcsálva. - Te mire gondoltál?





Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
352
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 25, 2021 8:39 pm
Smoke and Memories

Z E N E • szószám: 235 • Credit:
 
Hamar érezni kezdtem a nem mindennapi pipadohány émelyítő, mégis igen kellemes hatásait. A látóterem szélei halványan már elmosódtak ahogy pislogtam ide-oda, és a rettenthetetlenséggel megkevert néha feltörő röhögőgörcs egyre jobban erősödni tűnt a testemben és lelkemben egyaránt.
Csendesen hallgattam Arthus szavait. Neki is elege volt már az apja szigorából, pont úgy, ahogy nekem. Bármit tettünk, bármit mondtunk, az vagy nem volt elég jó, vagy nem volt egyáltalán jó. Mindenbe belekötöttek, és anno, ebben az időszakunkban, fel sem fogtuk, hogy igazuk volt, és tényleg csak erős, határozott férfiakká akartak minket kinevelni, akik tudják mit jelent az, hogy felelősség.
Egy pillanatig némán, összeszűkült szemekkel magam elé meredve kerestem az eszem még nem elködösült részeiben, hogy mégis milyen veszélyei, illetve hátulütői lehetnek ennek a meggondolatlan akciónak, amit most Arthus barátom felvázolt. Természetesen olyan bő kettő másodperccel később rájöttem, hogy semmi félnivalónk nincsen, és már csak az lebegett előttem, hogy mekkora hősök leszünk majd atyáink szemében, ha ezt végrehajtjuk, arról nem is beszélve, hogy onnantól kezdve minden este különböző leányok fogják keresni majd a kegyeinket. Csak úgy fürdeni fogunk a sikerben.
- A fenébe is, csináljunk! – kiáltottam fel diadalittasan és mindenre készen. Aztán rögtön ezután vissza is csappant az izgatottságom. – Oké, de mi a terv?

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
618
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 24, 2021 2:29 pm

Smoke and memories
« taggeld;  @Nykon Gindrian  • Szószám; ide • Zene; Jubel »

- Az én apám egy dolgot ismer el: a könyveket - görbült le az ajkam, pedig Nykon beszéde olyan lelkesítő volt.
Bánatos ábrázattal szívtam bele én is a pipába, majd utána rámtört a köhögés.
- De egyébként, most már azért, szerinted ők mit csináltak ennyi idősen? - forgattam meg a szemem. - Tiszta kiszúrás. "Ne csináld ezt Arthus, ne csináld azt Arthus" - utánoztam apámat hevesen gesztikulálva.
- Téged meg az öreged megint ki fog picsázni a szöszike miatt. Mintha te tehetnél róla - röhögtem fel, és próbáltam karikákat formázni a füstből. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Elmerengtem pár pillanatra, ahogy a nyüzsgő tábor felé szálló felhőt néztem.
- Te Nyki - fordultam a barátom felé jelentőségteljesen. - Csináljuk meg. Nem kell az engedélyük, csináljuk meg. Most gondold el - nyújtottam ki a kezem, mintha magunk elé festeném a jövőt. - Belopózunk az orkok táborába, elhozunk valamit, ami számukra értékes, trófeaként dobjuk atyáink lába elé!





Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
352
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 06, 2021 2:28 pm
Smoke and Memories

Z E N E • szószám: 235 • Credit:
 
Megköszöntem a már előre meggyújtott pipát, és beleszívtam. Már nem is tudom mikor éreztem ilyet utoljára. Ahogy a belélegzett füst kellemesen végigkaparta a torkomat egy megadó sóhajtással kifújtam a maradékot. Mintha kóstoltam volna valamit, úgy cuppogtattam a számat az elterülő ízre. Ez nem holmi hagyományos dohány. Szúrós tekintettel fordítottam a fejem Arthus felé, de már válaszolnia nem kellett. Minden lerítt az arcáról. Innen se fogunk ez után egykönnyen lejutni. Elvigyorodtam ahogy a felhozott zavaros emlék kiélesedett a szemeim előtt.
- Neked tényleg csak ez maradt meg? – nevettem fel. – Számomra az, hogy majdnem meghaltunk miatta, jobban belém égett.

~~~

...28 évvel ezelőtt, 993. Gailoth hava, Romok Klánjának tábora...

Hangosan vihogtunk a szalmabála tetején, miután elmeséltem Arthusnak, hogy apám megint rajtakapott egy csinos ledér leánykával a klánt elkerítő sáncánál egy fa tövében.
- De érted – szippantottam bele újból a vidám pipába. – Esküszöm neked, soha semmit nem lehet csinálni itt. – Egy pillanatra megcsúszott a lábam, és majdnem lezúgtam a szalmáról. Röhögve kapaszkodtam vissza, és egy momentummal később már rajta egyensúlyozva, csípőre tett kezekkel, mint valami hős lovag, álltam a tetején. – Most képzeld el, mi ketten az undormányok ellen, teljesen felszerelkezve nekik rontunk, és hatalmas győzelmet aratunk – az utolsó mondatrésznél az egyik kezemet ökölbe szorítva a magasba emeletem egy pillanatra. – Azt már biztos elismernék apáink.
Visszapuffantam a szénára és újat szippantottam a pipából. Elnyúltam, és karomat a fejem alá támasztottam.
- De még harcolni se engednek minket – mondtam fanyar képpel.

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
618
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 03, 2021 8:38 pm

Smoke and memories
« taggeld;  @Nykon Gindrian  • Szószám; ide • Zene; Jubel »

Kiittam a korsót, és kényelmesen elhelyezkedtem a kazalban. Régebben mintha kevesebb szál törte volna a hátam, de most is megtette. Mert újra itt voltunk. Itt, mi magunk, ugyanolyan estén.
- Akkor voltál igazán jó mester, ha a tanítvány felülemelkedik rajtad - tömködtem a pipákat elmélyülten. - Gondolom a szülőség is ilyen, nincs tapasztalatom - röhögtem el a mondat végét, majd szikrát pattintottam a tűzszerszámmal. Rá is lehelhettem volna, de... Van olyan, ami szerencsésebb, ha sötétben marad.
Átnyújtottam a parázsló pipát a barátomnak, és az alkaromra dőltem. Belszívtam a magaméba, karikát fújva eresztettem ki a füstöt a csillagok felé.
- Emlékszel, hogy amikor először szívtunk ilyet, majd megfultunk? - vigyorodtam el. Még emlékeztem arra a fojtogató érzésre, amitől majd' lefordultam a kazal tetejéről. De szívtuk, mert... Nem is tudom, kemény gyereknek éreztem tőle magam.



Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
352
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 21, 2021 11:26 pm
Smoke and Memories

Z E N E • szószám: 173 • Credit:
 
Kinyújtott lábakkal ültem a szénabála tetején. A mulatozás hangjai szűrten érték el a karámot, ahol bujdostunk, de azonkívül, hogy hallható volt a hatalmas vigadozás kint, könnyedén tudtunk figyelni egymás szavaira. A nő-kérdésre csak mosolyogva megráztam a fejem. Lyanna óta soha senkire nem tudtam úgy ránézni, mint hajdanán őreá. Abban a pillanatban, amikor elvesztettem őt, egy részem vele ment a túlvilágra, és ezt a részt azóta senki nem tudta újra betölteni. De nem is akartam. Számomra ő volt a Nő.
Belekortyoltam a sörbe, majd a korsót mindkét kezemben tartva, és azokat a combjaimon pihentetve hajtottam le kissé a fejem.
- Hát, már nem – apró félmosolyra húzódtak ajkaim. – Kész nő lett. Erős, határozott és bizton veszem, hogy ugyanolyan felelősséggel fogja tudni vezeti a klánt. Már most felnéznek rá az emberek, mi lesz később!
Lehúztam az utolsó korty sört is, és a korsót kissé belenyomtam magam mellé a szénába, hogy le ne essen, majd hátradőltem én is, az egyik karomat a fejem alá téve. Arthus felé fordultam, a másik kezemet pedig felé nyújtottam, várva, hogy odaadja a pipát.

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
618
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 20, 2021 10:11 pm

Smoke and memories
« taggeld;  @Nykon Gindrian  • Szószám; ide • Zene; Jubel »

- Az apaság mi? - nevettem el magam. - Én a helyedben fitten tartanám magam, sok szemre való menyecske járkál errefelé.
Húztam egyet a korsóból, ahogy Nykon összeszedett valami normálisabb köszöntőt.
- Jól beszéltél - töröltem le a szám széléről a habot, majd megtámaszkodtam az alkaromon, amíg a korsót forgattam a kezemben.
Az éjszaka mintha ugyanolyan lett volna, mint sok évvel ezelőtt. Ugyanúgy zenéltek a tücskök, ugyanúgy égtek a tüzek messze a távolban.
- Nem tűnt egy évtizednek - jegyeztem meg megtörve a beállt csendet. - Most is élesen emlékszem arra a taknyos kölyökre, aki egykor voltál Nykon barátom. És magamra is. Pfú, micsoda nyeszlett pulya voltam - fintorodtam el színpadias túlzással.
- Na de mesélj inkább - kotorásztam időközben a pipa után. - Gondolom már a kicsi Dee se olyan kicsi.




Svea Helmrid Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
352
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





1019. Remény hava - Ethuil ünnepe - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» 1020. Remény hava - Calden
» 1022. Remény hava, Nulport
» Ylore, 1007. remény hava
» Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava
» Bloody sunset - 1019 nyara, Nulport

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt-
Ugrás: